Friulán (?) farsangi fánkocskák

Ami már nem is biztos, hogy friulán, mert bár a környéken szinte mindenki ezt a receptet használja (kisebb-nagobb eltéréssel), Olaszország más részein is találunk egészen hasonló sült édességet, amit általánosan "frittelle"-nek neveznek. A farsangi időszakban nem csak cukrászdákban, de a pékségek pultjain is megtalálhatók, sok esetben csokolásdés vagy angolkrémmel töltve.

Szóval a címből most a friulán jelzőt elhagynám, legyen csak szimplán olasz, aztán majd utánanézek a dolognak. Ja, és közben tervben van még két másik fánk is, egy sütőtökös és az évek óta a "kipróbáljuk" mappában heverő castagnole is. Meglátjuk, mire lesz időm.

Olasz farsangi fánkocskák

Hozzávalók: 400 g liszt, 120 g porcukor, csipetnyi só, 30 g mazsola, 30 g kandírozott narancshéj apró kockára vágva, 3 tojás, 12 g sütőpor, 1 bio narancs leve és lereszelt héja, 1 bio citrom lereszelt héja, 1 tk. narancsvirágvíz, 50 g vaj, tej, 50 ml rum,  sertészsír vagy napraforgóolaj a sütéshez

A mazsolát 20 percre meleg vízbe áztatjuk.

A sütőporral átszitált lisztet, 80 g porcukrot, a kandírozott narancshéjat, a kinyokodott mazsolát, a narancslevet, a lereszelt narancs-, és citromhéjat, a rumot, és a narancsvirágvizet egy keverőtálba tesszük, és kézzel összeforgatjuk.

Ezután a masszát kézimixerrel folyamatosan keverve, hozzáadjuk a tojásokat, az olvasztott vajat és annyi tejet (kb. 200 ml) hogy nokedlitészta sűrűségű masszát kapjunk.

A masszából két kanál segíségével forró olajba diónagyságú kupacokat csorgatunk, mindkét oldalukat és aranybarnára sütjük, konyhai papírtörlővel leitatjuk róluk a fölösleges zsiradékot, és még melegen megszórjuk a maradék porcukorral.

Pastiera napoletana

Izgalmasabb ételeket ígértem a hétre. Íme, vágjunk bele:

A pastiera napoletana húsvéti édesség, ennek ellenére megvan benne minden, ami a karácsonyhoz is passzol: omlós tészta, fahéj, narancs, mazsola... 

Miután biztos, hogy nem leszek képes ezt kivitelezni, ráadásul megvan arra az esély, hogy Magyarországon karácsonyozunk, új desszertterveken kellett, hogy gondolkodjak. Ekkor jött velem szembe ez az egyszerű pastiera napoletana recept. (Megfigyeltem az utóbbi időben, hogy ha nagyon erősen koncentrálok, szembe jönnek velem mindenféle megoldások... x))

Kicsit visszavettem a cukor és a tejmennyiségből (talán nem is eleget), és tadááám! Rég történt már, hogy ennyire jól sikerült sütit tudtam tálalni!

Pastiera napoletana

Hozzávalók:

Az omlós tésztához: 280 g liszt, 100 g porcukor, 100 g vaj, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, csipetnyi só, 4 tk. házi vaníliás cukor

A töltelékhez: 300 g főtt búza, 300 ml tej, 30 g olvasztott vaj, 1 citrom lereszelt héja, 250 g cukor, 330 g ricotta, 3 egész tojás, 1 tk. narancsvirágvíz, 1 tk. őrölt fahéj, 50 g kandírozott narancshéj, 50 g mazsola

A tálaláshoz: (házi) narancslekvár

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, belekeverjük a cukrot, a vaníliás cukrot, a sót, a tojást és a tojássárgáját, majd az egészből könnyen formázható, puha tésztát gyúrunk. és legalább egy órán keresztül hűtőben pihentetjük.

A töltelék hozzávalóit simára keverjük.

A tésztát kivesszük a hűtőből, negyedét félretesszük, a többit kerekre nyújtjuk, és kibélelünk vele egy 24 cm-es piteformát. A ricottás masszát beleöntjük, majd a félretett egynegyed tésztát is kiyújtjuk, csíkokat vágunk belőle, és rácsot gyártunk a sütemény tetejére.

180 fokra előmelegített sütőben 50 percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni. Lehetőleg házi narancslekvárral tálaljuk.

P.s. Ha jól tudom, otthon főtt búzát bio- és horgászboltokban lehet kapni. Ha nincs, elkészíthettjük magunk is: a búzát 24 órára áztassuk be, öblítsük le, és két és félszeres mennyiségű tejben - vagy tej és víz keverékében- kb. 1,5-2 óra alatt főzzük puhára.

Közben gondolkodtam a karácsonyi verzión: 

nr 1. Legszívesebben körtésíteném az egészet. Az omlós tésztába mehetne fehércsokoládé, a töltelékbe ricotta, főtt búza, fahéjas körtekockák, körtepálinkában áztatott mazsola,  a tetejére pedig karamell.

nr. 2. Vagy így hagyom az egészet, kicsit intenzívebbre veszem a narancsízt, és kis tartellette formákban sütöm meg. Csillagocskákat szúrok majd ki a tetejükre a maradék tésztából.

Narancsos-mákos tiramisù - "Dalla cucina di Mamma" :-)

Mivel is kezdhetném ezt a csodás diétás hétfőt, mint egy pohár édes-krémes tiramisùval. Neeeem, nem igazi, csak fotó! :-) Múlt héten készült a barátosném szülinapi vacsorájának desszertjeként, és mondanom sem kell, elsöprő sikere lett!
Khm, khm, Mamma receptjeiben sosem csalódunk!
Akkor, ott, meg is vitattuk, hogy amarettivel talán még lehetne fokozni az élvezeteket, meg hogy milyen szépen mutatna, ha az amaretti a pohár oldalára lenne tapasztva, de a megvalósítás nem ment olyan könnyen, ugyanis, az amaretti nem az a „tapadós fajta” :-) vagyis nem szívja magába a nedvességet úgy, mint a babapiskóta, így azonnal nem tapasztható. Ha valakinek van türelme és ideje kivárni, míg az amaretti jól megszívja magát az illatos tejjel, kérem, számoljon be arról, hogy kb. meddig tartott és főleg arról, hogy hogy mutatott utána a pohárban.
Fontos info: az egész a narancslekváron áll vagy bukik, tehát a kiváló minőségű lekvár elengedhetetlen ennek a tiramisùnak az elkészítéséhez. (Ha nncs első osztályú narancslekvárunk, készíthetjük darabolt, cukrozott naranccssal is.)

Narancsos-mákos tiramisù

Hozzávalók:

• 16 db babapiskóta
• 150 ml tej
• 3-4 ek. Grand Marnier
• 8 ek. narancslekvár
• 6 ek. darált mák
• 2 ek. porcukor
• 250 g mascarpone
• 4 db amaretti
• 1 ek. narancsvirágvíz
• kb. 1 dl tejszín
• 2 ek. méz
• kandírozott narancs

A mascarponében elmorzsolom az amarettit, majd hozzáadom a mézet, a narancsvirágvizet és annyi tejszínt, hogy még viszonylag sűrű maradjon.
A narancslikőrt összekeverem a tejjel, a babapiskótákat épp csak egy pillanatra belemártom, majd egyenként a pohár aljára nyomkodom. Megszórom a porcukor és a darált mák keverékével, rárakok 1 evőkanálnyi narancslekvárt, erre pedig kb. ugyanennyi mascarponekrémet. Erre megint piskóta, cukros mák, lekvár és mascarpone kerül.
A tetejét kandírozott naranccsal díszítem.

Csak készítés előtt nem jó! ;-) Közben, közvetlenül utána, egy óra múlva, másnap, és gondolom harmadnap is isteni - már ha valakinél marad harmadnapra...

Köszönöm, Mamma! :-)