Almás-fügés pite

Eljött az ideje az almás/ fügés sütiknek. Az alábbi két 2008-as VKF! pályázat (egy körtés-ricottás és egy rozmaringos-almás) egyesítése - és fügésítése. A tészta a jól bevált őszi szelet tésztája. Mindehhez jött még Gabi vajas-mézes-mandula ötlete, ami kellemesen rákaramellizálódott a pite tetejére...íme a végeredmény: 

Őszi almás-fügés pite

Hozzávalók: 

A tésztához: 250 g liszt, 75 g hideg vaj, 1 tojás, 6 g sütőpor, 1/2 citrom lereszelt héja, 60 g porcukor, 1/2 vaníliarúd kikapart magocskái, 1-2 ek. tej

A töltelékhez: 800 g alma, 200 g ricotta, 200 ml tejszín, 50 g porcukor, 2 tojás, 1 citrom kifacsart leve,  4 füge
A tetejére: 70 g vaj, 50 g méz, 80 g szeletelt mandula, 1 rozmaring ágacska

A tésztához a lisztet és a sütőport elkeverjük, majd elmorzsoljuk a hideg vajjal. Hozzáadjuk a porcukrot, a citromhéjat, a vaníliamagokat, és elkeverjük. Beleütjük a tojásokat, és könnyen formálható tésztát gyúrunk belőle. Ha szükséges, adhatunk hozzá 1-2 ek. tejet. A tésztát legalább egy órán keresztül hűtőszekrényben állni hagyjuk.

A töltelékhez az almát meghámozzuk, 1-2 mm vékonyan felszeleteljük, keverőtálba tesszük, és meglocsoljuk a citromlével, hogy meg ne barnuljanak. Két fügét felkockázunk, egyet felszeletelünk, egynek a tetejét kereszt alakban bevágjuk,. A kockákra vágott fügét az almákhoz keverjük.

A tojásokat felverjük.

A ricottát elkeverjük a porcukorral. Hozzáadjuk a tejet és a felvert tojásokat, simára keverjük, majd az egészet az almákra öntjük.

A tésztát kinyújtjuk, és kibélelünk vele egy 26 cm-es piteformát.

Az alapot villával megszurkáljuk, beleöntjük az almás-fügés-ricottás tölteléket, ráhelyezzük a fügeszeleteket és az egészben hagyott fügét, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 45 percig sütjük.

Közben vajat és a mézet a rozmaringágacskával együtt felhevítjük, majd elkeverjük benne a mandulalapokat, és legalább 10 percig állni hagyjuk. 

45 perc után a pitét meglocsoljuk az illatos mézes-mandulával, majd visszahelyezzük a sütőbe, és további 15 perc alatt készre sütjük.

p.s. hamarosan jön még egy fügés pite, aztán lesz vaníliás-gyömbéres fügelekvár és babéros sült füge is

Mákos-meggyes pite

Mákos-meggyes pite

A tésztához: 150 g vaj, 2+1 tojás. 120 g + 4 ek. kristálycukor, 1 citrom reszelt héja, 1 vaníliarúd kikapart magocskái, 500 g liszt, 12 g sütőpor, 2-3 ek tej

A töltelékhez: 1 kg meggy, 100 g darált mák, 3+2 ek. porcukor

A lisztet a hideg vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a sütőport, a két egész tojást, 120 g kristálycukrot, a citrom lereszelt héját, a vanília kikapart magocskáit és a tejet, majd az egészet összegyúrjuk, megfelezzük, és amíg a tölteléket elkészítjük, a két tésztagombócot folpackba csomagolva hűtőbe rakjuk.
A meggyet kimagozzuk, összekeverjük 2 ek. porcukorral, 10-15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük, lecsöpögtetjük.
A mákot 2 ek. porcukorral összekeverjük.
Sütőpapírral kibélelünk egy kb. 26x36 cm-es tepsit, az egyik tésztagombócot elnyújtjuk, és a tepsibe fektetjük. Villával itt-ott megszurkáljuk, majd megszórjuk a cukrozott mákkal és beborítjuk az alaposan kifacsart meggyel. A tészta másik felét is kinyújtjuk, ráfektetjük a gyümölcsrétegre, a tetejét megkenjük egy felvert tojással, villával megszurkáljuk és az egészet 190 fokra előmelegített sütőben kb. 50 per alatt készre sütjük.

Rózsavizes kókuszlikőr

Rózsavizes kókuszlikőr

Hozzávalók: 150 g kókusztejpor, 300 ml tej, 1/2 vaníliarúd, 4 tk. rózsavíz, 1 ek. narancsvirág méz, 200 ml vodka

A kókusztejport a tejjel és a félbevágott vaníliarúddal és a mézzel forráspontig hevítjük, majd levesszük a tűzről, és kihűtjük. Hozzáadjuk a rózsavizet és a vodkát, üvegekbe szűrjük, és fogyasztás előtt legalább egy hétig állni hagyjuk. (Néha felrázzuk.) Jégkockával digestivoként szervírozzuk. A hatást egy-egy kandírozott rózsaszirommal fokozhatjuk. ;-)

Panna cotta alla vaniglia con mele cotogne al forno e mandorle - Vaníliás panna cotta sült birssel és pirított mandulával

Molte volt uso la ricetta della panna cotta popolare (cioò con la gelatina), ma ogni tanto preferisco quella con gli albumi. Sopra ho messo un po'delle famose mele cotogne sciroppate e 2-3 lamelle di mandorle abbrustolite. E' nato Il Perfetto Dolce Natalizio!

Panna cotta alla vaniglia con mele cotogne al forno e mandorle

Ingredienti per circa 12 persone:

Per la panna cotta: 500 ml di latte, 500 ml di panna, 80 g di zucchero, 125 g di miele di acacia, 250 g di albumi, 1 baccello di vaniglia

Per lo sciroppo di mele cotogne (7-8 vasetti circa): 2,5 kg di mele cotogne, 2 litri d’acqua, 1 kg di zucchero, 1 limone non trattato, 60 g di zenzero, 2-3 foglie di alloro (per la panna cotta avrete bisogno solo di 2-3 spicchi di queste mele cotogne)

Per mettere sopra: 100 g di mandorle spellate

Mescolate il latte, la panna, lo zucchero e il baccello di vaniglia tagliata a metà. Mescolando sempre portatelo ad ebollizione, quindi toglietelo dal fuoco e lasciatelo riposare per un'ora.
Sbattete leggermente gli albumi, quindi unitevi la panna filtrata.
Imburrate degli stampini di budino o souffle, distribuiteci la miscela di panna e albumi, e cuocete a bagnomaria nel forno preriscaldato 160 gradi per circa 1 ora e mezza.

Tagliate a pezzettini una mela cotogna. Sbucciate il limone e lo zenzero. Tagliate quest’ultimo a lamelle. 

In una pentola capiente mettete lo zucchero insieme all’acqua, la mela cotogna tagliata a pezzettini, la metà dello zenzero e la buccia del limone e fate bollire lo sciroppo per circa 30 minuti. 

Intanto sbucciate le mele cotogne rimaste e tagliatele a fette grosse circa 1 cm eliminando il torsolo. Distribuitele in una teglia alta insieme allo zenzero rimasto e le foglie d’alloro e versate sopra i ¾ dello sciroppo. Mettete il tutto nel forno preriscaldato a 200 gradi e fate cuocere per circa 45 minuti. Abbassate la temperatura a 150 gradi e completate la cottura per 2-3 ore girando di tanto in tanto le fette di mele cotogne e aggiungendo un po’ di sciroppo se fosse necessario.

Affettate molto sottilmente 2-3 spicchi di mele cotogne.

Abbrustolite le lemalle di mandorle.

Versate uno strato di sciroppo di mele cotogne sulla panna cotta. Adagiate sopra 3-4 fette di frutta, cospargete con le mandorle abbrustolite e servite subito.

Ez az eredménye annak, amikor "magamból" főzök. A mostani panna cottához a jól bevált zselatin nélküli változatot vettem elő, egy fél üveg sült birs pedig még a versenyről maradt a kamrában. Adta magát a lehetőség: megalkotni A Tökéletes Karácsonyi Desszertet!

Vaníliás panna cotta sült birssel és pirított mandulával

Hozzávalók kb. 12 főre:

A panna cottához: 0,5 l zsíros tej, 0,5 l tejszín, 80 g cukor, 125 g akácméz, 250 g tojásfehérje, 1 vaníliarúd

A szirupban sült birshez: 2,5 kg birs, 800 g cukor, 1,8 l víz, 1 citrom leve és héja, 60 g friss gyömbér, 2 babérlevél (ebből 7-8 kisebb üveg sült birs lesz, nekünk összesen 2-3 gerezd kell a panna cottához!)

A tetejére: 100 g szeletelt mandula

A tejet, a tejszínt, a cukrot, a mézet, a félbevágott vaníliarudat egy lábasba öntjük, és kis lángon, folyamatosan kevergetve felmelegítjük. Amint elkezd forrni, levesszük a tűzről, és egy órán keresztül állni hagyjuk. Ezután leszűrjük, és összekeverjük a kissé felvert tojásfehérjével. (Fontos! A tojásfehérjét villával szoktam nem is inkább felverni, csak éppen annyira megmozgatni, hogy a tejszín tökéletesen elkeveredjen benne. Ha a fehérjét túlságosan felverjük, a panna cotta „lyukacsos” lesz, ha pedig nem verjük fel kellőképpen, nem keveredik el a tejszínnel.)

Néhány hőálló formát kivajazunk (én a szuflé formákat szoktam használni, de ha nem akarjuk kiborítva tálalni, akkor egy-egy szép, hőálló üvegpohár is jó), beletöltjük a tojásfehérjés-tejszínes keveréket. A formákat meleg(!) vízzel félig felöntött tepsibe állítjuk, és 160 fokra előmelegített sütőben kb. másfél órán keresztül sütjük.

Amikor a panna cotta elkészült, kivesszük a sütőből (nem kell megijedni, ilyenkor még elég lágy), szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni, majd 5-6 órára hűtőbe tesszük, és csak ezután tálaljuk.

Ha a formából kiborítva szeretnénk tálalni, mártsuk a formát néhány másodpercre(!) forró vízbe, így a panna cotta elválik a forma falától, és könnyen kiborítható. Ha viszont nem akarjuk kockáztatni az esetleges olvadást, óvatosan húzzunk körbe a panna cotta és a forma fala között egy vékony pengéjű kést, és egy határozott mozdulattal borítsuk kistányérra a desszertet.

A sült birshez: A vizet a cukorral felforraljuk. Hozzáadunk egy feldarabolt birskörtét, és a citrom héját és a meghámozott gyömbér felét, majd az egészet 30 perc alatt laza sziruppá főzzük. 

Ezalatt a maradék birset meghámozzuk, négyfelé vágjuk, magházukat eltávolítjuk, és a maradék gyömbérrel valamint a babérlevelekkel együtt egy 22x30 cm-es tepsibe terítjük. Hámozás közben a birsek minden oldalát bedörzsöljük a citrommal, hogy ne barnuljanak meg.

A szirupot a birsre öntjük, és 200 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük, Ezután visszavesszük 150 fokra a hőmérsékletet, és további 2-3 órán keresztül hagyjuk sülni. (Ági, még egyszer örök hála a receptért!!!)

1-2 darab birset hajszálvékonyan felszeletelünk.

A mandulát száraz serpenyőben megpirítjuk.

A hideg panna cotta tetejére egy réteg birsszirupot csorgatunk, ráhelyezünk néhány szeletet a vékonyra vágott , sült gyümölcsből, a tetejét megszórjuk pirított mandulával, és azonnal tálaljuk.

Levendulás-muskotályos sült barack, habcsók és vanília fagylalt

A barack már télre készült, sűrű, kemény, mint a nagymama (szilva)lekvárja. Csak bámulom: a darabkákat körülölelő karamellszerű szirup vígan csillog a fagylalton. Öt kiló őszibarackból két 3,3 dl-es üveg sült barack és egy kis üveg szörp lett - arany, minden szempontból.

Levendulás-muskotályos sült barack, habcsók és vanília fagylalt

A levendulás sült barackhoz: 5 kg (akár túlérett) őszibarack, 100 g kristálycukor, 100 g muscovado cukor, 1 citrom leve, 2 szál levendulavirág, 150 ml Sauska Sárgamuskotály 2011

A barackokat meghámozzuk, vékony cikkekre vágjuk, összekeverjük a kristálycukorral és a citromlével, és 2-3 órán keresztül állni hagyjuk. Ezután leszűrjük, kissé kinyomkodjuk, 20x30 cm-es tepsibe borítjuk, és 200 fokra előmelegített sütőbe helyezzük. 20 perc után merőkanállal leszedjük az alatta keletkezett levet, és a korábban leszűrt léhez adjuk. (Ebből lesz a szörpünk.)

A sütő hőfokát 120 fokra mérsékeljük, a barackokat meglocsoljuk a sárgamuskotállyal, és 3-4 órán keresztül sütjük. A sütési idő a barackok érettségétől, lédússágától függ.

Amikor az egész besűrűsödik, a közepébe helyezzük a levendulavirágokat (ne lógjanak ki, mert megégnek, megkeserednek!) a tetejét megszórjuk a muscovado cukorral, majd újra 200 fokra állítjuk a sütő hőfokát, és nem több, mint 15 perc alatt készre sütjük.

A levendulavirágokat kidobjuk, az illatos barackot és a baracklevet üvegekbe töltjük. Az üvegeket lezárjuk, 20 perc alatt vizes dunsztban kidunsztoljuk, és ebben a vízben hagyjuk kihűlni.

A habcsókhoz: 2 tojásfehérje, 150 g porcukor, csipetnyi só, 1kk. citromlé
A tojások fehérjét a sóval félig felverjük, hozzáadjuk a cukor felét, tovább verjük, és apránként hozzákanalazzuk a maradék cukrot, és a legvégén az ecetet is. A masszát nyomózsákba töltjük, sütőpapírral kibélelt tepsibe halmokat nyomunk, és 100 fokra előmelegített sütőben 2 órán keresztül szárítjuk.

A vanília fagylalthoz: 250 ml tej, 1 vaníliarúd, 100 g porcukor, 400 ml tejszín, 5 tojássárgája, 1 tk. vanília kivonat, csipetnyi só

A vaníliarudat hosszában kettévágjuk, és a tejjel, a tejszín és a cukor felével, együtt felforraljuk, majd levesszük a tűzről, és fél órán keresztül hűlni hagyjuk.

A tojássárgákat a maradék cukorral habosra verjük, és folyamatosan keverve hozzáadjuk a kihűlt vaníliás tejet is. A lábast visszatesszük a tűzre, és az egészet közepes lángon forráspontig melegítve lassan besűrítjük - nem szabad felforralni, mert túrós lesz. Ezután kivesszük a vaníliarudat, hozzáadjuk a vanília kivonatot, szobahőmérsékletűre hűtjük, majd legalább 4-5 órára hűtőszekrénybe tesszük. 

A maradék tejszínt félig felverjük, a hideg vaníliás alapba keverjük, és fagylaltgép tartályában kb. 30 perc alatt kifagyasztjuk.

Poharak aljára habcsókot morzsálunk, rá vaníliafagyit kanalazunk, a fagyira meleg sült barackot csorgatunk, és végül megszórjuk néhány levendulavirággal.

A recept a Kifőztük magazin és a Budavári Borfesztivál közös receptversenyén is indul.

Fehér csokoládés pancake kamillás-vaníliás sültnektarin-szósszal

A jubileumi viràgos 50. VKF!-re. Ha Alíz bevesz még a listába. Őrületes csúszásban vagyok mindennel, és hiába próbálkozok, egyszerűen képtelen vagyok saját magam utolérni.

Fehér csokoládés amerikai palacsinta kamillás-vaníliás sültnektarin-szósszal

Hozzávalók:

A palacsintához: 400 ml joghurt, 100 ml tej, 2 tojás, 50 g porcukor, 10 g sütőpor, 200 g liszt, 50 ml semleges ízű olaj (pl. szőlőmag), 100 g fehércsokoládé csepp, csipetnyi só, a sütéshez vaj

A szószhoz: 500 g nektarin, 2 ek. nádcukor, 50 ml agavé szirup, 100 ml muskotályos fehérbor, 1/2 vaníliarúd 1 evőkanálnyi friss kamillavirág és néhány a díszítéshez

A kamillavirágokat gézzacskóba kötjük.

A szószhoz a nektarinokat negyedeljük, kimagozzuk, és egy sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba tesszük. Megszórjuk a nádcukorral, és 180 fokra előmelegített sütőben 1 órán keresztül sütjük.

Közben a bort a félbevágott vaníliarúddal felmelegítjük, felére beforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről, belehelyezzük a gézbe kötött kamillavirágokat, és 10 percig állni hagyjuk.

A kamillát és a vaníliarudakat eltávolítjuk, a borral meglocsoljuk a sült nektarint, majd visszatesszük a sütőbe, és további 15 percig sütjük. A gyümölcsöt ezután egy tálkába szedjük, és összekeverjük az agavé sziruppal.

A palacsintához a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből csipetnyi sóval kemény habot verünk. A sütőport elvegyítjük a liszttel és átszitáljuk.

A tojássárgákat egy tálban a tejjel, a joghurttal, a cukorral, az olajjal, a csokicseppekkel és a sütőporos liszttel csomómentesre keverjük, majd óvatosan, hogy a hab össze ne törjön, beleforgatjuk a felvert tojásfejérjét.

A masszából vajjal kikent palacsintasütőben kb. 10 cm átmérőjű palacsintákat sütünk, kamillavirágokkal díszített nektarin szósszal még melegen (amíg a csokicseppek is lágyak a palacsinta tésztájában) tálaljuk.

Tejszínes borjúmájjal töltött kakukkfüves-almás palacsinta

Csak mert májat is és palacsintát is régen ettünk. És húúú, de jó lett! Szerintem a karácsonyi asztalon is jól mutatna! Na, majd meglátjuk...

A tésztáján lehet kicsit könnyíteni, 100 ml tejet még kiválthatunk 100 ml szénsavas ásványvízzel vagy szódával.

A lenti mennyiség főételként kb. 6 személyre szól, de a palacsintákat kisebb serpenyőben sütve, meleg előételként szervírozva 10-12 személyre is elég.

A só elhagyásával (esetleg nádcukor hozzáadásával) ez a palacsinta nagyszerű desszertté avanzsálható.  Mézzel, almalekvárral, valamilyen jó fűszeres chutney-val, de körtésíthetjük is akár....ma adesso basta!

Tejszínes borjúmájjal töltött kakukkfüves-almás palacsinta

Hozzávalók:

A palacsintákhoz (kb. 10-12 db) 400 ml tej, 100 ml szénsavas ásványvíz, 250 g liszt, 3 tojás, 1 kk. só, 1 db alma (Golden delicious), néhány kakukkfű ágacska, kevés vaj a palacsintasütő/serpenyő kikenéséhez

A töltelékhez: 600 g borjúmáj, 3 salottahagyma, 3 tk. vaj, 1 gerezd fokhagyma, 200ml tejszín, só, frissen őrölt feketebors, 1 db alma (Golden delicious)

A palacsintákhoz a kakukkfű és az alma kivételével az összes hozzávalót csomómentesre keverjük, és legalább fél óráig állni hagyjuk.

Közben a hagymát vékony csíkokra vágjuk, a vajon az áttört fokhagymával együtt megpirítjuk, hozzáadjuk a szintén vékonyra csíkozott borjúmájat, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve addig pároljuk, amíg a máj majdnem teljesen átfő. Ekkor hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, egyet forralunk még rajta, és lefedve 10 percig pihentetjük.

A palacsintatésztába belereszeljük az almát, hozzáadjuk a letépkedett kakukkfűleveleket, és vajjal kikent forró serpenyőben vékony palacsintákat sütünk.

A tejszínes máj felét botmixerrel pürésítjük, és megkenjük vele a palacsintákat. Mindegyikbe két-három vékony szelet almát is helyezünk, majd az egészben maradt májból is halmozunk a tetejükre. Még melegen tálaljuk.

Crepes salate con mela e timo farcite con fegato di vitello alla panna

Ingredeinti:

Per le crepes salate: 400 ml di latte, 100 ml di acqua minerale gasata o soda, 250 g di farina, 3 uova, 1 cc. di sale 1 mela Golden delicious, qualche rametto di timo, burro per imburrare la padella

Per la farcitura: 600 g di fegato di vitello, 3 scalogni, 3 cc. di burro, 1 spicchio d'aglio, 200 ml di panna, 1 mela Golden delicious

Con l'aiuto di uno sbattitore mescolate tutti gli ingredienti per le crepes (salvo la mela e il timo). Coprite la pastella e lasciatela riposare per almeno mezz'ora.

Intanto preparate la farcitura: in una padella riscaldate il burro, fate rosolare lo spicchio d'aglio schiacciato e gli scalogni tagliati fine. Aggiungete il fegato tagliato a listarelle e a fuoco alto fatelo  cuocere fino a quando il fegato diventa quasi completamente cotto. A questo punto aggiungete la panna, e quando inizia a bollire, togliete la padella dal fuoco, coprite e lasciate a riposare per circa 10 minuti.

Grattugiate la mela con una grattugia a fori grossi e insieme alle foglioline del timo aggiungetela alla pastella delle crepes.

Imburrate una padella antiaderente, mettetela sul fuoco e preparate le crepes.

Con l'aiuto di un frullatore ad immersione frullate la metà del fegato alla panna, e con il composto ottenuto farcite le crepes. Inserite anche qualche fettina di mela tagliata fine.

Servite le crepes con il resto del fegato.

Pastiera napoletana

Izgalmasabb ételeket ígértem a hétre. Íme, vágjunk bele:

A pastiera napoletana húsvéti édesség, ennek ellenére megvan benne minden, ami a karácsonyhoz is passzol: omlós tészta, fahéj, narancs, mazsola... 

Miután biztos, hogy nem leszek képes ezt kivitelezni, ráadásul megvan arra az esély, hogy Magyarországon karácsonyozunk, új desszertterveken kellett, hogy gondolkodjak. Ekkor jött velem szembe ez az egyszerű pastiera napoletana recept. (Megfigyeltem az utóbbi időben, hogy ha nagyon erősen koncentrálok, szembe jönnek velem mindenféle megoldások... x))

Kicsit visszavettem a cukor és a tejmennyiségből (talán nem is eleget), és tadááám! Rég történt már, hogy ennyire jól sikerült sütit tudtam tálalni!

Pastiera napoletana

Hozzávalók:

Az omlós tésztához: 280 g liszt, 100 g porcukor, 100 g vaj, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, csipetnyi só, 4 tk. házi vaníliás cukor

A töltelékhez: 300 g főtt búza, 300 ml tej, 30 g olvasztott vaj, 1 citrom lereszelt héja, 250 g cukor, 330 g ricotta, 3 egész tojás, 1 tk. narancsvirágvíz, 1 tk. őrölt fahéj, 50 g kandírozott narancshéj, 50 g mazsola

A tálaláshoz: (házi) narancslekvár

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, belekeverjük a cukrot, a vaníliás cukrot, a sót, a tojást és a tojássárgáját, majd az egészből könnyen formázható, puha tésztát gyúrunk. és legalább egy órán keresztül hűtőben pihentetjük.

A töltelék hozzávalóit simára keverjük.

A tésztát kivesszük a hűtőből, negyedét félretesszük, a többit kerekre nyújtjuk, és kibélelünk vele egy 24 cm-es piteformát. A ricottás masszát beleöntjük, majd a félretett egynegyed tésztát is kiyújtjuk, csíkokat vágunk belőle, és rácsot gyártunk a sütemény tetejére.

180 fokra előmelegített sütőben 50 percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni. Lehetőleg házi narancslekvárral tálaljuk.

P.s. Ha jól tudom, otthon főtt búzát bio- és horgászboltokban lehet kapni. Ha nincs, elkészíthettjük magunk is: a búzát 24 órára áztassuk be, öblítsük le, és két és félszeres mennyiségű tejben - vagy tej és víz keverékében- kb. 1,5-2 óra alatt főzzük puhára.

Közben gondolkodtam a karácsonyi verzión: 

nr 1. Legszívesebben körtésíteném az egészet. Az omlós tésztába mehetne fehércsokoládé, a töltelékbe ricotta, főtt búza, fahéjas körtekockák, körtepálinkában áztatott mazsola,  a tetejére pedig karamell.

nr. 2. Vagy így hagyom az egészet, kicsit intenzívebbre veszem a narancsízt, és kis tartellette formákban sütöm meg. Csillagocskákat szúrok majd ki a tetejükre a maradék tésztából.

Tökös hét Nr 4 - Tökös-sajtos cake

Azt hiszem, sosem tüntettünk még el olyan gyorsan semmilyen ételt, mint ezt a sütőtökös cake-et, és jééé, ez még épp belefér Zizi kiírásába, úgyhogy VKF!-re vele!

Tökös-sajtos cake

Hozzávalók: 180 g liszt, 100 g ementáli (fele pici kockára vágva, fele aprólyukú reszelőn lereszelve), 40 g gruyère lereszelve, 60 g Parmigiano Reggiano lereszelve, egy marék tökmag, fél kk. só, bors, 1 tk. sütőpor, 3 tojás, 100 ml napraforgóolaj, 100 ml tej, 250 g főtt, villával áttört sütőtök

A lisztet a sütőporral elvegyítettem, belekevertem a reszelt és a kockára vágott sajtokat, a sót, borsot és a tökmagot (néhány magot meghagytam a tetejére).

Elektromos habverővel a tojásokat a tejjel habosra kevertem, közben belecsorgattam az olajat. 

Ezután hozzáadtam az áttört sütőtököt, majd gyors mozdulatokkal elkevertem benne a lisztes-sajtos keveréket is.

Egy cake formát kibéleltem sütőpapírral, a masszát beleegyengettem, megszórtam a félretett tökmaggal, és az egészet hideg sütőbe tettem.

A sütőt 180 fokra kapcsoltam (alsó-felső sütés) és attól a pillanattól kezdve amikor a sütő elérte a beállított hőmérsékletet, a cake-et 50 percig sütöttem.

Eredeti ötlet itt.

Citromos-mascarponekrémes máktorta - avagy mákos-krémes tortásítva

Kicsit beleszerettem a mákba.

20 évig rá sem bítam nézni, aztán amikor felfedeztem, hogy mákos élet létezik a mákos tésztán túl is, belegabalyodtam. Olyannyira, hogy a múlt héten két mákos sütit is készítettem, ráadásul az egyik Gyerek szülinapi tortája lett. Amúgy nem jó, ha hazai recepteket húzok elő...rámtör a honvágy, és szomorú leszek...Na de la vita è bella, nem? A mák meg finom. Úgyhogy itt a recept (nem csak Szepynek ;-):

Citromos-mascarponekrémes máktorta

Hozzávalók:

A tésztához: 3 tojás, egy csipetnyi só, 200 g porcukor, 250 ml tej, 50 g darált mák, fél citrom reszelt héja, egy kis darab gyömbér lereszelve, 150 g liszt, 12 g sütőpor

A krémhez: 400 ml tej, 4 csapott ek. liszt, 1 ek. házi vaníliás cukor, 100 g kristálycukor, 1 ek. házi gyömbérszirup (elhagyható), 80 g darált mák, fél citrom reszelt héja, 1 dl víz, 250 g mascarpone

A tetejére: 100 g minőségi étcsokoládé, 1 ek. napraforgóolaj

A tojásokat szétválasztjuk, a tojássárgákat a porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tejet, a citromhéjat, a gyömbért, és a mákot, tovább keverjük, végül beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, és az egészet csomómentesre keverjük.

A tojások fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük, majd a tojásos-mákos masszához keverjük ügyelve arra, hogy minél kevésbé törjük meg a fehérjehabot. Az egészet egy sütőpapírral kibélelt 24 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük, majd kihűtjük.

A krémhez a darált mákot, a vízzel, a gyömbérsziruppal és a citromhéjjal együtt addig főzzük, amíg a mák az összes vizet beissza.

A tejből, a lisztből a cukorból és a vaníliás cukorból sűrű krémet főzünk, alaposan elkeverjük benne a főtt, citromos mákot, és amikor kihűlt, elkeverjük benne a mascarponét is.

A tortalapot bekenjük a krémmel, a tetejére olajjal felolvasztott csokoládét csorgatunk (az olajat nem felejtjül el, mert úgy járunk, mint én, és nem lehet majd szépen szeletelni a tortánkat).

! Nekem soknak tűnt a krém, szerintem fele, háromnegyede is bőven elég.
!! Ügyeljünk rá, hogy a tortát ne a forma alján kenjük meg, (mint én), mert kence után már nem fogjuk tudni átrakodni, és kénytelenek leszünk így tálalni. Amúgy tavaly ugyanígy jártam. x-) így jár az, aki "sokat" süt.

!!! szétnéztem kicsit a neten, és láttam, hogy sok receptben kétlapos ez a süti, szóval összeállt a következő verzió is: alul citromos piskóta, ezt meglocsoljuk egy kevés vaníliás gyömbérsziruppal, rákenjük a krém felét (na, igen, itt jöhet az eredeti krémmennyiség), rá a mákos lap, aztán a krém másik fele, és végül a csoki. Lólesz!

Paprikás pogácsa, szendvics és lepény lenmaggal és szezámmaggal

Múlt péntekre piadinát terveztem. Nem voltam megelégedve a múltkorival, nem lehetett ugyanis hajtogatni. Na, de kezdem az elején. Ott baltáztam el az egészet, hogy a legutóbbi nagybevásárlásnál nem vettem zsírt, nagy Rivignano városában pedig nem kapni minden sarkon...jobban mondva egyik sarkon sem kapni. No, hát nem tudom, mit vártam, hogy a jóisten majd megdob egy féldisznóval, vagy charterjáraton érkezik otthonról piros szalaggal átkötve a zsír, nem jött, én meg nem mentem tizenkét kilométert a legközelebbi "lelőhelyig". (Bocs, Gabi, majd legközelebb...) Maradt egy szelet rántott hús előző napról meg egy kis capricciosa saláta, gondoltam Embernek a hagymaleves után bőven elég, én meg majd találok magamnak valami mást.

Közbejött egy bölcsis grill-buli is, és már majdnem kétségbeestem, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit vigyek, ami magyaros, nem mindennapos, 100% homemade, gyerekek is megeszik, de a felnőtteknek is élmény, és nem utolsó sorban az olaszok is szeretik... Ekkor kopogott a homlokomon Hémangi szezámmagos kelt pogácsája, lólesz, lólesz, lelkendeztem, azonnal lestoppoltam, enyém, enyém!

Kicsit változtattam rajta, mert ez-az nem volt itthon - többek között annyi olaj sem, amennyi kellett volna, pedig higgyétek el, nem zsír elvonókúrán tartom a családot, ez most teljesen véletlenül egészen furcsán így jött össze. (Furcsa, mert nálam úgy működik, hogy ha már csak félig van a hűtő/kamra, pánikba esek, és azonnal rohanok vásárolni.) Szóval változott itt-ott a dolog, ennek ellenére egy nagyszerű, könnyen kezelhető tésztával dolgoztam, - már amennyi az én részemet illeti -a pogácsák kívül ropogósak, belül párna-puhák lettek, és annak ellenére, hogy a koraesti trópusi időjárás miatt félóra alatt olyanok lettek, mint a szivacs, mind egy szálig elfogytak.

A szilveszteri (igen, szilveszteri!) vacsorán biztos, hogy fogok ilyet készíteni. Kettévágom, az alját megkenem egy pötty tejföllel vagy krémsajttal, rá salame tipo ungherese négybe hajtva, radicchio (most rukola volt kéznél), a tetejével befedem, egy miniszendvics-átszúró pálcikára olajbogyót fűzök, és beledöföm a töltött pogácsába. Lólesz, lólesz ez is, már látom előre!

A piadinára visszatérve: nem hagyott békén egész délelőtt. Aztán gondoltam egyet, és a pogácsatészta maradékát összegyúrtam, vékonyra nyújtottam, az utolsó három csepp olívaolajammal megkent tepsire raktam, hagytam, hogy duplájára keljen, megkentem tejföl és sk. paradicsomszósz keverékével, ráraktam az utolsó négy szelet salame tipo ungheresét, egy apró befőttesüveg üveg alján kandikáló kb. 20 szem kapribogyót, ráreszeltem a két napja a hűtőben kallódó füstölt scamorza-véget, és 240 fokra előmelegített sütőben, a legfelső rácsra helyezve néhány perc alatt készre sütöttem.
(És még Ember kétkedő, sanda, majdhogynem lekicsinylő tekintete is elégedett, széles mosollyá szelídült miután megkóstolta. ;-)

Tudtam én, hogy lólesz!

Paprikás pogácsa, szendvics és lepény lenmaggal és szezámmaggal

Hozzávalók: 2 krumpli (nálam ez most 179 g), 500 g liszt, 2 ek. lenmag, 2 ek. szezámmag, 15 g élesztő, 1 tk. cukor, 2 tk. só, 2 tk. pirospaprika, 80 ml extraszűz olívaolaj, 50 g olvasztott vaj (vagy 130 ml extraszűz olívaolaj), 250 ml langyos tej + egy kevés a pogácsák megkenéséhez

A krumplit meghámoztam, felkockáztam, sós vízben megfőztem, még melegen villával áttörtem, öntöttem hozzá egy kevés tejet, és csomómentesre kevertem.

A szezámmagot és a lenmagot száraz serpenyőben megpirítottam.

A langyos tejben elkevertem a cukrot és az élesztőt.

A lisztet dagasztógép táljába öntöttem, hozzáadtam a sót, a pirospaprikát, a megpirított magokat, az élesztős-cukros langyos tejet, a krumplis masszát, az olajat és a vajat, és hagytam, hogy a gép a tésztát szépen kidagassza. (Lágy lesz a tészta, de Hémangi szólt, hogy ilyennek kell lennie!) A tésztát lisztezett deszkára borítottam, cipót formálztam belőle, és konyharuhával letakarva szobahőmérsékleten a duplájára kelesztettem.

Amikor a tészat megkelt, kinyújtottam, először jobbról, balról, behajtottam a közepéig, aztán még egyszer félbe. Ezt háromszor megismételtem, majd az egészet kb. 1 cm vastagranyújtottam, berácsoztam, lisztezett pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A pogácsákat sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam, további kb. 15 percig kelni hagytam, mindegyik tetejét megkentem egy kevés tejjel, és 190 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem.

Borókás borjúlábszár petrezselymes knédlivel

Ausztriai élmények és Mamma knédlireceptje alapján.
Anya, ha jöttök, ezt mindenképp megfőzöm majd nektek is! Isteni lett!

Borókás borjúlábszár petrezselymes knédlivel

Hozzávalók:

A húshoz: 500 g borjúlábszár, extraszűz olívaolaj, 2 közepes fej vöröshagyma, 2 cikk fokhagyma, egy ágacska rozmaring, 5-6 szem borókabogyó, 2 szem szegfűbors, 1,5 dl száraz fehérbor, só, frissen őrölt feketebors, egy csokor petrezselyemzöld, 1 dl tejszín

A knédlihez: 250 g száraz kenyér, 2 db tojás, 120 ml tej, 1 fej lilahagyma vagy 2 fej salotta, egy nagy csokor petrezselyem,1 gerezd fokhagyma, 4 ek. extraszűz olívaolaj, só, bors

A húst gyufásdoboz nagyságú darabokra vágtam. 

Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat és a rozmaringgal együtt üvegesre pároltam rajta az apróra vágott vöröshagymát és a lereszelt fokhagymát. Ezalatt egy másik serpenyőben szárazon körbepirítottam a húskockák minden oldalát, felöntöttem a fehérborral, megvártam amíg az alkohol elpárolog, majd az egészet a párolt hagymához adtam. Borókabogyóval, szegfűborssal, sóval, borssal fűszereztem, és lefedve addig főztem, amíg a hús megpuhult (ha szükséges, egy kevés vizet adhatunk hozzá). Ekkor hozzáadtam a felaprított petrezselyemzöldet és a tejszínt, összekevertem, lefedtem, levettema  tűzről, és így lefedve hagytam állni még 10 percig.

A knédlihez a kenyeret apró kockára vágtam, egy tálba tettem, meglocsoltam a tejjel, félretettem.

Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam rajta a nagyon apró kockára vágott salottát és a lereszelt fokhagymát, majd hozzáadtam a feleprított petrezselyemzöldet, levettem a tűzről, ezt is félretettem.

A tejbe ártatott kenyeret a tojásokkal botmixer segítségével pépesítettem, hozzáadtam a petrezselymes párolt hagymát, sót, borsot, végül a masszát jól összedolgoztam, és 15-20 percig állni hagytam.

Egy lábasban vizet forraltam. A kenyeres masszából vizes kézzel gombócokat formáltam (szeretem ha a kenyérgombócok kicsik, kb. diónagyságúak) és alacsony lángon addig főztem őket, amíg feljöttek a víz tetejére. A gombócokat leszűrtem, és a borókás borjúlábszárral együtt tálaltam.

Mustáros-majoránnás-citromos sült csirkeszárny

Mindennapra. 5 perc munkával. Olcsón.

Mustáros-majoránnás-citromos sült csirkeszárny

Hozzávalók: 12 db csirkeszárny, egy nagy csokor friss! majoránna, fél citrom leve, 1 dl tej, 1,5 ek. magos vagy nem magos mustár (magossal finomabb), extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors

A tejet és a mustárt csomómentesre kevertem. A csirkeszárnyakat sóztam, borsoztam, majd tűzálló tálba raktam, megszórtam a majoránna letépkedett leveleivel, meglocsoltam a citromlével, egy kevés olívaolajjal és a tej-mustár keverékével. 190 fokra előmelegített sütőben piros-ropogósra sütöttem. Párolt cukkinivel tálaltam. Szerdán.

Post poszt - Panna cotta zselatin nélkül

Igaz, “csokis sütis ellenszolgáltatást” nem kapok érte, de azért nagyon szívesen...;-)

Az új blog egyelőre áll – szinte üresen. Ezzel akartam ott nyitni, de egyelőre fogalmam sincs, mikor lesz nyitás. Csúszunk. Mint mindig, az utóbbi időben.

Zselatin nélküli panna cotta

– elsősorban Flat-Catnek ;-) - mert megígértem

Hozzávalók 12 főre:

• 0,5 l zsíros tej
• 0,5 l tejszín
• 125 g cukor (nekem 80 is elég)
• 125 g akácméz
• 250 g tojásfehérje
• 1 vaníliarúd
• 1 kis darab fahéj
• 1 narancs reszelt héja
• 1 citrom reszelt héja

Keverjük össze a tejet, a tejszínt, a cukrot, a mézet, a vanília kiakapart magocskáit és a narancs ill. citrom lereszelt héját, majd kis lángon, folyamatosan kevergetve melegítsük fel. Amint elkezd forrni, vegyük le a tűzről, hagyjuk állni egy órán keresztül, majd szűrjük le és keverjük össze a kissé felvert tojásfehérjével. (Fontos! A tojásfehérjét villával szoktam nem is inkább felverni, csak éppen annyira megmozgatni, hogy a tejszín tökéletesen elkeveredjen benne. Ha a fehérjét túlságosan felverjük, a panna cotta „lyukacsos” lesz, ha pedig nem verjük fel kellőképpen, nem keveredik el a tejszínnel.)

Vajazzunk ki néhány hőálló formát (én a szufflé formákat szoktam használni, de ha nem akarjuk kiborítva tálalni, akkor egy-egy szép, hőálló üvegpohár is jó), töltsük bele a tojásfehérjés-tejszínes keveréket, és állítsuk bele egy meleg(!) vízzel félig felöntött tepsibe.

160 fokra előmelegített sütőben süssük kb. másfél órán keresztül.

Amikor a panna cotta elkészült, vegyük ki a sütőből (nem kell megijedni, ilyenkor még elég lágy), szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni, majd 5-6 órára tegyük hűtőbe, és csak ezután tálaljuk.

Ha a formából kiborítva szeretnénk tálalni, mártsuk a formát néhány másodpercre(!) forró vízbe, így a panna cotta elválik a forma falától, és könnyen kiborítható. Ha viszont nem akarjuk kockáztatni az esetleges olvadást, óvatosan húzzunk körbe a panna cotta és a forma fala között egy vékony pengéjű kést, és egy határozott mozdulattal borítsuk kistányérra a desszertünket.

(A képen látható panna cotta zselatinnal készült. Leírás itt.)

Tejes kenyér

Ismét az Enciklopédiából. Amolyan kihívás féle volt ez a kenyér, ugyanis Ember tavaly elkészített egy kenyeret a kenyeres kötetből, és mivel szegény teljes kudarcra ítéltetett, leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy megmentsem Ember és az Enciklopédia böcsületét. Felütöttem hát a nagy sorozat 9. kötetét, és kiválasztottam a legegyszerűbb kenyeret.
Az eredmény: mondjuk négyes.
Ötös kenyér csak Limara pékségében létezik! (Legközelebb majd oda megyek receptért! Most az a fő, hogy hősiesen megmentettünk két érzékeny lelket! ;-)

Tejes kenyér

Hozzávalók:

• 500 g 00-ás liszt
• 1 ek. méz
• 25 g friss élesztő
• 2,5 dl tej
• 2-3 tk. só

Az élesztőt kb. 0,5 dl langyos tejben felfuttattam, összegyúrtam 100 g liszttel, és meleg helyen, letakarva, 2 órán keresztül hagytam kelni.
Ezután a maradék lisztet átszitáltam, robotgépbe öntöttem, hozzáadtam a duplájára kelt lágy tésztát, a mézet, a sót ill. a megmaradt 2 dl kissé meglangyosított tejet, és a gépet 1-1,5 percre bekapcsoltam. Amikor a tészta összeállt, kivettema robotgépből, és meleg helyen ismét hagytam kb. 1 órán keresztül kelni.
A tésztát ezután egy sütőpapírral kibélelt jénai tálba raktam, és előmelegített sütőben, 200 fokon 20 percig sütöttem, majd a hőmérsékletet levettem 180 fokra, és a kenyeret még kb. 30 percig hagytam sülni.
Amikor a kenyér megsült, a felületét megspricceltem egy kevés vízzel, majd 10 percre visszaraktam még a már kikapcsolt sütőbe.

Nyelvhal molnárné módra és nyelvhal filézése

A halkampány folytatódik!
Mert a hal élet, erő, egészség, és az okosak azt mondják, hogy okos is lesz tőle az ember fia...;-)
A mappából, amibe a halas recepteket, fotókat gyűjtögetem, most ezt a nyelvhalból készült ételt választottam, amit kb. három hete készítettem. Őszintén szólva én ekkor ettem életemben először nyelvhalat. Hétfőnként a piacon a halárusnál mindig csak kacsintgattunk egymásra, és mivel volt már egy-két érdekes tapasztalatom friss hal és tenger gyümölcsei tisztítása közben, nagy bizalmat nem tápláltam őlapossága iránt.
Aztán három hete megtört a jég. Határtalan önbizalommal, magabiztosan, mint aki minden héten nyelvhalat pucol és eszik, vettem két kisebb példányt.
Hazavittem a zsákmányt, majd néhány perc múlva már bal kézzel az Enciklopédiát lapozgattam, jobb kézzel követtem az utasításokat („Szikét!” „Törlést!” - mármint törlést a kezemnek, mert közben fotózni is próbáltam :-) és végül arra jöttem rá, hogy nyelvhalat tisztítani/filézni a legegyszerűbb dolog a világon.
Következésképp: BÁTORSÁG! Posztolom a folyamatot, hátha másnak is hasznos lesz.

A poszt folytatását a nyelvhal filézéséről, és a receptet ide klikkelve a Tengertől az asztalig gasztroblogban találod meg!

Almás crostata vaníliakrémmel

Ismét egy egyszerű és gyors desszert leveles tésztából. (Itt egy korábbi verzió.)
Töröm a fejem, mikor is készült...kb. egy hónapja, amikor rábukkantam a pincében két árva almára. Azelőtt nem sokkal ettük kedvenc barátunk anyukájának az egészen hasonló fahéjas almás crostatáját, aminek a receptjét szégyen, vagy nem szégyen, elfelejtettem elkérni, mindenesetre nem borultam sírva az asztalra, kicsit gondolkodtam, átlapoztam az Enciklopédiát és már meg is született a recept. (Kicsit tartottam attól, hogy a vanília, a fahéj az alma és a sárgabarack túl sok lesz együtt, de végül a kicsit tömény fahéj-vanília ízt kitűnően egyensúyban tartotta a citromlével meglocsolt alma és a házi sárgabaracklekvár savassága. Azt hiszem, ez utóbbiból drága nagyanyóm kispórolta a cukrot...de ez most épp kapóra jött! Imádlak, nagyikám!)

Almás crostata vaníliakrémmel

Hozzávalók:

• 1 lap mélyhűtött négyszöletes leveles tészta
• 2 alma
• 1 citrom leve és lereszelt héja

A krémhez:

• 3 tojás sárgája
• 75 g kristálycukor
• 2,5 dl tej
• fél vaníliarúd kikapart belseje
• 1 kk. őrölt fahéj
• 20 g liszt

A tetejére:

• kissé savanykás, lehetőleg házi sárgabaracklekvár
• 1-2 ek. nádcukor
• 30 g vaj

A tejet a citrom lereszel héjával felforraltam, majd leszűrtem. A tojásokat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a lisztet, a vanília kikapart belsejét, a fahéjat és a még meleg tejet, majd az egészet gőz fölött sűrűre főztem. (Bátrabbaknak „a gőzt” elhagyhatják ;-)
Az almát vékonyan felszeleteltem, és meglocsoltam a citromlével.
A leveles tésztát egy vajazott-lisztezett, 24x24 cm-es tepsibe fektettem úgy, hogy minden oldalán hagytam egy kb. 1-2 cm magas peremet.
Itt-ott villával megszúrkáltam, rákentem a vaníliás-fahéjas krémet, a krémre pedig ráfektettem az almaszeleteket. Az almák közé a sárgabaracklekvárból kisebb kupacokat halmoztam, végül az egészet megszórtam a nádcukorral és az olvasztott vajjal.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöttem.

Az a bizonyos dán vajas tészta...

Valamelyik nap épp tűrhetetlen édességvággyal küzdöttem, amikor is eszembe jutott az a Limara -féle dán vajas tészta, amit már annyian kipróbáltak, és amiről mindenki ódákat zengett. Nagy bölcsen be is kevertem a tésztát egyik délután, mondván milyen jó lesz másnap a lekváros kifliket nyammogni, addig meg ha kibírom, megveregetem a vállam. Ez az egész elgondolás tökéletesen működik. Fejben. Egyedül. A problémák akkor jönnek, amikor az ember legalább ketten van, a hormonoktól vezérelve lázasan jön-megy, fel s alá, és keres.... Sósat, édeset, néha csak homályos elképzelései vannak az ehetnéke tárgyáról, máskor egészen konkrét dolgokat kutat. Aztán persze mindig az a vége, hogy pofon vágja a lelkiismeretét, és egy darab csokoládéval vigasztalja magát.
Velem is így történt. De a Ritter a bűnös! Meg Ember, mert vett nekem egy fehércsokis-málnásat. Nem is tudom, miért kell ilyeneket gyártani! Csak hogy a terhes nők megkívánják! Mert olyan szép, meg málnás is, meg fehér is, meg joghurtos is, sőt, még pufi rizs is van benne!
No, így esett tehát, hogy a csokoládé lecsúszott, de mivel a vajas tészta is be volt már keverve, másnap azt is el kellett készíteni. Csak hogy mentsem a menthetőt (meg addigra már ugye az édesség utáni vágy is alábbhagyott ;-) úgy döntöttem, hogy készítek valami sósat is a tésztából, hiszen annyira kevés benne a cukor, hogy nagy baj nem sülhet ki belőle akkor sem, ha a töltelék nem éppen lekvár lesz. Először a körte-sajt/sajt-dió motoszkált a fejemben, aztán rájöttem, hogy se körtém, se dióm, se megfelelő sajtom nincs otthon, így maradt a hűtőmustra, amiben egy kevés kolbászon, Latterián és az előző estéről megmaradt lecsón kívül semmi izgalmas dolog nem kérette magát.

az olasz lecsós

a sajtos-kolbászos egészben kisütve

Végül ezekből gazdálkodtam. A tésztát négy részre osztottam. Mindegyik darabot kinyújtottam, az egyiket megszórtam apró kockára vágott füstölt paprikás kolbásszal és latteria sajttal, a másikon szétpacsmagoltam néhány evőkanálnyi lecsót, a harmadikra mogyorókrém került. Mindhármat feltekertem, és próbaképp a kolbászos tekercsből kb. 2-3 cm-es csigákat vágtam, s ezeket így sütöttem meg -nem egészben, mint a többi tekercset.

a sajtos-kolbászos csigákban kisütve

A negyedik adag tésztát Limara útmutatása szerint háromszögekre vágtam, mindegyikre egy-egy teáskanálnyi dráganagyikám baracklekvárját ültettem, majd pedig minden háromszögből kifliket tekercseltem, és végül az egészet kisütöttem.
(A mogyorókrémesben szerintem kicsit megszaladt a mogyorókrém. Túl édes lett az egész, így a vajas tésztával együtt már túl tömény, túl cukros, túl, túl, túl....és ráadásul nem is volt szépséges!)
Nekem a csigára vágott kolbászos ízlett a legjobban, zöldségrajongó Embernek mi más, mint a lecsós, szomszédos barátném az egész tekercses kolbászosra szvazott, Ember kollégái pedig a lekvárosra csaptak le olyan hirtelen, hogy a nekik küldött nyolcas kóstoló kb. 30 másodperc alatt elfogyott.

és az eredeti - vagyis majdnem, mert ebbe baracklekvár került - köszi nagyi!

Én pedig ezek után alaposan megveregettem a vállamat! Na nem azért, mert olyan ügyes voltam, hanem mert olyan gyorsan szétosztogattam az egészet, hogy nekem már csak egy-egy szelet maradt mind a négy verzióból, s így végül a lelkiismeretem nem ütött vissza. ;-)

A recept linkje még egyszer (mert megérdemli!): http://limarapeksege.blogspot.com/2009/05/dan-vajasteszta-friss-eperlekvarral.html

Mákos almatorta

Azt hiszem, itt az idő, hogy visszatérjek. Hiányzott ám nagyon a blog! Az igazolást, remélem, jövő hét közepe táján már a kezemben tudhatom, ha mégsem, akkor április első napjaiban mindenképp meglesz... Akkor majd írok róla kicsit többet.
Nem is tudom, mivel indíthatnék így hirtelen. Rengeteg elmaradásom van, kezdve a kismilliárd körkérdés megválszolásával, nem beszélve arról a sok színes ételről, amit mostanában készítettem. Menet közben rájöttem, hogy amikor elkezdek színesebbnél színesebb ételeket gyártani, az egyértelműen a tavaszvárás/tavasz utáni vágyódás jele. Azért remélem, már nem kell olyan sokat várni. (A múlt hétvégén hihetetlen 18 fok volt! De pssszt! Nem kiabáljuk el! ;-)
Visszatérve a lemaradásaimra: osztottam-szoroztam és a végeredmény 72 lett. Ez azt jelenti, hogy ennyi publikálatlan recept + fotó ücsörög a gépemen. Esélyem sincs arra, hogy még ebben a hónapban legalább a felét posztoljam. Áprilisban már nem illik téli receptekkel előrukkolni, ezért úgy döntöttem, hogy ami marad, azt elteszem jövőre.
Lorien kb. egy hónapja kérte a véres kolbász receptjét, én meg már két hete tudom, és a nagy „zajlik az élet” közben, semmire és senkire nem gondolva, szemét módon elfelejtettem neki elküldeni. Kedves Lorien, kérlek ne haragudj, hogy ezt a pár sort sem voltam képes leírni az utóbbi időben. Most pótolom:

Véres kolbász

(kép róla itt)

Hozzávalók:

• 4 kg darált sertéshús (fejrész + tarja-lapocka-tokaszalonna háromszögből is egy kevés) Errefelé így darabolják a sertést.
• 2 kg darált abált vér
• 2 kg szalonna
• 200 g só
• 50 g őrölt feketebors
• száraz vörösbor (mennyiségi megkötés nélkül :-) Hiába faggattam a böllérbácsit, nem tudta megmondani, hogy pontosan mennyi bort szokott a véres kolbászba rakni. Azt mondta: „Csak úgy szemre, hogy a massza még összeálljon." :-)

Közben kiötlöttem, mivel indítok: Katia almatortájával. Ennek a tortának az az érdekessége, hogy semmiben sem hasonlít az eredetire. (A disznóvágásos képek között látható a Katia változata.)
Az eredeti annyira ízlett, hogy azonnal elkértem a receptjét. Össz-vissz annyi változtattam rajta, hogy a Mamma-féle narancsos tiramisùból megmaradt kb. 3 evőkanálnyi cukrozott darált mákot hozzáadtam a tésztájához.Finom lett így is, csak kicsit meglepődtem, amikor láttam, hogy az alma nem szállt le a süti közepébe. (Érdekes, amikor meggyes pitét sütök, és a tetején kellene maradnia, tuti, hogy lesüllyed! :-)) Ráadásul a színe is kissé barnás lett, holott a Katiáé sárga volt. Ezt azzal próbáltam magyarázni, hogy szerintem az ő tortaformája nagyobb átmérőjű, az enyém csak 26 cm-es, így a torta valamivel tovább sült.
Egyébként csak én voltam ennyire kritikus magammal szemben. A torta hipp-hopp eltűnt a föld színéről.

Mákos almatorta

Hozzávalók:

• 125 g vaj
• 120 g + 2 ek. kristálycukor
• 1 vanília kikapart belseje
• 3 tojás
• 1 citrom reszelt héja
• 1 csipetnyi só
• 200 g liszt
• 6 g élesztő (por)
• 3-4 ek. tej
• 3 ek. cukrozott darált mák
• 4 közepes alma
• 50 g mazsola
• 1 ek. citromlé

Hámozzuk meg az almákat, vágjuk vékony cikkekre, majd hagyjuk állni egy tálban 2 ek. cukorral és a citromlével összekeverve.
A mazsolát áztassuk be langyos vízbe.
Elektromos habverővel a vajat és a cukrot alaposan keverjük össze, adjuk hozzá a vanília kikapart beljesét, a citrom lereszelt héját, a sót, a cukrozott mákot és a tejet végül pedig folyamatosan keverve egyenként a tojásokat is. A lisztben vegyítsük el az élesztőt, majd apránként szitáljuk bele a tojásos-vajas masszába, és az egészet keverjük addig, mígcsomómentes lesz, majd öntsük egy kivajazott, lisztezett tortaformába (az enyém 26 cm-es volt), az almagerezdeket kissé nyomkoduk a tésztába, szórjuk meg a kicsavart mazsolával, és 170 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 60 percig.

Gubana

Van néhány tippem diéta kellős közepén előtörő édességvágy csillapítására: kávé, tea, rágó stb., de az a helyzet, hogy ezek nem mindig nem mindig működnek. (Megjegyzem, nálam a gyümölcs ilyenkor nem sokat ér!)
Tegnap is annyira kívántam valami édességet, hogy egy szelet sütiért odaadtam volna a fél karomat! Pedig nem is szeretem annyira az édességet. Látszik ez a „DOLCI” címszó mögötti 11-es számról is: szégyen, nem szégyen, ez kb. havonta 1 desszertet jelent (szinte kizárólag jeles alkalmakkor).
Most azonban nem bírtam tovább.
Ahogy kerestem a Casamia Cucina tavalyi őszi számában a gulyásleves receptet olaszul (a disznóvágás óta többen is rágják a fülem érte ;-), rábukkantam a Gubana leírására. Évek óta készülök arra, hogy elkészítsem, de mivel elég időigényes elfoglaltság, így mindig csak halogattam.
Reméltem, hogy mire elkészül, elmúlik az édesség utáni vágyam is... :-)
Nem múlt el. Ettem belőle egy szeletet. Evan kérem.

A gubanáról: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként.
A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovénok lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sünemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. ;-) Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.)
A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven.

Gubana

Hozzávalók:

A tésztához:

• 20 g friss élesztő
• 500 g liszt (dagasztás során az enyém felvett még jó 100-150 g-ot)
• 2 dl tej
• 60 g vaj
• 250 g kristálycukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 narancs lereszelt héja
• 2 tojás sárgája
• 1 tojásfehérje
• egy löttnyintés rum
• egy csipetnyi só

A töltelékhez:

• 150 g mazsola
• (80 g aszalt áfonya
  50 g cukrozott narancshéj – az eredeti receptben sem az áfonya, sem a cukrozott narancshéj nincs benne, de gondoltam, elrontani nem fogja)
• 7 cl szilvapálinka (Kicsit későn kaptam észbe, hogy azt a keveset, ami itthon volt, elvittük a torba, így a Grand Marnier mellett döntöttem. A citromhéj, a narancshéj, a fahéj, a fenyőmag mellé nagyon passzolt. Talán jobb is így, mint szilvapálinkával.)
• 150 g dióbél
• 150 g hámozott mandula
• 30 g fenyőmag
• 40 g amaretti
• 40 g kristálycukor
• 20 g vaj
• fahéj
• frissen reszelt szerecsendió
• a tetejére 1 tojássárgája

Az élesztőt langyos tejben megfuttattam, hozzáadtam 100 g lisztet, és csomómentesre kevertem. Letakartam, és állni hagytam mindaddig míg a duplájára nőtt. Langyos sütőben ez kb. fél óráig tartott. (A langyos sütőről: amikor a konyhában hűvös van, és kelt tésztát készítek, a sütőt bekapcsolom 60 fokra, majd kikapcsolom, résnyire kinyitom, várok néhány másodpercet, végül letakarva belerakom a keleszteni való tésztát, ami így sokkal hamarabb megnő, mintha a konyhai hűvösben várakozna.)
A maradék lisztet egy deszkára borítottam, a közepébe krátert fúrtam, ide öntöttem a megfuttatott élesztőt, a cukrot, egy csipetnyi sót, apró darabokban a lágy vajat, 2 tojássárgáját, a rumot, a reszelt citrom-, ill. narancshéjat, és az egészet alaposan összegyúrtam. A tojásfehérjét közben kemény habbá vertem, majd ezt is beledolgoztam a tésztába. (Kicsit nyúlós-mállós-ragacsos volt az egész köszönhetően annak, hogy akitől a recept származik 100%, hogy nem annyi lisztet használt, mint amennyi az eredeti receptben le volt írva! Azért idebiggyesztem: eredetileg 400 g liszttel, a 2 helyett 4 tojássárgájával, és olvasztott vajjal „dolgoztak”. Ha dolgoztak. Egy kicsit mérges voltam. Ha belegondolok, hogy mennyire igyekeztem, hogy a tökeccerű gulyásleves receptje szinte grammra pontosan úgy legyen a cikkben, ahogy az a nagy fazékben volt, ezek a goriziaiak meg itt mit sem törődnek a gubanáéval, ami azért nem is olyan könnyen elkészíthető... Mindegy. Két friulán szakácskönyv és a világháló ezt a problémát is megoldotta. 4-5 gubana recept elolvasása után rájöttem, hogy ez így nem ok. Cukrászok és pékek rosszalló gondolataikat kérem mellőzzék! ;-) Nekem ez igenis probléma volt, hiszen nagyon ritkán sütök, és csak az utóbbi hónapokban sütök „szemre”, mint a nagyik. Előtte, ha süteményről volt szó, a mérleg mindig előkerült.)
Na de hol is jártam?
Igen, a nyúlós-mállós tésztánál. Szóval liszteztem. Mindig csak annyit, hogy ne ragadjon az összes a kezemre. Aztán amikor már gombócot tudtam belőle formázni, beletettem egy tálba, letakartam, és hagytam kelni egy órán keresztül.
Ezalatt elkészítettem a tölteléket.
A mazsolát, a narancshéjat és az áfonyát a Grand Marnier-be áztattam. A diót, a mandulát, a fenyőmagot és az amarettit apróra daráltam, hozzáadtam a cukrot, fűszereztem fahéjjal és egy kevés szerecsendióval, majd a likőrbe beáztatott bogyókkal jól összekevertem. (Kicsit későn kapcsoltam, de szerintem mézzel is finom lett volna.)
Amikor a tészta megkelt kb. 25x50 cm-es téglalappá nyújtottam, rászórtam a tölteléket, ide-oda vajdarabkákat raktam, majd az egészet feltekertem. A tekercset csigává formáztam, a tetejét megkentem a tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütöttem. (Nézegessük időnként, és ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával!)