Az Egy ifjú természettudós történetei után a Park Kiadó jóvoltából elolvashatjuk David Attenborough-tól az Utazások a világ túlsó felére című könyvet is, melyben bejárhatjuk vele Pápua Új-Guinea, Madagaszkár és Ausztrália Északi terület néven ismert tájait, megcsodálhatjuk növény- és állatvilágukat, valamint bepillantást nyerhetünk az ott élők életébe, kultúrájába. Ezt az izgalmas túrát most hat bloggerünkkel követhetitek végig, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Gondosan megterveztem ezt a bejegyzést már februárban, szorgalmasan gyűjtögettem bele a márciusi megjelenéseket, aztán jól elfelejtettem posztolni március elején. Mentségemre legyen mondva, hogy időközben lezavartunk egy költözést, kicsit felfordult az életünk, de persze ez mit sem számít a könyvkiadóknak, akik ontják magukból a könyveket márciusban. Szóval volt megint volt néhány új megjelenés, amire szemet vetettem. Jöjjön a lista, hátha megtetszik nektek is valami!
Február valahogy az a hónapja az évnek, amikor már alig várom, hogy elérkezzen az igazi tavasz. Persze látszódnak már a jelei, nyílnak a nárciszok, 5 órakon még világos van, reggelenként csiripelnek a madarak (ha nem fújja el őket az orkán erejű szél és a hóvihar) és persze érkeznek a kiadók könyvei is. Jöjjenek a február hónapban várt megjelenések, amikre szemet vetettem! Előre szólok, hogy elég tetemes a lista, de hát ez van ha ez ember lánya mindent elolvasna legszívesebben.
forrás : flickr |
Sajnos én ritkán olvasom kortárs szépirodalmat (tudom, tudom, többet kéne), de amikor jött a lehetőség, hogy beleolvassak Az Aranypinty első 100 oldalba nem haboztam sokáig. És jól is tettem, mert Tartt ebből a kis ízelítőből ítélve korrekt regényt írt. Az írónő munkásságát bevallom eddig nem ismertem, de amit az első 100 oldal nyújtott az bőven elég volt arra, hogy érdekelni kezdjen. Maga Az Aranypinty és az írónő többi regénye is.
"Barátságunk szellemében nem győztem piszkálni, hogy túldolgozza magát. Egyszer a piros cipős balerinához hasonlítottam, aki képtelen abbahagyni a táncolást. Azonnal rávágta, hogy pont az ellenkezőjéről van szó: a balerina halálra táncolja magát, ő pedig azért táncol, hogy életben maradjon."
Hallottam már Irvin D. Yalom Schopenhauer terápia című könyvéről (egy ideje fenn van a kívánságlistámon), ami a fikciót és a pszichoterápiát ötvözni. Most a Park kiadó jóvoltából elolvashattam az idős pszichiáter legújabb történetét, aminek az alapsztoriját egy magyar származású, Amerikába kitelepült túlélő zsidó visszaemlékezése adja.
Yalom és Brent egyetemi csoporttársak, ám megismerkedésük is véletlennek köszönhető. A könyvtárban találnak egymásra, és egy közös feladat/munka köti őket össze. A két teljesen mást tanuló és más mentalitással rendelkező ember több éven át marad kapcsolatban. 50 éves egyetemi találkozójukon Brent olyan titkot oszt meg Yalommal, ami teljesen letaglózza az idős pszichiátert.
"Az álmaimban… szinte mindegyikben két dolog bukkan fel: a holokauszt
vagy a műtő. Vagy az egyik, vagy a másik, és a kettő néha összeolvad. És
valahogy ezek az álmok, akármilyen szörnyűek, brutálisak, véresek,
lehetővé teszik, hogy a másnapot viszonylag tiszta lappal kezdjem.
Mindegyik afféle biztonsági szelep. Mint az örvény, ami előbb feldobja,
aztán eltörli a sötét emlékeket."
Brent minden idejét még idősen is arra használja, hogy embereket mentsen szívsebészként. A munkába menekül mert a múltja miatt éjszakáról éjszakára rémálmok
kínozzák a magatehetetlen zsidók miatt, akiken sem ő, sem senki nem
tudott segíteni. Hatalmas teherbírással műt, és idős korára is aktívan harcol azért, hogy támogatást szerezzen olyan kórházaknak, ahol az ő módszereivel műtött emberek új esélyt kapnak az életre. Egy ilyen támogatás miatt utazik Caracasba, ahol a reptéren megpróbálják elrabolni. Ekkor hangzik el a kötet címét adó: Szólok a rendőrnek! mondat.
Ez indítja be Brentben azt, hogy meg kell osztania a háború szörnyű élményeit barátjával a pszichiáterrel, aki majd analizálja őt és végre meghallgatja több mint 50 évnyi némaság után.
Nemcsak arról volt szó, hogy Bob hallgatott a múltjáról, hanem arról is,
hogy én nem akartam tudni róla. Összejátszottunk a tartós hallgatásban.
A történet szörnyű, amit Yalom is iszonyodva hallgat. (Ezeknél a sztoriknál a szerző a saját életével von párhuzamot, így róla is sok mindent megtudhatunk.) Mindenki hallott már a nácikról és a nyilasokról, azokról a kegyetlen megtorlásokról a zsidók ellen, ami a kötetben egy fiatal 16 éves fiú szemével átélve és leírva még borzasztóbbnak tűnnek. Brent mesél a Budapesten töltött időkről, Miklós nevű barátjáról, aki mások szeme láttára vérzett el a nyilasok lövései után az utcán. A félelem és a veszély mindennapos társai voltak a fiatal fiúnak, aki megpróbálta túlélni ezt az egész helyzetet, amibe azért került mert más a származása és a vallása.
A Caracasban feltűnt rendőr és a Budapest utcáján a nyilas megtorlástól Brentet megvédő rendőr alakja közös kapocs a múlt és a jelen között. Az emlékezés, ami olyan fájdalmas, tökéletes alapot ad(na) a pszichológiai analízisnek. A kis regényben olvasott történetek pedig abból a korszakból mutatnak be képeket a Bob által átélt helyzetek alapján, amikkel jobban megismerhető a II. világháború kegyetlen szakasza és az egész zsidóság által átélt megpróbáltatások.
Értékelés: 5/4
Irwin D. Yalom stílusa és pszichiáteri hozzáállása nagyon jót tesz a könyvnek, ám sajnos amilyen megdöbbentő történeteket tudunk meg belőle, olyan gyorsan véget is ér az alig 55 oldalnyi párbeszéd és visszaemlékezés. Yalom feloldozza Brentet a Kimondom az ártatlanságodat mondattal, és ő valószínűleg megkönnyebbül az évek hosszú sora óta hordozott szörnyű emlékképektől, ám ebben a történetben sokkal több lenne még. Fogva tartott ez a kis történet, hiába olvastam el több mint egy hete, még mindig felrémlenek a történetek és a párbeszédek.
Kíváncsi lennék Yalom teljes pszichológiai analízisére és az álmokra, amik nem csak Bobnál, de a szerzőnél is feltűnnek sokszor. Remélem a későbbiek folyamán olvashatok még erről, mert a téma nagyon érdekes feldolgozása a holokausztot átélt embereknek.
Kíváncsi lennék Yalom teljes pszichológiai analízisére és az álmokra, amik nem csak Bobnál, de a szerzőnél is feltűnnek sokszor. Remélem a későbbiek folyamán olvashatok még erről, mert a téma nagyon érdekes feldolgozása a holokausztot átélt embereknek.
Oldalszám: 55 oldal
A könyvet köszönöm szépen a Park Kiadónak!