Tarka Bárka I. :-)

Figyelem, figyelem!

Egy Romhányi vers, egy Jaforte festmény és három kifestő várja a mai olvasókat a Tarka Bárkán!

Reméljük, nem csak az aprónépnek tetszik! ;-)

Szeretettel:

killervidra és gabah

menza Piazza 4. hét

Neeem, azért ennyi halat mi sem szoktunk enni, de a hosszú távollét után most különösen jólesik. Valami furcsa kötődés van mostanában köztem és a halak között. Január elsején korareggel, amikor még mindenki a szilveszteri fáradalmait heverte, elmentem sétálni. Tudjátok mit találtam? Egy halat. Nem viccelek, egy igazi, friss, fényes szemű dévérkeszeget. Az utcán hevert. Megálltam mellette, nézegettem, aztán valami isteni sugallatra felvettem. Hazavittem, megsütöttem és mindmegettem. Pont mint a mesében. Ja, nem, az nem a mesében van, de mindegy. Valami azt súgta, ez a hal jelent valamit. Az ember nem talál minden nap halat az utcán! Summa summarum, a különös zsákmány elvont jeletésváltozatainak pozitív aspektusaitól fellelkesülve megkérdeztem Flat-Cat Gabit, lenne-e kedve új utakon folytatni a halas blogomat. Lett. Igent mondott. Íme, az új blogot itt találjátok. Bi(n)g-bang puff (itt most pezsgő durrant, és tört A Bárka oldalán), Tarka Bárkának kereszteltük ugyanis a . blogot. Nagyon sok ötletünk van, lesznek benne egyszerűen elkészíhető receptek, gyerekeknek szóló bejegyzések, vendégposztok, játék....és még sok más érdekesség is, de ez egyelőre maradjon titok.

Olvassátok!, főzzétek, szeressétek a Tarka Bárkát! 

És persze kövessétek a Facebookon is!

p.s. Nem is tudtam, hogy Gabi nagymamájának halas boltja volt! Ugye hogy megmondtam, a január elsejei keszeg tényleg jel volt! ;-)

Az eheti menü:

hétfő

zöldborsó leves

gombákkal párolt tőkehal filé

petrezselymes krumpli

kedd

zöldborsó leves maradék

vaslapon sült fokhagymás-petrezselymes makrélafilé

vegyes saláta

szerda

dióval és gorgonzolával töltött tortellini

céklával, paszternákkal és krumplival sült tyúk

csütörtök

kecskesajtos-körtés rizottó taggiai olajbogyóval és citromos zellerrel

sült tyúk maradék

zöldsaláta

péntek

ziti fokhagymás kolbásszal és karfiollal

marinált mozzarella

zöldsaláta

szombat

spagetti vörösboros-parardicsomos pézsmapolippal
sült szardínia
zöldsaláta

aszalt meggyes castagnole rumos-fahéjas-meggykrémmel

vasárnap

ziti karfiollal és kolbásszal

sütőben sült aranydurbincs filé fenyőmagos morzsa alatt 

burgonya-zöldborsó püré

narancsos aranydurbincs filé

párolt póréhagyma

A karácsonyi hal

Mert volt egy tervem, amihez végül angolnát itthon nem tudtam szerezni, de túltettem magam rajta, megcseréltem a vasárnapi és a hétfői menüt, gondoltam, akármi is jó lesz helyette, és bíztam abban, hogy a Metroban pénteken lesz friss hal.

Szeretnéd tudni hogy folytatódott a történet?
A Tarka Bárka blogon megtalálod!

Boldog karácsonyt!

Kedves Olvasók!

Készítettem nektek karácsonyi ajándékot, itt találjátok.

Annyi hallal és tenger gyümölcseivel készülő receptem összegyűlt már, hogy úgy gondoltam, megrdemelnek egy külön blogot. Eredetileg nem szerettem volna szétszabdalni magam, de a Tavola In Piazzán már nagyon nehézkes volt mind a rendszerezés, mind a keresés a halételek között. Folyamatosan töltöm fel a recepteket, de találtok még filézési technikákat, a gyerekmenü címke alatt az aprók által kedvelt halételeket, gyakorlati tanácsokat, a keresés és a beazonosítás megkönnyítése érdekében a blogban szereplő állatok latin, angol és olasz neveit, fotókat, és nagyon sok tervem van még a jövőre vonatkozóan, de ez egyelőre maradjon titok.

Előrebocsátom, nem vagyok halszakértő, amit közzéteszek, azt mind egyszerű, hétköznapi emberektől tanulom, tehát ha esetleges tévedésekkel találkoznátok, szóljatok bátran, megbeszéljük!

A tengertől az asztalig blognak készítettem Facebook oldalt is, ha tetszik, gyertek, és kövessétek a friss híreket ott is.

Nos, remélem tetszeni fog.

Békés, boldog karácsonyt kívánunk mindannyiótoknak!

A Gyerek, Ember és Gaba

Consorzio Friuli Venezia Giulia Via dei Sapori - Concorso "Oggi cucino io" e serata a Fagagna

Consorzio Friuli Venezia Giulia Via dei Sapori

Consorzio Friuli Venezia Giulia Via dei Sapori Blog

Pályázati kiírás

Eredményhiredtés

Mondo del gusto

Informazionepuntoit

A meghívás

Próba

Az est programja

"Oggi non cucino io." - "Ma nem én főzök." :-)

A recept a Consorzio Friuli Venezia Giulia Via dei Sapori blogján

Fotók az estről

Alessia Della Rossa fotói

Michelangelo Tagliente fotói

Samantha Della Negra írása

Messaggero Veneto

Vinit
Il Friuli
Friuli Venezia Giulia & Co.

Oggi non cucino io...

…mert volt egy pályázat. „Oggi cucino io” („Ma én főzök”) címmel a Friuli Venezia Giulia Via dei Sapori Társaság hirdette még júliusban. A nyár vagy az ősz ihlette receptet kértek, olyat, amelyikhez ízben passzol a friulano (ex tocai).

Mivel októberben halakkal és tenger gyümölcseivel készülő ételekkel volt nem kevés dolgom, gondoltam, ezek közül választok pályaművet, hiszen a halételek többségéhez illik a friulano. Nem mintha különösebben értenék a borokhoz, de egy nagyszerű vinotéka mellett lakom, így biztos voltam benne, hogy közvetlen szakértői véleményezés mellett rossz párosítás nem születhet. (Ezúttal is köszönöm Signor Tosonak a segítséget, a Tenuta Villanova 2008-as Ronco Cucco Friulanoja kitűnő választás volt.)

A szinte elsőként elkészült receptet (Nagy tarisznyarákos-cukkinis tócsni mézes-fehérboros sült almával és fűszeres tejföllel) és a Reni által készített fényképet elküldtem, majd óriási meglepetésemre, - utóbb kiderült, hogy több mint harminc pályázó közül- beválogattak a legjobb három közé. Tátott száj, örömkönnyek, stb. stb., erről már írtam egybejegyzést a blogon.

Aztán november 24-én, jött az írásbeli értesítés is, miszerint az ételt a Társaság évzáró gálaestjén, december 1-én, három főre el kell készíteni. Továbbá a Társaság egyik képviselője majd fel fog hívni, és vele megbeszéljük, hogy a főzés során mire lesz szükségem.

Őszintén megmondom, én csak ekkor eszméltem arra, hogy ezt az ételt valójában át sem gondoltam. Annak idején a tücsnihoz volt még itthon krumplim a szüleim kertjéből, lézengett egy fél pohár magyar tejföl, néhány gerezd kicsit punnyadt almát dobtam a sütőbe...tehát az az étel, ami nekünk eredetileg ott, akkor nagyon ízlett, most szinte reprodukálhatatlannak tűnt. Aztán elkezdtem játszani:

A héten az összes szabadidőmet azzal töltöttem, hogy kikísérletezzem, melyik az a krumplifajta, amelyik a legropogósabbra sül; mekkora lyukú reszelőn reszeljem, mekkora adagokat kanalazzak az olajba, hogy a belseje átsüljön, közben a külseje megfelelően ropogós legyen, de még csak véletlenül se legyen túlsütve;  hogy a puha és a ropogós rész megfelelő arányban legyen (az sem jó, ha szúrja az ember száját, és az sem, ha semmi rágni/ropogtatnivaló nincs rajta).

Kedden vettem két tarisznyarákot, egyet a főpróbára, egyet az élesre, és oylan szerencsés voltam, hogy azt készítettem el elsőként, amiből szinte alig tudtam 80 g rákhúst összeszedni.

Aztán próbálkoztam a mártással: vettem többféle panna acidát, creme fraiche-t, fűszereztem enyhébben, erősebben, borzalmas eredmények is születtek, ráadásul egyik sem passzolt még a tócsnihoz sem, nemhogy az almához. Végül Andris barátunk meghozta az igazi magyar tejfölt, amiből első próbálkozásra sikerült körülbelül az ízt kikeverni, amit eredetileg szerettem volna. Andris, neked is köszönöm szépen!

Aztán szerdán felhívott Alessandra a Da Nando étteremből, és kérte, hogy amit csak tudok, mindent vigyek magammal, lehetőleg el(ő)készítve, ti. az ételt tíz perc alatt, élesben, nagyközönség előtt kell majd elkészíteni. :-O Mondtam neki, hogy max. a mártást tudom vinni készen, a tócsnihoz masszáját ha előkészítem, levet enged, ráadásul az almát nem süthetem meg előre. Ezek után elkezdtem kísérletezni érettebb és kevésbé érettebb almákkal, melyik, mennyi idő alatt sül épp olyanra, amilyenre én szeretném. Variáltam a hőfokot, a programokat, a bordamagasságot, az almafajtákat, volt olyan amelyik 220 fokon a 7. percre elkészült ugyan de a sütőpapírra kicsöpögött méz megégett, nem beszélve a rozmaringról, ami épp olyan illatot árasztott, mint Mihály atya füstölője. x-)))) Másfél óra alatt az egész konyha tele lett ezerféleképp sült almákkal, a legjobban sikerült egy szottyosra érett Golden volt – a kamra utolsó legértékesebb darabja.

Persze, aludni nem tudtam, állandóan az alma járt az eszemben. Végül úgy döntöttem, valamiképpe mégis előfőzöm. Igaz, csütörtök hajnalban ráment még két órám, de ebből is sikerült a legjobbat kihozni.

Robi közben ellátott néhány jótanáccsal, mit, hogyan készítsek elő, hogy a tojást üssem fel előre, mindent készítsek tálkákba, hogya  végén már tényleg csak össze kelljen keverni mindent.

Fél hatra hívtak minket, sikerült időben odaérni, de azonnal közölték, hogy változott a helyzet, a színpadon csak tálalni fogunk. (Halleluja! Így már biztos, hogy meg fog sülni az alma, de azért szólhattatok volna kicsit hamarabb is...) Bevezettek minket egy jéghideg raktárrészbe, ahol millió cső, hatalmas gépek, két kisteherautó, egy kisebb kamion és a legújabb 911-es Porsche társaságában, egy nem túl hosszú asztalon, három gázzsámoly ült. Azonnal követeltem a sütőmet, ami pillanatokon belül meg is érkezett. És innentől kezdve elég lassan vánszorgott az idő. Ténferegtünk, nézelődtünk, figyeltük, hogy készülnek a séfek, az étteremtulajdonosok, hogy nyüzsög mindenki.

Fél nyolc körül Sig. Filiputti elmondta a körülbelüli programot, hogy nekünk ezen belül hol lesz a helyünk, hogy 15-20 perccel előtte szól, és akkor ennek alapján osszuk be az időnket, hogy majd a színpadon tesz fel néhány kérdést, de ne ijedjünk ám meg, nem fog nagy szakmai diskurzust folytatni velünk, és egyébként is, ha látja hogy nem akarunk válaszolni, majd ő továbbfűzi a témát. Nagyon kedves és közvetlen volt, részemről szinte az összes feszültség elszállt (maradt az a  bizonyos egészséges stressz), tényleg úgy éreztem magam, mintha ezer éve ismernénk egymást. És nem csak Sig. Filiputtival, hanem mindenkivel. Az arcok, a hangok, a sziluettek, mind mind ismerősnek tűntek, s kezdtem magam úgy érezni, mintha egy csodálatos filmben lennék.

Jöttünk-mentünk még egy darabig, egyre izgalamasabb lett a látvány, a berendezés, a hangulat. A gyárépületet két részre osztották, az egyikben az „ízek kézművesei” („gli artigiani del gusto”) a másikban az éttermek és a bortermelők helyezkedtek el. A kézművesek előételekkel, desszertekkel, fagylalttal és pálinkákkal készültek, az éttermek három kóstoló fogással, (két főétellel és egy desszerttel), a bortermelők pedig az éttermek által készített ételekhez illő borokkal.

Aztán egyszer csak megnyílt a fekete szalag, és kezdetét vette a könyvbemutató és a gála. Minden hófehérbe burkolva, mindenhol sejtelmes ünnepi, kékeshideg fény, csillogás... Óriási élmény volt így együtt látni Friuli kiválóságait, egy egyszerű ember életében ritkán adatik meg ehhez hasonló alkalom.

Egyetlen dolgot sajnálok, ti. hogy csak néhány ételt kóstoltam meg. Az elején még máshová koncentráltam, a végén, amikor lejöttünk a színpadról az éttermek már a desszertjeiket kínálták, én pedig nem vagyok az édességek nagy rajongója. Hármat kóstoltam, ezek közül egy egyszerű nagyon megfogott: datolyaszilva püré, angolkérm (?), gesztenyepüré és torrone darabkák. Ezt biztos, hogy itthon is elkészítem. Az elején kóstoltam egy libamájas előételt, ami egyáltalán nem ízlett, és egy fekete algából és lazacból készült másikat, ami viszont nagyon finom volt (az étel pontos megnevezésének utána kell járnom, ugyanis nem jegyzeteltem, nem szeretnék nem pontos megnevezést feltüntetni). Ezen kívül kóstoltam pitinát (a friulán Tramontina völgy jellegzetes felvágottja), San Daniele-i sonkát, fügelekvárt, mézet, hidegen füstölt pisztrángot, és sok-sok bort, amelyek közül egynek még a mai napig is érzem az illatát az emlékeimben. Igen, tudom, ez ahhoz képest, hogy kb. hetven ételt megkóstolhattam volna kevés. Majd legközelebb...;-)

A versenyről is írok néhány szót. Hárman voltunk tehát, Stefania Brocca, aki sütőtökkel és tőkehallal töltött raviolit készített, és Stefania Brocca, aki sütőtökkel töltött tésztacukorkákat készített sült zsályalevelekkel és ropogós fricoval. A körülmények, ahogy korábban említettem végül tényleg szinte táborira sikerültek, a legrosszabb az volt, hogy sötétben kellett főzni, ugyanis azzal nem számoltak az elején, hogy ha felkapcsolaják a villanyt, mivel csak egy óriási fehér függöny választott el minket a nagyteremtől, ott felborul az egész fényösszeállítás. Végül Ember a fényképezőgép vakujával világított hol az én, hol a másik két versenyző serpenyőjébe, hogy azért lássuk, mi történik benne.

Egy dolog miatt nagyon mérges voltam: kértem egy serpenyőt/fritőzt, akármit, amiben kisütöm a tócsnit, egy sütőt, amiben megsütöm az almát, és olajat, mert nem tudtam végül mit hoznak, ha fritőzt, akkor ki tudja mennyi olajat kellett volna elvinni magammal… Nem tudom ki szerezte be az olajat, de olyan büdös volt (bocs, szó szerint büdös volt!), hogy legszívesebben kidobtam volna. Persze, akkor már nem volt mit tenni. 

Utolsó pillanatra minden elkészült, az alma tökéletesre sült, a tócsni pont úgy ropogott, ahogy elképzeltem! Nem mondom, hogy nem remegett a kezem, amikor a színpad kellős közepén elkezdtem tálalni. J 

Andro Merkù, a műsorvezető oldotta a hangulatot, ő próbált kérdezősköni, de végül nem nagyon tudott hozzámférni, mert a zsűri egy-két tagja letáborozott a tócsnijaim mellett, és velük kellett hogy beszélgessek. Elmondtam, hogy épp ezen a tenger gyümölcseis projecten dolgoztam, ahol megpróbáltam olyan ételeket kikísérletezni, amelyek passzolnak valamelyest az átlagos magyar ízléshez, amit azok is megkóstolnak, akik idegenkednek a tenger ízeitől, és főleg, amit bárki el tud otthon készíteni. Aztán a tervezés közben megpróbáltam megérteni, mit jelent számomra ez az étel, és felfedeztem, hogy ez az egész, egy nem véletlenül megszerkesztett egység:

- az elemek összefonódása: a vízé, a földé, a tűzé és a levegőé, - a vízé, amely titokzatos gyümölcseivel ajándékoz meg minket, a földé, amely a kert finomságaival kecsegtet, a tűzé, amely a bors erejében van jelen, és a levegőé, amelyben a gesztenyevirágok illata száll tova;

- az évszakok egybefonódása: a nyárutóé, amikor az almák épp érni kezdenek, amikor a cukkini már fáradt, néha töppedt, sütésre tökéletesen alkalmas, és az őszé, amikor eljön a nagy tarisznyarákok szezonja, az első fagytok időszaka, amikor lelkifurdalás nélkül kényeztethetjük végre magunkat tartalmas, kalóriadús hozzávalókkal (ld. tejföl);

- emlékek és tapasztalatok egysége: nagymamám krumplipecsenyéjének emlékéé, amit saját ízlésem, konyhai tapasztalataim és kíváncsiságom alapján gondoltam újra;

- emberek és országok egységéé, hiszen egy hazai hagyományra alkalmaztam az itteni hagyományokat...

...aztán valamit mondtam még a borról is, de erre a részre már őszintén szólva nem emlékszem, mert akkor a zsűri tagjai összedugták a fejüket, a zsűri elnöke odajött hozzám, megkérdezte, hogy mi az étel pontos neve, honnan jöttem, és hogy melyik étteremben dolgozom (x-)))), aztán a műsorvezető kérte, hogy csinálunk úgy mint a Miss Italiában, fogjuk meg egymás kezét, és aki nyer, el ne felejtsen majd sírni (mindenki majd’megszakadt a nevetéstől, én, aki sem külsőre, sem alkatra különösen nem vagyok egy Miss Italia típus, még jobban), és kihirdették, hogy nyertem. 

Nagyon mókás volt, mert rengetegen feljöttek a közönség soraiból a színpadra, és mindenki tócsnit akart kóstolni. Végül valahogy kiszabadultam a maradékkal a tömegből, és ahogy mentem lefelé a színpadról, még mindig jöttek, csak jöttek, gratuláltak, kérdeztek, kapkodták a maradékot. Nagyon, nagyon aranyos volt mindenki! Köszönöm!

Szívből köszönök mindent! Köszönöm a fantasztikus ajándékokat, (külön kedves számomra Dott. Walter Filiputti által írt "I solisti del gusto" című könyv) a kedvességet, a fogadtatást, a közvetlenséget, de leginkább a lehetőséget köszönöm! Öt év munkájának és erőfeszítéseinek az elismerése ez, és az a tény, hogy épp friulánoktól kaptam, minimum megduplázza az egész jelentőségét.

Köszönöm!

Köszönöm A Gyereknek és Embernek, hogy elviseltek, és hogy hajlandóak voltak a héten négyszer nagy tarisznyarákos tócsnit enni!

Kedves Tavola In Piazza olvasók! Nektek is köszönök mindent! Köszönöm a jótanácsokat, az ötleteket, hogy gondoltatok rám, hogy szorítottatok értem! Nagyon fontosak vagytok számomra!

Igaz nem baj, ha „oggi non cucino io” („ma nem én főzök”)?

p.s A könyvről majd egy másik bejegyzésben írok.


p.s. 2 Ja, és bemutatták a legújabb 911-es Porsche-t is, de erről lemaradtam. x-) 
Szuhár és Fazekas Öcsi, azért gondoltam ám mindkettőtökre! ;-)

2011. november 20. Grado

Ma sincs recept, csak néhány kép.

Múlt szombaton Gradoban voltunk.
Gyönyörűen sütött a nap.
Sétáltunk, tengert bámultunk.

Munkalehetőség Olaszországban!

A fraforeanoi (UD)

Il Biergarten

bajor étterem
20 év fölötti, alapfokú olasz nyelvtudással és jogosítvánnyal rendelkező, magyar felszolgáló hölgyet keres októbertől egy évre.

Szállást, étkezést biztosítanak.

Jelentkezni olasz nyelvű, fényképes önéletrajzzal az

info@ilbiergarten.com

vagy a

gabahernadi@freemail.hu

e-mail címeken lehet.

Ki szereti a, ki szereti a.......HALAT?

Kézfelnyújt!

És te?

Szereted, gyakran eszel is, de szeretnél új, érdekes információkkal gazdagodni? Esetleg egy-két praktikus tanács, bombabiztos recept még jól jönne?

Szereted, de nem tudod, hogy állj neki az elkészítéséhez?

Nem ettél még sokszor, de kíváncsi vagy és szívesen beleásnád magad a témába?

Szabó Péter (Oceancowboy) és Hoitsy György

Halak és halételek

című könyve mindenben a segítségedre lesz!

Mától a könyvesboltokban!

Vége lett hát...

Őrült módon viselkedett a PC az utóbbi időben. Rengeteg funkció nem működik, szöveget szerkeszteni, gépelni szitne alig lehet, és most, mikor a leginkább szükésgem lett volna rá, végképp elhagyott.

Ciao gép, gyere vissza gyógyultan minél hamarabb!

kép a legkedvencebb illusztrátoromtól, Szegedi Katalintól

Az ízek útján - keserédes gasztronómiai utazás az olasz Friuliban

Némi információra volt szükségem egy bizonyos friulán étellel kapcsolatban, elővettem hát Az ízek útján - gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című könyvet. Az udinei rész fordítása hátborzongató. Egyszer már majdnem szemet hunytam felette, de most végképp megdöbbentem. Tényleg van ilyen? És nincs egy lektor a környéken?Ki akart már megint jónagyot spórolni ezen a csodálatos kiadványon????

 Csak a rend kedvéért, a mulatságosabb részekből:

1."Natúr polip tölteléktálban nagy szemű babkrémmel, paradicsommal és bazsalikommal"

2. "Ízesített, fűszerezett alma és szilvafagylaltal Hozzávalók: 4 ranettalma, 50 g őrölt fahéj, 50 g kristálycukor, 4 fahéjpálcika (fahéj egészben), 20 g vaj...."

‎3. "Franco Marini nagyapját Giovanninak hívták, a családban 15 testvér volt. Ezek közül három lány. Egy közeli kis faluból, Feletto Ubertoból érkeztek. Ahol ma az étterem áll, Giovanni 1904-ben ott hozta létre kisvendéglőjét, ahol a potenciális vendégek a bognárok voltak, akik Ausztriába menet ezen a helyen álltak meg lovakat váltani."

‎4. "Mazzancolle (rákfajta) 4 fajta állagú tökkel"

5. "Medvehagymaleves, leforrázott capesanték és kenyérchips Hozzávalók: 16 capesante kagyló (capesanta: rózsaszín húsú kagylófajta, só, bors, extra szűz olívaolaj, kenyér 750 g halászléfőzet-sűrítmény, 200 g medvehagyma (v. vadhagyma, vadon élő fűféle, tavasszal terem), 1 evőkanál főtt rizs"

A zárójelben lévő szöveg is! az eredeti szöveg része!

És most tegyem a bejegyzéshez a "könyvajánló" címkét? :-( 

 Kitalálós kérdés:
Az eredeti szövegben mi lehetett a "tölteléktál" megfelelője?

SZÜNET - PAUSA

Most akkor itten, kérem szépen, szünet lesz. Húsvétig kb. biztos. Aztán majd meglátjuk.

Addig is, figyelem: Try it, try it...again!

Piace anche a te, vero? ;-)

Menu natalizio creato da Mamma e Gabah nella speranza di vincere un food processor Kitchen Aid

Mamma e Gabah due ungheresi, due appassionate della gastronomia (non solo) italiana, due innovatrici, due tradizionaliste, ispiratrici una dell'altra, seconda mamma dell'una, seconda figlia dell'altra… Sì, siamo due food-blogger che senza il magico mondo dell'Internet probabilmente non ci saremmo mai conosciute, non avremmo  fatto nascere un blog comune per promuovere il concetto del "mangiare pasta aiuta a vivere meglio e ad essere di buon umore", non avremmo mai  fatto mille progetti culinarie, e soprattutto non avremmo mai creato questo bellissimo menu da mettere sulle tavole delle nostre  feste natalizie. Vedete l’eccezionalità? Un menu unico, ideato insieme, progettato da ingrediente ad ingrediente, un menu che rispecchia il nostro amore comune per la tavola italiana  Vedete la differenza? Mamma, il rosso, che nelle lasagne usa il pomodoro ,Gabah, il bianco, che preferisce porro, funghi e ragù proprio in bianco, Mamma, il rosso per il  brasato ha inventato questo particolare contorno di barbabietola e mele al forno, mentre Gabah è rimasta dal purè tradizionale. Mamma, che fa maturare l’uva passa in brandy, Gabah, che usa la grappa bianca…. Eh, queste siamo noi.

 Accogliete con piacere le nostre ricette, e se avete domande, non esitate di farcele, saremo felici di poter rispondervi!

Con questo menu partecipiamo al contest di

"Al cibo commestibile" 
intitolato

"Aggiungi un blogger a tavola"

Menu natalizio creato da Mamma e Gabah nella
speranza di vincere un food processor KitchenAid

primo piatto:

Lasagne con ragù di maialino al rosmarino, porro e funghi

Ingredienti: 500 g di pasta all'uovo per lasagne, 600 g di polpa tritata di maialino, 500 g di funghi champignon, 1 cipolla bianca, 2 spicchi d'aglio, un rametto di rosmarino, 1 carota, una costa di sedano, 1,5 dl di vino bianco, 2 porri medi, 1 mazzetto di prezzemolo, 1 litro di latte, 100 g di burro, 100 g di farina, sale, pepe, noce moscata, 100 g di Parmigiano grattuggiato, olio extravergine d'oliva

Pulite i funghi champignon e affettateli finemente, tritate il prezzemolo. Pulite i porri, tagiateli in due nel senso della lunghezza, e scottateli in abbondante acqua salata, infine scolateli e fateli sgocciolare.

Tritate la cipolla, l'aglio, il sedano, la carota e stufateli in una casseruola con il rametto di rosmarino e qualche cucchiaio di olio extravergine d'oliva. Aggiungete la carne tritata, rosolatela per 3-4 minuti, sfumate con il vino bianco, unitevi i funghi affettati, un po' di sale, pepe, coprite la casseruola e fate cuocere il ragù a fiamma bassa per circa un'ora.
Intanto preparate una besciamella non troppo densa: in una pentola fate sciogliere il burro, aggiungete la farina e fate cuocere per 3-4 minuti, mescolando sempre per evitare che il composto si attacchi e si bruci. A questo punto unitevi il latte caldo, sale, pepe e un pizzico di noce moscata e fate cuocere il tutto fino a quando la salsa si addensa.
Imburrate una pirofila di 22x26 cm, stendete uno strato di besciamella, proseguite con strati di pasta, ragù, prezzemolo tritato, porro, Parmigiano grattuggiato. Ultimate con i porri e fate cuocere le lasagne nel forno preriscaldato a 180 gradi per circa 40 minuti.

 Lasagne rozmaringos malacraguval, póréhagymával és gombával

Hozzávalók: 500 g tojásos lasagne tészta, 600 g darált malachús, 500 g csiperkegomba, 1 fehér hagyma, 2 cikk fokhagyma, egy ág rozmaring, 1 sárgarépa, egy zellerszár, 1,5 dl fehérbor, 2 közepes póréhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 1 liter tej, 100 g vaj, 100 g liszt, só, bors, szerecsendió, 100 g frissen reszelt Parmigiano, extraszűz olívaolaj

A gombát megtisztítottam, vékonyan felszeleteltem. A petrezselyemzöldet felaprítottam. A póréhagymát megtisztítottam, hosszában kettévágtem, és bő, sós vízben néhány percig blansíroztam, majd leszűrtem, és egy szűrőbe téve csöpögni hagytam.
A hagymát, a fokhagymát, a sárgarépát és a zellerszárat apró kockára vágtam, és a rozmaringággal együtt egy kevés olívaolajon megpirítottam. Hozzáadtam a darált húst, nagy lángon, 3-4 perc alatt ezt is megpirítottam, felöntöttem a borral, hozzáadtam a felszeletelt gombát, egy kevés sót, borsot, az edényt lefedtem, és alacsony lángon, kb. egy óra alatt, a ragut készre főztem.
Ezalatt nem túl sűrű besamelmártást készítettem: a vajat felhevítettem, beleszitáltam a lisztet, folyamatosan kevergetve 3-4 perc alatt megpirítottam, hozzáadtam a meleg tejet, és addig főztem, amíg a mártás a kellő sűrűséget elérte.
Egy 22x26 cm-es tepsit kivajaztam, bekentem egy vékony réteg besamellel, ezt befedtem egy tésztaréteggel, erre került egy adag ragu, majd megszórtam a petrezselyemzölddel, néhány póréhagymacsíkot fektettem rá, megszórtam a Parmigianoval, és az egészet addig folytattam, amíg a hozzávalók el nem fogytak. Legfelülre póréhagyma került.
180 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem, és azonnal tálaltam.

secondo piatto:

Brasato al Barolo con purè di patate

Ingredienti:

Per il brasato: 800 g di polpa di manzo (girello di spalla, polpa di spalla, sottofesa ecc.), 1 bottiglia di Barolo, 1 cipolla, 2 spicchi d'aglio, una costa di sedano, 1 carota, 1 foglia di alloro, un rametto di rosmarino, 2 foglie di salvia, 4-5 bacche di ginepro, 2 chiodi di garofano, 10 granelli di pepe nero, un piccolo pezzo di cannella, sale, 1 cucchiaio di burro

Per il purè: 1 kg di patate, 2 cucchiaini di burro, 100 ml di panna acida, latte, sale, pepe, noce moscata

Mettete la carne in una terrina insieme alle verdure tagliate in pezzi non troppo piccoli, le spezie (salvo il sale) e il vino. Coprite la terrina con un piatto o con una pellicola e lasciate la carne a marinare per almeno una notte.
Dopo la notte trascorsa togliete la carne dalla terrina, salatela e in una pentola rosolatela su ogni parte nel burro riscaldato. Mettete la carne da parte, tenetela calda e nella stessa pentola fate rosolare anche le verdure precedentemente ben sgocciolate. Rimettete la carne, coprite con il vino e fate cuocere il tutto per circa tre ore.
Tempo trascorso, togliete la carne, affettatela, frullate il fondo di cottura con un minipimer e accompagnate la carne con la salsa ottenuta.

Per il purè lessate le patate in abbondante acqua salata e quando diventano tenere scolatele, sbucciatele e passatele con lo schiacciapatate. Mettete tutto in una casseruola e sempre mescolando, a fuoco bassissimo aggiungete il burro, la panna acida, il pepe, un po' di noce moscata e latte bollente q.b. per raggiungere la consistenza desiderata.

Baroloban párolt marhalapocka krumplipürével

Hozzávalók: 
A húshoz: 800 g marhalapocka, 1 üveg Barolo, 1 fej hagyma, 2 cikk fokhagyma, egy kb. 20 cm hosszú zellerszár, 1 nagyobb sárgarépa, 1 babérlevél, 1 ág rozmaring, 2 zsályalevél, 4-5 szem borókabogyó, 2 szegfűszeg, 10 szem feketebors, 1 kis darab fahéj, só, 1 ek. vaj
A püréhez: 1 kg krumpli, 2 tk. vaj, 1 dl tejföl, tej, só, bors, szerecsendió

A marhalapockát egy nagyobb üvegtálba tettem, hozzáadtam a nagyobb kockára vágott hagymát, a félbevágott fokhagymagerezdeket, a vastagra karikázott sárgarépát, a zellert, és a só kivételével az összes fűszert, majd az egészet felöntöttem a borral, a tetejére egy tányért helyeztem, és egy éjszakára hűtőbe raktam.
Másnap a húst kivettem a pácléből, bedörzsöltem sóval, egy nagyobb lábasban minden oldalát megpirítottam, aztán kivettem, félretettem, és amíg az alapot elkészítettem, melegen tartottam.
Abban a lábasban amiben a húst pirítottam, felhevítettem a vajat, és (jó nagy láng fölött) átforgattam rajta a pácléből kihalászott zöldségeket. Hozzáadtam az addig melegen tartott húst, felöntöttem a páclével és lassú tűzön kb. 3 órán keresztül főztem.
Amikor a hús megpuhult, kivettem, a lábasban maradt zöldséges pecsenyelevet botmixerrel pürésítettem, a húst felszeleteltem, és a mártással ill. krumplipürével tálaltam.
(Van aki sütőben fejezi be a hús párolását, van aki füstölt szalonna zsírján pirítja át a húst, van aki Karácsony környékén narancsot, gyömbért is ad a pácléhez...a variációk száma végtelen.)

A püréhez a krumplit bő, sós vízben megfőztem, krumplinyomón áttörtem, egy lábasba raktam és  alacsony lángon, folymatosan kevergetve hozzáadtam a vajat, a tejfölt, a borsot, egy kevés szerecsendiót, és annyi forró tejet, amennyivel sima, selymes pürét kaptam.

 dolce:

Riso al mascarpone con mandorle croccanti, uva passa maturata in grappa friulana e salsa al caffè

Ingredienti:

Per il riso al mascarpone: circa 800 ml di latte intero, 150 g di riso (Arborio), 1/2 stecca di vaniglia, 4 cucchiai di zucchero, 3 cucchiai di mascarpone

Per tutto quello che va sopra: 2-3 cucchiai di mandorle a lamelle, 2 cucchiai di miele d'acacia ungherese, 3 caffè (circa 75 ml), 2 cucchiai di uva passa sotto spirito (da me sotto grappa friulana), 2 cucchiai di zucchero, 1 cucchiaino di fecola di patate

In un tegame riscaldate 600 ml di latte insieme alla stecca di vaniglia. Appena il latte inizia a bollire aggiungete il riso e lo zucchero. Fate cuocere il riso al dente mescolando spesso e aggiungendo ogni tanto ancora del latte caldo (avrete bisogno ancora di 150-200 ml di latte circa). Togliete il riso dal fuoco e unitevi il mascarpone. Mescolate fino a quando il formaggio sará sciolto.

Intanto in una padella abbrustolite le lamelle di mandorle, quindi mescolatele con il miele.

Preparate tre caffè espresso (forte forte) scioglietevi lo zucchero e fatelo addensare velocemente sul fuoco basso aggiungendo un cucchiaino di fecola di patate. Infine unitevi anche l'uva passa sotto spirito.

Quando tutto è pronto, versate il riso cremoso in bicchieri, mettete sopra un cucchiaio delle mandorle e un cucchiaio della salsa al caffè. Servite subito.

Mascarponés tejberizs mandulával, kávészósszal és friulán törkölypálinkában érlelt mazsolával

Hozzávalók: 

A tejberizshez: kb. 800 ml tej, 150 g rizottóhoz való rizs (pl. Arborio), ½ rúd vanília, 4 ek. cukor, 3 ek. mascarpone

A rávalókhoz: 2-3 ek. szeletelt mandula, 2 ek. magyar akácméz, 3 adag (kb. 75 ml) presszókávé, 2 ek. grappában áztatott mazsola, 2 ek. cukor, egz kk. étkezési keményítő
Egy lábasban felforraltam 600 ml tejet, hozzáadtam a vaníliarudat, a rizst, a cukrot, és folyamatosan kevergetve az egészet addig főztem, amíg a rizs megpuhult. Közben, adagoltam még hozzá kb. 1,5-2 dl tejet, hogy a számomra megfelelő sűrűséget elérjem. A tejberizst levettem a tűzről, és belekevertem a mascarponét.

Közben egy serpenyőben megpirítottam a szeletelt mandulát, majd összekevertem a mézzel.

Készítettem három adag erős presszókávét, hozzáadtam 2 ek. cukrot, 1 kk. étkezési keményítővel besűrítettem, és hozzáadtam a grappában áztatott mazsolát. (Ugye egy corretto milyen jól esik egy ilyen menü után? Ezután a tejberizs után garantáltan nem lesz rá szükség! ;-)

A krémes tejberizst poharakba szedtem, a tetejére kanalaztam a mézes mandulát, a mandulára pedig rálocsoltam a mazsolás kávészószt.

BÚÉK!

Minden erre járónak Boldog Új Évet kívánunk!

Buon Anno a tutti!

Piazza, Piazza és a pici Piazza

Boldog Karácsonyt!

 Minden erre járónak békés, boldog Karácsonyt kívánunk!

Buone Feste a tutti!

Piazza-Piazza-és persze a pici Piazza is :-)

Gratis! LA CUCINA ITALIANA

Nyíregyházi, buji, ibrányi, esetleg rivignanoi (max. udinei :-) átvétellel sok szeretettel felajánlom az első jelentkezőnek eredeti, bontatlan csomagolásban a La Cucina Italiana 2010. októberi számát, Bambini a tavola! melléklettel.

Postával nem foglalkozunk; csak személyes átvétel lehetséges. ;-)

Négy hét...

az négy hét... ;-)

Che giornataccia!

A halárusnak meghalt a fia, a hentesnek az anyukája, a pékség szabadság miatt zárva, a fotósnál nem működik a telefonfeltöltés, három Embernagynéni, két barátnőjük + Emberfőnök anyukája egyszerre rohamozzák meg A Gyereket, az ordít, csimpaszkodik az anyjába, nincs hozzászokva a hangos csiripeléshez, anyja majdnem hazáig cipeli a 30 fokban, jön a szomszéd -és marad is tizenegy ötvenháromig, kávésdoboz alján lévő két kiskanálnyi kávé szanaszét szóródik a konyhában, egy késsel két ujj elvág, DE! ebéd félegyre kész.

Nem jó: még nincs vége a napnak.

Jó: Gyerek annyira elfárad, hogy egy nap alatt kétszer alszik el játék közben.

Kencék Nr. 1 - Ricottás paprikakrém másodszor

Tegnap, amikor a hőmérő higanyszála árnyékban 37,5 fokot mutatott, a páratartalom pedig a 70%-ot súrolta, bepakoltuk magunkat az autóba, és elmentünk a legközelebbi bevásárlóközontba.

Imádtam, amikor a bejáratnál az arcomba csapott a száraz, jeges, halszagú levegő - ti. a halaspult épp a bejárattal szemben van. Élveztük a klímát, és Ember legnagyobb örömére csináltam magunknak egy csajos délutánt: Annára napszemüvegeket próbálgattunk, fagyiztunk, és vettem Annának egy nőcis nadrágot, két pár zoknit, magamnak pedig bambuszfakanalakat, egy tökjó fehér szoknyát meg egy pöttyös esernyőt! Biztos, ami biztos.

Fél hatra értünk haza, ennyi időt ritkán töltünk efféle városi mulatságokkal, kinn ekkor 31,5, benn 29 fok volt, Anna az etetőszékben öt perc alatt csuromvizes lett -szeegénykém. (Közben eszembe jutott, hogy tegnapelőtt mondta Ember egyik kolleganője, hogy a párjánál a tetőtéri hálószobában 36 fok volt éjszaka. Mókás lehet ilyen helyen aludni. :-)

S hogy a csajos napnak emberes vége legyen, és izzadjunk is egy kicsit, hisz nem lehetünk egész nap úrinép, elmentünk a pisztrángos Pippohoz sörözni. 

Pokoli éjjel következett. Most jutottam el odáig, hogy legszívesebben a bőrt is lehúztam volna magamról. Fél egykor Anna is felébredt, kettőig labdáztunk, meg számolgattuk a virágokat az új zokniján. Aztán nagy nehezen elnyomott minket a forró álom.

Most ötóra múlt. Megérkezett A Szél! Az első fuvallatra felpattantam az ágyból, és rohantam friss levegőt szívni! (A folyosón b×meg -bocs- már megint szembe jött velem egy skorpió; tudtam, hogy most sem ússzuk meg a hazatérést skorpiók nélkül, de ezúttal kibírtam sikítás nélkül. Egy hős vagyok!)

Most jönne a recept, de féltem a számítógépet a villámoktól, úgyhogy most záróra.

És arról még nem is írtam, hogy amikor otthon voltunk, készíettünk burgundi csigát! Saját csigából, eh?

Kencék Nr. 1 - Ricottás paprikakrém

Meleg van. -ezt az írja, akinek fogalma sincs, hogy hogyan kezdjen hozzá egy bejegyzéshez.

Meleg vaan! - ezt az írja, akinek melege van.

MELEG VAN! - ezt az írja, akinek a háza táján úgy 28-30-fok körül mozog a hőmérséklet.

K*va meleg van - ezt az írja, aki Magyarorsszágon lakik

én pedig azt írom, hogy utálom a nyarat, a meleget, a párát, az állandó "tigris"szúnyogokat, akiktől -amikor végre este nyolc után élvezhetné ez ember a huszonnyóc fokot a harminchárom helyett LÉTEZNI nem lehet (volt már egyszerre hat szúnyog rátapadva a lábadra? nnnnna, ez itten természetes, kérem szépen, főleg hogy aszfalt sincs a "strada privata ad uso comunale"-n).

Írtam már, hogy imádom az olaszokat és imádok Olaszországban élni? Ööööö, ezt mindenki csak addig hajtogatja, amíg "komolyan" ide nem kerül... és most nincs se recept, se semmi (nem mintha nem lenne vagy hatvanhét posztolandó kaja a gépen) csak ez a dögmeleg, és Anna is nyifog, de a mai "ebéd" hál'Istennek "kész", s hogy mire ez a sok idézőjel meg zárójel? Idegesít a meleg. Ebéd: nekem ebéd az édesköményes-ecetes-tejfölös fejtett bab leves; Embernek szóba sem jöhet - tejföl? hideg leves? még jó hogy nincs benne gyümölcs!; szóval neki lesz spaghetti all'aglio-olio e peperoncino, ami elkészül kb. 10 perc alatt  utána egy tökjó caprese (yess!!! van bivaly Rivignanoban kvkp. bivalymozzarella is!)

Közben eszembe jutott, hogy addig nincs meleg, értitek, NINCS MELEG! amíg a gasztrobloggerek olajban sült ételeket posztolnak "ebben anagy melegben nem akarok főzni" címszó alatt.

Tegnap a 33 fokban nem száradtak meg estére a délelőtt tízkor kipakolt ruháim. Utálom a nyarat!