Töröm a fejem, mikor is készült...kb. egy hónapja, amikor rábukkantam a pincében két árva almára. Azelőtt nem sokkal ettük kedvenc barátunk anyukájának az egészen hasonló fahéjas almás crostatáját, aminek a receptjét szégyen, vagy nem szégyen, elfelejtettem elkérni, mindenesetre nem borultam sírva az asztalra, kicsit gondolkodtam, átlapoztam az Enciklopédiát és már meg is született a recept. (Kicsit tartottam attól, hogy a vanília, a fahéj az alma és a sárgabarack túl sok lesz együtt, de végül a kicsit tömény fahéj-vanília ízt kitűnően egyensúyban tartotta a citromlével meglocsolt alma és a házi sárgabaracklekvár savassága. Azt hiszem, ez utóbbiból drága nagyanyóm kispórolta a cukrot...de ez most épp kapóra jött! Imádlak, nagyikám!)
Almás crostata vaníliakrémmel
Hozzávalók:
- 1 lap mélyhűtött négyszöletes leveles tészta
- 2 alma
- 1 citrom leve és lereszelt héja
A krémhez:
- 3 tojás sárgája
- 75 g kristálycukor
- 2,5 dl tej
- fél vaníliarúd kikapart belseje
- 1 kk. őrölt fahéj
- 20 g liszt
A tetejére:
- kissé savanykás, lehetőleg házi sárgabaracklekvár
- 1-2 ek. nádcukor
- 30 g vaj
A tejet a citrom lereszel héjával felforraltam, majd leszűrtem. A tojásokat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a lisztet, a vanília kikapart belsejét, a fahéjat és a még meleg tejet, majd az egészet gőz fölött sűrűre főztem. (Bátrabbaknak „a gőzt” elhagyhatják ;-)
Az almát vékonyan felszeleteltem, és meglocsoltam a citromlével.
A leveles tésztát egy vajazott-lisztezett, 24x24 cm-es tepsibe fektettem úgy, hogy minden oldalán hagytam egy kb. 1-2 cm magas peremet.
Itt-ott villával megszúrkáltam, rákentem a vaníliás-fahéjas krémet, a krémre pedig ráfektettem az almaszeleteket. Az almák közé a sárgabaracklekvárból kisebb kupacokat halmoztam, végül az egészet megszórtam a nádcukorral és az olvasztott vajjal.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöttem.