Tavaszias zöldséges lepény

Nem használok túl sűrűn leveles tésztát - bár szeretjük -, de általában megtalálható a fagyasztómban. Már csak azért is, mert felénk nem lehet könnyen adalékanyagoktól mentes leveles tésztát beszerezni, a házilag való készítéstől pedig egyelőre kímélem magam, így ha ráakadok valahol, akkor egyszerre többet is veszek belőle, s lefagyasztom. Szerintem senkinek sem kell ecsetelni, hogy mennyire jól tud jönni alkalomadtán. ;)

Múlt vasárnap az idei második komlóhajtásgyűjtésen voltam túl, s a szerzeményeimet a fagyaszatáshoz előkészítve blansíroztam, majd hűtöttem. Aztán hétfőn délelőtt csomagolás közben jól meg is kívántam, de az előző napról megmaradt burgonyaköretet is fel kellett használjam, továbbá a maradék hámozottparadicsom-konzerv is feldolgozásra várt. Hétvégére kacsát sütöttem, és portugál halleves is volt, így a vegeteriánus fogás került sorra. Nem mellesleg idén a Föld Napja és a Húsmentes hétfő is ugyanarra a napra; április 22-ére esett.

Volt itthon retek és újhagyma is, előkaptam egy rúd leveles tésztát, és gyorsan összedobtam ebédre ezt a csinos kis lepényt. Készülhet bármikor; előételnek, uzsonnára vagy vacsorára, melegen vagy hidegen is finom. Nem mintha nálunk megérte volna a teljesen kihűlt állapotot...



Hozzávalók
egy 25×34 cm-es tepsihez
főételnek kb. 3 személyre elegendő

1 rúd (270 g) jó minőségű leveles tészta
kb. 560 g  ízlés szerint ízesített burgonyapüré - én az előző napról maradt reszelt szarvasgombával bolondított tojásos-tejszínes sült burgonyaszeleteket pürésítettem, amit e szerint a recept szerint készítettem, és aprítottam bele 25 db medvehagymalevelet is
150 g vékony újhagyma  kb. 12 cm-es darabokra, majd hosszában ketté vágva (így mutatósabb)
120 g blansírozott komlóhajtás
kb. 300 g hámozott paradicsom (konzerv), vagy néhány darab friss paradicsom felkarikázva
2 db nagy hónapos retek vékonyan felszeletelve
1 maréknyi szezámmag
narancshéjjal ízesített tengeri só
frissen reszelt szerecsendió
némi reszelt parmezán és egy kis olívaolaj


Elkészítés

1 Fektessük a tésztát egy előzőleg éppen hogy kivajazott 25×34 cm méretű tepsibe (vagy piteformába), amit egyenletesen kenjünk be a burgonyapürével.
2 Helyezzük el rajta gusztusosan a paradicsomkarikákat, a kettévágott újhagymákat, komlóhajtásokat és a retekszeleteket, hintsük meg egy kis sóval, reszeljünk rá szerecsendiót, szórjuk meg a szezámmaggal, végül locsoljuk meg egy kevés olívaolajjal - de ez utóbbi el is maradhat.
3 175°C-os sütőben 25 perc alatt süssük készre.


Tipp: A szeletelés megkönnyítésére az újhagymákat érdemesebb karikákra vagy rövidebb darabokra vágni, de szerintem hosszabb csíkokban sokkal mutatósabb.


Ágota deZöld N°3 játékán ez a recept is játszik!

Manicotti az erdőből

Pár éve ajándékba vettem valakinek egy receptkönyvet, amiben a manicottit megláttam, és rögtön meg is tetszett. Lefotóztam az oldalt és eltettem a képet, hogy valamikor majd elkészítem. Most jött el az ideje. Igaz, hogy csak az alapötlet van onnan, mert végül sem a töltelék, sem a szósz nem a szerint a recept szerint készült, de azt használtam fel, ami itthon volt, és amiből éppen kedvem volt főzni.

Kicsit utánaolvasva a neten, úgy láttam, hogy a manicottikat (mini palacsinták) az olaszok tejjel is készítik, meg lehet tölteni zöldséggel vagy hússal is, a szósz pedig fehér (besamelszerű) vagy paradicsomos is lehet. A manicotti készen is kapható, tulajdonképpen egy óriás csőtészta, melyet meg kell tölteni, és amit én a cannellonihoz erősen hasonlítani tudok - de mégis más.

Az első verziómat ezúttal a vadnövények jegyében komlóhajtással és medvehagymával készítettem el, és a teljesség kedvééert ibolyaitalt kínáltam mellé. (Az ibolyaital egy kísérletből keletkezett, receptet még nem készült hozzá.)
Igen finom, könnyű tavaszi ebéd lett belőle.

Hozzávalók

mérettől függően kb. 18 db manicottihoz (mini palacsintához)
8 db kisebb tojás (330 g)
2 db víz (vagy tej)
150 g világos tönkölyliszt (vagy más liszt)
1 kis csipet tengeri só

a töltelékhez
200 g blansírozott komlóhajtás lecsepegtetve és nagyjából 2 cm-es darabokra vágva
150 g reszelt sárgarépa
200 g juhtúró (zsíros, enyhén sós)
frissen reszelt szerecsendió

a paradicsomszószhoz
1 db nagy vöröshagyma / vagy lila hagyma  finomra aprítva
650 g hámozottparadicsom-konzerv (ha idénye van, akkor természetesen friss paradicsomból is készülhet, vagy sűrű paradicsomszószból)
olívaolaj, tengeri só, frissen tört fehér bors
kb. 20 nagy levél medvehagyma nagyon vékonyan felcsíkozva
1 ek étkezési keményítő - opcionális

Pecorino romano (kemény juhsajt) vagy parmezán frissen reszelve


Elkészítés

1 A manicottikhoz lazán verjük fel a tojásokat, folyamatos kevergetés mellett öntsük hozzá a vizet, tegyünk bele egy kis sót, és adagoljuk hozzá a lisztet. Csomómentesre keverjük ki, majd tegyük hűtőbe, míg elkészítjük a tölteléket és a szószt. (A palacsintatésztánál hígabb lesz.)
2 Keverjük össze egy tálban a komlóhajtásokat és a reszelt sárgarépát, reszeljünk rá szerecsendiót és egy villa segítségével alaposan dolgozzuk össze vele a juhtúrót. Ez utóbbi, ha nem volt sós, akkor sózzuk is meg a tölteléket.
3 Kézzel (vagy villával/késsel/géppel - ahogy tetszik) nyomkodjuk össze vagy aprítsuk fel a hámozott paradicsomokat. Egy kisebb lábosban kevés olívaolajon fonnyasszuk meg a finomra aprított hagymát, öntsük rá a paradicsomot, ízesítsük sóval, borssal, forraljuk fel, és főzzük 5 percig közepes hőfokon. Ha sűríteni szeretnénk rajta, akkor most adjuk hozzá az étkezési keményítőt, s forraljuk vele össze.
Húzzuk le a hőforrásról és keverjük hozzá a vékonyra vagdalt medvehagymát. Ne főzzük tovább.
4 Egy kisméretű palacsintasütőben (az enyém kb. 12 cm átmérőjű) süssük ki vékonyan a manicottikat. Az ötletadó könyvben azt olvastam, hogy a mi palacsintánkkal ellentétben a manicottiknak csak az egyik oldalát kell sütni.
5 Terjük a medvehagymás paradicsonszósz felét egy - vagy több kisebb - hőálló tál aljára. Osszuk el a komlós tölteléket a manicottikon, tekerjük fel őket, és sorakoztassuk nem túl szorosan egymás az előkészített tálba.
6 Merjük a tetejére a szósz másik felét, aminek a tetejére reszeljünk kemény juhsajtot. 180°C-os sütőben süssük addig, míg szép aranybarnára sül a teteje.


Megjegyzés: Nekem a fenti mennyiségekből 3 db manicottim üresen maradt, de ez változó lehet a méretek és a vastagság arányában.


Az Olajzöld levelek kéken blogon éppen fut egy kedvemre való receptverseny deZöld N°3 néven, amelyre Ágota vadon termő - ehető - növényekből készült ételeket vár, nézzétek meg!

Virtuális Babaköszöntő: lazacos, kecskesajtos spenóttekercs

„A döntés meghozatala, hogy anyává válj, semmihez nem mérhető:
örök időre vállalod, hogy a szíved szüntelenül a testeden kívül őrködjön valaki fölött.”


A Virtuális Babaköszöntő, angolul „baby shower“ főleg Amerikában létező néhány éves hagyomány. Az itthoni kezdeményezés ötletgazdája egy számomra különösen kedves gasztroblogger; Coffeinmentes Emma volt, neki köszönhetjük ezt a remek „rendezvényt”.

Általában családi vagy baráti körben rendezik meg az összejövetelt, egy születendő vagy már megszületett gyermek köszöntésére. Családonként változó, hogy a gyermek születése előtt nagy hassal, pocakosan ünneplik meg a kisgyermek érkezését, vagy a megszületés után. Az azonban minden családnál egyforma, hogy az ünnepséget egybekötik finom ételek, sütemények, italok elfogyasztásával. A hagyomány nem teljesen ismeretlen nálunk, Magyarországon sem, hiszen évtizedekkel ezelőtt még létezett az a bizonyos „komatál“, amit a leendő Keresztszülők vittek az újdonsült Édesanyának. A komatálban erőt, egészséget adó ételek lapultak, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Anyuka tejtermelése fokozódjon, és a kisbaba minél több tejet kapjon, minél gyorsabban fejlődjön. A komatál tartalmát mindig az ajándékozók kóstolták meg először, jelezve hogy semmi ártalmas nem került bele. Másrészt ezzel is tehermentesítették az Anyukát, hiszen egy csecsemő mellett a mindennapi főzés bizony embert próbáló feladat, különösen ha a kisbabának van már esetleg egy-két nagyobb testvére…

A mindennapi főzés a gyermekágyas időszakban még olyan tapasztalt konyhatündérek esetében is nehézségekbe ütközhet, mint Flatcat Gabriella,  Ildinyó,  Frau Paprika, vagy Lilahajni, 

gasztrobloggerek, akik nemrégiben hozták / fogják majd világra kisbabájukat. Mivel mindannyian már hosszú ideje jobbnál jobb receptekkel kényeztetik el az olvasóikat, arra gondoltunk néhányan, ezúttal virtuálisan elindulunk hozzájuk, hogy gratuláljunk és jó egészséget kívánjunk a babáknak is és a mamáknak is.

De nem indulunk üres kézzel, komatálunkat megraktuk…És mivel? Egészségesebbnél egészségesebb finomságokkal. Tessék!

Emma: Póréhagymás krumplikrémleves pirított shitake gombával

Erika: Frittata fetával és paradicsommal

Kriszta:  Zellerkrémleves karamellizált körtével és gorgonzolával

Annamari: Sütőtökös-mascarponés risotto

Sarolt: Mézes-mazsolás kuszkusszal töltött sült alma

Ami: Karamellizált édeskömény pirítóson brie sajttal

Gabi: Édeskömény polentával és buggyantott tojással

Babett

és jómagam egy lazacos, kecskesajtos spenóttekercset készítettem

Hozzávalók

3 db tojás szétválasztva
400 g spenót (fagyasztott - kiolvasztva és alaposan lecsepegtetve vagy serpenyőben megpárolva / hirtelen blansírozva, lecsepegtetve)
tengeri só, frissen tört színes bors

200 g krémes natúr kecskesajt
kb. 200 g natúr lazac tapadásmentes serpenyőben hozzáadott zsiradék nélkül kisütve, laskáira szedve
(vagy ha nem várandós/szoptatós kismamáknak készül, akkor lehet szeletelt füstölt lazac is)
kevés frissen facsart citromlé (opcionális)
1-2 maréknyi zöld olajbogyó felaprítva

Elkészítés

1 Verjük fel kemény habbá a tojásfehérjéket. Keverjük össze a jól lecsepegtetett, kifacsart spenóthoz a tojássárgákat, ízesítsük sóval, és színes borssal, majd óvatosan keverjük hozzá a felvert habot.
2 Öntsük egy vékonyan kivajazott, sütőpapírral bélelt kb. 38×33 cm-es tepsibe, és 175°C-on, a sütő középső fokozatán kb. 25-30 perc alatt süssük készre.
Ha elkészült, vegyük ki a sütőből, és hagyjuk a tepsiben kihűlni.
3 Fordítsuk a spenótlapot egy tiszta konyharuhára, vagy munkafelületre, kenjük el rajta egyenletesen a kecskesajtot, fektessük rá a lazacdarabokat/-szeleteket, facsarjunk rá citromlevet, végük hintsük meg az aprított olajbogyóval.
4 Szorosan tekerjük fel, és tegyük pár órára a hűtőbe.

Ez a tekercs igazán sokoldalú: egy remek reggeli vagy előétel, vendégváró falatka, vagy akár egy kis párolt rizzsel körítve főétel is kerekedhet belőle. És nem utolsó sorban vendégségbe is vihetjük, nagy sikere lesz. ;)

Én ezzel a gyors, egyszerű és egészséges étellel kívánok Nektek, kedves anyukák, nagyon-nagyon jó egészséget és sok-sok örömteli pillanatot babáitokkal és családotokkal!
Remélem, hogy ezzel a fogással sikerül mind a négyőtök kedvében járnom.

Megjegyzés: Kérlek nézzétek el nekem, hogy nem vagyok 100%-osan otthon a témában, mert nem vagyok még sem anyuka, sem kismama. Én füstölt lazacot használtam, de Nektek szoptatós anyukáknak vagy állapotos kismamáknak nem ajánlottak a füstölt ételek. A lazac viszont annál inkább: Tengeri halat (makrélát, heringet, szardíniát, lazacot, tonhalat) kedvező összetétele miatt, zsírszegényen elkészítve hetente 1-2 alkalommal ajánlott beiktatni az étrendbe. (az OETI ajánlásával)
Ezért inkább az a javaslatom, hogy egy szelet natúr lazacot süssetek ki tapadásmentes serpenyőben, és azt tegyétek a tekercsbe!

És még egy tipp: mivel közeleg a medvehagymaszezon, érdemes lesz azzal is vagy fele-fele arányban kipróbálni.

A receptet beneveztem a Tarka Bárka első születésnapi receptversenyére is!

Indiai sárgarépás-kelkáposztás csicseriborsó-leves fokhagymás naan kenyérrel

Ismét indiai. Most egy laktató zöldséglevest főztem, aminek az ötlete a 2012. téli BBC Eat Well újságból származik, de rátaláltam itt is. Zöldbabom éppen nem volt itthon, de kelkáposzta igen, így azzal helyettesítettem. Semmivel sem lett rosszabb, mintha zöldbabbal készült volna.
A napokban véletlenül ráakadtam fekete sárgarépa- és fekete zöldbabmagokra - amikből persze rögtön be is szereztem - és már el is határoztam, hogy amint lesz belőlük termésem, biztosan elkészítem ezt a levest majd azokkal a színekkel is. Biztosra veszem, hogy érdekes lesz.

A naan kenyér receptjét a nagy indiai szakácskönyvemből vettem, és szigorúan követtem a benne leírtakat. Tökéletes kísérője a levesnek. Szerintem egy jól átgondolt, kifogástalanul összeállított könyv, kiváló receptekkel, nekem nagy kedvencem. Kinek van meg?


Hozzávalók

4-6 adag leveshez
300 g előző este vízbe áztatott csicseriborsó (száraz súlya 220-250 g körül lehet)
kb. 275-300 g sárgarépa kis kockákra vágva
kb. 150 g zöldbab vagy kelkáposzta nagyjából feldarabolva
135 g vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma és 20 g gyömbér aprítógépben finomra aprítva
1-2 ek semleges ízű olaj
kb. 1 l zöldségalaplé vagy víz
tengeri só
1-2 ek garam masala (fűszerkeverék), ami előállítható házilag: koriander, római kömény, pirospaprika, szerecsendió, bors, kardamom, szegfűszeg, édeskömény és babérlevél összeőrlésével, vagy készen beszerezhető

8 db naan kenyérhez  (Lehsuni Naan)
8 g friss élesztő 2 ek kézmeleg vízben feloldva
1 db tojás (50 g), 4 ek tej (32 g), 1 tk nádcukor (4 g) összekeverve
500 g búzaliszt
7 g finom tengeri só
2 ek semleges ízű olaj (pl. földimogyoró-olaj)

kb. 130 g fokhagyma ízlés szerint felaprítva (Aki nem rajong az intenzív fokhagymaízért, tegyen rá kevesebbet, vagy egyszerűen hagyja el.)

Elkészítés

1 A naan kenyérhez keverjük össze a lisztet a sóval, adjuk hozzá a feloldott élesztőt és a tejes-cukros tojást. Gyúrjunk belőle tésztát, fedjük be egy tiszta konyharuhával, és langyos helyen pihentessük 10 percig.

2 Adjuk a tésztához a 2 ek olajat, és gyúrjuk jól össze vele. Jó pár percig kell gyúrni, míg a tészta szép fényes, de nem ragadós lesz. Ismét fedjük be konyharuhával, és kelesszük 2 órán keresztül langyos helyen.

3 A leveshez hevítsünk fel egy kis olajat egy fazékban, és pároljuk meg rajta az aprított vöröshagyma, fokhagyma és gyömbér keverékét. Hintsük meg a garam masalával és keverjük jól össze. Többször megkevergetve hevítsük így együtt még egy percig, majd öntsük hozzá a csicseriborsót, és a sárgarépa felét. Öntsük fel 1 l zöldségalaplével vagy vízzel, ha kell sózzuk meg, és fedő alatt, közepes hőfokon főzzük a levest. Mikor a csicseriborsó már közepesen puha, akkor adjuk hozzá az aprított sárgarépa másik felét is.
Ezt egy lépésben is meg lehet tenni, de én direkt szerettem volna a sárgarépát két textúrában érezni.
4 Amíg a leves fő, hámozzuk meg a naanhoz szükséges fokhagymákat, és aprítsuk össze.
5 Ha már majdnem megfelelően puha a csicseriborsó a levesben, pürésítsük nagyjából egy botmixerrel. Nem krémlevest készítünk, hanem csak besűrítjük a levest, ezért kb. a fele mennyiséget elég pürésíteni, a többi zöldség maradjon egészben.
Keverjük hozzá a zöldbabot vagy a kelkáposztát és főzzük még nagyjából 8-10 percig. Ellenőrizzük az ízesítést, és ha valamivel hígabbra szeretnénk a levest, akkor öntsünk még hozzá egy kis alaplevet vagy vizet.
6 Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.

A két óra kelesztési idő leteltével osszuk a tésztát 8 egyforma darabra és formázzunk belőlük kis kerek cipókat.Két tenyerünk közt lapítsuk össze mindegyiket, és egyik oldalukkal nyomjuk őket az aprított fokhagymába. Óvatosan húzzuk a cipókat ovális lepényformákra, vigyázva, hogy ne essen le a fokhagymaborítás az egyes kenyerekről. Ha szükségesnek találjuk, végezhetjük ezt a műveletet enykén olajos kézzel vagy egy sodrófa segítségével.

7 Vékonyan kiolajozott tepsiben 15-20 perc alatt süssük készre a naan kenyereket. Attól függően határozzuk meg a sütési időt, hogy mennyire szeretnénk puhára vagy inkább ropogósra készíteni a kenyereket.


Kínáljuk melegen a sárgarépás-kelkáposztás csicseriborsó-leves mellé.

Pezsgőben főtt oregánós-tejszínes éti csiga

Az eredetileg petrezselymes-vajas, majd végül oregánós-tejszínes éti csigának az elkészítése még az óévben kezdődött, és az újévben fejeződött be. Előételnek szántam, de a férjemnek annyira ízlett, hogy rizzsel körítve ez volt a 2013-as első ebédje. (Én süllőt ettem.)

Az éti csigák előkészítéséről már tavasszal írtam, ez a mostani adag - közepes méretű példányokkal - is még akkorról származik. Így, hogy elő volt készítve, már nem annyira macerás megcsinálni, a hosszú főzési időt leszámítva nincs is vele sok munka. Ilyenkor mindig úgy tudok örülni, hogy előre dolgoztam, és annyi mindent eltettem a fagyasztóba!


Hozzávalók

200 g előkészített éti csiga
kb. 5 cm-es darab sárgarépa
1 db babérlevél
3 gerezd fokhagyma meghámozva
kb. 8 szem egész zöld bors, és 3 szem egész fekete bors
1 tk sárga mustármag egészben
tengeri só
1/4 db kezeletlen héjú citrom
kb. egy maréknyi oregánó (vagy petrezselyem) plusz egy kis kakukkfű
annyi száraz pezsgő, amenyi ellepi (vagy száraz fehérbor, vagy víz)
a lé párolgás után további pezsgővel vagy vízzel pótolandó

1 ek olívaolaj
egy kisebb maréknyi oregánó (vagy petrezselyem)
2 dl főzőtejszín (vagy helyette némi vaj)

köretjavaslat: előételként fogyaszuk pirítóson, főételként párolt rizzsel


Elkészítés

1 Tegyük a csigákat egy kisebb fazékba, adjuk hozzá a borsokat, a mustármagot, kis sót, oregánót (vagy a petrezselymet), sárgarépát, babérlevelet, fokhagymát és a citromot, majd öntsük fel annyi pezsgővel, amennyi ellepi, és tegyük fel főni.
2 Forrás után közepes hőfokon (nálam a 9 fokozatból a 4-esen) rotyogtassuk fedő alatt 2,5-3 órán keresztül.
Nézzünk rá időnként, és az elfőtt levét pezsgővel vagy vízzel pótoljuk - én fele-fele arányban tettem bele. Mindig csak annyit öntsünk rá, amennyi éppen ellepi.
3 Egy serpenyőben fonnyasszuk meg egy kis olívaolajon az oregánólevélkéket. Egy szűrőkanállal emeljük ki a csigákat a főzőléből, és dobjuk az oregánós olívaolajra. Forgassuk össze, pirítsuk néhány percig, majd 3-4 részletben öntsük alá a tejszínt is. Forraljuk be ízlés szerinti sűrűségre, és ha szükségesnek találjuk, finomítsunk még az ízesítésen.

Ha a petrezselymes változatot választjuk, akkor a finomra aprított petrezselymet fonnyasszuk meg egy kis vajon, majd ebben forgassuk-pirítsuk a megfőtt csigákat. Így befejezve szerintem legjobb pirítóssal fogyasztani.

Kakukkfüves kakasmájkrém házilag

Egy-két darab baromfimájból sosem állok neki májkrémet csinálni, de így, hogy az utóbbi időben négyesével vágtunk le* kacsákat és kakasokat, összejött annyi, hogy érdemes volt nekiállni. De még mennyire, hogy érdemes volt! Túlzás nélkül állíthatom, hogy nem emlékszem, hogy valaha is ettem volna ennyire finom májkrémet, mint amilyen ez lett. Az ízesítése különösen kifinomult, azonnal fel is jegyeztem, még mielőtt elfelejteném hogy hogyan is készítettem, és már megvan a következő ötletem is. De ne szaladjunk annyira előre, nem igaz? Már mondom is, hogy hogyan készült az első (és említésre méltó) házi májkrémem.

*A másik blogomon; a Biokerten már említettem, hogy idén kibővítettük a baromfiudvart.


Hozzávalók

4 db kakas mája és heréi  (vagy más szárnyasmáj)
2 db közepes méretű lila salotta felkarikázva
4 gerezd fokhagyma felaprítva vagy lapítva
2,5 ek kacsazsír
kb. 1,5 dl száraz Marsala

tengeri só (flor de sal)
4 szem szegfűbors és 8 szem fehér bors frissen törve
néhány ágacska kakukkfű

narancs a fogyasztáshoz (opcionális)

Elkészítés

1 A kacsazsírt olvasszuk meg egy serpenyőben, és öntsük le egyharmadát egy tálkába- ez kerül majd a májkrém tetejére.
2 Üvegesítsük meg a zsíron a  felaprított hagymákat, majd dobjuk rá a májakat és a kakasheréket is. Ízesítsük kis sóval és a borsokkal. Adjuk hozzá a kakukkfűágacskákat is. Közepes-magas hőfokon süssük mindkét oldalukat kb. 3-4 percig, majd öntsük alá a Marsalát.
3 Pároljuk további 4-5 percig. Akkor jó, ha kezd a bor sötét színt kapni a májtól, aminek a belseje már nem véres.
4 Ha fás szárú a kakukkfüvünk, akkor emeljük ki a serpenyőből és egy botmixerrel pépesítsük a májas mixet. A kakukkfűlevélkéket húzzuk le a szárakról és adjuk hozzá a májkrémhez, és ha kell, sózzuk utó.
5 Tegyük egy jól zárható üvegedénybe vagy egy kis befőttesüvegbe a májkrémet, öntsük az elsimított tetejére az félretett olvasztott kacsazsírt, s díszítsük néhány kakukkfűlevélkével.

Tároljuk hűtőben.


Tipp: Ez a májkrém nagyon finom naranccsal fogyasztva.

Zelleres őzlábszárleves kakaóvajban pirított zsályalevélkékkel az 51. VKF!-re

Nyárikonyha, az 51. VKF! háziasszonya remek témát eszelt ki: Levelet kaptam... avagy Zöldfűszerek és levélzöldségek volt az aktuális téma. Nagyon szerettem volna valami jó kis étellel készülni, de a határidő pont a blogkóstolós hétvégére esett, így nem nagyon volt alkalmam az ottani fogásomon kívül másra koncentrálni.
De azért remélem, hogy Évi elfogadja még az én receptemet is a meghosszabbított határidő utolsó utáni pillanatában.

Én egy melengető, őszies levest készítettem őzlábszárból, ami direkt ilyen célra volt félretéve a fagyasztóban. Most, hogy megmutatta már magát az igazi ősz, gondoltam, hogy éppen aktuális megfőzni. Az elején még úgy terveztem, hogy sárgarépát is teszek a zellet mellé a levesbe, majd a legvégén egy jó maréknyi zöldborsót, de aztán annyira jóízű lett csupán a zellerrel, hogy hagytam csak így egyszerűen. A tetejére szervírozáskor került néhány roppanós zsályalevélke, aminek az ízét szerettem volna a levesben tudni, de mégsem annyira, hogy bele is főzzem. Ebben az ételben csak kakaóvajat használtam fel zsiradék gyanánt, amit a vadhúsokhoz különösen jónak találok.


Hozzávalók

2-4 db őzlábszár (csonttal együtt)
kb. 150 g lila hagyma meghámozva, finomra aprítva
4 gerezd fokhagyma felszeletelve
3-4 ágacska kakukkfű
kb. 12 szem egész zöld bors
4 db borókabogyó
tengeri só
kb. 150 g zellergumó meghámozva, kis kockákra vágva
kevés zellerzöld
2 ek kakaóvaj
1,5-2 l víz

apró zsályalevélkék
füstölt Maldon só (opcionális)


Elkészítés

1 Körülbelül egy evőkanál kakaóvajat hevítsünk fel, és üvegesítsük meg rajta a hagymákat. Utána pirítsuk meg benne a csontos húsokat mindegyik oldalukon.
2 Öntsük fel másfél liter vízzel, dobjuk bele a zöldfűszereket, zöld borsot, borókabogyót és a zellerkockákat, végül sózzuk meg kissé.
3 Fedő alatt forraljuk fel, majd közepes hőfokon főzzük addig, míg kellőképpen megpuhul a hús. Ez 2-3 órát is igénybe vehet. Az elfővő vizet pótoljuk után ízlés szerint, és időnként ellenőrizzük az ízesítést.
Én viszonylag rövid lében hagytam, a hangsúlyt a húsra fektetve.
4 Mikor a hús már puha, egy villa segítségével válasszuk le a csontról, s tegyük vissza a levesbe. Mármint a húst, nem a csontot. :)
5 Egy kis serpenyőben hevítsünk fel némi kakaóvajat, és pirítsunk meg rajta egy maréknyi apró zsályalevélkét.

A levest tálaljuk melegen, tetején a pirított zsályalevélkékkel és egy csipetnyi füstölt Maldon sóval - de csak akkor, ha előzőleg gyengén sóztuk az ételt.


Tipp: Bő lével készítve a levest, 2 legyet üthetünk egy csapásra: lesz egy jó levesünk és alaplevünk is, amit más ételhez fel tdunk használni, vagy lefagyasztani későbbi felhasználás céljából.

Ha van kéznél erdei gomba, akkor érdemes tenni belőle néhányat a levesbe, mert - mint köztudott -, az erdei dolgok a legtöbb esetben jól harmonizálnak egymással.

Bolinhos de Bacalhau (portugál tőkehalas-burgonyapürés sült fánkocskák)

Az elmúlt hétvégén egy nagyobb adag tejszínes tőkehalat sütöttem, de kicsit elszámoltam magam, és megmaradt egy kis felhasználásra kész tőkehal. Mivel viszonylag ritkán készítek olajban sütött ételeket és ilyen Bolinhos de Bacalhau még sosem került nálunk terítékre, gondoltam, hogy készítek belőle néhányat.

Ennek az adagnak körülbelül a felét sütöttem ki, a másik felét pedig készre formázva - egy tálcán - egyesével lefagyasztottam. Utána zacskókba tettem őket, legközelebb már csak elő kell venni és kisütni. Remek vendégváró falatkák, vagy kellemes előétel lehet belőle. Friss salátával vagy zöldségtállal főételként is fogyasztható.
A portugáloknál azonban ez egyfajta petisco (sós snack), úgy mint a tőkehalas patanisca. Kávézókban, sörözőkben egyaránt fellelhető, de részese szokott lenni nagyobb családi vagy baráti összejöveteleknek is. Jól csúszik sör mellé.


Hozzávalók

kb. 250 g előfőzött, kiszálkázott tőkehal  (én sóban szárítottból, 2 napig áztatottból készítettem)
50 g vöröshagyma és 2 gerezd fokhagyma finomra aprítva
1 db babérlevél
500 g újburgonya megfőzve, pürésítve
kb. 0,5 dl édes portói
1 nagy maréknyi petrezselyem
őrölt fekete bors és szerecsendió
2-3 db tojás (150 g) - szükség szerint

olívaolaj a sütéshez


Elkészítés

1 A finomra aprított hagymákat a babérlevéllel együtt futtassuk meg egy kis olívaolajon, keverjük hozzá az előfőzött, kiszálkázott és apró daradokra szedett tőkehalat, ízesítsük őrölt szerecsendióval és fekete borssal.
2 Egy nagy tálban keverjük össze a burgonyapürével, öntsük hozzá a portóit és adjunk hozzá 2-3 enyhén felvert tojást. A darabszám a tojások méretétől függ, a lényeg, hogy kicsit se legyen folyós állagú a keverék, maradjon olyan szilárd, hogy megálljon benne a kanál.
Keverjünk hozzá egy jó nagy maréknyi friss, finomra aprított petrezselymet is.
3 Egy serpenyőben hevítsünk fel némi olívaolajat, majd két kanál segítségével formázzunk ovális formákat a halas-burgonyás keverékből. Süssük mindkét oldalukat aranysárgára. Eredetileg dundi formájúak. Én egy kicsit laposabbakat készítettem belőlük, így elég volt kevesebb olívaolaj a sütéshez.
Papírtörlővel alaposan itassuk le a fánkocskákról a felesleges zsiradékot.


Megjegyzés: Meg lehet próbálni fagyasztott tőkehalfiléből is az elkészítését, de akkor ne felejtsük el megsózni!

Sonkás krémsajtfánkocskák málnás paradicsomlekvárral - Enrique Sánchez nyomán

Emlékeztek még az éti csigás receptemre? A II. Andalúz receptversenyen bekerültem vele a legjobb 13 közé, így részt vehettem a jún. 9-én megrendezésre került főzőkurzuson, amit a népszerű andalúz séf, Enrique Sánchez vezetett.

A kurzus a budapesti Gastropolis főzőiskolában került megrendezésre, ahol természetesen a receptversenyt rendező Extenda képviselői is jelen voltak. Az esemény remek hangulatban telt, jó volt megismerni néhány virtuálisan már ismert, vagy éppen addig még ismeretlen embert.

A jó alaphangulatért nem kis mértékben Enrique és David volt a felelős. Enrique Sánchez egyébként az egyik népszerű andalúz főzőműsort, a Cometelo-t vezeti, és további érdekesség róla, hogy az orvosi pályát hagyta ott a főzési szenvedélye kedvéért. David volt a segítője a kurzuson.

Enrique Sánchez

A recept, amit hoztam, eredetileg Sajtos és kolbászos fánkocskák paradicsomkompóttal néven szerepel, és az Extenda közösségi oldalán már meg is található az eredetije. Én ezt a hétvégén készítettem el, és most az általam felhasznált pontos mennyiségekkel adom itt meg.

Örülök, hogy kipróbáltuk a málnás paradicsomlekvárt, mert nekem valószínűleg eszembe nem jutott volna párosítani ezt a két gyümölcsöt. :)

Sonkás krémsajtfánkocskák rozmaringos málnás paradicsomlekvárral

Hozzávalók

16-18 db fánkocskához

85 g sima búzaliszt

1 kk (1 g) porélesztő

kevés tengeri só, frissen őrölt fekete bors és őrölt kömény

1 dl víz (az eredeti recept szerint annyi, amennyivel megfelelő állagú lesz a tészta)

1 db kisebb tojás (48 g)

100 g sonka vagy kolbász (chorizo) apró kockákra vágva

250 g nem folyós álagú krémsajt, pl. Philaderphia

friss petrezselyem finomra aprítva

3 db érett paradicsom (300 g)

75 g málna

1 db citrom

2 ek nádcukor (15 g)

1 kisebb rozmaringág

olívaolaj a sütéshez

Elkészítés

1 A masszához keverjük össze a lisztet a fűszerekkel és a porélesztővel. Öntsük hozzá a vizet és adjuk hozzá a tojást, majd kézi habverővel keverjük jól össze, csomómentesre.

Tegyük félre 15 percig szobahőmérsékleten.

2 Készítsük el a lekvárt: a paradicsomokat forrázzuk le, hagyjuk állni fél percig a forró vízben, majd szedjük át őket jéghideg vízbe. Húzzuk le a héjukat - kézzel is könnyen megy - és aprítsuk fel mindegyiket apró kockákra.

Egy kisméretű lábosban tegyük fel főni a cukorral és a rozmaringgal, 15 percen át, közepes-magas hőfokon. Ha már pépes a paradicsom és be is sűrűsődött egy kicsit, akkor húzzuk le a tűzről, keverjük hozzá a málnát, és ízlés szerint facsarjunk bele citromlevet. Én egy egész kis citrom levét beletettem.

3 Keverjük össze a krémsajtot a sonka- vagy kolbászkockákkal és egy jó maréknyi petrezselyemmel.

Egy serpenyőben hevítsünk fel olívaolajat. Két evőkanál segítségével formázzuk meg a fánkocskákat az ízesített krémsajtból, mártsuk bele a tojásos masszába, és süssük őket aranybarnára.

Ha netán kiszakadnának a fánkocskák, akkor túl híg lett a massza, de ez ellensúlyozható egy kis liszt hozzáadásával.

A kisült fánkokat szedjük papírtörlőre, és itassuk le róluk a felesleges zsiradékot.

Egy-egy evőkanálnyi lekvárral a tetejükön tálaljuk a fánkocskákat. 

Csoportkép a főzőkurzusról

Burgonyás-karfiolos kókuszkrémleves, fokhagymás-lime-os garnélafarokkal - 49. VKF!-re

A sós cantuccini után ez a második recept, amivel részt veszek a chriesi által kiírt 49. VKF! „Fehér és...” témában. Igaz, hogy most sem hófehér, de azért mégiscsak fehér lett ez a leves. Kicsit thai-os jellegű, de lehetne egy kicsivel csípősebb is. Egy múltkori ehetetlenül csípős levesem után, nagyon csínján bánok a piripirivel. :)

Az ízesítést nem vittem túlzásba, hagytam érvényesülni a karfiol-kókusz kombót a levesben. Magában talán nem annyira élvezhető, de a garnélafarkok felteszik a pontot az i-re.

 

Hozzávalók

kb. 6 adaghoz

300 g karfiol és 500 g újburgonya nagyon apró kockákra vágva
50 g fehér hagyma felaprítva
kevés vaj
1 szál ázsiai citromfű ketté vágva
1/2 db lime
1 db piripiri (kis chili)
1 gerezd fokhagyma
tengeri só
1,5 l víz
400 ml jó minőségű kókusztej
1 ek étkezési keményítő - el is hagyható

100 g (vagy ízlés szerint) garnéla vagy garnélafarok
6 gerezd fokhagyma fokhagymanyomón átpréselve
1/2 lime
tengeri só


Elkészítés

1 Fonnyasszuk meg egy kis vajon az aprított fehér hagymát az ázsiai citromfűvel, dobjuk rá a karfiol- és burgonyakockákat és a piripirit, sózzuk meg és öntsük fel a vízzel. Fedő alatt főzzük puhára a zöldségeket.
2 Vegyük ki a levesből a citromfüvet és a piripirit/chilit - ha nem szeretnénk túl pikánsra. Egy botmixerrel pürésítsük, majd öntsük hozzá a kókusztejet, és facsarjuk bele a fél lime levét.
Forraljuk össze még egyszer, és tegyük félre.
3 A garnélafarkokat forgassuk össze egy kis sóval, az áttört fokhagymagerezdekkel és a fél lime kifacsart levével, majd egy felhevített tapadásmentes serpenyőben pár perc alatt süssük készre.
Ha kezeletlen héjú a lime, akkor a héját is felhasználhatjuk hozzá hajszálvékony csíkokra vagdalva.

Libazsírban konfitált nyúlcomb, virágos salátával

Megint csak egy olyan módszerrel készítettem az ebédünket, amit ugyan ismertem, de még sosem készítettem. Talán nem is kell nagyon magyaráznom, hogy a zsír miatt, de egyszer-egyszer azért belefér az étrendünkbe.
Ez a fogás egyébként az eperparaj köré épült. Ahhoz képzeltem el a sokvirágos salátát, és csakis valamilyen fehér húst (esetleg halat). Elsőre vajon pirított rózsborsos nyúlgerincfilére gondoltam, de aztán nyúlcomb került elő a fagyasztóból. Hosszan sütve, de szaft nélküli végeredményt szerettem volna, és volt egy üveg ízletes libazsír a hűtőben. Így adta magát a konfitálás - és mivel a zsírt papírtörlővel leitattam a húsokról, meg is kaptam a tökéletes eredményt. 

Hozzávalók

4 db nyúlcomb (kb. 250 g/db)
annyi liba- vagy kacsazsír, amennyi ellepi a húsokat (az általam felhasznált zsír enyhén ilyen ízű volt)
durvaszemű tengeri só
2 rozmaringhajtás
3-4 ágacska kakukkfű

a salátához
(a mennyiségek tetszés szerint)
1 nagy maréknyi zsázsa
1 nagy maréknyi rucola
pár kisebb levél lollo rosso
eperparaj, levelei és termései a száráról leszedve
kerti árvácsa levélkéi és virágai
erdeimályva-virágok
néhány fürt akácvirág - szirmai a zöld részekről lecsippentve

gyümölcsös/virágos ecet, nálam most egy mangós ecet volt: ecet, mangópüré, cukor, almapektin (most nem házi)

Tipp: ha főételnek készül, akkor egy egyszerű vadrizses vagy vörös rizses rizskeverék kétségkívül jól kiegészíti ezt az ételt.


Eperparaj (Chenopodium capitatum, Blitum capitatum)

 Elkészítés

1 Kicsit sózzuk meg a húsokat, tegyük őket szorosan egy fedeles agyagtálba és helyezzük el közéjük a zöldfűszereket.  Fedjük be a zsírral, majd a tál tetejével, és 140°C-on 3 óra alatt süssük omlósan puhára.
(Süthetjük a húsokat ennél alacsonyabb hőfokon is, de akkor nyilvánvalóan valamivel tovább fog tartani a sütési ideje.)
2 Ha rizst is készítünk mellé, akkor időben tegyük fel főni.  
3 Fogyasztás előtt készítsük el a salátát: a virágokat óvatosan mossuk le, hogy megtisztítsuk a porszemektől és az esetleg bennük megbúvó apró bogárkáktól. Papírtörlővel óvatosan itassuk le róluk a vizet.
A rucolát, árvácskaleveleket, a zsázsát és a lollo rossót is mossuk meg, majd egy salátacentrifugában pörgessük le róluk a vizet. Az eperparaj száráról szedjük le a leveleket és a terméseket, mossuk meg, és ha nagyobb mennyiségről van szó, akkor pároljuk is meg.

Az eperparajról : A leveleket lehet nyersen is fogyasztani, de valahol olvastam, hogy (meghatározatlanul) nagy mennyiségben nem ajánlott fogyasztani, az oxálsavtartalma miatt, ezért én egy picit megpároltam. Oxálsav egyébként a sóskában és a spenótban is jelen van. Utólag már feleslegesnek tartom a párolást, hiszen csak 2 szál eperparajról volt szó, ami elhanyagolható mennyiségnek tűnik.
A termése (gyümölcse) állagát és formáját tekintve a faeperhez hasonló, az íze viszont közel sem olyan édes. Nehéz eldönteni, hogy gyümölcs, vagy zöldség-e. Mindenesetre finomnak finom, különleges, és remekül illik salátákba.

4 Keverjük össze a zöldeket a virágokkal és az eperparajtermésekkel, locsoljuk meg egy kis gyümölcsös ecettel, és már tálalhatjuk is az omlósra konfitált nyúlcombbal (és rizzsel). A húsról a tálalás előtt azért ne felejtsük el leitatni a felesleges zsírt!

Csigaragu és az éti csiga előkészítése

Az éti csiga fogyasztásán már egy jó ideje gondolkodtam, de valahogy sehogy sem álltam neki. Addig, amíg némi csapadék után, a férjem be nem állított egy vödörnyivel. (Saját telken szedettekkel.) Hát mit ne mondjak, elsőre egy kicsit bizarr látvány volt, pedig szoktam én is szedni - a tyúkoknak. Ugyanis ők is nagyon szeretik, mivelhogy húst is esznek, ha kapnak, vagy ha találnak. Sőt, a húsa mellett a mésztartalmú csigaházakat is nagy előszeretettel fogyasztják.
Én a magam részéről, régebben ettem már csigát Portugáliában, de csak az apróbb csíkos fajtájúból. Emlékeim szerint finom volt, a portugálok ezt is remekül el tudják készíteni. Majdnem minden sörözőben (Cervejaria) találkozhatunk vele, ők előszeretettel fogyasztják sör mellé, focinézés közben.
Szóval. Most megmutatom az éti csigák előkészítését az én szemszögemből, máris két verzióban, fényképekkel illusztrálva. A gyengébb idegzetűek, ha csak a receptre kíváncsiak, akkor görgessenek gyorsan lejjebb! MeGastroMania Éva figyelmébe viszont különösen ajánlom a részleteket is. :)

Elöljáróban az éti csigáról (Helix pomatia):
Magyarországon védett állat, de április 1-től június 15-ig szedhetőek a 30 mm-nél nagyobb példányok. Június közepétől kezd el tojásrakással szaporodni. A gyűjtésre vonatkozó jogszabály az éti csiga gyűjtéséről és hasznosításáról itt olvasható.

A hidegvérű állatok közé tartozik, ezért élelmezési szempontból inkább a hallal, s nem a hússal egyenértékű. A maga 16%-os fehérje és 1%-os zsírtartalmával, magas vas- és kalciumtartalmával egészséges húsfélének számít.

Mivel korábban már több helyen is utána olvastam, annyit tudtam, hogy éheztetni kell őket néhány napig, hogy kitisztuljanak. Ehhez kellett keríteni egy megfelelő céledényt. Legjobbnak egy alul és körben is lyukacsos műanyag kosár bizonyunk, mert ebben egy slaggal könnyen lehet őket zuhanyoztatni az első napokban.
Vannak, akik szerint pár napig liszten kell őket tartani, hogy megfelelően kiürüljön a bélcsatornájuk, de én azt tapasztaltam, hogy enélkül is tökéletesen tisztulnak. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy következő alkalommal nem próbálom meg őket valamilyen diétán tartani, hiszen valószínűsítem, hogy változhat az ízük.
1. verzió 60-70 db éti csigával: 5 napos éheztetés után, az elkészítés napján először egy kefével egyesével átsikáltam mindegyik csiga házát, hogy teljesen piszokmentesek legyenek. Ezután vagy 4-5-ször átmostam őket váltott hideg vízben, aminek az lett az eredménye, hogy kijöttek a házukból.
Itt jött a dilemmám, hogy hogyan segítsem át őket a túlvilágra. Van aki hideg vízben, élve teszi fel őket főni, de én jobbnak láttam a gyorsabb - és valamivel kíméletesebbnek tűnő - verziót: lobogó forró vízbe dobtam őket 3 percre.
Utána azonnal egy hideg vizes edénybe szedtem őket, és amikor már valamelyest hűltek, egy hegyes kis villával, vagy amit lehetett, azt kézzel kihúztam a házukból, majd ugyancsak kézzel lecsippentettem a csigák bélcsatornáit.
Az üres csigaházakat félre lehet tenni, alaposan kifőzni és jól kiszárítani, majd később ebbe visszatölteni például zöldfűszeres vajjal a csigahúst, vagy hamis csigát készíteni, amibe csigahús helyett valami más étel kerül.
A csigahúsokat többször átmostam ecetes-sós vízben, hogy minél több nyálkától megszabadítsam. Sima vízzel nem jön le rendesen a nyálka, az ecetes-sós eleggyel viszont annál inkább. Ha már teljesen, vagy legalábbis javarészt lemosódott a nyálka, akkor főzésre vagy fagyasztásra készen áll. Nekem pontosan 500 g tiszta csigahúsom lett.

2. verzió 5,5 kg éti csigával: A 6 napos tisztulás és a kefével való átsikálás után a élő(!) csigákat alaposan lesóztam, hogy kiengedjék a nyálkát. Minden képzeletemet felülmúlta az az iszonyat mennyiség amit kiengedtek! Ellentétben az előző előkészítéssel, ennél a módszernél visszahúzódtak a házukba, és később sem nagyon mocorogtak. Tulajdonképpen nem tudtam eldönteni, hogy ezzel már át is küldtem-e őket a túlvilágra, vagy sem. Legalább tízszer átmostam, miközben kétszer erős vízsugárral jól le is zuhanyoztattam őket.
Ezután forró vízbe dobtam őket 3 percre, majd átemeltem őket egy hideg vízzel töltött tálba, és a kisvillával kihúzkodtam őket a házukból. A sózás utáni visszahúzódás miatt csakis villával lehetett kiszedni őket. Lecsippentettem a beleket, többszöri alkalommal újra átmostam a húsokat ecetes-sós vízben és már meg is volt az előkészítés.
1,2 kg tiszta csigahús lett ebből a mennyiségből.

Ennyi csigánál ez a módszer sokkal több időmbe telt, mint az első, de a férjem szerint jobb lett ez a második adag - azt nem tudom, hogy a hosszabb főzési időnek, vagy a módszernek köszönhetően-e. Én nem kóstoltam, azért csak az ő véleményére tudok hivatkozni. (Miközben írom ezt a bejegyzést, éppen megjegyezte, hogy inkább az első ízlett neki jobban.)



Éti csigák mosása

Előfözött éti csigák - 1. verziónál ilyen lett a víz színe, a 2-nál pedig mélyzöld



Lesózott éti csigák - 2. verzió

Éti csigák nyálkátlanítása - 2. verzió



Éti csigák zsigerelése

Előfőzött, zsigerelt éti csigák ecetes-sós vízfürdő előtt

Recept:

Hozzávalók
kb. 2 személyre

500 g konyhakész éti csiga
80 g lila hagyma nagyon finomra aprítva
10 cm-es újfokhagymaszár kettévágva
3 gerezd zúzott fokhagyma
1 ek szárított görögszénalevél
extra szűz olívaolaj
1 ek pirospaprika
1 dl száraz sherry (Sandeman), vagy ha nincs, akkor száraz fehérbor
2 dl 100%-os paradicsomszósz
tengeri só, frissen őrölt fekete bors
1 kis csokor petrezselyem vagy koriander felaprítva
ujjnyi vastag csípős mangalicakolbász, néhány szem koriandermag - opcionális
víz (vagy zöldségalaplé)

Elkészítés

Az aprított lila hagymát futtassuk meg egy kis olívaolajon, dobjuk bele a fokhagymaszárat, a fokhagymákat és a görögszénalevelet, s keverjük össze. Egy perc után húzzuk félre a tűzről, hintsük meg a pirospaprikával, adjuk hozzá a csigahúst, keverjük meg, és tegyük vissza a tűzre. Öntsük fel a sherryvel, forraljuk 2-3 percig, majd öntsük hozzá a paradicsomszószt.
Ízesítsük egy kis sóval és borssal (esetleg a koriandermaggal, és a mangalicakolbásszal is) és öntsük fel annyi vízzel vagy alaplével, amennyi ellepi. Közepes hőfokon, fedő alatt főzzük 3-4 órán keresztül, vagy míg megpuhul a csigahús. Időről időre öntsünk alá vizet, pörköltállagúra főzzük.
A csiga állaga a zúzáéhoz hasonló. A főzés végén adjuk a raguhoz az aprított petrezselyem egy részét, tálaláskor pedig hintsük meg a maradékkal.

Köretjavaslat: én elsőre vad- és vörösrizses rizskeverékkel tálaltam, másodjára Actifryban sült újburgonyával, és friss salátával. Mindkettő jó választás volt.

Tipp: Friss kenyérrel előételnek is kitűnő!
Kuktában valószínűleg hamarabb elkészül.

Frissítés: Ezzel a receptemmel neveztem be a II. Andalúz receptversenyre, és a zsűri értékelése szerint bekerültem vele a legjobb 13 közé, ezzel részvételt nyertem az andalúz főzőkurzusra!

Caldeirada a Tarka bárkán!

A tarkabarkás lányok a fejükbe vették, hogy távoli vizekre hajózva elhozzák nekünk különféle országok különféle halleveseit.
Nagy örömmel tölt el, hogy az utazás kiindulópontjaként Portugáliára esett a választásuk, és hogy elsőként bemutathatom a portugál Caldeiradát. Rendkívül sokoldalú leves ez, ami gyorsan és könnyen megfőzhető és nem mellesleg nagyon finom és egészséges is.
A leírás a recepttel a Tarka barkán!

Nagyon köszönöm a lehetőséget, és kíváncsian várom, hogy hol köt ki legközelebb a bárka. ;)

Hamis Caldo-verde

Ez a végtelenül egyszerű és kevés alapanyagból álló finom leves nagyon népszerű Portugáliában. Tipikusan egy helyi káposzta, a couve-galega vagy más néven a couve portuguesa (portugál káposzta) szükséges hozzá, ami egy magas növésű, nyeles káposzta, és aminek a haragoszöld leveleit egészen vékony csíkokra vágva főzik a levesbe. Ez a caldo-verde. A piacokon már eleve felszeletelve hozzá lehet jutni ehhez a káposztához, így otthon tényleg csak a burgonyát kell hozzá megfőzni.
Bárki el tudja készíteni.

Mivel itthon nincs ilyen káposzta - vagy legalábbis nem tudok róla -, én medvehagymával készítettem el. De ha az sincs, akkor a mángold levele is jó alternatívának tűnik, mert annak a színe és az állaga is hasonlít a portugál káposztáéhoz.


Hozzávalók
kb. 6 személyre

800 g burgonya (már meghámozva), feldarabolva
50 g húsos (mangalica)kolbász
250 g medvehagyma, a szár nélkül, gyufaszál vékonyságúra szeletelve, vagyis caldo verdére - portugálul
2 l víz
tengeri só


Elkészítés

1 Főzzük meg a burgonyát és a kolbászt, a két liter enyhén sózott vízben.
2 Mikor megfőtt, merjük le a víz felszínéről a kolbászból kifőtt zsiradékot, és botmixerrel keverjük simára. Aki szereti, a kolbászt is benne hagyhatja, én az egyik felét a burgonyához daráltam, a másikat pedig felaprítva félretettem a tálaláshoz.
3 Dobjuk a levesbe a felaprított medvehagymát, forraljuk fel, és pár perc alatt főzzük meg.

Fogyasszuk a levest önmagában, vagy kukoricakenyérrel (Broa de Milho) kiegészítve.

Gőzön párolt keszeggel töltött ravioli, barna csiperkés-medvehagymás-mascarponés szósszal - 48. VKF!

A Tarka Bárka blog írói, Gaba és Gabi által kiírt 48. Vigyázz, kész, főzz! fordulóra, az „Édes vizeink” témára készítettem el ezt az ételt.
Gaba és Gabi jobban nem is választhatta volna meg a témát. A nevükhöz hűen, teljes mértékben tükrözi a bloguk arculatát, és én nagyon-nagyon egyetértek velük, hogy az édesvízi halakat jelölték meg az aktuális témaként. Így tényleg senki nem élhet olyan kifogásokkal, hogy nem lehet itthon beszerezni, vagy hogy iszonyatosan drága lenne.

Én egy számomra mumus halat; a dévérkeszeget választottam. Kihívás volt az első találkozásunk óta. Nem is olyan régen vettem belőle először (gyorsfagyasztottat), abiből sütőben, egészben sütöttem meg kettőt. Mi tagadás, cseppet sem voltam körültekintő, mert utána se néztem, hogy mennyire szálkás halfajta. Nem volt egy szerencsés választás. 
Mindenesetre azóta törtem a fejem azon, hogy mit is lehetne kihozni belőle, hiszen van még a belőle. Aztán arra jutottam, hogy olyan elkészítési módot kell találnom, ahol előzőleg kiszálkázom a halat. Ebből már adódott is, hogy belerejtem valamibe, mondjuk tésztába, valamilyen szósszal párosítva. Mikor beszereztem barna csiperkegombát és medvehagymát, akkor már össze is állt a kép, és megszületett ez a harmonikus halas házi ravioli. 
Mintha csak egy erdei tóból és az azt körülölelő erdőből került volna az asztalunkra!

Hozzávalók
kb. 4 személyre

a töltelékhez
4 db kisebb egész keszeg (180-200 g/db, amiből 265 g halhús lett)
2 szál sárgarépa nagyobb darabokra vágva
kis csokor kakukkfű
víz, tengeri só

frissen tört színes bors és sárga mustármag
1 púpos ek mascarpone

a tésztához
350 g durumliszt
1 db tojássárgája (21 g)
valamivel kevesebb, mint 2 dl meleg víz
5 g finom tengeri só

a szószhoz
400 g barna csiperkegomba, nagyobbak félbe vagy négy részre vágva
kb. 25 db medvehagymalevél vékonyan felcsíkozva
olívaolaj, 2 merőkanálnyi a hal párolóvízéből
225 g mascarpone
1 tk burgonya- vagy kukoricakeményítő - opcionális
(tengeri só)

Elkészítés

1 Egy gőzölőedényben tegyünk fel főni egy kis vizet a sárgarépával, kakukkfűvel, pici sóval. A halakat tegyük az edény szűrőjébe, és pároljuk meg.
Mikor már puhák, vegyük ki őket az edényből és tegyük félre hűlni. A vizét őrizzük meg.
2 Gyúrjunk rugalmas, nem ragadós tésztát a fent megadott hozzávalókból, takarjuk le enyhén nedves konyharuhával, és pihentessük miközben kiszálkázzuk a halakat. (Ez sajnos elég hosszadalmas munka, de megéri.)
3 Egy tapadásmentes serpenyőben kevés olajon pirítsuk meg a gombákat, merjünk alá 2 merőkanálnyit a hal párolóvízéből, és közepes hőfokon fedő alatt pároljuk meg. Ha már majdnem kellőképpen megpárolódtak a gombák, adjuk hozzá a felcsíkozott medvehagymát, keverjük össze és főzzük tovább pár percig - immáron fedő nélkül. Keverjük hozzá a mascarponét, forraljunk rajta egyet, és ha kell, sózzuk meg kissé. 
Ha sűrűbbre szeretnénk a szószt, hintsük meg kb. egy teáskanálnyi étkezési keményítővel, jól keverjük össze, majd azzal is forraljuk fel, és tegyük félre.
4 Törjünk össze 4-5 db sárgarépát villával, majd keverjük a kiszálkázott halhúshoz. Ízesítsük frissen tört színes borssal és mustármaggal, ha szükséges, akkor egy kis sóval is. Adjunk hozzá egy evőkanálnyi mascarponét is, hogy krémes, de ne folyós töltekéket kapjunk.
5 Lisztes felületen nyújtsuk ki a tésztát nagyon vékonyra, kb. 1-2 mm-esre. Vágjuk félbe, majd az egyik részére egy kiskanállal halmozzunk a töltelékből kis dombocskákat, egymástól nagyjából 5-5 cm-re. Ezután óvatosan fektessük rá a tészta másik felét, s lehetőleg úgy, hogy a töltelékek mellett ne maradjon a tészta levegős.
A töltelékek körül ujjal nyomjuk össze a tésztákat, majd egy megfelelő méretű ravioli- vagy pogácsaszaggatóval vágjuk ki a raviolikat.  
A maradék tésztát gyúrjuk össze, nyújtsuk ki és folytassuk a raviolik készítését, míg el nem fogy a tészta és a töltelék.
6 Enyhén sós, lobogó vízben főzzük a raviolikat al dente-re (elkészültek, ha feljönnek a víz felszínére), majd szervírozzuk a szósszal nyakon öntve.

Medvehagymapestós spagetti aszalt paradicsomos tonhalgolyókkal

Tulajdonképpen a medvehagymapesto receptje már régóta fent van a blogon, most csak egy icipici változtatással, szarvasgombás olívaolajjal készítettem el. Mondhatni, jó kis kombináció!

A tonhalgombócokat Actifry-ban sütöttem meg, a belekerült pisztáciaolaj viszont egyáltalán nem érződött ki, szóval bármilyen olajat hozzá lehet adni. Ha valaki olajban sütné, akkor felesleges bármilyen és bármennyi olajat belekeverni.
Golyók helyett hamburgerformát is készíthetünk belőle, vagy formázhatunk egészen apró golyókat; fogvájóra tűzve remek vendégváró falatka lehet belőle.
Szervírozhatjuk más körettel is, de akkor érdemes belekeverni valamilyen zöld fűszernövényt is, mint a medvehagyma, bazsalikom, kakukkfű, vagy esetleg menta. Ez utóbbi nekem nagyon bejött például bárányburgerhez is.

Hozzávalók
kb. 30 db golyóhoz

350 g tonhalfilé felkockázva
60 g kenyérmorzsa (az enyém saját, négymagvas kenyérből)
2 db tojás (96 g)
1 kk sárga vagy fekete mustármag
2 ek olaj (nálam pisztácia, de mehet bele bármi más)
facsarásnyi citromlé (5 g)
tengeri só, frissen tört fehér bors ízlés szerint
6 db aszalt paradicsom finomra aprítva

Elkészítés

Az aszalt paradicsom kivételével tegyünk minden hozzávalót egy késes aprítógépbe, és aprítsuk/keverjük jól össze. Villával keverjük el a masszában a finomra aprított paradicsomokat, formázzunk belőle golyókat, és 16 perc alatt süssük készre Actifry-ban.

Megjegyzés: Akinek nincs otthon Actifry, az süsse meg sütőben, vagy lapítsa össze a golyókat, és süsse ki kevés olívaolajon egy tapadásmentes serpenyőben. (A Delimano tökéletes.)