Sodor sziget és lakói

Bár sokáig úgy tűnt, sikerül elkerülni, néhány hónapja betört hozzánk is a Thomas őrület.
Időnként valóban őrület, ugyanis a (túlságosan is) sok helyen felbukkanó, egyes számot viselő kék mozdony és társai - khm, bocsánat, barátai -, bár elméletileg ugyanazon licensz alapján készültek, valahogy mégsem mindig egyformák. Mondhatnám azt is, a gyártók, rajzfilmkészítők, gyerekújság rajzolók csupán következetlenségükben következetesek.
Két különböző rajzfilmcsatornán, ugyanazzal a kék vagonnal hol Thomas, hol Thomás néven találkozunk ... már várom, mikor lesz belőle Tamás. A Sodor szigeti állomást igazgató pocakos, hétköznap is frakkot viselő, kopasz úr, hol Kövér Igazgató, hol Kövér Ellenőr ... lesz még belőle Pocak Úr is. A sziget elnevezése sem egyértelmű, ugyanis a szinkronrendezők még véletlenül sem beszélgetnek egymással, így hol Sodor, hol Szodor sziget ... És igen, lehet, hogy egy felnőttnek mindez nem tűnik fel, de egy nem egészen két és féléves apróságnak bizony szemet szúr. Mint ahogyan az is, hogy ugyanazon mozdonyok ütközője, attól függően, hol találkozunk velük, néhol szögletes, máshol kerek ... sőt, időnként van rajtuk ablak, másszor viszont nemes egyszerűséggel eltűnik ugyanaz az ablak ... Szóval őrület.
Szerencsére Manóban a kreativitást adó gének nagyon jól keveredtek a képzelőerőt biztosítókkal, így általában egy-egy történetbe ágyazva megmagyarázza a felnőttek felületessége miatti eltéréseket.

Sorakozik otthon jópár Thomas könyv, kirakós, kifestő és vannak mozdonyok, vagonok is, természetesen nincs meg Sodor sziget összes lakója (ezt már csak azért is nehéz lenne abszolválni, mert az újságokban, rajzfilmekben átlagosan naponta! feltűnik egy-egy újabb delikvens).
Manónak (és a tőlünk kapott, kitűnő nevelésének is :-) hála, nem kell attól tartanunk, hogy heves követelőzés tör ki, ha egy-egy bevásárláskor a gyerekosztály felé járva elénk bukkan egy-egy újabb mozdony, vagy, otthon még nem lévő (legtöbbször igen borsos árú) kiegészítő.
Manapónak köszönhetően, házi Sodor szigetünk mégis egyre bővül. Így hát a kocsiszín és a vasútállomás mellé készült Gordon hegy - ami olyan magas, és olyan meredek, hogy csak a legerősebb mozdony, alias Gordon tud felkapaszkodni rajta segítség nélkül -, és pár napja szélmalom és víztorony is.

Mindegyik elengedhetetlen alkotórésze sok-sok szeretet, türelem, kreativitás,

valamint, ezek mellett:

Gordon hegy - papírmasé, festék

papírmasé, a hegy anyaga

egy felfordított tál, műanyag zacskóval leborítva, a forma

miután kitapasztottuk a hegyet, egy vonalzóval érdemes kialakítani a síneket (vonalzót lapjával, határozott mozdulattal a papírmaséba nyomkodjuk); nagyjából egy hét száradás következik

teljes száradás után vízfestékkel lefestjük, "foltosra", hiszen a hegyek amúgy sem egyöntetű zöldek, így élethűbb lesz :-); a sínpárat fekete filccel felfestjük; máris roboghatnak a vonatok fel s le a hegyről

víztorony - karton, papírguriga, szívószál, festék, ragasztó

hogy a víztorony stabilan álljon, Manapó vastag kartonból talpat szabott; így a létrát is van hova letámasztani; a víztorony csövét egy szívószál adja; aki szomjas mozdony, mind idejöjjön!

szélmalom - műanyag palack, rizs, műanyag lapkák, festék, ragasztó, műanyag pezsgősdugó

a szélmalom törzse egy harmadba vágott műanyag palack; a lapátjait egy, a műanyag üvegbe beledolgozott, pezsgősdugó tartja, így a lapátok forgathatóak (a dugóval együtt); hogy stabilan álljon, a kis fekete műanyag dobozkát Manapó rizzsel töltötte meg, majd talpat ragasztott rá; a molnár bácsi, miután szorgalmasan megöntözte a szélmalom oldalára felfuttatott borostyánt, az ajtón bemegy és kikukucskál a szélmalom ablakán :-)

a legnagyobb elismerés, Manó őszinte és vidám mosolya :-)

Pillanatképek egy vasútállomás melletti, jól felszerelt tanyáról :-)

Élet a farmon - Manó pillanatok

Egy igazi farmhoz szántóföldek is tartoznak, és utak, ahol a traktorok közlekednek, egy tavacska, ahol az állatok isznak és fürdenek. Néha a traktorok is megfürdenek ugyanitt, elvégre a tisztaság fél egészség :-)

És kell karám, meg szélmalom. És egy piros teherautó.

De mindenekfölött Manó, aki elmélyülten rendezgeti az állatokat, épületeket, szénaboglyákat, tejeskocsit. Mert mindennek helye és meghatározott célja van a farmon.

S ha már vannak állatok, akkor bizony kell istálló is. Nem is akármilyen, de szép színes.

Mondjuk, itt legyen egy kicsit sárga.

Emma tehén és Béla bika Sára tyúkkal beszélgetnek. Kiscsikó és Gyula úr Kázmér kakassal tárgyal. Szellő paci másik Sára tyúk kiscsibéit nézi.

Az istállóhoz egy kartondoboz kell, olló vagy sniccer, ceruza, filctoll vagy zsírkréta. Jó adag türelem és kreativitás bőségesen.

Beköltözés a frissen készült istállóba.

Vasútállomás és mondókák - Manó pillanatok

Manó odavan a vonatokért. Mindenből lehet vonat. A reggeli rántottából és paprikából, az ebédre tálalt sűrű zöldségleves alkotórészeiből, de még az orrszíváshoz használatos kütyüből is.
Mozdonyok, vagonok, mindeniknek neve van s mindenik személyiség. Ami közös bennük, hogy csak szigorúan zárt alakzatban, mm pontosággal egymáshoz érve parkolhatnak. Sínek is vannak, "természetesen" a játékgyártóknak köszönhetően, még véletlenül sem illeszthetők össze más csomagból való vonatokkal - bár .., Manó könnyedén vette ezt az akadályt, s az a mozdony, amelyiknek a nyomtávja nem elég széles sínekhez, a sínek mellett robog, miközben vidáman fecsejészik a síneken ejjobogó kojjegával.
Ha elfáradnak, a vonatok a Manapó-gyártotta kocsiszínben pihenhetnek. S mostantól már nem kell megállás nélkül robogniuk az önmagába záródó síneken (vagy a szőnyeg széli csíkmintán, a járólap fúgázásán), hiszen készült számukra vasútállomás. Lokálpatriótákra jellemző módon, helyi vasútállomás - s ezzel városunk vasútforgalma is fellendülni látszik, hiszen nálunk egy óra alatt több vonat áll meg, s indul az állomásról, mint a valós életben egy egész nap alatt :-)



Megfázás

Randa dolog, senki nem szereti, felnőttnek is nyűg, hátha még a szenvedő alany egy akorka emberpalánta, mint Manó.
Szerencsére hősiesen küzd, literszámra issza a meleg, mézes-kakukkfüves hagymateát, a mézes tejet - tejet kétnaponta, a pár utcával odébb lakó Piros, Szarka, Zsófi és Zsuzsi tehenektől hozunk -, meg kejj töjölni baba ojját felkiáltással ötpercenként hozza a papírzsebkendőt és felnőtteket is megszégyenítő igyekezettel fújja kis nóziját.
Az éjszakák néha nyűgösek, csakúgy, mint az ebédet követő csendes pihenő-alvás utáni ébredés, ilyenkor még a csoki is keserű és semmi nem jó, úgy ahogy van, de ellenkezőleg sem lenne jó.
De a felsírós, pici baba korai hasfájós időszakra emlékeztető éjszakák véget érnek, a délutáni ébredések követte nem-szeretem hangulatot is elég hamar csilingelő kacagás követi.
Nózi gondokat tetézi, hogy köhög is. Csúnyán, mélyről, a köhögéstől kipirosodó arcocskával. Baba köhögött konstatálja nyugodt bölcsességgel, majd kis gondolkodás után hozzáteszi elmegyünk Kingadokinénihej, apa, anya elviszi babát dokinénihej, baba köhög, dokinéni nézze meg babát.
Azt hiszem érthető, szülői szívünk dagad a büszkeségtől, no persze nem azért, mert Manó megfázott (csak tudnám, hol, mikor), csupán azért, mert míg sok gyereket könyörgéssel, szülői szigorral is nehezen tud az összefogó teljes rokonság orvos elé citálni, Manónak azt volt nehéz elmagyarázni, hogy bizony hétvégén a dokinéni is pihen, nem dolgozik - Kingadokinéni kejjen fej, eleget pihent - ... de ő, Manó, még kettőt alszik és hétfőn máris mehetünk.

Mondókák és locsifecsi

Egyedem-begyedem, kis nyulacska, almafa, meglőtte, hamm, lecsücsülünk, zsupot kötött a hátára ...
Édeapa meséjen, tomaszosat, ajmafásat, kilányosat, jöfimajacosat!
Édeanya mondjon mesét, tomaszosat, kifiúsat, nyuszikásat, bocisat!
Kinyújtja maga elé két kis kezét, széttárja az ujjacskáit és vékonyka cérnahangon duruzsolja hüvekujjam almafa ement vadászni, mutatóujjam megjázta meglőtte, ... néha összekuszálja, hüvekujjam almafa, gyűjűsujjam megsütötte.
Régóta szerepjátékozik, azaz a napi eseményeket, a mondókákat, a meséket eljátsza a játékaival. Így tudtuk meg többek között, hogy Thomas nagyon szereti a mézes tejecskét, hogy a zsiráf lovagol a rénszarvason (a mostani morc-zord időben nem mentünk lovagolni, de amint a megfázás elmúlik és végre-végre tavaszidő lesz, meggyünk újra Szijevej paciho), Bobó víziló segít a rajzolásban, de főzni is szeret, és hogy csigabiga nagyon szereti a kis virágot, és mindketten szereti Manót, de nagyon.
Elmélyülten játszik, közben folyamatosan mondja, éppen mi történik, hangosan, félhangosan közvetít ... ajutómentőajutó Matuka ajutó ehúzza pijos Villámmekvin ajutót, jénszajvas minden füvet megeszi, jénszajvas nagyon éhes, Tobivonat doktojnénihez megy, Tobivonat köhög, kabjióajutó ovas babával, húsvétibéka ajszik baba betakajgatja, Pöjszivonat szénát eszik most éppen, nagyon finom szénát, jöfimajac megfüjdik, nagytomasz is megfüjdik a fajmon a tóban locspocslocspocs, jöfimajac vasvijjával eszi a szénát - ez ugye teljesen logikus, hiszen mi is eszünk villával, ráadásul a rajzon a szénaboglya tetejére rajzoltak egy vasvillát ... ergo, a szénát vasvillával esszük.
Pilincka vékony cérnahangon énekelget ... cifja pajota, zöld az ablaka, gyeje kitetubajózsa ... aztán hirtelen csatakiáltásba vált át ... váj a viola!!!



Hozzánk minden étel valahonnan érkezik, valaki küldte. A reggeli májkrémes kenyeret például Max bácsi küldte, és a májkrém sem akármilyen, de Max bácsi készítette mártogatós, ráadásul a kenyeret Zsuzsi mama sütötte ... valahogy így Maxbácsi megfőzte májkjémet babának, elvitte ájjomásra, pöjszivonat elhozta, bejti busz jobogott postája, postásnéni ejhozta babának, édeapa kivette postajádábó, édeapa megcsináta babának jeggelije ... édeanya megeszi ... folytatja huncut kis mosollyal és már nyújtja is a májkrémes kenyérkatonát.

Ha megyünk valahova általában az utolsó pillanatban a fürdőszobai tükör előtt némi fekete szemhéjtus, szempillaspirál segítségével gyors-sminkelek. Anya mit csináj? érdeklődik Manó, én pedig felelem 'készülődöm'.
Pár napja kapott, a már meglévő állatai mellé, egy ló családot. Anyaló, azaz kanca, apaló, azaz csődör és babaló, azaz kiscsikó. A kancát és a csődört elég nehéz megkülönböztetni egymástól, szerencsére a kancának 'kihúzták' a szemhéját, valóban olyan, mintha fekete tussal lenne kifestve. Ez volt a támpont, magyaráztuk Manónak, hogy a kanca tudta, jönnek hozzá ajándékba és készülődött, s az a ló az anyaló, amelyiknek ilyen szépen kifestették a szemét.
Manó térül-fordul, egyszercsak elpakolja a lovait mondván pacik bementek füjdőszobába ... készüjődnek ... jönnek babáho ajándékba ... készüjődnek.

A NL-ban időnként, szóróanyagként mogyorónyi arckrémes csomagocskák vannak. Manó ezeket rendszeresen baba kéjemszépen elkunyerálja ... egy ideig csak gyűltek, s mintha gondosan számontartotta volna őket.
'Gyere Manó, megyünk a kisboltba.' Pijjanat jön baba, csak bekjémezi magát ... leült a hokkedlijére, a kis arckrémes zacskót lapjával végighúzta az arcocskáján, akkurátusan, jobbról is, balról is, felpattant és már robogott is cipőt húzni ... baba bekjémezte magát, mehetünk!

A "miért" korszak helyett/előtt jónéhány hónapja "mit tud, mit csinál", "mi a neve, hogy hívják", "ki küldte, ki készítette" korszakok vannak, egyszerre, egyidőben. Olvasunk, Manó elragadtatással lapozza a könyvet, hirtelen megáll egy képnél majd a következő félórában az alábbi párbeszéd zajlik:
Neki mija neve? Hogy hívják?
Manó, ő kispéterbéla, emlékszel?, tegnap is olvastuk ezt a mesét.
Neki mija neve? Hogy hívják?
Manóka, ő kispéterbéla, a kisfiú, aki nagyapóval elmegy az erdőbe fáért.
Neki mija neve? Hogy hívják kisfiút?
Kispéterbéla.
Ez így meg jópár percig. A sokadik kérdés után taktikát váltunk.
Hogy hívják kisfiút?
Hmm, látod Manó, elfelejtettem. Nem emlékszem, hogy hívják. Te tudod, Manó?
Tetudodmanó? - hangzik, mintegy visszhangként ... majd ... hogy hívják? mi a neve? ... kispétejbéja ... kicsoda kispétejbéja? mit csinál?
Nos, bevallom, mikor egy ehhez hasonló párbeszéd már pontosan hatszázhetvennegyedszer hangzik el ... hát igen ... kissé elveszítjük a türelmünk és megpróbálunk kibuvókat keresni a válasz alól, esetleg keresztkérdésekbe, -válaszokba menekülünk, és kispéterbélát nyugodt lélekkel 'lemarcsikázzuk', az ilyen próbálkozásokat Manó vidám csalafinta mosollyal jutalmazza.



Kakukktojásosat játszunk. Édesapjával kezdték el a játékot, Manapó angyali türelemmel magyarázta el, mi alapján választjuk ki a kakukktojást, hogy a kakukktojásos játékok egymás között nem átjárhatók. Néha egészen furcsa, Manó logikával, közelíti meg a kakukktojást, de a maga kis szemszögéből általában helytálló. Nemrég reggelizés közben, két korty tej között komolyan kijelentette édeanya kakukktojás ... A 'Manó, miért vagyok én kakukktojás?' kérdésre teljesen logikusan érvelt ... mejt édeapa fiú, baba fiú, édeanya jány.

Táncol. Zümmög-dúdolgat-énekel és Rongyit, vagy rénszarvast, vagy Bobót, vagy az épp aktuális plüssöt szorosan magához ölelve forog. Úgy fél percig. Aztán hirtelen lehuppan, csodálkozó arcocskával körbenéz és tágra nyílt szemekkel kérdi édesapjától mit csináj a szoba?

Mire jó egy üres kartondoboz?

Előrebocsátom, nagyon sok mindenre.
Sőt, még annál is többre.
Tároló, elrejtő, szállító funkciói vannak.
Némi fantáziával, kis kézügyességgel és türelemmel nagyszerű kocsiszín lehet belőle. Vagy garázs. Vagy remiz.

hozzávalók

egy kis odafigyelés
csipetnyi türelem
egy nagyobb méretű, üres kartondoboz
fantázia ízlés szerint
filctollak vagy színes ceruza
ceruza, olló, vonalzó

Attól függően, hogy kocsiszín vagy garázs lesz belőle, a kartondoboz hosszanti oldalára ceruzával berajzoljuk a majdani bejáratokat. Garázshoz duplaszárnyú ajtó, kocsiszínhez vagy remizhez boltíves bejárat "illik".
A boltíveket ollóval kivágjuk, majd filctollal vagy színesceruzával "felöltöztetjük" a csupaszfehér kartondoboz oldalait.
A garázs duplaszárnyú ajtajait középen elvágjuk (azaz, nyílásnál). A "vasalatnál" az olló tompábbik felével vagy kés fokával, vonalzó mentén bekarcoljuk a kartont - így majd könnyen lehet nyitni-csukni a garázsajtókat. Az ajtók aljából pár mm-nyit ferdén levágunk, így nem fog megakadni nyitáskor-záráskor. Filctollal vagy színesceruzával kiszínezzük az ajtókat, a garázs falait.
Voilá!
Hogy olcsó megoldás? Igen.
Tele van szeretettel? Igen.
Hogy hasonlót, fröccsentett műanyagból, drága pénzért venni is lehetne? Igen.

De ebben a kartondobozból készült kocsiszínben, garázsban ott van Manó lelkesedése, az édesapával együtt dolgozás láza, izgalomtól csillogó szemeiben az öröm, valahányszor csak besorakoztatja vonatait, autóit.