Zserbó fagylalt

Az egyik kedvenc fagylaltom (mondjuk a diós dolgokat alapból imádom), már több éve ugyanígy készítem. Az alapja egy diófagylalt - én ezt 100%-os diókrémből (Donum Terrae) szeretem elkészíteni, így lesz ugyanis tökéletesen sima-selymes az alapfagyi textúrája. Persze diókrém helyett simán dióból is készíthetjük: én ekkor inkább darált dió helyett egyfajta házi diókrémet készítenék, azaz S-késes aprítógépben addig aprítanám a diót, míg el nem kezdi kiengedni az olajtartalmát és össze nem áll egynemű pasztává. Ez persze házilag nem lesz tökéletesen homogén állagú, de ugyanúgy jóízű fagyi lesz a végeredmény.

A diófagyiba aztán csokidarabok kerülnek, végül pedig házi baracklekvárral rétegezem-márványozom. Tökéletes zserbó-élményt ad - bár ehhez kellett még a titkos fegyver, Apa barackpálinkája is :)
A gyönyörű kerámia kiegészítőkért most is ezer hála Lantos Judit keramikusnak!

Hozzávalók:

- 3 tojássárgája

- 80 g világos nádcukor

- 3 dl tej

- 90 g diókrém (vagy helyette 90 g dió, amelyet aprítógépben egészen krémesre aprítunk)

- 1,5 dl habtejszín

- 2-3 ek. barackpálinka

- egy csipet fleur de sel

- 50 g étcsokoládé

- kb. 4-5 ek. baracklekvár

A fagyialaphoz a tojássárgákat a cukorral kikeverem, majd hozzáadom a tejet, és alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett besűrítem: maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a krém már határozottan bevonja a fakanál hátát. Ekkor kézi habverő segítségével hozzákeverem a diókrémet, majd a habtejszínt, a barackpálinkát és a sót. Teljesen kihűtöm az alapot.

Másnap fagyigépben kikeverem a fagyialapot. Míg dolgozik a gép, az étcsokoládét megolvasztom, majd a kifagyasztás végén kis sugárban, lassan a gépben örvénylő fagyialaphoz öntöm az olvasztott csokit, amelyet a gép szépen az alaphoz kever, és a csoki azonnal megfagy.

A csokis diófagyi harmadát dobozba teszem, rákanalazok 1-2 kanál baracklekvárt, villával márványozom, erre ismét fagyit adagolok, rá lekvárt, végül a maradék fagyi jön és rá a maradék lekvár.

Ha nincs fagyigépünk, az alapot keverjük át félóránként botmixerrel, míg fagy, majd az utolsó átkeverésnél adjuk hozzá a csokit apróra vágva, végül márványozzuk a baracklekvárral.

Sacher jégkrém

Nemrég egy kirándulás alkalmával ettünk egy isteni Sacher fagyit Wormsban: a nagyoncsokis fagyit sárgabaracklekvárral gazdagították, és Sacher piskótadarabokat is kevertek hozzá. Már a fagyi eszegetése közben tudtam, hogy ezt valahogy otthon is reprodukálnom kell! Így született meg a Sacher jégkrémváltozata: a nagyoncsokis fagyialaphoz sárgabaracklekvárt társítottam, illetve egy kis barackpálinkát. A piskótadarabokat elhagytam: a kicsi jégkrémekbe sok lett volna szerintem. Végül pedig roppanós étcsokiburkot kaptak a jégkrémek.

Hozzávalók kb. 4-5 kisebb jégkrémhez:

Fagyialap:

- 50 gr étcsokoládé (min. 70% kakaótartalommal)

- 1 púpos ek. holland kakaópor

- 1 dl tej

- 1 dl habtejszín

- 1 tojás sárgája

- 3+2 ek. sárgabaracklekvár

- 1 tk. barackpálinka

Csokiburok:

- 100 gr étcsokoládé

- kb. 20 gr kakaóvaj

A fagyialaphoz a 3 ek. baracklekvárt kikeverem a tojás sárgájával, majd ehhez hozzákeverem a tejet. Ha az édesebb ízvilágot szeretjük, 1-2 evőkanálnyi nádcukrot is tegyünk hozzá; nekem elég volt a lekvár édessége. A lekváros-tojásos tejet lassú tűzön, folyamatos kevergetés mellett besűrítem: maghőmérőn mérve kb. 82 fokig melegítem. Egy másik edénybe előkészítem a kakaóport és a csokit apróra törve, majd erre ráöntöm a forró tejes alapot, és kézi habverővel simára keverem. Végül ehhez a masszához hozzákeverem a barackpálinkát és a habtejszínt is. Hűtőben teljesen kihűtöm az alapot.

Ha az alap kihűlt, a jégkrémformákat félig megtöltöm vele. Ezután a félig töltött formákban elosztom a maradék sárgabaracklekvárt, majd a lekvárréteget befedem a maradék csokis masszával. Villával márványosra keverhetjük, vagy hagyhatjuk rétegezve. (Nekem fekvő jégkrémformám van; álló formába inkább két rétegben tenném a baracklekvárt, és villával márványoznám, úgy oszlana el jobban.) A megtöltött jégkrémformát fagyasztóba teszem, és kifagyasztom a jégkrémeket. Fagylaltgép nem szükséges a massza kikeveréséhez, anélkül is szép krémes lett nekem.

Az étcsokoládét a kakaóvajjal egy bögrébe adagolom, és mikróban összeolvasztom. Ebben mártom meg a kész jégkrémeket, ahol szükséges, kiskanállal rásegítek, hogy tökéletesen fedje a csokiréteg. A csoki a fagyos jégkrémeken pillanatok alatt megdermed. Végül egy kis maradék csokival ráírtam a "Sacher" szót a jégkrémek egy részére, a többit pedig becsíkoztam.

***

Update: Sacher-minitorta

A Sacher elkészült minitorta-változatban is. Nagy vonalakban Dalla Cucina receptjét követtem: a csokis piskótatésztánál harmadoltam a mennyiséget, illetve pluszban még tettem bele egy nagy evőkanálnyi baracklekvárt. A minitorták közepét és tetejét kentem meg baracklekvárral. A bevonatnál tértem el teljes mértékben, ugyanis az eredeti bevonat iszonyatosan sok cukrot tartalmaz. Én egy sima glazúrt készítettem: 70 g habtejszínt egy teáskanálnyi mézzel megmelegítettem, majd ezt egyneművé kevertem 60 g étcsokoládéval. Ezzel vontam be a minitortákat, majd olvasztott csokoládéval ráírtam a "Sacher" szót a tetejükre. Ebből a mennyiségből 2 minitorta (8 cm-es desszertgyűrűben) és 2 muffin lett.

Barackpálinkás bonbon

Abszolút alaprecept, egy sima ízesített étcsokiganache. Mégis úgy gondolom, érdemes megosztanom, mert úgy érzem (és a főkóstolóim is), hogy nagyon eltaláltam benne az arányokat! A titok, hogy kombinálom az átpasszírozott sárgabaracklekvárt a barackpálinkával, így a lekvár prímán ráerősít a pálinka gyümölcsös aromáira. Lehet formában vagy forma nélkül is készíteni, illetve baracklekvár helyett szezonban használhatunk frissen készített sárgabarackpürét (turmixolva, picit beforralva és átpasszírozva)!

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:
- 8 dkg étcsokoládé (60% nálam)
- 0,6 dl átpasszírozott baracklekvár (hígabb lekvár jó hozzá) vagy sárgabarackpüré
- 2 ek. habtejszín
- 3 tk. vaj
- 2 ek. barackpálinka

- 25 dkg étcsokoládé vagy kakaópor

Baracklekvárt melegítek meg, majd átpasszírozom (a rostos részére most nincs szükség): összesen 0,6 dl átpasszírozott baracklekvárt kell kapnom. Ehhez keverem hozzá a habtejszínt. A ganache-hoz az étcsokit felolvasztom, majd 3-4 kis részletben hozzáadom a tejszínes barackpürét, minden alkalommal alaposan összekeverem (ha az első adagnál kicsit összeugrik, nem szabad megijedni, a következő adagnál kisimul, de ezen a módon sokkal jobb állagú ganache-t kapunk, mintha egyben ráöntenénk a forró pürét a darabolt étcsokira, és kikevernénk). Miután egynemű masszát kaptam, hozzáadom a vajat és a pálinkát. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni.

Ha formában készítem, akkor az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot szilikon vagy polikarbonát formában (én mágneses polikarbonát formában készítettem, így kapott szép transzferfóliás díszítést). Hűtő, míg a csoki megszilárdul. A csokihüvelyeket megtöltöm a ganache-sal, hagyva helyet a lezáráshoz. A formát hűtőbe teszem, míg a ganache bebőrösödik. Ekkor az étcsoki maradékát újratemperálom, és lezárom a bonbonokat. A formát újabb jó fél órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a kész bonbonokat.

Ha forma nélkül készítem, akkor a szobahőmérsékletű ganache-t habzsákba/nejlonzsákba teszem, és hűtőbe rakom, hogy kicsit szilárduljon. Olyan 2-3 óra múlva kis kupacokat nyomok a ganache-ból sütőpapírra, majd ezeket hűtőbe teszem szilárdulni egy éjszakára (vagy 4-5 órára). Ha megszilárdultak, a kezemmel golyóvá alakítom a kupacokat és kakaóporba forgatom. Ha így vonjuk be, akkor pár napon belül érdemes megenni. Kakaóporba hempergetés előtt lehet temperált étcsokoládéba is mártani, így tovább is eltartható, hiszen a csokiburok egyfajta védelmet jelent, és több idő elteltével sem nedvesedik át a kakaópor. Miután a temperált csokiburok megszilárdult, tegyük szitába a kakaós gömböcöket, és óvatosan szitálva távolítsuk el a felesleges kakaóport!

Tipp: Izgalmas ropogósságot vihetünk a ganache textúrájába, ha keverünk a masszába 3-4 napig barackpálinkában áztatott kakaóbabtöretet! Az ötletet Levendula&Csokoládé Vivinek köszönöm!

Zserbon újratöltve

Még a Patricius Borház játékára készítettem egy bonbonba öntött zserbót, azaz zserbont, akkor egy kis chilivel is megbolondítottam, hogy kellemes kontrasztot adjon az aszúhoz, amihez borfalatnak készítettem. Most elkészült egy újabb, klasszikusabb, "zserbósabb" verziója: elhagytam a chilit, és a réteges zserbóhoz akartam a formát közelíteni, így rétegeztem a diópralinét és a sárgabarackos-pálinkás étcsokiganache-t hatszor krémeskeretben. A kockák így egészen hasonlítanak az "igazi" zserbóra, de mégis meglepően más, valahogy koncentráltabb zserbóélményt ad, ahogy beleharapáskor a ropogós praliné és a krémes ganache váltakozik.

Hozzávalók 12 darabhoz:

- 5 dkg diópraliné

- 5 dkg tejcsokoládé

- 1 tk. porított kakaóvaj (elhagyható)

- 2-3 ek. hígabb sárgabaracklekvár

- 5 dkg étcsokoládé (70% kakaótartalommal)

- 2 ek. habtejszín

- 1 tk. barackpálinka

- 1 tk. vaj

- 15 dkg étcsokoládé (70% kakaótartalommal)

- bronzpor (elhagyható)

A tejcsokoládét megolvasztom és hozzákeverem a diópralinét, illetve a kakaóvajat. A massza harmadát (kb. 3 teáskanálnyit) sütőpapírral bélelt, 10x10 cm-es krémeskeretbe (vagy hasonló méretű más szögletes edénybe) kanalazom, picit a munkapulthoz kocogtatom a tányért, amin a krémeskeret van, hogy a massza egyenletesen terüljön el. Szűk egy órára hűtőbe teszem.

A ganache-hoz a sárgabaracklekvárt kicsit megmelegítem, szűrőn átpasszírozom (a rostos részekre most nincs szükség), és a püréből annyit használok fel, amennyi 0,4 dl-re egészíti ki a 2 ek. habtejszínt. A tejszínes pürét megmelegítem, majd az apróra vágott étcsokira öntöm, és egyneművé keverem a masszát. Végül hozzákeverem a ganache-hoz a vajat és a barackpálinkát. A ganache harmadát (kb. 3 teáskanálnyit) a diópralinére kanalazom, majd a krémeskeretet újabb kb. fél-egy órára hűtőbe teszem.  Ha ez letelt, a ganache-ra kanalazom a második harmad tejcsokis diópralinét, elegyengetem. (Ha a diópraliné a hűtési idő alatt kezdett megszilárdulni, kicsit melegítsünk utána, de ne legyen túl meleg, mert megolvasztja a ganache-t!). Ismét hűtés jön fél-egy órára. Majd a ganache második harmadát is elegyengetem a krémeskeretben (szintén meg lehet kicsit langyosítani, ha szükséges). Ismét hűtő kb. fél órára. Erre jön a maradék diópraliné, ezt a réteget is lehűtöm, majd ráadagolom a maradék ganache-t. Hűtőbe teszem a krémeskeretet 2-3 órára.

A hűtési idő leteltével a krémeskeretet hajszárítóval megmelegített késsel körbevágom, és szintén melegített késsel 12 kockára vágom a masszát. Visszateszem a hűtőbe, hogy ne kezdjen el olvadni szobahőmérsékleten.

A 15 deka étcsokit megolvasztom és temperálom, majd mártóvillával egyenként megmártom a kockákat, a frissen mártott kockákat pedig textúrafóliára teszem (ennek hiányában persze mehet sima sütőpapírra is!). Kb. egy órára hűtőbe teszem a kockákat a fólián, majd óvatosan lehúzom a fóliáról őket, és egy ecsettel vékonyan megkenem bronzporral.

Chilis zserbon avagy zserbó bonbonba öltöztetve

A múlt héten már írtam nektek a Patricius Borház által gasztrobloggereknek hirdetett játékról: a borház boraihoz kell alkotni borfalatkákat. A múlt heti késői szüretelésű Katinka után (ahol holtversenyben nyert a bonbonom, hurrrááá!) az eheti feladvány a Patricius Borház 4 puttonyos, 2003-as aszúja volt. Fűszeres Eszternél olvashatunk profi leírást a borról:
"A szemenként szüretelt, nemesen töppedt szőlőszemek aszalt gyümölcsös és citrusos ízei mellett megjelenik a Botrytis aromája. A szép savak egyensúlyban tartják bort, a mély,  telt aromák szerkezetet adnak neki. Ízében megjelenik: aszalt kajszibarack, kandírozott narancshéj, dió,  zöldtea. Cukortartalma  a Katinkához hasonló, ízérzetre fanyar és komplex, hosszú lecsengéssel. A bor három évig tölgyfahordóban érlelődött."
Kóstoláskor nekem valahogy a zserbó kapcsolódott ízvilágában az aszúhoz. Így jött az ötlet, hogy a nagy klasszikust, a zserbót bonbonba öntsem. Aki már régebbóta olvassa a blogomat, tudja, hogy egyik kedvenc technikám egy-egy jól ismert sütemény, torta ízvilágát bonbonba önteni: így született már újjá a jogász torta, a dobostorta, az Eszterházy-torta vagy a Rákóczi túrós is bonbon alakjában a blogon.
Az én zserbonom két rétegből áll, amelyek a zserbó két fő összetevőjét adják vissza: ropogós házi diópraliné-rétegen sárgabarackos étcsokiganache csücsül, ami intenzív barackízét az átpasszírozott sárgabaracklekvárnak és a jófajta házi barackpálinkának köszönheti. A barackos réteget megbolondítottam egy kevés friss chilipaprikával: ennek a csípősségét a barack és a dió íze után, lecsengésként érezzük, szerintem jól ellenpontozza a bor édességét. A burokhoz és a ganache-hoz 70%-os kakaótartalmú étcsokoládét használtam, ami szintén jól kiegészíti az édes bort.
Dizájnban most is a bor palackjához igyekeztem igazodni, amelyen ezüst és kék színekből álló indás-kacsos motívumok láthatók.

Hozzávalók 24 darabhoz:

Barackos étcsokiganache:

- 5 dkg étcsokoládé (70% kakaótartalommal)

- 3-4 ek. folyósabb sárgabaracklekvár

- 2 ek. habtejszín

- 1 tk. vaj

- 2-3-4 karika friss chilipaprika (erősségtől függően)

- 2 tk. barackpálinka

Diópralinés réteg:

- 5 dkg házi diópraliné

- 2,5 dkg étcsokoládé (70% kakaótartalommal)

- 2,5 dkg tejcsokoládé

- 5 gr kakaóvaj

Csokiburok:

- 25 dkg étcsokoládé (70% kakaótartalommal)

- kevés kakaóvaj

- kék és ezüst zsírban oldódó ételfesték

Először a polikarbonát forma dekorációját készítem el: felolvasztom a kakaóvajat, és az egyik részét kék ételfestékkel színezem, a másikat pedig ezüsttel. Egy vékony ecsettel kék, illetve ezüst indamintákat festek, és ellenkező színű pöttyel egészítem ki a mintákat. A formát érdemes úgy tartani, hogy nagyjából vízszintesen álljon a díszítendő felület, különben megfolyhat a frissen festett minta. Hagyom, hogy a kakaóvajas minták megszilárduljanak.

A csokiburokhoz az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt a polikarbonát formában. Hűtőbe teszem a formát, míg a csoki megszilárdul.

A sárgabaracklekvárt megmelegítem, majd szitán átpasszírozom (a rostos részekre nincs szükség). A tejszínhez annyi barackpürét adok, hogy fél decinyi folyadékot kapjak. Ezt ismét megmelegítem, beledobom a chilikarikákat, és pár percig állni hagyom, majd kiveszem a chilit. Az étcsokoládét megolvasztom, és hozzáadagolom a barackos-tejszínes püréhez, majd belekeverem a vajat. Végül hozzáadom a barackpálinkát, és szobahőmérsékletűre hűtöm. A kihűlt ganache-t egy habzsák segítségével a mélyedések jó harmadáig adagolom, majd hűtőbe teszem, míg a ganache bebőrösödik.

A diópralinés réteghez a csokoládékat és a házi diópralinét összeolvasztom, majd belekeverem a kakaóvajat. Szobahőmérséletűvé hűtöm, majd a ganache-ra adagolom, hagyva helyet a lezáráshoz. Hűtőbe teszem, míg ez a réteg is bebőrösödik.

Az étcsokoládé maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem egy órára a formát, ezután kiborítom a kész bonbonokat, és némi Patricius Aszúval összekóstolom.

A Patricius Borház Facebook-oldalán a többi borfalatot is megnézhetitek, a lájkoljátok a nektek szimpatikus  alkotásokat, és nyerhettek Patricius bort!

Pálinkás sárgabarackkrémmel töltött praliné

Tudom, már több sárgarbarackos-barackpálinkás bonbon is szerepel a blogon (ez, ez és ez), de azoknál aszalt sárgabarackot használtam, és szerettem volna kipróbálni, milyen lehet friss sárgabarackból készült gyümölcspürével. Az eredmény fantasztikusan gyümölcsös lett, egy kicsi marcipánnal és fehércsokival krémesítve. Nekem ez a krém könnyebbnek, légiesebbnek tűnik, mint a fajsúlyosabb aszalt barackos verziók. Igazi nyári csemege!

Az alap sárgabarackos-fehércsokis-marcipános krémből két adagot csináltam mindjárt, az egyik felébe barackpálinkát kevertem, a másikat pedig egy másféle ízesítésű bonbonhoz használtam fel, majd hozom azt is!

Utóirat: Tudom, még adós vagyok a kölni csokigyár-látogatás beszámolójával, de még át kell válogatnom hozzá a képeket, amire szerintem csak hétvégén lesz időm - cserébe sok képet hozok majd, és ígérem, érdekes lesz :)

Hozzávalók 15 darabhoz:

Sárgabarackos krém:

- 2 db sárgabarack

- 4-5 kocka fehércsoki

- 7 dkg marcipán

- cukor/méz ízlés szerint

- 2 ek. barackpálinka

Csokiburok:

- 15 dkg étcsoki (nálam 85%-os)

A sárgabarackkrémhez a barackokat forró vízbe leforrázom, majd lehúzom a bőrüket és leturmixolom. Cukorral kicsit beforralom a barackpürét, majd hozzáadom a lereszelt marcipánt és a fehércsokit, és kavarom, míg egynemű nem lesz. A végén, miután levettem a tűzről, mehet bele a barackpálesz. Kihűtöm.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtöm, míg a csoki visszadermed.

A mélyedéseket megtöltöm a krémmel, majd ismét hűtő. Az étcsoki maradékát újratemperálom, és lezárom vele a bonbonokat. Egy óra hűtés után kifordítom a formából.

Barackpálinkás-marcipános praliné

Hihetetlenül egyszerű töltelék, ami pálinkarajongóknak kötelező! Isteni házi barackpálinka, aszalt sárgabarack, puha marcipán és étcsokiburok. Vigyázat, nagyon pálinkás, ne vezessetek utána!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- egy marék aszalt sárgabarack

- kb. fél deci barackpálinka

- kb. 5 dkg marcipán

- 15 dkg étcsokoládé

Az aszalt sárga barackot apró darabokra vágom, és két-három napra annyi barackpálinkába áztatom, amennyi ellepi.

A krémhez a pálinkába áztatott barackot (a pálinka nélkül) aprítógépbe öntöm, és a marcipánnal összeaprítom. A krémet, ha szükséges, hígíthatjuk barackpálinka hozzáadásával, vagy sűríthetjük plusz marcipánnal.

Kb. ilyen állagú a töltelék

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát vagy szilikon bonbonformában. Hűtés jön.

A megszilárdult csokihüvelyeket megtöltöm a krémmel, hagyva helyet a lezáráshoz. Kis időre hűtőbe teszem formát.

Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából.

Tipp:

Bonbonforma nélkül a barackos-marcipános masszából vizes kézzel kis gömböket formálhatunk, majd étcsokiban megmártjuk. Egy-egy vékony csík aszalt barackkal díszíthetjük, amíg friss a csokimáz.

Részeges baracklekváros praliné és egy díj

A blogon már szép számban szerepelnek pálinkás receptek (itt, itt és itt), azonban ezek többségénél marcipán is került a bonbonba. Viszont van a családban egy megrögzött marcipánutáló, aki mindig nagyon sajnálkozott, hogy kimarad a pálinkás pralinékból a rettenetes marcipán miatt. Az ő kedvéért kezdtem el agyalni egy marcipánmentes pálinkás bonbonon. Apa barackpálinkája adta végül az ötletet: ez a pálinka ugyanis nagyon finom baracklekvár-illatú, tehát kézenfekvő volt, hogy házi baracklekvárral kellene kombinálni. A baracklekvár édességét azonban ellensúlyozni akartam, így készült egy étcsokiganache-réteg is, és - ha már lúd, legyen kövér - az étcsokis ganache-ba is löttyintettem egy kis barackpálinkát. Mit mondjak, nem rontotta el...

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 15 dkg + 5 dkg étcsokoládé

- kb. fél deci barackpálinka

- 0,25 dl tejszín

- 2-3 ek. baracklekvár

A 15 dkg étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a szilikonforma mélyedéseit. Ezután kb. 20 percre hűtőbe teszem a formát, míg a csokiréteg megszilárdul.

A pálinkás csokiganache-hoz a tejszínt megmelegítem, majd beleöntöm az apróra vágott 5 dkg étcsokit, és elkeverem. Ha a csoki nem olvad fel, akkor egy picit utánamelegítek még. A tejszínes csokihoz ekkor hozzáöntök kb. egy teáskanálnyi barackpálinkát, majd a ganache-t hűlni hagyom.

A baracklekvárhoz szintén keverek egy löttyintésnyi pálinkát - hogy pontosan mennyit, az függ a lekvár sűrűségétől, nem szabad nagyon hígnak lennie.

A megszilárdult csokihüvelyekbe először a pálinkás baracklekvárból adagolok egy keveset. Majd erre jön egy réteg pálinkás ganache, de hagyni kell egy kicsi helyet a bonbonok lezáráshoz is. A formát ismét a hűtőbe teszem egy rövid időre.

A maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Ekkor egy óra hűtés következik, majd kifordítom a pralinékat óvatosan a formából.

Jól kezdődik a hét, kaptam egy újabb díjat! Ezúttal MKata, az Amiket én főzök című blog írója lepett meg egy Kreatív blogger-díjjal. Nagyon szépen köszönöm neki!
Mivel úgy látom, már tényleg alaposan körbejárt a díj, ismét csak virtuálisan adnám tovább gasztroblogger-társaimnak.

Borzas barackpálinkás - marcipános praliné

Hiába, nem tudok elszakadni a barackpálinkától! A blogon készült már egy barackpálinkás praliné, ahol a pálinkába áztatott sárgabarack-darabok étcsoki krémbe rejtőztek. Az újabb verzióban is a minőségi barackpálinkában puhára ázott sárgabarack-darabok játszák a főszerepet, ám ezúttal marcipánnal gyúrtam össze a pálinkás gyümölcsöt. Node most nem elégedtem meg az egyszerű fehércsoki-burokkal: a pralinékat pirított mandulában hempergettem meg, így borzas külsőt kaptak. Jóféle házi pálinka, puha sárgabarack, marcipán, ropogós mandula.... kell ennél több?!

Hozzávalók:

- 20 dkg marcipánmassza

- 3-4 szem aszalt sárgabarack

- kb. fél deci jóféle házi barackpálinka

- 15 dkg fehércsokoládé

- 15 dkg durvára tört mandula

A sárgabarackot apró darabokra vágom, majd annyi barackpálinkát öntök rá, amennyi ellepi: ebben áztatom legalább egy napig.

A pálinkában áztatott barackot lecsöpögtetem, majd a marcipánmasszához gyúrom. A barackos marcipánból kis golyókat formázok a kezeimmel. A golyóbisoknak nem kell túl nagynak lenniük, hiszen jön még a mandularéteg is. A marcipángolyókat hűtőbe teszem.

A durvára tört mandulát zsiradék nélkül egy teflonserpenyőben kicsit megpirítom. A fehércsokoládét vízgőz fölött felolvasztom. Fogok egy marcipángolyót, és mártóvilla vagy sima villa segítségével megmártom az olvasztott csokiban, majd meghempergetem a pirított mandulában alaposan. A borzas golyót sütőpapírra vagy rácsra teszem. Miután az összes golyóval végeztem, hűtőbe teszem a pralinékat, míg a csoki megszilárdul.

Nekem ebből a mennyiségből 18 golyó lett.

Tipp:

Szaloncukor formában is elkészíthető, akár borzas, akár sima fehér- vagy étcsokis külsővel!

A recept után pedig szeretném megosztani Veletek, milyen öröm és megtiszteltetés ért tegnap. Kaptam egy e-mailt a Gasztrobox csapatától, hogy az első Barackpálinkás praliné-receptem kapta meg a Hónap receptje megtisztelő címet a Gasztroboxon!!!! Mivel még egy hónapja sincs, hogy elkezdtem ezt a blogot írni, nagyon meglepődtem, és persze nagyon jól esik. Köszönöm szépen mindenkinek, aki szavazott a receptre, rendszeresen olvassa a blogot, kommentel vagy csak néha idetéved!
Sok szeretettel gratulálok Latsia-nak, aki a Hónap bloggere lett, és Samy-nek, aki a Hónap fotója díjat kapta!

Barackpálinkás praliné - szigorúan 18+

Ma megalkottam az ellentétek bonbonát: az ártatlanságot sugalló fehércsoki-külső jófajta házi barackpálinkába áztatott asztalt barackdarabokkal felturbózott étcsokis krémet rejt... Szigorúan 18 év feletti kategória, és nem fér bele a zéró toleranciába!

Ez a bonbon több szempontból is kísérleti jellegű volt. Egyrészt most próbáltam ki először az étcsokis krémet pálinkával összeházasítani. Jelentem, nagyon jól működik együtt a krémes csoki és a karcos pálinka. Másrészt most először használtam fehércsokit a bonbonformám kikenéséhez. Itt az a tapasztalatom, hogy - az ét- és tejcsokival ellentétben - szükséges a formák mélyedéseit kétszer is kikenni az olvasztott fehércsokival, így kapunk biztosan ép bonbonokat a mutatvány végén.

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 15 dkg fehércsoki

- 3 dkg étcsoki (60%)

- 1,5 dkg vaj

- kb. fél deci barackpálinka

- 3 szem aszalt sárgabarack

Az aszalt sárgabarackot nagyon apró darabokra vágom, és annyi barackpálinkát öntök rá, amennyi éppen elfedi. Majd hagyom, hogy néhány nap alatt a barack és a pálinka ízei összeérjenek.

A fehércsoki kétharmadát vízfürdő felett megolvasztom. A szilikon bonbonformám mélyedéseit ecsettel kikenem az olvasztott fehércsokival. Miután a csokiréteg megszilárdult, még egy rétegben kikenem a mélyedéseket a fehércsokival, és hűtőbe teszem, míg ez is megszilárdul.

Közben elkészítem a barackpálinkás tölteléket. Az étcsokit a vajjal együtt kevergetve felolvasztom. Ehhez hozzákeverek szűk két teáskanálnyit a barackpálinkából, amiben az aszalt gyümölcs ázott. Utána hozzáadom a lecsöpögtetett aszalt sárgabarackdarabokat, és összekeverem. A krémet lehűtöm, hogy tovább sűrűsödjön.

Kiveszem a szilikonformát a hűtőből, és egy icipici kanállal beleadagolom a krémet a mélyedésekbe, majd ismét hűtőbe teszem a formát, hogy könnyebb legyen befedni csokival.

A maradék fehércsokit felolvasztom, majd egy picit várok, hogy hűljön, nehogy felolvassza a krémet. Ekkor egy ecset segítségével lezárom a bonbonokat a fehércsokival, majd ismét hűtés következik. Egy óra múlva kifordítjuk a formából, és kóstolhatjuk is!

Ideális gasztroajándék lehet karácsonyra pálinkarajongóknak!