A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csokiteszt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csokiteszt. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 22.

Haladó csokikurzus Szántó Tiborral: a kakaó újvilág


A múlt héten került sor Szántó Tibor haladó csokikurzusának a befejező részére, ahol a kakaó újvilág volt a téma, azaz főleg Ázsia és Afrika kakaótermő vidékeit jártuk végig. A kurzust indító forró csoki már megalapozta a hangulatunkat: a Vanuaturól származó babokból készült  - ezúttal tejes - forró csokoládénak meglepően füstös íze volt, amivel már a húsvéti füstölt sonkára is bemelegíthettünk.
Ezután - ahogy azt már a haladó kurzusokon megszokhattuk - kaptunk egy rövid általános bevezetőt térségre jellemző kakaófajtákról, majd indult a kóstolás! Körülbelül harminc(!) tételt kóstoltunk végig, amitől azért rendesen felpörögtünk a kurzus végére.



A kurzuson megnéztünk egy rövid filmet egy fanatikus csokoládékészítőről, Claudio Corallóról, aki São Tomé és Principe vulkanikus szigetcsoportján vezet kakaóültetvényt. A babok feldolgozása során a csírát is eltávolítják, ami kellemetlen, kesernyés ízjegyeket adhatna a csokoládénak. Tibor is készít csokoládét Claudio Corallótól vásárolt babokból, és a feldolgozás során a babokból a csírát ugyanúgy eltávolítják - ezt a csokoládét is kóstolhattuk az este során.

Fölül látható a kis csíra, amit eltávolítanak a babokból

Nagyon érdekes volt, amikor a kurzuson olyan csokoládékat kóstoltunk végig, amelyek egyazon ültetvényről származó babokból készültek: így alkalmunk nyílt összehasonlítani egyes csokoládékészítők stílusát, a kakaóbab feldolgozásához való viszonyát, ami ugyanazokból a babokból végső soron más-más csokoládékat eredményez. Az egyik ilyen tételsor a madagaszkári Sambirano-völgyben lévő Millot ültetvényről származó kakaóbabokból készült csokoládékból állt: a Valrhona és a Willie's Cacao esetében a kakaóbab karaktere nem igazán jött át, az előbbinél az erős vaníliahasználat, az utóbbinál pedig a túlzott pörkölés miatt, míg a Menakao csokoládéjánál már felsejlett a gyümölcsös íz. Tibortól két csokoládét is kóstolhattunk ugyaninnen: az egyik az őszi szüret babjaiból (Trinitario) készült, a másik pedig a tavaszi szüret babjaiból. Nagyon érdekes, hogy milyen nagy különbség volt a kettő között: az őszi szüret babjaiból készült csokoládénak elképesztően meggyes aromái voltak, míg a tavaszinál ez kevésbé intenzíven jelentkezett. A crudo (szemcsés, kevésbé finomított) textúra pedig nagyon jól kihozta a gyümölcsös aromákat.



Izgalmas volt még kóstolni a Vanuaturól származó babokból készült füstös aromájú csokoládékat (milyen jó lenne csokoládészivarhoz!), illetve a Vietnámról származó babokból készült csokoládék meglepően intenzíven citrusos ízét.



A Facebook-on már mutattam egy albumot a megnyitóról, de itt is írom, hogy Tibor termelői boltja már megnyílt a Portéka boltban, ahol a bean-to-bar csokoládék teljes választékban elérhetők és friss ganache-ok is kaphatók.

2014. március 31.

Haladó csokikurzus Szántó Tiborral: Dél-Amerika II.


A múlt héten került sor Szántó Tibor haladó csokoládékurzusának a harmadik részére (beszámoló az első és a második részről szintén olvasható a blogon): a téma ezúttal Dél-Amerikán belül Brazília, Ecuador, Peru és Bolívia kakaótermő vidékei voltak. Az este folyamán kb. 30 tételt kóstoltunk végig, úgyhogy nagyon alaposan meg tudtunk ismerkedni a négy ország jellegzetes kakaófajtáival és a belőlük készült csokoládékkal.


A legizgalmasabb rész mindenképpen a nyers kakaóbabok kóstolása volt, ugyanis Tibor egy Ecuadorból érkezett Arriba kakaógyümölcsöt a kurzuson vágott fel, majd mindenki megkóstolhatta, milyen íze is van a nyers kakaóbabnak: leginkább a licsire emlékeztet, nagyon semleges íze van. Utána közvetlenül megkóstoltuk ugyanennek a kakaóbabnak a már pörkölt változatát is: első kóstolásra tényleg nehéz felfedezni a pörkölt babban a nyers kakaóbab ízét, bár ha figyelmesen kóstolunk, a gyümölcsösség valamennyire visszaköszön. 

Egészben...

... felvágva


A kakaóbab belseje
Ugyanaz a kakaóbab immár pörkölve

A kurzuson az is kiderült, hogy Brazília fő kakaófajtája, a Forastero, amelyet általában az alacsonyabb minőségű tömegtermeléssel kötünk össze, tartogat még meglepetéseket: kóstoltunk olyan Forastero-klónokból készült csokoládékat, amelyek nagyon gyümölcsös ízjegyekkel rendelkeztek, vagy az Amma egy csokoládéja pedig izgalmas rumos-pörkölt kávés ízjegyeket mutatott.
A kurzuson több raw, azaz "nyers" csokoládét is kóstoltunk. Ez azt jelenti, hogy a csokoládékészítés minden egyes fázisában ügyelnek arra, hogy a hőmérséklet a 48 fokot ne haladja meg: az erjesztés (fermentálás) is szigorú hőmérsékleti kontroll alatt zajlik, gyakran mozgatják-átkeverik a babokat erjesztés során, majd nem pörkölik felhasználás előtt, így a babok antioxidánstartalma sokkal jobban megőrződik. Ami nagyon érdekes, hogy ezek a raw csokoládék is tudnak füstös-pörköltes ízjegyeket mutatni annak ellenére, hogy a pörkölési fázis itt elmarad (pl. Tibor 70% kakaótartalmú Arriba babokból készült raw csokoládéjánál is érezhettük).

Inti kakaóbabok
Igazi kuriózum volt a perui Inti kakaóbabokból készült csokoládé is, amelyen szépen érződtek az egyébként nagyon ritka és kevésbé ismert kakaóbabok vegetális-herbális ízjegyei.

***



Még egy fontos információt érdemes itt a blogon is megosztanom. Eddig csak vásárokon, fesztiválokon, illetve Tibor szigetszentmiklósi műhelyében lehetett elérni a teljes termékválasztékot. A csokoládérajongók örömére azonban napokon belül, egészen pontosan április 4-én nyit Tibor termelői boltja a Portéka Boltban (Budapest, VIII. kerület, Horánszky u. 27.), amely már eddig is kedvelt lelőhelye volt a magyar kézműves- és dizájntermékek kedvelőinek. A boltban az összes bean-to-bar csokoládé folyamatosan elérhető lesz, lehet majd friss ganache-okat vásárolni és kóstolni is Tibor szakmai vezetésével. Bővebb infókat itt olvashattok a bolttal kapcsolatban.

2014. február 24.

Haladó csokikurzus Szántó Tiborral: Venezuela



A héten került sor Szántó Tibor haladó csokikurzusának a második részére: miután néhány hete a karibi régió kakaóbabjaiból készült csokoládékat kóstoltuk végig, most Venezuela került terítékre. Ahogy Tibor fogalmazott, Venezuela a kakaótermesztés Burgundiája: itt olyan 90%-ban finom aromájú (ún. fine flavour) kakaóbabokat termesztenek, illetve ősi kakaótermesztési tradíciók is megőrződtek a térségben.
Ahogy már megszokhattuk, a kurzus alaphangulatát a forró csokoládé adta meg, természetesen vízzel készítve, ezúttal venezuelai babokból. Majd a kurzus egy kis elmélettel folytatódott: ezúttal nemzetközileg elismert csokoládészakértőkről, illetve csokoládészakértőket tömörítő szervezetekről (különösen a londoni Academy of Chocolate és alapítói) mesélt Tibor a saját élményeivel fűszerezve. Egy nagyon izgalmas oldalra is felhívta a figyelmünket: Clay Gordon The Chocolate Life című oldalát érdemes megnézni!
Kóstolókon keresztül megismerkedtünk a térség főbb kakaófajtáival: Trinitario, Criollo, illetve alfajai (Ocumare és Porcelana), valamint a Rio Caraibe. Az egyik kedvencem a kurzusról a Barlovento tartományból származó Trinitario babokból készült Carenero Superior 70% csokoládé volt, zseniális meggyes-marcipános, piros bogyós ízvilággal - egyszerűen hihetetlen, hogy ezek az ízek a kakaóbabból csalogathatók elő, mindenféle ízesítés nélkül! Több nagy márkánál (pl. Domori, Amedei) sajnos az volt a tapasztalat, hogy a gyakori vaníliahasználat nagyon elkendőzi-elnyomja a kakaó valódi aromáit. 
A kurzus izgalmas része volt, amikor ősi kakaóbabfajtákból készült csokoládékat kóstoltunk: a fügés-datolyás karakterű Guasare babokból (ahogy Tibor magyarázta, ez tkp. a Porcelana genetikai "apjának" tekinthető) készült csokoládét, illetve a mazsolás beütésű Canoabo babokból készült csokoládét.

Porcelana
Ezután jöttek az este "nagyágyúi" a Porcelana babokból készült csokoládék. Először három nagyobb márka termékeit (Domori, Amedei, Idilio) kóstoltuk, majd ezután debütált Tibor új Porcelana-táblája, aminek szerintem ismét csak nagyon-nagyon jól állt, hogy szemcsésebb állagú (crudo), aminek köszönhetően sokkal intenzívebben érződnek a babok aromái.
A kurzus végén érkeztünk el a legértékesebbnek tartott termőterülethez, amely eredetvédelem alatt áll: Chuao kakaóbabjai, illetve az ezekből készített csokoládék izgalmas, széles spektrumú ízjegyekkel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy sok különféle ízt (különféle gyümölcsök, akár olajos magvak stb.) fedezhetünk fel benne.
A Rózsavölgyi Csokoládénak szintén nemrég debütált egy új, venezuelai babokból készült single-origin táblája, a Mara, amely jellegzetes mézes-ánizsos ízjegyekkel rendelkezik, nekem nagyon ízlett kóstoláskor!

Tibor haladó csokikurzus-sorozatának a harmadik része március 25-én lesz, a következő állomás Dél-Amerikán belül Ecuador, Peru, Brazília és Bolívia.

2014. január 27.

Haladó csokikurzus Szántó Tiborral: a karibi régió



Akik szisztematikusan szeretnének megismerkedni a világ kakaótermő vidékeivel és a hozzájuk köthető egyedi csokoládékkal vagy csak egyszerűen szeretnének kiemelkedő minőségű csokoládékat kóstolni, azoknak mindenképpen érdemes ellátogatni Szántó Tibor haladó csokoládékurzusaira. Az alap csokoládékurzusra (beszámoló itt) épülő haladó kurzus-sorozat négy részből áll: az első rész a karibi régió kakaótermő vidékeivel foglalkozik, a második és a harmadik rész Dél-Amerikát járja körül, míg a negyedik rész témája a kakaó újvilág. Persze bárhol be lehet kapcsolódni; tavaly én például a harmadik és negyedik kurzuson vettem részt a sorozatból (a harmadik részről itt található beszámoló).
A múlt héten végre eljutottam a kurzus-sorozat első részére is, ahol a Yucatán-félsziget és a karibi régió kakaótermő vidékeivel ismerkedtünk meg. A kurzus a már jól ismert sémára épült: először egy kevés elméleti bevezetőt kaptunk a régió területi adottságairól (pl. a vulkanikus talaj szerepe a kakaó ízének a kialakításában), a piaci pozíciójáról és a főbb termesztett kakaófajtákról, majd pedig egy kb. húsz tételes nagyon izgalmas kóstoló-sor következett.



A sort forró csokoládékkal kezdtük: nekem továbbra is nagy-nagy kedvencem a 100%-os kakaómasszából készült forró csokoládé szigorúan vízzel elkészítve, de a reakciókat figyelve ezzel nem voltam egyedül a teremben :) Otthon is van belőle mindig egy adag, a legegyszerűbb tejhabosító kütyüvel is gyönyörűen ki lehet habosítani, és legalább olyan jól felpörget, mint egy eszpresszó.
Az utazás első állomása Mexikó volt és a jellegzetes, nagyon szemcsés állagú ún. mexikói stílusú vagy Oaxaca-i csokoládé: ez nem csak épphogy szemcsés-harapható textúrájú, hanem tényleg nagyon durva állagúnak kell elképzelni, plusz kakaóvaj sem kerül hozzá. Én mondjuk nagyon kedvelem ezt a fajta csokoládét a szokatlan állag ellenére is, ezért is kísérleteztem már vele párszor.
Az utazást hondurasi csokoládéval folytattuk, amelynek szinte vibrálóan citrusos aromája volt, majd Porcelana babokból készült csokoládé következett Nicaraguából, izgalmas földes-avaros, gombás-vargányás ízjegyekkel. Guatemala csokoládéi kapcsán az is szóba került, hogy a helyiek nem igazán édességként gondolnak a kakaóra, hanem éppúgy használják sós ételekhez is. Costa Rica, Belize és Kuba után jött Dominika. Itt San Cristóbal régióból származó, hispaniola (azaz kiváló minősítésű) trinitario babot kóstoltunk először, majd a belőle készült, nagyon enyhén szemcsés (crudo) étcsokoládét, végül pedig a belőle készült ganache-t. Eleve nagyon izgalmas így, ebben a sorrendben ezeket végigkóstolni: először a kakaóbab ízét, majd látni, hogyan őrződik ez meg a csokoládéban, végül pedig a ganache-ban. Nekem ez a csokoládé, de még inkább a belőle készült ganache volt az abszolút kedvencem a kurzuson: imádtam, hogy a  ganache-ban is érződött valamennyire, hogy a kiinduló csokoládé crudo (szemcsés) volt, így kicsit "haraphatóbb" textúrája lett, az íze pedig egyszerre volt gyümölcsös-likőrös. Ezzel a ganache-sal bármikor meg lehetne vesztegetni, azt hiszem!
Egy másik, más szempontból nagyon izgalmas tétel volt a kurzuson a 70% kakaótartalmú tejcsokoládé, amely 16% cukrot és 14% tejport tartalmaz. A kurzus végén Grenada következett: az itteni csokoládékkal már Chantal Coady előadásain is lehetett ismerkedni az Édes Napok Fesztiválon.



Még egy izgalmas újdonságot sikerült kóstolnom a kurzushoz kapcsolódóan: a kakaóhéj-teát. A kakaóbabok héját eddig kidobták, de nemrég jött az ötlet, hogy főzetet lehetne belőle készíteni. Az íze nagyon aromás, kicsit talán a roiboos-teákra emlékeztet, de valahogy jelen van benne a kakaó aromája-illata is - engem meggyőzőtt!
A kurzus egyik nagy előnye, hogy olyan termőterületek csokoládéit is meg lehetett kóstolni, amelyekhez egyébként nagyon nehéz hozzáférni, mert az adott országokban sokszor a helyi piac fogyasztja el jórészt, amit megtermelnek, a másik előnye pedig, hogy szakszerű "vezetést" kapunk a kóstoláshoz, szerintem minden elkötelezett csokirajongónak igazi élményt nyújt.


2013. október 7.

Szántó Tibor két mesterkurzusa az Édes Napok fesztiválon

Tibor előadás közben

Az idei Édes Napok fesztiválon Szántó Tibor (Szántó Tibor Fine Chocolates) négy mesterkurzust tartott, ezek közül én kettőn tudtam részt venni pénteken. Mindkét kurzus témája szerintem abszolút újdonságnak számít Magyarországon: tea & csokoládé párosítások, illetve raw (nyers) csokoládék. Ahogy már Tibor alap és haladó kurzusai, ezek a kurzusok is kóstoláscentrikusak voltak természetesen: hihetetlen, hogy a mindössze fél órás kurzusokba mennyi információt és ízélményt sikerült belesűríteni!




A tea és a csokoládé párosítása, együttes fogyasztása egy nagyon új irányzat, amely Franciaországból indult ki. A csokoládé-tea kombinációja eddig abban merült ki, hogy teával ízesítettek csokoládékat, illetve bonbonok töltelékeként használták az infúziós (áztatós) módszerrel teával ízesített ganache-krémeket. Itt azonban a teát, mint italt párosította Tibor a csokoládékkal, ahogy az már például borok esetében elterjedt.
A kurzuson először röviden a teákról, óvilági teafajtákról kaphattunk egy összefoglalót, ezután egy háromtételes kóstoló következett. Előtte még azonban megtudtuk, hogyan is érdemes összekóstolni a teát és a csokoládét: először egy kis korty teát iszunk, ráesszük a csokoládét, majd erre ismét teát kortyolunk. A meleg tea azonnal felmelegíti-elolvasztja a szánkban lévő csokoládét, így rögtön jön az ízélmény, egészen új aromák alakulnak ki.
Az első tétel a Pacari cég ecuadori raw csokoládéja volt, amelyet sencha teával kóstoltunk össze, itt a végeredmény egy umami karakterű ízvilág lett. A második tétel Tibor egy blendje volt dél-amerikai kakaóbabokból oolong teával összekóstolva, ahol az összekóstolás végén picit passiógyümölcsös-citrusos aromákat lehetett érezni. A harmadik tétel szintén egy dél-amerikai blend volt, amely ezúttal assam teához készült. Talán ez a tétel volt a legharmonikusabb párosítás, nagyon finom, fűszeres ízvilág bontakozott ki az összekóstolásnál.


A kóstolt assam teából (India, TGFOP 2011) és a hozzá készült
blendből vettem is, nagyon szeretjük!

A második mesterkurzus témája a raw (nyers) csokoládék voltak. Ahogy Tibortól megtudhattuk, a kakaóbabok a fermentáció során kontroll nélkül akár 50-70 fokos hőmérsékletet is elérhetik. Ahhoz, hogy „nyersek” maradjanak és a magas antioxidánstartalmuk megőrizhető legyen, folyamatosan kontrollálni kell a hőfokot azzal, hogy gyakran átkeverik a babokat. Az így fermentálódott kakaóbabokat aztán nem kell pörkölni a csokoládékészítéshez.
A kurzus során szintén három tételt kóstoltunk. Az első egy 100%-os csokoládé volt (Pacari), ecuadori Arriba babokból, ahol nagyon tisztán érződtek a primér kakaóaromák. A következő egy nádcukorral készített 70%-os csokoládé volt (szintén Pacari), ami már kicsit gyümölcsös jellegű volt.  Nekem a harmadik tétel ízlett a legjobban: egy perui Criollo babokból készült raw csokoládé (Tibor blendje). 

2013. szeptember 24.

Édes Napok fesztivál - élménybeszámoló



Az idei Édes Napok fesztivál mindhárom napján kinn voltam, így nagyon sok csokit tudtam kóstolni, sok izgalmas kurzuson, bemutatón vettem részt, és nem utolsósorban nagyon sok kedves (sok esetben eddig csak virtuális) ismerőssel találkoztam és tudtam beszélni kedvenc témánkról, a csokoládéról. Az új helyszín, a Millenáris nem hivatalos közvéleménykutatásom szerint mindenkinek jobban tetszett, mint a korábbi helyszín, a budai vár: sokkal jobban megközelíthető, tágasabb, a nagy vízfelületek hangulatossá teszik.




Bonbonok

Harrer bonbonok
Harrer pohárdesszertek
A legtöbb bonbont még pénteken kóstoltam: ilyenkor - munkanap lévén - nem voltak még túl sokan, így kényelmesen lehetett beszélgetni a csokikat árusítókkal. A kóstolást a Harrer standjánál kezdtem: itt nagyon finom, harmonikus, fűszeres bonbonokat kóstoltam: rózsaborsosat, tazmán feketeborsosat, ami épp kellemesen csípett utóízében, de a kedvencem a rózsa & ylang-ylang kombináció volt - izgalmasan parfümös, de egyáltalán nem tolakodóan. A Harrer-standnál még a mousse-alapú pohárdesszertek voltak nagy kedvenceim: habos, könnyű finomságok koncentrált ízzel.

Zangio-bonbonok
A kóstolást Zangio-bonbonokkal folytattam: itt találtam egy meglepő, számomra abszolút új ízre, a hagymakaramellre. Ehhez salátahagymát karamellizálnak, és ez kerül az étcsokoládé-ganache-ba. A hagyma a saját cukortartalma révén finom édes, karamelles ízűvé válik, ami gyönyörűen összesimul a csokoládéval. Nagy rajongója lettem, a fesztivál alatt repetázni is muszáj volt belőle! Ezen kívül még a borókás bonbon fűszeres ízvilága fogott meg.

Bobojka
A Bobojka Csokoládémanufaktúra bonbonjai közül az abszolút kedvencem a kecskesajtos volt: enyhén citromos, így első kóstoláskor egy pillanatra a túrórudi megszokott ízvilága villant be, de aztán jött is a kecskesajt komplexebb íze. Itt nagyon ízlett még a chili & lime bonbon is, illetve kóstoltam egy málnapálinkásat, ami azért volt meglepő számomra, mert alapesetben én a málnapálinkát étcsokoládéval tudnám elképzelni, itt viszont a burok és a ganache is fehér csokoládé alapú volt - mégis nagyon harmonikus lett az ízvilága.

Lady Lavender
Lady Lavender bonbonjai az én ízlésemnek már sokszor már túl merész ízvilágot képviselnek, de például a fanyarabb ízvilágú dohányleveles ízlett!

Kóstoló Pelle-Molnáréktól
A Pelle-Molnár házaspár diabetikus, illetve paleo vonalú kísérleteiről már a Facebook-on olvastam, így kíváncsian mentem kóstolni. Egy 97% kakaótartalmú, liofilizált málnával és rózsával ízesített táblából kóstoltam, amely kókuszcukorral és steviával van édesítve. Szinte el sem hiszi róla az ember, hogy tényleg 97% a kakaószárazanyag-tartalom, olyan jól találták el az ízesítést, a kókuszcukor és a stevia együttes használata pedig megakadályozza, hogy stevia-mellékízt érezzünk. Az itt kóstolt bonbonok közül egyértelműen a vörösboros (merlot, Hilltop) - kakukkfüves bonbon nyert nálam, a bor nagyon szépen harmonizált a fűszerrel és a csokival is.
Persze kóstoltam olyan bonbonokat is, amelyeket inkább nem kellett volna, de ilyesmi nem tudta elrontani a kedvem, hiszen annyi izgalmas, inspiráló bonbont kóstoltam, hogy ezekért már abszolút megérte bevállalni a csokitúladagolást, amit péntek este például csak magában evett kovászos uborkával sikerült némileg kompenzálni :)

A három nap alatt számtalan izgalmas kurzuson, bemutatón, kóstolón tudtam részt venni: Chantal Coady kóstolóval egybekötött bemutatóján, choco-coachingon Nagy Judittal és Szántó Tibor két pénteki mesterkurzusán (utóbbiról külön posztban hozok beszámolót).


Chantal Coady bemutatója



Chantal Coady, a Rococo Chocolates alapítója és a londoni Academy of Chocolate egyik alapítótagja a fesztivál mindhárom napján tartott előadást. Itt a The Grenada Chocolate Company fantasztikus csokoládéit mutatta be. A kakaóbabfarmerekből és csokoládékészítőkből álló kooperatíva Grenada szigetén, a Karib-térségben tree-to-bar csokoládékat készít, azaz a kakaóbabok feldolgozása csokoládévá is helyben történik. A termékeik "organic" minősítésűek, azaz semmilyen vegyszert nem használnak, a gépek napenergiával működnek, és a termékek szállítása Grenadából is gyakorlatilag nulla szénmonoxid-kibocsátással történik, csak nap és szél segítségével (fair transport; erről itt írt a The Telegraph). A vállalkozás 2000-ben indult, Chantal 2002-ben ismerte meg a csokoládéikat.
Chantal először a kakaóbab feldolgozásáról mond rövid bevezetőt, majd öt tételt kóstoltunk a Grenada Chocolate Company csokoládéiból.



Erős kezdés, az első tétel a kakaóbabtörettel gazdagított Nib-A-Licious elnevezésű tábla (60% kakaótartalommal), amely az idei díjkiosztón ezüstérmet nyert a londoni Csokoládéakadémiától. A második tétel egy 71% kakaótartalmú tábla, amely kevés hozzáadott kakaóvajt tartalmaz (a kakaóvajat egyébként ugyancsak a vállalat állítja elő a saját csokoládéihoz), így nagyon koncentrált az íze. A harmadik tétel a Salty-Licious nevű tábla: 71% kakaótartalmú étcsokoládé karib-tengeri sóval. A bemutató utáni "közönségszavazáson" egyértelműen ez a tábla lett a többség kedvence. Ezután egy 2012. tavaszi kakaóbabszüret terméséből készült táblát kóstoltunk, végül a 82%-os, hozzáadott kakaóvajat nem tartalmazó tábla méltón zárta a sort.




A pénteki bemutatón Chantal férje, James egy mozsárban kezdett kakaóbabokat egy kevés cukorral aprítani-finomítani - ezt aztán mindenki kipróbálhatta. Az első képen a pénteki állaga látható, a második kép a vasárnapi bemutatón készült: ekkorra már szépen kivált a kakaóvaj a babokból, és elkezdett masszává összeállni. Aprítógépben szerencsére gyorsítható a folyamat :)
Chantal előadásait Szántó Tibor hozzáértő tolmácsolásában hallgathattuk meg.


Choco-coaching Nagy Judittal (eNJé)

Nagy Judit, eNJé (kép az Édes Napok Facebook-oldaláról)

Nagy Juditot, azaz eNJét eddig a limitált kiadású csokoládékollekcióiról ismerhettük: már a Kötődés és a Szívdobbanás kollekció egyes darabjainál is egy-egy érzelmet, lelki történést próbált megidézni-kifejezni Judit a csokoládé "nyelvén." Nekem már ekkor is újszerűnek tűnt ez a megközelítés, így rögtön felkeltette az érdeklődésemet Judit choco-coaching foglalkozása az Édes Napokon.
De mi is az a choco-coaching? Judit szavaival "egy folyamat, amelyben a coach és ízélmények segítenek abban, hogy elérjük a céljainkat." Az ízélményeket pedig a csokoládé adja.

Bobojka-csokoládék a coaching-on
A folyamat fontos része a kérdésfeltevés, amelyre a coach közvetítésén keresztül a csokoládétól várjuk majd a választ vagy legalábbis az irányt, amerre elindulhatunk. Majd onnantól fogva, hogy kiválasztunk egy csokoládébonbont, folyamatosan az érzelmeinket figyeljük meg. Tulajdonképpen a csokoládékóstolás több érzékszervet mozgósító vonalán haladunk (külső, illat, hang, íz, lecsengés), de mégis más az egész folyamat, hiszen most nem a csokoládé a főszereplő, hanem mi magunk, a csokoládén keresztül magunkra, az érzéseinkre kell összpontosítani. Bevallom, ez először nehezen ment, nagyon sokszor kóstolok csokoládét, és megszoktam, hogy olyankor mindig a csokoládét próbálom leírni-jellemezni. Ebből az "üzemmódból" nehéz volt átkapcsolni, elvonatkoztatni, de aztán - magam is csodálkoztam - valahogy elindult a folyamat. A csokoládéval kapcsolatos, a kóstolás során lejegyzett reflexiókat aztán a coaching elején feltett saját kérdésünkre kellett vonatkoztatni Judit vezetésével. És itt jött az igazi meglepetés: valahogy a csokoládékóstolás során leírt érzések passzoltak-vonatkoztathatóak voltak nagyrészt a kérdésemre!
Igazi élmény volt a csokoládéra egy egészen új perspektívából nézni, Judit vezetésével. Ha valakit érdekel ez a fajta megközelítés, Judit honlapján meg lehet találni az elérhetőségét, én tényleg szívből ajánlom!


Színek és csokoládé

Színes kóstoló
Szombaton pedig sor került az én bemutatómra is a gasztroszínpadon, ahol kóstolókkal illusztrálva arra próbáltam több példát mutatni, hogyan színezhetünk csokoládét természetes anyagokkal és mire használhatjuk az így készült színes csokoládénkat. A témáról tervezek egy posztot, így itt csak néhány képet szeretnék mutatni a bemutatóról  - a képeket itt is köszönöm Kothencz Péternek!
Nagyon örülök, hogy sokakat érdekelt a bemutató, és nagyon örülök a pozitív visszajelzéseknek is!

Felolvadt a fehér csoki
Kaptam segítséget is....
... nem is egyszer!
Készül a színes csokiburok
Érkezik a kóstoló a közönségnek

Kész a duplán málnás csokinyalóka!
A bonbonok talpalása

Itt is köszönöm a szuperszínes kapszlikat az eztettem. a bolt webshopnak!

***

És ami még nagyon jó az Édes Napokban, hogy a három nappal még nem ér véget, hiszen jött velem néhány tábla is :)


2013. július 12.

Csokik és Párizs II.

Patrick Roger


A múlt heti párizsi élménybeszámolómban már bemutattam több csokiboltot, ahol sikerült kóstolnunk. Most pedig jöjjön a folytatás!

Patrick Roger


Patrick Roger-ról már az is sokat elárul, hogy önmagát nem egyszerűen chocolatier-nek, csokoládékészítő mesternek nevezi, hanem csokoládékészítő művésznek ("artiste chocolatier"). Ezt a szemléletet is tükrözik italán a hatalmas, különböző formájú csokiszobrok az üzletei kirakatában. Az általunk meglátogatott üzletben például egy hatalmas csokoládéból készült gorilla fogadott. Az üzlet, ahogy belépünk, rögtön egyfajta letisztultságot sugároz: nagy terek, sok fény, a domináns türkizzöld szín, és elegáns, letisztult csokoládék. A csokoládék egy része vágott, márott ganache minimalista díszítéssel, másik részük pedig sima félgömb polikarbonát formában készült és színezett kakaóvajjal díszített, amitől gyönyörű tükörfényes lesz a burok (ez a választék engem kicsit a Rózsavölgyi Csokoládé forma- és színvilágára emlékeztetett).






Az ízvilág nagyon változatos. Találunk abszolút klasszikusokat (arabica kávé, vanília, mandulapraliné, piemonti mogyoró), de extrémebb, szokatlanabb ízeket is (karamell-lime, verbéna-yuzu, szezám).  A bonbonokon kívül lehet még kapni területszelektált kakaóbabokból készült táblákat, paté de fruit-változatokat, drazsírozott magvakat, kandírozott és csokival bevont gyümölcsöket is.

Ezeket kóstoltuk
Az üzletben ugyanazzal a problémával találkoztunk, mint Pralus üzleténél: a bonbonok neve-ízesítése nem volt kiírva, így angolul kérdeztük meg, miből lehet választani, de így értek azért minket meglepetések. Sebaj, már az is bőven kárpótolt, hogy ott helyben mindketten egy-egy bonbont kóstolóba kaptunk, míg elvinni négyet vettünk. Itt talán a yuzu-gyömbér volt a kedvencem: nagyon jól passzolt ez a kombináció. A hagyományos vonalból választott pisztáciamarcipán és a mogyorópraliné ropogós ostyával a tetején szintén hibátlan volt. 
A táblás csokoládék közül egy 75% kakaótartalmú, Sao Tomé-i kakaóbabokból készült táblát választottunk. A csokoládé egy fémdobozba van csomagolva, aminek a dizájnja nagyon elegáns, minimalista. A táblavastagság kicsit sok egy töltetlen csokoládéhoz, csak "izomból" lehet eltörni. De az íze... na az egészen frenetikus! Kicsit dohányra emlékeztetően füstös, mély, telt kakaóíze van, némi csonthéjas beütéssel, és utóízében sem lesz keserű a szánkban.Ez volt az abszolút kedvencünk a táblás csokik között!



Le Chocolat Alain Ducasse



Alain Ducasse csokoládémanufaktúrája egy egészen elképesztő hely, ahol minden csokoládérajongónak leesik az álla: a Bastille metrómegállótól nem messze, azaz Párizs szívében található üzletet csupán egy üvegfal választja el a tényleges műhelytől, ahol a kakaóbabokból bean-to-bar csokoládé készül, majd a saját csokoládéból táblák, bonbonok, drazsék lesznek. Ahogy belépünk, egészen extrém módon csap meg a csokoládéillat, hiszen nemcsak az üzletben lévő bonbonok illatát érezzük, hanem a készülő csokoládéét is a manufaktúrából. Sajnos itt csak néhány homályos képet tudtam csinálni, mert rögtön megkértek, hogy ne fényképezzek. De a Youtube-on egy szuper videó található a manufaktúráról, érdemes megnézni:




A manufaktúrát a csokoládémester Nicolas Berger vezeti. Egészen kis mennyiségeket dolgoznak fel egyszerre kakaóbabból: 150-200 kilót. David Lebovitz egy szuper posztban mutatja be a manufaktúrát, sok-sok képpel. Elképesztően izgalmas, ahogy leírja, hogyan tanulták-kísérleteztek a manufaktúrában a kakaóbabok feldolgozásával, hogyan alakítottak át például egy eredetileg kávépörkölésre használt gépet kakaóbabok pörkölésére.






A bonbonok közül kettőt kóstoltunk. A tonkababos tökéletes: gyönyörű vékony burok, tökéletes állagú ganache, a tonkabab mennyisége pont jó, nem túl sok. Az abszolút kedvencem viszont (talán az összes Párizsban kóstolt bonbon közül!) a passiós-kókuszos: egy réteg ropogós, enyhén pirított kókuszpraliné-szerű réteg és passiógyümölcsös ganache. Ízben is szuperül passzoltak, de textúrában is: a ropogós praliné jól kiegészíti a selymes ganache-t.

Kóstolóadagunk
A területszelektált csokoládétáblák közül egy igazi különlegességet választottunk: perui Porcelana (az értékes, finom aromájú Criollo kakaóbabok porcelánfehér változata) kakaóbabokból készült, 75% kakaótartalmú táblát. A csokoládé a szokásos összetevőkön (kakaómassza, cukor, kakaóvaj, szójalecitin) kívül természetes vaníliát és fleur de selt is tartalmaz. A csokoládé textúrája szokatlan: enyhén szemcsés, de egyáltalán nem annyira, mint mondjuk egy mexikói stílusú csokoládé, csak éppen érezhetően nem egynemű, illetve viszonylag lassan olvad szájban. Mondjuk szerintem ez kimondottan jól áll ennek a csokinak, illetve gondolom részben ennek is köszönhető, hogy a kakaóbabok gyümölcsös-kicsit citrusos aromái jól megőrződtek.



La Maison du Chocolat

A La Maison du Chocolat elegáns üzleteivel városszerte több helyen is találkozhatunk, akár a Louvre tőszomszédságában is. Az alapítója Robert Linxe, aki Franciaország baszk részén nőtt fel, ahol nagy hagyománya van a csokoládékészítésnek. Az első műhelyét 1977-ben még egy korábbi borospincében rendezte be. 2007 óta Gilles Marchal a manufaktúra kreatív igazgatója, majd őt 2012-től Nicolas Cloiseau követi, aki már korábban elnyerte a "Meilleur ouvrier de France chocolatier" megtisztelő címet.





A bonbonválaszték nagyon széles: vannak klasszikus, időtlen ganache-ok, amelyek csak a tiszta csokoládéízre koncentrálnak, vannak különböző pralinéváltozatok, gyümölcsös ganache-ok, fűszeres bonbonok, alkoholos változatok. Nekem a kedvenceim az ún. mousse bonbonok voltak, ahol a klasszikus ganache helyett egy könnyedebb, kihabosított változatot találunk. Ebből a típusból karamellest kóstoltunk: tökéletesen habos, könnyű, picit füstös-pikáns ízzel, illetve rumosat (rum flambé).


Itt aztán minden részletre figyelnek! :)
A területszelektált táblák közül Akosombo nevűt választottuk: ez ghánai kakaóbabokból készült, 68% a kakaótartalma, és ízesítőként tartalmaz természetes vaníliát. A csomagoláson lévő leírás szerint kávés aromákra is kellene bukkannunk, de ezt nem sikerült felfedezni a kóstoláskor. Van valamilyen fura mellékíze sajnos a csokoládénak, amit nem sikerült beazonosítanunk.



A bonbonokon és csokoládétáblákon kívül sok más is kapható még itt: macaronok, cukrászsütemények, sőt egy fagyasztóban sorbet és fagylalt is van.




Chocolaterie Michel Cluizel
Kóstolóadagunk
És akkor a sok-sok pozitív élmény után egy kis negatív: a Cluizel-bonbonok totális csalódást okoztak. A kóstolást egy 85% kakaótartalmú étcsokoládéból készült ganache-sal kezdtük: a ganache már totálisan ki volt száradva, nyoma sem volt a nyúlós-lágy ganache-állagnak, ez egyszerűen csak tört, morzsolódott. A saját készítésű konyakosmeggy ízben nem nagyon különbözött kommersz társaitól. Izgalmasnak ígérkezett a csiperkegombás karamellel készült bonbon, aminek ráadásul jópofa gomba alakja is volt. Azonban a karamell sajnálatosan kemény volt, nem puha-nyúlós, hanem amolyan fogkitépős, és a gombát csak akkor lehetett érezni, ha odaképzeltük. Az i-re a pontot a creme brulée töltelékű, polikarbonát formában készült bonbon tette fel: a csokiburok olyan vastag volt, hogy majdnem beletört a fogam. Ilyen hibák még egy sokkal alacsonyabb árkategóriában sem tolerálhatók, nemhogy egy ilyen nevű cég esetében.



Vettünk táblás csokoládét is kóstolóba: 67% kakaótartalmú, Sao Tomé-i kakaóbabokból készült táblát. A csomagolás még az ültetvény nevét (Vila Gracinda) is megadja, de a kakaóbab fajtáját nem. Természetes vaníliát tartalmaz, viszont emulgeálószert (szójalecitin) nem. Nagyon karakteres, füstös íze van, picit fűszeres beütéssel. A füstösség (erőteljes pörkölés) mondjuk még nem zavaró, utóízében sem lesz kellemetlenül kesernyés.



Jeff de Bruges

Philippe Jambon alapította a Jeff de Bruges csokoládébolt-hálózatot, amely a nevét Jambon kedvenc városáról, Bruges-ről és Jacques Brel Jef című számáról kapta. Ez a csokibolt eredetileg nem volt betervezve, csak úgy "szembejött" :) Bonbonokat itt nem vettünk (kicsit rikítónak tűntek a Párizsban eddig látottak után), de a területszelektált táblák közül egyet kóstoltunk: a 71% kakaótartalmú, tanzániai kakaóbabokból készült bio minősítésű táblát. A tábla összetevői nagy örömömre egészen minimalisták: kakaómassza, nádcukor, kakaóvaj. Se plusz vanília, se szójalecitin. Az állaga az emulgeáló hiánya miatt talán kicsit sűrűbbnek hat, de ez egyáltalán nem baj. Az íze kellemesen (még nem keserűbe hajlóan) füstös, nekem kicsit likőrösnek is tűnik.


Ethiquable - a kakukktojás

Természetesen a szállodánk közelében lévő szupermarketben (ahova némi borért és sajtért ugrottunk be) is megnéztem, milyen a csokiválaszték egy átlag francia szupermarketben. Itt találtam rá az Ethiquable kooperatíva fantasztikus területszelektált grand cru csokoládéira: mindegyik bio alapanyagokból készül, csak kakaómasszát, nádcukrot és kakaóvajat tartalmaz, tehát sem emulgeálószer (szójalecitin), sem természetes vanília nincs bennük - ami alig egy-kettőről mondható el a már bemutatott, magasabb árkategóriájú csokoládékról. Mi többet is kipróbáltunk, és mindnek fantasztikusan jó volt az íze, szerintem a legjobb vétel ár-érték arányban (egy tábla 2 euró körül van).


Nagyon szerettem volna még elmenni Denise Acabo csokiboltjába (30, rue Fontaine), amelyet Zita ajánlott, és amiről csuda jókat ír David Lebovitz is, de ez sajnos nem jött össze (hétfőn késő délelőtt voltunk ott, de pont hétfőn csak háromkor nyit a bolt). Ha arra jártok, szerintem ne hagyjátok ki!

Még egy csokis látványosság van, amit esetleg még érdemes lehet megnézni Párizsban: a Choco-Story nevű csokoládémúzeum - ennek a megegyező nevű "testvérében" még Prágában voltam.