Paprikás pogácsa, szendvics és lepény lenmaggal és szezámmaggal

Múlt péntekre piadinát terveztem. Nem voltam megelégedve a múltkorival, nem lehetett ugyanis hajtogatni. Na, de kezdem az elején. Ott baltáztam el az egészet, hogy a legutóbbi nagybevásárlásnál nem vettem zsírt, nagy Rivignano városában pedig nem kapni minden sarkon...jobban mondva egyik sarkon sem kapni. No, hát nem tudom, mit vártam, hogy a jóisten majd megdob egy féldisznóval, vagy charterjáraton érkezik otthonról piros szalaggal átkötve a zsír, nem jött, én meg nem mentem tizenkét kilométert a legközelebbi "lelőhelyig". (Bocs, Gabi, majd legközelebb...) Maradt egy szelet rántott hús előző napról meg egy kis capricciosa saláta, gondoltam Embernek a hagymaleves után bőven elég, én meg majd találok magamnak valami mást.

Közbejött egy bölcsis grill-buli is, és már majdnem kétségbeestem, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit vigyek, ami magyaros, nem mindennapos, 100% homemade, gyerekek is megeszik, de a felnőtteknek is élmény, és nem utolsó sorban az olaszok is szeretik... Ekkor kopogott a homlokomon Hémangi szezámmagos kelt pogácsája, lólesz, lólesz, lelkendeztem, azonnal lestoppoltam, enyém, enyém!

Kicsit változtattam rajta, mert ez-az nem volt itthon - többek között annyi olaj sem, amennyi kellett volna, pedig higgyétek el, nem zsír elvonókúrán tartom a családot, ez most teljesen véletlenül egészen furcsán így jött össze. (Furcsa, mert nálam úgy működik, hogy ha már csak félig van a hűtő/kamra, pánikba esek, és azonnal rohanok vásárolni.) Szóval változott itt-ott a dolog, ennek ellenére egy nagyszerű, könnyen kezelhető tésztával dolgoztam, - már amennyi az én részemet illeti -a pogácsák kívül ropogósak, belül párna-puhák lettek, és annak ellenére, hogy a koraesti trópusi időjárás miatt félóra alatt olyanok lettek, mint a szivacs, mind egy szálig elfogytak.

A szilveszteri (igen, szilveszteri!) vacsorán biztos, hogy fogok ilyet készíteni. Kettévágom, az alját megkenem egy pötty tejföllel vagy krémsajttal, rá salame tipo ungherese négybe hajtva, radicchio (most rukola volt kéznél), a tetejével befedem, egy miniszendvics-átszúró pálcikára olajbogyót fűzök, és beledöföm a töltött pogácsába. Lólesz, lólesz ez is, már látom előre!

A piadinára visszatérve: nem hagyott békén egész délelőtt. Aztán gondoltam egyet, és a pogácsatészta maradékát összegyúrtam, vékonyra nyújtottam, az utolsó három csepp olívaolajammal megkent tepsire raktam, hagytam, hogy duplájára keljen, megkentem tejföl és sk. paradicsomszósz keverékével, ráraktam az utolsó négy szelet salame tipo ungheresét, egy apró befőttesüveg üveg alján kandikáló kb. 20 szem kapribogyót, ráreszeltem a két napja a hűtőben kallódó füstölt scamorza-véget, és 240 fokra előmelegített sütőben, a legfelső rácsra helyezve néhány perc alatt készre sütöttem.
(És még Ember kétkedő, sanda, majdhogynem lekicsinylő tekintete is elégedett, széles mosollyá szelídült miután megkóstolta. ;-)

Tudtam én, hogy lólesz!

Paprikás pogácsa, szendvics és lepény lenmaggal és szezámmaggal

Hozzávalók: 2 krumpli (nálam ez most 179 g), 500 g liszt, 2 ek. lenmag, 2 ek. szezámmag, 15 g élesztő, 1 tk. cukor, 2 tk. só, 2 tk. pirospaprika, 80 ml extraszűz olívaolaj, 50 g olvasztott vaj (vagy 130 ml extraszűz olívaolaj), 250 ml langyos tej + egy kevés a pogácsák megkenéséhez

A krumplit meghámoztam, felkockáztam, sós vízben megfőztem, még melegen villával áttörtem, öntöttem hozzá egy kevés tejet, és csomómentesre kevertem.

A szezámmagot és a lenmagot száraz serpenyőben megpirítottam.

A langyos tejben elkevertem a cukrot és az élesztőt.

A lisztet dagasztógép táljába öntöttem, hozzáadtam a sót, a pirospaprikát, a megpirított magokat, az élesztős-cukros langyos tejet, a krumplis masszát, az olajat és a vajat, és hagytam, hogy a gép a tésztát szépen kidagassza. (Lágy lesz a tészta, de Hémangi szólt, hogy ilyennek kell lennie!) A tésztát lisztezett deszkára borítottam, cipót formálztam belőle, és konyharuhával letakarva szobahőmérsékleten a duplájára kelesztettem.

Amikor a tészat megkelt, kinyújtottam, először jobbról, balról, behajtottam a közepéig, aztán még egyszer félbe. Ezt háromszor megismételtem, majd az egészet kb. 1 cm vastagranyújtottam, berácsoztam, lisztezett pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A pogácsákat sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam, további kb. 15 percig kelni hagytam, mindegyik tetejét megkentem egy kevés tejjel, és 190 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem.

Ricottás-paradicsomos-spárgás pite

Mert a fejemre csaptam ismét, hiszen bőségben elraktároztam egy adag fehérspárgát a mélyhűtőben, és csak most jutott eszembe... Van még vajon otthon spárga?

Ricottás-paradicsomos-spárgás pite

Hozzávalók:

A tésztához (26 cm-es formához): 250 g liszt, 100 g vaj, 50 g sajt (most épp ementáli maradék), 1 tojás, 3-4 ek. tej, 1/2 tk. só

A töltelékhez: 300 g fehérspárga, 200 g ricotta, 175 g krémsajt (most Philadelphia), 2 tojás, apróra tépkedett bazsalikom és majoránnalevelek, 4 ek. sűrített paradicsom

A tésztához a hideg vajat a liszttel elmorzsoltam, hozzáadtam a tojást, a sót, belereszeltem a sajtot, és az egészet sima gombóccá gyúrtam (útközben adtam még hozzá egy löttyintés tejet, mert úgy láttam, nem lehet majd könnyen nyújtani a tésztát), a gombócot pedig folpackba csomagolva kb. félórára hűtőbe tettem.

A spárgát megpucoltam, ecetes-sós vízben megpároltam, leszűrtem, felkarikáztam.

A tésztát kinyújtottam, és egy kerek piteformába simítottam, a széleket levágtam (lefagyasztottam ínséges időkre), az alját villával megszúrkáltam.

A töltelék hozzávalóit a megpárolt, felkarikázott spárgával összekevertem, a tésztára öntöttem, és az egészet 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt készre sütöttem.

Kecskesajt fagyi csipkebogyó lekvárral, rozmaringos grissinivel

Csak eltökélt kecskesajt rajongóknak! A ricottától izgalmas, kicsit poros textúrájú alap, amely kiválóan illik további sós és édes kombinációkhoz is. Kicsit húzós, vastag érzetet ad a szájban, de ez csak a tejszín miatt van, valamit majd ki kell találni helyette.

Először azt hittem, jó lesz előételnek, de annyira intenzív ízű, hogy más helyet kell majd neki találni vagy pedig egészen mini adagokat készíteni belőle.

Kecskesajt fagyi csipkebogyó lekvárral, rozmaringos grissinivel

Hozzávalók: 100 g krémes kecskesajt (az igazit a LIDL-ben találtam meg, francia termék), 50 g ricotta, 200 g tejszín, 3 ek. méz, 125 g joghurt, lehetőleg házi csipkebogyó lekvár, a grissinihez 240 ml langyos víz, 2 ek. extraszűz olívaolaj, 1 tk. só, 1 tk. cukor, 20 g élesztő, apróra vágott friss rozmaring

Egy lábasban felmelegítettem a tejszínt, hozzáadtam a mézet és a kecskesajtot, majd az egészet folyamtosan kevergetve, nagyona lacsony lángon addig melegítettem, amíg a sajt és a méz teljesen elolvadt. Ekkor levettem a tűzről, hozzáadtam a joghurtot és a ricottát, az egészet botmixerrel simára turmixoltam, jól lehűtöttem, majd fagyigépbe töltöttem, ami elvégezte a maradék munkát.

A grissinihez a hozzávalókból nem túl lágy kenyértésztát gyúrtam, letakarva meleg helyen másfél óráig kelesztettem, majd csíkokra vágtam, megsodortam, sütőlemezen további 30 percig kelesztettem, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütöttem.
(Hozzáértő biztos megmondja majd nekem szívesen, hogy kell azokat a nagy ronda fényfoltokat leradírozni a képről. )

Last minute - 25 hideg ötlet Szilveszterre

1. Tonhal carpaccio párolt édesburgonyával, citronette szósszal

2. mozzarella golyó + pici levél friss oregánó + szardellába tekert kapribogyó

3. crostini + stracchino sajt + balzsamkrémes-vaníliás trevisoi radicchiokockák (egy serpenyőben szárazon megpirítok két fél fokhagymagerezdet, hozzáadok egy fél trevisoi radicchiot nagyon apróra vágva, megszórom egy csipetnyi őrölt köménnyel és egy csapott teáskanálnyi házi vaníliás cukorral, kicsit karamellizálom, locsolok rá egy kevés balzsamecetet, még kevesebb balzsmkrémet, adok hozzá egy  pici olívaolajat, tekerek rá sót, borsot és kész) - Luciano mondta: "Sono buone queste robine!" ;-))

4. crostini taggiai olajbogyó-aszalt paradicsom kence + főtt tojás karika + egy pötty majonéz (a kencéhez: egy csokor petrezselyemzöldet, 2 ek. taggiai olajbogyót, 5-6 fél aszalt paradicsomot és egy kevés olívaolajat aprítóban pépesre vágok) 

5. crostini + tejfölös-tormás-ricottás-petrezselymes füstölt hering kence

6. leveles tésztán sült párolt póréhagyma stracchino sajttal és fekete olajbogyóval

7. polentagombócok aszalt paradicsommal és gaetai olajbogyóval

8. kakukkfüves petrezselyemkence

9. sáfrányos-lilahagymás tojáskrém

10. ricottás paprikakrém

11. marinált sült paprika tonhallal

12. zöldfűszeres-chilis uborka

13. polipsaláta krumplival

14. polipsaláta

15. borjúmájkrém lilahagymával és savanyú uborkával

16. antiautentikus körözött

17. padlizsánkrém

18. majonézes brokkolisaláta sajtkosárkában

19. bresaola tekercsek fehér spárgával (jó lesz hozzá a fagyasztott spárga is)

20. sonkás spirálok leveles tésztából

21. szalonnás-sárgarépás lencse

22. sardelle in saòr

23. petrezselymes sáskarák

24. legjobb focaccia!

25. crostini + kapros-tejfölös-robiolás kence + egyik felére vékonyra szelt édeskömény (rá só, bors, két csepp extraszűz olívaolaj) másik felére 1 tk. pisztrángkaviár, az egészere néhány csepp citromlé

'mpepata di cozze

A blogban a regionális olasz konyha ételeit gyarapítandó, jöjjön néhány tengeri bogyós recept.
Kezdem a legegyszerűbbel, egy tradicionális nápolyi (elő)étellel, amely ma már szinte egész Itáliában elterjedt, elsősorban ünnepekkor, nagyobb családi összejöveteleken fogyasztják. (Majd ha öreg leszek, és nekem is lesz naaaaagy-naaaagy olasz családom, veszek egy óriási serpenyőt, és abban fogom készíeni.)

Borsos kékkagyló

Hozzávalók:

• 2 kg kékkagyló
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 dl extraszűz olívaolaj
• 1 dl száraz fehérbor
• frissen őrölt feketebors
• egy csokor petrezselyemzöld
• 5-6 levél friss oregánó (vagy 2 tk. szárított)
• frissen őrölt feketebors
• néhány szelet pirítós
  

A kékkagylókat alaposan megtisztítom (ez a legádázabb művelet az egészben, itt írtam arról, hogy hogyan takarísuk meg a kagylókat).

Egy serpenyőben felhevítem az olajat, enyhén megpirítom rajta a késsel szétnyomott fokhagymagerezdeket, majd hozzáadom a kagylókat, és lefedve addig főzöm, amíg kinyílnak (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!). Ezután a fedőt leveszem, a kagylókra öntöm a bort, majd az egészet megszórom az apróra vágott petrezselyemzölddel és az oregánóval, végül pedig jó sok borsot tekerek rá. Ezután már csak 1-2 percig főzöm, és azonnal tálalom. (A kagylók alatt maradt boros-borsos-fűszeres levet a piríóssal kötelező kitunkolni!.)

Menü a Téren

Palócprovence hívott játszani...A játék szabálya: "Álmodd meg a saját étlapodat, a Te általad már elkészített/közzétett ételekből. A felsorolásba az ételeket linkkel szúrd be, hogy a hozzád betérő Látogatók meg is tudják nézni, mit is ennének. Készíts egy virtuális étlapot, 8-20 féle étellel, amit bátran és jó szívvel ajánlanál. Ha ezzel megvagy, küld tovább maximum 3 Barátodnak/Kollégádnak/Bloggertársadnak, így lesz ideje a játéknak szépen végig menni a gasztroblogokon. "

(Kicsit több lett, mint húsz -köszönhetően annak, hogy három-három halas, ill. húsos ételt is beválogattam az előételek, az első és a második fogások közé.)

Lássuk, mit is enne a vendég a Téren télen.

Antipasti:

Polipsaláta

Sardelle in saòr

Petrezselymes sáskarák

A Tér krémjei pirítóssal

Majonézes brokkolisaláta sajtkosárkában

Zöldfűszeres ricottakupola paradicsompöttyökkel

Primi:

Linguine paradicsomos canestrellivel

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Sáfrányos tőkehallal töltött cannelloni

Padlizsános spagettitorta

Agnolotti céklás-ricottás töltelékkel

Zöld füvekkel töltött cjarsòns

Secondi:

Zöldfűszeres tengeri sügér sóköpenyben

Vörös márna sonkában

Sáskarák királyi módra

Szőlős-aszalt szilvás házinyúl

Fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban

Töltött articsóka vele főtt rozmaringos oldalassal

Contorni:

Grapefruit-édeskömény saláta

Paradicsomos édeskömény csőben sütve

Vajban párolt paraj

Szalonnás-sárgarépás lencse

Dolci:

Diós-ricottás Gerbeaud kosárkák

Gubana

Narancsos-mákos tiramisù

Körtés-ricottás lepény

Digestivoként Ibolyalikőr - a Tér ajándéka.

Nem tudom, kinél nem járt még a kérdés, így mielőtt továbbadnám, kicsit szétnézek.

Köszönöm, Palócprovence! :-)

Ja, és állítólag 1938 óta nem látott mennyiségű hó esett le nálunk a napokban. Gondoltam megörökítem, hátha megint kell rá várni vagy hetven évet...

Artúr imádja!

Én kevésbé.
Anna legalább akkor aludt, amikor sétáltunk (legalábbis a hordozóban;  a babakocsiban akkor sem ;-).

Reméljük az olajfánk túléli...

UPDATE!!!
Az étlapos körjátékot továbbadtam a fiúknak (Bombadil Tomának és Loriennek).

Baconbe göngyölt aszalt szilva

Na, ez az az előétel, ami szintén nem villog majd a karácsonyi asztalon. Pedig szép. (Csak nekem nem igazán ízlett. Mihály atya jutott eszembe, ahogy a füstölővel jön-megy a nagymisén...lehet, hogy kicsit megégett a rozmaring???)

És annak ellenére, hogy a karácsonyi menü vagy valami egyszeri és megismételhetetlen kell, hogy legyen, vagy pedig szigorúan tradícionális, ezt a torrone pudingot viszem! 25-én. 15 főre.

Ugye, ugye, Gabah, mégiscsak megéri néha előre belekontárkodni a mézesbödönbe!

Baconbe göngyölt aszalt szilva

Hozzávalók:

• 8 db magozott aszalt szilva
• 8 szelet bacon
• 8 pici ág rozmaring
• néhány csepp balzsamecet

A szilvákat egyenként a baconszeletekbe göngyöltem, mindegyiket megtűztem egy ágacska rozmaringgal, és sütőben 220 fokon, grill programon 10 percig sütöttem. Tálaláskor néhány csepp balzsamecettel locsoltam meg.

VKF! XXVI. Nyári előételek 2. Polipsaláta krumplival és brokkolival

Polipsaláta krumplival és brokkolival

Hozzávalók:

• 1 kb. 800 g-os polip
• 3-4 közepes nagyságú krumpli
• 200 g brokkoli
• 1 zellerszár
• 1 sárgarépa
• 1 közepes fej hagyma
• 1 ek. vörösborecet
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 1 babérlevél
• 1 és 1/2 citrom
• kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
• só
• frissen őrölt feketebors

Az itt leírt módon tisztítsuk meg a polipot.
Egy fazékban forraljunk vizet egy kevés sóval, dobjuk bele a babérlevelet, a sárgarépát, a zellert. Amikor a víz forr, merítsük bele a polipot kétszer-háromszor majd főzzük kb. 1 órán keresztül és hagyjuk a főzővízben kihűlni. (Általában 30 perc főzési időt szoktak számolni 3-400 g polipra.)
A hagymát vágjuk apró kockára és egy kevés olívaolajon dinszteljük meg, majd adjuk hozzá a felaprított petrezselyemzöldet, és pirítsuk nem több, mint 1-1,5 percig.
A krumplit hámozzuk meg, kockázzuk fel, és sós vízben főzzük puhára. (Ha kiflikrumplival dolgozunk, akkor főzzük meg héjastól, majd hámozzuk meg, és vágjuk karikára.)
A megmosott, rózsáira szedett brokkolit szintén sós vízben főzzük roppanósra.
Amikor a polip teljesen kihűlt, vegyük ki a vízből, húzzuk le a bőrét (a lábain lévő tapadókorongok környékén akár rajta is hagyhatjuk), vágjuk kisebb darabokra, adjuk hozzá a brokkolit, a krumplit, és a petrezselymes hagymát. Ezután sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg a citromlével és a vörösborecettel, és óvatosan, hogy a zöldségeket össze ne törjük, keverjük össze az egészet. Langyosan tálaljuk!

VKF! XXVI. Nyári előételek 1. Polipsaláta

A Vesta által megirdetett XXVI. VKF! épp kapóra jött, mert ugye nincs is nagyszerűbb előétel egy tengerparton eltöltött forró nyári nap után, mint egy hűvös teraszon elköltött polipsaláta. Két verziót hoztam: a krumplis-brokkolis akár télen is jólesik, az egyszerű, petrezselymest kimondottan nyárra ajánlom! Remélem, nem nagy baj, hogy most publikálom a recepteket, de indulás előtt vár még rám egy szülésfelkészítő tanfolyás, torna, kis kórházi ez meg az, no meg persze a pakk elkészítése. Szombat reggel pedig már úton leszek a naffényes Magyarország felé, ami pedig a hétvégéből marad, azt szeretném a régesrég látott családommal tölteni.
Mindenkinek kellemes nyári előételeket kívánok! ;-)

Polipsaláta

Hozzávalók:

• 1 kb. 800 g-os polip
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 1 babérlevél
• 1 citrom
• 1 gerezd fokhagyma
• kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
• só
• frissen őrölt feketebors

Mindenekelőtt tisztítsuk meg a polipot. Fordítsuk ki a fejét, mossuk ki alaposan a benne lévő fekete színű részt. Lehetőleg egyben szakítsuk le az itt lévő zsákocskát, amiben a polip belsőségei vannak, aztán vágjuk ki a szemeit és a száját is. Ha vízben főzzük a polipot -márpedig most vízben főzzük- a bőrét nem szükséges lehúzni. Anyósom általában mégis megteszi, de mivel nem könnyű feladat, én mióta tudom, hogy nem muszáj, inkább nem próbálkozom vele.
Egy fazékban forraljunk vizet egy kevés sóval, dobjuk bele a babérlevelet, majd merítsük a vízbe a polipot kétszer-háromszor, harmadszorra hagyjuk a polipot a forrásban lévő vízben. (Gondolom ez a merítkezés valami mágikus szertartás lehet, bár sokan azt mondják, hogy a polip karjai csak így fognak szépen összegöndörödni.) Főzzük a polipot kb. 1 órán keresztül és hagyjuk a főzővízben kihűlni. Általában 30 perc főzési időt szoktak számolni 3-400 g polipra. Állítólag ha nem a főzővízben hagyjuk kihűlni, akkor megkeményedik. Nem tudom, hogy ez is csak legenda-e, én eddig még nem mertem kipróbálni. :-)
Amikor a polip teljesen kihűlt, vegyük ki a vízből, húzzuk le a bőrét (a lábain lévő tapadókorongok környékén akár rajta is hagyhatjuk), vágjuk kisebb darabokra, locsoljuk meg egy kevés olívaolajjal, a citrom levével, borsozzuk, szórjuk meg az apróra vágott petrezselyemzölddel, és adjuk hozzó a félbe vágott fokhagymagerezdet. Egy kanállal alaposan keverjük össze az egészet, rakjuk hűtőbe, és kb. 1-2 órán keresztül hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Tálalásnál ne felejtsük el a fokhagymadarabokat eltávolítani és friss citromot kínálni mellé!

Kerti móka és kencék

Múlt szombaton tizenegy kedves barátunkat vártuk kerti főzőcskére. Olaszországban nem divat az együtt főzőcske, a meghívottak általában akkor érkeznek meg, amikor már minden kész. Nem túl szimpatikus eljárás: egy ember egyedül szenved a tűz mellet, a többiek meg nagy vidáman félóra alatt eltüntetik a művét. Persze az is igaz, hogy olaszék szinte sosem készítenek olyan ételeket amihez órákig a parázs mellett kell ácsorogni. A legtöbb elkészítési időt igénylő étel a grillezett oldalas, vagy a szabadtűzön 30-40 percig Schwarzi-karokkal kavargatott polenta, bár ez tényleg csak egy-két elvetemült hegyi embernek jut eszébe és az igazat megvallva ezt életemben egyetlen egyszer láttam előfordulni.

Summa summarum amikor nálunk van kerti móka, akkor jóelőre tájékoztatom a kedves vendégeket a magyar szokásokról, kiselőadást tartok az együtt főzés örömeiről, és úgy tűnik, eddig még mindenki díjazta nem csak a korábban érkezést, de az egész további eljárást is. (Na, jó, egyszer volt egy óriási halászleves bukásom, ami egyébként nagyban segíett abban, hogy ma már szinte határozottan tudom, hogy milyen jellegű ételt főzzek ha olasz vendégeket várunk, de ez az egész már egy másik történet...)
Szóval múlt szombatra készült előételként májkrém lilahagymával és savanyú uborkával, egy jó adag nem túl autentikus körözött, aztán a Tomakonyhából kölcsönvett padlizsánkrém, sk. ecetes kaliforniai paprika, és nemsk. savanyú uborka. A krémeket a sütőben előre átmelegített zsömlékre mindenki magának kencézte. Szerettem volna crostiniket gyártani, de sokan voltunk, a sütőm meg egyelőre nem ipari méretű.

Aztán voltak sajtok, szalámik, kolbászok, majd első fogásként zöldbableves, ami amolyan szoktató-oktató-próbafogásnak készült, mert az olaszokat igen nehéz meggyőzni arról, hogy a rántással, ráadásul tejfölös rántással -jesszus, PANNA! acida- készült ételek finomak, és egyáltalán nincs bennük több szénhidrát, zsír és egyéb hasznos és ízletes összetevő, mint mondjuk egy spaghetti alla carbonaraban. Efféle autentikus fogásokat nagy sunyi módon minden alkalommal beépítek a menübe. Volt már olyan is, amikor előételként nyárson pirított zsíros kenyeret szervíroztam sült szalonnakockákkal, zöldségekkel. A lényeg: pici kenyerek, soooook-sooook zöldség, alá pedig 3-4 kocka sült füstölt szalonna jól elrejtve, hogy csak az ízét érezzék, de ne lássák, hogy mit esznek! :-) Vannak olyan ismerőseink, akik mióta megkóstolták, minden egyes alkalommal replayt követelnek, holott az elején, amikor észrevették a tenyérnyi szalonnát nyársra húzva, ijedt szemekkel hátrálni kezdtek, sőt, egy nagyon kedves barátunk amikor meglátott egy csapatot a tűz körül üldögélve szalonnát sütni, egyenesen barbár dolognak nevezte a jelenséget. :-)))
Főztünk még borjúpörköltöt bográcsban. Ez a fix ételek egyike. A gulyásleves, a pörkölt, a lecsó. Tuti befutó mind. Nem hiszem, hogy létezik olyan olasz, aki ne szeretné! Aztán lehet mutogatni, hogy ebben bizony nincs paradicsom (max. 1 db az össz-ízhatás kedvvért), a házi pirospaprikától lesz ilyen gyönyörű színe. És akkor majd mindenki hüledezik meg haladozik, mert ők itt aztán nem szoktak a „gulasch”-ba pirospaprikát tenni.
Desszertnek Ízbolygó málnás-fehércsokis tortáját készítettem el, málna helyett azonban epret használtam. Katia hozott egy óriási tál epres tiramisùt, Mosè az apukája által készített diólikőrt és limoncellot dézsmálta meg, és ezek után senki sem bírt felállni az asztaltól.
(Mióta Anna a pocakomban van, még mindig sikerült megállni, hogy ne egyek sem nyers húst, sem nyers tojást. Eddig tartott a csoda. A tiramisùt nem utasítottam vissza. És köszönöm, jól vagyok!)
De miért is írtam le ide mindezt? Mert Ember főnök, Eddi, megkért, hogy postoljam a kencék receptjeit, mert annyira ízlettek neki, hogy azt mondta, ő egész életében el tudna éldegélni kencéken, pirítóson és persze sooook-soook édességen. Szóval most következzenek a kencék receptjei:

Májkrém lilahagymával és savanyú uborkával

Hozzávalók:

• 400 g borjúmáj
• 1 gerezg fokhagyma
• 1 vöröshagyma
• 1 lilahagyma
• 2 ek. extraszűz olívaolaj
• só
• bors
• majoranna
• 50 g vaj
• 50 g krémsajt (pl. Philadelphia)
• 4 savanyú uborka

A vékony szeletekre vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát az olívaolajon megdinszteltem, hozzáadtam az apró darabokra vágott borjúmájat, a majorannát, egy kevés sót és borsot, majd az egészet kb. 5-6 percig pirítottam.
Amikor a máj teljesen kihűlt, összeturmixoltam és alaposan elkevertem a vajjal és a krémsajttal, majd hozzáadtam a nagyon apró kockára vágott lilahagymát és a szintén apróra vágott savanyú uborkát.
Tálalás előtt 2-3 órára érdemes hűtőbe tenni, hogy az ízek összeérjenek.

Paté di fegato con cipolla viola e cetrioli sottaceti

Ingredienti:

• 400 g di fegato di vitello
• 1 spicchio di aglio
• 1 cipolla rossa
• 1 cipolla viola
• 2 cucchiai di olio di oliva extravergine
• sale
• pepe
• maggioranna
• 50 g di burro
• 50 g di formaggio fresco spalmabile (tipo Philadelphia)

1. Fate il soffritto con l'olio di oliva, la cipolla rossa tagliata a striscoline sottili e lo spicchio d'aglio sminuzzato. Aggiungete la maggioranna e il fegato di vitello tagliato a pezzetti, salate, pepate e rosolatelo per circa 5-6 minuti.
2. Quando il fegato sará completamente raffreddato, frullatelo e amalgamatelo accuratamente con il burro e il formaggio.
3. Infine aggiungete la cipolla viola e i cetrioli tagliati a cubetti piccolissimi e prima di servire tenete nel frigorifero almeno per 2-3 ore.

Antiautentikus körözött

Hozzávalók:

• 250 g cottage cheese (azt hiszem, ízben ez áll a legközelebb a magyar túróhoz)
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek. creme fraiche (szerencsésebbek használhatnak tejfölt ;-)
• só
• bors
• 1 kk. őrölt kömény
• 4 ek. kissé fanyar ízű sör
• 3 kk. pirospaprika

A vöröshagymát apró kockára vágtam, a fokhagymát áttörtem, majd az összes többi hozzávalóval simára kevertem. (Tálalásig tartsuk hűtőben!)

Crema di ricotta all'aglio e cumino

Ingredienti:

• 250 g di fiocchi di latte
• 1 cipolla rossa
• 2 spicchi di aglio
• 1 cucchiaio di creme fraiche o yogurt greco intero o panna acida (Non usate panna + limone!)
• sale
• pepe
• 1 cucchiaino di cumino macinato
• 4 cucchiai di birra
• 3 cucchiaini di peperone dolce in polvere

1. Tagliate la cipolla a cubetti piccolissimi, schiacciate l'aglio, mescaolateli con tutti gli altri ingredienti e tenete la crema ottenuta nel frigorifero fino al momento di servire.

Padlizsánkrém

Hozzávalók:

• 2 padlizsán
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 tk. dijoni mustár
• 1-2 ek. görög joghurt v. tejföl
• extraszűz olívaolaj
• só
• bors

A padlizsánokat megmostam, hosszában félbe vágtam, és vigyázva, hogy át ne vágjam a héjukat, a vágott felüket bekockáztam. Megszórtam sóval, borssal, meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, majd vágott felükkel lefelé sütőpapírral kibélelt tepsibe helyeztem a fél padlizsánokat, és 200 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem őket.
Ezalatt egy kevés olíavaolajon megdinszteltem az apró kockára vágott hagymát és az áttört fokhagymát.
Amikor a padlizsán kihűlt, egy kiskanállal kikapartam a belsejét, ehhez hozzáadtam a már szintén kihűlt, dinsztelt hagymát és a maradék hozzávalókat. Merülőmixer segítségével az egészet pürésítettem, majd a kapott krémet egy kisebb befőttes üvegbe raktam, a tetejére olívaolajat öntöttem és egy fél napig hűtőben állni hagytam.

Crema di melanzane

Ingredienti:

• 2 melanzane
• 1 cipolla rossa
• 2 spicchi d'aglio
• 1 cucchiaino di senape
• 1-2 cucchiai di yogurt greco intero o panna acida (Non usate panna+limone!)
• olio extravergine d'oliva
• sale
• pepe

1. Lavate le melanzane, tagliatele a metá nel senso della lunghezza, e nella parte carnosa fate delle incisioni facendo attenzione di non tagliare la buccia.
2. Cospargetele con sale, pepe, un filo d'olio, appoggiatele con la parte tagliata in giú in una teglia e fate cuocere nel forno preriscaldato a 200 gradi per circa 30 minuti.
3. In tre cucchiai di olio di oliva rosolate la cipolla tagliata a cubetti e l'aglio schiacciato.
4. Quando le melanzane si raffreddano, con un cucchiaino scavatene tutta la polpa e mescolatela con il soffritto di cipolla e gli ingredienti rimasti.
5. Frullate il tutto e versate la crema ottenuta in un vasetto di vetro. Coprite la superficie della crema con dell'olio di oliva e tenete il vasetto nel frigorifero almeno per 12 ore.

Keresztelő és meglepetés

Mióta elkezdett érni anyósék kertjében a cukkini egyfolytában a kedvenc nyers cukkinisalátám jár az eszemben. Terhesség, óhajok, sóhajok, szép, zöld cukkinifelhős álmok ide vagy oda, mégsem kunyerálhattam el tőlük az első terméseket!

Aztán jött az én legkisebb olasz nipotinom, Kislőrinc keresztelője, és láss csodát! Mi volt az előételek között? Az bizony! A hetek óta annyira vágyott cukkinisalátám! Ez múlt vasárnap volt. Azóta már kétszer készítettetm. ;-)

A recept szégyenletesen egyszerű, de mégis leíom, hiszen a huszonvalahány Magyarországon töltött év alatt sohasem jutott eszembe elkészíteni. Hátha más is így van vele.

Cukkinisaláta

Hozzávalók:

• 4 db cukkini
• 50 g pármai sonka/speck/aki kicsit füstölt ízre vágyik saurisi sonka, de mehet bele húsos füstölt szalonna is, ezzel azonban csínján bánjunk, mert elronthatja az egészet
• só
• frissen őrölt bors
• extraszűz olívaolaj
• vörösborecet (próbáltam már többféle ecettel is, de azt az igazi, házias ízt, csak a legegyszerűbb, 6%-os vörösborecettel sikerült elérni)

A sonkát apró csíkokra vágtam, a cukkinit nagylyukú reszelőn lereszeltem. A kettőt összekevertem, sóval, frissen őrölt borssal, egy kevés vörösborecettel és olívaolajjal ízesítettem.

Ennyi. :-)

A legfinomabb tavaszi/nyári saláta!

Ha szalonnával készítjük, ezt vágjuk nagyon vékony, apró csíkokra, süssük ki a zsírját, a sült szalonnacsíkocskákat keverjük össze a lereszelt cukkinivel, és az egészet sóval, borssal, vörösborecettel és az olívaolaj helyett a szalonnából kisült zsírral ízesítsük!

Cukkini helyett nem túl apróra tépkedett fejessaláta levelekkel is próbálkozhatunk.

Természetesen megörökítettem a többi fogást is, bár egyhamar biztos nem fogjuk elfelejteni. (Az „alta cucina” meg a "molecolare" is bőőőőven elbújhat! A "cucina casalinga"-tól nincs jobb az egész világon! ;-)

Fűszeres kacsazsírban sült kenyérkockák

Palacsintatésztában sült cukkinivirág

Házi sonka vajban sült polentakockákkal (ez volt az egyik legjobb rész! :-))

Házi friulán szalámi

No, ez valószínűleg nem házi "termés", amolyan disznósajt szerű felvágott paprikával, savanyú uborkával

Sonka salátaágyon crema di balsamicoval

A három első fogás közül az első kettő: paradicsomos-kolbászos penne (nagyon, nagyon nagy kár, hogy nem helyben készült tagliatellével készült, igaz, csak valami hiba csúszhatott a rendszerbe, mert az utánunk érkezett vendégsereg már azzal kapta), cukkinivel ill. cukkinivirággal töltött crespelle

Spárgás rizottó

Tejben-vajban sült sertésszűz

Hagymás babsaláta (saját kertben termett babból!), zöldsaláta, sült krumpli fotó nélkül

Habkönnyű tésztás gyümölcstorta, még habosabb és könnyűbb vaníliás-mazsolás krémmel

Az agriturismo címe (ha esetleg valaki erre jár és éhezik :-))

La di Madot

Via Santuario 48

Codroipo frazione Lonca (UD)

Tel.: 0432 908 029

Nyitva: egész évben pénteken, szombaton, vasárnap és hétfőn ebéd ill. vacsoraidőben

AUGURONI, PICCOLO LORENZO!!!

Az a bizonyos dán vajas tészta...

Valamelyik nap épp tűrhetetlen édességvággyal küzdöttem, amikor is eszembe jutott az a Limara -féle dán vajas tészta, amit már annyian kipróbáltak, és amiről mindenki ódákat zengett. Nagy bölcsen be is kevertem a tésztát egyik délután, mondván milyen jó lesz másnap a lekváros kifliket nyammogni, addig meg ha kibírom, megveregetem a vállam. Ez az egész elgondolás tökéletesen működik. Fejben. Egyedül. A problémák akkor jönnek, amikor az ember legalább ketten van, a hormonoktól vezérelve lázasan jön-megy, fel s alá, és keres.... Sósat, édeset, néha csak homályos elképzelései vannak az ehetnéke tárgyáról, máskor egészen konkrét dolgokat kutat. Aztán persze mindig az a vége, hogy pofon vágja a lelkiismeretét, és egy darab csokoládéval vigasztalja magát.
Velem is így történt. De a Ritter a bűnös! Meg Ember, mert vett nekem egy fehércsokis-málnásat. Nem is tudom, miért kell ilyeneket gyártani! Csak hogy a terhes nők megkívánják! Mert olyan szép, meg málnás is, meg fehér is, meg joghurtos is, sőt, még pufi rizs is van benne!
No, így esett tehát, hogy a csokoládé lecsúszott, de mivel a vajas tészta is be volt már keverve, másnap azt is el kellett készíteni. Csak hogy mentsem a menthetőt (meg addigra már ugye az édesség utáni vágy is alábbhagyott ;-) úgy döntöttem, hogy készítek valami sósat is a tésztából, hiszen annyira kevés benne a cukor, hogy nagy baj nem sülhet ki belőle akkor sem, ha a töltelék nem éppen lekvár lesz. Először a körte-sajt/sajt-dió motoszkált a fejemben, aztán rájöttem, hogy se körtém, se dióm, se megfelelő sajtom nincs otthon, így maradt a hűtőmustra, amiben egy kevés kolbászon, Latterián és az előző estéről megmaradt lecsón kívül semmi izgalmas dolog nem kérette magát.

az olasz lecsós

a sajtos-kolbászos egészben kisütve

Végül ezekből gazdálkodtam. A tésztát négy részre osztottam. Mindegyik darabot kinyújtottam, az egyiket megszórtam apró kockára vágott füstölt paprikás kolbásszal és latteria sajttal, a másikon szétpacsmagoltam néhány evőkanálnyi lecsót, a harmadikra mogyorókrém került. Mindhármat feltekertem, és próbaképp a kolbászos tekercsből kb. 2-3 cm-es csigákat vágtam, s ezeket így sütöttem meg -nem egészben, mint a többi tekercset.

a sajtos-kolbászos csigákban kisütve

A negyedik adag tésztát Limara útmutatása szerint háromszögekre vágtam, mindegyikre egy-egy teáskanálnyi dráganagyikám baracklekvárját ültettem, majd pedig minden háromszögből kifliket tekercseltem, és végül az egészet kisütöttem.
(A mogyorókrémesben szerintem kicsit megszaladt a mogyorókrém. Túl édes lett az egész, így a vajas tésztával együtt már túl tömény, túl cukros, túl, túl, túl....és ráadásul nem is volt szépséges!)
Nekem a csigára vágott kolbászos ízlett a legjobban, zöldségrajongó Embernek mi más, mint a lecsós, szomszédos barátném az egész tekercses kolbászosra szvazott, Ember kollégái pedig a lekvárosra csaptak le olyan hirtelen, hogy a nekik küldött nyolcas kóstoló kb. 30 másodperc alatt elfogyott.

és az eredeti - vagyis majdnem, mert ebbe baracklekvár került - köszi nagyi!

Én pedig ezek után alaposan megveregettem a vállamat! Na nem azért, mert olyan ügyes voltam, hanem mert olyan gyorsan szétosztogattam az egészet, hogy nekem már csak egy-egy szelet maradt mind a négy verzióból, s így végül a lelkiismeretem nem ütött vissza. ;-)

A recept linkje még egyszer (mert megérdemli!): http://limarapeksege.blogspot.com/2009/05/dan-vajasteszta-friss-eperlekvarral.html

Burratine pácolt olívabogyóval, koktélparadicsommal és paprikával

Felfedeztem a közelben egy nagyon szimpatikus sajtboltot. Ott találtam ezeket a burratinákat. Persze, ne akarjuk összehasonlítani a pugliai igazi burratával, de azért északi utánzatként nem rossz. A burratát nevezhetjük a mozzarella (nagy)testvérének. A hasában egy tejszínes-vajas, krém lapul, s a sajtba vágva ez a sűrű, fehér folyadék, boldogan kibuggyan, nekünk pedig nincs más teendőnk, mint friss, ropogós héjú kenyeret tunkolni a kráter kellős közepébe. Szerintem sóval, borssal fűszerezve, és egy kevés kiváló minőségű olívaolajjal meglocsolva a legfinomabb.
Tegnap kicsit variáltam a már megszokott, egyszerű recepten, így született meg az előételként, de nyáron hideg második fogásként is szervírozható

Burratine pácolt olívabogyóval, koktélparadicsommal és paprikával

Hozzávalók:

• 4 db burratina v. 1 db burrata
• 1 piros és 1 sárga színű kaliforniai paprika csíkokra vágva
• 10-15 db zöld és fekete olívabogyó sós lében (lehetőleg nagy szemű, egész)
• kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
• só
• frissen őrölt bors
• szárított oregánó
• néhány levél friss bazsalikom
• 10 db koktélparadicsom
• kenyér pl. ciabatta, vagy baguette

A burrata és a koktélparadicsomok kivétel az összes hozzávalót összekeverem, és egy fél napon át állni hagyom.

A. változat:

A burratákat egy nagy tányér közepére rakom, sózom, borsozom, mellé-köré helyezem a marinált olívabogyókat és a paprikacsíkokat. A koktélparadicsomot felkarikázom, ezeket is a burrata köré teszem, és meglocsolom őket egy kevés páclével.
Az egészet meglocsolom egy kevés olívaolajjal, és azonnal tálalom.

B. változat

A burratákat egy tányér közepére rakom, sózom, borsozom.
A koktélparadicsomokat nagyon apró kockára vágom, levét lecsöpögtetem, majd a paradicsomkockákat összekeverem a szintén felaprított, marinált olívabogyóval és a paprikával.
A kenyeret 2-3 cm vastag szeletekre vágom, a szeletek egyik oldalát megpirítom, majd megfordítom őket, és mindegyikre egy evőkanálnyi aprított, marinált zöldséget ill. egy tk. olívaolajat teszek. Az így megrakott kenyérszeleteket még 2-3 percre visszrakom a sütőbe, végül a még forró szeleteket a burraták köré helyezve tálalom.

Mamma is írt nemrég a burratáról. (Neki volt igazi, liliomlevélbe csomagolt is! ;-)

Zöldspárga, szardella, főtt tojás

Még egy utolsó spárgás recept az idén... Anna ugyanis azt "mondta": Anya, mostmár ne együnk több spárgát! Azért titkon remélem, hogy majd ha megszületik, szeretni fogja. ;-)

Zöldspárga, szardella és tojás

- a tökéletes hármas -

Hozzávalók 2 főre:

• 500 g zöldspárga
• 4 tojás
• 4 kapribogyóval töltött szardellagyűrű
• ½ ek. kapribogyó
• egy kevés frissen reszelt, jó érett pecorino
• só
• frissen őrölt bors
• vörösborecet

A tojásokat sós vízben 10 percig főzöm, hideg vízzel leöblítem, megpucolom, négyfelé vágom.
A zöldspárgát megmosom, sós vízben ezt is puhára főzöm, majd egy tűzálló tálra fektetem a tojásokkal együtt. A a kapribogyót apróra vágom, szardellagyűrűket egy villával szétnyomkodom, és az egészet a spárga ill. a tojások tetejére rakom. Tekerek rá egy jó adag fekete borsot, és előmelegített sütőben néhány perc alatt az egészet átmelegítem, reszelek rá egy kevés érett juhsajtot, meglocsolom néhány csepp vörösborecettel és azonnal tálalom.
Az idén egy majd' kétéves Latteriával készült, nem pecorinoval, és még a nagy sajtrajongó Embernek is jobban ízlett így.

No, megyek, mostmár keresek valami tésztafélét is...;-)

Majonézes brokkolisaláta sajtkosárkában

A „januárban postolni!” mappából szedtem elő ezt a receptet. A salátában semmi extra nincs, mindeni készítheti azzal, amit szeret, vagy épp azzal, ami éppen kéznél van. Nálam volt benne párolt brokkoli, kevés hagymán pirított gomba és fekete olívabogyó, a majonézes mismásban tejföl, itthon készült majonéz, mustár, só, bors, citromlé, kevés porcukor. Emlékszem, vendégek jöttek és már előre megbeszéltük, hogy valami majonézes saláta mindenképpen lesz, csak épp azt nem tudtam még, hogy miben tálaljam. Akkortájt épp tökös gnocchi lázban égtem, kerestem „Az Igazit”, és Christian blogjában a tökös recepteket bámulva megakadt a szemem a sajtkosárkán, amit a gnocchi mellé biggyesztett. No, innen már egyenes út vezetett a krémes-majonézes-saláta és a roppanós sajtkosárka kiváló összhangjához.

Kicsit babrás, kicsit könyökig zsírosak leszünk a megolvadt sajttól, kicsit törékeny (bár ez azért nem olyan nagy probléma, mert közben a letört széleket szépen elropogtathatjuk ;-) de nagyon mutatós, és „fa il suo effetto”, a vendégek pedig agyon fogják dísérni gyöngy kezeinket!
Közben találtam egy nagyon szimpatikus receptet is, szintén olvasztott Parmezánból: rakjunk sütőpapírrra egy mástól kellő távolságra 1-2 ek reszelt parmezánt, szórjuk meg mandulával, a sütő grill programján süssük néhány percig, vegyük ki, várjuk meg míg a mandulás sajt megszilárdul, és gesztenyemézzel meglocsolva szervírozzuk. Ezt mindenképpen ki kell próbálnom!

Na, de visszatérve a kosárkákhoz:

Parmezán kosárkák

Hozzávalók:

• 12 ek. frissen reszelt parmezán

Egy felhevített serpenyőbe rakjunk 3 ek. reszelt parmezánt, várjuk meg míg teljesen elolvad, majd egy konyhai lapát segítségével emeljük ki a serpenyőből és lehetőleg anélkül, hogy rákvörösre égetnénk a kezünket, simísuk a sajtkorongot egy felfordított pohár aljára, és óvatosan, hogy a sajt ne törjön apró darabokra, nyomkodjuk a széleit a pohár falához.
Amikor a sajt teljesen megszilárdul, vegyük le a pohárról, és tálaljunk benne azt, amihez éppen kedvünk van.

Kalács és verseny

"étteremalakítás"

Ha minden jól megy, az idő is kegyes lesz hozzánk és sikerül összeszedni a társaságot is (no, itt lesznek azért problémák ;-) akkor Húsvét hétfőn nagyszabású főzőverseny résztvevője leszek.
Minden ott kezdődött, hogy barátosném meghívott hozzájuk ebédre. Amolyan batyus ebédre. Mindenki vitt valamit: volt frissen szelt sonka, egyenesen San Danieléből, fűszeres pancetta valamelyik nagybácsitól, marintált lajbogyók valahonnan délről, tatárbifsztek, vaddisznópörkölt polentával, petrezselymes erdei gomba és sooook-sooook desszert. Ha jól emlékszem, akkor készítettük a vaníliakrémes zsidócseresznyét vaníliakrémmel, az almáspitét meg a fahéjas-szilvás-sipkás-paplanos sütit.

A vaddisznópörköltöt M. készítette otthon még előző nap. Megkért minket, hogy kóstoljuk meg, és szóljunk, ha hiányzik valami belőle. Persze mindenki nagy bölcsen rám mutogatott, mondván ő a magyar, ő a „gulasch” szakértő. Nem volt mit tenni, megkóstoltam a pörköltöt. M. bizakodva kérdezte:„ Allora, che cosa manca?” (Akkor hát, mi hiányzik?) Én: „Beh, un po' di sale e un mezz'ora di cottura.” (Háááát, egy kevés só, és úgy fél óra főzési idő.)
Paff, nem kellett volna! Szegény M. ben meghűlt a vér, ugyanis előző nap 5 órán keresztül főzte a bestiát :-) és tényleg szívét-lelkét beleadta. No, akkor mindenki a nagy bödönhöz járult, és közösen megállapodtunk abban, hogy megesszük, még ha kicsit rágós is a hús.
Láttuk viszont, hogy később M. nagyon maga alatt volt. Próbáltuk felvidítani, vigasztalni egy kicsit, mókázni, de nem segített semmi. Aztán barátosném kitalálta, hogy majd ha jó idő lesz, szervezünk egy főzőversenyt, amelynek a két főszereplője M. lesz és én. Persze belementem rögtön, gondoltam, M. is felvidul a gondolattól, aztán majd jót nevetünk az egészen, és szépen elfelejtünk mindent.
Csakhogy nem így lett, ugyanis a társaság kapva kapott az alkalmon, jól az eszükbe vésték a kiírást, és azóta is egyfolytában emlegetik.
No, erre a versenyre készülök most.
Először valami különlegeset, valami nagyon kidolgozottat akartam kitalálni, de rájöttem, hogy semmi értelme nagy dolgokba fogni, ugyanis bármilyen magyaros ételt készítek, az az ittenieknek úgyis érdekes lesz.
Épp a a menüt készültem összeállítani, szelektálni egy kicsit a már meglévő ötleteimet, amikor barátosném szólt, hogy valószínűleg Húsvét hétfőn megejthetjük a nagy „campionatot”. No,innen nem is gondolkodtam tovább: sonka, kolbász úgyis jön otthonról, sütök hozzá friss kalácsot, főzök hozzá sárgatúrót, készítek egy-két magyaros kencét (körözöttet saját kútfőből, tepertőkrémet -mondjuk a Tomakonyhából), megtöltök egy dagadót, sütök két süneményt, a főétel meg legyen M. feladata.
Két probléma jött közbe: dagadó a naffényes Itáliában nincs ugye, mert másképp bontják a sertést, enélkül pedig valószínűleg csak előételnek lenne elég a felsorolt rakomány.
Ekkor lépett a színre egy nagyon szimpatikus bloggertársam, aki nagylelkűen megosztott velem egy szupertitkos pácreceptet, amit a múlt hétvégén ki is próbáltunk, természetesen a jövendőbeli zsűri közreműködésével. Ők mondták azt, hogy akár nyerő fogás is lehetne. És persze kérleltek, hogy mondjam el a receptet. De nem tettem.
Viszont döntöttem: az étel versenyfogás lesz, akár illik, akár nem a főtt füstölt sonka-sárgatúró-foszlós kalács trió után. Ha belegondolok, hogy M. is hasonló mennyiségű fogással fog nevezni, akkor már ugyis teljesen mindegy. Két napig csak enni fogunk.
Mindenesetre csináltam egy kalácstesztet. A legfinomabb, másnap is tökéletes kalács a VKOrsi receptje alapján készült, amit később olívaolajban eltett, szárított paradicsommal is kipróbáltam, de a paradicsom sárgára festette a tésztát, ami - valószínűleg a nagyobb mennyiségű olaj miatt- nem is lett igazán foszlós, és másnapra is sokat vesztett azon kevés puhaságából, ami frissen még volt neki. Marad a jól bevált eredeti recept.
Ezek után már csak a süneménypróba maradt. Nosztalgiázhatékom volt, így sütöttem egy Lajcsi szeletet, egy kávékrémes kókuszosat, és egy üdítő szeletet is. (Még egy bombát is akartam, de végül túl babrásnak tituláltam és elvetettem az ötletet.)
A végleges voks az üdítő szeletre szállt, kisebb módosításokkal: alsó kakaós piskóta + a középen lévő túrós-vajas krém marad, a tetejére viszont Fanta-vaníliapuding-narancsszeletek helyett vagy Fanta-vaníliapuding-eperdarabok, vagy piros Fanta-lódafing puding-eperdarabok kerülnek. A sünemény, Húsvét lévén galamb formára lesz vágva és mondjuk tojáscukorral lesz díszítve. Na jó, tudom ez már merő giccs, de nem baj! A lényeg, hogy hasson!

M. azóta egyébként is részt vett 1-2 főzőtanfolyáson, és így előnyben van. ;-)
Ezek után már csak az időjárásét kell könyörögni, mert egyelőre úgy esik az eső, mintha dézsából öntenék, és ha így marad, akkor nem marad más számomra, mint az „újratervezés”. :-)

Foszlós kalács Húsvétra

Hozzávalók:
A kovászhoz:

• 1 pohár liszt (kerestem egy VKOrsi által javasolt kb. 240 ml-es poharat)
• 2/3 pohár víz
• 1 tk. szárított élesztő
• 1 tk. cukor

A tésztához:

• a már elkészített kovász
• 1 1/3 pohár liszt
• 3 ek, cukor
• 1 tojás
• 3 ek. olaj
• 1 tk. só
• + 1 tojás a kalács kenéséhez

A kovászhoz valókat összekeverem, és szobahőmérsékleten minimum 5-6 órán keresztül állni hagyom.
A tésztához valókat és a kovászt laposan összedolgozom, és legalább 20-25 percig dagasztom, majd letakarva, szobahőmérsékleten 1 órán keresztül állni hagyom.
Ekkor újra átgyúrom, tetszőlegesen két- vagy három részre osztom, hurkákat formálok belőlük, ezeket kissé megcsavarom a saját a tengelyük körül, és hármas vagy négyes fonással (majd ha nagy leszek, nyolcassal is, csak még a négyes is csúnyácska) összefonom őket.
Nagy segítség volt az E. Margit és Limara által készített videósorozat, ami itt található.
A kalácsot sütőpapírral kibélelt formába teszem, majd 40 fokos sütőben még egy óráig hagyom kelni, aztán megkenem felvert tojással, a sütőt 200 fokra tekerem, és a kalácsot kb. 35 perc alatt készre sütöm.

Bresaola tekercsek fehér spárgával

Íme az ígért tavaszi/húsvéti előzetes saját étteremalakítás nélkül :-):

Bresaola tekercsek fehér spárgával

Hozzávalók:

• 8 szelet bresaola (A bresaola pácolt, szárított, érlelt hús, elsősorban marhából ill. lóból készítik, én most ló bresaolát vettem, és mivel túl vékonyra szeletelték, és úgy tűnt, nem bírta volna el a tölteléket, egy-egy tekercshez két szeletet használtam fel, így nem 8 hanem 16 szelet kellett a műhöz. Gabojsza nemrég itt írt a pastramáról, ami nagyon úgy tűnik, a bresaola rokona. :-)
• 200 g krémes kecskesajt
• 8 db fehér spárga
• egy csokor petrezselyemzöld
• metélőhagyma
• néhány levél bazsalikom
• bors
• ½ citrom leve
• 1 kk. mustár
• 4 ek. olívaolaj
• a díszítéshez 2 főtt tojás

A spárgákat megpucoltam, sós vízben kb. 15 percig főztem, és hagytam kihűlni.
A kecskesajtot összekevertem 2 ek. olívaolajjal, hozzáadtam az apróra vágott bazsalikomot, petrezselyemzöldet és a metélőhagymát, majd a kencéből a kiterített (dupla) bresaola szeletekre raktam egy-egy evőkanálnyit. Erre fektettem a spárgákat úgy, hogy alul-felül kilógjanak, végül a szeleteket ráhajtottam a spárgákra. A tekercseket egy tányérra rendeztem, főtt tojással, rozmaringgal és bazsalikomlevelekkel díszítettem.
A maradék olajat összekevertem a citromlével, a mustárral és a borssal, és tálalásnál a tekercsekre locsoltam.

Involtini di bresaola con asparagi bianchi

Ingredienti:

• 8 fette di bresaola
• 200 g di formaggio caprino cremoso
• 8 asparagi bianchi
• un mazzetto di prezzemolo
• erba cipollina
• basilico fresco
• pepe
• il succo di ½ limone
• 1 cucchiaino di senape
• 4 cucchiai di olio extravergine di oliva
• 2 uova sode per decorare il piatto

1. Pulite gli asparagi e lessateli per circa 15 minuti.
2. Lavorate in una ciotola il caprino con due cucchiaini di olio fino a renderlo cremoso. Unitevi il prezzemolo, il basilico e l'erba cipollina lavati e tritati, amalgamate tutto e spalmate il composto al centro delle fette di bresaola.
3. Adagiate un asparago sulle fette spalmete con il formaggio in modo che spuntino all'estremitá, quindi arrotolatele e sistematele su un piatto da portata. Decorate gli involtini con delle uova sode, alcune foglie di basilico e rosmarino.
4. Emulsionate in una ciotola l'olio rimasto, il succo di limone, la senape, e il pepe e servite la salsa insieme agli involtini.

Sonkás spirálok leveles tésztából

Étteremalakítás.

Ez nem az a színes tavaszi vendégváró, amit az előző bejegyzésben ígértem (úgy néz ki, azt már csak holnap tudom posztolni) de ez is „bulikaja”. Barátnőmnek születésnapjára -január végén volt- vacsorát ajánlottam fel nemes ajándékként, s ezen az estén volt ez a leveles tésztás spirál a vacsora előtti rágcsa.
A menü további részei voltak:
Fúziós fokhagymaleves (Lorien és Bombadil Toma fokhagymalevesét házasítottam össze :-)
Töltött articsóka vele főtt rozmaringos oldalassal (persze szebben tálaltam, mint a téli szüneti példányt ;-)
Krumplipüré
Narancsos-mákos tirmisù (Mammától).
A fokhagymaleves receptjét azóta is követeli a barátném, sőt, hétfőn közölte, hogy „többet nem mondom” :-), tehát a napokban az is felkerül majd.
Addig nézzük ezt a sonkás-tojásos spirált:

Sonkás spirálok leveles tésztából

Hozzávalók:

• 2 négyszögletes leveles tészta lap
• 2 tojás
• 100 g speck hajszálvékonyra szeletelve (vagy bármilyen más, nyers, enyhén füstölt sonka vagy húsos szalonna)
• só
• frissen őrölt bors
• 1 ágacska rozmaring nagyon apróra vágva

A leveles tésztát a csomagoláson lévő útmutató szerint felengedjük (a bátrabbak saját készítésűvel is próbálkozhatnak, én egyelőre a félős fajtába tartozok). Az egyik tésztalapot kiterítjük, és egy ecset segítségével rákenjük a felvert tojások felét, majd sóval, borssal és a felaprított rozmaring felével fűszerezzük, és az egészet betakarjuk a speckszeletekkel.
A másik tésztalapot is kiterítjük, rákenjük a felvert tojások másik felét, ezt is fűszerezzük, és zsonglőr mozdulatokkal, a tojásos oldalával lefelé az első, már speckkel megpakolt tésztalapra fektetjük.
Éles kés segítségével kb. 2 cm-es csíkokra vágjuk, a csíkokat néhányszor megtekerjük, hogy spirál formájuk legyen, majd sütőpapírral kibélelt tepsiben, előmelegített sütőben, 200 fokon aranysárgára sütjük.

Az eredeti recept a SALE & PEPE januári számában olvasható.

Kakukkfüves tojással és paprikával töltött csirkemell

A következő recept (épp csak egy kevés módosítással) az IO CUCINO szeptemberi számából való. Bennem – talán a színek miatt – inkább tavaszváró hangulatot mintsem őszt idéz. Fontos!: másnap is finom (nálam ritkán fordul elő a másnapos étel ;-), és néhány levél zöldsalátával még a húsvéti hidegtálas asztalon is megállja a helyét.

Kakukkfüves tojással és paprikával töltött csirkemell

Hozzávalók:

• 1 egész csirkemell (kb. 600 g)
• 4 tojás
• 1 piros színű kaliforniai paprika
• 1 gerezd fokhagyma
• petrezselyemzöld
• kakukkfű
• extraszűz olívaolaj
• só
• bors

A csirkemellet kétfelé vágom, a középen lévő csontot kiveszem, majd mindkét fél mellet egy éles késsel keresztben bevágom, végül szétnyitom őket, mint egy könyvet. Az így kapott hússzeleteket enyhén kiklopfolom, úgy, hogy a hús lehetőleg mindenhol egyforma vastagságú legyen, végül sózom, borsozom.
A tojásokat felverem, hozzáadom az apróra vágott petrezselyemzöldet; sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítem, majd forró olajon négy, kb. egyforma méretű kerek lapot sütök belőlük.
A paprikát nagyon apró kockára vágom, és 1-2 ek. olívaolajon kissé megpirítom.
A kiterített hússzeletekre 2-2 sült tojást fektetek, majd ráhalmozom a paprikakockákat.
Ügyelve arra, hogy a töltelék ne kukucskáljon ki, a hússzeleteket feltekerem, és egy darab alufóliába jó szorosan feltekerem.
Innen több lehetőségünk is van:
forrásban lévő vízbe dobjuk, és megfőzzük (mivel a sütőm foglalt volt, én főztem), 200 fokos sütőben megsütjük (kb. 25 perc), vagy ha a grillrács alatt épp lapul egy kevés parázs, akkor ott forgatjuk kb. fél óráig.
Kissé száraznak tűnt először, így végül majonézes salátával tálaltam, ami még a taljánoknak is bejött, pedig ők aztán nem rajonganak a majonézes salátákért. ;-)

Lángos

Még a múlt héten készült, és most annyira éhes vagyok, hogy legalább hármat meg tudnék enni belőle! Nem baj, mindjárt ebédidő!
Fogalmam sincs, hogy honnan van a recept, évek óta így sütöm a lángost. A liszt mennyisége tojásnagyság és kefirsűrűség-függő. Szóval lehet nyugodtan „utó”lisztezni!

Lángos

Hozzávalók:

• 0,5 kg liszt
• 3 tojás
• 3 dl kefir
• 20 g élesztő
• só
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dl tej
• 100 g reszelt sajt (Montasiot használtam)
• 1 dl tejföl

A fokhagymagerezdeket áttöröm, felöntöm a tejjel, majd kb. 10 percig állni hagyom.
A sajtot lereszelem.
A tészta hozzávalóit összekeverem, alaposan összegyúrom, labdát formálok, belőle, a labdából kisebb gombócokat csípek, a gombócokat kézzel kissé elnyújtom, kerek lappá formázom, majd forró olajban kisütöm. (A tészta hűtőben eláll másnapig is!)
A lángosokat meglocsolom 1 ek. fokhagymás tejjel, megkenem egy kevés tejföllel, megszórom a reszelt sajttal, és jóízűen elfogyasztom egytől egyig mindet. Én. Egyedül. Általában. Ember nem szereti. Legalábbis eddig nem szerette. Igaz, csak „bótit” evett eddig. Most megette. És ízlett neki! :-)))