Bazsalikomos-fehér csokoládés fehér cseresznye leves mogyorós karamelltörettel - VKF! 49. forduló - Fehér és...ZÖLD!

Néhány hete a Tarka Bárkáról a Mandula Sarok blog szerzőjének, Noéminek adtuk a stafétát, ő rendezte meg  a 49. VKF! fordulót. Nem kis feladat elé állított minket: olyan alkotást kellett létrehozni, amely két színt tartalmaz, fehéret és egy másikat. Slussz. Először rizottóra gondoltam, de a szénhidrát mentes diétám közbeszólt, most nem kísérletezgethettem. Csak húztam, halasztottam a témát, aztán tegnapelőtt vendégeink jöttek, és kihasználva az alkalmat, elkészítettem a rizottót is (igaz, nem fehéret, hanem tűzpirosat , de két hét megvonás után nagyon jól esett:-) és a menü végére sikerült egy fehér desszertet is kitalálni, ami azért mégsem egészen fehér, hiszen maguk a fehérnek nevezett alapanyagok sem hófehérek. Lényeg, hogy a végeredmény kitűnő lett, egyedül a két és félévesem nem osztotta ezt a véleményt, de ő langyosan kóstolta, és amikor jégbe hűtve próbáltam, rájöttem, hogy amikor azt mondta "hát, nem nagyon finom", teljesen igaza volt.. ;-)

Bazsalikomos-fehér csokoládés fehér cseresznye leves mogyorós karamelltörettel

Hozzávalók 8 főre: 400 g fehér cseresznye kimagozva, 40 ml agavé szirup vagy 20 g kristálycukor, 150 ml száraz fehérbor (nálam friulano), 1/2 rúd vanília, 70 g fehér csokoládé nagyobb darabokra törve, 100 ml tejszín, 4 nagy bazsalikomlevél, néhány csepp citromlé, 2 evőkanálnyi mogyoró durvára törve, 4 ek. kristálycukor

A fehér cseresznyét az agavé sziruppal, a fehérborral és a bemetszett vaníliarúddal felforraljuk, és közepes lángon 10 percig főzzük. Ezután levesszük a tűzről, botmixerrel pürésítjük - dolgozzuk meg alaposan, hogy szép sima legyen - és amíg még forró, hozzáadjuk a bazsalikomleveleket, a fehér csokoládét, és addig keverjük, amíg a csokoládé teljesen felolvad a cseresznyepépben.

Ennyi idő alatt a bazsalikomlevelek is engednek annyi ízt, amennyire szükségünk van, így ezeket eltávolítjuk, és a tejszínt is a fehér csokoládés cseresznyéhez adjuk. Az egészet még egyszer felhevítjük, de már nem forraljuk. 

Kóstolunk, ha úgy érezzük, szükséges, csöpögtethetünk bele néhány csepp citromlevet.

A levest kihűtjük, és tálalásig hűtőben tároljuk.

Közben a durvára tört mogyorót száraz serpenyőben megpirítjuk. Rászórjuk a cukrot, és amikor világos karamellé alakul, az egészet sütőpapírra borítjuk, vékonyra egyengetjük. Amikor a karamell megszilárdul, húsklopfolóval apróra törjük.  A töretből egydecis poharak aljára kávéskanálnyi mennyiséget szórunk, rászűrjük a hideg fehér cseresznyés-fehér csokoládés "levest", a poharak tetejére bazsalikomleveleket ültetünk, és azonnal tálaljuk.

p.s. Dupla fűszeradaggal szerintem fagyiként is megállja a helyét.

Kecskesajtos-körtés rizotttó taggiai olajbogyóval és citromos zellerrel

Liberánál láttam ezt a kecskesajtos-körtés rizottót, és azonnal ráraboltam! Aztán amikor előkészíettem a hozzávalókat felsejlett bennem egy körtés-taggiai olajbogyós tészta íze, amit évekkel ezelőtt ettünk az Egòban. A gyömbért elhagytam, a  zeller meg csak úgy jött. Napok óta a friss zeller ízére vágyom.

Most mondanám, hogy ez lett életem legfinomabb rizottója, de ezt már elsütöttem legalább kétszer (egyszer a sáfrányos-Szent Jakab kagylósnál, egyszer pedig az aszalt paradicsomos-sáfrányosnál) úgyhogy most csendben maradok.

Kecskesajtos-körtés rizottó taggiai olajbogyóval és citromos zellerrel

Hozzávalók: 280 g rizottóhoz való rizs, 3 tk. vaj, 50 g póréhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 100 ml száraz fehérbor (most friulano), 2 ek. taggiai olajbogyó, 1 nagy körte (Kaiser), 200 g friss, krémes kecskesajt (stracchinot használtam), 50 g angol zeller, citromlé, extraszűz olívaolaj, só, fehérbors, frissen őrölt feketebors, zöldség alaplé

A zellert késes aprítóval durvára aprítom, sózom, feketeborsot őrök rá, összekeverem egy kevés extraszűz olívalajjal és pár csepp citromlével, és amíg a rizottó elkészül, állni hagyom.

Egy serpenyőben felhevítek egy teáskanálnyi vajat és egy kevés olívaolajat, majd megfonnyasztom benne az apróra vágott póréhagymát és az áttört fokhagymát.

Az alaplevet felforralom.

A körtét nagyon apró kockára vágom Libera utasítása: olyan apróra, mint a rizsszemek :-)

Közben egy másik serpenyőben felhevítek szintén egy teáskanálnyi vajat, megpirítom benne a rizst, majd a körtével együtt hozzáadom a hagymás alaphoz. Meghintem fehérborssal, felöntöm a fehérborral, majd amikor a bor nagy része elpárolog, elkezdem hozzáadni a forró alaplevet. Mindig csak egy keveset, és mindig megvárom, amíg a lé nagy része elpárolog.

Amikor a rizs már majdnem kész, hozzáadom a nagyobb darabokra vágott kecskesajtot, a lecsöpögtetett olajbogyót, és az egészet addig főzöm, amíg a sajt teljesen felolvad a rizottóban.

Ezután lefedem, további 1-2 percig állni hagyom, és a citromos zellerrel meglocsolva tálalom.

p.s. Legközelebb salottahagymával vagy egyenesen hagyma nélkül készítem, a friss zeller sem hiányzik különösebben a tetejére, úgyhogy ezt is elhagyom, és nem zöldség alaplével öntöm fel, hanem ahogy Libera tette, csak forró vízzel, így kifinomultabb ízhatást érek majd el. Így kicsit rusztikus lett.(És észrevettem, hogy egyre több helyről hagyom el mostanában a hagymás alapot. Rengeteg ízt elfed.)

Mafalde corte zsályás sütőtökkel és pecorinoval

Ismét nagy előkészületeket nem igénylő étel következik. Emlékeztek még arra amikor a sütőtököt csak sütve, magában ismertük? Én bizony igen. Brrrrr, máig élénken él bennem egy jelenet: az óvoda udvarán vagyunk, rajtam a piros-fehér dzseki, óvónéni próbál a számba tuszkolni egy darab sült tököt...kiköpöm, sírok, mert nagy narancssárga folt éktelenkedik a dzsekin, és egész nap a tök ízét érzem a számban...

Utána 15 évig nem ettem sütőtököt. 

Aztán egyszer betettem a lábam ebbe a színes országba...

A szakácskönyvem lapjai azóta színesek.

Mafalde corte zsályás sütőtökkel és pecorinoval

Hozzávalók: 320 g mafalde corte, 300 g sütőtök (tisztítva mérve), 200 g szárd pecorino (dolce), 1 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, zsályalevelek, vaj (sok!), só, frissen őrölt feketebors

200 g sütőtököt a pecorinoval együtt körülbelül egyforma nagyságú apró kockára vágunk. Egy tűzálló tálat kibélelünk sütőpapírral, belerakjuk a tökkockákat, megszórjuk vajdarabkákkal, apróra tépkedett zsályalevélkékkel, sóval, feketeborssal, és 220 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tök megpuhul, és a kockák szélei kicsit barnásra pirulnak (grill vagy gratin funkció gyorsítja a folyamatot).

A maradék 100 g tököt nagylyukú reszelőn lereszeljük,

Egy serpenyőben vajat hevítünk, megpirítjuk benne a kissé szétnyomott fokhagymagerezdet és egy nagyobb zsályalevelet. Hozzáadjuk a reszelt tököt, 5-6 percig pirítjuk, majd felöntjük a fehérborral. Amikor a bor nagy része elpárolog, a serpenyőt levesszük a tűzről, félretesszük. Amikor langyosra hűl, hozzáadjuk a sült tök és a pecorino kockákat.

Közben a tésztát kifőzzük, amikor eléri az "al dente" ("harapható", nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekevrjük a sajtos-tökös alappal, és azonnal tálaljuk.


p.s. tésztát nem vagyok hajlandó fotó kedvéért ki-be hurcolászni, ti. közben tönkremegy a lényeg 

Sültpaprika krémes penne rigate friss korianderrel

Még egy tészta, ráadásul nem is idényjellegű. Nézzétek el most ezt nekem. Az utóbbi napokban idő hiányában régi receptek közül kellett hogy válogassak.

Egy nagyszabású munka első fejezetén vagyok túl; kicsit úgy érzem magam, mint amikor megmondták, hogy kislányunk lesz. Nagyon boldog vagyok annak ellenére is, hogy tudom, a neheze még csak most jön.

Ígérem, a jövő heti posztokat igyekszem kicsit színesebbre alakítani!

Sültpaprika krémes penne rigate friss korianderrel

Hozzávalók: 320 g penne rigate, 3 sárga színű kaliforniai paprika, 1 sonkahagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 1 dl tejszín, 1 ek. frissen reszelt Parmigiano Reggiano, só, bors, néhány friss korianderlevél

A paprikákat 200 fokos sütőben addig sütjük, amíg a héjuk megbarnul. Ekkor kivesszük, egy tálba tesszük, egy tányérral légmentesen letakarjuk, és amikor langyosra hűlnek, lehúzzuk a héjukat.

Egy lábasban felhevítjük az olívaolajat, megpároljuk benne az apróra vágott hagymát és a fokhagymát. Hozzáadjuk a fehérbort, a paprikahúst, majd nagy lángon, folymatosan kevergetve további 5-6 percig pároljuk, majd levesszük a tűzről, merülőmixerrel pürésítjük.

A tejszínt a paprikapüréhez keverjük, visszatesszük a tűzhelyre, egyet forralunk rajta, végül a parmezánnal, sóval, borssal és az apróra vágott korianderlevelekkel fűszerezzük.

Ezalatt a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az "al dente" (harapható, nem teljesen szétfőtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a paparikaszósszal, és azonnal tálaljuk.

Tökös hér Nr 2 - Tagliolini vénuszkagylós sütőtökszósszal

Egyszerű sütőtökmártásos-füstölt scamorzás tésztának indult, de épp csücsült a hűtőben majd' fél kiló frissen szedett csíkos vénuszkagyló, s hogy, hogy nem, végül ezek is beleestek a serpenyőbe.

Így sajnos ez az étel sem fér bele a 45. VKF!-be.
Sebaj, van még néhány ötletem...

Tagliolini gyömbéres sütőtökszósszal és csíkos vénuszkagylóval

A receptet a Tarka Bárka blogban találod. KLIKK IDE!

Maradékfelhasználás - a párolt rizs

Végy négy db paradicsomot. Mosd meg őket, vágj le egy kb. 1 cm-es részt a tetejükről, mindegyiknek vájd ki a belsejét. Az üres paradicsomokat sózd, borsozd, tedd félre. A paradicsom húsát és magházát vágd apró kockára. Egy gerezd fokhagymát vágj ketté és egy szál rozmaringgal együtt pirítsd meg olívaolajon. A fokhagymát és a rozmaringot dobd ki, a megmaradt olajhoz add hozzá a feldarabolt paradicsombelsőt, fél deci száraz fehérbort, fűszerezd kedved szerint (kedvem szerint: só, bors, apróra tépett bazsalikom és majoránna), majd főzd az egészet addig, amíg mártás sűrűségű lesz - ez négy paradicsom esetében, nagy lángon nem több mint 4-5 perc.

A megmaradt rizsre (ami nálunk épp sárgarépás volt) reszelj egy jó adag parmigianot, vagy bármilyen más kedvedre való sajtot, add hozzá a paradicsommártást, az egészet keverd össze, és töltsd a kivájt, befűszerezett paradicsomok belsejébe.

Tedd a paradicsomokat egy tűzálló tálba, szúrj közéjük rozmaringágacskákat, locsolj a tetejükre olívaolajat, és 200 fokra előmelegített sütőben (ha van grill vagy graten program, azok valamelyikén) süsd kb. 10 percig.

Borókás borjúlábszár petrezselymes knédlivel

Ausztriai élmények és Mamma knédlireceptje alapján.
Anya, ha jöttök, ezt mindenképp megfőzöm majd nektek is! Isteni lett!

Borókás borjúlábszár petrezselymes knédlivel

Hozzávalók:

A húshoz: 500 g borjúlábszár, extraszűz olívaolaj, 2 közepes fej vöröshagyma, 2 cikk fokhagyma, egy ágacska rozmaring, 5-6 szem borókabogyó, 2 szem szegfűbors, 1,5 dl száraz fehérbor, só, frissen őrölt feketebors, egy csokor petrezselyemzöld, 1 dl tejszín

A knédlihez: 250 g száraz kenyér, 2 db tojás, 120 ml tej, 1 fej lilahagyma vagy 2 fej salotta, egy nagy csokor petrezselyem,1 gerezd fokhagyma, 4 ek. extraszűz olívaolaj, só, bors

A húst gyufásdoboz nagyságú darabokra vágtam. 

Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat és a rozmaringgal együtt üvegesre pároltam rajta az apróra vágott vöröshagymát és a lereszelt fokhagymát. Ezalatt egy másik serpenyőben szárazon körbepirítottam a húskockák minden oldalát, felöntöttem a fehérborral, megvártam amíg az alkohol elpárolog, majd az egészet a párolt hagymához adtam. Borókabogyóval, szegfűborssal, sóval, borssal fűszereztem, és lefedve addig főztem, amíg a hús megpuhult (ha szükséges, egy kevés vizet adhatunk hozzá). Ekkor hozzáadtam a felaprított petrezselyemzöldet és a tejszínt, összekevertem, lefedtem, levettema  tűzről, és így lefedve hagytam állni még 10 percig.

A knédlihez a kenyeret apró kockára vágtam, egy tálba tettem, meglocsoltam a tejjel, félretettem.

Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam rajta a nagyon apró kockára vágott salottát és a lereszelt fokhagymát, majd hozzáadtam a feleprított petrezselyemzöldet, levettem a tűzről, ezt is félretettem.

A tejbe ártatott kenyeret a tojásokkal botmixer segítségével pépesítettem, hozzáadtam a petrezselymes párolt hagymát, sót, borsot, végül a masszát jól összedolgoztam, és 15-20 percig állni hagytam.

Egy lábasban vizet forraltam. A kenyeres masszából vizes kézzel gombócokat formáltam (szeretem ha a kenyérgombócok kicsik, kb. diónagyságúak) és alacsony lángon addig főztem őket, amíg feljöttek a víz tetejére. A gombócokat leszűrtem, és a borókás borjúlábszárral együtt tálaltam.

Paprikakrémleves friss zellerrel

Tudom, ez nem harmincperces fogás, de ha ügyesek vagyunk, este, mialatt a vacsora fő, megsütjük, meghámozzuk a paprikákat, így másnap a leves össeállítása már tényleg semmiség!

Paprikakrémleves friss zellerrel

Hozzávalók: 4 db piros vagy sárga színű, vastag húsú kaliforniai paprika, 1 fej vöröshagyma, 1 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj, 1 ágacska rozmaring, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, 1 dl tejszín, egy zellerszár, frissen facsart citromlé

A paprikákat egy tűzálló tálba helyeztem, és 220 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a héjuk szinte teljesen megfeketedett. Ekkor kivettem a tálat, letakartam, 5-10 percig állni hagytam, majd levettem a fedőt, és a paprikákat meghámoztam.

Egy lábasban felhevítettem az olívaolajat, megpirítottam benne a fokhagymát és a rozmaringot, majd mindkettőt kihalásztam, és kidobtam. A megmaradt illatos olajon megdinszteltem az apró kockára vágott hagymát, hozzáadtam a hámozott, sültpaprikát, a fehérbort, sót, borsot, és az egészet kb. 10 percig főztem, botmixerrel a nyers zellerszárral együtt pürésítettem. (Ha nagyon szép sima levet szeretnénk, mindenképp szűrjük át!) Kóstoltam, és mivel kissé tolakodónak éreztem az ízét, adtam hozzá nem több mint 1 dl tejszínt, forraltam rajta egyet, levettem a tűzről, újrakóstoltam, facsartam bele egy kevés citromlevet, és először csak egy pötty citromos-kapros tejföllel, másodszor pedig kapros olívaolajban megpirított fokhagymás kenyérkockákkal tálaltam. Ember tejfölös vívmányok helyett, tőle megszokott módon parmezánt reszelt a tetejére és meglocsolta egy kevés olívaolajjal is.

Aranydurbincs hagymás-paradicsomos lében

Anna néhány napja teljesen megváltozott. Napközben is nyugodt, általában délelőtt és délután is alszik kb. 2-3 órát. Ez az idő bőven elég ahhoz, hogy kutyafuttában elvégezzem a mindennapi teendőket. Tegnap még a piacra is elsétáltunk, és mivel már napok óta itt bizsereg a fejemben az a „dilivizes” aranydurbincs, amit még valamikor ősz elején készítettem, vettünk hát egyet, amit kivételesen a halárus néni ki is filézett nekem. Sohasem szoktam kérni, hogy pucolják meg a halat, szeretek vele itthon bíbelődni, de előttünk volt még egy kitudjamikor végetérő szoptatás, az ebédet meg nem szeretem a véletlenre bízni.

No de mi is ez a „dilivíz” azaz „acqua pazza”? A kifejezés egy főzési módra utal, amikor is olívaolaj, hagyma, fokhagyma, petrezselyemzöld, koktélparadicsom és egy egészen kevés hal alaplé egyvelegében kevergetés nélkül megfőzzük a halfiléket. Van aki fehérborral készíti, ill. olyan is akad, aki szerint a koktélparadicsom nem része az őrült vizes alapnak. Én mindkettőt használtam. (Hja, és a koktélparadicsomot a saját kertünkből szedtem! Hihetetlen növény ez a paradicsom! Emlékszem, február végén ültettük ki a palántákat, május közepén már hozták az első terméseket, és most, novemberben szüreteltük le az utolsókat.)

Íme tehát a recept:

Aranydurbincs hagymás-paradicsomos lében

Hozzávalók:

• 4 aranydurbincs filé
• 20 db koktélparadicsom
• 1 közepes fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 4 ek. extraszűz olívaolaj
• egy csokor petrezselyemzöld
• 1 dl hal alaplé
• 0,5 dl száraz fehérbor
• só
• bors

Egy alacsony falú lábasba öntöttem az olívaolajat, hozzáadtam a vékonyra szeletelt hagymát, az áttört fokhagymát, a félbevágott koktélparadicsomokat, a hal alaplevet, a fehérbort és az apróra vágott petrezselyemzöldet, sóztam, borsoztam, és az egészet kb. 10 percig főztem.

Az aranydurbincs filéket a híg szószba raktam, és fedő alatt, 4-5 perc alatt, kevergetés nélkül, hogy a halszeletek össze ne törjenek készre pároltam.

Orata all'acqua pazza

Ingredienti:

• 4 filetti di orata
• 20 pomodorini
• 1 cipolla bianca
• 1 spicchio d'aglio
• 4 cucchiai di olio d'oliva extravergine
• un mazzetto di prezzemolo
• 100 ml di brodo di pesce
• 50 ml di vino bianco secco
• sale
• pepe

1. Mettete in una casseruola l'olio d'oliva, la cipolla affettata finemente, l'aglio tritato, i pomodorini tagliati a metá, il prezzemolo tritato, il brodo di pesce e il vino bianco, aggiungete una macinata di pepe e un pizzico di sale e fate cuocere il tutto per circa 10 minuti.
2. 
   
   Trascorso questo tempo, unite alla salsa i filetti di pesce e cuoceteli per 4-5 minuti. Servite subito.

Tengeri sügér zöld szószban

Biztos már mindenkinek a könyökén jön ki, de azért még egyszer leírom: a hal élet, erő, egészség, következésképp együnk minél több halat!
Tadáááám, a halkampány következő darabja:

Tengeri sügér zöld szószban

Hozzávalók 2 személyre:

• 1 közepes tengeri sügér
• 2 db olajban eltett ajókagyűrű
• 1 citrom leve
• néhány levél majoranna
• 1 kisebb csokor petrezselyemzöld
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl extraszűz olívaolaj
• 1 dl száraz fehérbor
• só
• bors
• 2 ek. zsemlemorzsa
• 1 ágacska rozmaring
• 2 zsályalevél

A tenegri sügért megpucoltam, kibeleztem, és alaposan leöblítettem.
A zsemlemorzsa, a rozmaring és a zsálya kivételével az összes hozzávalót egy magas falú keverőtálba tettem, majd merülőmixerrel pépesítettem.
Egy tűzálló tál aljára raktam egy réteget a zöld szószból, ráfektettem a halat, megszórtam zsemlemorzsával, és végül betakartam a maradék szósszal. A hal mellé raktam a rozmaringágat és a zsályaleveleket, és 190 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 37

Nyár van. (Hmmmm....nem mondom???) Igyekszem olyan ételeket készíteni, amelyek minimális főzési időt igényelnek, frissek, üdék, és persze a hozzávalókért maximum a kert végéig (10 m :-) kell menni.
Amikor második fogásként halat készítek, próbálom úgy szervezni a menüt, hogy, az első fogás is tartalmazzon halat. Ha ez nem megy, akkor sem szeretek túlságosan eltérni a második fogás ízvilágától. Ha pedig végképp nem jut semmi eszembe, akkor előveszem ezt a citromos-rozmaringos spagettit, és tadáááám...
Most biztos sokan azt gondolják, hogy ez a recept nem méltó arra, hogy lejegyeztessék, pedig vészhelyzetben, utsó pillanatban, konyhapánikban igenis jól jön majd csak úgy véletlenül rátalálni a világhálón! ;-)

Citromos-rozmaringos spagetti

Hozzávalók:

• 320 g spagetti
• 1 ek. vaj
• 1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
• 1 citrom reszelt héja
• ½ citrom leve
• 1 ágacska rozmaring
• 0,5 dl száraz fehérbor
• só
• frissen őrölt bors

A rozmaringot felaprítom, és a vajban a késsel kissé szétnyomott fokhagymagerezddel együtt 1-2 percig pirítom. Felöntöm a fehérborral, majd amikor az alkohol elpárolog, sózom, majd hozzáadom a citromlevet és a reszelt citromhéjat, és az egészet nagy lángon még néhány másodpercig főzöm.
A tésztát ezalatt sós vízben kifőzöm, „al dente” leszűröm, összekeverem a rozmaringos-citromos mártással, és azonnal szervírozom. Tálalásnál mindenki saját ízlése szerint borsozza (de ez esetben ne takarékoskodjunk a frissen őrölt borssal; nagyon jót tesz a tészta amúgy is friss ízvilágának).

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 36 - Pantacce bébi tintahallal és füstös zöldborsóval

Mostanában igyekeszem heti 2-3 alkalommal halat vagy valamilyen tengeri bogyót enni. Azt mondják, kell a sok Omega 3 a babáknak. „Okosak” lesznek tőle. ;-) No, ezt majd még meglátjuk...
A két fix halnap a hétfő és a szombat. Hétfőn hal halat veszek, és általában második fogásként tálalom, szombaton inkább kagylót, rákot, tintahalat, ezek ugyanis tényleg, szinte percek alatt elkészíthetőek, és mivel hétvégén igyekszem minél több időt Emberrel tölteni, nem szeretem, ha a fél nap főzéssel telik el.
A heti harmadik halevés -ha van- a különböző halkonzervekre korlátozódik, amit vagy egy kevés apróra vágott kapribogyóval és petrezselyemzölddel szórok meg vagy pedig valamilyen formában tésztaszósz lesz belőle.
Természetesen terhesség alatt azért oda kell figyelni az elfogyasztott halmennyiségre. Az orvosok nem javasolják, hogy a kismamák túllépjék a heti 350 g-ot, a halakban felhalmozódó higany miatt, ami károsan befolyásolhatja a baba idegrendszeri feljődését. Kerülendőek a nagyméretű halak, mint pl. a kardhal, a cápafélék, és a világos húsú tonhal.
Múlt szombaton egy jó adag apró tintahalra tettem szert, és meg kell, hogy mondjam, egy egészen kevés füstölt sonkával olyan különleges ízhatást sikerült elérni, hogy még Ember is azt mondta: „Ilyet ehetnénk holnap is!” - pedig ritkán történik meg, hogy két nap egymás után ugyanazt esszük. (Ez egyébként a legtöbb olasz családban így van; s aki nem lakik jól, az ebéd végén általában a sajthoz nyúl...)
Eredetileg zöldborsós tintahal salátát szerettem volna készíteni, de mivel elég későn értünk haza a szombat délelőtti körútunkból, úgy döntöttem, hogy inkább legyen egy gyors tészta, talán valamivel több a szokásosnál, így utána már nem kell második fogást készíteni, bőven elég lesz egy jó adag frissen szedett zöldsaláta -annál is inkább, mert délutánra grillmókára voltunk hivatalosak.
Adott volt tehát a zöldborsó, a bébi tintahal, no meg egy kis elő-grill-hangulat. Közben azon járt az eszem, hogy vehettünk volna rendes tintahalat, és este felrakhattuk volna a rácsra...meg eszembe jutott a múlt heti füstölt sonkás borsó, amit ha jól emlékszem, roston csirkemellhez készítettem... Igen, innen már egyenes őt vezetett ahhoz, hogy a fejemben kavargó ízeket összekapcsoljam! Így született meg a

Pantacce bébi tintahallal és füstös zöldborsóval

Hozzávalók (nagy négyfős adag lesz!):

• 320 g pantacce
• 320 g bébi tintahal megtisztítva
• 200 g hámozott, darabolt paradicsom
• 2 gerezd fokhagyma
• extraszűz olívaolaj
• 60 g füstölt sonka (Bőven elég! Ez azért nagyon fontos, mert ha eltúlozzuk a füstölt sonka mennyiségét, akkor az egész étel frissessége elvész. Többször tapasztaltam, hogy otthon, a nagy kinti főzéseknél sokan hihetetlen mennyiségű füstölt szalonnával, sonkával „bolondítják meg” egy-egy étel alapját. A végeredmény pedig füstölt szalonna ízű paprika és paradicsom = lecsó, füstölt sonka/szalonna ízű hús = pörkölt, stb. stb. Persze, biztos van, aki így szereti, de akkor már nem érdemesebb elővenni egy darab isteni finom szalonnát és felkockázva, friss kenyérrel, egy pohár borral/sörrel megenni?)
• 80 g fagyasztott apró szemű zöldborsó (természetesen borsószezonban frisset használok, bár ebben az esetben a főzési idő kissé módosulhat a borsó érettségétől függően)
• egy csokor petrezselyemzöld
• 0,5 dl száraz fehérbor
• só (ha szükséges)
• fehérbors

A fokhagymát és a vékony csíkokra vágott füstölt sonkát egy kevés olívaolajon kissé megpirítom, meglocsolom a fehérborral, majd hozzáadom a zöldborsót, a lecsöpögtetett, paradicsomdarabokat, a 3-4 mm vékonyra felkarikázott bébi tintahalakat, egy kevés fehérborsot, majd az egészet kb. 5-6 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a petrezselyemzöldet, ha szükséges, sót, és közepes lángon még 1-2 percig hagyom főni. Közben a tésztát kifőzöm, „al dente” leszűröm, összekeverem a tintahalas szósszal, egy hangyányi olívaolajat csorgatok a tetejére, és azonnal tálalom.

A füstölt húsért ezer hála és köszönet Kriszta barátnémnak! (No meg persze az apukájának! ;-)

Sáfrányos rizottó zöldspárgával

S hogy valami ennivaló is legyen, mert ugye gasztroblog ez vagy miaszösz (lassan már inkább szösz), álljon itt egy spárgás recept. Még valamikor március végén készült, itt akkortájt kezdődött a spárgaszezon, ami még mindig javában tart, úgyhogy egyelőre úgy tűnik, nem késtem le semmiről...

Sáfrányos rizottó zöldspárgával

Hozzávalók:

• 400 g zöldspárga
• 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• extraszűz olívaolaj
• 2 tk. vaj
• 1 vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz fehérbor
• zöldség alaplé
• só
• frissen őrölt bors
• 2 ek. frissen reszelt parmezán
• egy csipetnyi sáfrány

A spárgát megtisztítom, a fejeket levágom, félreteszem, a szárakat felkarikázom.
Egy lábasban felmelegítem a zöldség alaplevet, és elkeverem benne a sáfrányt.
A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd egy kevés olívaolajon és a vaj felén üvegesre párolom. Hozzáadom a rizst, kissé megpirítom, felöntöm a fehérborral, és nagy lángon folyamatosan kevergetve addig főzöm, amíg az alkohol elpárolog belőle. Kevés borsot adok hozzá, majd a forró sáfrányos zöldség alaplével időnként meglocsolva kb. 10-12 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a spárgakarikákat és a fejeket, végül az egészet készre főzöm. (Ez további kb. 8 perc, ami természetesen rizstől ill. spárgától függ. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a spárga zsenge, előbb főzzük roppanósra a zöldség alaplében, amivel majd a rizottót felöntjük, és a spárgát csak a főzési idő végén adjuk a rizshez.)
A rizottóhoz végül hozzáadom a reszelt parmezánt és a maradék vajat, ha szükséges sózom, alaposan összekeverem, és azonnal tálalom. A tányéron még tekerek rá egy kevés fekete borsot.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 35 - Linguine paradicsomos canestrellivel

Tavaszváró időszakból bukkant elő ez a tészta. Épp jókor, ugyanis napok óta esik, és bár már minden zöldell, az első salátát is learattuk már a kertben, azért egy kis szín mindig jól jön, amikor egész nap a szürke eget vagyunk kénytelenek bámulni.

Linguine paradicsomos canestrellivel

Hozzávalók:

• 320 g linguine
• 200 g friss, tisztított canestrelli (a canestrelliről itt olvashatunk bővebben; gyakorlatilag a fésűkagyló kistestvére :-) grrrr, a magyar nevét még most sem tudom!)
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 12 db fekete olívabogyó
• 6 db picadilly paradicsom
• extraszűz olívaolaj
• 1 gerezd fokhagyma
• egy kevés petrezselyemzöld
• só
• frissen őrölt bors

A fokhagymát az olívaolajon kissé megpirítom, hozzáadom a már megtisztított canestrellit, a felnegyedelt olívabogyót, az apró kockára vágott picadilly paradicsomot, borsozom, majd felöntöm a fehérborral és nagy lángon 4-5 percig főzöm. Összekeverem a frissen főzött tésztával, az apróra vágott petrezselyemzölddel, (ha szükséges sózom) és azonnal tálalom.
Ez az az igazi tökeccerű, hipergyors és naaaagyon finom tészta!
(Viszont nem tudom, hogy lehet-e vajon otthon canestrellit kapni...)

Aranydurbincs zöldbabbal és gombával

A nagy étteremalakítás közben úgy tűnik, az ámítógépem ámít, bár amíg képes csupán így játszani velem, jól van. Történt ugyanis, hogy múlt héten pénteken délután idekuporodtam recepteket írni, de a gép bemondta az unalmast, és közölte, hogy márpedig ő nem hajlandó „bekapcsolódni”...sem a munkámba, sem a receptírásba, de még saját magába sem. Mondanom sem kell, hogy a hetvenvalahány publikálatlan recept, ill. kép egyik pillanatról a másikra való esetleges eltűnése enyhén szólva sokkolt, így kértem-könyörögtem, „Csak most az egyszer ne hagyj cserben!” és lám-lám, megesett rajtam a computer-szív, és kaptam tőle egy (remélem nem utolsó) esélyt. Azóta amikor van időm, nem csinálok mást, mint szelektálok, rendezek, takarítok, és persze e-dobozolok, mint szájber-Tóték. Ha minden jól megy, mindjárt menthető lesz az anyag, és akkor aztán én leszek Az Őrnagy!
No, azért nem jöttem üres kézzel: hoztam egy tegnapi halas ételt aranydurbincsból (szerintem a tengeri sügér után a második legfinomabb hal), meg itt van végre a már megígért színes-tavaszos-(akár)húsvétos előétel is.

Aranydurbincs szezámmagos zöldbab-gomba körettel

Hozzávalók 2 személyre:

• 1 kb. 500 g-os aranydurbincs
• 100 g zöldbab
• 100 g gomba
• 1 kis fej hagyma
• 0,5 dl extraszűz olívaolaj
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 evőkanálnyi szezámmag
• 1 zsályalevél
• 2 kisebb ág rozmaring
• őrölt koriander
• só
• frissen őrölt bors
• 1 citrom

A halat megpucoltam, beleit eltávolítottam, majd folyó víz alatt alaposan átmostam. Enyhén sóztam, borsoztam, a hasába tömködtem egy zsályalevelet, egy kisebb ág rozmaringot és három vékony szelet citromot. A másik zsályalevelet és néhány rozmaringlevélkét apróra tépkedtem és a hal mindkét oldalát bedörzsöltem vele.
A szezámmagot megpirítottam.
A hagymát apróra vágtam, az olajon üvegesre pirítottam, majd meglocsoltam a fehérbor felével, hozzáadtam a zöldbabot (még találtam egy utolsó üveggel a nagyikám féle télire eltett igazi hazai zöldbabból!), majd amikor ez félig megpuhult, a megtisztított, vékonyra szeletelt gombát is. Sóval, borssal, őrölt korianderrel fűszereztem, 2-3 percig főztem, majd az egészet átpakoltam egy nagyobb tepsibe, ráfektettem a már befűszerezett halat, a zöldségekre néhány szelet citromot raktam, és előmelegített sütőben, 190 fokon kb. 25 percig sütöttem. Tálalás előtt a pirított szezámmagot a zöldségekre szórtam.

Fegato alla veneziana

Anyósom jóvoltából nem csak a Friuli, de a Veneto tartománybeli ételek is folyamatosan az asztalunkra kerülnek. A következő étel is Venetóból származik, sőt, egyenesen Velencéből s persze, mondhatnánk rá, hogy egy egyszerű „pirított máj”.... aztán amikor megkóstoljuk, rájövünk, hogy mégsem az. Van benne valami más, van benne valami titok... Ez pedig nem más, mint a hagyma el(ő)készítése.
Mióta Olaszországban élek, jöttem rá, hogy mennyi minden rejlik a részletekben. Mondhatja bárki, hogy sznobság a klasszikus tésztákat, a rizottót vagy bármi mást úgy készíteni, ahogy a nagykönyvben meg van írva: szóról szóra, ügyelve a legapróbb részletekre is, a meghatározott időket betartva, az előírt hozzávalókból a legalapvetőbbeket nem helyettesítve, pedig ha kipróbáljuk így is, úgy is, jövünk csak rá, hogy inkább szíves-örömest leszünk sznobok, mintsem megfosztjuk magunkat „Az olasz ízélménytől”. Igaz ez erre a velencei módra elkészített májra is.

Borjúmáj velencei módra
- Figà a'la venessiana -

Hozzávalók:

• 600 g borjúmáj (esetleg sertés)
• 450 g vöröshagyma
• 50 g vaj
• 6 ek. extraszűz olívaolaj
• 0,5 dl fehérbor
• marha alaplé
• 1 csokor petrezselyemzöld
• só
• frissen őrölt bors

A petrezselyemzöldet aprítsuk fel, a hagymákat vágjuk félbe, majd vékonyan szeleteljük fel.
Egy serpenyőben hevítsük fel a vajat és az olívaolajat, adjuk hozzá a petrezselyemzöldet és a hagymakarikákat, majd fedjük le, és lassú tűzön főzzük kb. 60 percig. Közben locsolgassuk a fehérborral és ha a bor elfogy, némi marhahúsből készült alaplével is. (Akkor lesz a legfinomabb, ha mindig csak egy-két csepp folyadékot adunk a hagymához, ami így majdnem inkább sül mint fő.)
60 perc letelte után adjuk hozzá a nagyon vékony csíkokra vágott májat, főzzük kb. 5 percig, sózzuk, borsozzuk, és pirítós kenyérrel AZONNAL! tálaljuk.
A hagymás alaphoz a fehérbor helyett adhatunk 1-2 ek. vörösborecetet vagy 0,5 dl tejet is.
Épp nemrég olvastam valahol (vááááá, nem találom hogy hol :-() hogy a „figà” nem májat jelent venetói dialektusban, hanem fügét. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy a venetóiak ezt az ételt a rómaiaktól „lopták” ;-), ott ugyanis létezik egy tradicionális fügés-májas étel.
Azt hiszem, a legközelebbi fügeszezonban ez utóbbit is kipróbálom...mondjuk egy kevés balzsamecettel megbolondítva...nyammm.

Fegato alla veneziana

Ingredienti:

• 600 g di fegato di vitello (o di maiale)
• 450 g di cipolla
• 50 g di burro
• 6 cucchiai di olio extravergine d'oliva
• 50 ml di vino bianco
• brodo di carne di manzo
• 1 mazzetto di prezzemolo
• sale
• pepe

1. Mondate, lavate, asciugate e tritate il prezzemolo. Tagliate le cipolle a fettine sottili.
2. Mettete sul fuoco un tegame con l'olio e burro; appena inizieranno a soffriggere, unite il prezzemolo e le fettine di cipolle. Mescolate, coprite il recipiente e cuocete a fuoco basso per circa 60 minuti. (Bagnate ogni tanto con il vino bianco e dopo con un po' di brodo.)
3. Dopo circa 60 minuti aggiungete il fegato tagliato a fettine sottilissime, cuocete per circa 5 minuti, salate, pepate e servite subito con dei crostini di pane.

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Íme tehát a saját gyűjtésű kagylókból készült rizottó.
Ember azt mondta, hogy „è da Ferarùt”! (A Ferarùt Friuli egyik legjobb, elsősorban halételekre specializálódott étterme. Itt található Rivignanoban.) Jesszusklarinét, ilyen bókot még senkitől sem kaptam! :-)
Menet közben, azt hiszem, rájöttem, hogy miért lett olyan finom ez a rizottó. Közvetlenül a bibionei világítótorony mellett folyik bele a tengerbe a Tagliamento folyó, így a környéken éldegélő kagylóknak nincs az a penetráns halszaguk/ízük, és a belőlük készült ételek is teljesen más ízt kapnak. (A tészta egyébként, valószínűleg épp emiatt, túl „delicata”-ra sikeredett, ellenben a rizottóval csodát művelt!)

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Hozzávalók 2 személyre:

• 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• 300 g kékkagyló
• kb. 15 db vénuszkagyló (sajnos csak ennyit sikerült összegyűjteni)
• extraszűz olívaolaj
• 2 tk. vaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb vöröshagyma
• 1 dl száraz fehérbor
• 4 db Picadilly paradicsom
• fehérbors
• szükség szerint só

A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom. A kékkagylókat egy kefével megtisztítom, majd egy csipesszel kitépem a hátukon lévő ún. „szakállat”.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom amíg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek, hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésigpárolom, belekeverem a rizst és addig pirítom, míg az egész enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve az előzőleg leszűrt forró lével locsolgatom mindaddig amíg a rizs „al denté”-re puhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is. Az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen!)
Amikor a rizs megpuhult, hozzáadom a felaprított petrezselyemzöldet, a héjastól apró kockára vágott Picadilly paradicsomot, (nem kell megijedni, nem fognak paradicsomhéjak úszkálni a rizottóban, a „PP” nem az a szétfővős fajta ;-), a maradék 1 tk. vajat, a kagylóhéjból kiszedegetett kékkagylókat és a vénuszkagylókat is. Ez utóbbit hagyhatjuk a héjukban is. (Jééééé, mennyi héj!)
Az egészet óvatosan összekeverjük, adunk hozzá egy kevés őrölt fehérborsot, ha szükséges sót, 1-2 percig forraljuk, és azonnal tálaljuk.

(Majdnem) minden napra egy tészta Nr 34 - Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Előhalásztam a naptáramat: január 11-én voltunk ismét a bibionei világítótoronynál kutyát fárasztani és kagylót gyűjteni.
Előre megnéztem, mikor van apály, és a kirándulást akkorra időzítettük. Vénuszkagyló nem sok volt (mint utóbb kiderült, nem csak az apályra, hanem a holdfázisokra is oda kell figyelni, és ha jól emlékszem, újholdkor „lecsapni” a bestákra) ellenben a parton, a hatalmas köveken rengeteg kékkagylót találtunk. Természetesen a kövek víz alatti részéről szedtük le a kagylókat.
Csudajól szórakoztunk, és bár kezünk-lábunk csonttá fagyott, otthon a sparhelt melege, egy pohár Tocai, no meg az utána készült rizottó kárpótolt minket mindenért. Azt hiszem, ez volt életem legfinomabb rizottója!
Másnap még egy kékkagylós spagettire és egy adag csőben sült kékkagylóra is futotta a begyűjtött kagylómennyiségből.

Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Hozzávalók:

• 1 kg kékkagyló
• 1 kis fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 5 közepes paradicsom
• egy csokor petrezselyemzöld
• néhány levél friss bazsalikom
• extraszűz olívaolaj
• só
• frissen őrölt bors

A kagylókat folyó vízben egy kefével megtisztítjuk, majd egy csipesszel (vagy egyszerűen a mutató- és a hüvelykujjunkkal) kitépjük a hátukon lévő ún. „szakállat”. A kagyló ezzel a szösszel kapaszkodik a tengerben lévő kövekhez.
A hagymát és egy gerezd fokhagymát nagyon apróra vágjuk, az olajon megpirítjuk, majd felöntjük a fehérborral. Hozzáadjuk a leforrázott, héjuktól megtisztított és felkockázott paradicsomokat és néhány bazsalikomlevelet, majd megszórjuk némi frissen őrölt borssal, és közepes lángon kb. 15 percig főzzük.
Ezalatt a megtisztított kagylókat egy serpenyőbe rakjuk, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, hozzáadunk egy gerezd fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet, és fedő alatt az egészet addig pároljuk, míg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!)
A kagylók alatt keletkezett levet átszűrjük, hozzáadjuk a paradicsomos mártáshoz, és addig főzzük, míg a kellő mártás sűrűséget el nem érte. Ekkor óvatosan összeforgatjuk a kinyílt kagylókkal, és a frissen kifőzött spagettivel tálaljuk.

Rizottó vénuszkagylóval

Ma rájöttem, hogy mégis van haszna ennek az én fene nagy lemaradásomnak. Tele van a számítógép publikálatlan, rég elfelejtett fotókkal, receptekkel. A mostani diéta idején, azt hiszem blogszünetet kellett volna elrendelni, ha ezek nincsenek. ;-) De vannak! :-)
Az alábbi rizottó december 9-én készült. Azért emlékszem rá annyira, mert decemberben az egyetlen olyan nap, amikor sütött a Nap, az nyolcadika volt, és mi akkor voltunk a kutyókkal a tengerparton. Akkor gyűjtöttük ezt a kis kupac vénuszkagylót, 4-5 hüvelykagylót (borotvakagylót), és egy csigafélét is, amit ugyan megfőztem a rizottóval, de végül kidobtam.
Azóta voltunk megint, úgy két-három hete. Ez utóbbi adagből született meg életem legfinomabb rizottója, aminek a receptjét mindenképpen posztolni fogom.

Rizottó vénuszkagylóval

Hozzávalók 2 személyre:

• 60 dkg vénuszkagyló
• 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• olívaolaj
• 2 tk. vaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb vöröshagyma
• 1 dl száraz fehérbor

A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, egy késsel kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom míg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk. vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek. Hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésig párolom, belekeverem a rizst, és addig piríom, míg a hagyma enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, az előzőleg leszűrt, forró lével locsolgatom mindaddig, amíg a rizs teljesen megpuhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is, az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen.)
Amikor a rizs megpuhult, óvatosan hozzákeverem a kinyílt kagylókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet és 1 tk. vajat. Ezután már csak 1-2 percig főzöm, aztán pedig azonnal tálalom.

Húsos csókák :-)

Úgy kezdődött minden, hogy vettem négy csókát. Artit. :-) Három nappal hazaindulás előtt.

Ilyenkor mindig valami furcsa érzés kerít hatalmába, mintha még meg kellene ennem fél Olaszországot (visszafelé meg fordíva) mert ki tudja, lehet, hogy útközben elpatkolok, és akkor nem lesz egy olyan utolsó ízélmény, amire a halálom előtti percben szívesen emlékszek vissza.

Ez most komoly! Betegség ez, vagy evészavar, vagy csak az ízek iránti tisztelet, nem tudom, de minden alkalommal így érzek. Nem nagy dolgokról álmodom, elég egy pizza, egy mozzarellás-koktéparadicsomos-bazsalikomos spagetti, vagy bármi más, amiről tudom, hogy a másik országban nincs, vagy ha van is, az íze közel sem hasonlít az eredetihez.

A négy csókára viszont az utolsó napokban már nem jutott idő, utolsó este pánikszerűen nézegettem őket, hogy vajon mit is fogok velük kezdeni Magyarországon.

Aztán jött a felmentő sereg! Szomszédék átjöttek elköszönni. Receptet ugyan nem mertem tőlük kérni ;-) inkább azt kérdeztem meg, hogy hol ették életük legfinomabb articsókáját, és mi volt benne.

R. határozottan emlékezett az anyukája isteni töltött articsókájára, ami oldalassal együtt készül jó sok rozmaringgal, zsályával, fokhagymával megbolondítva. R. nagyon rendes volt, rögtön fel is gráfolta a mamit, aki a teflonban lediktálta a körülbelüli receptet.

Ez lett belőle:

Töltött articsóka vele főtt rozmaringos oldalassal

Hozzávalók:

A töltött articsókához:

• 4 db articsóka
• 20 dkg darált marhacomb
• 1 tojás
• 2 ek. reszelt parmezán
• 1/2 tejbe áztatott, jól kinyomkodott zsömle (de jó a kenyérbél is, vagy ha egyik sincs, akkor 2 ek. zsemlemorzsa is megteszi)
• néhány rozmaringlevélke apróra vágva
• só
• bors
• citromlé + víz

Az oldalashoz:

• 1 kg oldalas hosszában ketté vágva (kérjük meg a hentest, hogy lehetőleg ne bárddal tegye, hanem fűrésszel, és akkor a hús nem lesz tele csontszilánkkal...khm, khm, Nyíregyházán hiába kérleltem a hentes bácsit, nem hallgatott rám...vagy nem volt fűrésze ;-)
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• néhány zsálya- és rozmaringlevélke
• 1 dl száraz fehérbor (Tocai friulanot használtam)
• olívaolaj
• só
• frissen őrölt bors

Az articsókát megmossuk, a szárának nagy részét levágjuk (én úgy 4-5 cm-t hagyta rajta), majd egy éles késsel a tetejéből is levágunk 2-3 cm-t. A külső levelekből egyenként leszedünk 1-2, esetleg 3 réteget is, a közepét egy kissé kiszélesítjük, (ide kerül majd a húsos töltelék), aztán kicsípjük a belsejében lévő szúrós, bolyhos részt, végül, amíg a töltelék és a hagymás alap elkészül, az egészet citromos vízbe dobjuk, hogy ne színeződjön el. (Érdemes kesztyűben dolgozni! Én nem így tettem, és az ujjaim 4-5 napig tökfeketék voltak! Nem vagyok csipkerózsika, főzök, vagy mi, de a negyedik napon már nagyon zavart a dolog. :-)

Elkészítjük a tölteléket: A darált combot összekeverjük a tojással, a tejbe áztatott, kinyomkodott zsömlével, a reszelt parmezánnal, az apróra vágott rozmaringlevélkékkel és a fűszerekkel.

Az oldalast feldaraboljuk.

A hagymát, a fokhagymát és a zöldfűszereket felaprítjuk, és az előzőleg felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk. Hozzáadjuk a feldarabolt oldalast, nagy lángon rövid ideig pirítjuk, enyhén sózzuk, tekerünk rá egy kevés borsot, majd felöntjük a fehérborral.

Amíg a bor nagy része elpárolog, az articsókáról levágjuk a tisztítás során rajtahagyott 4-5 cm-es szárat, a tölteléket egy kiskanál segítségével a közepébe töltjük, és az articsókákat ill. a szárakat az oldalasok közé ültetjük.

Az egészet lefedjük, és addig pároljuk, amíg az oldalas megpuhul.

R. anyukája griellezett polentával tálalja, de nekem nem volt otthon kukoricadarám, és épp készült egy kis gombapörkölt nokedlivel, így a köret végül nokedli lett...nyamm! Nem sok olyan étel van, amire ennyire szívesen emlékszem vissza, mint erre az oldalasos articsókára! Valószínűleg nem utoljára fordult elő a konyhámban. ;-)