Nyárnak egyelőre se híre, se hamva, bár ahogy elnézem a jövő heti előrejelzéseket, vissza fogjuk mi még sírni ezt a tizenhúsz fokot... A mostani épp alkalmas idő arra, hogy megsüssük mi is a magunk friselláját, jövő héten meg csak megcsapkodjuk egy kis tenger/csapvízzel, jól megrakjuk a frissen szüretelt (addigra a sok esőtől szétcsattant) paradicsomjainkkal, és a lábunkat a Balatonba/Tiszába/tengerbe/lavórba lógatva élvezzük a dolce vitát.
La storia
A frisella eredete az i.e. X. századra nyúlik vissza. Több hiteles forrás is említi, hogy a föníciaiak hosszabb hajóútjaikon a tengervízbe mártva, és egy kevés olívaolajjal meglocsolva előszeretettel fogyasztották ezt a fajta szárított kenyeret. Köralakúra csupán praktikussági okokból formázták, madzagra fűzve, felakasztva így egyszerűen szállítható és tárolható is volt egyben.
Később, elsősorban hosszú eltarthatósága miatt egész dél-Olszországban közkedvelt lett. A közösségi pékségekben egy-egy család (vagy két-három család együttesen, összefogva) 2-3 hetente süttetett egyszerre nagy mennyiségű kenyeret. A friss pékáru körülbelül egy hétig volt fogyasztható, a következő 1-2 hétre frisellát süttettek.
Ma a csúcsgasztronómia is használja e történelmi jelentőségű kétszersültet; az ínyencek a legkiválóbb olívaolajokkal, articsókával, virághagymával (ol. lampascioni, üstökös gyöngyike), bivalymozzarellával de akár a délolasz partok adta rákokkal, kagylókkal is szívesen fogyasztják.
La ricettina
Frisella – a pugliai kétszersült
Hozzávalók: 250 g lágy nokedlitészta sűrűségű aktív kovász, 200 g víz, 150 g savó (vagy víz), 600 g kenyérliszt, 50 g extraszűz olívaolaj, 10 g só
A kovászt összekeverjük a vízzel, a savóval, az olívaolajjal és a sóval.
A lisztet gyúródeszkára borítjuk, közepébe a kezünkkel krátert fúrunk, ide öntjük az olajos-vizes-kovászos keveréket, majd mindig egy kevés lisztet középre húzva, addig keverjük, gyúrjuk, amíg könnyen formázható, rugalmas tésztát kapunk.
A tésztát alaposan kidagasztjuk, gombócot formálunk belőle, és letakarva a duplájára kelesztjük.
A kissé megkelt tésztagombócot lisztezett deszkára borítjuk, hat egyenlő részre osztjuk, mindegyik részből hurkát sodrunk, a hurkák végeit lazán egymás alá fordítjuk, gyűrű alakúra formázzuk.
A tésztagyűrűket sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és egy megnedvesített kendővel letakarva ismét a duplájára kelesztjük.
Ezután vízzel mespriccoljuk, és 220 fokra előmelegített sütőben 5 percig, majd a sütő hőfokát 190 fokra mérsékelve további 15 percig sütjük. Közben a gőzösítést biztosítandó, ajánlatos 3-4 jégkockát (vagy egy kis pohár vizet) a sütőbe önteni.
A megsült gyűrűket rácsra tesszük, hagyjuk, hogy kissé kihűljenek, majd egy éles késsel (a hagyomány szerint madzaggal) keresztben félbevágjuk, ismét sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük, és 150 fokra előmelegített sütőben további 10-15 percig szárítjuk.
La gioia
Fejenként 3-4 datolya- vagy koktélparadicsomot felkockázunk, megsózzuk és összekeverjük egy kevés szárított oregnóval vagy friss bazsalikommal. A szárított tésztagyűrűket néhány másodpercre hideg vízbe mártjuk, tányérra helyezzük, és bőven megrakjuk a fűszeres, olajos paradicsomkockákkal.
A frisellát még áztatás előtt bedörzsölhetjük fokhagymával, a feltéthez adhatunk mozzarellát, csípőspaprikát, uborkát, olajbogyót, tonhalat is.