Kecskesajtos céklaburger kendermagkrémmel - A Nagy Donum Terrae Teszt 2. hetére

A Donum Terrae és Tóth-Nacsa Ági; a Boldog Kukta blog szerzője szervezésében a hetekben zajlik A Nagy Donum Terrae Teszt (most a főételeké a szerep), amelynek keretein belül 3 héten keresztül 8-8-8 gasztroblogger próbál ki egy-egy kiváló minűségű magkrémet, és mutatja - mutatjuk - meg, hogy milyen sokoldalúan felhasználhatóak ezek a termékek.

Én a kendermagkrémet szerettem volna közelebbről megismerni, és Áginak köszönhetően erre alkalmam is nyílt. Előzőleg már kísérleteztem a céklapogácsákkal, amelybe a saját készítésű kecskesajtkrémemet tettem, majd a kendermagkrém ízének előzetes ismerete nélkül is nagyon el tudtam képzelni a kecskesajtos céklával. Aztán miután megkóstoltam, csak még erősebb késztetést éreztem az elképzelt vega burger megvalósítására.  És ha már „gyomnövény” magjából készülő krém kerül a tányérunkra, akkor más vadon termő zöld is illik mellé. Nem igaz? Elindultam hát az erdőbe némi medvehagymát, komlóhajtást és mezei kakukkfüvet szedni.
(A medvehagyma bár már nálunk is virágzik, azért találtam még olyan töveket, amelyekről tudtam még gyűjteni néhány levelet.)

A kendermagkrém egyébként telitalálat: 100% kendermagból készül, krémes, ízét leginkább a pisztáciához és a földimogyoróhoz hasonlítanám. Meggyőződésem, hogy - a többi magkémhez hasonlóan - nem csak sós, hanem édes ételek elkészítésére is ugyanúgy alkalmas. Én biztosan tovább folytatom vele a kísérletezést és nagyon örülök hogy bekerült a konyhámba.

A kendermagról néhány szóban:

„A kendermagnak nagyon magas a fehérjetartalma (20-25%), ezzel vezető pozíciója van a növényi fehérjeforrások között.
 Magas rosttartalma (35%) kedvezően hat az emésztésre, enyhe béltisztító hatása van.
A benne lévő ásványi anyagokkal könnyen pótolhatjuk szükségletünket: magas a cink, magnézium, kálium, kalcium, kén, vas és foszfor tartalma.
A szervezet számára nélkülözhetetlen esszenciális (a szervezet nem tudja előállítani őket) aminosavakat tartalmaz, olyan arányban, ahogy arra szervezetünknek szüksége van.” 
 A teljes leírás a Donum Terrae honlapján olvasható.

És hogy én konkrétan mit készítettem: Kecskesajtkrémes céklaburgert kendermegkrémmel, erdei zöldsalátával, almával és mezei kakukkfüves, pikáns steakburgonyával - egészségesen módon, ActiFry-ban és sütőben sütve.
 Recept:

Kecsketejes-mascarponés duplacsokoládé-fagylalt

Pár hete lett végre egy remek kis fagylaltgépem. A remek jelzőt csak ennek a fagyinak az elkészítése után tudom rá használni, mert ez már a sokadik tesztelésem volt vele. Még mindig az ismerkedési fázisnál tartunk.
Ez a csokifagyi végül még annál is jobb lett, mint amire számítottam. Ráadásul kecsketejjel készült. Mostanában valahogy majdnem mindenbe kerül valami kecsketejes termék, vagy maga a kecsketej. Rajongunk érte.

Hozzávalók
kb. 2 l házi csokoládéfagylalthoz


600 g pasztőrözött teljes kecsketej
500 g mascarpone
50 g zsírszegény kakaópor
175 g étcsokoládé (nálam 70,4 %-os belga Callebaut)
2 db vaníliarúd - opcionális
90 g nádcukor
150 g (nálam 8db) tojássárgája



Elkészítés

Kecsketúró házilag

Számomra ez A tökéletes kecsketúró.

Pedig az elején még sajtnak indult, de megfeledkeztem a tejről pasztőrözés közben, és túlhevült mire észbe kaptam. Még nem forrt, éppen 81 °C-os volt. Gyorsan félrehúztam, miközben egy kicsit el is keseredtem, hogy odalett a sajtnak való kecsketej. Aztán eszembe jutott, hogy eleinte - még a folyékony tejoltó használata előtt - forráspontig hevíttettem a tejet, amiből aztán ételecettel vontam ki a sajtanyagot. Sikerült így is, úgy is, de igazán egyik verziót sem jegyeztem fel.

Adva volt az alkalom, hogy újra tegyek egy ecetes próbát. 6 liter kecsketejből majdnem pontosan 1 kg (945 g) kecsketúrót sikerült készítenem. Ehhez a mennyiséghez 1,8 dl 6%-os fehérborecetet használtam (tehát literenként 0,3 dl-t), ami az én esetemben a lehető legmegfelelőbb mennyiségnek bizonyult, mit ahogy a képen is látható.

Egyszeűen beleöntöttem a 81 °C-os kecsketejbe a fehérborecetet, rátettem a fazékra a tetejét és visszatettem a kikapcsolt, de még meleg főzőlapra. Fél óra elteltével már szépen különvált a tejfehérje a savótól. Egy tiszta, csak ehhez a művelethez használatos pelenkán átszűrtem az egészet, majd felakasztottam pár órára, míg kicsepegett belőle a maradék savó.

Az eredmény egy kemény gömböc lett, amit formára való préselés előtt szerettem volna megsózni,
ezért villával összetörtem. Ekkor ismertem fel, hogy egy kiváló minőségű túró van a kezeim között, amit kár is lenne tovább alakítani. Hát így született meg az első igazi kecsketúróm.

Ízre, állagra is hibátlan lett, a fehérborecet alig érződik benne, így nem csak sós ételekhez, hanem desszertek készítéséhez is kiváló választás.



Nálam másnap egy nyári bazsalikomos-zöldséges lasagne készült a túró felhasználásával, s a kertünkben termett biozöldségekből; paradicsomból, spenótból, lila sárgarépából, fekete hüvelyű zöldbabból, és különféle hagymákból.

Sajtkészítés házilag 1. - az első kecskesajtjaim

Az utóbbi időben látszólag eltűntem, de korántsem a konyhából; ugyanis nyakig elmerültem a sajtkészítésben!

Május 1-e óta boldog kecsketulajdonosok vagyunk. A kis csapat parlagi kecske közül kettő tejelő, és bőven adnak annyi tejet, hogy ivásra, joghurt- és sajtkészítésre is jusson belőle.

A tejet mi nem fogyasztjuk nyersen, csak pasztőrözött formában. Az első héten ugyan még felforraltam, de nagyjából 10 napon belül beszereztem a Kecsketenyésztés című könyvet - amit néhány napja a Házi sajtkészítés követett - amiből sikerült megtudnom hogy erre nincs feltétlenül szükség, sőt mi több, a sajtkészítéshez nem is szabad forralni a tejet, s megismertem a pasztőrözés folyamatát. Persze nem tilos a nyers tej fogyasztása, és felhasználása, de ez mindenkinek a saját döntése. Én hőkezelés után biztonságosabbnak érzem a fogyasztását. Sose lehet tudni.

Az interneten is felleltem már néhány hasznos oldalt, közülük kettőt emelnék ki így elsőre; az egyik a Tejtermékek készítése blog, a másik pedig Panni Sajtműhelye - ahonnét nem csak okosságokat lehet megtudni, hanem alapvető alapanyagokat, tejoltót, sajtkultúrákat is be lehet szerezni.

Mindezek ellenére nekem úgy tűnik, hogy nincs igazán konkrét sajtrecept, az alapok ismeretében a tejtől és a sajtkészítőtől függ, hogy mit, miből, hogyan, mennyit és mennyi ideig készít.
Ami engem illet, ebben, és az eljövendő sajtkészítős bejegyzéseimben azokat a leírásokat fogom megosztani, ami szerint én készítettem a sajtjaimat, ami nem feltétlenül jelenti majd azt, hogy másnál más tejből is ugyanúgy fog viselkedni a sajt, hiszen a kecskék lehetnek más fajtájúak, lehetnek eltérő étrenden, s ebből adódóan valamelyest különbözhet a tejek zsírtartalma, stb.

Egyelőre az alapokkal kísérletezem, nem fűszerezem a sajtjaimat. Meg kell ismernem először, hogy mire hogy reagál a tej, s mennyi sót kell felhasználnom, hogy megfeleljen a mi ízlésünknek. Sőt, az elsőket teljesen sómentesen készítettem, hogy megismerjem az alapízt.

Csak rozsdamentes fazekakat, keverőeszközt és műanyag eszközöket használtam a sajtkészítésekhez.


Az 1. friss sajtok tejoltó és kultúrák nélkül, ecettel

Amíg még nem volt se könyvem, se tejoltóm, úgy készítettem a sajtokat, hogy felforraltam a kecsketejet, amibe - szemmértékre - egy-két evőkanálnyi 20%-os ételecetet tettem, átkevertem, és egy muszlinnal/laza szövésű új konyharuhával bélelt szűrőn átszűrtem.
A ruhán fennmaradt sajtanyagot óvatosan kifacsartam, majd egy fakanálra felkötöztem, és hagytam lecsepegni róla a savót nagyjából egy éjszakán át. Akkor sikerült legjobban, amikor szobahőmérsékleten hagytam, mert akkor elég jól szeletelhető gömböccé állt össze a sajt. Fogasztás előtt 4-5 órán keresztül hideg sós vízben áztattam.
A 3. alkalommal mihelyst leszűrtem a sajtanyagot, rögtön levittem a pincébe de akkor - feltételezem, hogy a kellőnél alacsonyabb hőfok miatt - kevesebb savó csepegett le, és nem is állt össze a sajt. Amolyan kenhető krémtúróhoz hasonlítható lett az állaga.


Az 1. tejoltóval és sajtkultúrával készült préselt (ementáli) sajtom

• 2,7 l kecsketejet 68°C-ra hevítettem (12 mp alatt pasztörizált lesz)
• hagytam lehűlni 41°C-ra
• hozzáadtam 1,8 ml folyékony tejoltót és 0,12 g ementáli kultúrát
• alvadni hagytam 1,5 órán keresztül
• felkockáztam, s megvártam, míg kiszivárog a savó, majd merőkanállal lemertem a lehető legtöbbet az alvadt sajtanyagról
• szűrőlapáttal alaposan átkevertem és utómelegítettem 53°C-ra, miközben többször átkevertem a szűrőlapáttal
• muszlinnal bélelt szűrőn átöntöttem, majd a sajtanyagból kézzel is kipréseltem még valamennyi tejsavót
• rátettem egy kistányért, arra egy vízzel teli, kb. 3 kg súlyú kancsót és egy éjszakán keresztül a pincében hagytam
• másnap kivettem a - nem túl egyenletes szélű, de eléggé szilárd - sajtomat a szűrőből és egy tiszta, fa deszkára fektettem
• eleinte minden nap, aztán 2-3 naponként átforgatom és tiszta deszkára teszem, miközben a 3.-4. napon keresztül sós vízzel kenegettem

Sajnos nem jegyeztem fel pontosan, de a bejegyzés írásakor már körülbelül 17. napot tölti a pincében a sajt. Időnként nedves, majd száraz papírtörlővel áttörölgetem.

• a visszamaradt édes savóból 89°C-ra való melegítés után 1,5 ek ételecet hozzáadásával 150 g zsendicét sikerült leszednem

A 2. csak tejoltóval készült, nem préselt sajtom

• 3 l tejet pasztőröztem az előző módszerrel, amihez 41°C-on 2,2 ml folyékony tejoltót adtam
• az alvadás, felvágás, savószivárgás, - lemerés után 10 g finomszemcsés tengeri sót villával elkevertem benne, majd a házilag készült* sajtformázó edényembe öntöttem a picivel több, mint egy kg (1023 g) sajtanyagot
• pincében a saját súlya alatt hagytam lecsepegni egyik napról a másikra, préselés nélkül
• óvatosan kiborítottam a formából egy sütőpapírral bevont deszkára - mert még eléggé nedves volt
• papírtörlővel letöröltem, s naponta egyszer megfordítottam, természetesen minden alkalommal tiszta papírra téve

napról napra intenzívebb lett az illata, a 6. napon meg is kóstoltuk, mert mivel ez egy lágy sajt lett, nem szerettem volna megkockáztatni, hogy megromoljon. NAGYON finom (volt) - de azért így az elején még nem az én álomsajtom.

• a visszamaradt 2,2 l édes tejsavóból valamilyen - egyelőre rejtélyes - oknál fogva csupán 100 g zsendicét sikerült kivonnom

A 3. sajtom tejoltóval, kalcium-kloriddal és mezophil kultúrával készült, és a reményeim szerint az állaga (valamennyire) kemény lesz

• 4,5 l kecsketejet az előzőek szerint 68°C-on pasztőröztem
• 43°C-on hozzákevertem előzőleg egy pici langyos vízben feloldott 0,45 g kalcium-kloridot (amire bizonyos leírások szerint a pasztőrizálás miatt van szükség) és 0,12 g mezophil kultúrát (hogy „olvadósabb” legyen majd a sajt)
• kb. 15 percig lefedve állni hagytam, majd mikor elérte a 41°C-os hőmérsékletet, 3 ml folyékony tejoltóval beoltottam
• hagytam megalvadni, közben nem mozgattam (!)
• egyészen apróra, kb 5×5 mm-es kockákra vagdaltam az alvadékot és merőkanállal óvatosan lemertem róla a kiszivárgott tejsavót
• szűrőlapáttal alaposan átkevertem 15 g finom tengeri sóval
• muszlinnal bélelt szűrőben csepegtettem egy éjszakán át, szobahőmérsékleten
• másnap áttettem a sajtanyagot a lyukacsos sajtformámba*, jól bele is nyomkodtam, majd rátettem a műanyag korongot és egy éppen akkora átmérőjű vízzel megtöltött műanyag dobozt, mint amekkor a sajtforma (3,8 kg-mot nyomott)
• 3 órán keresztül szobahőmérsékleten hagytam préselődni, aminek az eredménye 753 g sajt és 3,5 l édes savó lett
• a sajtot egy deszkára fektetett sütőpapírra tettem, amit a pincében tárolok. Eleinte naponta, majd másnaponta, később majd minden harmadnap megfordítom (tiszta felületre). A bejegyzés írásakor az 5. napja érlelődik.
• a savót 90°C-ra hevítettem, 3 g citromsavat hozzáadtam és kivontam belőle a zsendicét

Nem mértem le, hogy mennyi lett súlyra, viszont készítettem belőle egy fenomenális szendvicskrémet - amit akár zsendicekörözöttnek is hívhatnék - metélőhagymával, pirospaprikával és őrölt köménnyel.


 A 4. oltós-kultúrás sajtot éppen most fogyasztjuk. Ez egy jól kenhető, ugyanakkor szeletelhető állagú, az igényeimnek és elképzelésemnek tökéletesen megfelelő friss kecskesajt lett, íme:

• ezt a sajtot is a fentiekhez hasonlóan pasztőröztem, majd mikor 39°C-ra visszahűlt a 3,5 l tej, beoltottam 0,20 g ementáli és 0,16 g mezophil kultúrával, amiket előzőleg pár csepp langyos vízben feloldottam, úgy kevertem a tejhez
• 15 percig pihenni hagytam
• 41°C-osra visszamelegítettem, és beoltottam 2,3 ml folyékony tejoltóval
• alvadni hagytam, kb. egy órán keresztül
• felkockáztam, és pár órára magára hagytam - ez nem volt szándékos, de érdekes lett az eredmény: a tejsavó teljesen kivált, jobban, mint az előző esetekben, a sajtanyag pedig mintegy összeesett. Könnyen le tudtam merni a savót, majd a sajtanyagba kevertem 8 g tengeri sót, és  a sajtformába öntöttem, és ugyanúgy préseltem, mint az előzőt 3 órán keresztül, szobahőmérsékleten. (tenni kell alá valamit, amibe tud csepegni)

Ebbe szándékosan nem tettem kalcium-kloridot, mert kíváncsi voltam a különbségre. Kevesebb lett a kivált sajtanyag, és sokkal nedvesebb is lett a sajt. A préselés alatt sem tudott túl sok tejsavó kiválni, mert a fúrt lyukakon a sajtanyag is „kukacszerűen” kijött egy kicsit, ahogy a képen is láthatják a jó megfigyelők.

Egy papírtörlővel letakart deszkára öntöttem ki óvatosan a sajtot, vigyázva, hogy össze ne törjön. Nem érleltem, egyből a hűtőbe tettem. A tetejére is tettem egy lap papírtörlőt. Minden alkalommal, mikor teljesen átnedvesedtek a papírok, lecseréltem őket.
Másnap belevágtunk...hmm...maga a csoda ez a sajt. Alig hiszem el, hogy én készítettem.

A 2 számú sajtnál krémesebb, lágyabb lett ez a változat, nekem sokkal jobban ízlik. Annak ellenére, hogy került bele ementáli kultúra, nem nevezném ementáli sajtnak, mert egyáltalán nem érleltem.


* Az első sajtpréselő céledényt is házilag készítettük. Egy elég masszív műanyag éthordó oldalát és alját is több sorban, illetve körben kifúrtuk egy pár mm-es fúrószárral, a tetejére pedig hajlékony múanyag vágódeszkából vágtam ki egy akkora korongot, amekkora éppen belefér a formába.
Majd egy következő bejegyzésben megmutatom.


Tipp: Ha pasztőrözni szeretnénk a tejet, de nincs konyhai hőmérőnk, akkor addig hevítsük a tejet, míg elkezd ráncosodni a teteje.


Sokkal jobban érdekel a sajtkészítés, mint gondoltam volna, úgyhogy garantáltan lesz folytatása ennek a bejegyzésnek. Egyebek között nagyon érdekelnek az alternatív tejoltók is...

Manicotti az erdőből

Pár éve ajándékba vettem valakinek egy receptkönyvet, amiben a manicottit megláttam, és rögtön meg is tetszett. Lefotóztam az oldalt és eltettem a képet, hogy valamikor majd elkészítem. Most jött el az ideje. Igaz, hogy csak az alapötlet van onnan, mert végül sem a töltelék, sem a szósz nem a szerint a recept szerint készült, de azt használtam fel, ami itthon volt, és amiből éppen kedvem volt főzni.

Kicsit utánaolvasva a neten, úgy láttam, hogy a manicottikat (mini palacsinták) az olaszok tejjel is készítik, meg lehet tölteni zöldséggel vagy hússal is, a szósz pedig fehér (besamelszerű) vagy paradicsomos is lehet. A manicotti készen is kapható, tulajdonképpen egy óriás csőtészta, melyet meg kell tölteni, és amit én a cannellonihoz erősen hasonlítani tudok - de mégis más.

Az első verziómat ezúttal a vadnövények jegyében komlóhajtással és medvehagymával készítettem el, és a teljesség kedvééert ibolyaitalt kínáltam mellé. (Az ibolyaital egy kísérletből keletkezett, receptet még nem készült hozzá.)
Igen finom, könnyű tavaszi ebéd lett belőle.

Hozzávalók

mérettől függően kb. 18 db manicottihoz (mini palacsintához)
8 db kisebb tojás (330 g)
2 db víz (vagy tej)
150 g világos tönkölyliszt (vagy más liszt)
1 kis csipet tengeri só

a töltelékhez
200 g blansírozott komlóhajtás lecsepegtetve és nagyjából 2 cm-es darabokra vágva
150 g reszelt sárgarépa
200 g juhtúró (zsíros, enyhén sós)
frissen reszelt szerecsendió

a paradicsomszószhoz
1 db nagy vöröshagyma / vagy lila hagyma  finomra aprítva
650 g hámozottparadicsom-konzerv (ha idénye van, akkor természetesen friss paradicsomból is készülhet, vagy sűrű paradicsomszószból)
olívaolaj, tengeri só, frissen tört fehér bors
kb. 20 nagy levél medvehagyma nagyon vékonyan felcsíkozva
1 ek étkezési keményítő - opcionális

Pecorino romano (kemény juhsajt) vagy parmezán frissen reszelve


Elkészítés

1 A manicottikhoz lazán verjük fel a tojásokat, folyamatos kevergetés mellett öntsük hozzá a vizet, tegyünk bele egy kis sót, és adagoljuk hozzá a lisztet. Csomómentesre keverjük ki, majd tegyük hűtőbe, míg elkészítjük a tölteléket és a szószt. (A palacsintatésztánál hígabb lesz.)
2 Keverjük össze egy tálban a komlóhajtásokat és a reszelt sárgarépát, reszeljünk rá szerecsendiót és egy villa segítségével alaposan dolgozzuk össze vele a juhtúrót. Ez utóbbi, ha nem volt sós, akkor sózzuk is meg a tölteléket.
3 Kézzel (vagy villával/késsel/géppel - ahogy tetszik) nyomkodjuk össze vagy aprítsuk fel a hámozott paradicsomokat. Egy kisebb lábosban kevés olívaolajon fonnyasszuk meg a finomra aprított hagymát, öntsük rá a paradicsomot, ízesítsük sóval, borssal, forraljuk fel, és főzzük 5 percig közepes hőfokon. Ha sűríteni szeretnénk rajta, akkor most adjuk hozzá az étkezési keményítőt, s forraljuk vele össze.
Húzzuk le a hőforrásról és keverjük hozzá a vékonyra vagdalt medvehagymát. Ne főzzük tovább.
4 Egy kisméretű palacsintasütőben (az enyém kb. 12 cm átmérőjű) süssük ki vékonyan a manicottikat. Az ötletadó könyvben azt olvastam, hogy a mi palacsintánkkal ellentétben a manicottiknak csak az egyik oldalát kell sütni.
5 Terjük a medvehagymás paradicsonszósz felét egy - vagy több kisebb - hőálló tál aljára. Osszuk el a komlós tölteléket a manicottikon, tekerjük fel őket, és sorakoztassuk nem túl szorosan egymás az előkészített tálba.
6 Merjük a tetejére a szósz másik felét, aminek a tetejére reszeljünk kemény juhsajtot. 180°C-os sütőben süssük addig, míg szép aranybarnára sül a teteje.


Megjegyzés: Nekem a fenti mennyiségekből 3 db manicottim üresen maradt, de ez változó lehet a méretek és a vastagság arányában.


Az Olajzöld levelek kéken blogon éppen fut egy kedvemre való receptverseny deZöld N°3 néven, amelyre Ágota vadon termő - ehető - növényekből készült ételeket vár, nézzétek meg!

Almás pite másképp

Miben más mint a többi? Diós-tönkölylisztes-bodzavirágszirupos linzerszerű ropogós alapra tettem fahéjas bodzavirágkaramellt, amire háromfajta vékonyra szeletelt almát sorakoztattam és sütöttem meg. Vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással kínáltam. Igazán mutatós lett, és eszméletlenül finom.

Aki ismer már - vagy legalább a blogomat ismeri - már tudhatja, hogy nem vagyok egy nagy karamellkészítő. Ok nélkül nem is szoktam karamellt tenni a desszertjeinkbe, de néha-néha kivételt teszek. Tavaly az egyik tavaszias desszertemhez angyalhajat készítettem cukorból, most pedig kifejezetten a NoSalty receptversenyére készítettem ezt a süteményt. A feladat csupán annyi, hogy a pályamű tartalmazzon tejszínt és karamellt. Én nagyjából abból a cukormennyiségből készítettem szirupot és karamellt, amit a tésztába vagy az almához keverve tettem volna. A tészta amúgy magában nem is édes, akár sós feltét is kerülhetne rá.

Amit most mutatok, ez a második verzió, mert az első nem lett olyan kinézetű, mint szerettem volna. Ennek ellenére muszáj megemlítenem, mert az is nagyon jó lett és nagy kár lenne, ha feledésbe merülne. Az alaptészta ugyanaz volt mint ennél, körülbelül másfélszeres mennyiségben, csakúgy, mint a karamell, ám sokkal több; összesen 600 g reszelt almát tettem rá amihez kevertem némi bodzaszirupból visszamaradt bodzavirágot is. Ennek a tetejére felfert tojásfehérjével lazított felvert tejszínt sütöttem, de mint az várható volt, a hő hatására összeesett. Ennek ellenére szép is lett, és nagyon finom is, viszont az almaréteg túl vastag lett, nem tudtam szépen szeletelni.
Ezért készült egy második változat is, aminek csak a külsején szerettem volna javítani, az ízén nem.


Hozzávalók

a diómarcipánhoz
75 g dióbél
30 g (házi) vaníliás nádcukorpor (ha nincs, akkor keverjünk vaníliamagokat/vaníliapasztát/vaníliakivonatot a nádcukorhoz)

a bodzavirágsziruphoz / bodzavirág-karamellhez
12 g szárított (vagy friss) bodzavirág (Az enyém tavalyi szedésű volt, amit szárítás után jól zárható üvegben tároltam a szekrényben. A minősége semmit sem romlott!)
70 g + 50 g barna nádcukor
180 g (annyi, amennyi ellepi) forró víz

1 csapott ek őrölt fahéj

a tésztához
100 g darált dió
115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 kis csipet finom tengeri só
30 g bodzavirágszirup
1 db kisméretű (30 g) tojás / vagy csak a sárgája/fehérje, ami kézenfekvőbb
25 g kemény vaj

továbbá
kb. 3 db alma - legjobb ha nem egyfajtájúak, mert érdekesebb lesz a végeredmény (az alma mennyiségét ízlés szerint lehet növelni)
frissen facsart citromlé - amennyiben nagyon édes almát használunk

jó minőségű tejszín (én Cserpest használtam), amihez másfél deciliterenként számoltam egy-egy vaníliarúd kikapart magjait
20 g gyümölcscukor vagy más édesítő


Elkészítés

1 Tegyük egy hőálló tálkába vagy egy befőttes üvegbe a bodzavirágot a 70 g nádcukorral, öntsük fel a forró vízzel, zárjuk le a tetejét és hagyjuk állni legalább egy órán át. Így hagyható akár egyik napról a másikra is. Szűrjük le.

2 Készítsük el a diómarcipánt: forraljunk fel vizet és blansírozzuk benne 1-2 percig a diót, majd emeljük ki a vízből a és ahogyan hűl, türelmesen húzogassuk le mindegyikről a héját. A vaníliás cukorral összekeverve daráljuk finom péppé. Össze is fog állni, nem lesz szükség folyadékra, de ha mégis, akkor pár csepp jéghideg vízzel állítsuk össze. Tekerjük folpackba, és pihentessük a hűtőben, majd formázzunk belőle tojásokat. Én ebből a mennyiségből 8-10 db-ot gyúrtam.

Ez a marcipán hűtőben akár hetekig is eláll.

3 A tésztátoz keverjük össze a diót, a tönkölylisztet és egy kis sót, morzsoljuk el vele a vajat, adjuk hozzá a tojást és 30 g szirupot, s gyúrjunk belőle tésztát. Csomagoljuk be folpackba és tegyük egy órára a hűtőbe.

4 180°C-ra melegítsük elő a sütőt. Nagyon vékonyan vajazzunk ki egy kb. 21 cm átmérőjű piteformát, és nyomkodjuk bele a diós tésztát úgy, hogy legyen egy kis pereme.

15 perc alatt süssük elő.

5 Keverjünk a maradék szűrt bodzavirágsziruphoz 50 g nádcukrot és a fahéjat, majd egy erre alkalmas fém edénykében (tehát nem teflon, nem kerámiabevonatú) főzzük fel, sűrítsük be karamellé. Ha kész, öntsük az elősütött pitetésztára.

6 Közben az almákat vágjuk félbe, emeljük ki a magházukat és egy éles késsel szeleteljük fel nagyon vékonyan.

Rendezzük őket a körbe-körbe, a pite szélétől befelé haladva. Nem baj, ha több rétegben kerülnek rá az almaszeletek. Ha nagyon édes a felhasznált alma, akkor érdemes facsarni rá egy kis citromlevet. A bodzavirágért rajongók tehetnek az alma és a karamell közé a szirupból visszamaradt virágokból is.

7 Süssük készre kb. 20 perc alatt.

8 Adjuk a tejszínhez a vaníliarúd(ak) kikapart magjait és a gyümölcscukrot, s verjük habbá. Fogyasztásig tároljuk hűtőben.

Kínáljuk a piteszeleteket egy-egy kanál vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással.

Tipp: A tejszínhab helyett tejszínfagylaltot is készíthetünk a süteményhez.

Arc- és testápoló krémek házilag

Rendhagyó ez a mai bejegyzés, mert bár receptnek recept a téma, de nem ennivaló. Jónéhány hónapja már, hogy a testápolónkat, arckrémet és ajakápolót is én készítem, kizárólag ezeket használjuk.

Most jutottam el odáig, hogy ezt az első két, többször kipróbált krémreceptet megosszam itt is, illetve azért is, hogy mire kiürülnek a tégelyeink, ne kelljen a cetlik után kutatnom, hogy hová is tettem, hogyan is készítettem az előző adagot. Végső soron e célt is szolgálja a blog.

Nyitottam a házi krémeknek egy aloldalt, mert itt az ételreceptek között előbb vagy utóbb biztos vagyok benne, hogy elkeveredne. Ezen az aloldalon olvashatjátok a házi krémjeim receptjeit.

Kakukkfüves kakasmájkrém házilag

Egy-két darab baromfimájból sosem állok neki májkrémet csinálni, de így, hogy az utóbbi időben négyesével vágtunk le* kacsákat és kakasokat, összejött annyi, hogy érdemes volt nekiállni. De még mennyire, hogy érdemes volt! Túlzás nélkül állíthatom, hogy nem emlékszem, hogy valaha is ettem volna ennyire finom májkrémet, mint amilyen ez lett. Az ízesítése különösen kifinomult, azonnal fel is jegyeztem, még mielőtt elfelejteném hogy hogyan is készítettem, és már megvan a következő ötletem is. De ne szaladjunk annyira előre, nem igaz? Már mondom is, hogy hogyan készült az első (és említésre méltó) házi májkrémem.

*A másik blogomon; a Biokerten már említettem, hogy idén kibővítettük a baromfiudvart.


Hozzávalók

4 db kakas mája és heréi  (vagy más szárnyasmáj)
2 db közepes méretű lila salotta felkarikázva
4 gerezd fokhagyma felaprítva vagy lapítva
2,5 ek kacsazsír
kb. 1,5 dl száraz Marsala

tengeri só (flor de sal)
4 szem szegfűbors és 8 szem fehér bors frissen törve
néhány ágacska kakukkfű

narancs a fogyasztáshoz (opcionális)

Elkészítés

1 A kacsazsírt olvasszuk meg egy serpenyőben, és öntsük le egyharmadát egy tálkába- ez kerül majd a májkrém tetejére.
2 Üvegesítsük meg a zsíron a  felaprított hagymákat, majd dobjuk rá a májakat és a kakasheréket is. Ízesítsük kis sóval és a borsokkal. Adjuk hozzá a kakukkfűágacskákat is. Közepes-magas hőfokon süssük mindkét oldalukat kb. 3-4 percig, majd öntsük alá a Marsalát.
3 Pároljuk további 4-5 percig. Akkor jó, ha kezd a bor sötét színt kapni a májtól, aminek a belseje már nem véres.
4 Ha fás szárú a kakukkfüvünk, akkor emeljük ki a serpenyőből és egy botmixerrel pépesítsük a májas mixet. A kakukkfűlevélkéket húzzuk le a szárakról és adjuk hozzá a májkrémhez, és ha kell, sózzuk utó.
5 Tegyük egy jól zárható üvegedénybe vagy egy kis befőttesüvegbe a májkrémet, öntsük az elsimított tetejére az félretett olvasztott kacsazsírt, s díszítsük néhány kakukkfűlevélkével.

Tároljuk hűtőben.


Tipp: Ez a májkrém nagyon finom naranccsal fogyasztva.

Gőzön párolt keszeggel töltött ravioli, barna csiperkés-medvehagymás-mascarponés szósszal - 48. VKF!

A Tarka Bárka blog írói, Gaba és Gabi által kiírt 48. Vigyázz, kész, főzz! fordulóra, az „Édes vizeink” témára készítettem el ezt az ételt.
Gaba és Gabi jobban nem is választhatta volna meg a témát. A nevükhöz hűen, teljes mértékben tükrözi a bloguk arculatát, és én nagyon-nagyon egyetértek velük, hogy az édesvízi halakat jelölték meg az aktuális témaként. Így tényleg senki nem élhet olyan kifogásokkal, hogy nem lehet itthon beszerezni, vagy hogy iszonyatosan drága lenne.

Én egy számomra mumus halat; a dévérkeszeget választottam. Kihívás volt az első találkozásunk óta. Nem is olyan régen vettem belőle először (gyorsfagyasztottat), abiből sütőben, egészben sütöttem meg kettőt. Mi tagadás, cseppet sem voltam körültekintő, mert utána se néztem, hogy mennyire szálkás halfajta. Nem volt egy szerencsés választás. 
Mindenesetre azóta törtem a fejem azon, hogy mit is lehetne kihozni belőle, hiszen van még a belőle. Aztán arra jutottam, hogy olyan elkészítési módot kell találnom, ahol előzőleg kiszálkázom a halat. Ebből már adódott is, hogy belerejtem valamibe, mondjuk tésztába, valamilyen szósszal párosítva. Mikor beszereztem barna csiperkegombát és medvehagymát, akkor már össze is állt a kép, és megszületett ez a harmonikus halas házi ravioli. 
Mintha csak egy erdei tóból és az azt körülölelő erdőből került volna az asztalunkra!

Hozzávalók
kb. 4 személyre

a töltelékhez
4 db kisebb egész keszeg (180-200 g/db, amiből 265 g halhús lett)
2 szál sárgarépa nagyobb darabokra vágva
kis csokor kakukkfű
víz, tengeri só

frissen tört színes bors és sárga mustármag
1 púpos ek mascarpone

a tésztához
350 g durumliszt
1 db tojássárgája (21 g)
valamivel kevesebb, mint 2 dl meleg víz
5 g finom tengeri só

a szószhoz
400 g barna csiperkegomba, nagyobbak félbe vagy négy részre vágva
kb. 25 db medvehagymalevél vékonyan felcsíkozva
olívaolaj, 2 merőkanálnyi a hal párolóvízéből
225 g mascarpone
1 tk burgonya- vagy kukoricakeményítő - opcionális
(tengeri só)

Elkészítés

1 Egy gőzölőedényben tegyünk fel főni egy kis vizet a sárgarépával, kakukkfűvel, pici sóval. A halakat tegyük az edény szűrőjébe, és pároljuk meg.
Mikor már puhák, vegyük ki őket az edényből és tegyük félre hűlni. A vizét őrizzük meg.
2 Gyúrjunk rugalmas, nem ragadós tésztát a fent megadott hozzávalókból, takarjuk le enyhén nedves konyharuhával, és pihentessük miközben kiszálkázzuk a halakat. (Ez sajnos elég hosszadalmas munka, de megéri.)
3 Egy tapadásmentes serpenyőben kevés olajon pirítsuk meg a gombákat, merjünk alá 2 merőkanálnyit a hal párolóvízéből, és közepes hőfokon fedő alatt pároljuk meg. Ha már majdnem kellőképpen megpárolódtak a gombák, adjuk hozzá a felcsíkozott medvehagymát, keverjük össze és főzzük tovább pár percig - immáron fedő nélkül. Keverjük hozzá a mascarponét, forraljunk rajta egyet, és ha kell, sózzuk meg kissé. 
Ha sűrűbbre szeretnénk a szószt, hintsük meg kb. egy teáskanálnyi étkezési keményítővel, jól keverjük össze, majd azzal is forraljuk fel, és tegyük félre.
4 Törjünk össze 4-5 db sárgarépát villával, majd keverjük a kiszálkázott halhúshoz. Ízesítsük frissen tört színes borssal és mustármaggal, ha szükséges, akkor egy kis sóval is. Adjunk hozzá egy evőkanálnyi mascarponét is, hogy krémes, de ne folyós töltekéket kapjunk.
5 Lisztes felületen nyújtsuk ki a tésztát nagyon vékonyra, kb. 1-2 mm-esre. Vágjuk félbe, majd az egyik részére egy kiskanállal halmozzunk a töltelékből kis dombocskákat, egymástól nagyjából 5-5 cm-re. Ezután óvatosan fektessük rá a tészta másik felét, s lehetőleg úgy, hogy a töltelékek mellett ne maradjon a tészta levegős.
A töltelékek körül ujjal nyomjuk össze a tésztákat, majd egy megfelelő méretű ravioli- vagy pogácsaszaggatóval vágjuk ki a raviolikat.  
A maradék tésztát gyúrjuk össze, nyújtsuk ki és folytassuk a raviolik készítését, míg el nem fogy a tészta és a töltelék.
6 Enyhén sós, lobogó vízben főzzük a raviolikat al dente-re (elkészültek, ha feljönnek a víz felszínére), majd szervírozzuk a szósszal nyakon öntve.

Házi ketchup

Miután idén már vagy 70 kg paradicsomot befőztem, eljött az ideje a ketchupfőzésnek is. A receptet hozzá Jamie Oliver: Természetesen c. könyvéből adaptáltam.
Nagyon időigényes, de oly sok más élelmiszerhez hasonlóan a ketchupot is megéri házilag készíteni. Szép piros, gyönyörűen érett paradicsomokat használtam fel, amelyeknek a héja könnyen lehúzható volt, ezért nem is tettem őket előzőleg forró vízbe, így egy picit sikerült lerövidítenem az előkészítési időt.



Hozzávalók

7,25 kg érett paradicsom meghámozva, nagyjából kimagozva, egy nagy edényben kézzel összepasszírozva
250 g lila hagyma felaprítva
1 nagy csokor bazsalikom, levélkék a szárról leválasztva
75 g zellergumó feldarabolva
50 g gyömbér feldarabolva
15 db szegfűszeg
1 ek fekete bors
tengeri só
nagy löttyintésnyi olívaolaj
chili - opcionális
60 ml vörösborecet (ecettől függően mehet bele valamivel kevesebb is)
225 g nádcukor

csavaros tetejű vagy kapcsos üvegek

Elkészítés

1 Egy nagy fazékban pároljuk meg a hagymát, zellert, gyömbért a bazsalikomszárral és a fűszerekkel együtt. Kevergessük míg megpárolódnak a zöldségek.
2 Öntsük fel a paradicsommal, jól keverjük össze, forraljuk fel, majd alacsony-közepes hőfokon főzzük 2 órán keresztül.
3 Vegyük ki a bazsalikomszárakat a püréből, a levélkéket pedig most adjuk hozzá. Főzzük még pár percig, majd vegyük le a tűzről és botmixerrel keverjük simára az egészet. Szűrőn passzírozzuk át kétszer az egészet , hogy teljesen sima állagú pürét kapjunk.
4 Tegyük vissza a tűzre, öntsük bele a vörösborecetet és a cukrot, forraljuk fel, majd lassú tűzön és nem teljesen befedve főzzük addig, amíg kechup állagú pürét nem kapunk. Ez akár még 3-5 órát is igénybe vehet.


Töltsük a ketchupot üvegekbe, a fém csavaros tetejűeket vízszintes helyen állítsuk fejre 10 percre, hogy vákum keletkezzen bennük, majd visszafordítva őket száraz dunsztban hűtsük ki. Felhasználásig tároljuk sötét, hűvös helyen.
A kapcsos tetejű üvegekben lévő ketchupokat én hűtőben tárolom.


Megjegyzés: ebből a mennyiségből kb. 5 l házi ketchup lesz.

Pesto

Lehetne a híres Pesto alla genovese is, de mégsem az, hiszen nem teljesen olasz alapanyagogból készült, így maradt egyszerűen pesto. A bazsalikom és a fokhagyma saját termés, a sajtok  természetesen olaszok, a fenyőmag és az olívaolaj pedig Portugáliából származnak. Az olívaolaj ráadásul egyenesen termelőtől - a legjobb minőségben.


Hozzávalók

35 g friss bazsalikomlevél (Ocimum basalicum)
35  g fenyőmag
35 g reszelt parmezán (Grana Padano) és kemény báránysajt (Pecorino Romano) fele-fele arányban
10 g fokhagyma
25 g kiváló minőségű extra szűz olívaolaj
3-4 g durva tengeri só


Elkészítését és a hozzávalóit illetően van némi ellentmondás. Vannak akik szerint az eredeti genovai pestóban van, mások szerint pedig nincs fenyőmag. Vannak akik szerint a hozzávalókat kizárólag mozsárban szabad összetörni, de vannak akik nem tartják bűnnek a késes aprítógépben való elkészítést sem. A fém kés által a bazsalikom esetleg veszíthet az aromájából, ellenben jóval gyorsabban és talán alaposabban is elkészül az aprítógépben.
A fő alapanyagát, a bazsalikomot illetően pedig vitatott, hogy szabad-e megmosni a leveleket felhasználás előtt, vagy a mosás által veszít-e az értékes illatanyagából.
Nem utolsó sorban pedig az olívaolaj minősége. Ebben viszont nincs is ellentmondás: kizárólag kiváló minőségűt szabad hozzá felhasználni, mert egy olcsó, rossz minőségű olívaolaj, teljesen elrontja az egészet. (Sansából soha!)

Én mindig megmosom és megszárítom a bazsalikomot, hiszen valamennyi port, esetleg apró bogaraktól való szennyeződést nagy valószínűséggel lehet rajta találni. Mivel ehhez a mennyiséghez a mozsaram túl kicsi, aprítógépben készítettem el a pestót, de tökéletesem meg voltam elégedve az eredménnyel így is. A bolti pestókat össze nem lehet hasonlítani a frissen készült ízével!

Előételként kb. 4 személyre elegendő a fenti mennyiség, 300 g tésztához, ami nálam Barilla Spaghettoni n.7 volt. Az olaszok gyakran trenette-et használnak hozzá.

Főzött rumos gesztenyefagylalt és Heves jeges 43. VKF!

Ez az első főzött fagylaltom. Nem okozott csalódást, éppen ilyennek képzeltem el előzőleg. A vaníliapuding receptje nyomán készítettem Maroni bio gesztenyemasszával. Fagyigép nélkül ugyan, de hála a fagyasztás alatti többszöri átkeverésnek, eléggé krémes lett a végeredmény.
(Akinek van gépe, az azért próbálja ki abban. Szerintem úgy igazán tökéletes lenne!)
A Maroni gesztenyés receptversenyéhez és egyúttal a Reni által kiírt Heves jeges! témájú 43. VKF!-hez is csatlakozom ezzel a fagylalttal.

További gesztenyés receptek: gesztenyepure.hu


Hozzávalók

1 l teljes tej
5 db Spar Natur*pur biotojás sárgája
75 g nádcukor
50 g kukoricakeményítő
2 rúd vanília
250 g Maroni bio-gesztenyepüré (80% bio-szelídgesztenyét és 20% bionádcukrot tartalmaz)
3 kupaknyi Havana Club


Elkészítés

1 Egy kis tejjel keverjük simára a kukoricakeményítőt, tojássárgákat és a nádcukrot.
2 A vaníliarudakat hasítsuk fel, kaparjuk ki a magjait, amit tegyünk a tejbe a rudakkal együtt és tegyük fel főni. Mikor már meleg a tej, de még nem forr, folytonos kevergetés mellett adjuk hozzá az előbbi keveréket. Közepes hőfokon főzzük tovább, de ne hagyjuk forrni. Ahogy sűrűsödik a puding, úgy csökkentsük alatta a hőfokot.
3 Ha a puding már kellőképpen sűrű, vegyük ki belőle a vaníliarudakat és egy fém habverővel keverjük el benne a gesztenyemasszát a rummal együtt, majd lassú tűzön rotyogtassuk még néhány percig.
4 Tegyük félre a pudingot hűlni, utána adagoljuk fagyasztásra alkalmas dobozokba és fagyasszuk le. 1,5-2 óránként egy villával keverjük át a fagylaltot, hogy elkerüljük a szilánkosodást.

Tipp: Jól illik ehhez a fagylalthoz valamilyen piros gyümölcs vagy gyümölcspüré; meggy, ribizli, málna, faeper vagy szamóca is.

Marcipán készítése házilag és Fekete cseresznyés marcipánbonbon

Köztudott, hogy az igazi marcipán mandulából és cukorból áll. A receptek általában 1:1 arányban tüntetik fel az alapanyagok arányát. Nekem úgy ehetetlenül édes lenne, és túlzásnak is tartom azt a cukormennyiséget. Inkább részesítek előnyben egy édes mandulakeveréket, mintsem egy mandulás cukrot, úgyhogy kikísérleteztem a számunkra megfelelő marcipánt.

 

Minimális cukor hozzáadásával kezdtem a készítését, majd végül 500 g lisztté őrölt, blansírozott mandulához  200 g világos nádcukor került. (ha csak saját részre készült volna, akkor valószínűleg még ennél is valamivel kevesebbet cukrot tettem volna bele, de ez így egy igazán finom, élvezhető marcipán lett)
Egy jól lezárt zacskóba, a hűtőbe téve elvileg össze kellett volna állnia a masszának. Mármint ha 1:1 arányban lettek volna az alapanyagok. Azért tettem vele egy próbát. Nem állt össze.
Ebben az esetben 2 variáció jöhetett szóba: tojásfejérjével vagy vízzel összeállítani a masszát. Én a vizet részesítettem előnyben, mert megbízhatóbb a tárolás szempontjából. Nem feltétlenül kell hűtőben tartani, kevésbé kényes mint a tojásfehérjés változat.
250 g "marcipánport" 25 ml hideg vízzel állítottam össze. Legjobb, ha kevesebb vízzel kezdjük el gyúrni a masszát, nehogy nagyon ragacsos legyen a végeredmény. Én egy műanyag tálban gyúrtam, a porcukorral hintett deszkán való gyúrást feleslegesnek tartom.

Természetes ételszínezékek segítségével színes marcipánt is gyártottam. 100 g "marcipánporhoz" 10-10 g színezőport tettem, amelyek jelen esetben a ciklámen színért felelős céklapor, a csodás zöld felelőse pedig a matcha voltak. Az utóbbiból fele mennyiség is elég, mert 10 g-mal túl erős, kissé kesernyés lett az íze.

A házi marcipánom alapreceptje:
100 g lisztté őrölt blansírozott mandula
40 g világos nádcukor (por)
14 ml hideg víz
+ 5-10 g természetes ételszínezék (pl. matcha, céklapor) opcionális

Hűtőben, jól lezárva hetekig is eláll a massza.

Fekete cseresznyés marcipánbonbon

Hozzávalók

házi marcipánmassza
aszalt fekete cseresznye / vagy meggy, áfonya ízlés szerint
annyi édes portói bor (vagy más aszúbor) amennyi a gyümölcsöket ellepi  - el is hagyható
magas kakaótartalmú étcsokoládé (nálam São Tomé-i karamellizált kakaóbabforgácsokkal dúsított, 75 %-os étcsokoládé)
kandírozott akác-, vagy más ehető virág


Elkészítés

1 A fekete cseresznyéket áztassuk be annyi portói borba, amennyi ellepi őket, majd alaposan csepegtessük le.
2 A csokoládét vízgőz fölött olvasszuk meg.
3 Egy-egy darab marcipánt vegyünk a tenyerünkbe, nyomjunk mélyedést a közepükbe, helyezzünk bele egy-egy cseresznyét, s formázzunk kis golyókat, majd fogvájóra szúrva mártsuk őket az olvasztott csokoládéba, végül díszítsük kandírozott virággal a tetejüket. Dermedésig tegyük őket sütőpapírra. (hűtőben gyorsabban megy :-))

Igazi főzött vaníliapuding

Tökéletesen krémes állagú, valódi vaníliával, nem pudingporból főzőtt csoda.
Fogyasszuk langyosan vagy behűtve, piték, vagy szilvásgombóc mellé.

Szerintem ellenállhatatlan!

Hozzávalók

6 dl teljes tej
3 db tojássárgája
60 g nádcukor
35 g kukoricakeményítő
1 db vaníliarúd


Elkészítés

1 Keverjük simára a kukoricakeményítőt 50 g nádcukorral, a tojássárgákkal, a vaníliarúd kikapart belsejével és egy pici tejjel.
2 A többi tejet a már kikapart vaníliarúddal tegyük egy tapadásmentes edénybe és kezdjük el melegíteni, majd ha már kezd langyosodni, akkor merjünk egy merőkanálnyit a keményítős keverékhez, es keverjük vele simára.
3 Folytonos kevergetés mellett öntsük hozzá a tejhez. Főzzük, de ne hagyjuk forrni, és kevergessük tovább.
Ahogy a puding sűrűsödik, úgy csökkentsük alatta a hőfokot.

Ha kellőképpen sűrű már az állaga, akkor osszuk szét induviduál tálkákba, vagy egyszerűen kanalazzunk belőle más desszert mellé.

körtés pite mellé

Nutella, vagyis csokoládés mogyorókrém házilag

Ezt a házi „Nutellát” most földimogyoróból állítottam össze, és teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeimet!
Nem is nagy ördöngösség az elkészítése.

Hozzávalók

170 g sótlan földimogyoró / vagy európai mogyoró
30 g nádcukor (por)
2 púpozott ek cukrozatlan kakaópor
1 ek (de max. 2 ek) mogyoróolaj
1/2 rúd vanília kikapart belseje
100 g 70%-os étcsokoládé


Elkészítés

1 Az étcsokoládét vízgőz felett olvasszuk fel, majd hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni.
2 Most a mogyorólisztet állítsuk elő: A mogyorót 200°-os sütőben 15 perc alatt pörköljük meg, majd egy konyharuhába téve dörzsöljük le a héjait. Ha már eleve hámozott pörkölt mogyorót használunk, akkor természetesen el lehet tekinteni ettől a művelettől.
3 Aprírógépben vagy egy kávédarálóban őröljük egészen finomra, lisztszerűvé a mogyorót.
4 Végül keverjünk jól össze minden hozzávalót és tároljuk szobahőmérsékleten.

Megjegyzés: Azt nem tudom, hogy mennyi ideig tartható el így, én másnap már fel is  használtam croissant-ok megtöltésére.

Tipp: Esetleg tejcsokoládéval is készülhet, vagy egy picivel több cukorral, én személy szerint törekszem a nem túlzott cukorbevitelre.

Epres-magos házi mustárban pácolt sült nyúl

Érdekes párosítása a zamatos epernek és a markáns mustármagnak, jól érződő de mégsem tolakodó az ízekkel.

Egy ideje már motoszkált a fejemben ez az eperpasztás mustár, az csak az igazi hazai földiepret vártam hozzá.
Kipróbáltam; ízlett. Aztán másodjára is készítettem, pár napig érlelt mustárral; és akkor is ízlett. Mostantól a visszatérő receptjeim táborát erősíti, érdemes kipróbálni!
Elsőre vékonyra csíkozott pulykacombból készítettem el serpenyőben, ez a mostani pedig csőben sült házinyúl volt. (amit kedves barátaimtól kaptam)

A házi mustár őrölt vagy egész mustármagból, ecetből, pici cukorból és/vagy fehérborból készül. Általában napokig vagy hetekig érlelődik vákummentes zacskóban/üvegben. Őrölt mustármagból csípősebb lesz a végeredmény.


Hozzávalók
a házi epres mustárhoz

150 g érett, édes eper turmixolva (lehet fagyasztott is)
2 ek házi almaecet
2 ek borecet
1 ek száraz fehérbor
1csapott tk nádcukor (por)
1-1 tk sárga és fekete mustármag

a további hozzávalók:
1 db házinyúl
1 fej lilahagyma
1 egész fej (vagy több) fokhagyma
kb. 2 dl húsleves alaplé (vagy helyette víz, de ne leveskocka)
durva szemű tengeri só
frissen őrölt rózsabors
néhány ágacska friss kakukkfű


Elkészítés

1 A mustárhoz keverjük össze a hozzávalókat, majd egy lábasban rottyantsuk össze a felhasználás előtt. (Ha van rá időnk, akkor 1-2 napig hagyjuk a hűtőben érlelődni, de jó lesz a gyorsított változattal is.)

2 A nyúlról megtisztítás-mosás után  papírtörlővel itassuk le a felesleges vizet. Daraboljuk fel és dörzsöljük be sóval és a mustárral is bőven. (tegyünk félre egy keveset a mustárból későbbre) Tegyük hűtőbe pácolódni min. 1 óra hosszára, vagy akár egy éjszakára.

3 A lilahagymát hámozzuk meg, szeleteljük fel vékony karikákra és egyenletesen elosztva tegyük egy hőálló tál aljára. Fektessük rá a húsokat, hintsük meg a rózsaborssal, helyezzük mellé a kakukkfüvet és dobjuk mellé a héjas fokhagymagerezdeket is.

4 Öntsük alá az alaplevet, majd tegyük 200°-os sütőbe lefedés nélkül, mindkét oldalán süssük 15 percig.
Locsoljuk meg a lével, fedjük le alufóliával, és 180°-on süssük a húst puhára. Ez nagyjából még 1-1,5 óra a mérettől, kortól függően. A sütési idő végén már fólia nélkül süssük, hogy szép színt kapjon a teteje.

Végül keverjünk a lébe még egy kis mustárt, mivel hő hatására veszít a csípősségéből, így viszont intenzívebb lesz a végeredmény.

Fogyasztáskor is a mustárt szerettem volna dominálni hagyni, ezért egy kis vadrizzsel bolondított párolt fehér rizzsel tálaltam.


Tipp: Mint már említettem, serpenyőben is el lehet készíteni például kisebb csíkokra vágott szárnyas húsból. A fentiek szerint járjunk el, csak az elején egy kevés vajon fonnyasszuk meg a hagymát, dobjuk rá a héjában hagyott fokhagymát, majd a pácolt, borssal szórt húst és miután kifehéredett, akkor öntsük alá az alaplevet. Lefedve pároljuk puhára.

Virágból sok mindent - 1. kísérleti alany: az ibolya

Nem is gondolnánk, hogy mennyiféle finomság készülhet virágból!
Az elmúlt hetekben született a konyhámban: ibolyás ecet, cukor, méz, szörp, kocsonya és elég sok ibolyafejet meg is szárítottam, későbbi porítás céljából.
A folyamat hosszadalmas de kellemes része az ibolya szedése, a pecsmetelős része pedig a szirmainak letépkedése.

1. Virágos ecet

ibolyás ecet

Egy jól zárható fél literes üvegbe gyömöszöltem kb.1-2 maréknyi megtisztított ibolyaszirmot. Valamivel kevesebb mint fél liternyi házi almaecetemet felforraltam és a virágszirmokra öntöttem. Jól lezártam, majd meleg dunszban hagytam kihűlni. Már 1 hete a szekrényben érlelődik. Felhasználásig érleljük 2-3hétig.
Én a biztonság kedvéért hűtőben fogom tárolni.

2. Ibolyás méz és cukor

ibolyás méz

ibolyás cukor

Vaníliás cukrot sokan készítenek. Vaníliás mézet is, de talán kevesebben. Miért  ne lehetne ugyanezt virággal is?
Az egész pofon egyszerű: Egy befőttes üvegben lévő mézbe (az enyém ezúttal akác) tettem elég sok megmosott és (víztől) megszárított ibolyaszirmot. A szirmok a méz tetejére fel fognak jönni.
A mézes üveget 10 percre forró vízbe is tehetjük, majd vízből kivéve szobahőmérsékletűre hagyjuk hűlni. 1 hét után fogyasztható.
A cukrot felválatva rétegeztem az ibolyával.
Most néhány hétig békén hagyom őket, hogy jól átjárhassa a virág fantasztikus íze és illatta.

3. Az ibolyaszörp és a kocsonya is könnyen összedobható, de elég sok virág kell hozzá.
(Igazából lekvárnak indult, de kissé eltúloztam a cukrozást)

ibolyaszörp

ibolyakocsonya

A szirmokat leforráztam és egy éjszakán át állni hagytam. Reggelre bezöldült én pedig egy kicsit megijedtem, hiszen nem egészen erre számítottam. Feltettem forrni és öntöttem hozzá cukrot, de mint már említettem, többet mint azt eredetileg elképzeltem. Legalábbis az én ízlésemnek túl édes volt. Viszont nem akartam veszni hagyni, mivel elég sok időmet vette igénybe, mire idáig eljutott ezért hirtelen felindulásból - gondoltam lesz ami lesz - facsartam bele citromot... az eredmény pedig: Visszalilult!!! Gyönyörű színe lett!
Leszűrtem, üvegbe töltöttem, így született meg az 1. ibolyaszörpöm. Már csak ibolyás jégkockákat kell gyártanom hozzá és vízzel higítva tényleg különleges hűsítő ital lesz belőle.

A maradékba tettem agar-agart, így lett belőle kocsonya is.

Megjegyzés: Mivel nincs még tapasztalatom a szörp  és a kocsonya eltarthatóságával kapcsolatban, így hűtőben tárolom őket.
A mézet, cukrot pedig hűvös, sötét helyen.

Folytatás következik...

kandírozott orgona

Almaecet házilag - Nagypapámtól

Hozzávalók
5l-es befőttesüveghez

1/2 kg almahéj+csutka, vagy alma, de a  „maradék” is tökéletesen megteszi
12 dkg méz
víz


Elkészítés

1 A hozzávalókat tegyük a befőttesüvegbe majd öntsük fel vízzel, fedjük le a száját alufóliával és min.6 hétre tegyük a pincébe vagy hűvös helyre.
2 A 6 hét eltelte után, szűrjük át az egészet és a tiszta levet tegyük vissza a pincébe újjabb 2 hétre, hogy tisztulhasson és leülepedjen a leülepednivaló.

3 Időnként öntsük át az ecetet egy másik 5l-es befőttesüvegbe, természetesen a már leülepedett rész nélkül.

Ha teljesen letisztult az ecet akkor van kész, lehet kisebb üvegekbe tölteni, használni.

Megjegyzés: Személy szerint csak 1,5 hónap múlva töltöttem át az ecetet kisebb üvegekbe, addig a pincében állt és azóta is ott sorakoznak az üvegek.

Rumos-gesztenyés szaloncukor - házilag készített cukormentes gesztenyemasszából

Hozzávalók kb. 40-50 db szaloncukorhoz

Házi gesztenyemassza


30 dkg sült, hámozott gesztenye
2 dl tej
2 dl víz
1/2 rúd vanília kikapart belseje és héja
3 ek rum
3 ek méz
kb. 3 ek mascarpone

a bevonathoz
50 g étcsokoládé (nálam 86%-os Côte d´Or)
löttyintésnyi tej
ízlés szerint egy kevés cukor - opcionális



Elkészítés

1 A gesztenyemasszához ejtsünk a gesztenyéken egy-egy bevágást, sütőben süssük meg, azután még melegen hántsuk le róla a külső kemény és a belső vékony héját.
2 A vizes-tejes keverékbe dobjuk a vanília kikapart belsejét és a héját, főzzük benne puhára a gesztenyét.
3 Azután szűrjük le, tegyük keverőgépbe a  rummal, mézzel, mascarponéval. Botmixerrel pürésítsük.
4 A kívánt vastagságban kenjük a masszát tányérra és tegyük hűtőbe addig amíg megszilárdul.
5 Olvasszuk fel az étcsokoládét annyi tejjel, hogy az ne legyen túlságosan  folyós.
6 Vágjuk méretre és formázzuk kedvünk szerint a gesztenyemasszát, majd vonjuk be a csokoládéval.

Ha nem fogy el azonnal akkor csomagoljuk be, először sütőpapírba, majd színes- vagy hagyományos alufóliába.

Tipp: A mascarpone helyett tejszínt vagy tejet is lehet használni, olyankor figyeljünk a mennyiségre.
Mint a gesztenyemasszát általában, ezt is hűtőben tároltam.
A kész massza le is fagyasztható és más alkalommal - nem feltétlenül Karácsonyko r- bonbonként  vagy más desszerthez, ételhez is felhasználható.
Ha keményebb masszát szeretnénk akkor a méz helyett cukorszirupot érdemes hozzá készíteni, de akkor a püré már nem cukormentes lesz.

A kaposvári Sarkpont Kft. termékei is kiválóak, ha nincs kedvünk vagy időnk a gesztenyepüré otthoni előállításához.