Te mit tennél meg azért, hogy megmentsd a házasságodat? Abby és Brendan Hollander kapcsolata válságba került, a megoldást pedig többek között az Édes vagy Pikáns nevű applikációtól remélik. A kezdetben izgalmas és vérpezsdítő játék azonban szép fokozatosan egyre többet követel tőlük, és nem tudni, mikor jön el az a pont, amikor a házasságuk megmentéséért vívott harcban önmagukat veszítik el. Tartsatok velünk J.D. Barker Zárt ajtók mögött című új regényének blogturnéján, és nyerjétek meg az Agave Könyvek által felajánlott példányt!
Ha egy igazán borzongató könyvet keresel, meg is találtad! Ketchum a Holt idény folytatásával tér vissza, ahol a vademberek ismét emberekre vadásznak, és csak a rendőrségen múlik, meg tudják-e állítani őket. Ha kíváncsi vagy hogy tetszett nekünk, tarts velünk a turnén, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted.
Jack Ketchum Holt idény című regénye eredetileg 1980-ban jelent meg, viszont akkoriban annyira brutálisnak találták, hogy csak erősen vágott verzióban tárták az olvasók elé. Az Agave Könyveknek hála a magyar olvasóközönség most az eredeti változatot olvashatja, amiről ti is megismerhetitek négy bloggerünk véleményét. Tartsatok velünk a turné állomásain, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!
Elle Cosimano egy izgalmas, szórakoztató krimi sorozatot indított el, melynek első részét, a Finlay Donovan ölni tudná-t az Agave Kiadó hozta el magyarul is.
Tartsatok velünk a turné folyamán, hogy megtudjátok, sikerül-e Finlay Donovannek túlélni a megpróbáltatásokat, s ha szerencsétek van a játék során a Kiadó jóvoltából felajánlott regényt is megnyerhetitek.
Izgalmas szerzőpárost mutatott be nemrég az Agave Könyvek. Ők nem más, mint James Patterson, és J.D.Barker, akik egyéniben már sokak kedvence, ám együtt egy elképesztően pörgős és nagyon csavaros regényt jegyeznek. A madártollas gyilkosságok egy súlyos pszicho-thriller, amit nem tudsz letenni, ha egyszer belevágsz. Tarts velünk és a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik elmesélik az élményeiket A madártollas gyilkosságok című regényről, amit a turné végén te is megnyerhetsz magadnak. Felkészültél?
J.D. Barker a 4MGY trilógia és a Dracul után valami egészen más fába vágta a fejszéjét. A Szíve helyén sötétség című regénye hamisítatlan és letehetetlen Barker stílusban íródott, de erősen idézi Stephen King és Dean R. Koontz korai alkotásait, a fő ihletet pedig Charles Dickens egy fő műve adta. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!
Rendesen beköszöntött az új évszak, igazi monszum volt az elmúlt néhány napban, és már láttam lehulló faleveleket, meg persze tart még kicsit az indián nyár is, de nekem nagyon őszi hangulatom lett, ezért össze is gyűjtöttem, hogy milyen könyveket (és könyves filmeket) várok idén. Van néhány, ami már megjelent közben, és megpróbáltam összegyűjteni kategóriákba osztva, mert van mindenféle témában van olyan könyv, amire szemet vetettem. Lássuk mikre!
Az előző Dennis Lehane könyv (Az éjszaka törvénye) sajnos csalódás volt, így kicsit félve futottam neki a kedvenc íróm új regényének, ami egy önálló történet. Én, aki a Kenzie és Gennaro sorozatán szocializálódtam, örültem volna, ha végre a számomra ismerős, és szimpatikus szereplőkhoz nyúl az író, de hát Lehane nem igazán azt akarja, amit a rajongók. Az Egymásba veszve viszont szerencsére jobban tetszett, mint az Éjszaka törvénye, ám még mindig elmarad a kegyetlen bostoni alvilágról szóló könyvektől.
Még a nyáron ajánlották nekem a könyvet, előtte nem is hallottam semmit a regényről. Persze még akkor felraktam a Kindlere, hogy meglegyen később. El is telt jó pár hét mire rávettem magam, hogy elolvassam. Talán az idei év eddigi legjobb választása volt.
Annyira vágytam már egy új Dennis Lehane könyvre, mert már nagyjából minden magyarul megjelentet olvastam tőle. Hálám meghallgattatott, amikor az Agave Kiadó kihozta Az éjszaka törvénye című könyvet, annak örömére, hogy Ben Affleck megfilmesítette és a mozikban is bemutatták a Live by night által írt filmet. Azóta én is elolvastam a könyvet, és a filmet is láttam. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, de talán túlzottan nagy elvárásokkal mentem neki az új Lehane-nek, és ez okozta a bajt. Ettől függetlenül remélem, hogy lesz még Lehane regény, amit olvashatunk magyarul, mert az író ettől függetlenül is nagy kedvencem és tényleg ajánlom, hogy ismerkedjetek meg vele, mert baromi jó.
Igaz itt egyben lesz a 24 nap, vagyis inkább 24 ajánló, mert nem vagyok a várakozás híve. Igen, én anno is kibontogattam az összes ablakot és kiettem a csokit.... :D Igazából ez a 24 könyv olyan lesz, aminek én személy szerint örülnék, de persze lehet hogy nektek is tartalmaz újdonságot, mert igyekezetem csak azokból válogatni. Próbáltam kategóriákra szedni a könyveket, hátha így egyszerűbb és áttekinthetőbb a nem éppen rövid poszt :) Jó szemezgetést!
Dennis Lehaneról bátran ki merem jelenteni, hogy egy zseni, és nem mellesleg az egyik kedvenc íróm. Olyan hangulatot és karaktereket alkot meg, amibe imádok belesüppedni és újra és újra elmerülni. Már többször említettem, hogy a könyveivel igyekszem lassan haladni, mert magyarul kevés elérhető azokból, amiket még nem olvastam. Szerencsére jó hír a Lehane rajongóknak, hogy az Agave Kiadó újra a gondozásába vette a szerzőt, és ennek első előfutára az új borítóval megjelent Viharsziget című könyv, ami újra nagy kedvencem lett, amikor nemrég másodszor is elolvastam.
Negyven éve talán még el lehetett kerülni a híreket, ma már azonban nem. Bármerre fordultunk, csak özönlöttek mindenhonnan, hogy tájékoztassanak, agyonnyomjanak, talán még okosítsanak is. Jöttek. Folyton csak jöttek. Nincs menekvés előlük, nincs búvóhely.
Pár éve, amikor a Megszentelt életek című könyvvel recenzióztam az Agave-nek, akkor bukkantam rá Dennis Lehane-re. Tudom, a saját szegénységi bizonyítványom, hogy nem előbb, de valahogy így jött ki. Miután elolvastam az első könyvet tőle, teljesen rákattantam és azonnal beszereztem minden könyvét és azóta évente egyet el is olvasok. Hogy miért csak egyet? Mert sajnos az Agave úgy tűnik nem ad ki többet. Elmentettem a blogpostot, ahol szót ejtettek erről, epekedve vártam 2013-ban a bejelentést, aztán a decembert hátha akkor mégis kiadják de nem történt semmi sem.
S örülhetnek Dennis Lehane rajongói is: folytatjuk a Kenzie-Gennaro-sorozatot, de az Ima az esőért (Prayers For Rain) című könyvre még elég sokat kell várni, mert csak novemberben, a karácsonyi szezon idején jelenhet meg. (2013 nyara)
Aztán idén vagy tavaly mondván, hogy az író könyvére nincs igazán kereslet (???? whatthefuck ???) nem adták ki a folytatást. És nem is készülnek. Semmi erre utaló jel nincs, és én ettől baromi szomorú vagyok. Ha meglenne a biztos angol tudásom, már elolvastam volna úgy, de egyelőre ez még várat magára.
Ennyit a vekengésről, a többi a Hideg nyomonról szól úgyis. Az meg tömény ömlengés, mert Lehane megint olyat írt, hogy húúúúúhhhhaaaaa. Ez a legjobb könyve! Addig legalábbis, amíg el nem olvasok egy másikat tőle.
A március egyébként nem volt annyira költekezős számomra, csak 2 könyv landolt a kosaramban. Elég jó áron jutottam hozzájuk úgyhogy semmit sem bánok :)
Leginkább ezeket vinném:
Alma Katsu: Halhatatlanok,
Rachel Caine: Élőhalottak bálja,
China Miéville: Konzulváros.
Meg Scalzi Vének háborúját, de ha annyira jó, akkor persze a folytatásokat is. Meg Hamilton-t, mert még sosem olvastam, de szeretném. És persze a Gaiman-ek. És az Éhezők viadala trilógiát. Ti mit vennétek?
Már meséltem nektek egy régebbi postban, hogy Lehane mániás lettem, miután elolvastam az Agavétől kapott Megszentelt életek című regényét. Azóta kiolvastam az Egy pohárral a háború és mivel felkerült a várólistámra a Sötétség, fogd meg a kezem belekezdtem ebbe is. Vágytam egy jó krimire, ahol ismerem (és szeretem) a főszereplőket, de mégis a sztori és a sötét már jól ismert hangulat olyan szinten fog beszippantani, amit kevés szerző ér el nálam.
Húh! Így olvasás után a három Lehane könyv közül ez volt a legdurvább azt hiszem. Angie és Patrick egy egyszerű ügyet kapnak, ahol egy pszichiátert fenyegetnek meg. A nő kap egy képet a fiáról, akit Patrick és Angie a fenyegetés után megfigyel. Követik a srácot bárról bárra és egyetemi óráról órára, numeráról numerára, de nem történik semmi említésre méltó. Egy bizonyos pontig, ahol aztán, mint egy az eddig békés tó közepén ringó hajó a hirtelen kitörő vihar miatt szépen felborul minden. Erőszak, gyilkosságok, kínzások, kétségbeesés és várakozás a fojtogatóan forró októberi nappalok és a hideg éjszakák között. A sötét végérvényesen lecsap és a Kenzie-Gennaro páros soha nem látott kegyetlenséggel találja szembe magát.
Az óceán visszakerült a tóba, és bennem csak annyi tudás maradt – mintha álomból ébredtem volna egy nyári napon –, hogy nemrég még mindent tudtam.
Csodálatos és felemelő, szomorú és tanulságos, gyerekkort idéző és néhol sötét valóságba repítő, szívmelengető és kedves történet ez a Gaiman regény. Egy szuszra végigolvasható olyan picike, de ennek ellenére nagyon masszív darab. Tudjátok, vannak könyvek, amiket ha egyszer elolvasol emlékszel rá, mert magával ragadott és tudod, hogy újra el fogod olvasni és akkor is így elvarázsol majd. Nah ez ilyen volt számomra.
Nem olvastam még bevallom semmit sem Gaiman-től (ha nem számítjuk a Terry Pratchettel közösen kivitelezett Elveszett próféciákat) így lövésem sem volt, hogy mire számítsak. Tudtam, hogy Gaiman az a pasi, aki csodálatos dolgokra képes. Aki leír egy-egy mondatot olyan szókincsekkel, hogy abból kibontakozik valami varázslat. A történeteiben van tanulság, misztikum (de nem olyan gagyi fajta) mégis olyan emberekről szól mint mi. Akiknek ugyanolyan érzései vannak mint nekünk. Gaiman úgy ír, hogy az átlagos történetei mesésnek tűnjenek, de mellette mégis őszinték és nagyon igaziak.
Ilyen történet volt az Óceán az út végén.
"Ez most már nekem is világos. De akkor nem így láttam! Azt a legnehezebb tudni, hogy mikor bízhatunk meg a magukfajtákban, és mikor nem. Magának egészen mások az elvei, nem? Úgy értem, nincs ezzel semmi gond, ezt teljes mértékig elfogadom. Eszembe sincs ítélkezni. A céljaink, végtére is, ugyanazok, ha az eszközök különbözőek is."
Sablonos szöveg megint úgy kezdeni egy blogpostot, hogy erről a könyvről nehéz írni, anélkül, hogy ne lőném le a cselekmény szálait, így muszáj óvatosnak lennem, hiszen egy kémkönyvről van szó. Ráadásul a jobbik fajtából!
Előzőleg már megpróbálkoztam egy John le Carré regénnyel, A mi emberünkkel, ahol megismertem az író által teremtett világot. Le Carré most is hasonlóan hozza a stíluselemeket, ám a valahogy mégis más. A Suszter, szabó, baka, kém cselekménye egy oda nem illő, de jelentős mozzanattal indul. Egy bentlakásos iskola életébe nyerhetünk betekintést egy kisfiú által, aki egy esős nap felfedezi, hogy egy érdekes új alak érkezik lakókocsival a környékre. Ő Prideaux és a múltjáról senki sem tud semmit. Nem úgy mint George Smiley, aki a Körönd (angol hírszerzés) egyik kiemelkedő, de már nyugdíjba vonult hírszerzője. Smiley egy kicsit beporosodott öregúr, aki nem szereti az esőt, és éppen most hagyta el a felesége és utál taxira várni. Amikor a legkevésbé számít rá, egy volt munkatársa olyan információkat oszt meg vele, amik felbolygatják az egész Köröndöt és a régi nagy öregek Smiley-t bízzák meg, hogy göngyölítse fel az ügyet és derítsen fényt az árulóra, aki Karlának a szovjet kémfőnöknek jelent. Kémek, kémek mindenütt.
Karla egyébként le Carré több regényében feltűnik, egész trilógia épül köré. Egyébként a Suszter, szabó, baka, kém is többszöri kiadást megélt regény. Első körben Az áruló néven, majd Az árulás címmel jelent meg, végül, 2011-ben a regényből készült filmhez igazodva kicsit hosszabb névvel, új borítóval. Karla trilógia következő köteteiben Hajsza és Csapda többet is megtudhatunk le Carré titokzatos alakjáról, mégis számomra ezt a kötetet Smiley vitte el a vállán. Hiába tűnik sokszor végtelenül unalmasnak a szöszmötölése és sokszor követhetetlen történetelmesélései és párbeszédei a Körönd többi munkatársával, mégiscsak egy fura de szerethető figura marad. Mert okos, mert elszánt, tapasztalt, sokat megélt, óvatos és emberi.
Bevallom eddig a kémek és titkosügynökök világáról mindig James Bond jutott eszembe, aki számomra egy abszolút taszító meg beképzelt figura, aki folyton csak arra ment (mondjuk ki!), hogy minél több nőt megszexualizáljon. Szóval nálam a kémek, titkosügynökök itt ki is merültek ezen a szinten, úgyhogy elég erősen kellett elvonatkoztatnom, de szerencsére az író az első visszaemlékezős sztorinál gyorsan és zökkenőmentesen meg is ugrotta ezt. A visszaemlékezések fontos részei a könyvnek egyébként. A három fejezetből álló műben fontosak a visszatekintések, de sajnos én néha elvesztettem a fonalat az egyes részek között, nehéz volt figyelni, mi játszódik a jelenben és mi csak egy emlék.
****
ÉRTÉKELÉS: 5/4
Sok szereplős regény a Suszter, szabó, baka, kém és az álnevek, visszatekintések, időugrások meg maga az egész kémkedés, árulás és az ügyek lebonyolítása okozott sok visszaolvasgatott percet, ezért is haladtam a vártnál lassabban a könyvvel. Így vesztett az izgalmából, ami bevallom kicsit zavart is. Picit csalódott is voltam, mert jóval több veszélyes sztorit, izgalmas üldözést vártam, de néha csak szöszmötölést kaptam. A könyv feléig úgy gondoltam, hogy ez megint nem fog három csillagnál többet kapni, aztán rájöttem, hogy ez nem a szokványos kémsztori és nem is ez volt a lényeg itt. A ki, kicsoda, mit és miért csinált? kérdések persze fontosak ebben a könyvben, de sokkal inkább azzal nyerte el a 4 pontot, hogy emberközelibb és (szerintem) valósabb képet adott a kémek világáról.
A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és persze Lobo-nak a segítséget!
Kiadó: Agave
Oldalszám: 315
A könyvből készült film Budapest nevezetességeivel és fantasztikus színészgárdával január 26-tól látható a mozikban. Tuti, hogy megnézem, mert nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a Gary Oldman által alakított Smiley!