Almás pite másképp

Miben más mint a többi? Diós-tönkölylisztes-bodzavirágszirupos linzerszerű ropogós alapra tettem fahéjas bodzavirágkaramellt, amire háromfajta vékonyra szeletelt almát sorakoztattam és sütöttem meg. Vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással kínáltam. Igazán mutatós lett, és eszméletlenül finom.

Aki ismer már - vagy legalább a blogomat ismeri - már tudhatja, hogy nem vagyok egy nagy karamellkészítő. Ok nélkül nem is szoktam karamellt tenni a desszertjeinkbe, de néha-néha kivételt teszek. Tavaly az egyik tavaszias desszertemhez angyalhajat készítettem cukorból, most pedig kifejezetten a NoSalty receptversenyére készítettem ezt a süteményt. A feladat csupán annyi, hogy a pályamű tartalmazzon tejszínt és karamellt. Én nagyjából abból a cukormennyiségből készítettem szirupot és karamellt, amit a tésztába vagy az almához keverve tettem volna. A tészta amúgy magában nem is édes, akár sós feltét is kerülhetne rá.

Amit most mutatok, ez a második verzió, mert az első nem lett olyan kinézetű, mint szerettem volna. Ennek ellenére muszáj megemlítenem, mert az is nagyon jó lett és nagy kár lenne, ha feledésbe merülne. Az alaptészta ugyanaz volt mint ennél, körülbelül másfélszeres mennyiségben, csakúgy, mint a karamell, ám sokkal több; összesen 600 g reszelt almát tettem rá amihez kevertem némi bodzaszirupból visszamaradt bodzavirágot is. Ennek a tetejére felfert tojásfehérjével lazított felvert tejszínt sütöttem, de mint az várható volt, a hő hatására összeesett. Ennek ellenére szép is lett, és nagyon finom is, viszont az almaréteg túl vastag lett, nem tudtam szépen szeletelni.
Ezért készült egy második változat is, aminek csak a külsején szerettem volna javítani, az ízén nem.


Hozzávalók

a diómarcipánhoz
75 g dióbél
30 g (házi) vaníliás nádcukorpor (ha nincs, akkor keverjünk vaníliamagokat/vaníliapasztát/vaníliakivonatot a nádcukorhoz)

a bodzavirágsziruphoz / bodzavirág-karamellhez
12 g szárított (vagy friss) bodzavirág (Az enyém tavalyi szedésű volt, amit szárítás után jól zárható üvegben tároltam a szekrényben. A minősége semmit sem romlott!)
70 g + 50 g barna nádcukor
180 g (annyi, amennyi ellepi) forró víz

1 csapott ek őrölt fahéj

a tésztához
100 g darált dió
115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 kis csipet finom tengeri só
30 g bodzavirágszirup
1 db kisméretű (30 g) tojás / vagy csak a sárgája/fehérje, ami kézenfekvőbb
25 g kemény vaj

továbbá
kb. 3 db alma - legjobb ha nem egyfajtájúak, mert érdekesebb lesz a végeredmény (az alma mennyiségét ízlés szerint lehet növelni)
frissen facsart citromlé - amennyiben nagyon édes almát használunk

jó minőségű tejszín (én Cserpest használtam), amihez másfél deciliterenként számoltam egy-egy vaníliarúd kikapart magjait
20 g gyümölcscukor vagy más édesítő


Elkészítés

1 Tegyük egy hőálló tálkába vagy egy befőttes üvegbe a bodzavirágot a 70 g nádcukorral, öntsük fel a forró vízzel, zárjuk le a tetejét és hagyjuk állni legalább egy órán át. Így hagyható akár egyik napról a másikra is. Szűrjük le.

2 Készítsük el a diómarcipánt: forraljunk fel vizet és blansírozzuk benne 1-2 percig a diót, majd emeljük ki a vízből a és ahogyan hűl, türelmesen húzogassuk le mindegyikről a héját. A vaníliás cukorral összekeverve daráljuk finom péppé. Össze is fog állni, nem lesz szükség folyadékra, de ha mégis, akkor pár csepp jéghideg vízzel állítsuk össze. Tekerjük folpackba, és pihentessük a hűtőben, majd formázzunk belőle tojásokat. Én ebből a mennyiségből 8-10 db-ot gyúrtam.

Ez a marcipán hűtőben akár hetekig is eláll.

3 A tésztátoz keverjük össze a diót, a tönkölylisztet és egy kis sót, morzsoljuk el vele a vajat, adjuk hozzá a tojást és 30 g szirupot, s gyúrjunk belőle tésztát. Csomagoljuk be folpackba és tegyük egy órára a hűtőbe.

4 180°C-ra melegítsük elő a sütőt. Nagyon vékonyan vajazzunk ki egy kb. 21 cm átmérőjű piteformát, és nyomkodjuk bele a diós tésztát úgy, hogy legyen egy kis pereme.

15 perc alatt süssük elő.

5 Keverjünk a maradék szűrt bodzavirágsziruphoz 50 g nádcukrot és a fahéjat, majd egy erre alkalmas fém edénykében (tehát nem teflon, nem kerámiabevonatú) főzzük fel, sűrítsük be karamellé. Ha kész, öntsük az elősütött pitetésztára.

6 Közben az almákat vágjuk félbe, emeljük ki a magházukat és egy éles késsel szeleteljük fel nagyon vékonyan.

Rendezzük őket a körbe-körbe, a pite szélétől befelé haladva. Nem baj, ha több rétegben kerülnek rá az almaszeletek. Ha nagyon édes a felhasznált alma, akkor érdemes facsarni rá egy kis citromlevet. A bodzavirágért rajongók tehetnek az alma és a karamell közé a szirupból visszamaradt virágokból is.

7 Süssük készre kb. 20 perc alatt.

8 Adjuk a tejszínhez a vaníliarúd(ak) kikapart magjait és a gyümölcscukrot, s verjük habbá. Fogyasztásig tároljuk hűtőben.

Kínáljuk a piteszeleteket egy-egy kanál vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással.

Tipp: A tejszínhab helyett tejszínfagylaltot is készíthetünk a süteményhez.

A téli Dining Guide Street Food Show és Blogkóstoló az én szememmel



Fotó: Wunderlich Júlia - Dining Guide


Biztosan sok mindenki látta már a dec. 6.-9-i eseményt megmutató képszemlét a Dining Guide-on. Most megosztom az én tapasztalataimat is.

Csakúgy mint szeptemberben, most is nagy örömmel tettem eleget a meghívásnak, és vettem részt a téli Blogkóstolón, és még a hideg ellenére is nagyon jól éreztem magam. Bevallom, hogy egy kicsit tartottam attól, hogy talán fázni fogok, de jól felkészültem; több réteg ruhát vettem fel, és vittem magammal vészhelyzet esetére még egy plusz pulóvert, kabátot és egy hótaposót is, de egyikre sem volt szükségem, sőt, néhány röpke pillanatra még melegem is lett.
Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy a pultbaállás után már nem volt időm megállni, egyfolytában tevékenykedtem. A sütő is sokáig be volt kapcsolva, Dizájnmenza pedig hozott magával egy fűtőtestet.

De kezdem az elején. Előzőleg elkészítettem a kenyérkéket, kb. 170 db-ot, 4× alkalommal. Elősütöttem, majd lefagyasztottam őket, a befejező sütést pedig a helyszínen ejtettem meg, hogy frissen sült, lehetőleg még langyos kukoricakenyérkéket kínálhassak a fogyasztóknak.
Ami a pataniscákat illeti, a hozzávalókat előzőleg felaprítottam, és jó 4 kiló tőkehalat kiszálkáztam. A vöröshagymát, petrezselymet is felaprítva vittem, s a helyszínen állítottam össze több részletben a halas masszát. Bár mindegyiket nem kóstoltam, de nagyon bízom (bíztam) benne, hogy minden a terveim szerint állt össze, és hogy szálkával sem sokan találkoztak.

A salátákat és a kellemesen citrusos ízű begóniát (Begonia semperflorens) az ehető virágok nagy szakértőjétől, Pillár Józseftől szereztem be személyesen, aki a szentesi családi kertészetében termeszti a különleges ehető virágokat, különféle salátákat és díszkáposztát. Érdemes benézni hozzájuk!
A Hold utcai Vásárcsarnoktól néhány saroknyira találkoztunk, ahol átvettem a szállítmányt és már siettem is tovább, mert rengeteg pataniscát kellett hogy kisüssek.



Fotó: gyömbér

 Tanulva a szeptemberi Blogkóstolóból, most egy jót reggeliztem, még mielőtt nekiláttam volna a munkának.
A Halkakas bisztróból kaptam egy nagyon finom currys halpástétomos szendvicset, amiért cserébe küldtem néhány tőkehal-pataniscát.

Miután nekiláttam a munkának, meglepetés vendégem érkezett, a keresztanyám személyében, aki rögtön felajánlotta, hogy segít. Az elején ezt a nagylelkű ajánlatot még nem fogadtam el, de hamar beláttam, hogy nem fog menni minden egyszerre, hiszen csak két kezem van, a tennivaló viszont tengernyi. :)
Még egyszer, és itt is nagyon szépen köszönöm a kuktáskodást, tényleg nagyon jól jött!


Fotó: Dizájnmenza


Bár nálam volt a fényképezőgépem, de nem volt alkalmam egyetlen egy fényképet se lőni, sem az én ételemről, sem a csapattársaim remek fogásairól. Alkalmam nyílt viszont megkóstolni Dizájnmenza keleties marharaguját és Sabrina tonkababos sütőtökös csokitortáját. Mindegyik isteni volt, nekem nagyon bejött a menünk. Több pozitív visszajelzést is sikerült bezsebelnünk, ami igazán jólesett mindhármunknak. 
Aki szeretné elkészíteni a menünket, megtalálja a recepteket külön-külön a blogjainkon, vagy egy csokorba szedve a Dining Guide-on. 

Én kaptam egy üveggel Dizájnmenza ínycsiklandó szilvalekvárjából, és már meg is főztem a keleties marharaguját a kalácsgombóccal! Kár lett volna kihagyni.  Most Sabrina desszertje a soron következő.

Az időnk lejártára már igencsak megéheztem és megszomjaztam, ezért nyárikonyha Évi barátnőm javaslatára az Alma vitaminbárba tértünk be egy jó kis kókuszos sárgarépa-krémlevesre, amit meleg szívvel ajánlok bárkinek, mert nagyon el van találva, ráadásul az Alma nem csak egy alkalommal a Street Food Show-n, hanem állandó nyitvatartással várja vendégeit.


Fotó: Wunderlich Júlia - Dining Guide


Ezután egy újabb melengető leves, a Halkakas halgombócos halászléje következett, amivel sikerült is teljesen eltelnem, így már nem is volt kapacitásom egy csomó mindenre, amit szívesen megkóstoltam volna. Na majd legközelebb! Elhoztam tőlük még egy currypástétomos baguette-et - ami reggel nagyon ízlett - és egy harcsapástétomos baguette-et is.

Hazahozatalra került még egy pár jó csípős, köménymagos biomangalica-szárazkolbász a Farm Vulcanustól, de utólag már nagyon bánom, hogy nem hoztam többet, mert régen ettem már ilyen finomat.

Desszertnek a La Praline színpompás vegyes ízelítőjéből hoztam egy tányérral. Nekem mindegyik kóstoló darab nagyon ízlett, kiváltképp azért, mert semmelyik édesítése sem volt túlzásba véve és érződött rajtuk, hogy nagy gondossággal, és minőségi alapanyagok felhasználásával készültek.


Nagy köszönettel tartozom a Dining Guide-nak a szervezésért és az ismételt részvételi lehetőségért, igazán nagy élmény volt újra a pult mögött állni!

50. VKF! - a nagy összefoglaló és stafétaátadás

Elkészültem a virágos összefoglalóval! (A témahirdetés itt olvasható.) Jobbnál jobb receptek gyűltek össze, ezért úgy gondolom, hogy mindazok akik még csak ismerkednek az ehető virágok csodálatos világával és mindazok akik rendszeresen fogyasztják már őket, találni fognak ebben a gyűjteményben kedvükre valót.

Összességében több résztvevőre számítottam, de panaszra semmi okom: 25 résztvevőtől 33 nagyszerű recepttel gazdagodott a VKF! repertoárja.

2 észrevétel:

Úgy látszik, hogy mi nők, jobban szeretjük a virágokat, mert egyetlen egy férfi sem képviselteti magát az 50. fordulóban.

Egy kivétellel senki nem készült articsókás, karfiolos vagy brokkolis recepttel, pedig én kíváncsian vártam, hogy kinek jutnak eszébe. De valószínűleg betudható annak, hogy mindenki inkább az illatos vagy szépséges virágokra utazott. ;)

Jöjjenek a játék főszereplői:

Az első receptet Muskátli Büfé küldte be, aki egy egyszerű de annál nagyszerűbb snidlingvirágecetes salátát készített. A snidlinvirágecetet természetesen ő maga érlelte, a snidlingvirágokat még május végén szedte és azóta rendszeresen forgatgatta, szeretgette az üvegcsét, s a mostani alkalmat pont megfelelőnek találta a megkóstolására.

Muskátli Büfé egy idén tavasszal indult blog, de már sok-sok érdekes bejegyzés megtalálható nála. Remek receptjein kívül néhány személyesebb hangvételű írás, kerti beszámolókkal és piacozós történetekkel tarkítva.

Mademoiselle a La Revue Rose blog írója nagy visszatérő. Az e havi bejegyzései előtt 4 évig nem is járt a blogján és a július havi bejegyzéseivel máris elérte azt a számot, mint amennyi az eddigi összes bejegyzése volt. Franciaországból ír, az eddigi receptjei is főként franciák. Érdemes szemmel tartani a blogját! A 4. VKF! óta nem vett részt a játékban sem, de ezúttal a szívéhez közel álló téma miatt muszájnak érezte a csatlakozást. A zord körülményeket is túlélő pitypangvirág felhasználásával készített egy főzést nem igénylő, jól behűtve fogyasztandó kapros-pitypangos uborkakrémlevest  (Crème de concombre aux pissenlits).

Emma a coffeinmentes blog szerzője a kezdeti tanácstalansága ellenére egy elragadó és bizonyára elképesztően finom rózsás jégkrémszendvicset készített be a fagyasztójába: lemon curd jégkrémszendvics rózsavízzel, rózsaszirommal és málnával. Kész öröm ránézni, kóstolás után pedig nem is tudom, hogy lehetne-e még fokozni. :)

A Praliné Paradicsom blog szerzője, a bonbonspecialista Praliné Zsuzsi mi mással is készülhetett volna, mint bonbonnal. És nem is akármilyennel! Zsuzsinak nagyon köszönöm a figyelmességét, mert külön hangsúlyt fektetett arra a vágyamra, hogy látható/felismerhető formában is jelen legyen a virág a kreációkban, és képes volt ezért búzavirágokat válogatni egy szárítottvirág-keverékből. Csodaszépek lettek ezek a kékellő kabátba öltöztetett virágba borult szeder-ibolya bonbonok!

Bonbonspecialista után a kedvenc tortaspecialistám: Pixie Pie a Jépatojta van! blog szerzője a levendulát és a rózsát párosította össze; a levendula a ropogós ostyában van jelen, a rózsa a krémes fagylaltban és díszítőelemként is, kandírozva. Ha lenne még olyan, aki nem ismerné Pixie Pie különlegesen szép blogját (bár ez nagyon valószínűtlennek tartom), akkor ne is habozzon tovább, a rózsafagyi levendulás ostyával és cukrozott rózsaszirommal receptje mellett, még rengeteg szebbnél szebb tortában gyönyörködhet.

A következő bloggerinát mozgatta meg leginkább a jubileumi témaválasztásom. Erika, az Epercsók szerzője korábban még sosem használt fel ételben ehető virágokat, de úgy érzem, hogy igencsak örömét lelte bennük, és ennek a három remek receptnek bizonyára lesz még folytatása! Elsőként egy illatos rózsás panna cottát készített,

ezt követte egy csuda színes és szeretnivaló főétel, az őszibarackos garnélanyárs epres-rózsás salátával - amit mellesleg én is bármikor szívesen bevállalnék.

Erika 3. pályaműve nem csak a levendula miatt az első, hanem ez Erika legelső málnafagyija is. A  levendulás mentás málnafagyi receptje amellett, hogy hihetetlenül egyszerű és dekoratív desszert, még különlegesen finom is!

A szeretetrehangoltan blog szerzője, Mági számára egyáltalán nem jelentett újdonságot e téma, hiszen már régóta nagy rajongója az ehető virágoknak, rengeteg ilyen jellegű recept található már meg a blogján, és a repertoárja bővülő tendenciát mutat. :) Most két szép sárgát, a körömvirágot és a sáfrányos szeklicét tette egy tésztaételbe: körömvirág-sáfrányos szeklice mártás, kézzel készült tagliatelle, vajon sült rókagomba...

Hmmm, micsoda kényeztetés! Nézzétek csak meg a recepthez tartozó többi fotót is, csak úgy árad belőlük az a szeretet, amivel Mági készítette.  

Vikvi, a B&B: Anyuci készítenél... blog írója a témakiírás utáni napon vele szembe jövő rózsalekvárból használt fel a helyes kis fehér csokis kosárkáihoz,  amibe még feketeszeder-lekvárt is tett.

Igazi nyalánkság.

A Vegaléria blog szerzője, Pöttöm Panna által igazi mesevilágba csöppenhetünk. Csak rá kell nézni erre a színpompás grízpudingra. Nemes példája annak, hogy egyszerű alapanyagokból, olcsón, és minimális munkával is kerülhet különleges étel az asztalunkra.

Pöttöm Panna a bejegyzése írásakor meglehetősen lelkizős hangulatban volt. Kérlek, hogy olvassátok el a recept előtti fantáziálós bevezetőjét is, mert nagyon szép gondolatokat írt ott le.

Bella, a Bee Creative with IsaBella blog szerzője nagyon lelkes volt a téma iránt, és egy akácos-ordás palacsintát szeretett volna készíteni az alkalomra, de a kiírt időpontra az akácok már mind elvirágoztak. Mivel Bella csak lila akácot talált a környezetében, megfordult a fejében hogy abból készíti, de bizonytalan volt ez ügyben, és a nagymamája véleményét kikérve arra jutottak, hogy majd jövő tavasszal készül csak el az akácos-ordás desszert. Nagyon bölcs döntés volt mert a lilaakác (Wisteria sinensis) és az akácvirághoz nagyon hasonlító közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) virága is mérgező, csak a fehér akác (Robinia pseudoacacia) virága ehető!

Aztán megemlítettem Bellának, hogy az articsóka, a karfiol és brokkoli rózsája is virág, és az ezekből készült ételekkel is bátran csatlakozhat, így ő egy kapros mustáros brokkolikrémmel jelentkezett.

A minőségi alapanyagok, de leginkább talán a zöldségek iránti rajongásáról és az egyszerűen elkészíthető egészséges ételek népszerűsítéséről ismert nyárikonyha a saját kiskertjében szedte a cukkinit és a cukkinivirágot, amiből aztán a krétai emlékeit felidézve egy nagyszerű cukkinis rizottót és sajttal töltött cukkinivirágot készített.

Az Ízek és élmények blog irója; Flóra, korábban még sosem készített semmit ehető virágokból, de a kiírt téma hatására kedvet kapott hozzá. Kiment a kertjébe, szedett néhány vadárvácskát, kandírozta, majd fehér csokoládés bonbonokba rejtette. Viszonyítási alap híján az árvácskák ízét furának határozta meg, de már tervezi a további (ehető) virágok kóstolását.

Évának, a MeGastroMania blog szerzőjének hetekig nem volt ötlete, hogy milyen ehető virágokat is használhatna fel. Már kezdte azt hinni, hogy náluk - Dél-Spanyolországban - nincsenek is ehető virágok. :) Aztán kutakodott egy kicsit a neten, jobban körülnézett az erkélyén és az udvarukon. Elsőként a virágzó menta szúrt neki szemet, és máris a régóta elkészítésre váró mojito torta lebegett lelki szemei előtt.  

A mojito torta elkészültével Éva lement a kertbe „szüretelni”, aminek az eredményeképpen egy színpompás virágos salátát tett az asztalukra. Természetesen csak olyan virágokat szedett le, amelyek fogyaszthatóságáról előzőleg meggyőződött: volt benne muskátlivirág, három fajtájú (és színű) bougainvillea, és egy-egy sárga és piros hibiszkuszvirág is.

Naspolya, a Naspolyakonyha szerzője számára is teljesen evidens volt, hogy a kertjében sárgálló cukkinivirágokból fogja a összeállítani a pályaművét. Egy szépséges cukkinivirágos-juhordás quiche-t sütött, csupa-csupa saját vagy termelőtől beszerzett alapanyag felhasználásával. Persze nem csak ennél a receptnél, hanem minden másnál nagy hangsúlyt fektet Naspolya is az alapanyagai beszerzésére, megtermelésére.

*Naspolya biokertjében annyira jó lesz az idei cukkinitermés, hogy egy játék keretében a sok nála termő zöldségből és saját eltevésű lekvárból ajánl fel egy szerencsés nyertesnek. Csak egy receptet vár cserébe, a nyertest pedig a kislánya segítségével fogja kisorsolni. Hogy pontosan mire lehet nála szert tenni, a kiírásból megtudható, és gyanítom, hogy a lassan lejáró határidőt is hajlandó még meghosszabbítani, ha gyűlnek az érdelkődők.

Gasztro Réka a Családháló.hu oldalról az ajándékba kapott lila színű ibolyacukrát házasította a vaníliával, amiből egy remek nyári hűsítőt az ibolyás-vaníliás jégkrémet készített el. Gyorsan, könnyen összedobható, tessék elővenni a tavasszal eltett ibolyacukrokat!

A Mandula Sarok blog szerzőjénél; chriesinél a kreativitás határtalan. Mindig meglepetést tud okozni, a sütés-főzés csínja-bínja a kisujjában van és nem mellesleg nagyon jól is fotóz. Ezúttal két fantasztikus recepttel is meglepett.

Elsőként egy arabos ízvilágú kuruma garnélát édesköményes-pisztáciás kuszkusszal, őszibarackpürével és rózsás kókuszvízhabbal alkotott,

aztán képzeletben egy orientális utazásra mehetünk chriesivel, ugyanis második pályaműveként tökéletes kinézetű, narancsvirágközpontú pisztáciás macaronokat kardamomos narancsvirágmousse-szal

készített.

Alkotó szellemből a Dizájn menza írónőjének, dizájnmenzának is van bőven. Nem is lehet véletlen a névválasztása a néhány hónapja indult gasztroblogját illetően. Szuper ételekből és gasztronómiai beszámolókból csemegézhetünk nála.

Ő egy kis mennyiségű cukorral készülő rózsaszörppel, vagy inkább rózsaitallal csatlakozott a jubileumi fordulóhoz,

amit aztán felhasznált a nem mindennapi rózsás „baklava” fagyijához, és önmagához híven egy dizájnos réteskosárban, rózsaszirommal és pisztáciatörettel tálalt. 

Okostojás, A főzés tudománya gasztroblog írója a jól bevált vajaskekszének receptjét variálta meg úgy, hogy a tészta egyik részét hibiszkuszvirágteával színezte be, majd a kekszet az alkalomhoz illő formára formázta; így készült el - türelmes munkával, mérleg nélkül - az igazán ötletes jin-jang keksz hibiszkuszvirággal. 



A jin-jang jelentéséről bővebb információ itt.

Lora, a Kicsi ház, ott a város szélén... bloggerinája narancsvirágvizet csempészett a pohárba. De nem ám csak úgy egyszerűen, hanem túróval és mákkal együtt készített egy túrós-mákos pohárkrémet, amit nagyon szép fotókkal illusztált.

Loránál főként desszertek találhatóak. Érdekesség, hogy ez az idei első blogbejegyzése, és az előző két évben is átlagosan csupán havi egy-két receptet publikált, azok nagy része pedig VKF!-ekre készültek. Tény, hogy jó kis receptekre lelhetünk nála, és egyre ügyesebben is fotóz. Az ilyen blogoknak érdemes lenne aktívabbnak lennie.

Az Öt Elemes főzést folytató, A Kíváncsi Szakács blog szerzőinek (Dao konyha), nagy erősségük többek között az ázsiai konyha, és az erdőn-mezőn fellelhető vadnövények gyűjtése-elkészítése-fogyasztása. Blogjuk nagyon szép és igényes, de nekem van némi hiányérzetem; nem található például meg az oldalon, hogy mikor indultak. 

Az ehető virágok témára ők is két klassz receptet hoztak.

Az első egy párját ritkító, és szabadon variálható joghurtos-barackos szelet pászkamorzsával és lila bazsalikomvirággal. A poszt elején ízelítőt kapunk egy kellemes zempléni hétvégéről is.

A második ételükben a virágok közül a sokoldalú cukkinivirág kapta a főszeretet, s a felhasználásával készült egy könnyed nyári fogás; a vietnámi sült cukkini.

Az olasz konyha, a halak, és a gyermekételek nagy szakértőjének: Gabának, a Tavola in Piazza blog írónőjének a friss kamillavirágra esett a választása, aminek a felhasználásával egy nagyon gusztusos amerikai palacsinatornyot készített fehér csokoládéval és kamillás-vaníliás sültnektarin-szósszal.

A színpompakedvelő Colors in te Kitchen érdeklődését is felkeltette a virágos téma. Azonban érdekes módon egy nem túl színes, ámde annál ízletesebb és nem utolsó sorban egy egészségesen elkészített főételt hozott: a pulykamellfiléket egy narancsvirágos-hibiszkuszvirágos pácban érlelte, majd kesudiókabátot adott rá, és sütőben kisütötte, és citromos-joghurtos főtt burgyonyával körítette.

A fűszeres pulykamell, citromos-joghurtos burgonyával receptje alatt extraként sok érdekességgel gazdagodhatunk a narancsvirágvízről és a hibiszkuszvirágról. 

Az jubileumi témaválasztásom az Anna eszik blog írónőjét is aktiválta, ami különösen nagy megelégedettséggel tölt el, ugyanis ő is az időszakosan inaktív bloggerek táborát erősítí, de rajong a virágos ételekért, így erről a fordulóról semmiképpen nem szeretett volna lemaradni. Szerintem ezt sokunk örömére nagyon jól tette!

Sajnos a fotói nem sikerültek jól, ezért kép nélkül ugyan, de két csodás rózsavizes recepttel is készült. Az egyik, egy számára felejthetetlen finomság; a vérnarancsszörbet rózsavízzel, a másik a peshwari naan.

Ajaj, nekem mindegyik nagy kedvencem lenne, ebben biztos vagyok. A kókuszos indiai naan kenyeret a napokban el is kell készítsem. Annához hasonlóan én is Londonban ettem először igazi naant, akit érdekel és még nem látta volna, itt találja a beszámolót.

A játék utolsó résztvevőjekénként, nagy örömömre ma reggel még éppen behajózott a Tarka Bárka is! Gaba a Bárka színeiben egy cukkinivel, cukkinivirággal és óriás laposhallal töltött kenyérlepényt sütött. A hozzá felhasznált hajdinalisztből ugyan ő maga nincs 100%-osan megelégedve, de ad majd még egy esélyt a lisztnek. Mindenesetre ebben a kenyérlepényben a hajdinaliszt felcserélhető másra, és a halat és a zöldségeket is kedvünk szerint variálhatjuk benne.

Jómagam két recepttel készültem a játékra:

Csináltam egy cukkinivirágos-kecskesajtos vega pizzát,

és egy finom rózsaszín kacsamellfilét virágokkal, bodzazselével és hibiszkuszvirágos szilvaszósszal.

2012.12.17. Krinsz, az ezmegaz blog szerzője csak játékon kívül készítette el a palacsinták királyát; a levendulás-csokoládés palacsintát fehércsoki-öntettel, és egy csokorba szedte a remek virágos receptjeit, ki-ki kedvére válogathat közülük.  Még jó, hogy ráakadtam! :) Biztos vagyok benne, hogy nagyon tuti ez az édesség, bár számomra nem derül ki a bejegyzésből, hogy krinsz miért nem jelentkezett vele a játékra, illetve, hogy miért nem tartotta selectfoodosnak. Talán a témakiírásnál történhetett egy kis félreértés, ugyanis én a témát szerettem volna selectfoodosra - ez sikerült is -, nem a fogásokat. Csupán valamilyen virágnak kellett benne szerepelnie, tetszés szerinti formában. Annyi kérésem tényleg volt, hogy ne liszt-cukor-zsiradék-levendula négyeséből álló kekszek készüljenek a jubileumi fordulóra, de semmi kifogásom nem volt a levendulás finomságok ellen. Sőt, nagyon is rajongok értük!

Mindenkinek köszönöm szépen a részvételt, izgalmas fordulót zártunk!

Most pedig nem is maradt más hátra, minhogy továbbadjam a stafétát. Mindenképpen olyasvalakinek szerettem volna adni, aki részt vett a mostani VKF!-fordulón, és a választásom egy olyan számomra kedves bloggerre esett, akit - a blogjainknak köszönhetően - személyesen is van szerencsém ismerni, és akit éppen tegnap vendégül is láttam...a stafétát ezennel nyárikonyhának adom tovább!

Rózsaszín kacsamellfilé virágokkal az 50. VKF!-re

Az étel díszítésére használt virágok: kerti árvácska (Viola × wittrockiana), mezei katáng (Cichorium intybus), erdei mályva (Malva sylvestris)

Ezt az ételt az 50. VKF! alkalmából a „virágok köré” építve készítettem. A kacsa, a szilva és a virágok sajátok. A szilvaszósz a tányéron talán soknak tűnik, de én most nem csak díszítés gyanánt készítettem, hanem valami nagyon gyümölcsös, virágos ennivalót szerettem volna. A szósz nem lett édes, inkább enyhén savanykás. A férjem nem rajong - talán mert nem volt hozzászokva - a savanyú gyülölcsökért, ezért neki csakis az édeskés bodzavirág-kocsonyával együtt ízlik. Érdekes, hogy Portugáliában nem igazán fellelhető sem a meggy, sem a ribizli, annak ellenére, hogy meggyből van egy alkoholos italuk; a ginginha, ribizliből pedig szörpük; a xarope de groselha, amivel nagy előszeretettel ízesítik például a sört.
Annak idején nekem annyira hiányzott már a meggy, hogy még vittem is ki Portugáliába néhány fácskát amit még a nagypapámtól kaptam.

A rövid bevezető után jöjjön is a recept:

Hozzávalók
2 személyre

2 db bőrös kacsamellfilé
tengeri só, frissen tört színes bors

a szilvaszószhoz
* akár 3-4 adag húshoz is elegendő ez a mennyiség
315 g + 30 g szilva kimagozva, felaprítva
1 db csillagánizs
3 g szárított hibiszkuszvirág
25 g demerara nádcukor
75 ml félszáraz sherry (Sandeman)
1 kk étkezési keményítő - opcionális

bodzavirág-kocsonya
párolt jázmin rizs vadrizzsel
néhány ehető virág a díszítéshez
néhány darab pirított, durvára tört pekándió


Elkészítés

1 A kacsamellfiléken irdaljuk be a bőrt. Sózzuk, borsozzuk meg mindkét oldalán. Hevítsünk fel egy serpenyőt és tegyük bele a kacsamellfiléket a bőrös oldalukkal lefelé. Süssük zsírjára kb. 8-10 perc alatt.
Ezután két lehetőségünk van: vagy fordítsuk meg a húsokat és süssük további 6-8 percig - vagy annyi ideig amíg a kívánt módon átsül - vagy tegyük sütőbe, és ott fejezzük be a sütést.
2 Közben készítsük el a szilvamártást. Egy kis lábosban tegyük fel főni a szilvát a csillagánizzsal, hibiszkuszvirággal és a nádcukorral. Ha elkezd forrni, öntsük fel a sherryvel, és fedő nélkül főzzük kívánt állagúra. Maximum 10 perc elég hozzá. A főzési idő utolsó 1-2 percében adjuk hozzá a félretett 30 g szilvát is, s vegyük ki belőle a csillagánizst.
Ízlés szerint be is sűríthető egy kis étkezési keményítővel, de nem feltétlenül szükséges.

A bodzavirág-kocsonyát még tavasszal készítettem. Pontos receptem nincs hozzá, inkább csak indikáció: először egy kevés mézzel készített szörpnek induló ivólevet főztem hozzá úgy, hogy előzőleg egy napig állni hagytam egy 5 literes dunsztos üvegben 20-25 tenyérnyi bodzavirágot nagyjából 350 g repcemézzel és 2 felszeletelt biocitrommal vízzel felöntve.
Másnap leszűrtem és feltettem főni, mivel nem volt benne cukor, nem is várhattam hogy besűrűsödjön, inkább csak a tartósítás céljából volt szükséges. A bodzalé nagy részét üvegekbe töltöttem és száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Kísérletképpen a megmaradt levet agaragarral zselésítettem, majd ugyanúgy jártam el, mint a befőttek esetében. Fejre állítottam a jól lezárt üvegeket 10 percre, majd száraz dunsztban hűtöttem ki. Szobahőmérsékleten semmi változást nem tapasztaltam az állagában, viszont hűtőben kocsonyásodott. Nekem tetszik.
Nyilván más ivólével, szörppel is működik, illetve bodzavirágszörp szárított bodzavirágból is elkészíthető, ha valakinek lenne otthon.

A tálaláshoz szedjünk a tányérokra egy-egy nagy kanál szilvaszószt, helyezzük rá a felszeletelt kacsamellfiléket, körítsük pörgősre főzött rizzsel (az illatos jázmin rizs különösen jól illik hozzá, már csak a virágok miatt is) és a bodzavirág-kocsonyával, végül díszitsük a tányérokat néhány ehető virággal és pekándióval.


Megjegyzés: A receptről annyit még, hogy a szószba tettem egy icipici szárított cserszömörcét is, amit még flatcattől kaptam, de ajánlani azért mégsem merem, mert rajta van az enyhén mérgező növények listáján. Mindenesetre a csipetnyi mennyiségtől nem lett semmi bajunk.

Cukkinivirágos-kecskesajtos vega pizza az 50. VKF!-re

Elsőként ezzel a cukkinivirágos pizzával készültem az 50. VKF!re. Az ötletet még tavaly kaptam Tititől, és azóta várt a sorára az elkészítendő ételek között.
A cukkini- és a tökvirágot mi inkább a szépségéert szeretjük, mintsem az ízéért, hiszen az nem túl jellegzetes. Ennek viszont előnye is van, mivel így tökéletesen alkalmas édes és sós ételek készítésére egyaránt. Érdemes próbálkozni vele.

A virágokhoz most vegetáriánus feltétet képzeltem el, s a jól bevált mozzarellát kecskesajtra cseréltem le. Ez így ahogy volt, nagyon jóízű lett, de a húsevők azért ha nagyon ragaszkodnak hozzá, rejthetnek a zöldségek közé néhány karika jó minőségű kolbászt, vagy egy kis sonkát.
Én szívesen tartok hetente 1-2 hús- és halmentes napot.

Hozzávalók

a tésztához
500 g búzafinomliszt
5 g finom tengeri só
25 g friss élesztő
1 tk méz
2,5 dl kézmeleg víz

a feltéthez kb.
2-2,5 dl paradicsomszósz
3 db jó nagy csiperkegomba felszeletelve
1 cső roppanósra főzött csemegekukorica, a szemek a csőről levágva
6-8 db aszalt paradicsom felaprítva
1 maréknyi friss bazsalikomlevél
10-12 db cukkini- vagy tökvirág, akár bébicukkinivel vagy bébitökkel együtt, óvatosan megmosva kívül-belül
150 g natúr, lágy kecskesajt
tengeri só, frissen őrölt fekete bors, chili vagy cayenne-bors ízlés - opcionális


Elkészítés

1 Oldjuk fel az élesztőt a mézzel együtt a meleg vízben. Keverjük össze a lisztet a sóval, és többszöri adagolással öntsük hozzá az élesztős folyadékot, s gyúrjunk belőle sima, rugalmas, nem ragadós tésztát.
Tegyük egy tálba vagy deszkára, fedjük le egy tiszta konyharuhával, majd szobahőmérsékleten kelesszük a duplájára.
2 Miután szépen megkelt a tészta, gyúrjuk át, majd lisztes felületen nyújtsuk ki kör vagy négyszög alakúra. Én egy 38×32 cm-es tepsibe megfelelő méretre nyújtottam, igy a tészta közepesen vastag lett. Azonban ebből a mennyiségből kijön 2 db nagyobb vagy akár 4 db vékony tésztájú pizza is. Mi nagyon szeretjük az igazit, vékony tésztával, ám ezt most szándékosan (és némi időhiánytól szenvedve) készítettem el csak egy tepsiben.
Kenjük ki vékonyan olívaolajjal a tepsit, mielőtt beletennénk a tésztát. Kenjük meg a paradicsomszósszal, osszuk el rajta a gombaszeleteket, hintsük meg a kukoricával és az aszalt paradicsommal, sózzuk és borsozzuk meg ízlés szerint. Morzsoljuk rá a kecskesajtot, majd tegyük fel a bazsalikomlevelek egy részét és a cukkinivirágokat/bébicukkiniket is.
3 200°C-ra előmelegített sütőben körülbelül 25 perc alatt süssük készre.
(Vékonyabb tésztánál a sütési idő lerövidül.)

Közvetlenül tálalás előtt tegyük fel a pizzára a félretett bazsalikomleveleket.

50. VKF! - jubileumi témahirdetés

Frissítés: A határidő vége után 1-2 nappal beérkezett pályaműveket még elfogadok! 
Több kérésnek eleget téve az utolsó határidő július 26-a csütörtök!

 

A VKF! avagy Vigyázz, Kész, Főzz! virtuális sütős-főzős játék jubileumhoz érkezett! A játékot Mautner Zsófia, a Chili & Vanilia gasztroblog szerzője indította útjára immáron öt és fél évvel ezelőtt.
Chriesi által engem ért az a megtiszteltetés és öröm, hogy a játékmestere lehetek ennek a szép kerek számú, az 50. fordulónak. Nagyon szépen köszönöm még egyszer, chriesi!

A témaválasztásom szinte azonnali volt, csupán azért késlekedtem a megadásával, mert úgy éreztem, hogy megérett már arra ez a játék, hogy minden eddigi játékmester (házigazda), téma, és az összefoglalók egy csokorba legyenek szedve. (Létezik egy blog, de mostanra már erősen hiányos, és akadnak benne nem működő linkek is.)
Eredetileg ebbe a bejegyzésbe szerettem volna tenni a gyűjteményt, de annyira hosszú, hogy inkább nyitottam neki egy aloldalt, ahová a következő fordulók is összegyűjtésre kerülhetnek. Ez bizonyos könnyebbséget jelent majd a kiíróknak, érdekességként szolgálhat majd az újonnan bekapcsolodóknak, és nem utolsó sorban, ha valaki egy adott témában szeretne ötletelni, akkor egyszerűen találhat magának kedvére valót a felhozatalból.

A témámnak elég sok kritériumnak kellett megfelelnie:

• legyen olyan, amilyen még nem volt,
• legyen selectfoodos,
• legyen alkalomhoz illő,
• legyen szezonális,
• legyen változatosan felhasználható,
• legyen viszonylag mindenki számára beszerezhető,
• és legyen olyan, amelyik bármiféle diétába belefér.

Kitaláltátok már? :)

Az VKF! aktuális témája:

Szeretném, ha olyan étel-, italkreációkat küldenétek, amelyek valamilyen formában tartalmaznak ehető virágot. Nem kritérium, de örülnék neki ha élő, felismerhető formában is megjelennének a tányéron/pohárban eme csodák. Aminek viszont annyira nem örülnék, ha csak egyszerű liszt-zsiradék-cukor-levendula négyeséből készült kekszeket küldenétek. Semmi kifogásom ellenük, de most az ilyeneknél valamivel fantáziadúsabb recepteket szeretnék kapni. És nem feltétlenül kell, hogy édesség legyen!

Ér felhasználni korábban üvegbe zárt virágokat, és annyi könnyítést még adnék, hogy aki esetleg allergiás rájuk, de szeretne játszani, attól elfogadok virágformájú ételeket is.

Aki még csak ismerkedik az ehető virágokkal, annak kezdésképpen a figyelmébe ajánlanám a témában ezt az aloldalt. Kérek mindenkit, hogy tartsa szem előtt: Nem minden virág ehető!
A virág- és dekorboltokban vásárolható virágok általában nem étkezési minőségűek, nem ajánlott őket felhasználni!

A fotóval ellátott recepteket július 19-e és 22-e között kérem közzétenni a blogokon, a bejegyzések linkjeit pedig legyetek szívesek elküldeni a selectfoodblog@gmail.com e-mail címemre!
Akinek nincsen blogja, de van egy jó receptje, és szívesen csatlakozna a játékhoz, az küldje el nekem a leírást legalább egy fénykép kíséretében a fenti e-mailre.

Mindenkinek jó virágos játékot kívánok!

Felhívnám a figyelmet az egyidejűleg zajló 7. SAD-re is, Katucikonyhánál. Jó kis témát eszelt ki ő is!

Erdőkostoló összegyűjtött egy csokorral az ehető vadvirágokból, és készített egy remek összeállítást a kiírás apropóján. Nagyon hasznos, köszönöm szépen!

Mandulás joghurtsüti málnás-joghurtos tejszínhabbal

Igazi nyárias sütemény, szokás szerint nem túl édesen, de nagyon finoman. Ráadásul nem is cukorral, hanem Xukorral (nyírfacukorral) készült. Ennek ellenére diétásnak vagy reformnak mégsem nevezném a süteményt, nem szeretem ilyen jelzőkkel illetni az ételeimet, mert megtévesztő lehet. Hiszen ha valaki fogyni szeretne, még nem jelenet egyet azzal, hogy a cukormentes ételeket bátran fogyaszthatja. Hiszen a görög joghurt 7,5%-os zsírtartalommal rendelkezik - ami egy zsírszegény natúr joghurttal kiküszöbölhető -, van még benne valamennyi vaj (82%), fehér liszt, és tejszín is.
Egy a lényeg: a cukormentes nem feltétlenül jelent diétást is.

A süti tésztája tömör marad, nem fog nagyon megemelkedni sütés közben, de ez éppen így jó. Ha van friss gyümölcs, akkor extraként kínálhatunk még mellé, nem fogja elrontani. ;)


Hozzávalók

a tésztához
100 g blansírozott, kissé darásra darált mandulabél
75 g puha vaj
100 g Xukor (nyírfacukor)
2 db (90 g) tojás
250 g görög joghurt (ennek híján lecsepegtetett natúr joghurt)
7 g foszfátmentes sütőpor
1 kis csipet só
200 g búzafinomliszt

a krémhez
2 dl hideg tejszín
25 g PorXukor
150 g görög joghurt
10 g liofilizált málna összemorzsolva
5 g céklapor a természetes színezéshez
A liofilizált málna és a céklapor helyett használhatunk friss, vagy alaposan lecsepegtetett fagyasztott-kiolvasztott málnát, vagy más piros bogyós gyümölcsöt, de figyeljünk oda a mennyiségre, hogy ne tegye túl folyós állagúvá a krémet.

csipkerózsa vagy más ehető virág a díszítéshez

Elkészítés

1 Keverjük habosra a vajat a mandulabéllel és a Xukorral. Adjuk hozzá a görög joghurtot is, majd egyesével a tojásokat is. Mindegyik után alaposan verjük fel a krémet. Szitáljuk össze a sütőport a liszttel és a csipetnyi sóval. Apránként adagoljuk a krémhez, és keverjük az egészet csomómentesre.
2 Öntsük a tésztát egy kivajazott-kilisztezett  püspökkenyérformába és 175°C-ra előmelegítet sütőben 35 perc alatt süssük készre. Tűpróba szükséges!
Ha megsült, rácson hűtsük ki.
3 A krémhez verjük kemény habbá a tejszínt a PorXukorral, majd keverjük bele a görög joghurtot is. Adjuk hozzá az összemorzsolt liofilizált málnát és a céklaport is (vagy friss/fagyasztott málnát). Keverjük addig, míg szép egyenletesen rózsaszín lesz a krém.
4 A kihűlt tésztát vízszintesen szeljük három hasonló vastagságú lapra, majd kenjünk mindegyikre a málnás habból. Legvégül vonjuk be az egész süteményt kívülről is, és díszitsük csipkerózsaszirmokkal.
Hűtőben tároljuk.

Libazsírban konfitált nyúlcomb, virágos salátával

Megint csak egy olyan módszerrel készítettem az ebédünket, amit ugyan ismertem, de még sosem készítettem. Talán nem is kell nagyon magyaráznom, hogy a zsír miatt, de egyszer-egyszer azért belefér az étrendünkbe.
Ez a fogás egyébként az eperparaj köré épült. Ahhoz képzeltem el a sokvirágos salátát, és csakis valamilyen fehér húst (esetleg halat). Elsőre vajon pirított rózsborsos nyúlgerincfilére gondoltam, de aztán nyúlcomb került elő a fagyasztóból. Hosszan sütve, de szaft nélküli végeredményt szerettem volna, és volt egy üveg ízletes libazsír a hűtőben. Így adta magát a konfitálás - és mivel a zsírt papírtörlővel leitattam a húsokról, meg is kaptam a tökéletes eredményt. 

Hozzávalók

4 db nyúlcomb (kb. 250 g/db)
annyi liba- vagy kacsazsír, amennyi ellepi a húsokat (az általam felhasznált zsír enyhén ilyen ízű volt)
durvaszemű tengeri só
2 rozmaringhajtás
3-4 ágacska kakukkfű

a salátához
(a mennyiségek tetszés szerint)
1 nagy maréknyi zsázsa
1 nagy maréknyi rucola
pár kisebb levél lollo rosso
eperparaj, levelei és termései a száráról leszedve
kerti árvácsa levélkéi és virágai
erdeimályva-virágok
néhány fürt akácvirág - szirmai a zöld részekről lecsippentve

gyümölcsös/virágos ecet, nálam most egy mangós ecet volt: ecet, mangópüré, cukor, almapektin (most nem házi)

Tipp: ha főételnek készül, akkor egy egyszerű vadrizses vagy vörös rizses rizskeverék kétségkívül jól kiegészíti ezt az ételt.


Eperparaj (Chenopodium capitatum, Blitum capitatum)

 Elkészítés

1 Kicsit sózzuk meg a húsokat, tegyük őket szorosan egy fedeles agyagtálba és helyezzük el közéjük a zöldfűszereket.  Fedjük be a zsírral, majd a tál tetejével, és 140°C-on 3 óra alatt süssük omlósan puhára.
(Süthetjük a húsokat ennél alacsonyabb hőfokon is, de akkor nyilvánvalóan valamivel tovább fog tartani a sütési ideje.)
2 Ha rizst is készítünk mellé, akkor időben tegyük fel főni.  
3 Fogyasztás előtt készítsük el a salátát: a virágokat óvatosan mossuk le, hogy megtisztítsuk a porszemektől és az esetleg bennük megbúvó apró bogárkáktól. Papírtörlővel óvatosan itassuk le róluk a vizet.
A rucolát, árvácskaleveleket, a zsázsát és a lollo rossót is mossuk meg, majd egy salátacentrifugában pörgessük le róluk a vizet. Az eperparaj száráról szedjük le a leveleket és a terméseket, mossuk meg, és ha nagyobb mennyiségről van szó, akkor pároljuk is meg.

Az eperparajról : A leveleket lehet nyersen is fogyasztani, de valahol olvastam, hogy (meghatározatlanul) nagy mennyiségben nem ajánlott fogyasztani, az oxálsavtartalma miatt, ezért én egy picit megpároltam. Oxálsav egyébként a sóskában és a spenótban is jelen van. Utólag már feleslegesnek tartom a párolást, hiszen csak 2 szál eperparajról volt szó, ami elhanyagolható mennyiségnek tűnik.
A termése (gyümölcse) állagát és formáját tekintve a faeperhez hasonló, az íze viszont közel sem olyan édes. Nehéz eldönteni, hogy gyümölcs, vagy zöldség-e. Mindenesetre finomnak finom, különleges, és remekül illik salátákba.

4 Keverjük össze a zöldeket a virágokkal és az eperparajtermésekkel, locsoljuk meg egy kis gyümölcsös ecettel, és már tálalhatjuk is az omlósra konfitált nyúlcombbal (és rizzsel). A húsról a tálalás előtt azért ne felejtsük el leitatni a felesleges zsírt!