Bounty pop (nem csak) gyereknapra

Őszintén bevallom, nekem a divatos cake pop, azaz a különféle krémekkel összegyurmázott piskóta-alapú sütinyalóka nem jött be, pedig tettem vele próbát néhányszor. Ha jópofa, nyalókapálcára ültetett falatnyi édességeket szeretnék készíteni, akkor sokkal jobban szeretek valamilyen trüffelben gondolkozni - így született ez a Bounty pop, avagy trüffelnyalóka is. Egy az egyben hozza a klasszik Bounty-ízt, a jópofa nyalókapálcás megoldással pedig szuper gyereknapi meglepetés is lehet belőle.

A recept eredetileg a Nők Lapja Advent 2014. téli különszámban jelent meg.

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

Ganache:

- 100 g fehér csokoládé

- 50 g habtejszín

- 1 tk. akácméz

- 50 g kókuszreszelék

- egy rúd vanília

 Bevonás:

- kb. 200 g étcsokoládé a bevonáshoz (vagy helyette ízlés szerint tejcsokoládé)

- kókuszreszelék díszíteni

- nyalókapálcák, kicsi jégkrémpálcák, vagy még menőbb lesz, ha ilyen színes szívószálakat használunk

A ganache-hoz a fehér csokoládét apróra vágjuk. A habtejszínt az akácmézzel és a vaníliarúd magjaival forrásig melegítjük, majd beledobjuk az apróra vágott fehér csokoládét, és egyneművé keverjük. Hozzákeverjük a kókuszreszeléket is, majd hűtőben teljesen kihűtjük a masszát. A kihűlt masszából diónyi golyókat formázunk a kezünkkel, és mindegyik golyóba jégkrémpálcát, nyalókapálcát vagy színes szívószálat szúrunk. A kézmelegtől kicsit átmelegedett golyókat hagyjuk egy óráig száradni szobahőmérsékleten.

Az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, majd egyenként megmártjuk benne a pálcikájuknál fogva a trüffeleket. A frissen mártott trüffelek alját kókuszreszelékbe mártjuk, de akár beszórhatjuk teljesen a csokibevonatot kókuszreszelékkel. A kész trüffelnyalókákat sütőpapírra ültetjük, és hűtőbe tesszük, míg a csokoládébevonat meg nem szilárdul.

Chokito házilag

Egyik kedvenc kihívásom bolti csokik házi verziójának a kikísérletezése: készítettem már Snickerst, Mars szeletet, Bounty-t, Twixet, Toffifee-t, After Eight-et is például. Most pedig egy régi kedvenccel, a Chokitóval kísérleteztem. Szerintem már nem lehet kapni (ugye?), de biztosan ti is emlékeztek rá: tulajdonképpen tejkaramella (azaz fudge)-alapú csokiszeletről van szó, amelynek a csokiburkában ropogós puffasztott rizs van. Na meg a reklámszlogenje - "ronda és finom" kb. szállóigévé vált, itt egy régi Chokito-reklám is, ha már nosztalgiázunk. 

Maga a recept nem bonyolult. Elővettem a jól bevált, omlós tejkaramella-receptem, ebből készültek szeletek, amelyek aztán két rétegben puffasztott rizses csokiburkot kaptak (hasonló módon készült már egy csokiszelet itt). Ronda és finom lett! Sőt, a puffasztott rizsnek hála, még Éci VKF!-kiírásába is tökéletesen passzol!

Hozzávalók 10 kisebb vagy 5 nagyobb csokiszelethez:

Tejkaramella:

- 130 g cukrozott sűrített tej

- 70 g cukor (nálam most felesben barna nádcukor és sima kristálycukor)

- 30 g akácméz

- 40 g vaj

- 2 késhegynyi szódabikarbóna

- 60 g fehér csokoládé

- egy csipet fleur de sel

Bevonás:

- 60 g + 200 g étcsokoládé (eredetileg talán inkább tejcsokoládéval volt bevonva a Chokito, úgyhogy nyugodtan le lehet cserélni arra - nekem úgy már nagyon édes lett volna)

- 20 g kakaóvaj

- kb. 5-6 ek. puffasztott rizs

Először a tejkaramellát készítem el. A sűrített tejet, a cukrot, a mézet, a vajat és a szódabikarbónát egy lábosba kimérem, és alacsony lángon melegíteni kezdem kavargatás mellett. Fontos, hogy ne forrjon a massza, míg a cukor el nem olvadt teljesen (kb. 8-10 perc). Aztán nagyobb lángra kapcsolok, és folyamatos keverés mellett addig főzöm a masszát, míg az fehéresből barnás-karamelles színűre vált, besűrűsödik, és elválik az edény falától (kb. 6 perc). Ha van maghőmérőnk, akkor a 116 fokot kell elérni (ún. puha labdacs/gyenge golyó/soft-ball állapot - a szirupból ha hideg vízbe csöppentünk, akkor puha, rugalmas labdává állítható össze). Egy-két percet hagyom hűlni, majd belekeverem az apróra vágott fehér csokit és a fleur de sel-t. Ha a csoki elolvadt, sütőpapírral kibélelt kb. 12x12 cm-es edénybe vagy krémeskeretbe öntöm. Hagyom teljesen kihűlni szobahőmérsékleten, majd felvágom. Vághatjuk csokiszelet-méretűre (kb. 5 db lesz), vagy kisebb csokiszelet-méretűre (kb. 10 db) - az utóbbinak az az előnye, hogy könnyebb kimártani.

A 60 g étcsokoládét a kakaóvajjal összeolvasztom. Temperálni nem feltétlenül szükséges, hiszen ennek a kakaóvajjal jól elvékonyított csokirétegnek csak az lesz a szerepe, hogy a puffasztott rizs rátapadjon. A puffasztott rizst egy kisebb tálkában előkészítem. A tejkaramella-szeleteket megmártom az olvasztott csokoládéban, majd a puffasztott rizses tálba teszem, és kézzel rásegítek, hogy a csokiszelet alját kivéve minden oldalra elég puffasztott rizs tapadjon rá. Megvárom, hogy a csokoládébevonat szobahőmérsékleten megszilárduljon.

A maradék étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd egyesével kimártom benne a rizzsel bevont csokiszeleteket. A legegyszerűbb beledobni egy rizzsel bevont csokiszeletet a temperált csokiba, majd kanállal szépen rálocsolni a temperált csokit, hogy mindenhol fedje, majd mártóvillával óvatosan kiemelem a bevont csokiszeletet és sütőpapírra ültetem. Megvárom, hogy a csokoládéburok szobahőmérsékleten megszilárduljon.

Málnazselés piskótatallérok

A jól ismert bolti piskótatallérok házi változata az utóbbi időben számtalan blogon szembejött velem. Talán először még tavaly év elején, Sütimizéria Csengénél láttam a piskótatallér receptjét, majd ennek a némileg módosított változata a Blikk Nők Konyhában is megjelent Csengétől (fotó itt). 

Múlt hétvégén én is elkészítettem a saját verziómat. A piskóta receptjét William Curley könyvéből kölcsönöztem (126-127. old., Orange teacakes): egy nagyon könnyű piskótáról van szó, ami egy kicsit mégis tömörebb a hagyományos piskótánál, így egyrészt jó alapot ad a piskótatallérnak, másrészt állagában szerintem emlékeztet valamennyire a bolti piskótatallér piskótájára. Sok blogos verziónál lekvárt használnak, én azonban a zselére szavaztam, méghozzá a zselés szaloncukornál már tökéletesen bevált, pektinnel készült zselére: a zselét vékony rétegben kiöntöm, és mikor megszilárdul, korongokat szaggatok belőle. Sokkal egyszerűbb lesz bevonni csokival, és sokkal szabályosabb lesz a végeredmény. Az i-re a pontot pedig a hajszálvékony, roppanós csokiburok teszi fel: én a tallérok oldalát is bevontam csokival (a boltinak nincs bevonva az oldala) - csak mert így sokkal egyszerűbb lesz szép, szabályos csokibevonatot készíteni :)

Hozzávalók kb. 30-40 darabhoz (méretfüggő):

Piskóta:

- 60 g tojásfehérje (kb. 2 tojásból)

- 60 g cukor (nálam xilit)

- 65 g tojássárga (kb. 3 tojásból)

- 60 g liszt

Málnazselé:

- 225 g málnapüré (kb. 300-350 g málnából, fagyasztott is jó; de használhatunk pl. meggyet is)

- 60 + 30 g cukor

- 45 g akácméz

- 8 g pektin (citrus pektin; én Kaldeneker-féle pektint használtam)

- 3 tk. frissen facsart citromlé

Csokiburok:

- kb. 200-250 g étcsokoládé

A piskótával kezdem. A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verem. Óvatosan belekeverem a tojássárgákat, majd beleforgatom az átszitált lisztet. Sütőpapírral bélelt gáztepsin szűk egy centi vastagon szétterítem. 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm: amikor kezd aranybarnás lenni a teteje, akkor van készen. Óvatosan lehúzom a piskótáról a sütőpapírt, és kerek kiszúróval (az enyém 4,5 cm átmérőjű volt) korongokat szaggatok belőle. A korongokat előre is el lehet készíteni, majd tegyük légmentesen záró mikródobozba felhasználásig. (A piskótamaradékot felhasználhatjuk máshoz: pohárkrémhez, cakepophoz stb.)

Jöhet a zselé. A málnát leturmixolom és szűrőn átpasszírozom. Az így kapott, kimért málnapürét egy lábasban összekeverem a 60 g cukorral, a mézzel és a citromlével. Egy kis tálba kimérem a pektint és összekeverem a maradék cukorral. Az ízesített málnapürét közepes lángon főzni kezdem. Amikor már csípős, kezd gőzölögni, de még nem forr, fokozatosan hozzáöntöm a cukros pektint folyamatos keverés mellett. Tovább főzöm folyamatosan kevergetve. Akkor jó a málnazselé, amikor már keverésnél határozottan látható az edény alja. Ha van maghőmérőnk, akkor ellenőrizhetjük a hőfokot is: a megfelelő állagot olyan 94°C körül éri el. Ha egy kistányért lehűtünk a fagyasztóban, ezzel szintén egyszerűen ellenőrizhetjük a zselé állagát: cseppentsünk belőle a kistányérra, a zselé rögtön lehűl. Ha teljesen szilárd lesz, akkor készen van, ha még ragad-nyúlik, akkor kicsit tovább kell főzni. A kész zselét sütőpapírral bélelt tálcára öntöm ki. Én nem öntöttem keretbe vagy peremes edénybe: a zselé a sűrűségénél fogva olyan jó fél centi vastagságban terült el a sütőpapíron, ami pont jó volt a piskótatallérokhoz. Teljesen kihűtöm a zselét, majd egy kerek kiszúróval zselékorongokat szaggatok: a lényeg, hogy kicsit kisebb kiszúrót használjunk most, mint amit a piskótakorongokhoz használtunk (az én kiszúróm 3,5 cm átmérőjű volt). A maradék zselét visszamelegíthetjük, majd újra kiteríthetjük, és szaggathatjuk, ha még kell zselé a piskótákhoz; ha már nem, máshoz fel lehet használni.

A piskótatallérok tetejére egy-egy zselékorongot ültetek. A bevonáshoz az étcsokoládét temperálom: érdemes olyan étcsokoládét választani, ami szép folyósra olvad, hogy vékony legyen a bevonat (erről bővebben itt lehet olvasni). A bevonásnál nekem a következő módszer vált be. Fogok egy zselés piskótakorongot, azt mártóvillára ültetem, majd a mártóvillát a csokis tál fölé tartom, és egy evőkanállal csokit csurgatok rá, hogy teljesen befedje. A tallér tetejére ekkor ráfújok egyet (mint a kézzel mártott After Eight-nél), hogy a felesleges csoki lecsurogjon, és tényleg vékony legyen a csokiburok. A kész tallért a mártóvilláról sütőpapírra csúsztatom. Ugyanígy vonom be a többi tallért is. A mártóvillát érdemes 2-3 talléronként papírtörlővel áttörölni, hogy ne nagyon csokizzuk össze a a tallérok alját. Hagyom, hogy a csokoládébevonat szobahőn megszilárduljon, majd légmentesen záró dobozban tárolom a kész tallérokat.

(Elméletben még egy csokizási módszerre gondoltam. A tallérokat tegyük rácsra, a rács alá tegyünk sütőpapírt. A temperált csokit kanállal csorgassuk egyenként a tallérokra, majd fújjunk rá a bevonatra, hogy a felesleg lecsurogjon. Ennél a módszernél több csokit kell olvasztani, mert a felesleg a sütőpapírra fog lecsurogni, nem a csokis tálba, ahonnan rögtön újra felhasználhatjuk az előző módszer szerint. Természetesen a sütőpapírról a csokit le tudjuk majd szedni, ha teljesen megszilárdult, és máshoz felhasználhatjuk.)

Nagyonmogyorós tenger gyümölcsei bonbon

Nagyon sokak kedvence a tenger gyümölcsei bonbon: lágy, mogyorós töltelék étcsoki (vagy akár tejcsoki) burokban, fehér csokival márványozva kagylós és egyéb tengeri állatkás formában. Még jóval korábban készítettem már egy prototípust ebből a fajta a bonbonból, de úgy érzem, most sikerült a tökéletes verziót elkészíteni. A titok pedig a 100%-os mogyorópaszta: a segítségével nagyon intenzív mogyoróízt tudunk elérni, és mivel a mogyorópaszta tökéletesen sima és szemcsementes (ami házi verziók esetében nem kivitelezhető sajnos), így a bonbon töltelékét adó mogyorós ganache is szép sima, selymes állagú lesz. És nagyon mogyorós, nem mellesleg :)

A Noosti Kft. mogyorópasztája, amelyet lehetőségem volt kipróbálni, 100%-ban enyhén pörkölt szicíliai mogyoróból készül, melyet pürésítenek - semmilyen más adalékot nem tartalmaz. Amikor belekanalaztam, tudtam, hogy először ebben az egyszerű bonbonban fogom kipróbálni, amiben szépen tud érvényesülni a tiszta mogyoróíz. Aki kicsit variálni szeretné ezt a klasszikus bonbont, szerintem még nagyon finom lenne, ha egy fél lereszelt tonkababot adnánk a ganache-hoz!

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:*

Ganache:

- 50 g mogyorópaszta

- 65 g tejcsokoládé

- 35 g habtejszín

- 1 tk. akácméz

Burok:

- 200 g étcsokoládé

- kb. 20 g fehér csokoládé

* Az én kagyló alakú formám mélyedései elég nagyok, kisebb bonbonformában több bonbon lesz előle!

A márványos burokhoz először a fehér csokoládét olvasztom meg és temperálom. Eldobható gumikesztyűbe bújtatom a kezem, és a mutatóujjamat a temperált fehér csokiba mártva nagyjából "összemaszatolom" a bonbonforma mélyedéseit, hogy márványos hatást érjek el. Majd megolvasztom és temperálom az étcsokoládét, és elkészítem a bonbonhüvelyt polikarbonát (vagy szilikon) formában. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.

A ganache-hoz a tejszínt és a mézet összemelegítem, majd hagyom pár percig hűlni. A tejcsokoládét megolvasztom, és hozzákeverem a mogyorópasztát. A mogyorós tejcsokoládéhoz 3-4 részletben hozzákeverem a mézes habtejszínt: szép, sima állagú ganache-t kell kapni. (Ha mégsem sikerülne tökéletesen simára, nem kell aggódni, keverjük át botmixerrel!) A ganache-t habzsákba töltöm és a kicsokizott mélyedésekbe adagolom, hagyva helyet a lezáráshoz is. A formát ismét hűtőbe teszem, míg a ganache bebőrösdik.

A maradék étcsokoládét újratemperálom, és lezárom a bonbonokat. Ha karácsonyi meglepetésnek készülnek, akár karácsonyi mintás transzferfóliát is simíthatunk a frissen letalpazott bonbonokra :) Újabb hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Twix házilag kétszer

Tudjátok, van ez a mániám, hogy bolti csoki-kedvenceket próbálok meg házilag reprodukálni: készült már Snickers, Mars, After Eight is például. Na de a Twix, na az még hiányzott a repertoárból! Úgyhogy az egyik hétvégén még a nyár elején kitaláltam, hogy azt készítem el.

Na szóval maga a Twix összerakása nem nagy feladat: egy réteg omlós kekszalap (azaz shortbread) és egy réteg puha karamella alkotja, és tejcsokival van bevonva. Slussz. Illetve még amint azt a Wikipédiáról megtudtam, egy vékony tejcsokiréteg választja el a kekszes és a karamellás rétegeket, ezt amúgy sose vettem észre! Ti igen? Az első kísérletnél ez volt a kiindulási alap. Az omlós kekszhez a kedvenc, extraomlós receptemet használtam, ami már többször bevált sima shortbreadnek - még korábban Katucikonyhánál bukkantam rá, ő pedig Lila Fügénél találta. Készült ebből a receptből egy kekszalap a 10x10-es krémeskeretemmel kiszaggatva. A puha karamellhez meg azt a receptet használtam, ami már mind a Snickersnél, mind a Marsnál remekül bevált. Még a plusz csokiréteget is akkurátusan felkentem a két réteg közé. Na de ekkor jött a fekete leves. A felszeletelés. Ragadós karamellát már önmagában kihívás szépen felszeletelni, úgy meg, hogy alatta egy adag omlós keksz van... hát, férfiasan bevallom, nekem nem sikerült. Bevetettem minden trükköt, megmelegítettem a kést, plusz átkentem olvadt vajjal, de ahogy rányomtam a karamellre, a kekszréteg alul szétcsúszott. Ez aztán a paradoxon, minél omlósabb az omlós kekszünk, annál finomabb, de minél omlósabb, annál kevésbé vágható. Szóval az első adag nem jutott el a bevonásig, szétesett felvágásnál.

Jött a kettes számú kísérlet, naná, mert mi az, hogy egy Twix kifog rajtam? Ezúttal egy kevésbé omlós omlós kekszalapot csináltam, tehát a kukoricalisztet most mellőztem, és egy sima 3 : 2 : 1 arányú édes omlós tésztát készítettem, ehhez plusz egy pici tejfölt tettem, amitől összeállt (szerintem még jobb, ha helyette ugyanennyi tojássárgát teszünk hozzá). A karamellrétegnél maradtam a Snickersnél leírt puha karamell-receptnél, természetesen a földimogyoró elhagyásával. És persze extra óvatosan próbáltam felszeletelni. Most már egy fokkal jobban ment a dolog, ami azt jelenti, hogy ép darabokat is sikerült vágnom (egy Twix-méretűt és több mini Twixet), de a legnagyobb odafigyelés ellenére is több szétesett. A következő nehézség a csokiba mártás: itt ismét nagyon könnyen törik-morzsálódik az omlós kekszalap. A hullámos felülethez az After Eight-nél is bevált módszer viszont szépen működik: párszor erősen rá kell fújni a friss csokibevonatra. 

Szóval nekem nagyon nem ment a Twix feldarabolása, csokizása - túl sok volt a selejt sajna... És minden tiszteletem Csokiparány Csengéé, aki gyönyörű házi Twixeket készített! Apropó, házi Twix... még a neten nézelődve találtam egy videóreceptet házi Twixhez, itt - nézzétek meg, igazán érdekes értelmezése a "házi" fogalmának :))

A második kísérlet után - amivel még szintén nem voltam tökéletesen elégedett - jött a harmadik kísérlet. Azon agyaltam, hogy lehetne teljesen kiiktatni a felszeletelős részt, ami az egyetlen rázósabb pont a dologban. És akkor jött az ötlet, hogy formában készítem: szilikon muffinformában Twix-tallérokat készítettem! Ízre tökéletesen olyan, mint a csokiszelet alakú változat, de a felszeleteléssel vacakolást simán megúszhatjuk! Azért leírom mindkét verziót (összetételben amúgy is tökéletesen megegyeznek), és lehet választani!

Hozzávalók:
Omlós tészta:
- 60 gr liszt
- 40 gr vaj
- 20 gr cukor
- csipet fleur de sel
- kb. 1 tk. tojássárga (vagy tejföl)
Puha karamell:
- 48 gr cukor (szebb, sötétebb színe lesz nádcukorral készítve)
- 48 gr cukrozatlan sűrített tej (pl. Maresi; ha cukrozott sűrített tejünk van, abból 83 gramm kell, ekkor a cukrot csökkentsük 13 grammra)
- 20 gr habtejszín
- 40 gr glükózszirup/akácméz
- fél tk. vaj
- csipet fleur de sel
Bevonat:
- 150 gr tejcsokoládé (az eredeti Twix tejcsokival van bevonva; én a tallérokat étcsokival vontam be, nekünk úgy jobban ízlik)
- 20 gr tejcsokoládé

Ebből a mennyiségből 6 db csokiszelet vagy 12 db mini csokiszelet vagy 6-7 tallér lesz.

A lisztet, a cukrot és a sót a vajjal összemorzsolom. Annyi tojássárgát (vagy tejfölt) adok hozzá, amennyivel összeáll. A tésztát becsomagolom folpackba, és fél-egy órára hűtőbe teszem. Utána lisztezett felületen kb. fél centi vastagra nyújtom. Ha csokiszeleteket szeretnénk: akkorára szabom ki, amekkora szögletes edényben aztán készíteni fogom. Én 10x10 cm-es krémeskeretben készítettem, egy ekkora darabot szaggattam ki a tésztából. Ha tallérokat szeretnénk: akkora szaggatóval szaggatok köröket, amekkorák a mélyedések a szilikon muffinformában. Én egy kávéscsészét használtam szaggatónak. A kiszaggatott korongokat/tésztalapot villával megszurkálom, majd 180 fokra melegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöm. Akkor jó, amikor épp elkezd a tészta a széleken színesedni. Hagyom kihűlni.

A 20 gramm tejcsokoládét megolvasztom, és egy ecset segítségével vékonyan megkenem vele a tésztalap/korongok egyik oldalát. A tésztalapot a szaggatáshoz is használt, megfelelő méretű edénybe, krémeskeretbe teszem. Az edény/keret oldalát olvasztott vajjal megkenem (ha nincs sütőpapírral bélelve).

Jöhet a karamell. A vaj és a só kivételével minden hozzávalót egy lábasba teszek. Miután a cukor feloldódott, folyamatosan kavargatva 115 fokig melegítem. Ekkor lesz hűtőben teljesen szilárd, szobahőmérsékleten puha-nyúlós a karamell. Leveszem a tűzről, és hozzákeverem a sót és a vajat. Csokiszeletnél: ráöntöm a karamellt a csokival lekent tésztalapra. Tallérokhoz: a karamellt egy kanál segítségével elosztom a szilikon muffinforma mélyedéseiben (kb. fél centi vastagon). Gyorsan kell dolgozni, mert gyorsan szilárdulni kezd a karamell. Végül a karamellre ráteszem a tésztakorongokat. Alufóliával lefedem, és hűtőbe teszem pár órára vagy egy éjszakára.

A bevonás előtt a korongokat csak egyszerűen kifordítom a szilikon formából. Csokiszeletekhez: a twix-alapot a hűtőből kivéve hagyom kicsit szobahőmérsékletűre melegedni, hogy a karamell könnyebben vágható legyen. Ezután olvasztott vajjal átkent, hajszárítóval melegített késsel óvatosan tetszőleges méretű szeletekre vágom (a mini szeleteket lényegesen könnyebb csokiban kimártani).

A csokiszeletes és a korongos verzió bevonás előtt

A bevonáshoz a tej- vagy étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként kimártom a csokiszeleteket vagy korongokat. Minden frissen mártott példányra - mielőtt sütőpapírra tenném - néhányszor határozottan ráfújok, hogy hullámos mintájú legyen a felülete.
Ha hűtőben tartjuk, akkor is csak szobahőmérsékleten fogyasszuk, úgy lesz puha-nyúlós a karamell.

Mentás bonbon invertázzal - "After Eight"

 

E 1103, más néven invertáz. Ez egy enzim, amely a cukrot (azaz a szacharózt) az őt felépítő monoszacharidokra, glükózra és fruktózra bontja, azaz invertcukrot lehet a segítségével előállítani. Az élelmiszeriparban két fő használati köre van: képes megakadályozni, hogy egyes élelmiszerek (pl. marcipán, de még a Sport szeletben is van) kiszáradjanak, másrészt a segítségével folyóssá tehetünk főleg fondant-alapú (tehát cukor-alapú) bonbontöltelékeket. Szokás használni konyakos meggy készítésénél: az invertázt a fondantmasszához adják, így a fondantmassza folyósítását felgyorsítja az enzim, és nyomokban sem marad a fondantból. És ezt használják a mentás ízesítésű, After Eight-jellegű fondantos töltelékekhez is, hogy a mentás töltelék folyós állagú legyen (ld. pl. a Wikipedián).

A használata nagyon egyszerű: az invertázt csak bele kell keverni/gyúrni a fondantba, fél kiló fondanthoz kb. fél-egy teáskanálnyi enzimre van szükség. A kész bonbonokat aztán szobahőmérsékleten kell tárolni, ugyanis a hűtőhideg lelassítja az enzim működését. Szobahőmérsékleten kb. 4-5 nap alatt folyósítja el a fondantmassza-alapú töltelékeket.

Én Németországban, egy webshopban (itt) vettem invertázt 100 ml mennyiségben. Próbáltam utánajárni, hogy Magyarországon hol lehet találni normál (tehát nem ipari) méretben, de eddig sajnos nem sikerült. (Itt találtam pl., de csak 1 kg-os kiszerelésben.) Amerikában a LorAnn Oils Inc. cég forgalmaz invertázt otthoni használatra ideális, kicsi kiszerelésben (1, 4 és 16 oz.; 1 oz.=kb. 28 gr). Ezt a terméket meg lehet találni mind az ebay.com, mind az amazon.com oldalakon - magyar postaköltséggel kalkulálva is a legtöbb teljesen elfogadható árú!

Az alábbi receptek invertáz nélkül is működnek, ízre After Eight-hez fognak hasonlítani, egy kis eltérés állagban lesz akkor.

1) Kézzel mártott "After Eight" lapocskák

Az invertázzal készült, kézzel mártott mentás bonbon receptjére egy szuper cukorkás receptkönyvben bukkantam. Itt gyúrható fondantot használ a szerző, ebbe gyúrja a mentakivonatot és az invertázt, majd elég vastag korongokat formál belőle, és bevonja csokival. Én megtartottam a fondant receptjét, de abból nem kb. 1 cm vastag korongokat készítettem (úgy kicsit tömény lenne szerintem), hanem a vékony After Eight lapocskák formáját próbáltam utánozni - itt ugyanis tökéletes arányban van a fondant és a csokiburok.

Hozzávalók kb. 16 darabhoz:
- 155 gr cukor
- 25 gr víz
- 30 gr glükózszirup (vagy helyette akácméz)
- kb. 20 csepp borsmentakivonat (nekem Terre Exotique márkájú van, de Culinarisban is kapható ilyen)
- fél tk. invertáz
- porcukor a gyúráshoz, nyújtáshoz

- 200 gr étcsokoládé

Először a fondantot készítem el. A cukrot, a glükózszirupot és a vizet egy lábasba kimérem, majd melegíteni kezdem. Egyszer-kétszer lazán összekeverem, mielőtt forrni kezdene, majd egy vizes ecsettel letörlöm az edény falára tapadt cukorkristályokat, hogy megelőzzem a nem kívánt kristályosodást. A szirupot 114 fokig melegítem maghőmérővel ellenőrizve. Ekkor egy jénai tálba öntöm, és megvárom, hogy kb. 60 fokosra hűljön. Ekkor - akárcsak az Eszterházi fondantot - le kell táblázni. A jénai tálban a sűrű szirupot ide-oda mozgatom egy falapát vagy szilikon spatula segítségével. Mozgatás közben az áttetsző szirup elkezd kifehéredni és sűrűsödni. Addig mozgatom, amíg teljesen szilárd nem lesz, és tovább már nem lehet mozgatni a jénai tálban. Ekkor porcukorral megszórt szilikonlapon/nyújtódeszkán addig gyúrom (ha szükséges, utánporcukrozva), míg szépen összeáll egy gombóccá. Így egy kb. 170 grammos adag fondantot kapok. Becsomagolom folpackba, légmentesen záró dobozba teszem, és egy éjszakát állni hagyom.

A kész fondant

Másnap porcukrozott szilikonlapon a fondantba belegyúrom az invertázt és a mentakivonatot. Érdemes először belegyúrni a mentakivonatot, majd kóstolni, hogy elég mentás-e, ha nem ízlés szerint lehet pluszban adagolni hozzá még a kivonatból. Eztuán kb. 3 mm vastagra nyújtom a fondantot, és pizzavágóval lapokra vágom. A lapokat óvatosan sütőpapírra fektetem, és hagyom száradni. Száradás közben óránként-kétóránként átforgatom, hogy egyenletesen száradjon mindkét oldala.

Száradnak a fondantlapocskák

Pár óra múlva, amikor érzem, hogy kicsit már kezdenek szilárdulni-száradni, átteszem egy sütirácsra, hogy egyszerre tudjon mindkét oldalon száradni. Amikor már mindkét oldalt száraznak érezzük (nálam ez jó fél nap volt), jöhet a kimártás.
Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom. Beleteszem az első fondant-lapocskát a csokiba, majd mártóvillával alányúlok, és kiemelem a csokiból. (Érdemes minél szélesebb mártóvillát használni, mert viszonylag szélesek a lapocskák; ill. fontos, hogy eléggé meg legyen szárítva a fondant, különben ide-oda hajlik majd, miután csokiba mártottuk.) Mielőtt letenném a mártott lapocskát sütőpapírra, még a csokis tál fölött néhányszor erőteljesen ráfújok a felületére, így lesz olyan hullámos a felülete a csokinak, mint az eredetin. Leteszem sütőpapírra, majd a többi lapocskát is ugyanígy kimártom. Ha a csokibevonat megszilárdult, légmentesen záró dobozba teszem, szobahőmérsékleten, és kb. egy hetet várok, hogy az invertáz megpuhítsa, elfolyósítsa a fondantot.

A belseje a készítés másnapján

Kb. 10 nappal később: szép nyúlóssá puhult a belső rész

Tipp: Nagyon fontos, hogy hibátlan legyen a csokibevonat, mert ha itt-ott hiányos, az invertáztól feloldódó fondant átüthet. Szerintem érdemes a mártás előtt a lapocskák egyik felét kakaóvajjal nagyon felhígított csokival bevonni egy ecset segítségével. Ehhez a mennyiséghez kb. 20 gramm étcsokoládét olvasztunk össze 10 gramm kakaóvajjal. Fontos, hogy aztán mártásnál az előzetesen bevont oldaluknál nyúljunk alá a lapocskáknak mártóvillával.

Az elvékonyított csokival előre lekent lapocskák

2) Polikarbonát formában készült "After Eight"

Sokkal kevésbé "macerás" polikarbonát formában After Eight-szerűséget készíteni. Ehhez egy olyan formára van szükség, amelybe viszonylag kevés töltelék fér, különben túl tömény lesz. Itt egyszerűbb nyújtható fondant helyett a lágyabb állagú fondantmasszát használni, ezt könnyebb beleadagolni a mélyedésekbe. Plusz előnye, hogy mivel eleve puhább a töltelék, kevesebb időt kell arra várni, hogy igazi nyúlós-lágy legyen az állaga.

Hozzávalók kb. 24 darabhoz:

- 130 gr fondantmassza (recept itt, de készen is kapható pl. az Ázsia Bt. boltjában "Eszterházi fondant" néven)

- kb. 20 csepp borsmenta kivonat

- kb. 6 csepp invertáz

- 200 gr étcsokoládé

Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtőbe teszem, míg a csokoládé megdermed. 

A töltelékhez a fondantmasszát éppen csak megmelegítem, hogy adagolható állagú legyen. Fokozatosan adagolok hozzá borsmentakivonatot, közben kóstolom. Végül hozzákeverem az invertázt, és beleadagolom habzsák vagy kanál segítségével a kicsokizott mélyedésekbe.

Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem a formát jó fél órára, majd kifordítom a kész bonbonokat. Légmentesen záró dobozban kb. 3-4 nap alatt lesz jó az állaga.

Én díszítettem is a képen látható példányokat: az egyik adagnál matcha porral színezett, temperált fehér csokival csíkoztam a polikarbonát formát kiöntés előtt, a másiknál pedig kakaóvajat színeztem matcha porral, és ezt vittem fel a forma mélyedéseire egy ecsettel kiöntés előtt.

***

Mióta beszereztem invertázt, más fondant-alapú bonbonokhoz is használom: konyakmeggyhez, vodkamálnához. A fondanthoz adagolom az invertázt, akárcsak a polikarbonát formás receptnél fent. Így lényegesen rövidebb idő alatt tökéletesen, nyom nélkül oldódik fel a fondant, mint invertáz nélkül.

Források:

- Tudatos vásárló. (Bőséges leírás és további linkek az invertázhoz.)

- Invertase - Wikipedia.

- What is Invertase? - About.com

- Elizabeth LaBau: The Sweet Book of Candy Making. Beverly, MA, Quarry Books, 2012. 52-53. o. (Old-Fashioned Fondant); 56. o. (Melting Mint Patties).

"Dunakavics" házilag

Most egy kis retró következik, némi kötelező ételfestékkel megspékelve! Gyerekkoromban egyértelműen a Dunakavics volt a kedvencem a konkurensével, a Francia drazséval összevetve. A legfrissebb GoodFood-ban (2013. II. évf. 5. szám, május; 70. old.) pedig rátaláltam a receptjére, úgyhogy - bár nem csinálok gyakran ételfestékes cuccokat - megszállt a nosztalgia, és kipróbáltam. A recept nagyon egyszerű, egy ételfestékkel színezett cukorszirupot kell készíteni, amelyet adott hőfokra melegítünk. Tulajdonképpen ugyanúgy járunk el, mint a karamellizált, majd csokival bevont drazsék esetében, amikor a karamelles réteget készítjük. Kicsit utánanéztem a guglin, még egy hasonló recept forog közkézen házi dunakavicsra, amely pl. itt is megtalálható. Itt egyrészt annyi az eltérés, hogy invertáló anyag (ecet) is szerepel, ez mondjuk nem szükséges szerintem, hiszen úgyis az a lényeg, hogy a cukorszirup szépen kikristályosodjon a magokon. Illetve itt a cukorsziruppal bevont magvakat utólag színezi, ami szerintem nem olyan jó megoldás, mert egyrészt nem lesz olyan egynemű a szín, másrészt az összerázás során lepotyoghat a cukorburokból.

A GoodFood-os recepten is érdemes alakítani: drasztikusan csökkenteni érdemes a cukorszirup mennyiségét (túl sok színezett cukor marad ki). Tökéletesen a boltira nem fog hasonlítani a házi változat külsőre: drazsírozó gép nélkül nem fogja a színezett cukormáz 100%-osan fedni a mogyorószemeket, illetve a gépi változatot méhviasszal szokták még fényezni is. A házinak inkább rusztikus a külseje, de ízre olyan. (Nagyon kíváncsi lennék, a GoodFood fotóján milyen magokat drazsíroztak: a kis szemek simán kisebbek fél földimogyoróknál is, és tökéletesen egynemű a borításuk, ami ezzel a módszerrel nekem sajnos nem jött össze... update: utólag kiderítettem, hogy a GF-os fotón mandulaszilánkok vannak cukorborításban.)

Hozzávalók:

- 200 gr cukor

- 140 gr víz

- pár csepp vízben oldódó ételfesték

- 200 gr földimogyoró (az eredeti Dunakavics nem sózott mogyoróból készül, de szerintem sóssal is finom lehet)

A cukrot és a vizet kimérem egy nagyobb lábasba, és melegíteni kezdem. Ahogy melegszik, vizes ecsettel lemosom a lábas falára tapadt cukorszemcséket, és hozzáadom az ételfestéket. A szirupot maghőmérővel mérve 116 fokig melegítem. Ekkor leveszem a tűzről, és beleöntöm a mogyorót. Fakanállal addig keverem, míg a cukorszirup kikristályosodik a magok körül, és a magok elválnak egymástól. Ekkor visszateszem  a tűzhelyre, és pár percig folyamatosan kavargatva tovább melegítem. Kipróbáltam enélkül is, de így lett nekem igazán ropogós a cukorréteg. Végül sütőpapírra terítem a bevont mogyorószemeket, és hagyom, hogy teljesen kihűljenek. Légmentesen lezárva tárolom.

Egyébként ha engem kérdeztek, szerintem sokkal finomabb az a karamellizált mogyoródrazsé, amelyet aztán temperált csokiba forgatunk... :)

"Raffaello" és "Ferrero Rocher" ropogós ostyaburokban

Még januárban fedeztem fel a szegedi Cukrászdiszkont Facebook-oldalán, hogy kaphatóak náluk tölthető ostyagömbök. Persze rögtön beugrott, hogy ez tökéletes lenne a Raffaello és a Ferrero Rocher tökéletes házi verziójának az elkészítéséhez, úgyhogy gyorsan meg is kértem a tesómékat, hogy vegyenek nekem a Cukrászdiszkontból ilyen szuper ostyagömböket. Csak azt sajnáltam, hogy én ekkor még Németországban voltam, így egészen mostanáig türelmesen vártak rám az ostyagömbök :)

Első nekifutásra a "Raffaellóhoz" egy fehércsokis-kókusztejes ganache-t (200 gr fehér csokoládé, 1 dl kókusztej, fél rúd vanília magjai, 3 ek. kókuszreszelék, 2 tk. vaj és 2 tk. fehér rum) készítettem. Illetve készültek házi "Ferrero Rocher"-k is, ezekhez mogyorónugátos ganache-t (120 gr nugát, 75 gr étcsokoládé, 2 tk. vaj, 1 ek. whiskey, 1 dl habtejszín) készítettem. A lényeg a lényeg, hogy ez az adag nem sikerült: ahogy betöltöttem a félgömbökbe a ganache-okat, nagyon rövid idő alatt (pár óra) felpuhult az ostya, tehát abszolút elvesztette a ropogósságát. Persze azért nem kerültek a bonbonok a kukába, finomak voltak (mindkét ganache szuper lenne csokihüvelybe töltve), de a ropogóssággal épp a lényeg veszett el: a plusz, amit az ostyagömb ezeknek a bonbonoknak a textúrájához adni tud.

Na de nem adom ám fel ilyen könnyen! Nyilvánvaló, hogy a ganache-ok nedvességtartalmával volt a probléma, a bennük lévő tejszín, illetve kókusztej puhította fel az ostyát (nápolyinál is jártam már hasonlóan). A megoldás tehát: ki kell iktatni a töltelékekből ezeket a nedves összetevőket. A "Raffaellóhoz" így nem tejszínes, hanem vajas ganache-t készítettem fehér csokival, míg a "Ferrero Rocher" készítéséhez a már jól bevált mogyorópralinét használtam. Az ostyaburok pedig mindkét bonbonnál tökéletesen ropogós maradt!

2 dupla lapnyi ostyagömb

Az ostyafélgömbök lapokban kaphatók, egy csomag két dupla lapot tartalmaz: összesen 108 darab bonbon készíthető egy csomagból (ez 380 Ft a Cukrászdiszkontban). A lapokból szerintem a legegyszerűbben konyhai olló segítségével lehet kivágni a félgömböket. A lehulló ostyatörmeléket pedig más édességekhez félre lehet tenni.

A félgömb kivágása

Kivágott ostya-félgömbök

"Raffarello" ostyaburokban

Hozzávalók kb. 25 darabhoz:

Vajas ganache:

- 100 gr fehér csokoládé

- 55 gr puha vaj

- fél rúd vanília

- 2 ek. kókuszreszelék

- 25 szem blansírozott mandula

- 50 db ostya-félgömb

- 150 gr fehér csokoládé

- 4-5 ek. kókuszreszelék

Ollóval kivágom az ostya-félgömböket a lapokból. A mandulát 180 fokos sütőben pár perc alatt megpirítom, majd kihűtöm.

A ganache-hoz a puha vajat kikeverem a vaníliamagokkal és a kókuszreszelékkel. A fehér csokit megolvasztom és temperálom (vajas ganache-nál ez célszerű, erről itt írtam), majd hozzákeverem a kókuszos vajhoz. Kicsit kihűtöm, de csak annyira, hogy jól adagolható legyen.

Következik a betöltés. Fogok két ostya-félgömböt, és egy kávéskanál segítségével megtöltöm a vajas ganache-sal. Az egyik félgömbbe, a ganache tetejére finoman nyomok egy szem pirított mandulát, majd óvatosan összeragasztom a másik, ganache-sal töltött félgömbbel. A megtöltött ostyagömböt egy sütőpapírral bélelt tálcára teszem, és ezt addig ismétlem, míg a ganache el nem fogy. Ekkor a tálcát alufóliával letakarom, és egy szűk órára hűvösre teszem. Célszerű nem hűtőbe tenni, nehogy az ottani pára felpuhitsa az ostyát. Ezalatt az idő alatt a ganache kicsit szilárdul, és szépen összefogja a félgömböket, így könnyű lesz csokiban kimártani.

A kimártáshoz a fehér csokoládét megolvasztom és temperálom. Ebben egyenként megmártom a töltött ostyagömböket, majd mindegyiket meghempergetem kókuszreszelékben. Sütőpapírral bélelt tálcára teszem, míg a csokoládé megszilárdul. Légmentesen záró dobozban, hűvös helyen (nem hűtőben) tárolom.

"Ferrero Roche" ostyaburokban

Hozzávalók kb. 25 darabhoz:

Töltelék:

- 100 gr mogyorópraliné

- 50 gr tejcsokoládé

- 50 gr étcsokoládé

- 25 szem törökmogyoró

- 50 db ostya-félgömb

- 150 gr étcsokoládé

- kb. 100 gr törökmogyoró

Az ostyafélgömböket konyhai ollóval kivágom. A törökmogyorót 180 fokos sütőben pár perc alatt megpirítom, majd még melegen ledörzsölöm a barna héjukat. 25 szemet félreteszek, a többit aprítógépben durvára aprítom.

A töltelékhez a tej- és az étcsokoládét megolvasztom, majd hozzákeverem a mogyorópralinét. Kicsit lehűtöm, hogy már ne legyen nagyon folyós, de még jól adagolható legyen. Fogok két ostya-félgömböt, és mindkettőt megtöltöm a mogyorópralinés csokival egy kávéskanál segítségével. Az egyikbe óvatosan egy szem pirított mogyorót teszek, majd összeragasztom a félgömböket. Ezt addig ismétlem, míg a töltelék el nem fogy. A töltött ostyagömböket egy sütőpapírral bélelt tálcára sorakoztatom, alufóliával letakarom, és hűvös helyen egy szűk órát hagyom állni, hogy a töltelék megszilárduljon, és összefogja a félgömböket.

A bevonáshoz az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd megmártom benne az ostyagömböket. A frissen mártott gömböket a durvára aprított mogyoróba hempergetem, és sütőpapírra ültetem, míg a csoki meg nem szilárdul. 

Mars szelet házilag

Ez most egy villámposzt lesz :) Ugyanis eszembe jutott, hogy a Mars szeletet a blogon már bemutatott házi Snickers receptjéből kiindulva nagyon egyszerűen el lehet készíteni. A Mars szelet, akárcsak a Snickers, két rétegből áll: egy réteg puha karamella és egy réteg könnyű-levegős tojásfehérje alapú nugát (ún. fluffy/aerated nougat) alkotja. A különbség, hogy a Snickersnél sós mogyorós a karamellréteg, a Marsnál a mogyi hiányzik, a nugát pedig a Snickersnél mogyoróvajjal van dúsítva, míg a Mars szelet nugátrétege tejcsokis. 

Tehát csupán két dolgot kellett változtatni a Mars szelethez a házi Snickers receptjén, amit itt találtok: 

- A karamellarétegnél el kell hagyni a sós mogyorót.

- A puha nugátba a 40 gr mogyoróvaj helyett 40 gr olvasztott tejcsokoládét keverünk.

Ennyi :)

Snickers házilag

Pont úgy nyúlik, mint az eredeti :)

Nagyon izgalmas kihívásnak tartom nagy bolti kedvencek otthoni reprodukálását, több ilyen recepttel is találkozhattatok már a blogon. A csokik közül talán a házi Toffifee-re vagyok a legbüszkébb, de készült már After Eight, Bounty-szelet és túrórudi is. Jégkrémfronton pedig a nyár slágere a házi Magnum és a Vienetta volt.

Dizánjnmenza dobozos játékára is (Le az E-kkel!) szerettem volna egy bolti csokit házilag elkészíteni: a Snickerset választottam, mert az nagy kedvenc a családban is. Gondolom, senkinek sem kell bemutatni ezt a csokiszeletet: két rétegből áll, az egyik egy puha-nyúlós karamellréteg sós mogyoróval, a másik réteg pedig egyfajta tojásfehérje alapú nugát, csak egy könnyített, levegősebb verzió (ún. fluffy/aerated nougat), mogyoróvajjal gazdagítva. Tehát ezt a két réteget kellett reprodukálni: a karamelles réteghez Greweling sűrített tej-alapú puha karamelláját (323. oldal) használtam mogyoróval kiegészítve (mostanában ez a kedvenc nyúlós karamella-receptem), a nugátréteghez pedig egy neten talált receptet találtam megfelelőnek (kísérleteztem Greweling csokis puha nugát-receptjével is, de az nem működött nekem sem állagban, sem ízben nem passzolt). Végül pedig tejcsoki-bevonatot kapott a csokiszelet. Szerintem tökéletesen olyan lett ízben, állagban, mint a bolti, nagyon meg vagyok vele elégedve!

Egy házi Snickers-receptet találtok Csokiparány Csenge blogján is, ő a levegős nugátréteg helyett egy mogyoróvajas fehércsoki-krémet készít.

Hozzávalók 4 db csokiszelethez:

Puha karamellréteg:

- 48 gr cukor

- 48 gr cukrozatlan sűrített tej (pl. Maresi; ha cukrozott sűrített tejünk van, abból tegyünk 83 grammot, ebben az esetben a cukrot csökkentsük 17 grammra, így is kipróbáltam, működik!)

- 20 gr habtejszín

- 40 gr akácméz

- fél tk. vaj

- kb. 2 ek. sós földimogyoró

Mogyoróvajas nugát:

- 50 gr cukor

- 53 gr Golden Syrup (én Lyle's Golden Syrup-ot használtam, az eredeti recept kukoricaszirupot ír)

- 20 gr víz

- egy nagyobb tojásfehérje harmada (kb. 12 gr)

- csipet só

- 40 gr sós mogyoróvaj (nálam sima, de mehet darabos is)

Bevonás:

- 22 dkg tejcsokoládé

Egy 10x10 cm-es krémeskeretet vagy szögletes edényt kibélelek sütőpapírral, a sütőpapírt beolajozom (tényleg szükséges, különben a karamella nagyon nehezen operálható le a papírról!!). A karamellréteggel kezdem. A cukrot, a sűrített tejet és a tejszínt egy kis lábosban melegíteni kezdem. Amikor forr, hozzáadom a mézet, és 115 fokra melegítem. Ez a hőfok ideális a Snickers-állagú karamellához, hidegen elég stabil lesz mártani, de szobahőn már szépen nyúlik. A végén belekeverem a vajat és a mogyorót, majd a kibélelt szögletes formába öntöm.

Jöhet a nugátréteg. Egy habverőtálba készítem a tojásfehérjét a sóval, és kimérem a mogyoróvajat. Cukorszirupot készítek: a cukrot, a vizet és a kukoricaszirupot kimérem egy kisebb lábasba, majd melegíteni kezdem. Amíg a cukor felolvad, kavarom, aztán már csak néha érdemes rákavarni. A lábasba maghőmérőt állítok: 135 fokra kell melegíteni a szirupot. Míg a szirup melegszik, a fehérjét felverem keményre. Ha a szirup kész, nagyon-nagyon lassan, vékony sugárban belecsurgatom a tojásfehérje-habhoz, miközben folyamatosan keverem a habot a robotgéppel. Ha az összes szirupot beleadagoltam, még pár percig nagy fokozaton verem a masszát: akkor jó, amikor már érződik, hogy sokkal nehezebben dolgozik a gép, a nugát elválik az edény falától. Ekkor belekeverem a mogyoróvajat, és belesimítom a nugátot a szögletes edénybe, a karamellréteg tetejére. Érdemes egy kanál hátát vékonyan beolajozni, azzal könnyű elsimítani, mert amúgy nagyon ragad. Megvárom, míg szobahőmérsékletű lesz, majd lefedve hűtőbe teszem.

3-4 óra hűtés után a csokialapot kiemelem az edényből. A tejcsokiból két dekányit megolvasztok és temperálok (ez esetleg el is maradhat), és nagyon vékony rétegben rákenem a nugátréteg tetejére. Erre azért van szükség, hogy a csokiszeletek mártásánál a villa ne ragadjon bele a nugátba, és így tökéletesen tudja a bevonat fedni a csokit. Ha ez a réteg hűtőben megdermedt, négy szeletre vágom a csokialapot. A maradék tejcsokit megolvasztom és temperálom, majd két villa segítségével megmártom benne a szeleteket. Mikor már kezd szilárdulni a bevonat, mártóvillával kicsit megcakkozom a szeletek tetejét.

Tipp: Esetleg érdemes lehet kisebb (kb. 5 centis) csokiszeleteket készíteni - bár az eredeti Snickersnél kisebb csokiszeletek lesznek, de könnyebb mártani.

Balról a bolti: nekem kicsit vastagabb lett a nugátréteg

Praliné Paradicsomos csomagolásban :)