Kecskesajtos-körtés rizotttó taggiai olajbogyóval és citromos zellerrel

Liberánál láttam ezt a kecskesajtos-körtés rizottót, és azonnal ráraboltam! Aztán amikor előkészíettem a hozzávalókat felsejlett bennem egy körtés-taggiai olajbogyós tészta íze, amit évekkel ezelőtt ettünk az Egòban. A gyömbért elhagytam, a  zeller meg csak úgy jött. Napok óta a friss zeller ízére vágyom.

Most mondanám, hogy ez lett életem legfinomabb rizottója, de ezt már elsütöttem legalább kétszer (egyszer a sáfrányos-Szent Jakab kagylósnál, egyszer pedig az aszalt paradicsomos-sáfrányosnál) úgyhogy most csendben maradok.

Kecskesajtos-körtés rizottó taggiai olajbogyóval és citromos zellerrel

Hozzávalók: 280 g rizottóhoz való rizs, 3 tk. vaj, 50 g póréhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 100 ml száraz fehérbor (most friulano), 2 ek. taggiai olajbogyó, 1 nagy körte (Kaiser), 200 g friss, krémes kecskesajt (stracchinot használtam), 50 g angol zeller, citromlé, extraszűz olívaolaj, só, fehérbors, frissen őrölt feketebors, zöldség alaplé

A zellert késes aprítóval durvára aprítom, sózom, feketeborsot őrök rá, összekeverem egy kevés extraszűz olívalajjal és pár csepp citromlével, és amíg a rizottó elkészül, állni hagyom.

Egy serpenyőben felhevítek egy teáskanálnyi vajat és egy kevés olívaolajat, majd megfonnyasztom benne az apróra vágott póréhagymát és az áttört fokhagymát.

Az alaplevet felforralom.

A körtét nagyon apró kockára vágom Libera utasítása: olyan apróra, mint a rizsszemek :-)

Közben egy másik serpenyőben felhevítek szintén egy teáskanálnyi vajat, megpirítom benne a rizst, majd a körtével együtt hozzáadom a hagymás alaphoz. Meghintem fehérborssal, felöntöm a fehérborral, majd amikor a bor nagy része elpárolog, elkezdem hozzáadni a forró alaplevet. Mindig csak egy keveset, és mindig megvárom, amíg a lé nagy része elpárolog.

Amikor a rizs már majdnem kész, hozzáadom a nagyobb darabokra vágott kecskesajtot, a lecsöpögtetett olajbogyót, és az egészet addig főzöm, amíg a sajt teljesen felolvad a rizottóban.

Ezután lefedem, további 1-2 percig állni hagyom, és a citromos zellerrel meglocsolva tálalom.

p.s. Legközelebb salottahagymával vagy egyenesen hagyma nélkül készítem, a friss zeller sem hiányzik különösebben a tetejére, úgyhogy ezt is elhagyom, és nem zöldség alaplével öntöm fel, hanem ahogy Libera tette, csak forró vízzel, így kifinomultabb ízhatást érek majd el. Így kicsit rusztikus lett.(És észrevettem, hogy egyre több helyről hagyom el mostanában a hagymás alapot. Rengeteg ízt elfed.)

Rizottó sárgarépával, cukkinivel és sima lepényhallal

A receptet A tengertől az asztalig blogban találod. Klikk ide!

Maradékfelhasználás - a párolt rizs

Végy négy db paradicsomot. Mosd meg őket, vágj le egy kb. 1 cm-es részt a tetejükről, mindegyiknek vájd ki a belsejét. Az üres paradicsomokat sózd, borsozd, tedd félre. A paradicsom húsát és magházát vágd apró kockára. Egy gerezd fokhagymát vágj ketté és egy szál rozmaringgal együtt pirítsd meg olívaolajon. A fokhagymát és a rozmaringot dobd ki, a megmaradt olajhoz add hozzá a feldarabolt paradicsombelsőt, fél deci száraz fehérbort, fűszerezd kedved szerint (kedvem szerint: só, bors, apróra tépett bazsalikom és majoránna), majd főzd az egészet addig, amíg mártás sűrűségű lesz - ez négy paradicsom esetében, nagy lángon nem több mint 4-5 perc.

A megmaradt rizsre (ami nálunk épp sárgarépás volt) reszelj egy jó adag parmigianot, vagy bármilyen más kedvedre való sajtot, add hozzá a paradicsommártást, az egészet keverd össze, és töltsd a kivájt, befűszerezett paradicsomok belsejébe.

Tedd a paradicsomokat egy tűzálló tálba, szúrj közéjük rozmaringágacskákat, locsolj a tetejükre olívaolajat, és 200 fokra előmelegített sütőben (ha van grill vagy graten program, azok valamelyikén) süsd kb. 10 percig.

Vaníliás tejberizs-bogyósok-karamellás keksz

Pikk-pakk villantós desszert. bébiételes üvegekben tálalva. A fogyókúrámnak már úgyis lőttek...egyébként meg kb. hatodszor ülök le, hogy ezt a kétsoros posztot begépeljem. Ez már örökre így marad?

Vaníliás tejberizs-bogyósok-karamellás keksz

Hozzávalók: 7 dl zsíros tej, 140 g kerekszemű rizs, 1/2 vaníliarúd, 300 g málna, szeder, ribizli, áfonya vegyesen, ízlés szerint (nád)cukor, 1 citrom leve, 1 ek. étkezési keményítő, 8 db karamellás keksz (Lotus)

A tejből, rizsből ízlés szerinti mennyiségű cukorral és a vaníliarúd kikapart magocskáival lassú tűzön, krémes tejberizst főztem (a tej egy részét helyettesíthetjük tejszínnel is). A cukrot kissé karamellizáltam (nagyon kissé!, épp csak el sem kezdett színt kapni a cukor, de az illata már a karamellre hajazott), hozzáadtam a gyümölcsöket, a citromlevet, megvártam, amíg az egész levet enged, ekkor beleszitáltam egy csapott evőkanálnyi étkezési keményítőt, főztem még egy-két percig, és ennyi.
A tejberizst még melegen 125 ml-es bébiételes üvegekbe kanalaztam (meg közben eszegettem egy kicsit, így négy üveget sikerült megtölteni), rácsorgattam a gyümölcsös egyveleget, és szobahőmérsékleten hagytam langyosra hűlni. Tálalás előtt közvetlenül megszórtam apróra tördelt karamellás keksszel.

Ötlet: Sale e Pepe

Vaníliás rizskoch

Augusztus elején készült. A műrózsának oka van. Tessék róla „leképzelni”. :-)
Egyúttal próba is volt. Van néhány olyan étel, amit gyerekkoromban nem szívesen ettem meg, s az ilyen „nemszeretem” ételeket olykor-olykor előveszem, hátha változik az ízlésem...

Így jöttem rá, hogy szeretem meg a tököt, a diót, a mákot, a paradicsomlevest, sok-sok illatos, erős, pikáns sajtot, és az összes „insaccati”-t is (Olaszországban a bélbe töltött, különböző fűszerekkel ízesített, érlelt húskészítményeket hívják így).

Ajánlom a módszert mindenkinek! Persze, ha nem megy elsőre nem kell csüggedni! De végérvényesen soha ne mondjunk le egyetlen ételről sem!

Vaníliás rizskoch (Rizsfelfújt)

Hozzávalók:

• 250 g rizs (Carnarolit használtam)
• 1 l zsíros tej
• 1 vaníliarúd
• 1 dl víz
• egy csipetnyi só
• 1 ek. vaj
• 3 tojás
• 100 g cukor
• házi sárgabaracklekvár
• porcukor

A tejbe beleöntöm a vizet, hozzáadom a sót, a vanília kikapart magocskáit, és magát a rudat is (ezt a végén kidobom), és az egészet forralásig hevítem. Amikor forr, beleteszem a rizst, majd addig főzöm, amíg a rizs szinte teljesen megpuhul, beissza a tejes-vizes folyadékot, és az egésznek krémes állaga lesz. (Khm, tejberizst főzök belőle.) Ekkor leveszem a tűzről és belekeverem a vajat.

Közben a tojások sárgáját a cukorral habverővel kikeverem, a tojásfehérjéket pedig kemény habbá verem. A langyos rizst összekeverem először a cukros tojássárgájával, majd óvatosan, hogy a hab össze ne törjön, a tojásfehérjék keményre vert habjával, végül kivajazott, zsemlemorzsval megszórt tortaformába/tepsibe öntöm, és előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 20-25 percig sütöm.

Ha tortaformában készítem, a kész rizstorta oldalát porcukorba forgatom, a baracklekvárt pedig a tetejére kenem; ha tepsiben, akkor az oldalporcukrozás elmarad, a rizskochot még a tepsiben felszeletelem, és a baracklekvárt csak tálalásnál adom a szeletekhez.

Tiella barese - Krumpli, rizs, kékkagyló

Aki pedig valami bonyolultabbra vágyik, íme egy fantasztikus egytálétel Olaszország talán legszebb vidékéről, Pugliából, pontosabban Bari városából. (Az eredeti recept szerint cserépedényben készül. Én féltettem az egyetlent, amim van -mármint attól, hogy átveszi a kagyló illatát- így egy sima tűzálló tálban készítettem, bár az íze így bizonyára meg sem közelíti az eredetiét.)

Tiella barese - Tiedd' a la bares -

Patate, riso e cozze

Hozzávalók:

• fejenként 1,5 marék rizs (Arboriot használtam)
• 2 kg feketekagyló
• 1 vöröshagyma
• 4 nagy krumpli
• 2 közepes cukkini (elhagyható)
• 800 g hámozott paradicsom (Legutóbb 300 g hámozott paradicsomot, 200 g passzírozott paardicsomot és 300 g sk. kifejezetten halakhoz, tenger gyümölcseihez készített fokhagymás pardicsomot használtam; Ember szerint az utóbbi nagyon sokat dobott rajta. Recept lent.)
• extraszűz olívaolaj
• só (óvatosan, mert a kagyló is sós!)
• frissen őrölt feketebors
• 2 gerezd fokhagyma
• egy csokor petreszelyemzöld
• kb. 100 g pecorino romano
• kb. 1 dl fehérbor

A kagylókat az itt leírt módon megtisztítom, és eredetileg még nyersen, késsel egyenként kinyitom mindegyiket. (Ez egy viszonylag nehéz művelet. Kevésbé bátrak, mint pl. én, egy serpenyőben kevés olajat hevítenek, rárakják a kagylókat, lefedik, majd megvárják, míg szépen kinyílnak maguktól. Ez Bariban szentségtörés, de most sokszáz kilométer választ el minket ettől a gyönyörű várostól, így nyugodtan nyitogathatjuk úgy a kagylókat, ahogy nekünk tetszik.)

A krumplikat nagyon vékonyra szeletelem (Ez fontos, máskülönben nem fő meg. Amikor először készítettem ezt az ételt, a krumplikat kb. 1 mm vékonyra szeleteltem, és a végén még így is kicsit roppanós maradt a krumpliréteg.)

A hagymát -és ha van, a cukkinit- felkarikázom, a petrezselymet és a fokhagymát apróra vágom, a sajtot lereszelem.

Egy tűzálló tál aljára egy kevés olívaolajat öntök, és a következő rétegeket rakom egymásra:

fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld, olívaolaj

krumpli, bors

sajt

fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld, olívaolaj

kagyló

rizs

sajt

fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld, olívaolaj

(cukkini)

krumpli, bors

sajt

fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld

Ezután az egészet meglocsolom a fehérborral, a kagylók alatt maardt lével (hacsak nem késsel nyitottam ki őket, mert akkor ugye lé nincs) és egy kevés olívaolajjal, majd annyi vizet öntök rá, hogy ellepje.
220 fokra előmelegített sütőben alufóliával lefedve 35 percig, majd a fóliát levéve még 10 percig sütöm, végül a sütőből kivéve még 30 percig állni hagyom, csak ezután tálalom.

Fokhagymás paradicsom halakhoz, tenger gyümölcseihez télre, amikor fú a hó és hideg van és nincs friss, illatos paradicsom

Hozzávalók:

• paradicsom (olyan fajtát válasszunk, amelynek kevés a leve/magja, és vastag a húsa)
• minden kg paradicsomhoz 1 tk. só és 1 gerezd fokhagyma
• (4-5 kg alatt nem nagyon érdemes nekikezdeni, mert igen kevés lesz belőle)

A paradicsomot megmosom, nagyobb darabokra vágom, majd a megtisztított fokhagymagerezdekkel és a sóval együtt kb. egy órán keresztül folyamatosan kevergetve főzöm, közben egy merőkanállal gyakran leszedem a paradicsomok tetejére kiülő levet (nem kell megijedni, rengeteg lesz).
A visszamaradt paradicsompépet héjastól, fokhagymástól együtt paradicsompasszírozón keresztül átpasszírozom, alaposan megtisztított üvegekbe töltöm, az üvegeket lezárom, és minimum 20 percig dunsztolom. (Én mindent nedves dunsztban csírátlanítok.)
Olaszul a dunsztolás bagnomaria vagyis Máriafürdő. Szép, ugye? Erről jutott eszembe, hogy mondtam egyszer az egyik ismerősömnek, hogy magyarul a natura morta -szó szerinti fordításban holt természet- csendélet, amire ő azt mondta, hogy ez olyan szép.
A paradicsomra visszatérve...az idén összesen hatféle paradicsomszószt készítettem, de ez a legegyszerűbb, fokhagymás verzió mindent visz! Olyan az íze, mintha friss paradicsom lenne.

Sáfrányos rizottó zöldspárgával

S hogy valami ennivaló is legyen, mert ugye gasztroblog ez vagy miaszösz (lassan már inkább szösz), álljon itt egy spárgás recept. Még valamikor március végén készült, itt akkortájt kezdődött a spárgaszezon, ami még mindig javában tart, úgyhogy egyelőre úgy tűnik, nem késtem le semmiről...

Sáfrányos rizottó zöldspárgával

Hozzávalók:

• 400 g zöldspárga
• 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• extraszűz olívaolaj
• 2 tk. vaj
• 1 vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz fehérbor
• zöldség alaplé
• só
• frissen őrölt bors
• 2 ek. frissen reszelt parmezán
• egy csipetnyi sáfrány

A spárgát megtisztítom, a fejeket levágom, félreteszem, a szárakat felkarikázom.
Egy lábasban felmelegítem a zöldség alaplevet, és elkeverem benne a sáfrányt.
A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd egy kevés olívaolajon és a vaj felén üvegesre párolom. Hozzáadom a rizst, kissé megpirítom, felöntöm a fehérborral, és nagy lángon folyamatosan kevergetve addig főzöm, amíg az alkohol elpárolog belőle. Kevés borsot adok hozzá, majd a forró sáfrányos zöldség alaplével időnként meglocsolva kb. 10-12 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a spárgakarikákat és a fejeket, végül az egészet készre főzöm. (Ez további kb. 8 perc, ami természetesen rizstől ill. spárgától függ. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a spárga zsenge, előbb főzzük roppanósra a zöldség alaplében, amivel majd a rizottót felöntjük, és a spárgát csak a főzési idő végén adjuk a rizshez.)
A rizottóhoz végül hozzáadom a reszelt parmezánt és a maradék vajat, ha szükséges sózom, alaposan összekeverem, és azonnal tálalom. A tányéron még tekerek rá egy kevés fekete borsot.

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Íme tehát a saját gyűjtésű kagylókból készült rizottó.
Ember azt mondta, hogy „è da Ferarùt”! (A Ferarùt Friuli egyik legjobb, elsősorban halételekre specializálódott étterme. Itt található Rivignanoban.) Jesszusklarinét, ilyen bókot még senkitől sem kaptam! :-)
Menet közben, azt hiszem, rájöttem, hogy miért lett olyan finom ez a rizottó. Közvetlenül a bibionei világítótorony mellett folyik bele a tengerbe a Tagliamento folyó, így a környéken éldegélő kagylóknak nincs az a penetráns halszaguk/ízük, és a belőlük készült ételek is teljesen más ízt kapnak. (A tészta egyébként, valószínűleg épp emiatt, túl „delicata”-ra sikeredett, ellenben a rizottóval csodát művelt!)

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Hozzávalók 2 személyre:

• 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• 300 g kékkagyló
• kb. 15 db vénuszkagyló (sajnos csak ennyit sikerült összegyűjteni)
• extraszűz olívaolaj
• 2 tk. vaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb vöröshagyma
• 1 dl száraz fehérbor
• 4 db Picadilly paradicsom
• fehérbors
• szükség szerint só

A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom. A kékkagylókat egy kefével megtisztítom, majd egy csipesszel kitépem a hátukon lévő ún. „szakállat”.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom amíg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek, hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésigpárolom, belekeverem a rizst és addig pirítom, míg az egész enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve az előzőleg leszűrt forró lével locsolgatom mindaddig amíg a rizs „al denté”-re puhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is. Az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen!)
Amikor a rizs megpuhult, hozzáadom a felaprított petrezselyemzöldet, a héjastól apró kockára vágott Picadilly paradicsomot, (nem kell megijedni, nem fognak paradicsomhéjak úszkálni a rizottóban, a „PP” nem az a szétfővős fajta ;-), a maradék 1 tk. vajat, a kagylóhéjból kiszedegetett kékkagylókat és a vénuszkagylókat is. Ez utóbbit hagyhatjuk a héjukban is. (Jééééé, mennyi héj!)
Az egészet óvatosan összekeverjük, adunk hozzá egy kevés őrölt fehérborsot, ha szükséges sót, 1-2 percig forraljuk, és azonnal tálaljuk.

Véres rizottó

Tavalyelőtt, amikor Ember bácsikája disznótorba hívott, készítettem először ezt a véres rizottót. Ember nagybácsi ki akarta dobni az összes vért, mert úgy döntött, hogy nem készít véres kolbászt. Természetesen azonnal lecsaptam rá, mint ahogy a kidobbásra váró zsírszalonna nagy részére is.
Hazavittem, a zsírt kisütöttem, a vérből pedig hagymás vért és véres rizottót főztem. Imádták! Aztán meg azon csodálkoztak, hogy eddig ez a véres rizottó nekik miért nem jutott eszükbe... :-)
A mostani disznóvágás alkalmával a vér nagy részét felhasználták ugyan, de a böllér bácsi úgy gondolta, sok lesz a kolbászba, így egy kevés jutott nekem is. ;-)

Véres rizottó

Hozzávalók:

• 4 csésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• 1 ek. disznózsír
• 2 tk. vaj
• 1 vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz vörösbor
• 320 g főtt vér
• húsleves (lehetőleg sertéshúsból)
• 1 ek. reszelt parmezán
• frissen őrölt bors

Egy lábasban felhevítettem a zsírt és 1 tk. vajat. Hozzáadtam az apró kockára vágott hagymát és az áttört fokhagymát, majd amikor üveges lett, kissé megpirítottam rajta a rizst. Felöntöttem a vörösborral, megvártam míg nagy része elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, a forró húslevessel időnként meglocsolva addig főztem, amíg a risz szinte teljesen megpuhult. Ekkor hozzáadtam a kisebb darabokra vágott főtt vért, 1 tk. vajat, a parmezánt, végül borsoztam (sózni nem kellett) 1-2 percig még forraltam, és azonnal tálaltam.

Risotto al sangue

Ingredienti:

• 4 tazze di riso (Carnaroli)
• 1 cucchiaio di strutto
• 2 cucchiaini di burro
• 1 spicchio d'aglio
• 100 ml di vino rosso
• 320 g di sangue di maiale
• brodo
• 1 cucchiaio di Parmigiano grattuggiato
• pepe

1. Sbucciate e schiacciate l'aglio, tagliate la cipolla a cubetti, lessate il sangue, scolatelo e tagliatelo a dadini.
2. In una casseruola, nello strutto e 1 cucchiaino di burro fate imbiondire la cipolla e l'aglio. Unitevi il riso, fatelo tostare a fuoco vivo per qualche istante e aggiungete il vino rosso. Quando la maggior parte del vino sarà evaporato, abbassate la fiamma e fate cuocere il riso fino a quando diventa tenero (bagnando ogni tanto con il brodo bollente).
3. Aggiungete i pezzettini di sangue, 1 cucchiaino di burro, il parmigiano grattuggiato e un po' di pepe macinato. Fate cuocere il risotto ancora per 1-2 minuti, trasferitelo su un piatto da portata e servitelo subito.

Rizottó vénuszkagylóval

Ma rájöttem, hogy mégis van haszna ennek az én fene nagy lemaradásomnak. Tele van a számítógép publikálatlan, rég elfelejtett fotókkal, receptekkel. A mostani diéta idején, azt hiszem blogszünetet kellett volna elrendelni, ha ezek nincsenek. ;-) De vannak! :-)
Az alábbi rizottó december 9-én készült. Azért emlékszem rá annyira, mert decemberben az egyetlen olyan nap, amikor sütött a Nap, az nyolcadika volt, és mi akkor voltunk a kutyókkal a tengerparton. Akkor gyűjtöttük ezt a kis kupac vénuszkagylót, 4-5 hüvelykagylót (borotvakagylót), és egy csigafélét is, amit ugyan megfőztem a rizottóval, de végül kidobtam.
Azóta voltunk megint, úgy két-három hete. Ez utóbbi adagből született meg életem legfinomabb rizottója, aminek a receptjét mindenképpen posztolni fogom.

Rizottó vénuszkagylóval

Hozzávalók 2 személyre:

• 60 dkg vénuszkagyló
• 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• olívaolaj
• 2 tk. vaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb vöröshagyma
• 1 dl száraz fehérbor

A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, egy késsel kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom míg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk. vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek. Hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésig párolom, belekeverem a rizst, és addig piríom, míg a hagyma enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, az előzőleg leszűrt, forró lével locsolgatom mindaddig, amíg a rizs teljesen megpuhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is, az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen.)
Amikor a rizs megpuhult, óvatosan hozzákeverem a kinyílt kagylókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet és 1 tk. vajat. Ezután már csak 1-2 percig főzöm, aztán pedig azonnal tálalom.

VKF! XXI./1. Főzzünk könyvből

A legújabb VKF! kiírás egyszerűen zseniális! Őszintén szólva nagyon vártam már, hogy valaki ezzel a témával rukkoljon elő. Nagyon izgalmas az egész: izgalmas olvasni, gondolkodni, kitalálni, eltervezni, megvalósítani, hja, és legfőképp izgalmas lesz majd a résztvevők bejegyzéseit végigböngészni! Nagy vagy, Piszke! :-)

Bizonyára mindenki emlékszik még középiskolai tanulmányaiból Móricz tragikus sorsot megélt Kis Jánosára, akinek a Sarudy lány lakodalmán torkán akadt a töltött káposzta. Emlékszem, annak idején sokáig veséztük ezt a novellát; a tehetetlenséget, a sokszor jelentéktelen emberi létet, a mohó dacot, mellyel az ember megpróbál kitörni a szegénységből... hasztalanul. Ugye mindenkivel előfordult már, hogy "degeszre ette magát"? Előfordul. Főleg így, Karácsony környékén. A jobbnál jobb ételekkel roskadozó asztalnak sokszor nehéz ellenállni. Vajon miért? Mert annyit dolgoztunk vele, és megérdemeljük? Vagy a pillanat gyönyörűségéért? Esetleg a bosszú hajt minket, mint Kis Jánost? No, nem is bogozom tovább ezt a témát, mert igen messzire jutnék -és jutottam is gondolatban-, mindenesetre ez a novella akkora hatással volt rám, hogy minden eltúlzott ebéd vagy vacsora alkalmával a szemem előtt lebeg a fulladozó Kis János képe.

Érdekes, hogy csak lebeg, aztán meg lassan elszáll; az ösztön, a "bűnös" elégedettség felülkerekedik rajta, s végül magam is Kis Jánossá redukálódom. Tulajdonképpen ennyi a történet. Az már egy másik dolog, hogy kb. május óta nem ettem töltött káposztát (lakodalmast meg a saját lagzim óta nem) és most, hogy újraéltem "A tragédiá"-t, győzött a vágy, képtelen voltam az ünnepekig várni, megfőztem! Örömömet csak növelte, hogy a múlt hétvégén találtam igazi tejfölt is az egyik bevásárlóközpontban. Igaz, kicsit idétlenül nézett ki a töltelék Carnaroli rizsből, de seperc alatt elfogyott. Azt nem írom le, hogy hányat ettem, de jelentem, még élek!

Ibrányi töltött káposzta Katától

Hozzávalók:

• 1 fej káposzta
• 500 g darált sertéshús (comb, tarja, lapocka vegyesen)
• 250 g rizs
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek. sertészsír
• 1 tojás
• 1 tk. pirospaprika
• házi paradicsomlé
• só, bors

Egy nagy fazékban forraljunk vizet, majd tegyük bele a torzsájától megszabadított káposztát. Ahogy puhulnak a külső levelei, egy hosszúnyelű villa (csak hogy közben ne égessük vörösre az ujjainkat) és egy kanál segítségével szedjünk le egyet-egyet, majd tegyük egy tányérra/tálcára. Ezt a műveletet folytassuk addig, míg a káposztánk el nem fogy. A levelek középső, vastag erét éles késsel vágjuk le úgy, hogy lehetőleg közben magát a levelet ne lyukasszuk ki.

Közben a zsíron dinszteljük meg az apró kockára vágott hagymát és a lereszelt fokhagymát, és amikor kihűl, adjuk hozzá a húshoz. Keverjük bele a tojást, a pirospaprikát, a rizst, egy kevés paardicsomlevet, végül alaposan fűszerezzük sóval, borssal. (Kóstolni kötelező! :-))

Egy lábas aljára rakjunk egy réteg apróra vágott káposztát. (Tökéletes ide az, amit a levelek vastag részeiről levágtunk.) Erre kerülnek a káposztalevélbe göngyölt töltelékek, majd ismét egy kevés apróra vágott káposzta. Az egészet takarjuk be 2-3 egészben hagyott káposztalevéllel, és öntsük fel annyi paradicsomlével, amennyi éppen ellepi.

A lehető legkisebb lángon, fedő alatt főzzük kb. 45 percig, majd lefedve hagyjuk állni még 15 percig.

(A recept nem hazai, Ibrányból származik; itt a töltött káposztába tojás is kerül. Tavaly kóstoltam, és annyira ízlett, hogy gondoltam, ideje lesz kipróbálni. Otthon a hús-rizs mennyiség fele-fele arányú, a lábas aljára általában füstölt szalonna bőre kerül, néha a töltelékbe füstölt hús, P. nagyanyó a káposzták közé fonnyadt TV paprikákat dugdos. Anyukám hajdúsági barátnője "fehéren" készíti, azaz paradicsom nélkül, és cupp-cupp, a káposzták közé sertéskörmöt rak! Sok helyen a húst nem darálják, csak nagyon apró kockára vágják. Szeretem az erdélyi típusú savanyú káposztás változatot is, ja és ettem már olyat is, ahol lábas tetején lévő, szálasra vágott savanyú káposztát összekeverték azzal a paradicsomos lével, amiben maga a töltött káposzta főtt, aztán tejföllel-liszttel behabarták, és köretként tálalták. Nyamm! Azt már nem is kell mondanom, hogy a legfinomabb)töltött káposzta a frissen vágott disznó húsáből készül. Jaj, megyek is én haza... ;-)

VKF! XVIII.1.

Mostanában mindennel el vagyok késve. E-mailekkel, munkával, baráti kapcsolatok ápolásával, főzéssel, az ígéreteimmel, ja, s persze nem beszélve a blogírásról... Furcsa ez számomra, mert kb. ez év elejéig a pontosság mintaképe voltam. Ha késésről volt szó, legyen az egyszerűen szöszmötölés miatt, vagy mások hibájából, nálam nem volt pardon! S most, hogy én is késős lettem, állandó bűntudat gyötör. Talán I'zbolygó még elfogadja, így ha pironkodva is, de neveznék...

Van ugyan még 2-3 túrós recept a gépen, de postolni már sajnos nincs időm. Majd legközelebb :-)

Nem tudom, hogy otthon lehet-e kapni füstölt ricottát, de ha valaki véletlenül rábukkan, mindenképp próbálja ki! A téli friulán konyha egyik kitűnő alapanyaga pl. rizottókhoz. És tényleg! Ez a mostani is az egyik legfinomabb rizottó lett, amit valaha készítettem. (Ettől már csak egy jobb létezik: amikor a tökvirág helyett tököt használok az elkészítéséhez ;-)

Rizottó tökvirággal és füstölt ricottával -

Risotto con fiori di zucca e ricotta affumicata

Hozzávalók:

• 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs
• 1 közepes fej hagyma
• húsleves
• 8 db tökvirág
• 15 dkg füstölt ricotta
• 2 tk. vaj
• 1 ek. olívaolaj
• 1 dl száraz fehérbor
• só, frissen őrölt fehérbors
• 1 ek. reszelt parmezán

A tökvirágokat megmossuk, bibéjüket eltávolítjuk, a szirmokat kisebb darabokra tépkedjük. A hagymát apró kockára vágjuk, az olajon és a vaj felén megpároljuk, majd hozzáadjuk a rizst, a sziromdarabkékat, és néhány percig együtt pirítjuk. A húslevest eközben felmelegítjük. A rizst megöntözzük a fehérborral, megvárjuk, míg nagy része elpárolog, majd folyamatos kevergetés közben, adjunk hozzá egy kevés húslevest. Ezt mindaddig ismételjük, amíg a rizs majdnem megpuhul. Ekkor adjuk hozzá az apró kockára vágott füstölt ricottát, a maradék vajat és a reszelt parmezánt. Azonnal tálaljuk.

Egy állati nap (Csak húsevőknek!)

Körülbelül másfél hónapja otthon voltunk a szüleimnél. Akárki akármit mond, számomra Magyarország mindig is a világ közepe marad. Az igazat megvallva, egy-egy nyaralást, kirándulást leszámítva, sohasem vágytam el innen, s most, hogy mégis távol vagyok, az otthoni dolgok számomra még több értéket hordoznak magukban. De nem is erről akartam írni... hanem arról a bizonyos állati napról.

Úgy indult minden, hogy egyik délelőtt egy házigalamb "pottyant" az ölünkbe. Tanakodtunk, mi legyen vele, de mivel sokáig nem tartogathattuk, engem illetett az a megtisztelő feladat, hogy megtisztítsam. Hálátlan munka, de meg lehet szokni... Felgráfoltuk a nagyikat: az egyik galamblevest ajánlott, a másik galambbegy pörköltöt, de hát egy galambból elég nehéz kivitelezni ezeket az ételeket, így jóságos Gugli barátunkat hívtuk segítségül. Jobbnál jobb receptek kerültek elő (volt egy töltött változat, amiért különösen odavoltam), a mennyiség miatt azonban mégis egy gombás-galambos rizottóra esett a választás. I'me:

Gombás-galambos rizottó - Risotto ai fughi e piccione

Hozzávalók (2 személyre) :

• 2 kávéscsésze rizs
• 1 házigalamb
• 20 g szárított vargánya
• 1 kisebb vöröshagyma
• kb. 1 l húsleves
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 ek. vaj
• reszelt parmezán
• 2 ek. extra szűz olívaolaj
• só, frissen őrölt bors

Az olajon és a vaj felén fonnyasszuk meg az apróra vágott hagymát. A galambot vágjuk nagyobb darabokra, pirítsuk néhány percig a hagymán, majd locsoljuk meg a fehérborral. Amikor a bor elpárolog, adjunk hozzá 2-3 dl húslevest, ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, majd pároljuk puhára a madárkát. Ha kész, csontozzuk ki, a mellet vágjuk apró kockára (a többi részét nem szükséges, mert már egyébként is elég apró lesz), majd rakjuk vissza a megmaradt lére. Adjuk hozzá az előzőleg beáztatott gombát, majd a rizst is, és folyamatosan kevergetve, a megmaradt húslevest apránként hozzáadva főzzük puhára. Kb. 16-18 perc. A végén adjuk hozzá a maradék vajat, és 1-2 evőkanál reszelt parmezánt. Frissen tálaljuk.

Délután szokás szerint elvittük Artúrt rohangálni egy kicsit a közeli parkba. Kutynak azonban ez alkalommal esze ágában sem volt rohangálni: orrát a földnek szegezte, és keresett, keresett, mígnem megállt egy nagy nyírfa alatt, fej előre, farok fel - beindult a vadászat! Nemsokára éktelen ugatásba kezdett, szaladt a zsákmánytól a gazdiig, gazditól a zsákmányig, de hozzányúlni nem mert :-) S hogy mi volt a zsákmány? Egy aprócska, a fészkéből lepottyant fülesbagoly, aki a Tóni nevet kapta. Hazavittük, megetettük, megitattuk, ketrecbe raktuk. Másnap felhívtam a Nyírgyházi Állatparkot, de ők azt mondták, hogy már nem tudják befogadni. Adtak viszont egy másik tippet, így Tóni két nap múlva már a Hortobágyi Nemzeti Park büszke lakója lett. Reméljük, azóta is jól van!

Bagolyetetés után elmentünk kicsit sétálni, meglátogattuk egy nagyon jó barátunkat. Szembe velük elhagyatott, eladó ház, az udvaron csodálatos sárgarózsa bokor. Nem hagyhattam ki! Barátunk anyukája is támogatta az ötletet, miszerint a fiúk igazán szedhetnének néhány szálat, a tulajdonossal meg majd ő elintézi a csínytevést. A két pasas be is, ment; s egyszer csak emberem nagy örvendezve jön: "Gabika, megvan a vacsora!" Én: "Dio santo, mit találtál?" Ő: "Csigát! Rengeteget!" Én: "Jó, jó szedd csak össze, egy feltétellel: ha te tisztítod meg őket. Én elvágtam a galamb nyakát, de a csigáét már nem vagyok hajlandó! :-)))))" I'gy lett tehát csigavacsoránk. Persze nem aznap, mert hagyni kell őket néhány napig letakarva, börtönbe zárva, étlen szomjan, hogy "kiürüljenek". Kétféleképpen készítettük el őket: az egyik egy szokványos francia étel (Burgundi csiga), a másik egy "anyósrecept" alapján készült étel volt (Paradicsomos-zöldséges csiga polentával). Fényképet szándékosan nem készítettem!

Burgundi csiga - Lumache alla borgognona

Hozzávalók:

• fejenként 10-12 csiga
• 3 l víz
• 1 üveg száraz fehérbor
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma
• 2 sárgarépa
• 3-4 babérlevél
• 1-1 csokor petrezselyem ill. kakukkfű
• só, bors

A csigákat 4-5 napra bezárjuk, pl. egy vödörbe, aminek a tetejét lefedjük úgy, hogy egy apró nyílás azért maradjon rajta. Első két nap a csigákat jól leöblítjük, a többi napokon szárazon hagyjuk őket. Az elkészítés napján alaposan, többször váltott vízben tisztára mossuk a csigákat, majd alaposan besózzuk. Ez az egyik legrondább része a csigakészítésnek: ilyenkor adák ki magukból az összes nyálkát. Brrrr 1.... Tehát jól megforgatjuk a csigákat sóban, majd újabb öblítés következik. Végül lobogó, sós vízbe dobjuk őket, 5-6 perc főzés után öblítés következik, és egy újabb kritikus pont a gyengébb idegzetűek számára: a csigákat kiszedjük a házukból, és letépjük róluk az alsó/hátsó fekete részt. Brrr 2... Az így kapott csigákat ismét leöblítjük, a házakat megtisztogatjuk, forró vízben fertőtlenítjük, majd kiszárítjuk

A nagytakarítás alatt egy lábasban sóval, borssal, babérlevéllel, sárgarépával, hagymával, fokhagymával és a borral ízesített vizet forralunk, ebbe rakjuk a már szép, tiszta állatokat, és lassú tűzön 2,5-3 órán keresztül főzzük.

Fokhagymás vajkrém - Burro aromatizzato all'aglio

Hozzávalók:

• 20 dkg vaj
• 5 gerezd fokhagyma
• ha van, 2 újhagyma, egyébként elhagyható
• só, bors,
• finomra vágott petrezselyem

A hozzávalókat alaposan összedolgozzuk, a megtisztított csigaházakba rakunk egy kávéskanálnyi vajkrémet, ráhelyezzük a megfőtt csigát, majd a tetejére megint egy kiskanál vajkrém következik, végül sütőbe tesszük, épp csak néhány percre, hogy a fűszeres vajkrém megolvadjon, azonnal tálaljuk.

Anyós féle recept:

Paradicsomos csiga polentával - Lumache in umido con polenta

Hozzávalók:

• 50 db a fent leírt módon megtisztított csiga
• 1 zellerszár
• 1 sárgarépa
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 6 db héjától megtisztított húsos paradicsom
• 1 dl száraz fehérbor
• só, bors,
• kevés oregánó, 1 ágacska rozmaring
• extra szűz olívaolaj

A zöldségeket - a paradicsom kivételével- megtisztítjuk, és egészen apró kockára vágjuk (2-3 mm). Egy lábasban olajat hevítünk, rádobjuk a kockára vágott hagymát, fokhagymát, répát, zellert, néhány percig pároljuk, majd hozzáadjuk a csigákat, meglocsoljuk fehérborral, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a zöldfűszereket, s amikor a bor nagy része elpárolgott, beledobjuk a csigákat is. Közben a paradicsomokat forró vízbe mártjuk, héjukat lehúzzuk, magját eltávolítjuk, durvára vágjuk, és a csigához adjuk, majd néha megkeverve kb. 1,5 órán keresztül főzzük, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, néhányszor átforgatjuk, frissen készült vagy grillezett polentával tálaljuk.
Hol is tartottam? Ja, persze: a csigákat börtönbe zártuk. Már sötétedett, hűvös májusi est köszöntött ránk, jóéjt mondtunk először Artúrnak, aztán Tóninak, a csigáknak a lelkükre kötöttük, hogy meg ne szökjenek az éj leple alatt...aztán aaaajaaaaaaaaaaj, egy cserebogár a hajamra szállt. Rázott a hideg, küzdöttem vele egy darabig, mire leráztam magamról. Párom csodálkozva: "Ez meg mi? Ilyen nálunk nincs." Én: "Még jó, egyébként erre is kitaláltatok volna valami jó receptet, aztán holnap reggelire ehetnénk a cserebogarat!" Ha valakinek van tippje cserebogárra, nagyon kérem, még csak véletlenül se ossza meg velem, nehogy emberem lecsapjon rá... :-)))

Zöldek II.

Vadkomló - Luppolo
A vadkomló (Humulus Lupulus) a kenderfélék családjába tartozó kétlaki évelő növény. Nálunk ligetekben, árokparti fákra felkúszva terem. Szeretem. Az előző bejegyzésben említett gyermekláncfű levél, ill. a „cofolón“ íz szempontjából elbújhat mellette! A vadkomló íze kellemesen kesernyés; nem zavaró, nem hivalkodó, a friss hajtások selymesen szétomlanak a szánkban..
A termelt komlót a sörgyártásban hasznosítják, hiszen a sör legfontosabb ízesítő és tartósító alapanyaga. Nyugtató és altató hatása csökkenti a feszültséget az erekben, valamint csillapítja a szapora szívverést. Keserűanyagai javítják az étvágyat, az emésztést, elpusztítva a káros bélbaktériumokat a vastagbélben. Természetes antibiotikum, a vesetisztító teakeverékek alkotórésze. A sebgyógyításban antibakteriális hatása miatt használják.
Ne gondoljuk, hogy valami nagy újdonságról beszélek! A vadkomló fiatal hajtásaiból, a „komlójövésekből” Erdélyben levest, főzeléket készítettek. Az „komló hegy salátát” említi már egy 16. századi erdélyi fejedelmi szakácskönyv is. Szerintem egy-két dédi is emlékszik még néhány réges-régi receptre. Ki tudja miért tűnt el az asztalunkról? Néha-néha itt Olaszországban látok szupermarketek polcain egy-egy köteggel, horribilis összegekért! Egy kg-ért elkérnek akár 20-25 Eurot is. Hihetetlen! Pedig tényleg csak egy karnyújtásnyira van mindannyiónktól.
A vadkomlónak tehát csak a fiatal hajtásást szedjük le. Ha időben érkezünk, akkor lehet akár olyan szerencsénk is, hogy még egészen élénkzöld növénykéket szüretelhetünk, akár hosszabb, 10-12 cm-es szárral. Ezeket csak néhány percig kell párolni. Ha már a kolóhajtások sötétzöldek, esetleg kicsit barnásak, akkor csak a végét csípjük le, esetleg 3-4 cm-es szárat hagyjunk rajta. (A már megvastagodott sötétbarna szár fás is lehet.)
Párolás után szűrjük le, nyomkodjuk ki jól a levét, és készítsük el a Zöldek I. című bejegyzésben leírtak alapján. (Kiváló rántotta, rizottó alap, de kevés borecettel, olívaolajjal meglocsolva köretként is fogyasztható.)

Végezetül álljon itt egy már sokszor kipróbált recept:
Vadkomlós rizottó – Risotto con luppolo
Hozzávalók:
250 g rizs (lehetőleg Carnaroli)
1 jó nagy csokor frissen szedett vadkomló hajtás
1 kis fej vöröshagyma
20g vaj
1 dl száraz fehérbor
húsleves
1-2 ek. frissen reszelt Parmezán vagy Grana Padano
2 ek. extra szűz olívaolaj

A vadkomló hajtásokat mossuk meg, vágjuk apró darabokra. A húslevest egy edényben forraljuk fel. A hagymát vágjuk apró kockára, az olívaolajon dinsztejük meg (vigyázva, hogy ne piruljon meg!). Adjuk hozzá a vadkomló hajtásokat, jól keverjük össze, majd adjuk hozzá a rizst is. Nagy lángon pirítsuk 1-2 percig, majd öntsük rá a fehérbort. Amikor a rizs már kicsit megrészegedett, azaz felszívta a bort, lassan-lassan, kb.0,5-1dl-enként folyamatos keverés mellett adagoljuk a rizshez a forrásban lévő húslevest, és főzzük így együtt kb. 15-18 percig. Ha a rizs megpuhult, húzzuk le a tűzről, keverjük bele a vajat és a reszelt sajtot, takarjuk le, hagyjuk állni 1-2 percig, majd frissen, melegen tálaljuk.

Csalán – Ortica
A csalán az egyik legsokoldalúbb gyógynövényünk. Nagyanyáink nap mint nap használták, s hogy mire? Vérzés- ill. fájdalomcsillapításra, vizelethajtásra, ízületi problémák, köszvény, reumás megbetegedések esetén. Vértisztító hatásának köszönhetõen enyhítheti az allergiás tüneteket, így az ekcémát, szénanáthát, asztmát és a csalánkiütést. Eltünteti a tinédzserek pattanásait, és egyes bõrbetegségek esetén is hatásos (pl. övsömör, ekcéma). Természetes vízhajtóként könnyíthet a premenstruációs tüneteken, mivel csökkenti a szervezet vízvisszatartását. Leveleiben találunk vitaminokat (béta-karotint, C-, B-, és K-vitamint), flavanoidokat, klorofillt, vasat, kalciumot és káliumot.
Elkészítési mód: a csalán különféle elkészítése igen egyszerű feladat, a probléma inkább a szedéssel adódik. Húzzunk jó vastag kesztyűt, amin a csalán nem tud áthatolni, így megelőzhetjük a kellemetlen tüneteket. Én kizárólag a felső, friss hajtásokat szoktam gyűjteni, de azt mondják, hogy pl. a csalánteához (ami jó köhögés csillapítására, torokfájásra, magas vérnyomás kezelésére, és állítólag külsőleg, aranyeres problémák esetén is, ülőfürdőként alkalmazva), jók a többi levelek is. Tehát mossuk meg a növényt, jól csorgassuk le, ezután több lehetőségünk van:
Nyers felhasználás:
- A leveleket nyersen péppé zúzzuk, s a kapott masszát borogatásra használjuk.
- A növényt kicentrifugázzuk, s a kapott levet elkortyolgatjuk.
- Isiász és lumbágó esetén csapkodjuk meg a reumás testrészt a nyers csalánlevelekkel. Ilyenkor a méreganyag sokáig tartó melegérzést okoz, a bőr kipirul. A bőrszövet sok vért kap, így a reumatikus fájdalmakat okozó lerakódások és gyulladások belülrõl szüntethetõk meg. Arra visoznt vigyázni kell, hogy a testrészt ne érje hideg víz, mert akkor a melegérzés égő, csípő érzésbe megy át.
Főve:
- Főzőlevét felhasználhatjuk hajmosásnál, a csalán természetes hatóanyagai serkentik a bőr vérellátását, így erősítik a hajhagymákat
- Készíthetünk belőle csalánfőzeléket (a sóskafőzelékhez hasonló módon) vagy csalánlevest (kevés tejfölös habarással, pici ecettel, mint ahogyan a salátalevest készítjük); tavasszal valóban frissítő, mondhatjuk, igazi vitamin- és ásványianyag bomba.

- Felhasználható még rizottóba, rántottába.