Balzsamecetes-mascarponés karaj

"ImproKaja" - megmaradt négy szelet karajból, és abból, amit az (olasz) ember mindig talál otthon.

Max. 15 percnyi munka.

Balzsamecetes-mascarponés karaj

Hozzávalók: 4 db 1-1,5 cm vastag csont nélküli karajszelet, 1 ek. vaj, 1 ágacska rozmaring, 2 nagy levél zsálya, egy kis csokor friss majoránna, 1 kk. házi vaníliás cukor, 1 kis fej hagyma, só, bors, 0,5 dl balzsamecet, 100 g mascarpone, néhány szem borókabogyó

A karajszeleteket kb. fél cm vastagra klopfoljuk.

A hagymát vékony csíkokra vágjuk.

Egy alacsony falú lábasban felhevítjük a vajat, beledobjuk a félbevágott fokhagymagerezdet, a borókabogyót és a zöldfűszereket, majd ráfektetjük a hússzeleteket, és közepesen erős lángon mindkét oldalukat megpirítjuk 

A zöldfűszereket kihalásszuk, kidobjuk.

A hússzeleteket a lábas szélére húzzuk, középre dobjuk a felcsíkozott hagymát, megvárjuk amíg a vajban szép világosbarnára sül. Ekkor rászórunk egy kávéskanálnyi házi vaníliás cukrot, és amikor a cukor elkezd karamellizálódni, felöntjük a balzsamecettel. (Vigyázat, sistereg, fröcskölhet!) A lábast lefedjük, és néha-néha egy kevés vizet ráöntve a húst készre pároljuk. 

Amikor a hús megpuhul, kiszedjük, félretesszük.

A megmaradt lében elkeverjük a mascarponét, majd a hússzeleteket visszatesszük, megvárjuk míg újra felforr, és még melegen tálaljuk.

(Kipróbálnám cukor helyett mondjuk gesztenyemézzel, a hús mellé pedig dobnék néhány almakockát is.

A Pacal - paradicsommal és parmigianoval

Vannak ételek, amelyek olyan jól sikerülnek, hogy képes lennék órákon keresztül "ülni" rajtuk. És aztán a maradékba újra meg újra beletúrni, kívánni, mint a mesében, hogy sose fogyjon el....

Ez a pacal  ilyen lett. Jók voltak az alapanyagok: gyönyörű, tiszta, vékony, (nem előfőzött) pacal; édesre fáradt nyárvégi paradicsom, friss, magyar citrusos petrezselyemzöld, a raktár csendjében másfél évig ücsörgő, aznap megszelt Parmigiano...

Legutóbb, amikor készítettem annyira telítődtem a nehéz pacal-párával, hogy mire elkészült az étel, ahhoz sem volt kedvem, hogy megkóstoljam. A következő adagnál aztán megkértem anyósomat, készítse el ő, úgy, ahogy azt a környékünkön szokás. Fantasztikus lett! Ezt próbáltam most csak úgy, érzésből rekonstruálni, és tessék, azonnal sikerült. Vállver, vállver...

Tehát felkockáztam egy vöröshagymát és két cikk fokhagymát. Egy magas falú cserépedényben olívaolajat hevítettem, hozzáadtam egy rozmaringágacskát, a hagymát, a fokhagymát, hagytam, hadd pötyögjenek... Ezalatt, apróra vágtam két húszcentis zellerszárat, majd a hagymához dobtam, megkevertem. Kis kockára vágtam egy termetes sárgarépát, a zelleres hagymához adtam, elkevertem. Nagyobbra tekertem a lángot, és hagytam, hogy a zöldségek a saját levükben süljenek-párolódjanak. Ez nem volt több, mint 5-6 perc, közben néha-néha megrázogattam, hogy a hagyma ne tapadjon az edény falához.

Ekkor a rozmaringágat kihalásztam, kidobtam, a zöldségeket pedig nyakonöntöttem kb. egy-másfél deci friulanoval, és erős tűz fölött addig főztem, amíg az összes folyadék elpárolgott. 

Hozzáadtam egy teáskanálnyi házi pirospaprikát, a felcsíkozott pacalt, (fél kilónyi lehetett), sót, borsot, egy maréknyi felaprított petrezselyemzöldet, négy teniszlabda nagyságú, négyfelé vágott paradicsomot, beletépkedtem négy bazsalikomlevelet, és az egészet cirka három óra alatt készre főztem - négyszer adtam hozzá egy kevés vizet, hogy le ne égjen. Mielőtt elzártam volna a lángot elkevertem benne négy evőkanálnyi frissen reszelt parmigianot.

Az egészet jó hosszú lére hagytam, nem si tudom eldönteni, hogy ropogós héjú, friss fehérkenyérrel vagy a grillezett polentával volt-e jobb.

Megenném ma is. Meg holnap is, sőt valószínűleg holnapután is - mint a gyerek, amikor rákap egy ízre, és napokig/hetekig csak egyfajta ételen él. Na de nem főzhetek minden nap pacalt, igaz?!?!

Vajas-petrezselymes ivreai hagymácskák

Olaszországban cipolline d'Ivrea névvel jelölik a Dora Baltea völgyében (Quincinetto környékén) évszázadok óta termesztett 10-80 mm átmérőjű, kissé lapított gömb formájú hagymafajtát. Fűszeres-ecetes lében eltéve vagy lassú tűzön sütve, paradicsommal ill. anélkül köretként fogyasztják.

Vajas-petrezselymes ivreai hagymácskák

Hozzávalók:

• 16 db körülbelül egyforma nagyságú ivreai hagyma
• 40 g vaj
• 1 ek. extraszűz olívaolaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• oregánó
• 1 babérlevél
• só
• frissen őrölt bors

A hagymákat megpucoltam, 2 percig forrásban lévő vízben blansíroztam, majd egy tűzálló tálban a sóval, borssal, babérlevéllel együtt, lefedve, előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütöttem. (A hagymák alá öntöttem egy keveset a főzővízből)

Húsz perc után levettem a fedőt, a hagymákat megszórtam az apróra vágott petrezselyemzölddel, a tetejükre vajdarabkákat raktam, és további 10 percig sütöttem.

Majonézes brokkolisaláta sajtkosárkában

A „januárban postolni!” mappából szedtem elő ezt a receptet. A salátában semmi extra nincs, mindeni készítheti azzal, amit szeret, vagy épp azzal, ami éppen kéznél van. Nálam volt benne párolt brokkoli, kevés hagymán pirított gomba és fekete olívabogyó, a majonézes mismásban tejföl, itthon készült majonéz, mustár, só, bors, citromlé, kevés porcukor. Emlékszem, vendégek jöttek és már előre megbeszéltük, hogy valami majonézes saláta mindenképpen lesz, csak épp azt nem tudtam még, hogy miben tálaljam. Akkortájt épp tökös gnocchi lázban égtem, kerestem „Az Igazit”, és Christian blogjában a tökös recepteket bámulva megakadt a szemem a sajtkosárkán, amit a gnocchi mellé biggyesztett. No, innen már egyenes út vezetett a krémes-majonézes-saláta és a roppanós sajtkosárka kiváló összhangjához.

Kicsit babrás, kicsit könyökig zsírosak leszünk a megolvadt sajttól, kicsit törékeny (bár ez azért nem olyan nagy probléma, mert közben a letört széleket szépen elropogtathatjuk ;-) de nagyon mutatós, és „fa il suo effetto”, a vendégek pedig agyon fogják dísérni gyöngy kezeinket!
Közben találtam egy nagyon szimpatikus receptet is, szintén olvasztott Parmezánból: rakjunk sütőpapírrra egy mástól kellő távolságra 1-2 ek reszelt parmezánt, szórjuk meg mandulával, a sütő grill programján süssük néhány percig, vegyük ki, várjuk meg míg a mandulás sajt megszilárdul, és gesztenyemézzel meglocsolva szervírozzuk. Ezt mindenképpen ki kell próbálnom!

Na, de visszatérve a kosárkákhoz:

Parmezán kosárkák

Hozzávalók:

• 12 ek. frissen reszelt parmezán

Egy felhevített serpenyőbe rakjunk 3 ek. reszelt parmezánt, várjuk meg míg teljesen elolvad, majd egy konyhai lapát segítségével emeljük ki a serpenyőből és lehetőleg anélkül, hogy rákvörösre égetnénk a kezünket, simísuk a sajtkorongot egy felfordított pohár aljára, és óvatosan, hogy a sajt ne törjön apró darabokra, nyomkodjuk a széleit a pohár falához.
Amikor a sajt teljesen megszilárdul, vegyük le a pohárról, és tálaljunk benne azt, amihez éppen kedvünk van.