Az Agave könyvkiadó jóvoltából egy igazán borzongató történet juthatott el hozzánk magyar nyelven. A Fiúk a völgyből nemcsak a pokoli, hanem az emberi gonoszt is bemutatja. Ezúttal három bloggerünkkel követheted végig a völgyben élő fiúk menekülését a gonosz elől. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Bloggereink ezúttal R. L. Stine igazi klasszikusait veszik górcső alá!
Legújabb blogturnénkban a Könyvmolyképző Kiadó által újonnan kiadott két részről olvashattok - tartsatok velünk a turnén és játsszatok a kiadó által felajánlott Kísértet-part (1.) és Váljunk láthatatlanná! / A Láz-mocsár vérfarkasa (2-3.) kötetekért.
Ha egy igazán borzongató könyvet keresel, meg is találtad! Ketchum a Holt idény folytatásával tér vissza, ahol a vademberek ismét emberekre vadásznak, és csak a rendőrségen múlik, meg tudják-e állítani őket. Ha kíváncsi vagy hogy tetszett nekünk, tarts velünk a turnén, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted.
Jack Ketchum Holt idény című regénye eredetileg 1980-ban jelent meg, viszont akkoriban annyira brutálisnak találták, hogy csak erősen vágott verzióban tárták az olvasók elé. Az Agave Könyveknek hála a magyar olvasóközönség most az eredeti változatot olvashatja, amiről ti is megismerhetitek négy bloggerünk véleményét. Tartsatok velünk a turné állomásain, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!
J.D. Barker a 4MGY trilógia és a Dracul után valami egészen más fába vágta a fejszéjét. A Szíve helyén sötétség című regénye hamisítatlan és letehetetlen Barker stílusban íródott, de erősen idézi Stephen King és Dean R. Koontz korai alkotásait, a fő ihletet pedig Charles Dickens egy fő műve adta. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!
Ha szereted a boszorkányos és félelmetes történeteket, akkor Thomas Olde Heuvelt HEX - Egy boszorkány bosszúja című könyve neked is kötelező beszerzés lesz, ugyanis a holland szerző első bemutatkozó regénye hátborzongatóra sikeredett. Erről mesél nektek a Blogturné Klub 5 bloggere is, akik elolvasták a regényt, és sok mindent megtudtak Katherin
e-ről, a boszorkányról, aki már nagyon régóta kísérte Black Spring lakosainak életét.
Ha velünk tartasz a turnén neked is esélyed van megnyerni a Maxim Kiadó által felajánlott HEX - Egy boszorkány bosszúja című regényt. Felkészültél? Vigyázat! Csak akkor csatlakozz, ha nem félsz a boszorkányoktól!
e-ről, a boszorkányról, aki már nagyon régóta kísérte Black Spring lakosainak életét.
Ha velünk tartasz a turnén neked is esélyed van megnyerni a Maxim Kiadó által felajánlott HEX - Egy boszorkány bosszúja című regényt. Felkészültél? Vigyázat! Csak akkor csatlakozz, ha nem félsz a boszorkányoktól!
Újabb Témázásba szálltam be, ami most egy kicsit rendhagyó lesz. A főszerepet most a sorozatok kapják, amiknek én is nagy rajongói vagyok. Egyre másra keresem a könyves (és persze nem könyves) témájú sorozatokat, amik elszórakoztatnak és kikapcsolnak. Ezekből válogattam össze egy csokorra valót, ami közül én is nézek én is néhányat, illetve tervben van pár új is tervben. Ti melyiket láttátok már? Vagy mit ajánlotok? Várom a kommenteket!
Tudom, tudom, hogy karácsonyig már csak 2 egész nap van, ám még mindig van esélyed beszerezni a fiúdnak, férjednek, unokatesódnak, apukádnak, öcsédnek, esetleg apósodnak a karácsonyi ajándékot. Főleg, ha szeretnek olvasni! Ajánlok ugyanis 16 könyvet, aminek szerintem a fiúk, férfiak örülni fognak, ha ezt bontják ki a fa alatt!
Az Athenaeum Kiadó elhozza nekünk a kegyetlen jövőt. Nagy Britannia egykori fővárosában kannibálok élnek, Londiniumban és külső területein pedig emberek próbálnak túlélni az atomháború után. Élelmiszer alig van, az állatok kihaltak, a lakosság éhezik, a nemesek pedig castingokon gyűjtik be a húst.
Londinium hercege kegyetlen történetében keveredik Shakespeare kora, a kietlen jövő, a mondák, legendák és a vérszomjas főhőseik története. Erős gyomor kell hozzá, de a Blogturné Klub 5 bloggere vállalta azt a feladatot, hogy bebizonyítsuk, nem félünk a kannibáloktól. Tarts velünk és a turné végén, ha ügyes vagy megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyv egyik példányát.
Fülszöveg:
Nagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…
Kannibálok, és Shakespeare? Nekem elég volt ez a két hívószó, és már repültem is rá az Atheneaum Kiadó új könyvére. A fülszöveg is elég "ennivaló" volt, úgyhogy én sok gusztustalan jelenetet vártam TST könyvétől. Szerencsére nem csalódtam, de tudom, hogy lesznek olyanok, akiknek ez nehéz olvasmány lesz. Mondhatnám, hogy megfekszi majd a gyomrukat, de ez olyan morbidul hangzik, pedig igaz.
A történet helyszíne az egykori London, a nem túl távoli jövőben, de már túl egy nagy atomháborún, ami teljesen megváltoztatta a Föld állapotát. Az állatok elpusztultak, csak néhány ember élte túl a csapást, ők is föld alatti helyeken bujkálnak. Az égből savas eső hull, szinte alig terem meg valami, állatok nincsenek, az egész világ éhezik. A könyv csak Londinium és környékére koncentrálódik, és a könyv legelején arról sem tudunk, hogy mi történt és miért, csak két fiút ismerünk meg. Az egyik főszereplő Demetrius, akinek bár él még a családja, de nincsenek jó körülmények között. Dem haverja Luke egyedül él, a fiúk haverként régóta számíthatnak egymásra. Demetrius édesanyja nagyon beteg, testvérei nem tudják eltartani a családot, apjuk nem tud pénzt szerezni, így az egyetlen esélyt fiukban látják. Ahhoz, hogy pénz szerezzenek el kell jutni a fiúnak Londiniumba, hogy ott aztán megegyék, mert akkor a család a húsáért cserébe sok pénzt kap.
A könyv elején megismert Demetriusból nagyjából semmit sem néztem ki. Annyira nyámnyila, béna volt, hogy kicsit drukkoltam is, hogy haljon meg (jó, ez nem szép dolog), és Luke-kal folytatódjon a könyv, mert ez így ciki. Szerencsére nyilván nem így lett, és Demetrius lett az utóbbi idők leggyorsabban fejlődő karakter, akit megismertem. Ezért nagy respect jár neki!
Mindenki meghal. A nagy igazság ez. S az igazságra sosem sütötték a szépség bélyegét. Sem a méltóságét. S ki oly halált idéz elő, mely nem méltó emberi értékrendhez, nem hal meg emberként.
Luke és Demetrius együtt indulnak neki Londiniumnak, hogy akkor ők majd szerencsét próbálnak a városban, ahol a nemesség él. A nemesek, akik emberi húst fogyasztanak. A fiúk vágya, hogy ők legyenek a fő fogás Londinium polgármesterének lányának lagziján, ám vajmi kevés esélyük van erre földönfutó szegénylegényként. Persze, ahogy annak lennie kell és ahogy az mesékben van egyiküknek sikerül, és az nem a lúzer főszereplőnk lesz. Luke-ot választják ki a lagzis lakomára, az ő húsát szolgálják majd fel, hogy Abigail a polgármester csodaszép lánya és friss vőlegénye falatozhasson a fiatal húsból. Demetrius ott szúrja el, hogy túl közel kerül a castingon (így hívják a szertartást, ahol a Globe család kiválaszthatja a lakoma "sztárjait".) a lányhoz, és megcsókolja.
A nemesekhez ugyanis nem érhet senki, főleg nem egy rangon aluli személy. Míg Luke-ot elviszik és felhizlalják, addig Demetrius abban a konyhában köt ki, ahol naponta több száz nemes falatozza az önkéntes (vagy éppen nem annyira önkéntesek) testek húsát. És ez amennyire morbidul hangzik, leírva sem jobb.
T.S.Thomas szerintem zseniálisan felépítette ezt a világot, ami a jövő, de mégis annyira zárt és annyira felfoghatatlan, hogy közben ott élnek a múltban a szereplői. Mert hiába London (Londinium) a lerombolt épületek között nincs mindenhol közvilágítás, a nemesek Shakespeare korabeli ruhákban járnak, ékesszólóan beszélnek és nagy lakomákat tartanak. A Globe színházban Shakespeare darabokat adnak elő, nyoma sincs a technikának, gramofonon szólnak a régi zenék, testőrök védik az uralkodókat, és repülő léghajókkal közlekednek autók helyett. Londinium alatt a régi metró hálózatában óriási fertőzött patkányok élnek, és egy lázadó csoport is tevékenykedik ugyanitt. Ők szeretnének lerombolni a kannibál társadalmat, így a nemesek közül senki sincs biztonságban.
A könyvben rengeteg ármánykodás és titok van és ezeket jól elosztotta a TST. Mindig kapunk egy-egy fura mozzanatot, és most nem a gyomorforgató részekre gondolok, bár azokból is bőven kijut. Az élő emberek feláldozása, és elfogyasztása nem éppen humánus részletei a könyvnek, de kellőképpen beleégnek az ember agyába. Demetrius, mint főszereplő nagyon sokat változott a könyv kezdetétől az utolsó katartikus végső jelenetig. A fiú eljut a castingig, majd egy utolsó senkit csinálnak belőle, egy rabszolgát egy étteremben. Itt tanul meg a késsel bánni, itt ismerkedik meg a titokzatos Séffel, aki az emberekből készít különleges fogásokat. Ebbe az étterembe jár Abigail is, akiért Demetrius különleges rajongással van és megpróbál újra közel kerülni hozzá.
Ebben a groteszk világban senki sem él sokáig, mindenkiből lehet főfogás valahol úgyhogy. A szereplők úgy hullanak, mint a legyek, így nem is szimpatizáltam senkivel, mert sejtettem, hogy felesleges. A szegény káposztazabáló Demetriusból, aki vegetáriánusként él a nagy városban az étteremben, ahol rabszolgaként tartják állat módjára valami bekattan. Különleges volt olvasni a lapok között a fiú őrült gondolatait, amik nem értek meglepetésként, hiszen ebbe a világba nagyjából csak beleőrülni lehet. Véres jelenetek, hirtelen halálesetek, rengeteg kegyetlenség, ám a fiú ettől egyre erősödik, és egyre bátrabb lesz és végül eléri célját. Bekerül a palotába, és ő lehet Abigail híres esküvőjének főfogása.
Értékelés: 5/4
Nagyon bírtam, hogy a könyv ennyire véres, és gusztustalan. Tudom, hogy ez nem éppen normális dolog, de ha belegondolunk, hogy mostanság már az ingerküszöbünk ennyire alacsonyan van (legalábbis az enyém), akkor kellenek az ilyen könyvek, amik egy kicsit feldobják a megszokott unalmat. Mert a Londinium hercege egy pillanatra sem volt unalmas számomra.
Bár Demetrius Wannamakert nem mindig kedveltem olvasás közben, de amikor a konyhára kerül és a túlélésért játszik egyre többet és többet mutat magából és sötét énjéből, ott már tudtam, hogy nem lesz gond vele. A végére persze nem lett szimpatikusabb, mert vannak tettei, amikre nehéz szemet hunyni, de nem lett sablonos. Sőt! Tökéletesen látja magát, és még viccet is csinál magából, kifejezetten gunyorosan tud megnyilatkozni saját magáról.
A sok intrika, meg ármánykodás miatt egy percre sem áll le a könyv, mindenkiből lehet ellenség, és cinkos szövetséges is. A könyv háromnegyedénél végre megértjük, hogy mit akarnak a lázadók. A bál előtti halloweeni álarcosbál kifejezetten izgalmas volt, a lakodalom és az élve tálalás (melynek főszereplője Demetrius) a menyegző után hátborzongató és rengeteg nem várt haláleset miatt nagyon emlékezetes lett. Persze nem attól jó egy könyv, hogy sokan elhullanak benne, és tele van gusztustalanságokkal (élő emberek módszeres elfogyasztása, az áldozatok könnyeinek lecsapolása majd jóízű elfogyasztása, rabszolgasorsba hajtott őrült emberek szenvedése és a többi) hanem attól, hogy az író ennek ellenére jól felépítve és összerakva tárta elénk a világot.
Mind a leírások, mind a szereplők érdekesek voltak, tetszett a párhuzam volt a modern és a régi világ között (technika vs középkori állapotok) és persze oda voltam Lándzsarázó Vilmos rajongásáért is. A karakterfejlődéssel semmi gond nem volt. Demetrius rengeteg változik. Nem mondom, hogy mindig előnyére, de mindenképpen érdekes volt végigkövetni sorsát. Luke, bár nem végig szerepel benne, de ő is emlékezetes dolgokat tesz. A polgármester, Abigail és vőlegénye, a konyhai dolgozók, és a Towerben élő fura szerzet is mind-mind fontos szereplők voltak.
Hogy mi nem tetszett? A sok szenvedés, kizsigerelés és morbid dolog közben úgy éreztem, hogy nem tudom hová tart a történet. Olyan volt, mintha egy helyben toporognánk és hogy ennek a sok fékevesztett öldöklésnek semmi haszna. Hogy senki sem irányít, senki sem tudja merre tart mindez, és senki sem jó vagy senki sem tudja, hogy mi célból megy az egyik tábor és a másik tábor között a harc. Az atomháború utáni túlélők legendája (amit Abigail dadája mesél a lánynak elalváskor) kifejezetten untatott, bár értem, hogy miért került bele a regénybe, de nekem nem tetszett.
Néha éreztem egy-két logikai bakit, amit szépen fel is jegyzeteltem, de aztán elhagytam a papírt, így már nem is tudom, hogy pontosan mik voltak ezek. Mondjuk nem vonnak le túl sok pontot a végéből, éppen csak egy kicsit, hogy ne legyen tökéletes könyv T.S.Thomas első regénye.
Mindenesetre én roppant kíváncsi vagyok, hogy a véres menyegző után mi lesz a többi szereplő sorsa és hogyan folytatódik a Londinium hercegének meséje.
UI: Ha nem jöttetek volna még rá az írói név csak álnév, egy magyar férfi szerzőt takar, a könyv pedig hiába ifjúságinak van bekategorizálva, ez bizony nem ajánlott csak azoknak, akik tényleg bírják a kegyetlen dolgokat.
Blogturné extra: Shakespeare korabeli London
A könyv olvasása közben nagyjából ilyen képek villantak be a helyleírásoknál, ahogy a következő képeken láthatjátok. Demetrius kalandos útja során sok helyen megfordult (Whitechapel, Tower börtön, London egykori parlementje,) úgyhogy jó volt egy kicsit megnézegetni a régi London térképét. Jöjjön pár korhű kép abból a korból, amikor Shakespeare élt és alkotott.
Nyereményjáték:
A Londinium hercege könyvben fontos szerepet kap a híres angol drámaíró Shakespeare. A szereplők gyakorta idéznek a műveiből, és színdarabokat is előadnak. A Blogturné bloggereinek posztjában találtok egy-egy idézetet egy-egy Shakespeare darabból. A te feladatod rájönni, hogy melyik tragédiájából vagy komédiájából származik a részlet.
Az éj palástja eltakar előlük,
S ha nem szeretsz, hadd leljenek meg ők.
Hadd haljak inkább a haragjuk által,
Mint hogy szerelmed nélkül haldokoljak.
S ha nem szeretsz, hadd leljenek meg ők.
Hadd haljak inkább a haragjuk által,
Mint hogy szerelmed nélkül haldokoljak.
Ha helyesen beírjátok a Rafflecopter dobozba, hogy melyik műből származik az idézetet, a turné végén nektek is van esélyetek megnyerni az Atheneaum Kiadó által felajánlott Londinium hercege című könyv egy példányát.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A turnéban részt vevő blogok:
09.06. Zakkant olvas
09.07. Deszy Könyvajánlója
09.08. Media Addict
09.09. Bibliotheca Fummie
09.10. Kelly és Lupi olvas
A Fumax Kiadónál végre magyarul is olvashatjuk Josh Malerman lélegzetelállító könyvét, ami valami olyat hoz a thrillerek közé, ami nagyon egyedi és új. A Madarak a dobozban regény apokaliptikus történetének főszereplője egy anya, aki egy olyan szörnyű világban él, ahol valami őrült dolog üti fel a fejét az emberek között. A világ egyre kegyetlenebbé válik, és az emberek vírusszerűen megölik magukat. Malorie küzd a túlélésért, és bátor tettre szánja el magát. Kimerészkedik a búvóhelyéről, és egy veszélyes utazásra indul két 4 éves gyerekkel, hogy végre megtalálja a biztonságos helyet. De ez nem egyszerű, mert a kinti világban valami szörnyűség lopakodik, amikre nem szabad ránézni.
A Blogturné Klub 4 bloggere végigkíséri Malorie és a gyerekek veszélyes utazását ebben a kegyetlen világban, ahol szörnyetegek leselkednek a bokrokban és senki sincs biztonságban. Tarts velük te is ezen az izgalmas utazáson, és légy része a Madarak a dobozban rémisztő történetének. Ha elég bátor vagy a turné végén a nyereményjátékban megnyerheted Josh Malerman letehetetlen debütáló regényét magyarul.
Fülszöveg:
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.
A könyv adatai:
Josh Malerman: Madarak a dobozban
eredeti cím: Bird Box
sorozat: Fumax Thriller
műfaj: thriller
kartonált, kivágott (stancolt)
méret: 142×198 mm
kb. 256 oldal
Fogy. ár: 2.995-Ft
ISBN 978-615-5514-20-3
Úristen! Ezezezezez mi volt? Még több Josh Malermant akarok olvasni most azonnal! És még több Madarak a dobozban történetet a könyvpiacra!
A jó értelemben vett felcsattanásomat hallottátok. Josh Malerman könyve nálam eddig az év egyik legizgalmasabb olvasmánya volt. Tudtam, hogy jó lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Nem tökéletes könyv a Madarak a dobozban, de a hangulat, amit átad az valami félelmetes. És a jó értelemben az.
Mindig leírom, hogy szeretem az olyan könyveket, amiknek külön atmoszférájuk van, berántanak és nem eresztenek. Azok a jó könyvek, amik amíg olvasom teljesen a hatásuk alatt vagyok. És hogy ez egy thrillernél, hogy is mutatkozik meg nálam? Tövig lerágott körmök, iszonyatos mennyiségű szotyi elfogyasztása,
Malorie egy átlagos nő Amerikában, aki testvérével Shannonnal él, szüleik tőlük távol egy másik városban. Malorienak állandó barátja, de egy görbe este után néhány hét múlva felfedezi, hogy történik vele valami. Ahogy a világban is. Csak ott nem örömteli eseményekről ad hírt a tévé. Malorie és tesója megdöbbenve nézik az CNN tudósítását és értetlenül állnak az "Orosz jelentése" előtt. Szentpétervárban, majd 2 másik helyen is történik egy-egy furcsa gyilkosság, öngyilkosság kombó. Egy anya élve elássa a gyermekeit, majd egy törött cseréppel felvágja az ereit, egy autós és utasa az éjszakában megállnak, a sofőr elvégzi dolgát az út szélén, az utasnak valaki addig letépi az arcát, majd a sofőr leemeli a kocsi platóján található körfűrészt és szétfűrészeli magát. Egy másik esetnél felvétel is készül. Mindegyik előtt állítólag láttak valamit az elkövetők, aztán borzasztó tettekre vetemedtek.
Meguntam a draftban várakozó postokat, úgyhogy most kiszórom őket a nagy világba, hogy tudjak haladni a többivel, amik hosszabb postot kapnak. Úgyis vannak könyvek, amikről nem tudok annyit írni, mint amennyit szeretnék, mert egyszerűen nincs ihlet, vagy rövid, illetve túl spoileres lenne a post. Szóval ez amolyan (szél)jegyzet, ezúttal is csupa olyan könyvről, amit még 2013-ban olvastam ki.
Sohonyai Edit: Jasmine, avagy mégis kell a szerelem?
Sohonyai Edit könyveire 2012-ben izgultam rá, amikor a Rukkoláról megszereztem a Le a csajokkal! című könyvet, amit imádtam :) Gyorsan sikerült begyűjteni néhány ifjúsági könyvet is az írónőtől (Le a pasikkal!, Macskaköröm, és Jasmine). Edit az a fajta írónő, aki könnyed humorral és vicces karakterekkel ábrázolja a '90-es évekbeli kamaszok helyzeteit, problémáját és dilemmáit. Mivel én is ekkoriban voltam kamasz, így közel állnak hozzám a történeteik, kicsit újra visszakerültem az ált.isis osztálykirándulásokba és a suliba. A Jasmine, avagy mégis kell a szerelem főszereplője egy félvér lány, akit nem nehéz kitalálni folyamatosan csúfolnak vagy cikiznek osztálytársai. Jasmine félénk, ám új barátokra lel, és a szerelem is bekopogtat. De addig még túl kell lendülnie mindenféle problémán.
Értékelés: 5/3.5
Tipikus ifjúsági könyv, ami nosztalgikus hangulatba kerít(het)i az olvasót. Én szerettem, de semmi komoly mélysége, illetve csúcspontja nem volt a regénynek. Aranyos sztorik, vicces szituk, még így felnőtt fejjel is.
Sohonyai Edit könyveire 2012-ben izgultam rá, amikor a Rukkoláról megszereztem a Le a csajokkal! című könyvet, amit imádtam :) Gyorsan sikerült begyűjteni néhány ifjúsági könyvet is az írónőtől (Le a pasikkal!, Macskaköröm, és Jasmine). Edit az a fajta írónő, aki könnyed humorral és vicces karakterekkel ábrázolja a '90-es évekbeli kamaszok helyzeteit, problémáját és dilemmáit. Mivel én is ekkoriban voltam kamasz, így közel állnak hozzám a történeteik, kicsit újra visszakerültem az ált.isis osztálykirándulásokba és a suliba. A Jasmine, avagy mégis kell a szerelem főszereplője egy félvér lány, akit nem nehéz kitalálni folyamatosan csúfolnak vagy cikiznek osztálytársai. Jasmine félénk, ám új barátokra lel, és a szerelem is bekopogtat. De addig még túl kell lendülnie mindenféle problémán.
Értékelés: 5/3.5
Tipikus ifjúsági könyv, ami nosztalgikus hangulatba kerít(het)i az olvasót. Én szerettem, de semmi komoly mélysége, illetve csúcspontja nem volt a regénynek. Aranyos sztorik, vicces szituk, még így felnőtt fejjel is.
Ha valaki azt mondja: „Menjünk ki, valahogy csak megoldjuk!”, nyomjunk a kezébe egy pisztolyt egyetlen golyóval, és közöljük vele, hogy ez egyszerűbb módja az öngyilkosságnak.
A tavalyi év legjobbjának tartottam Max Brooks Zombiháború című könyvét (itt lelkendeztem róla), úgyhogy be kellett szerezzem a másik magyarul megjelent másik könyvét is. Persze tudtam, hogy nem lesz ugyanolyan hatással rám, mint a WWZ, mert lényegében ez egy kézikönyv, vagy nevezhetjük tankönyvnek is.
Leckék és útmutatók azoknak, akik szeretnék túlélni azokat a napokat, amikor is elárasztják a zombik a világot és nem lesz hová menekülni, mivel védekezni, mivel utazni, mivel táplálkozni, hol lakni stb. Vagyis ennyire azért nem rossz a helyzet, hiszen mindenhol lesznek olyan részek, ahol kevesebb élőhalott fog majd császkálni (fent északon, ott ugyanis belefagynak a hóba) illetve a szigetekre is nehezebben jutnak el, hiszen nem tudnak úszni a zombik, de ugye ha valahová eljut a fertőzés nincs menekvés...
A könyv az elején kezdi a dolgokat, hogy hogyan zajlana az élet tovább, ha egy vírus (történetesen itt Solanum névre hallgat) megfertőzné a világot. A Solanum eredetéről, tüneteiről, a megfertőződésről és a fajok közötti fertőződésről is megtudhatunk mindent és persze a gyógymódról is szó esik. Vagyis arról szó sincs és ezért problémás ez az egész helyzet.
A zombik átlagos "élettartalmát", vagyis azt, hogy milyen hosszú ideig képesek funkcionálni, mielőtt teljesen elrohadnának, három és öt év közötti intervallumra becsülik.
A Zombi túlélő könyv nagyon alaposan leír mindent a zombikról. Hogyan lélegeznek, mit esznek, mit isznak, hogyan hallanak / látnak / szagolnak / tapintanak, és a viselkedésükről is szó esik. Testfelépítésükről, járásukról, mászásukról, bomlásukról, szaporodásukról, vérkeringésükről.
Nagyon részletes könyv, amiből jól megismerhetőek az élőhalottak kívülről (és belülről), anatómiailag, ami lehetőséget ad arra, hogy elpusztítsuk őket. De mivel is kezdjünk neki? Ez itt a kérdés!
A könyv nagy részét azonban azt teszi ki, hogy Max Brooks leírja, hogy mivel viselhetünk hadat a zombik ellen. Milyen fegyverek használhatóak ellenük és mik adják a túlélési felszerelésünk alapjait.
A tökéletes fegyver kiválasztásakor el kell felejtenünk azokat a hadviselési doktrínákat, melyek olyan kiválóan működtek embertársaink ellen. Sajnos nagyon is jól tudjuk, egymást hogyan kell legyilkolni. A zombik megölése azonban egy egészen más történet.A fegyverek és jellemzéseik nagyon aprólékosan le vannak írva, megkönnyítve ezzel, hogy ha eljönne ez a pillanat, hogy kitör a zombiapokalipszis (én egyébként hiszek ebben, simán megtörténhet), akkor nem géppuskákkal lőném a zombikat halomra, mert túl hangos és még több élőhalottat odavonzanék ezzel, hanem machetével vagy katanával tenném őket el láb alól.
Sok mindenre felhívta Max Brooks a figyelmemet, ami aztán a The Walking Dead sorozatban (egyébként most indult el a negyedik évad) is visszaköszön. Gondolom a forgatókönyvírók olvasták a Zombi Survival Quide-ot :)
Egy láncfűrész félreismerhetetlen berregése, még ha csak néhány másodpercre kapcsoljuk is be, minden hallótávolságon belül tartózkodó zombinak azt üzeni:
" Vacsora tálalva! "
Értékelés:
5/3.5
Tetszett a könyv, de igazából a végén felsorolt régi feljegyzések vitték el a hátán. Nem mintha a többi nem lenne érdekes, vagy fontos egyszerűen ez egy kézikönyv, aminek bár témája nagyon erős (és fontos), de nem olvasmányos, hanem tényközlő. Ettől függetlenül, ha kitörne a zombiapokalipszis biztos, hogy hasznát venném a könyvben olvasottaknak és a táskámba tenném mielőtt indulnék menekülni, vagy bebiztosítani a házamat.
A könyv végén van egy "Járványnapló", amit bár nem használnék ki (mert ugye nincs ilyen járvány jelenleg, nem is szeretném ha lenne), de mókásnak tartottam :)
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 286 oldal
Max Brooks hivatalos weboldala
Van ám Max Brooks - nak a zombikkal kapcsolatos oldala ITT - mindenféle hasznos dologgal. Pl: letölthető telefon app, amivel átváltoztathatod magadat, vagy a barátaidat zombikká.
Egyébként a könyvbe te is beleolvashatsz magyarul itt alább!
Most újabb film készült el, hasonló témában, bár ez sokkal inkább felnőtt film lesz, valószínűleg korhatárral és több erőszakkal, szexszel és paráztatással.
Azt hiszem, hogy 2014-ben be is mutatják Michel Faber A felszín alatt című regényéből készült filmet Scarlett Johansson főszereplésével. A trailer tök nyomasztó, ellenben én nagyon kíváncsi vagyok a könyvre. Hamarosan be is szerzem majd, mert nagyon érdekel.
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalszám: 288
A könyv fülszövege:
Isserley, aki egy másik világból érkezett földünkre néhány társával, fáradhatatlanul járja Skócia útjait, „megfelelő” stopposokra vadászva. Faber lépésről lépésre bontja ki a jellemeket, a helyzetet, s mire teljes képet kapunk Isserleyről, már el is pusztult. A stopposok kidolgozott, tipikusnak nevezhető jellemek, pszichológiailag megalapozott önálló kis történetet képvisel mindegyik. A Felszín alatt nem igazán horror, nem igazán sci-fi, mégis mind a kettő. Örök irodalmi témát fejt ki: az emberi lét paradoxonját. Felveti a kérdést, mi is teszi igazán emberré az embert? Attól vagyunk emberek, hogy embernek nevezzük magunkat? Vagy attól, hogy le tudunk győzni más fajokat? Attól, hogy otthont teremtünk magunknak? Vagy attól, hogy a természet gyermekei maradunk? Esetleg attól, hogy kommunikálunk? Ezek alapján sem a földi emberek, sem a regényben szereplő idegen, magukat embernek nevező lények nem felelnek meg igazán az ember-képnek: egyik sem „emberebb” a másiknál. Az idegenek társadalma felsőbbrendűnek tartja magát, lenézi az embereket (akiket vodseleknek neveznek), ugyanakkor az ő társadalmuk a legszörnyűbb, legigazságtalanabb társadalmi berendezkedés.
Kaptam nemrég néhány fejezetet ebből a könyvből, de mivel gép előtt nem szeretek igazán olvasni, így ki kellett nyomtatni. Időbe telt, nem is nagyon foglalkoztam vele meg bevallom kicsit féltem nekikezdeni, mert egy tucat tizenkettőnek hittem.
Tegnap hajnalban elolvastam és legszívesebben megcsapkodtam volna magam a kinyomtatott lapokkal, hogy milyen hülye vagyok. Alig várom, hogy megjelenjen és tovább olvassam! (Ezúttal rendes fűzött formában.)
Svéd. Boszorkányos. Izgalmas. Misztikus. Emberi. És kell! Az egész!
A főszereplők (mert többen is vannak ám!) hat lány, akik egy középiskolába járnak és alig ismerik egymást. Egy éjjel azonban megváltozik az életük. A svéd városban megmagyarázhatatlan öngyilkosságok történnek, amiket egy sötét erő irányít. Engelsforsban (a városka neve, ahol a történet játszódik) a fiatalok nem is annyira ártatlanok, mint ahogy azt mindenki várná. Mindegyiküknek van valami titka, valami sötét dolog, amitől legszívesebben menekülnének, ám nem tudnak.
A hat lány (Minoo, Rebecka, Vanessa, Linnéa, Anna-Karin és Ida) mindegyikében van valami különleges erő, amivel együtt kell élniük. De ez nem is annyira egyszerű, mint ahogy azt gondolták azon a teliholdas éjjelen, amikor egy csapásra megváltozott az életük egy kihalt erdei tisztáson. Ráadásul ott van köztük a kamaszos lázadás, a bizalom kérdése és az a sok szorongás. A családtól, az iskolai megmérettetésektől, a szerelemtől, a barátságtól és önmaguktól.
Mats Strandberg és Sara B. Elfgren a két szerző olyan hangulatot teremtett olvasás közben, hogy kirázott a hideg. Bennük megvan mindaz, amitől a svéd írók annyira jók! (Millenium trilógia, Hívj be!)
A megjelenésig már nincs sok hátra, október 25-ig kell csak azon agyalnom, hogy mi lesz a lányokkal, akik mindegyike nagyon sok érdekes történetet rejt. Ebben biztos vagyok. Meg abban is, hogy megveszem az első részt. Aztán a második is, meg a harmadik is.
Mert, hogy a Kör bizony egy trilógia, és az első rész hamarosan debütál. Ha kedvet kaptatok akkor kattanjatok a könyv oldalára a Geopen kiadónál, olvassatok bele a hivatalos blogon, vagy rajongjatok a Kör Facebook oldalán.
Igazából nem is én happoltam ezt a könyvet, hanem egy twitteres ismerősöm Lackó. De én vettem át helyette, így kaptam lehetőséget arra, hogy végre kiolvashassam azt a könyvet, ami miatt Brad Pitt itt tartózkodott Budapesten pár hónapig. Mert, hogy a World War Z (későbbiekben WWZ) könyvből lesz egy film. (Kíváncsi leszek rá, hogy valósítják majd meg azt a mérhetetlen sok erőszakot, megtört embereket és a sok sok zombit, amivel találkoztam a regény olvasásakor.)
Max Brooks könyve napjainkról szól, amikor is kitör egy egészen újfajta háború, ami az egész emberiséget fenyegeti. De itt nem nemzetek és katonái vívják egymás ellen a háborút, hanem a megmaradt Föld népessége és az élőhalottak.
A bolygón elterjed egy vírus, amit "afrikai veszettségnek" hívnak és nem tudnak róla semmit. A nulladik áldozatot kezelő orvos nagyon ijesztő dolgokról számol be a jelentésében, amikor egy kis faluban kezel egy beteget, aki folyamatosan harap és fekete trutyi folyik a sebeiből. Egyre több helyen üti fel a fertőzés a helyét a megharapott emberek betegekké válnak, majd alig 24 óra múlva meghalnak. Vírusnak, fertőzésnek tűnik, mint a spanyol nátha, vagy a pestis - nyállal, harapással és vérfertőzéssel terjed. És nagyon gyorsan. Akik elkapják (akiket megharapnak a fertőzöttek) nem élik túl. (Pár túlélőről esik szó a regényben, erről nem adnak később pontos magyarázatot). A fertőzöttek meghalnak, majd feltámadnak, ám már nem élnek. Csak testek, akiknek egyetlen céljuk van. Szétharapni, szétszaggatni minden élő és mozgó embert.
Zombik. Élőhalottak. Zék. Zack.
"A történelemben először olyan ellenséggel álltunk szemben, aki tényleg megvalósította a totális háborút. Számukra nem létezett tűréshatár. Nem tárgyaltak, és soha nem adták meg magukat. A végsőkig harcoltak, mert velünk ellentétben ők mindannyian, a nap minden percében arra törekedtek, hogy minden élőlényt elpusztítsanak a földön."
Nem a zombik ijesztőek a könyvben, hiszen ők (is) elpusztíthatók. Az az ijesztő, hogy Brooks annyira valóságosan szedte össze az történetet, az adatokat és annyira elképzelhető az egész helyzet, hogy arra nincsenek szavak. A könyvben egy ENSZ megbízott beszélget a WWZ-ben fontos szerepeket betöltött emberekkel a háború után. Túlélőkkel, háborús hősökkel, magánemberekkel, orvosokkal, asztronautákkal, családanyákkal, katonákkal, pilótákkal, de még egy japán hekkerrel is, aki túlélte a Nagy Pánikot (a zombik elterjedése utáni időt).
Minden egyes rész, egy-egy különböző nézet, hozzáállás és egy-egy megdöbbentő sztori, néhol csak egy hosszú monológban (visszaemlékezésben), néha egy interjúban. Ezekből kiderült, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az embereknek, milyen dolgokat kellett megoldaniuk és mennyire volt szervezett az ellenállás és a különböző államok hozzáállása a WWZ-hez.
Valóságos. Félelmetes. Megrázó. Sodró. Lebilincselő. Megdöbbentő. Érdekes. Izgalmas.
Értékelés: 5/5
Nagyon sok zombis filmet láttam már (Romero klasszikusain nőttem fel), ha tehetem elolvasom a kezembe kerülő zombis regényeket, de eddig könyv sem volt ennyire érdekfeszítő mint a Zombiháború. Talán azért, mert Brooks úgy fogja meg a történeteket, hogy egy pillanat alatt bele tudod képzelni magad abba, hogy ez a valóság. Elképzeled, hogy a zombik tényleg elárasztották a Földet és minden nemzet azért küzd, hogy uralja ezt a világméretű katasztrófát. Van akinek sikerül, vannak azonban olyan államok, akik hozzáértése és szervezettsége hiánya miatt szinte eltűnnek a bolygóról.
Ha most kitörne egy ilyen világméretű járvány és a zombik elárasztanák a világot ez a könyv szerintem megegyezne a valósággal. És ezért ilyen ijesztő a WWZ. Mindemellett nagyon emberi is.
Brooks könyve igaz, hogy alternatív történelmi fikció, de nagyon alaposan (adatokkal alátámasztva, sok sok magyarázattal és jegyzettel a könyv oldalai alján) bemutatja az államok helyzetét, politikai hozzáállását a WWZ-hez, a katonaságukat, a felkészültségüket, a politikusait, de leginkább az ezek mögött húzó embereket. A döntéseiket, a kudarcaikat, a szenvedéseiket és a borzalmakat, amiket átéltek a nulladik beteg megfertőződése után kialakult háborúban, majd a Nagy Pánikban és a bolygó újjáépítése közben.
Itt bele tudsz olvasni a könyv első 60 oldalába
Kiadó: Könyvmoly kiadó
Oldalszám: 408
Max Brooksnak amúgy van egy Zombis túlélő könyve. Rimánkodok, hogy kiadják azt is, mert nagyon érdekel!
(a videó egy fanmade összevágás, nem a készülő filmből vannak benne jelenetek, de elég jól bemutatja a témát. 18 éven alattiak ne nézzék meg! Nehogy nekem a párnátokba zokogjatok, ha jönnek a gonosz zombik majd az álmaitokban :D A videó alatt van egy két kép is a témában. Ezekért se hajtsatok tovább, ha frusztrálnak az élőhalottak)
A bolygón elterjed egy vírus, amit "afrikai veszettségnek" hívnak és nem tudnak róla semmit. A nulladik áldozatot kezelő orvos nagyon ijesztő dolgokról számol be a jelentésében, amikor egy kis faluban kezel egy beteget, aki folyamatosan harap és fekete trutyi folyik a sebeiből. Egyre több helyen üti fel a fertőzés a helyét a megharapott emberek betegekké válnak, majd alig 24 óra múlva meghalnak. Vírusnak, fertőzésnek tűnik, mint a spanyol nátha, vagy a pestis - nyállal, harapással és vérfertőzéssel terjed. És nagyon gyorsan. Akik elkapják (akiket megharapnak a fertőzöttek) nem élik túl. (Pár túlélőről esik szó a regényben, erről nem adnak később pontos magyarázatot). A fertőzöttek meghalnak, majd feltámadnak, ám már nem élnek. Csak testek, akiknek egyetlen céljuk van. Szétharapni, szétszaggatni minden élő és mozgó embert.
Zombik. Élőhalottak. Zék. Zack.
"A történelemben először olyan ellenséggel álltunk szemben, aki tényleg megvalósította a totális háborút. Számukra nem létezett tűréshatár. Nem tárgyaltak, és soha nem adták meg magukat. A végsőkig harcoltak, mert velünk ellentétben ők mindannyian, a nap minden percében arra törekedtek, hogy minden élőlényt elpusztítsanak a földön."
Nem a zombik ijesztőek a könyvben, hiszen ők (is) elpusztíthatók. Az az ijesztő, hogy Brooks annyira valóságosan szedte össze az történetet, az adatokat és annyira elképzelhető az egész helyzet, hogy arra nincsenek szavak. A könyvben egy ENSZ megbízott beszélget a WWZ-ben fontos szerepeket betöltött emberekkel a háború után. Túlélőkkel, háborús hősökkel, magánemberekkel, orvosokkal, asztronautákkal, családanyákkal, katonákkal, pilótákkal, de még egy japán hekkerrel is, aki túlélte a Nagy Pánikot (a zombik elterjedése utáni időt).
Minden egyes rész, egy-egy különböző nézet, hozzáállás és egy-egy megdöbbentő sztori, néhol csak egy hosszú monológban (visszaemlékezésben), néha egy interjúban. Ezekből kiderült, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az embereknek, milyen dolgokat kellett megoldaniuk és mennyire volt szervezett az ellenállás és a különböző államok hozzáállása a WWZ-hez.
Valóságos. Félelmetes. Megrázó. Sodró. Lebilincselő. Megdöbbentő. Érdekes. Izgalmas.
Értékelés: 5/5
Nagyon sok zombis filmet láttam már (Romero klasszikusain nőttem fel), ha tehetem elolvasom a kezembe kerülő zombis regényeket, de eddig könyv sem volt ennyire érdekfeszítő mint a Zombiháború. Talán azért, mert Brooks úgy fogja meg a történeteket, hogy egy pillanat alatt bele tudod képzelni magad abba, hogy ez a valóság. Elképzeled, hogy a zombik tényleg elárasztották a Földet és minden nemzet azért küzd, hogy uralja ezt a világméretű katasztrófát. Van akinek sikerül, vannak azonban olyan államok, akik hozzáértése és szervezettsége hiánya miatt szinte eltűnnek a bolygóról.
Ha most kitörne egy ilyen világméretű járvány és a zombik elárasztanák a világot ez a könyv szerintem megegyezne a valósággal. És ezért ilyen ijesztő a WWZ. Mindemellett nagyon emberi is.
Brooks könyve igaz, hogy alternatív történelmi fikció, de nagyon alaposan (adatokkal alátámasztva, sok sok magyarázattal és jegyzettel a könyv oldalai alján) bemutatja az államok helyzetét, politikai hozzáállását a WWZ-hez, a katonaságukat, a felkészültségüket, a politikusait, de leginkább az ezek mögött húzó embereket. A döntéseiket, a kudarcaikat, a szenvedéseiket és a borzalmakat, amiket átéltek a nulladik beteg megfertőződése után kialakult háborúban, majd a Nagy Pánikban és a bolygó újjáépítése közben.
Itt bele tudsz olvasni a könyv első 60 oldalába
Kiadó: Könyvmoly kiadó
Oldalszám: 408
Max Brooksnak amúgy van egy Zombis túlélő könyve. Rimánkodok, hogy kiadják azt is, mert nagyon érdekel!
(a videó egy fanmade összevágás, nem a készülő filmből vannak benne jelenetek, de elég jól bemutatja a témát. 18 éven alattiak ne nézzék meg! Nehogy nekem a párnátokba zokogjatok, ha jönnek a gonosz zombik majd az álmaitokban :D A videó alatt van egy két kép is a témában. Ezekért se hajtsatok tovább, ha frusztrálnak az élőhalottak)
fotók: weheartit.com, tumblr
Anno olvastam A szív alakú dobozt Joe Hill-től és teljesen letaglóztam. Jelenleg 86%-on áll a molyosok értékelése szerint, amit simán meg is érdemel. Több mint 1 éve olvastam, de még mindig emlékszem rá. A könyv hangulatára, arra hogy mennyire magával ragadott, arra hogy mennyit izgultam rajta és mennyire féltem néhány résznél. Beteg egy könyv volt, csavaros és Hill stílusa fenomenális. Tökéletes horror könyv! Nem hiába, hiszen Stephen King fia írta. (igaz King stílusa azóta eléggé meredeken leáldozott, de én bízok benne, hogy genetikailag tovább él majd a fiában, mert eddig nagyon úgy tűnik...)
Kaptam nemrég egy Valentin-napi könyves hírlevelet az Alexandrától, ott kattingattam a könyvek között, amikor felfedeztem, hogy érkezik a Szarvak. Azonnal romantikus hangulatba keveredtem, de nem a leértékelt nyáltengertől, hanem Hill-től.
Azt hiszem meglesz a márciusi könyvvásárlásom (januárban a Szingli fejvadász 4-ért adtam ki egy kis pénzt), ezt meg alap, hogy meg kell vennem. Amúgy készül belőle film, mint megtudtam ITT, és a sztorija is tetszik az új regénynek. Kíváncsian várom :)
Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje… és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán.
Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak… (...)
És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert – olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!