Almás pite másképp

Miben más mint a többi? Diós-tönkölylisztes-bodzavirágszirupos linzerszerű ropogós alapra tettem fahéjas bodzavirágkaramellt, amire háromfajta vékonyra szeletelt almát sorakoztattam és sütöttem meg. Vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással kínáltam. Igazán mutatós lett, és eszméletlenül finom.

Aki ismer már - vagy legalább a blogomat ismeri - már tudhatja, hogy nem vagyok egy nagy karamellkészítő. Ok nélkül nem is szoktam karamellt tenni a desszertjeinkbe, de néha-néha kivételt teszek. Tavaly az egyik tavaszias desszertemhez angyalhajat készítettem cukorból, most pedig kifejezetten a NoSalty receptversenyére készítettem ezt a süteményt. A feladat csupán annyi, hogy a pályamű tartalmazzon tejszínt és karamellt. Én nagyjából abból a cukormennyiségből készítettem szirupot és karamellt, amit a tésztába vagy az almához keverve tettem volna. A tészta amúgy magában nem is édes, akár sós feltét is kerülhetne rá.

Amit most mutatok, ez a második verzió, mert az első nem lett olyan kinézetű, mint szerettem volna. Ennek ellenére muszáj megemlítenem, mert az is nagyon jó lett és nagy kár lenne, ha feledésbe merülne. Az alaptészta ugyanaz volt mint ennél, körülbelül másfélszeres mennyiségben, csakúgy, mint a karamell, ám sokkal több; összesen 600 g reszelt almát tettem rá amihez kevertem némi bodzaszirupból visszamaradt bodzavirágot is. Ennek a tetejére felfert tojásfehérjével lazított felvert tejszínt sütöttem, de mint az várható volt, a hő hatására összeesett. Ennek ellenére szép is lett, és nagyon finom is, viszont az almaréteg túl vastag lett, nem tudtam szépen szeletelni.
Ezért készült egy második változat is, aminek csak a külsején szerettem volna javítani, az ízén nem.


Hozzávalók

a diómarcipánhoz
75 g dióbél
30 g (házi) vaníliás nádcukorpor (ha nincs, akkor keverjünk vaníliamagokat/vaníliapasztát/vaníliakivonatot a nádcukorhoz)

a bodzavirágsziruphoz / bodzavirág-karamellhez
12 g szárított (vagy friss) bodzavirág (Az enyém tavalyi szedésű volt, amit szárítás után jól zárható üvegben tároltam a szekrényben. A minősége semmit sem romlott!)
70 g + 50 g barna nádcukor
180 g (annyi, amennyi ellepi) forró víz

1 csapott ek őrölt fahéj

a tésztához
100 g darált dió
115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 kis csipet finom tengeri só
30 g bodzavirágszirup
1 db kisméretű (30 g) tojás / vagy csak a sárgája/fehérje, ami kézenfekvőbb
25 g kemény vaj

továbbá
kb. 3 db alma - legjobb ha nem egyfajtájúak, mert érdekesebb lesz a végeredmény (az alma mennyiségét ízlés szerint lehet növelni)
frissen facsart citromlé - amennyiben nagyon édes almát használunk

jó minőségű tejszín (én Cserpest használtam), amihez másfél deciliterenként számoltam egy-egy vaníliarúd kikapart magjait
20 g gyümölcscukor vagy más édesítő


Elkészítés

1 Tegyük egy hőálló tálkába vagy egy befőttes üvegbe a bodzavirágot a 70 g nádcukorral, öntsük fel a forró vízzel, zárjuk le a tetejét és hagyjuk állni legalább egy órán át. Így hagyható akár egyik napról a másikra is. Szűrjük le.

2 Készítsük el a diómarcipánt: forraljunk fel vizet és blansírozzuk benne 1-2 percig a diót, majd emeljük ki a vízből a és ahogyan hűl, türelmesen húzogassuk le mindegyikről a héját. A vaníliás cukorral összekeverve daráljuk finom péppé. Össze is fog állni, nem lesz szükség folyadékra, de ha mégis, akkor pár csepp jéghideg vízzel állítsuk össze. Tekerjük folpackba, és pihentessük a hűtőben, majd formázzunk belőle tojásokat. Én ebből a mennyiségből 8-10 db-ot gyúrtam.

Ez a marcipán hűtőben akár hetekig is eláll.

3 A tésztátoz keverjük össze a diót, a tönkölylisztet és egy kis sót, morzsoljuk el vele a vajat, adjuk hozzá a tojást és 30 g szirupot, s gyúrjunk belőle tésztát. Csomagoljuk be folpackba és tegyük egy órára a hűtőbe.

4 180°C-ra melegítsük elő a sütőt. Nagyon vékonyan vajazzunk ki egy kb. 21 cm átmérőjű piteformát, és nyomkodjuk bele a diós tésztát úgy, hogy legyen egy kis pereme.

15 perc alatt süssük elő.

5 Keverjünk a maradék szűrt bodzavirágsziruphoz 50 g nádcukrot és a fahéjat, majd egy erre alkalmas fém edénykében (tehát nem teflon, nem kerámiabevonatú) főzzük fel, sűrítsük be karamellé. Ha kész, öntsük az elősütött pitetésztára.

6 Közben az almákat vágjuk félbe, emeljük ki a magházukat és egy éles késsel szeleteljük fel nagyon vékonyan.

Rendezzük őket a körbe-körbe, a pite szélétől befelé haladva. Nem baj, ha több rétegben kerülnek rá az almaszeletek. Ha nagyon édes a felhasznált alma, akkor érdemes facsarni rá egy kis citromlevet. A bodzavirágért rajongók tehetnek az alma és a karamell közé a szirupból visszamaradt virágokból is.

7 Süssük készre kb. 20 perc alatt.

8 Adjuk a tejszínhez a vaníliarúd(ak) kikapart magjait és a gyümölcscukrot, s verjük habbá. Fogyasztásig tároljuk hűtőben.

Kínáljuk a piteszeleteket egy-egy kanál vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással.

Tipp: A tejszínhab helyett tejszínfagylaltot is készíthetünk a süteményhez.

Mandulás-mascarponés almatorta rozsos tésztában

Hozzávalók

ízlés szerint sok alma nagylyukú reszelőn lereszelve
őrölt fahéj
nádcukor vagy gyümölcscukor ízlés szerint (nálam 1 ek)
frissen facsart citromlé

350 g világos búzaliszt
150 g rozsliszt
50 g nádcukor
2 db tojás
95 g vaj

135 g mascarpone
100 g „ciklámen színű marcipánpor” (60 g finomra őrölt blansírozott mandula, 30 g nádcukorpor és 10 g céklapor keveréke)


Elkészítés

1 A liszteket keverjük össze, majd a tészta hozzávalóiból gyúrjunk tésztát és tegyük félre pihenni.
2 Ezalatt a fahéjjal, citromlével, cukorral ízesített reszelt almát pároljuk meg.
3 Vágjuk le a tészta 2/3-át és nyújtsuk ki egy 23 cm átmérőjű kapcsos tortaformába vagy egy tepsibe. Süssük elő 10-15 perc alatt.
4 A párolt almát öntsük az alapra, kenjük rá a marcipánporos mascarpone nagy részét (tegyünk félre belőle egy keveset), ezt fedjük be a méretre nyújtott megmaradt tésztával és kenjük rá  vékony rétegben a maradék mascarponés keveréket. Díszitsük mandulaforgáccsal tetejét.

Süssük készre 180°-os sütőben. (kb. 45 perc alatt)

Marcipán készítése házilag és Fekete cseresznyés marcipánbonbon

Köztudott, hogy az igazi marcipán mandulából és cukorból áll. A receptek általában 1:1 arányban tüntetik fel az alapanyagok arányát. Nekem úgy ehetetlenül édes lenne, és túlzásnak is tartom azt a cukormennyiséget. Inkább részesítek előnyben egy édes mandulakeveréket, mintsem egy mandulás cukrot, úgyhogy kikísérleteztem a számunkra megfelelő marcipánt.

 

Minimális cukor hozzáadásával kezdtem a készítését, majd végül 500 g lisztté őrölt, blansírozott mandulához  200 g világos nádcukor került. (ha csak saját részre készült volna, akkor valószínűleg még ennél is valamivel kevesebbet cukrot tettem volna bele, de ez így egy igazán finom, élvezhető marcipán lett)
Egy jól lezárt zacskóba, a hűtőbe téve elvileg össze kellett volna állnia a masszának. Mármint ha 1:1 arányban lettek volna az alapanyagok. Azért tettem vele egy próbát. Nem állt össze.
Ebben az esetben 2 variáció jöhetett szóba: tojásfejérjével vagy vízzel összeállítani a masszát. Én a vizet részesítettem előnyben, mert megbízhatóbb a tárolás szempontjából. Nem feltétlenül kell hűtőben tartani, kevésbé kényes mint a tojásfehérjés változat.
250 g "marcipánport" 25 ml hideg vízzel állítottam össze. Legjobb, ha kevesebb vízzel kezdjük el gyúrni a masszát, nehogy nagyon ragacsos legyen a végeredmény. Én egy műanyag tálban gyúrtam, a porcukorral hintett deszkán való gyúrást feleslegesnek tartom.

Természetes ételszínezékek segítségével színes marcipánt is gyártottam. 100 g "marcipánporhoz" 10-10 g színezőport tettem, amelyek jelen esetben a ciklámen színért felelős céklapor, a csodás zöld felelőse pedig a matcha voltak. Az utóbbiból fele mennyiség is elég, mert 10 g-mal túl erős, kissé kesernyés lett az íze.

A házi marcipánom alapreceptje:
100 g lisztté őrölt blansírozott mandula
40 g világos nádcukor (por)
14 ml hideg víz
+ 5-10 g természetes ételszínezék (pl. matcha, céklapor) opcionális

Hűtőben, jól lezárva hetekig is eláll a massza.

Fekete cseresznyés marcipánbonbon

Hozzávalók

házi marcipánmassza
aszalt fekete cseresznye / vagy meggy, áfonya ízlés szerint
annyi édes portói bor (vagy más aszúbor) amennyi a gyümölcsöket ellepi  - el is hagyható
magas kakaótartalmú étcsokoládé (nálam São Tomé-i karamellizált kakaóbabforgácsokkal dúsított, 75 %-os étcsokoládé)
kandírozott akác-, vagy más ehető virág


Elkészítés

1 A fekete cseresznyéket áztassuk be annyi portói borba, amennyi ellepi őket, majd alaposan csepegtessük le.
2 A csokoládét vízgőz fölött olvasszuk meg.
3 Egy-egy darab marcipánt vegyünk a tenyerünkbe, nyomjunk mélyedést a közepükbe, helyezzünk bele egy-egy cseresznyét, s formázzunk kis golyókat, majd fogvájóra szúrva mártsuk őket az olvasztott csokoládéba, végül díszítsük kandírozott virággal a tetejüket. Dermedésig tegyük őket sütőpapírra. (hűtőben gyorsabban megy :-))

Matchás keksz

Hozzávalók
kb. 75 db kekszhez
750 g világos búzaliszt
20 g matcha (zöldtea-por)
1 csipet só
100 g  „marcipánpor” amit 75 g finomra őrölt blansírozott mandulából és 35 g nádcukorporból állítottam elő
200 g nádcukor
100-110 g puha vaj
1 kk őrölt kardamom
4 db tojás
3 db kezeletlen bionarancs lereszelt héja
1/2 kisebb narancs leve


Elkészítés

1 A puha vajat keverjük ki a cukorral, adjuk hozzá az egész tojásokat, s keverjük simára. Az összes száraz alapanyagot a narancsok héjával keverjük jól össze, és dolgozzuk össze a tojásos keverékkel, és a narancslével. Gyúrjunk belőle tésztát, majd fóliába betekerve pihentessük szobahőmérsékleten min. fél órán át.
2 Nyújtsuk ki a tésztát (legegyszerűbb frissentartó fólia alatt) 2-3 mm vastagságúra, szaggassunk belőle ki a kívánt formákat, s 190°-os sütőben 12-15 perc alatt, a középső rácson süssük készre.


Tipp: Kevés vízzel kevert tojásfehérjével kenjük le a kekszek tetejét, majd hintsük meg színes tortadarával, vagy aszalt gyümölccsel, vagy valamilyen darált csonthéjas gyümölccsel.
Ha nem állna megfelelően össze a tészta, akkor adjunk még hozzá egy kevés olvasztott vajat.