Sütőben sült rozmaringos-hagymás süllőcsigák "törtpaszullyal"

Elérkezett a 48. VKF! fordulópályaműveinek utolsó leadási határideje. Tekintettel a téma iránti elkötelezettségünkre, úgy gondoltuk Gabival, hogy nem lesz baj, ha mi magunk is részt veszünk a játékban.

Mindenképp egyszerű ételt szerettem volna választani, ezért gondoltam, hogy nagymamám annak idején barna babból készült tört paszulya épp jó lesz. Ami a süllőt illeti, a babhoz nagyszerűen passzol, a citrom és a rozmaring is jól áll neki, viszont a hagyma-paprika-napraforgó olaj édessége kicsit elnyomta a süllő lágy ízét. Legközelebb biztos, hogy karakteresebb ízű halat fogok választani, mondjuk amurt, pontyot, a tengeri halakat tekintve pedig abszolút befutó lehet szerintem a szardínia, a vörösmárna, de még az is lehet, hogy a laposhalak valamelyikével is kipróbálom egyszer.

Sütőben sült hagymás-rozmaringos süllőcsigák "törtpaszullyal"

Hozzávalók:

A csigákhoz: 2 db kb. 200 grammos süllőfilé bőr nélkül (lehetőleg a vékonyabb, farok felé eső rész), néhány csepp citromlé, négy ágacska rozmaring, 2 db fehérhagyma, napraforgó olaj,1 tk. őrölt pirospaprika (édes)

A babhoz: 200 g barnabab, 1 nagy burgonya, 1 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj

A babot egy éjszakára beáztatjuk.

A burgonyát meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a babérlevelet, a babot, sót, frissen őrölt feketeborsot, és addig főzzük, amíg a bab megpuhul. Ekkor az egészet botmixerrel durvára mixeljük (nagyanyó feeling: az övé sosem volt teljesen sima).

A hagymákat nagyon vékony csíkokra vágjuk, és egy kevés napraforgó olajon, lassú tűzön megpároljuk, az utolsó fél percben megszórjuk a pirospaprikával, és összekeverjük.

A csigákhoz mindkét süllőfilét hosszanti irányban négy részre vágjuk. Az így kapott csíkokat sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk egy kevés citromlével, kettesével nyársra húzzuk, a nyársak közé egy-egy rozmaring ágacskát szorítunk, és 10 percig állni hagyjuk. Ezután a nyársakat tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk a paprikás hagymával, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 5 perc alatt készre sütjük.

A babpürét tányérokra szedjük,mindegyikre egy-egy nyársat helyezünk, és azonnal tálaljuk.

Anna verziót is készítettünk:

Parmezános-paprikás keksz

...mondjuk a szilveszteri büféasztalra...

 Parmezános-paprikás keksz

Hozzávalók: 180 g liszt, 120 g vaj, 100 g frissen reszelt parmigiano, 1 tk. őrölt pirospaprika (lehetőleg házi), 1 tojás sárgája, csipetnyi só, a tetejére nagyszemű vörös só és frissen őrölt feketebors

A hozzávalókat alaposan összekeverjük, gombóccá gyúrjuk.

A gombócból 3-4 cm átmérőjű rudat formázunk, folpackba csomagoljuk, és egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap kivesszük, kb. 7-8 mm vastag karikákra vágjuk, majd egymástól 2-3 cm távolságra sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük. A tetejüket megszórjuk vörös sóval, frissen őrölt feketeborssal, és 220 fokra előmelegített sütőben kb. 8-10 percig sütjük.

Az enyémek kicsit összenőttek...khm, eszembe sem jutott volna, hogy ezek a kekszek nőnek...

Eredeti ötlet Sigridnél füstölt paprikával.

Paprikás pogácsa, szendvics és lepény lenmaggal és szezámmaggal

Múlt péntekre piadinát terveztem. Nem voltam megelégedve a múltkorival, nem lehetett ugyanis hajtogatni. Na, de kezdem az elején. Ott baltáztam el az egészet, hogy a legutóbbi nagybevásárlásnál nem vettem zsírt, nagy Rivignano városában pedig nem kapni minden sarkon...jobban mondva egyik sarkon sem kapni. No, hát nem tudom, mit vártam, hogy a jóisten majd megdob egy féldisznóval, vagy charterjáraton érkezik otthonról piros szalaggal átkötve a zsír, nem jött, én meg nem mentem tizenkét kilométert a legközelebbi "lelőhelyig". (Bocs, Gabi, majd legközelebb...) Maradt egy szelet rántott hús előző napról meg egy kis capricciosa saláta, gondoltam Embernek a hagymaleves után bőven elég, én meg majd találok magamnak valami mást.

Közbejött egy bölcsis grill-buli is, és már majdnem kétségbeestem, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit vigyek, ami magyaros, nem mindennapos, 100% homemade, gyerekek is megeszik, de a felnőtteknek is élmény, és nem utolsó sorban az olaszok is szeretik... Ekkor kopogott a homlokomon Hémangi szezámmagos kelt pogácsája, lólesz, lólesz, lelkendeztem, azonnal lestoppoltam, enyém, enyém!

Kicsit változtattam rajta, mert ez-az nem volt itthon - többek között annyi olaj sem, amennyi kellett volna, pedig higgyétek el, nem zsír elvonókúrán tartom a családot, ez most teljesen véletlenül egészen furcsán így jött össze. (Furcsa, mert nálam úgy működik, hogy ha már csak félig van a hűtő/kamra, pánikba esek, és azonnal rohanok vásárolni.) Szóval változott itt-ott a dolog, ennek ellenére egy nagyszerű, könnyen kezelhető tésztával dolgoztam, - már amennyi az én részemet illeti -a pogácsák kívül ropogósak, belül párna-puhák lettek, és annak ellenére, hogy a koraesti trópusi időjárás miatt félóra alatt olyanok lettek, mint a szivacs, mind egy szálig elfogytak.

A szilveszteri (igen, szilveszteri!) vacsorán biztos, hogy fogok ilyet készíteni. Kettévágom, az alját megkenem egy pötty tejföllel vagy krémsajttal, rá salame tipo ungherese négybe hajtva, radicchio (most rukola volt kéznél), a tetejével befedem, egy miniszendvics-átszúró pálcikára olajbogyót fűzök, és beledöföm a töltött pogácsába. Lólesz, lólesz ez is, már látom előre!

A piadinára visszatérve: nem hagyott békén egész délelőtt. Aztán gondoltam egyet, és a pogácsatészta maradékát összegyúrtam, vékonyra nyújtottam, az utolsó három csepp olívaolajammal megkent tepsire raktam, hagytam, hogy duplájára keljen, megkentem tejföl és sk. paradicsomszósz keverékével, ráraktam az utolsó négy szelet salame tipo ungheresét, egy apró befőttesüveg üveg alján kandikáló kb. 20 szem kapribogyót, ráreszeltem a két napja a hűtőben kallódó füstölt scamorza-véget, és 240 fokra előmelegített sütőben, a legfelső rácsra helyezve néhány perc alatt készre sütöttem.
(És még Ember kétkedő, sanda, majdhogynem lekicsinylő tekintete is elégedett, széles mosollyá szelídült miután megkóstolta. ;-)

Tudtam én, hogy lólesz!

Paprikás pogácsa, szendvics és lepény lenmaggal és szezámmaggal

Hozzávalók: 2 krumpli (nálam ez most 179 g), 500 g liszt, 2 ek. lenmag, 2 ek. szezámmag, 15 g élesztő, 1 tk. cukor, 2 tk. só, 2 tk. pirospaprika, 80 ml extraszűz olívaolaj, 50 g olvasztott vaj (vagy 130 ml extraszűz olívaolaj), 250 ml langyos tej + egy kevés a pogácsák megkenéséhez

A krumplit meghámoztam, felkockáztam, sós vízben megfőztem, még melegen villával áttörtem, öntöttem hozzá egy kevés tejet, és csomómentesre kevertem.

A szezámmagot és a lenmagot száraz serpenyőben megpirítottam.

A langyos tejben elkevertem a cukrot és az élesztőt.

A lisztet dagasztógép táljába öntöttem, hozzáadtam a sót, a pirospaprikát, a megpirított magokat, az élesztős-cukros langyos tejet, a krumplis masszát, az olajat és a vajat, és hagytam, hogy a gép a tésztát szépen kidagassza. (Lágy lesz a tészta, de Hémangi szólt, hogy ilyennek kell lennie!) A tésztát lisztezett deszkára borítottam, cipót formálztam belőle, és konyharuhával letakarva szobahőmérsékleten a duplájára kelesztettem.

Amikor a tészat megkelt, kinyújtottam, először jobbról, balról, behajtottam a közepéig, aztán még egyszer félbe. Ezt háromszor megismételtem, majd az egészet kb. 1 cm vastagranyújtottam, berácsoztam, lisztezett pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A pogácsákat sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam, további kb. 15 percig kelni hagytam, mindegyik tetejét megkentem egy kevés tejjel, és 190 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem.

Káposztás bableves füstölt csülökkel

Korábban írtam arról, hogy a sziveszteri menü egyetlen fix pontja ez a leves volt. Nem hiába, a "másnapról" mindenki egyformán gondolkodik! :-)))

Káposztás bableves füstölt csülökkel

Hozzávalók:

• 500 g előző este beáztatott, füstölt sertéshús (én csülköt és oldalast raktam bele)
• 250 g előző este beáztatott tarkabab
• 250 g savanyú káposzta
• liszt
• napraforgó olaj
• 1 fej vöröshagyma
• 1 tk. pirospaprika
• só
• bors
• ízlés szerint ecet vagy citromlé (vagy mindkettő)

Az előző este beáztatott babot és a fültölt húst, személyenként kb. 4 dl vízzel feltettem főni.

Amikor a hús megpuhult, kivettem, megvártam míg kicsit kihűl, majd kicsontoztam, felkockáztam.

Míg a hús hűlt, folyó vízben átöblítettem a savanyú káposztát, majd a babhoz adtam, és elkészítettem a paprikás rántást is:

Az apró kockára vágott vöröshagymát egy kevés olajon megdinszteltem, lisztet szórtam rá, enyhén megpirítottam, épp csak hogy egy kis barnás színt kapjon, majd lehúztam a tűzről, hozzáadtam a pirospaprikát, alaposan elkevertem, végül folyamatosan kevergetve, hogy nehogy csomós legyen, felöntöttem vízzel és egy kevés főzőlével.

A rántást, a kicsontozott, felkockázott, főtt füstölt húst ezután a leveshez adtam, tekertem rá egy kevés borsot, (sózni ez esetben nem kellett, a füstölt hús elég sós volt) forraltam még kb. 5 percig, és egy kevés citromlével és ecettel savanyítottam.

VKF! XXI./1. Főzzünk könyvből

A legújabb VKF! kiírás egyszerűen zseniális! Őszintén szólva nagyon vártam már, hogy valaki ezzel a témával rukkoljon elő. Nagyon izgalmas az egész: izgalmas olvasni, gondolkodni, kitalálni, eltervezni, megvalósítani, hja, és legfőképp izgalmas lesz majd a résztvevők bejegyzéseit végigböngészni! Nagy vagy, Piszke! :-)

Bizonyára mindenki emlékszik még középiskolai tanulmányaiból Móricz tragikus sorsot megélt Kis Jánosára, akinek a Sarudy lány lakodalmán torkán akadt a töltött káposzta. Emlékszem, annak idején sokáig veséztük ezt a novellát; a tehetetlenséget, a sokszor jelentéktelen emberi létet, a mohó dacot, mellyel az ember megpróbál kitörni a szegénységből... hasztalanul. Ugye mindenkivel előfordult már, hogy "degeszre ette magát"? Előfordul. Főleg így, Karácsony környékén. A jobbnál jobb ételekkel roskadozó asztalnak sokszor nehéz ellenállni. Vajon miért? Mert annyit dolgoztunk vele, és megérdemeljük? Vagy a pillanat gyönyörűségéért? Esetleg a bosszú hajt minket, mint Kis Jánost? No, nem is bogozom tovább ezt a témát, mert igen messzire jutnék -és jutottam is gondolatban-, mindenesetre ez a novella akkora hatással volt rám, hogy minden eltúlzott ebéd vagy vacsora alkalmával a szemem előtt lebeg a fulladozó Kis János képe.

Érdekes, hogy csak lebeg, aztán meg lassan elszáll; az ösztön, a "bűnös" elégedettség felülkerekedik rajta, s végül magam is Kis Jánossá redukálódom. Tulajdonképpen ennyi a történet. Az már egy másik dolog, hogy kb. május óta nem ettem töltött káposztát (lakodalmast meg a saját lagzim óta nem) és most, hogy újraéltem "A tragédiá"-t, győzött a vágy, képtelen voltam az ünnepekig várni, megfőztem! Örömömet csak növelte, hogy a múlt hétvégén találtam igazi tejfölt is az egyik bevásárlóközpontban. Igaz, kicsit idétlenül nézett ki a töltelék Carnaroli rizsből, de seperc alatt elfogyott. Azt nem írom le, hogy hányat ettem, de jelentem, még élek!

Ibrányi töltött káposzta Katától

Hozzávalók:

• 1 fej káposzta
• 500 g darált sertéshús (comb, tarja, lapocka vegyesen)
• 250 g rizs
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek. sertészsír
• 1 tojás
• 1 tk. pirospaprika
• házi paradicsomlé
• só, bors

Egy nagy fazékban forraljunk vizet, majd tegyük bele a torzsájától megszabadított káposztát. Ahogy puhulnak a külső levelei, egy hosszúnyelű villa (csak hogy közben ne égessük vörösre az ujjainkat) és egy kanál segítségével szedjünk le egyet-egyet, majd tegyük egy tányérra/tálcára. Ezt a műveletet folytassuk addig, míg a káposztánk el nem fogy. A levelek középső, vastag erét éles késsel vágjuk le úgy, hogy lehetőleg közben magát a levelet ne lyukasszuk ki.

Közben a zsíron dinszteljük meg az apró kockára vágott hagymát és a lereszelt fokhagymát, és amikor kihűl, adjuk hozzá a húshoz. Keverjük bele a tojást, a pirospaprikát, a rizst, egy kevés paardicsomlevet, végül alaposan fűszerezzük sóval, borssal. (Kóstolni kötelező! :-))

Egy lábas aljára rakjunk egy réteg apróra vágott káposztát. (Tökéletes ide az, amit a levelek vastag részeiről levágtunk.) Erre kerülnek a káposztalevélbe göngyölt töltelékek, majd ismét egy kevés apróra vágott káposzta. Az egészet takarjuk be 2-3 egészben hagyott káposztalevéllel, és öntsük fel annyi paradicsomlével, amennyi éppen ellepi.

A lehető legkisebb lángon, fedő alatt főzzük kb. 45 percig, majd lefedve hagyjuk állni még 15 percig.

(A recept nem hazai, Ibrányból származik; itt a töltött káposztába tojás is kerül. Tavaly kóstoltam, és annyira ízlett, hogy gondoltam, ideje lesz kipróbálni. Otthon a hús-rizs mennyiség fele-fele arányú, a lábas aljára általában füstölt szalonna bőre kerül, néha a töltelékbe füstölt hús, P. nagyanyó a káposzták közé fonnyadt TV paprikákat dugdos. Anyukám hajdúsági barátnője "fehéren" készíti, azaz paradicsom nélkül, és cupp-cupp, a káposzták közé sertéskörmöt rak! Sok helyen a húst nem darálják, csak nagyon apró kockára vágják. Szeretem az erdélyi típusú savanyú káposztás változatot is, ja és ettem már olyat is, ahol lábas tetején lévő, szálasra vágott savanyú káposztát összekeverték azzal a paradicsomos lével, amiben maga a töltött káposzta főtt, aztán tejföllel-liszttel behabarták, és köretként tálalták. Nyamm! Azt már nem is kell mondanom, hogy a legfinomabb)töltött káposzta a frissen vágott disznó húsáből készül. Jaj, megyek is én haza... ;-)