Sóskaramell-mousse & kakaóbab minitorták

Niki barátnőm nagy karamella-rajongó (khm, csakúgy, mint én...), így a születésnapjára mindenképpen valami nagyon-nagyon karamellás minitortát szerettem volna készíteni. Ehhez a sóskaramell-mousse receptemet vettem elő, amelyet legutóbb egy ropogós fánkocska töltelékeként használtam. A mousse-t kakaóbabtöretes-kakaóbablisztes vajas lapok közé töltöttem: a kakaóbabtöret jó kis ropogósságot adott  az egész desszerthez, és a kakaós ízvilág szépen kiegyensúlyozza a sós karamell édességét is.

Hozzávalók 3 minitortához:

Kakaóbablisztes vajas lap:

- 70 g puha vaj

- 70 g porcukor

- 70 g tojás (villával lazán felverve)

- 45 g liszt

- 10 g alkalizálatlan, raw kakaópor (vagy helyette holland)

- 15 g finomra őrölt kakaóbab

- kb. 2 ek. kakaóbabtöret

Sóskaramell-mousse:

- 200 g hideg tejszín

- 140 g forró tejszín

- 200 g világos nádcukor

- 40 g méz

- 2 lap zselatin

- füstölt Maldon só

Glaze:

- 30 g víz

- 30 g cukor

- 12 g holland kakaópor

- 23 g habtejszín

- 3/4 lap zselatin

Csokoládéköpeny:

- kb. 180 g étcsokoládé

- mintás textúrafólia

A vajas laphoz a puha vajat a porcukorral egy elektromos mixer segítségével kihabosítom. Hozzáadom a felvert tojást is három részletben, majd beleforgatom a lisztet, a kakaóport és a finomra őrölt kakaóbabot. A tésztát sütőpapírral bélelt tepsin kb. fél centi vastagságban kikenem, megszórom a kakaóbabtörettel, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütöm. A desszertgyűrűvel, amiben aztán össze fogom állítani a desszertet, hat korongot szaggatok ki a kész vajas lapból. Én 7,5 cm átmérőjű desszertgyűrűket használtam.

A sóskaramell-mousse-hoz minden hozzávalót kimérve előkészítek, mert a karamellel gyorsan kell majd dolgozni. A nádcukrot karamellizálom, majd lehúzom a tűzről, és belekeverem a mézet, utána pedig a 140 g forró habtejszínt - valamennyire fel fog habzani; lényeges, hogy jó forró legyen a habtejszín, ugyanis minél kisebb lesz a hőmérséklet-különbség, annál kevésbé fog a karamell felhabzani ekkor. Ha itt-ott visszaszilárdult a karamell, kicsit visszateszem a tűzhelyre, és újra megolvasztom kevergetve. Hagyom egy-két percig hűlni, majd belekeverem a sót és feloldom a karamellben az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat. Amikor a kész karamell szobahőmérsékletűre hűl, habbá verem a hideg tejszínt, és a tejszínhabot két részletben a karamellhez forgatom óvatosan.

A három desszertgyűrű aljába egy-egy piskótakorongot helyezek, majd erre kb. három evőkanálnyi mousse-t kanalazok. Óvatosan ráhelyezem a második piskótakorongot, majd ismét kb. három evőkanálnyi mousse jön. A desszertgyűrűket egy éjszakára hűtőbe tettem.

Másnap elkészítem a glaze-t az itt leírtak alapján. Mindegyik desszert tetejét áthúzom a glaze-zel, majd visszateszem a desszertgyűrűket a hűtőbe, míg a glaze meg nem szilárul. Ekkor óvatosan körbemelegítem hajszárítóval a desszertgyűrűket, és lehúzom a minitortákról.

A csokiköpenyhez lemérem a desszertek magasságát és a kerületüket, majd ezeknek a méreteknek megfelelően három csíkot vágok egy mintás textúrafóliából. Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd mind a három fóliacsíkot megkenem a temperált csokoládéval, és óvatosan a minitorták köré illesztem - érdemes ragasztóval is összefogni a fóliacsík két végét. A csokoládéköpeny készítéséhez ebben a posztban egy rövid videót is találtok. A minitortákat hűtőbe teszem, míg a csokoládé meg nem szilárul. Végül óvatosan lehúzom a textúrafólia-csíkokat a csokiköpenyről.

Én macaronokkal és kakaóbab-nougatine-nal (egyfajta ropogós grillázslap) díszítettem; illetve nálam most vegyesen készült kerek desszertgyűrűben minitorta és négyszögletes desszertgyűrűben szelet.

***

A minitortákhoz készült elemek felhasználásával kísérletképpen készítettem egy további desszertet is. Az alapja a kakaóbablisztes-kakaóbabtöretes vajas lap, majd erre a már teljesen lehűtött, kész sóskaramell-mousse-ból habrózsákat nyomtam. A tetejére ismét egy ropogós textúra, a zseniálisan finom kakaóbab-nougatine került: ez egyfajta ropogós grillázslap kakaóbabból, világos nádcukorból és mézből. A nougatine-lapot egy leheletnyi füstölt Maldon sópehellyel szórtam meg. Eszméletlenül izgalmas textúrák vannak így jelen ebben a desszertben: a ropogós nougatine, a habos-légies karamellmousse, és a szaftos-puha vajas lap ropogós kakaóbabtörettel szórva. A karamell és a grillázs édességét szépen kiegyensúlyozza a só és a finom aromájú kakaóbabok. Abszolút az én kedvenc ízvilágom, ha lenne "signature" desszertem, azt hiszem, ez lenne az :)

Kakaós képviselőfánk sóskaramell-mousse-szal

Hétvégi desszertnek készültek ezek a mini fánkocskák. Az alap a klasszikus égetett tészta, amelyből a képviselőfánk és az éclair is készül többek között. Ezt az alap tésztát egy roppanós réteggel (craquelin) turbóztam fel: ez tulajdonképpen egyfajta omlós tészta, csak a megszokotthoz képest több cukorral készül. Ez fog karamellizálódni sütéskor, miközben szép mintásra repedezik, és egy hajszálvékony roppanós réteg alakul majd így ki a fánkocskák tetején. Röviden és tömören: instant függőséget okoz. (Erről a technikáról itt írtam korábban.)

Tölteléknek sóskaramell-mousse-t választottam, amivel már korábban a Vidék Ízének készült receptes anyagban is töltöttem hagyományos képviselőfánkokat. Úgy érzem, itt pont jól sikerült eltalálnom az arányokat: a mousse gyönyörűen formázható-adagolható csillagcsöves habzsákból, és szépen megmarad betöltés után is, de egyáltalán nem gumis, hanem nagyon habos-könnyű, ahogy a fánkokba harapunk. Csak annyit változtattam-finomítottam a recepten, hogy sima cukor helyett inkább világos nádcukrot használok, amitől lesz egy kis melaszos beütése a karamellnek. A mousse-t egy réteg tejszínhabbal egészítettem ki. 

Hogy a sóskaramell-mousse édességét kiegyensúlyozzam, kakaós fánkocskákat készítettem. A roppanós réteget pedig kakaóbabliszttel (finomra őrölt kakaóbabbal) turbóztam fel, így extra ropogós lett, ami gyönyörű ellenpontja a habos mousse-nak.

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

Ropogós réteg (craquelin):

- 45 g liszt átszitálva

- 15 g finomra őrölt kakaóbab

- 50 g porcukor

- 50 g hideg vaj

Égetett tészta:

- 100 g víz

- 100 g vaj

- fél tk. porcukor

- fél tk. só

- 90 g liszt

- 10 g holland kakaópor

- kb. 2,5 tojás

Sóskaramell-mousse:

- 200 g hideg tejszín

- 140 g forró tejszín

- 200 g világos nádcukor

- 40 g akácméz

- 2 lap zselatin

- nagy csipet füstölt Maldon só

Tejszínhab:

- 200 g habtejszín

- 1 ek. porcukor

- fél rúd vanília

- 1 cs. habfixáló

A sóskaramell-mousse-t érdemes akár egy nappal korábban elkészíteni, így pont jó lesz az állaga, mire be kell tölteni a fánkokat. Először érdemes minden hozzávalót kézközelbe készíteni, mert gyorsan kell majd dolgozni a karamellel. A nádcukrot sötét borostyánszínűre karamellizálom, néha-néha megkeverve. Ekkor óvatosan hozzáadom a mézet, majd apránként a forró habtejszínt is hozzákeverem - vigyázzunk, mert ekkor fröcskölhet a karamell! Ha nem volt elég forró a habtejszín, és itt-ott visszaszilárdult a karamell, tegyük vissza a tűzhelyre, és alacsony lángon, kevergetve olvasszuk fel. Ekkor lehúzom a tűzről, majd az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat feloldom benne, és belekeverem a sót is. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni, néha megkeverve. Végül a hideg tejszínt habbá verem, és két részletben a karamellhez forgatom. A kész sóskaramell-habot egy éjszakára hűtőbe teszem, hogy megszilárduljon.

A ropogós réteghez a hozzávalókat kézzel összemorzsolom vagy egy S-késes aprítógépben morzsásra aprítom. Utána gyors mozdulatokkal összegyúrom. Ha nem állna össze, nagyon kevés hideg vizet adjunk még hozzá. A kész tésztát alufóliába csomagolom, és jó fél órára hűtőbe teszem. Utána két sütőpapír között a lehető legvékonyabbra nyújtom. Felhasználásig hűvös helyre (hűtőbe) teszem.

Jöhet az égetett tészta. A vizet, a vajat, a sót és a porcukrot egy lábasba kimérem, majd forrásig melegítem. Közben kimérem a lisztet és a kakaóport, és hozzáadom a vizes-vajas részhez, mikor felforrt. Gyors mozdulatokkal összekeverem. A massza pár pillanat alatt összeáll, elválik az edény falától. Ekkor még egy-két percig tovább keverem, majd leveszem a tűzről, és kicsit hűlni hagyom. Három tojást felverek, és egy elektromos mixer segítségével fokozatosan adagolom a tésztához: mindig csak egy keveset keverek bele, közben figyelem a tészta állagát. Akkor jó, amikor már összeáll, könnyen keverhető, habzsákkal adagolható állagú, de még nem folyós-terülős, mert akkor laposak lesznek a fánkok. Ezt az állagot kb. két és fél tojás hozzáadása után értem el, de ez nyilván függ a tojások méretétől.

A kész égetett tésztát sima csöves habzsákba töltöm, és sütőpapírral bélelt tepsire kis halmokat adagolok belőle egymástól kb. 3-4 cm távolságra. A kinyújtott omlós tésztából kör alakú kiszúróval kis korongokat szaggatok, és mindegyik fánk tetejére ráültetek egyet. 

Sütés előtt

A fánkokat 180 fokra előmelegített sütőben sütöm 15 percig, majd 150 fokon további 15-20 percig. Az első sütési fázisban semmiképp se nyissuk ki a sütőajtót, különben összeesnek a fánkok. Onnan tudjuk, hogy készen vannak a fánkok, hogy az aljuk kongó hangot hallat, amikor megkocogtatjuk. A kész fánkokat hagyjuk kihűlni.

A tejszínhabos réteghez a tejszínt a porcukorral, a vaníliarúd magjaival és a habfixálóval kemény habbá verjük. 

A betöltéshez a fánkok tetejét fűrészes késsel levágjuk, nagyjából a ropogós réteg vonalában. A sóskaramell-mousse-t csillagcsöves habzsákba töltjük, majd a fánkok aljába adagoljuk. Ezután a tejszínhabot szintén csillagcsöves habzsákkal a mousse-rétegre adagoljuk. Végül a fánkok tetejét a tejszínhabrétegre ültetjük.

Mint általában az éclair-re és a képviselőfánkra, erre is igaz, hogy frissen, betöltés után nem sokkal a legfinomabb. 

Banánmousse & sóskaramell-mousse szelet

Ezt a desszertet tulajdonképpen két desszertből, illetve azok "maradékaiból" gyúrtam egybe. A Vidék Íze magazin felkérésére ugyanis három süteményt készítettem az áprilisi számba, a receptek elkészítése-tesztelése közben pedig kimaradt egy kevés piskóta, egy kevés kétféle mousse-ból, és már össze is állt fejben egy újabb desszert. Amit persze a legnagyobb rohanás közepette is muszáj volt összeraknom.

Sütik a Vidék Íze magazin áprilisi számából - a két szélsőből született a szelet

A desszert a kókusz-banán-karamell jól bevált, klasszikus ízhármasára épül. Az alapja egy kókuszos-mandulás financier-jellegű piskóta, erre került egy kókuszos-mandulás ropogós réteg, ami jó kis kontrasztot alkot a banánmousse habos-légies állagával. A banánmousse tetejére habrózsák formájában került a nagy kedvencem, a sóskaramell-mousse, majd az egész desszertet egy fényes, struktúrafólián mintázott roppanós csokilap koronázza meg. Tehát a kétféle mousse-t kétféle roppanós textúra egyensúlyozza ki - ha tudnék verset írni, ez minimum egy szonett lenne szerintem... :)

Hozzávalók 8 szelethez:

Kókuszos-mandulás piskóta:

- 60 g tojásfehérje

- 35 g nádcukor

- 30 g porcukor

- 25 g darált mandula

- 10 g kókuszreszelék

- 30 g liszt

- 60 g olvasztott vaj

Kókuszos-mandulás ropogós:

- 50 g fehér csokoládé

- 15 g mandulakrém (vagy helyette mandulapraliné ugyanígy készítve, csak mandulából)

- 20 g karamellizált ostyatöret (vagy helyette cornflakes)

- 20 g kókuszreszelék

Banánmousse:

- 120 g érett banán (héj nélkül mérve)

- fél citrom leve

- 20 g porcukor

- másfél ek. víz

- másfél lap zselatin

- 170 g habtejszín

Sóskaramell-mousse:

- 100 g cukor

- 70 g forró +100 g hideg habtejszín

- 20 g akácméz

- nagy csipet füstölt Maldon só

- 1 lap zselatin

Csokilapok:

- kb. 100 g étcsokoládé

- struktúrafólia

A kókuszos-mandulás piskótával kezdem. A vaj kivételével az összes hozzávalót alaposan összekeverem, majd fokozatosan, adagonként hozzádolgozom az olvasztott vajat is. A masszát egy órára hűtőbe teszem. A hűtés után a tésztát sütőpapírral bélelt tepsin szűk egy cm vastagságban kikenem, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8-10 perc alatt megsütöm. A desszert összeállításához négy darab, 7,5 x 7,5 cm-es négyszög alakú desszertgyűrűt használtam, így az egyik ekkora  szögletes desszertgyűrűvel négy négyzetet szúrok ki a kész piskótalapból.

A ropogós réteghez a fehér csokoládét megolvasztom, majd belekeverem az összes többi hozzávalót. Ezzel a masszával vékonyan megkenem a négy piskóta-négyzetet.

A banánmousse-hoz a citromlét, a vizet és a porcukrot forrásig melegítem, majd ebben feloldom az előzőleg vízbe áztatott, és alaposan kicsavart zselatinlapokat. A banánt a zselatinos folyadékkal együtt pürésítem. A tejszínt habbá verem, majd két részletben a banános részhez forgatom. 

A szögletes desszertgyűrűk aljába teszek egy-egy, ropogós réteggel megkent piskóta-négyzetet. Erre adagolok banánmousse-t minden desszertgyűrűbe: annyit, hogy a mousse kb. dupla olyan magas réteget alkosson, mint a piskóta. (Lehet, hogy valamennyi banánmousse kimarad, azt nyugodtan pohárba lehet tenni külön, el fog fogyni magában is!)

A sóskaramell-mousse-hoz érdemes mindent előkészíteni, mert a karamellel gyorsan kell dolgozni. A 70 grammnyi tejszínt forrásig melegítem, és igyekszem felhasználásig melegen tartani. A cukrot néha-néha megkeverve karamellizálom: egészen mély borostyánszínűre érdemes karamellizálni, hogy karakteres íze legyen a mousse-nak. Ha készen van a karamell, lehúzom a tűzről, hozzáadom óvatosan a mézet (vigyázat, kicsit fel fog habzani!), majd a 70 g forró forró tejszínt folyamatos keverés mellett szintén hozzáadom. Egyneművé keverem, majd belekeverem a sót is, végül pedig feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat. Szobahőmérsékletűre hűtöm: közben néha át kell keverni, hogy ne bőrösödjön be a teteje. A 100 g hideg habtejszínt habbá verem, és két részletben a karamelles részhez forgatom. A kész mousse-t egy éjszakára hűtőbe teszem.

A csokilapokhoz az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd vékonyan kikenem struktúrafóliára (vagy sima írásvetítő fóliára). Megvárom, hogy a csokoládé elkezdjen dermedni: már szilárduljon, de még ne legyen teljesen szilárd-törős. Ekkor egy négyzet alakú, szintén 7,5 x 7,5 cm-es desszertgyűrűvel négy négyzetet szúrok ki, és ezeket félbevágom késsel. Hagyom, hogy a csokoládé teljesen megszilárduljon, ekkor óvatosan lehúzom a strukúrafóliát a csokoládéról: nyolc téglalapot fogok kapni.

Másnap jöhet az összeállítás. A desszertgyűrűket hajszárítóval óvatosan körbemelegítem, és lehúzom a desszertekről. A desszerteket félbevágom: így nyolc szeletet fogok kapni. A sóskaramell-mousse-t csillagcsöves habzsákba töltöm, és minden szelet tetejére két sorban habrózsákat nyomok belőle. A habrózsák tetejére illesztem a kész csokilapokat.

Sós karamellás & kesudiós sajttorta

A sós kesudió mindig is nagy kedvencem volt, különösen ha a másik gyengémmel, a sós karamellával találkozik. Ezzel az ízkombóval már macaront is készítettem: enyhén pörkölt, füstölt Maldon sós kesudióra cseréltem a mandulaliszt nagy részét a héjban, a töltelék pedig egy csepp sós karamella volt, körbevéve banános étcsokoládé-ganache-sal.

Textil: Kósagabi; lelőhelye a szuper Portéka Gasztro.

A kesu & sós karamell kombót most klasszikus cheesecake-ben, azaz sajttortában próbáltam ki. Általában a francia desszertek állnak közel a szívemhez, de a sajttorta kivétel, az bármikor jöhet: nyáron savanykás piros bogyós gyümölcsökkel, télen mézeskalácsfűszeres keksszel és vörösboros, fűszeres szilvalekvárral, hűvös tavaszi estékre pedig jól jön szerintem egy tisztességes adag sós karamellel :) A kekszes alaphoz sós kesudiós omlós kekszet sütöttem: igen, tudom, hogy perverz dolog csak azért kekszet sütni, hogy aztán összetörjük a torta aljához, de higgyétek el, megéri! Egyébként a keksszel érdemes vigyázni, magában is isteni, nagyon gyorsan párolog! A sós karamellszószt pedig már többször teszteltem, szerintem ízre és állagra is szuper.

Tehát először elkészítjük a kesus omlós kekszet.

Kesus omlós keksz

Hozzávalók:

- 100 g liszt

- 75 g hideg vaj

- 35 g pörkölt, sós kesudió finomra darálva

- 20 g porcukor átszitálva

- 1 tojássárga

- egy csipet füstölt Maldon só

A lisztet, a darált kesudiót, a porcukrot a kockákra vágott hideg vajjal összemorzsolom. Hozzáadom a tojássárgát is, és összeállítom a tésztát. A kész omlós tésztát alufóliába csomagolva hűtőbe teszem egy órára.

A tésztát lisztezett felületen kb. 3-5 mm vastagra nyújtom, majd tetszőleges kiszúróval kiszaggatom. A kiszaggatott kekszeket sütőpapírral bélelt tepsire teszem, meghintem egy kevés füstölt Maldon sóval, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 7 perc alatt megsütöm: akkor jó, amikor épphogy elkezdene a kekszek széle színesedni. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni a kekszeket.

Ha kész a keksz, jöhet a sajttorta!

Hozzávalók egy 18 cm-es tortához:

Kekszes alap:

- 120 g kesus omlós keksz

- 30 g sós kesudió durvára törve

- 55 g olvasztott vaj

Sajtkrémes rész:

- 400 g sajtkrém (pl. Philadelphia, de Lidl saját márkás is tökéletes)

- 80 g nádcukor

- 1 ek. liszt

- egy rúd vanília magjai

- 1 bionarancs héja (elhagyható)

- 50 g tejföl

- 2 tojás

Sós karamellszósz:

- 150 g cukor

- 100 g habtejszín

- 30 g méz

- 45 g vaj

- egy nagy csipet füstölt Maldon só

A kekszes alaphoz az omlós kekszet mozsárban vagy aprítógépben morzsásra töröm. Az olvasztott vajat összekeverem a kekszmorzsával és a durvára vágott kesudióval, majd elegyengetem egy 18 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában. 165 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöm, majd hagyom kicsit hűlni.

A sajtos részhez az összes hozzávalót összedolgozom egy botmixer segítségével. A krémet a kekszes alapra öntöm, és 165 fokra előmelegített sütőben kb. 50 percig sütöm. Én addig szoktam sütni, míg egy-két pici barna pötty meg nem jelenik a sajtos rétegen. Ekkor lekapcsolom a sütőt, és félig kinyitom a sütőajtót, így hagyom hűlni egy órán keresztül. Ekkor kiveszem a sütőből, majd egy éjszakán keresztül hűtőben hűtöm.

A sós karamellszószhoz érdemes mindent előkészíteni kimérve, mert gyorsan kell majd dolgozni. A cukrot elkezdem karamellizálni, miközben a tejszínt forrásig melegítem. A cukrot egészen sötét borostyánszínűre karamellizálom, majd lehúzom a tűzről, és belekeverem a mézet, majd a forró habtejszínt is. Vigyázat, kicsit fel fog habozni! Végül belekeverem a vajat és a sót is. 

A karamellkrémet ráönthetjük a tortára, vagy tálalhatjuk külön, öntetként is a szeletekhez.

A képeken látható gyönyörű virágmintás fehér kerámiatálért köszönet Lantos Judit keramikusnak!

Karácsonyi kekszek sütipecséttel

Kerámia kiegészítők: Lantos Judit Kerámia

Idén elég korán elkezdtem hangolódni a karácsonyra, így nemrég készítettem néhány tesztadagot karácsonyi kekszekből is. A kekszpecséttel díszített kekszekhez mindenképpen olyan alapreceptre van szükség, ami nem tartalmaz sütőport, így szépen meg fog maradni a minta a kekszeken. Ehhez tökéletes a klasszikus omlós tészta, amely lisztből, vajból és cukorból áll, esetleg tojással kiegészítve. Én szeretem, ha a liszt egy része helyett valamilyen darált olajos mag (dió, mandula, mogyoró stb.) kerül a tésztába; fűszerezéssel, egy-két extra hozzávalóval pedig tovább turbózható az omlós kekszünk. 

Én most két változatot készítettem. Az egyikhez matcha teaport használtam - mióta Párizsban jártam októberben, rákattantam a matchára. A matchához nagyon-nagyon jól passzolnak a különböző citrusfélék, így bátran mehet hozzá narancs, citrom vagy lime héja (kezeletlen citrusokat használjunk!). Én még japán sansho borsot (szintén párizsi szerzemény) tettem a matchás kekszhez -  a sansho egy nagyon citrusos borsféle, így nagyon jól passzolt ehhez az ízvilághoz.

A másik kekszváltozat kakaós-törökmogyorós lett. Ebből készült egy töltetlen verzió, ahol mézeskalácsfűszer került a tésztához. A töltött verziónál pedig Donum Terrae mogyorókrémmel készítettem egy nagyon mogyorós csokikrémet, amelyet kis Maldon sóval és tonkababbal turbóztam fel.

A kekszekhez a Tchibo téli kekszpecsét-készletét használtam, illetve a "Nanni, képekbe öntött szavak" karácsonyi pecsétjét. A posztban látható gyönyörű kerámia tálkákat köszönöm Lantos Judit keramikusnak!

1) Matcha & lime kekszek

Hozzávalók:

- 100 g liszt

- 75 g hideg vaj

- 35 g darált mandula

- 30 g porcukor átszitálva

- fél rúd vanília kikapart magjai

- 1 kezeletlen lime héja

- 1,5 tk. matcha por

- 4-5 szem japán sansho bors, mozsárban összetörve (elhagyható)

- 1 tojás sárgája

A hozzávalókat a tojás sárgáját kivéve egy keverőtálba kimérem, és összemorzsolom. Hozzáadom a tojás sárgáját is, és összeállítom a tésztát. Jó gyúrhatónak kell lennie, ami már nem tapad a kezünkhöz. Ha még nem áll össze, pici tejfölt lehet hozzáadni, ha nagyon ragadna, egy kevés lisztet. Alufóliába csomagolva egy órára hűtőbe teszem a tésztát. 

Lisztezett felületen kb. 4 mm vastagra nyújtom. A sütipecsételésnél szerintem érdemes először a pecsétet belenyomni a finoman lisztezett tésztába, majd utólag körbevágni vagy kiszúrni a kekszet, ugyanis a pecsételéskor még terül a tészta a nyomás hatásra valamennyit. Ha kerek sütipecsétet használok, akkor megfelelő méretű kerek kiszúróval szúrom ki utána a kekszet (vagy pl. üvegpohár is jó hozzá, ha nincs éppen megfelelő méretben kiszúrónk), ha pedig szögletes kekszeket készítek (betűnyomdával vagy pl. itt a posztban a "Boldog karácsonyt" feliratú pecséttel), akkor a pecsételt tésztát utólag vágom ki szögletesre egy cakkos derelyevágóval. (A Tchibós pecsét ilyen szempontból nagyon felhasználóbarát, mert a pecsétekhez járt egy méretben tökéletesen illeszkedő műanyag kiszúró is: kiszúrjuk a kekszet, majd a kiszúró felemelése nélkül belepecsételünk - a kiszúró megakadályozza, hogy terüljön a tészta a pecsételéskor. Végül lehúzzuk a pecsétet, majd a kiszúrót is a kekszünkről.)

A kész kekszeket sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, majd 175 fokra előmelegített sütőben kb. 7-10 perc alatt megsütöm. Akkor jó a keksz, amikor épphogy elkezdene aranybarnára váltani a szélén. Hagyom a tepsin kihűlni a kekszeket (a sütőből kivéve még puhábbak, majd ahogy kihűlnek, ropogósabbak-omlósabbak lesznek), majd légmentesen záró dobozban tárolom.

2) Kakaós-mézeskalácsfűszeres-mogyorós kekszek

Pecsét: Nanni, képekbe öntött szavak

Hozzávalók:

- 90 g liszt

- 10 g raw, azaz speciálisan fermentált, alkalizálatlan kakaópor (vagy helyette holland kakaópor)

- 75 g hideg vaj

- 35 g darált törökmogyoró

- 30 g porcukor átszitálva

- 1 kk. mézeskalácsfűszer

- 1 tojás sárgája

Ugyanúgy készül, mint a fent leírt matchás kekszek, csak a liszt egy részét kakaóporral cseréltem, a mandula helyett pedig törökmogyorót használtam hozzá. A fűszerezése már a közeledő ünnepeket idézi meg :)

3) Töltött mogyorós-tonkababos kekszek

Hozzávalók:

Keksz:

Ugyanúgy készült, mint a fenti kakaós keksz, csak a mézeskalácsfűszert kihagytam belőle.

Csokis mogyorókrém:

- 80 g étcsokoládé

- 40 g 100%-os törökmogyorókrém (Donum Terrae)

- egy csipet Maldon só

- egy kevés reszelt tonkabab

A kekszet ugyanúgy készítem el, mint a matchás verziót. Ebben az esetben elég minden másodikat kekszpecséttel díszíteni.

A töltelékhez a csokoládét mikróban vagy vízgőz fölött megolvasztom, majd belekeverem a mogyorókrémet, a sót és a reszelt tonkababot. Hagyom egy kicsit állni szobahőmérsékleten, majd amikor már jól adagolható lesz, ahogy az étcsokoládé szilárdul, összeragasztom kettesével a kihűlt kekszeket a krémmel.

Kókuszos - karamellizált fehér csokis szelet

Volt még egy adag házilag karamellizált fehér csokim készen, így ehhez próbáltam valamilyen sütit kitalálni a hétvégén. Azt tudtam, hogy a karamellizált fehér csokiból mousse-t szeretnék készíteni - ezt végül tonkababbal és egy kevés füstölt Maldon sóval fűszereztem. A karamellizált fehér csokihoz végül a kókuszt társítottam: a Desszert.Neked-nél tanult financier-receptet alakítottam át ehhez úgy, hogy olajos magvak helyett kókuszlisztet és kókuszreszeléket használtam vegyesen. A díszítésre már sajnos nem nagyon maradt időm, elég minimál lett, akinek több ideje lesz rá, javaslom a kókusztuile-t hozzá: ugyanúgy készül, mint itt a fagyis kosárkák, csak aztán nagyobb darabokra törném kézzel a díszítéshez. 

Hozzávalók 8 adaghoz:

Kókuszos piskóta:

- 120 g tojásfehérje (kb. 4 tojásból)

- 70 g cukor

- 70 g porcukor átszitálva

- 40 g kókuszliszt

- 30 g kókuszreszelék

- 60 g liszt átszitálva

- 120 g olvasztott vaj

Mousse:

- 140 g tej

- 2 tojássárgája

- kb. fél tonkabab

- 200 g karamellizált fehér csokoládé

- 2 lapzselatin

- 200 g habtejszín

- egy csipet füstölt Maldon só (vagy más jó minőségű só)

Glazúr:

- 100 g étcsokoládé

- 90 g habtejszín

- 2 tk. akácméz

- díszítéshez kókuszreszelék

Először a kókuszos piskótát készítem el. A hozzávalóit az olvasztott vaj kivételével kézi mixer segítségével összedolgozom, majd több részletben hozzákeverem az olvasztott vajat is. A tésztát egy órára hűtőbe teszem. A hűtés után a tésztát szűk 1 cm vastagságban kikenem egy sütőpapírral bélelt gáztepsire. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 9-10 perc alatt megsütöm. Én négy darab 7,5x7,5 cm-es szögletes desszertgyűrűt használtam a desszert összeállításához. Az egyik szögletes desszertgyűrű segítségével összesen 8 darab 7,5x7,5 cm-es négyzetet szúrok ki a kókuszos piskótából.

A mousse-hoz a tojássárgákat a tejjel összekeverem, belereszelem a tonkababot, majd alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem (maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítem). Ekkor feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, alaposan kicsavart zselatinlapokat, majd beledobom az apróra darabolt karamellizált fehér csokit és egyneművé keverem. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni. A habtejszínt habbá verem (nem kell teljesen keményre, csak már legyen tartása), majd két részletben a csokis krémhez forgatom, végül belekeverem a sót is. A mousse-t hűtőbe teszem, és megvárom, hogy szilárdulni kezdjen: akkor jó, amikor már van tartása, de még jól adagolható.

Ekkor jöhet a desszert összeállítása. A desszertgyűrűk aljába teszek egy-egy kókuszos piskótalapot, majd erre adagolok kb. 3-4 ek. mousse-t, rá ismét piskóta jön, végül megint mousse. Egy éjszakára hűtőbe teszem a desszerteket.

Másnap elkészítem a glazúrt. A tejszínt a mézzel forrásig melegítem, majd beledobom az apróra vágott étcsokoládét, és egyneművé keverem. Elosztom a desszertek tetején, majd egy jó órára visszateszem a hűtőbe a desszerteket. Amikor elkészültek, hajszárítóval körbemelegítem a desszertgyűrűket, majd óvatosan lehúzom a desszertekről. Félbevágom (én sajnos túlzottan sietve vágtam félbe, a glazúr még nem volt tökéletesen szilárd, így nem lett olyan szép a vágás felülete), majd díszítem kókuszreszelékkel vagy a bevezetőben említett kókusztuile-lel.

Tipp: Ha nincs desszertgyűrűnk, akkor 18 cm-es tortaformában tortát is készíthetünk. A kókuszos piskótánál megadott mennyiségek három 18 cm-es piskótalapra elegendőek, tehát vagy vegyük a piskóta mennyiségének kétharmadát és süssünk két lapot, vagy az eredeti mennyiségekkel süssünk három lapot - az utóbbi esetben a második mousse-rétegre kerülni fog még egy piskótalap is a glazúr előtt. A receptben megadott mennyiségek a mousse és a glazúr esetében elegendőek lesznek a 18 cm-es tortához is.

Karamellizált fehér csokis blondie kakaóbabtörettel

Ahogy korábban is írtam, a blog picit más irányt vesz, ennek szellemében most egy sütireceptet hoztam - amiből természetesen nem hiányozhat a csokoládé :) A brownie "testvére," a blondie, azaz a kis szőke klasszikusan fehér csokoládéval készül. Mivel nem vagyok nagy fehér csokis, eddig nem is izgatott különösebben, hogy kipróbáljam ezt a süteményt. Na de aztán beugrott, hogy a nagy kedvencemmel, a karamellizált fehér csokival kellene tennem egy próbát! A blondie nagyon jól működött a házilag karamellizált fehér csokival, nagyon jó szaftos lett az állaga, és a karamelles íz is jól érződik rajta. A blondie-t én kakaóbabtörettel és füstölt Maldon sóval egészítettem ki: ezek szépen kiegyensúlyozzák a süti alap édességét, illetve a kakaóbabtöret izgalmasan ropogóssá is teszi a textúráját.

Hozzávalók kb. 9-12 nagyobb kockához:

- 115 g vaj

- 100 g nádcukor

- 115 g karamellizált fehér csokoládé

- 2 tojás

- 140 g liszt

- 1 tk. sütőpor

- kb. 30-40 g kakaóbabtöret

- kb. 1 kk. füstölt Maldon só (vagy helyette fleur de sel vagy jó minőségű tengeri só)

A vajat, a nádcukrot és a karamellizált fehér csokoládét összeolvasztom mikróban vagy vízgőz felett. Mikor már szobahőmérsékletűre hűlt, hozzádolgozom egyenként a tojásokat is kézi habverő segítségével. A lisztet összekeverem a sütőporral és a só felével, majd a csokis masszához forgatom. A blondie tésztáját kb. 20x20 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőtálba simítom. A tetejét alaposan megszórom kakaóbabtörettel, és rászórom a maradék sót is. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm, míg enyhén aranybarnás színt nem kap a teteje. Megvárom, hogy teljesen kihűljön, majd kockákra vágom.

A blondie arányaihoz a kiindulás David Lebovitz receptje volt, amit aztán arányaiban is több helyen alaposan megvariáltam, pl. a cukor mennyiségét kb. 60%-kal csökkentettem - így is éppen elég édes lett.

David Lebovitz: The Perfect Scoop. Ice Creams, Sorbets, Granitas, and Sweet Accompaniments. New York, 2009. (Blondies, 222. oldal)

Csokoládéfagylalt #2: sorbet

A klasszikus, főzött csokoládéfagylalt után jön a második alapváltozat, a vízzel készült csokoládésorbet. Ugyanúgy, ahogy a vízzel készült forró csokoládénál, ennél is hatványozottan fontos, hogy jó minőségű legyen a csokoládé, hiszen itt már nem fedi el a tej és a tejszín a krémességével a kisebb szépséghibákat. A jó minőségű(!) sót pedig itt sem érdemes lespórolni!

Hozzávalók kb. 3 adaghoz:

- 80 g nagyon jó minőségű étcsokoládé

- 40 g kókuszcukor (vagy barna nádcukor)

- 20 g glükózszirup vagy akácméz

- 300 g víz

- Maldon só (vagy fleur de sel)

A vizet, a kókuszcukrot és a glükózszirupot forrásig melegítem, majd addig melegítem tovább, míg a cukor el nem olvad. Ekkor beledobom az apróra vágott csokoládét, és kézi habverővel egyneművé keverem. A sorbet-alapot teljesen kihűtöm.

Miután az alap kihűlt, fagylaltgépben kifagyasztom, és csak a kifagyasztás legvégén adom hozzá a sót. Ekkor akár habzsákkal is tudjuk adagolni, és szerintem ilyenkor a legjobb az állaga megenni is.

Ha nincs fagyigépünk, kb. félóránként keverjük át botmixerrel, majd az utolsó keverés után sózzuk.

A tavalyi kedvencemet, a barnasörös csokoládésorbet-t is érdemes kipróbálni!

Diófagyi kávékaviárral

Nemrég láttam egy nagyon szuper videót egy desszertről, ami tényleg food porn a javából, érdemes megnézni ide kattintva. A desszert pedig mangóhab volt kávékaviárral. A kávékaviár a videóban a molekuláris gasztronómia egyik jellegzetes eljárásával, szferifikációval készült: ennek a lényege, hogy folyadékokból kicsi, kaviárra emlékeztető gömböket, szférákat lehet készíteni különféle vegyületek reakciója révén. Erről bővebben pl. itt lehet magyarul olvasni. A szferifikációról olvasgatva találtam azonban egy olyan módszert a SprinkleBakes blogon, aminek a segítségével hasonló kaviárt készíthetünk folyadékokból, de nem kell hozzá egy fél laboratórium, csak némi zselatin. Az eljárás nagyon egyszerű: tulajdonképpen kávézselét készítünk a kávéból, de a zselatinos kávét egy pipetta vagy adagoló flakon segítségével cseppenként adagoljuk a nagyon-nagyon alaposan lehűtött olajba, így a zselatin rögtön köt, és a cseppekből lesznek a kávékaviárok. Egy különbség azért van a szferifikációval készült kaviárokhoz képest: itt tulajdonképpen zselatingömböket készítünk, míg a molekuláris gasztronómia kaviárjai belül folyékonyak maradnak, és egy bőrszerű réteg veszi körül őket. Ennek ellenére a zselatinnal készült kaviárok is nagyon jól használhatók díszítésre, illetve egy-egy desszertet a textúrájukkal ugyanúgy izgalmassá, változatossá tudnak tenni. És nem utolsó sorban jó móka a kis kaviárokat készíteni :)

Én most diófagyihoz készítettem a kávékaviárokat - nagyon jó párost alkottak! A diófagyihoz pedig kipróbáltam a Donum Terrae diókrémjét, amivel nagyon selymes, krémes lett a diófagyim. Készítettem még egy kis adag sós diógrillázst is, hogy legyen egy kis ropogósság a fagyiban.

Hozzávalók:

Diófagyi:

- 3 tojássárgája

- 40 g kókuszcukor (vagy barna nádcukor)

- 20 g glükózszirup/akácméz

- 300 g tej

- 100 g habtejszín

- 70 g diókrém

- 2 ek. whiskey

Diógrillázs:

- 2 ek. cukor

- 30 g dió

- egy csipet füstölt Maldon só

Kávékaviár:

- 2 tk. porzselatin

- 1,5 ek. hideg víz

- 45 g eszpresszó

- dióolaj

- víz és jégkockák

- 1 ek. só

A diófagyihoz a tojássárgákat a kókuszcukorral és a mézzel/glükózzal összekeverem, majd hozzáadom a tejet is. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem a tojásos-tejes krémet: maghőmérőn mérve kb. 80-82 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a krém már határozottan bevonja a fakanál hátát, és meglátszik rajta, ha végighúzzuk a mutatóujjunkat. Ekkor belekeverem a diókrémet kézi habverő segítségével, majd a habtejszínt és a whiskey-t is hozzáadom. A fagyialapot teljesen kihűtöm.

A sós diógrillázshoz a cukrot karamellizálom, majd belekeverem a durvára tört diót és a füstölt Maldon sót, majd sütőpapírra terítem. Ha kihűlt, aprítógéppel vagy sodrófával durvára aprítom.

A fagyialapot fagyigépben kifagyasztom, a diógrillázst pár perccel azelőtt adom hozzá, hogy készen lenne a diófagyi. Ha nincs fagyigépünk, keverjük át többször botmixerrel, és az utolsó átkeverés után adjuk hozzá a diógrillázst.

A kávékaviárhoz a zselatint egy kis tálba adagolom, rámérem a vizet, majd ráöntöm a kimért, forró eszpresszót, és addig keverem, míg a zselatin tökéletesen fel nem oldódik. Hagyom nagyjából szobahőmérsékletűre hűlni, majd pipettába vagy adagoló flakonba töltöm. Szükség van még olajra, amit előtte egész éjszakán át hűtöttünk. Én pirított dióból készült olajat használtam, ami még a diófagyihoz is passzolt. A lehűtött olajat egy tál jégkockával is hűtött vízbe állítom, amiben előzőleg feloldottam az egy evőkanálnyi sót (ez segít nagyon hidegen tartani az olajat). Ebbe csepegtetem lassan a zselatinos kávét: nekem kb. három cseppentésből áll össze egy kaviár, ami szépen lesüllyed az olaj aljára. Amikor már megtelt a tál kávékaviárral, szűrővel óvatosan kiszedem a kész kaviárokat, és folytatom utána a csepegtetést. A kávékaviárok készítéséről videót is lehet látni a SprinkleBakes oldalon.

Végül a diófagyit a kávékaviárral tálalom.

Csokoládéfagylalt #1: a főzött változat

Két dolog kell szerintem egy tökéletesen finom csokifagyihoz: kiváló minőségű csokoládé és valamilyen finom sófajta (pl. Maldon vagy fleur de sel), ami nagyon szépen kiemeli az ízeket. És ezt abszolút tapasztalatból mondom, ugyanis a múltkor véletlenül kihagytam a sót a csokifagyimból, és gondoltam, hogy majd utólag sózom a már kiszedett gömböt. Lényeg a lényeg, az első adagnál elfelejtettem, a másodiknál már nem, és összekóstolva a kettőt tényleg lehet érezni, hogy ég és föld a különbség!
Ebben a posztban egy abszolút alap csokifagyi-receptet osztok meg: a klasszikus, főzött tojásos-tejes-tejszínes alappal készült változatot, amelyet kakaóbabgrillázzsal turbóztam fel - nagyon jót tesz az a kis ropogósság a textúrájának!

Hozzávalók:

Fagyialap:

- 3 tojássárgája

- 40 g kókuszcukor (vagy barna nádcukor; ízlés szerint növelhető a mennyisége; illetve ha nem 100%-os csokoládét használunk, akkor csökkenthető)

- 25 g glükózszirup/akácméz

- 80 g lehetőleg 100%-os, kiváló minőségű csokoládé (nálam Szántó Tibor 100%-os étcsokoládé blendje forró csokoládéhoz)

- 250 g tej

- 200 g habtejszín

- jó nagy csipet Maldon só (vagy fleur de sel)

Kakaóbab-grillázs:

- 2 nagy ek. cukor

- 25 g egész kakaóbab durvára törve vagy kakaóbabtöret

A tojássárgákat a kókuszcukorral és a glükózsziruppal/akácmézzel összekeverem, majd hozzáadom a tejet, és alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem. Maghőmérőn mérve kb. 80-82 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a tojásos-tejes keverék már határozottan bevonja a fakanalat, és ha végighúzzuk rajta az ujjunkat, látszani fog a nyoma. Ekkor hozzáadom a csokoládét, és kézi habverő segítségével egyneművé keverem. Végül hozzákeverem a tejszínt és a Maldon sót is.A fagyialapot teljesen lehűtöm.

A kakaóbab-grillázshoz a cukrot karamellizálom. A karamellbe belekeverem a kakaóbabtöretet, majd kiterítem egy darab sütőpapírra, és hagyom kihűlni. Ekkor sodrófa vagy aprítógép segítségével durvára töröm.

A fagyialapot fagylaltgépben kihűtöm. A keverés végén adom csak hozzá a kakaóbab-grillázst. Ha nincs fagyigépünk, akkor jó félóránként keverjük át botmixerrel, hogy a képződő jégkristályokat összetörjük, majd az utolsó átkeverés után adjuk hozzá a kakaóbab-grillázst.

***

És ha még tovább szeretnénk fokozni az élvezeteket - márpedig miért ne szeretnénk - akkor készítsünk sós karamellszószt a kakaóbabgrillázsos csokifagyinkhoz!

A poszt utolsó három képét köszönöm Karsai-Diamant Líviának (fotós oldala: Photoszíntézis; Flickr-albuma itt), akivel egy nagyon jó hangulatú fagyis fotózáson ünnepeltük meg a majálist :)

Fotó: Karsai-Diamant Lívia - Photoszíntézis

Hozzávalók:
- 100 g cukor
- 70 g habtejszín
- 20 g akácméz
- 30 g vaj
- fél kk. Maldon sópehely vagy fleur de sel

Fotó: Karsai-Diamant Lívia - Photoszíntézis

A karamellszószhoz a hozzávalókat érdemes előre kimérni és előkészíteni, mert gyorsan kell dolgoznunk vele. A tejszínt forrásig melegítjük, majd melegen tartjuk. A cukrot egészen sötétborostyán színűre karamellizáljuk, majd lehúzzuk a tűzről, és hozzáadjuk a mézet. Vigyázat, fröcskölhet! Ezután óvatosan hozzáadjuk a forró tejszínt is, és egyneművé kavarjuk. Ha részben visszaszilárdul a tejszín adagolásakor a karamell, akkor visszatesszük a tűzre és kevergetve visszaolvasztjuk. Végül hozzáadjuk a vajat és a sót, majd szobahőmérsékletűre hűtjük. Tálaláskor a fagyi tetejére öntünk belőle egy-egy becsületes adagot.

Fotó: Karsai-Diamant Lívia - Photoszíntézis