Udvari receptszállító

Ha nem lenne nagyképű kijelentés, azt mondanám, Edit barátnőm lassan udvari szállítóm lett :), már ami a recepteket illeti. Ugyanis ennek a finomságnak az alapötlete is tőle származik.
Az úgy volt, hogy ő sokáig tiltakozott a hús-gyümölcs párosítás ellen. Aztán egyszer homlokon csókolta a konyhatündérek múzsája és rittyentett olyan, de olyan barackos csirkét, hogy a szomszédok is megnyalták volna mind a tíz ujjukat, ha jutott volna nekik :)

Ennek a nem kóstolt, de tuti finom barackos csirkének a nyomán készítettem nektarinos csirkét (olcsóbb és szebb volt a nektarin, mint a barack), aztán egy-két laza csavarral követte barackos-szőlős, barackos-szilvás csirke.
Azonkívül, hogy gyorsan kész van (nagyjából fél óra), fűszerek és gyümölcsök tekintetében szinte a végtelenségig variálható, s ami talán a legfontosabb, nagyon finom!

Manó is lelkesen villázta a barackos változatot, igaz, mikor kérdezte, hogy mi az ott a csirke és rizs mellett - urambocsá -, azt mondtam, gomba ... Merthogy azt szereti, a barackot viszont nem ... elméletileg, mert szép adagot eltüntetett és még csak ki se piszkálta a "gombát" :)

Az utolsó két változat barackos-szőlős és barackos-szilvás volt. Előbbi fűszere rozmaring, utóbbié kevéske méz - a barack savanyúbb volt, mint számítottam - és Max barátomtól kapott wok fűszer.
Ugye, milyen csodálatos Barátaim vannak? :) Kitől receptet, ihletet, kitől fűszert kapok. Nekem már csak megfőzni kell. :)




Barackos / szőlős / szilvás csirke

hozzávalók

3-4 csirkecomb - felső, ez volt szebb a hentesnél
1 nagyobb vagy 2 kisebb fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
3-4 őszibarack és/v 1-2 maréknyi nagyszemű szőlő és/v 10-20 szem szilva
kevéske margarin
0,5 dl fehérbor
0,5-1 dl tej - lehet tejszín is, nálunk a tej jobban bejön
fűszerek:
só, fehérbors
ízlés szerint: szerecsendió, gyömbér, wok fűszerkeverék, rozmaring
1 ek méz - ha a barack vagy szilva nem elég édes; elhagyható
1 kk citromlé

A csirkecombokat leöblítem, konyhai papírtörlővel lelapogatom; lebőrözöm (ezt nem muszáj), kicsontozom és kockára vágom. Meghintem, összeforgatom kevés fehérborssal és wok fűszerkeverékkel.

Tipp & trükk:
* A csontokat bezacskózom és a fagyasztóba teszem, tökéletesen fel lehet dobni vele bármilyen zöldség levest.
* A bőrét külön megfőzöm, Lizikutya nagyon szereti.

A barackot megpucolom, húsát kockára vágom; a nagyszemű szőlőt megmosom, héját lehúzom, a szemeket félbevágom, a magokat éles-hegyes késsel kiemelem; a szilvát megmosom, kimagozom, negyedekre vágom.
Ha a gyümölcs (barack, nektarin, szilva) elég édes, csak egy kk citromlével forgatom össze, hogy ne barnuljon.
Ha a gyümölcs savanyúbb, mint számítom, akkor kb 1 ek mézzel és a picurka citromlével forgatom, keverem össze.

A hagymát megpucolom, apróra vágom.
A margarint megmelegítem, rádobom a hagymát, rányomom a fokhagymát és aranyszínűre futtatom.
A serpenyőbe teszem a csirkehúst, fehéredésig pirítom.
Fűszerezem: só, és ízlés szerint mehet bele reszelt szerecsendió, friss gyömbér (szintén reszelve), apróra vágott zöld rozmaring.
Aláöntöm a fehérbort, majd fedő alatt, lassú tűzön párolom; időnként egészen kevéske vizet alálöttyintek (összesen szűk 0,3 dl-t).
Mikor a hús majdnem kész van, ráteszem a (mézes) gyümölcsöt és 2-3 percig nagyobb lángon együtt forgatom.
Lehúzom a tüzet, a serpenyőbe öntöm a tejet és az egészet összeforgatom, egyet rottyantok rajta.
Megkóstolom, ha kell utánnafűszerezem.

Natúr párolt rizzsel tálalom.


Egyszerű, nagyszerű, gyors és könnyű.
Ja, és nagyon finom!

Jó étvágyat !

VKF! XXVIII. - Körte, sajt és kortynyi bor

Ez a gyors és ínycsiklandó finomság is a VKF! XXVIII lázában készült. Elismerem, szőlő nincs benne, és bor is csak igen kevéske. Viszont annyira, de annyira csábító, illatos, aromás, zamatos, hogy megkockáztatom a nevezését.
Az ötletét egy - légköri zavarok miatt nagyon recsegő - rádióműsorban nagyoltan elhangzó és félfüllel elkapott recept adta. Pontosabban, annyit sikerült kihallanom, kibogoznom, hogy "körte", "sajt", "szerecsendió". Nem sok. Amíg hazaértem, töprengtem rajta, gondolat-főztem és -kóstoltam, hmmmm, így látatlanban egészen finom.
Nos, a valóságban is az. :-) Volt. :-(



Körtés előétel vagy köret

hozzávalók

2 nagyobb, kemény körte
"semleges ízű" sajt - pl Trappista, Edami
füstölt sajt - Karaván
5 kk száraz fehérbor
só, fehérbors
szerecsendió
kevéske margarin

A sütőt 175-180 fokra kapcsolom.
A kétféle sajtot lereszelem.
A körtéket megmosom, hosszában kettévágom. Nem hámozom. A fél körték magházát kiemelem (kiskanál, karalábévájó), majd a körtehúsból is kivágok (kiskanál) annyit, hogy nagyjából bő fél centinyi hús maradjon a héjig. Hogy a tepsiben szépen megálljon, minden körtére kis "talpat" vágok. Nem kell sokat levágni a domborodó részből, és arra vigyázok, hogy a kikapart körtét ne lyukasszam ki.
A kikanalazott és a levágott körtehúst felkockázom, összeforgatom a reszelt sajtokkal. Csipetnyi sóval, viszonylag sok fehérborssal és még több frissen reszelt szerecsendióval fűszerezem. Fél körtére 1 kknyi fehérbort számolok, ezt is a körte-sajt keverékhez adom. A maradék 1 kknyi fehérborral megkenem a fél körték húsát.
A fél körtékbe visszatöltöm a sajtos-boros keveréket, jól megpúpozom és kicsit a körték szára fele is halmozok a töltelékből.
Margarinnal kikent tepsibe teszem a töltött körtéket, a töltelék tetejére is teszek picurka margarint, majd betolom a forró sütőbe.
Csak addig sütöm, míg a sajt elkezd olvadni; nem hagyom megbarnulni, mert a megégett sajt keserű és elrontaná ezt a finomságot.
Az illata fantasztikus, a látványa úgyszintén (elnézést a kapkodó fotóért, de már nagyon enni akartuk), az íze pedig ... hmmm ... aki szereti a gyümölcs-sajt párosítást és kedveli a füstölt sajtot, biztos szeretni fogja ezt a pillanatok alatt elkészülő körtés finomságot is.
Azon frissiben, langyosan a legfinomabb. Lehet előétel vagy natúr szelet, párolt hús mellé köret. Pirítóssal akár könnyű vacsora is. És érdemes személyenként legalább egy egész körtét számolni ... mi csak illemből nem marakodtunk az utolsó fél körtén :-)



Gyors & könnyű - Nagyjából 5 perc munka és 10 perc sütés.

Jó étvágyat!

VKF! - XXVIII. - Részeges-gyümölcsös karaj

Trinity barátném érdekes területet választott a VKF! XXVIII. témájának - Őszi, esetleg szüreti étkek.
Hmmm, szőlő, bor, must, szilva, körte, ...
Aztán pár nappal ezelőtt csak kapkodtam a fejem. Négy zöldségest végigjártam, szőlőt szerettem volna venni. ... Sehol. Elfogyott. Nem kaptunk. Nincs. Nem is lesz. ... Én botor, ősszel, szüret idején akartam szőlőt venni!
Szerencsére kis kreativitással megoldottam, s készült két nagyon finom, őszies hangulatú étel. Szőlő nélkül. De, kis szerencsével talán befut egy harmadik is, ha sikerül szőlőhöz jutnom. Esetleg ellátogatok egy szüreti bálba és csenek a csőszök elől :-)



Részeges-gyümölcsös karaj

hozzávalók

4 szelet karaj (1 kg ~ 1200,- )
4 db körte - ha jól tudom, szenes körtének nevezik azt, amit én vettem (1 kg ~ 300,-)
20 szem szilva - szép nagy, magvaválós (1 kg ~ 200,-)
nagyjából 3 dl száraz fehérbor - Csopaki Chardonney
kevéske liszt
~ 5 dkg margarin
só, bors
fehérbors
kakukkfű
szerecsendió

A karajt - most rövidkarajt kaptam szépet - kicsontozom. A csontokat a rajtuk maradó kis hússal nem dobom ki, vétek lenne, szépen becsomagolom és irány a fagyasztó, leveshez, káposztás ételhez a későbbiekben tökéletes lesz. A kicsontozott hússzeleteket két fólia közé téve kipotyolom (fólia között, így sem a lapító, sem a potyoló, sem a konyhapult nem lesz húscafatos), majd mindkét oldalukat csipetnyi sóval, frissen őrölt borssal és kevéske szerecsendióval jól bedörzsölöm és kevéske lisztbe beleforgatom. (4 perc)
A margarint habzásig melegítem, ráteszem a hússzeleteket és mérskéletebb, de nem alacsony lángon tartva mindkét oldalukat megkapatom. (~ 4 perc)
Fedőt tartok a serpenyő fölé és a hús alá loccsintok kb 1 dl fehérbort, rögtön lefedem és alacsony lángra kapcsolok. A fedő azért kell, hogy a forró margarinra loccsanó fehérbor ne a kezemre vagy a platnira fröccsenjen fel. Nagyjából 10 perc alatt vajpuhára, omlósra párolom a karajt a borban, időnként a fedő alá kukkantok, megfordítom a szeleteket és még kb 1 dl bort öntök alá. (~ 10 perc)
Közben a szilvát és körtét megmosom, a szilvákat kimagozom, negyedelem és nagyjából a feléről lehúzom a héjat; a körtét meghámozom, felkockázom. Jó időzítéssel, mire a gyümölccsel végzek kész a hús, a körtekockáknak nem lesz idejük megbarnulni, ezért nem is locsolom meg citromlével.
A hússzeleteket kiveszem, melegen tartom (azaz pl hőálló tányérra teszem, lefedem és beteszem a langyos sütőbe), a serpenyőbe teszem a körtét és a héjtalanított, negyedelt szilvát. Lapos fakanállal felkaparom az értékes szaftot, ami a serpenyő aljára ragadt, a gyümölcsöt összeforgatom a hússzafttal, fűszerezem: fehérbors, apróra vágott friss kakukkfű (4-5 ágacska), szerecsendió. Felöntöm 1 dl fehérborral és időnként átforgatva 2-3 percig párolom. Az utolsó fél percben hozzáteszem a héjasan maradt, negyedelt szilvát is, kétszer-háromszor átforgatom és lehúzom a tűzről. (~3 perc)
Nem kell sem tejszín, sem más sűrítés, a héjtalanított szilva húsa szépen besűríti a gyümölcsös körítést.
Tálaláskor ugyanazzal a száraz fehérborral kínálom, amit a főzéshez használtam.



Gyors & könnyű - Igen szűken számolt félóra alatt tálalással együtt kész van és nem igényel különleges konyhatündéri tudást. A végeredmény könnyű és zamatos, a borban omlósra párolódott húst ingerlően köríti az enyhén roppanós körte és az édes-savanykás szilva.



Jó étvágyat!

Sárga chutney

A meggyes chutney sikerén felbuzdulva, no meg azon is, hogy landolt a konyhánkban 2 kg mosolygós sárgabarack, némi gondolatban főzés és kóstolás után, testet öltött ez a csodasárga chutney. Sárgabarackkal és sárgadinnyével.
Ajánlom grillezett vagy natúr csirkéhez, halhoz, grillezett zöldségekhez, vagy csak úgy, á la natúr, egy szeletke barna kenyérrel.



Sárga-barackos-dinnyés chutney

hozzávalók

1 kg sárgabarack
2 nagy fej hagyma
4 ducibb gerezd fokhagyma
2 dl száraz fehérbor
fél kisebb sárgadinnye
só, fehérbors
rozmaring
kakukkfű
2 ek cukor
1 citrom héja és fele leve

A hagymákat megpucolom, nagyobb kockára vágom és a fehérborral odateszem párolódni. Fedő alatt, közepes tűzön tartom, míg a hagyma szinte felolvad a borban. Rászórok 2 ek cukrot és állandó kevergetéssel illatosra karamellizálom.
Amíg a hagymák a borban puhulnak, kimagazom a barackot, a nagyobbakat negyedbe vágom, megöntözöm a citrom fele levével. hogy ne barnuljon.
A cukorral karamellizált hagymához teszem a barack háromnegyedét, fűszerezem: só, fehérbors, apróra vágott friss rozmaring és kakukkfű, és belereszelem a citrom héját is. 12-14 percig poszogtatom, keverem, hogy le ne kapjon, s hogy a barack kicsit megtörjön és a levéből elfőjjön, de nem főzöm teljesen "szárazra", mert jó egy-egy falat husival vagy kenyérsarokkal "tunkolni" belőle :-).
Mikor elég sűrűnek ítélem, megkóstolom, ha kell, kicsit utánnaédesítem és fűszerezem.
A sárgadinnye húsából apró gömböcskéket vájok és a megmaradt sárgabarackkal (csak a háromnegyedét tettem a hagymához) együtt a chutney-hoz adom. Egyet-kettőt keverek rajta, éppen csak összeforrósodjon és már tálalom is.



Ez a chutney, a meggyeshez hasonlóan, kifejezetten pikáns, érdekes. Egyszerre édes és savanykás és csípős. Nagyon kellemesen, harmonikusan keveredik a barack selymessége a sárgadinnye karakánságával és a karamellizált, fehérborban párolódott hagyma ízével. A friss zöldfűszerek és a fehérbors teszik teljessé ezt a kihívó és csábító ízkavalkádot.

Jó étvágyat!

Sütőzacskós kalandok

Húsvét alatt is dúlt az étteremalakítás, s ha később is, de most és alant postra kerül idei húsvéti menünk második felvonásának receptje is.

A tárkonyos raguleves után, ami önmagában is laktató volt, talán túlzásnak tűnhet a (sütő)zacskós csirke, de nagyon jól passzoltak és a csirkével együtt sült zöldségek, valamint a vele tálalt ropogós saláta "könnyűvé" tette a második fogást.
Először használtam sütőzacskót és ha Chef Vikit nem hallom áradozni róla, talán most se próbáltam volna ki.
Azt, hogy egy sütéshez két sütőzacskót is elhasználtam, tapasztalatlanságomnak tudom be. Az történt, hogy a sóval, borssal és zöldfűszerekkel megszórt csirkemell darabokat és a nagyobbra vágott zöldséget beletettem a zacskóba, utánnaöntöttem kevéske oliva olajat, egy loccsantásnyi fehérbort, majd a zacskó száját összefogva, gondoltam, alaposan összerázom. Nem kellett volna. A zacskó kiszakadt és tartalma, csirkéstől, zöldségestől, borostól a konyhapulton landolt. Dícsértem is magam, miközben hirtelenjében nőtt plusz kezeimmel igyekeztem megakadályozni, hogy az olajos-boros-fűszeres lé a konyhakőre jusson.
Tragédia nem történt, a közvetlen katasztrófa elhárítása után előkaptam egy másik zacskót, hibámból okulva a belevalókat előbb egy tálban összeforgattam és így raktam a sütőzacskóba. A végeredmény illatos-zamatos-csábító ízkavalkád volt.

Borsos csirke zöldségekkel, sütőzacskóban

hozzávalók

2 csirkemell
3 szál murok
1 szál petrezselyem
6-7 nagyobb fej gomba
8-10 gerezd fokhagyma (lehet kevesebb is, mi nagyon szeretjük a sült fokhagymát {is :-})
2 nagyobb alma
só, durvára őrölt színes bors
bazsalikom, rozmaring (ezekből friss zöldet használtam)
1 ek oliva olaj
nagyjából fél dl fehérbor

A csirkemelleket leöblítem, papírtörlővel meglapogatom, lebőrözöm, negyedekbe vágom. Pár csipetnyi sóval bedörzsölöm, majd alaposan megszórom durvára őrölt színes borssal és ezt is alaposan a húsba dörzsölöm.
A zöldségeket megpucolom, a gombát, méretétől függően negyedbe-nyolcadba vágom, a murkot és petrezselymet centinyi széles karikákra, az almákat negyedelem, a fokhagymákból a nagyon duci gerezdeket elfelezem.
A csirkéket és a zöldséget egy nagyobb tálba teszem, ráöntöm az oliva olajat és a bort, megszórom a hanyagul (értsd: durvára) felvágott zöld fűszerekkel és jól összeforgatom.
Az egészet sütőzacskóba teszem, a zacskó száját összekötöm az előzőleg levágott, egyujjnyi széles csíkkal, majd tűvel (nagyon hegyes, vékony pengéjű késsel) megszurkálom.
A megpakolt sütőzacskót tepsibe teszem, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, nagyjából 50-60 percre. A sütési idő után kiveszem a tepsit, óvatosan, hogy a kicsapó forró gőz ne égessen meg (megégetett) felhasítom a zacskót és így teszem vissza néhány percre, hogy a husik kicsit megpiruljanak.
A bor enyhén pikáns ízt ad az omlósan puhára sült húsnak, a zöldségek kellemes-intenzíven megőrzik saját ízük, összeségében zamatos ízkavalkád kerül elő a lerből.
Salátával és/vagy savanyúsággal tálalom.



Jó étvágyat!

Szószedett:
murok - sárgarépa
ler - tűzhely sütője

Lábas-csirke fehérborral, tengeri paprikával

Ezt a köretet most, a nagy étteremalakítás idején (help miner robot) készítettem először, de biztos, hogy sokat fog még szerepelni nálunk. Akár így, kukorica-paprika párosítással, akár például egy kis zöldbabbal megszínesítve.

A múlt vasárnapi menühöz sorrendiségét tekintve, először a lábas-csirkének készülő husit vettem kezelésbe.


Lábas-csirke fehérborosan

hozzávalók

2 csirke comb

fél csirkemell

vaj vagy margarin

só, bors

fehérbor

kukoricaliszt

A csirkehúst megmosom, lebőrőzöm (aki szereti, rajta lehet hagyni, nálunk Lizikutya eszi meg), a mellét félbevágom, hogy a combokkal egy időben kész legyen majd.

Lábaskámban vajat melegítek, ráteszem a csirkehúst és minden oldalán, körben megpirítom, nagy lángon. Mielőtt átforgatnám a combokat és a mellrészeket, megszórom sóval és frissen őrölt borssal.

Mikor a pecsenyém már szépen körbepirult, ráöntök egy löttyintésnyi fehérbort (kb fél dl) és nagyjából 3-4 ek vizet. (Lehet csak fehérborral felönteni.) Lehúzom a tüzet és fedő alatt, időnként átforgatva puhára, omlósra párolom a húsokat.
A kész combokat és a melldarabokat tányérra szedem, egy másik tányért ráfordítok, hogy melegen tartsam. 1 csapott ek kukoricalisztet összekeverek a pecsenyelével és egy perc alatt besűrítem. Megkóstolom, ha kell, utánnafűszerezem.

A köret az egyik legkönnyebben elkészíthetők közé tartozik. A kukoricától enyhén édeskés, menet közben vagy utólag csípősíthető.

Ha a csirkék utolsó tíz percére időzítem, akkor egyszerre zárhatom el alattuk a tüzet.

Paprikás tengeri

hozzávalók

1 kis konzerv kukorica
fél fej hagyma
fél piros húsú paprika
2 ek vaj v margarin
só, bors (lehet durvára őrölt színes bors)

A hagymát meghámozom, a paprikát megmosom, félbevágom és kiveszem a csumáját. A hagymát kisebb, a paprikát közepes kockákra vágom. A kukoricakonzervet hideg vízzel leöblítem és alaposan lecsepegtetem.
Serpenyőben megolvasztom a vajat, ráteszem a hagymát, aranyszínűre üvegesítem, majd hozzáadom a paprikakockákat és 2-3 percig együtt pirítom. Jöhet a kukorica, ezzel is alaposan átforgatom, 4-5 percig. Közben sózom és megszórom durvára darált színes borssal. Kész is.

A csirkét és a paprikás tengerit együtt kínálom, a pecsenyelét külön tálkában, majd a tányéron meglocsolom vele a zamatosra sült-párolódott csirkehúst.

Jó étvágyat!

Szószedett:

csuma - magház

tengeri - kukorica (tengeri nevét onnan kapta, hogy hajdanán a tengeren keresztül került Európába)

Hajnalban, köntösben

Egyrészt csörgött az óra. Másrészt, az ágyikó is kidobott, s bár úgy rémlik, tudtam volna még lustálkodni, kisördög lelkiismeretem nem hagyott. Így hát kissé kábán a konyhába ballagtam, kávét töltöttem és félálomban szürcsölgettem. Főzni kellene, Manónak ebédre, leveske sincs, a tegnap vettünk csibecombit, másodiknak. A tegnap estét ellustálkodtam, fél tízkor már álomország fele utaztunk. Hű, kenyérke is kellene, mert a teljeskiőrlésű bucikból csak másfél figyel a kenyeres kosárban. Lássuk csak, menetrend kell, második kávé mellett gyors tervezés.
Kenyértésztából, de zsömle lesz , nincs három órám, míg kenyérnek kisüti a gép, és péksütinek formázva jobban is fogy.
Leves, Manapó tegnap vett brokkolit, Manó nagyon szereti, legyen hát egy kellemes zöldségkrémleves brokkolirózsákkal.
Csirkecomb, paprikás, ááá, valami más kellene, nincs kedvem hagymát vágni (mégha csak egy nagyobb fej hagymáról is van szó, két combhoz). Ohó, itt a hétvégén bontott dél-afrikai fehérbor, legyen hát marengói csirke, illetve fehérboros, mert nincs salotte hagyma itthon. Nokkedlivel.
Van rá nagyjából két órám és készülni is kell.
Alig több, mint két óra lett, egy Manós öltözködéssel és reggelivel együtt.

Bekészítem a kenyérsütő gépbe a juharszirupos-zabpelyhes kenyér hozzávalóit (közép méretűt) és kenyérsütő programot indítok. A korábbi recepthez képest annyit változtatok, hogy a zabpelyhet előzetesen, forró, száraz serpenyőben kicsit átpirítom. Megérte.
Dagaszt, keleszt, dagaszt, keleszt, süt ciklusokból áll a teljes program, de a második kelesztés után mindössze nagyjából 10 percet hagyom majd kelni a tésztát.

Amíg a kenyérsütő gép dolgozik krumplit, fokhagymát, hagymát, murkot és petrezselymet pucolok, nagyobbra darabolom és csak annyi vízzel, ami épp ellepi, főni teszem. Só, bors, picur szerecsendió.

A salotte hagyma nélküli marengói csirke első lépésében a csirkecombokat megmosom, lebőrözöm (a megfőtt bőr Lizikutyáé), forgónál kettévágom. Egy nagy gerezd fokhagymát kisebb csíkokra vágok, bőven megtűzdelem vele a csirkecombokat, majd sózás-borsózás után liszttel enyhén meg is szórom őket. Lábaskában két kanálnyi sült paradicsomot, olajával együtt, felmelegítek, ráteszem az lisztfátyolos combokat, mindkét oldalukon megkapatom. Felöntöm kevéske fehérborral és nagyjából 2 eknyi vizet is teszek hozzá, mellédobok még egy késlappal kicsit elnyomott fokhagyma gerezdet, két, szintén picit ellapított szegfűborst és lefedem, a lángot kicsire húzom, hogy ne főjjön, de lassan rotyorásszon.

Sütőt 60-70 fokra kapcsolom. A kenyértésztát jól meglisztezett lapítóra veszem (puha, lágy massza, nem kell megijedni, ez ilyen), lazán átgyúrom és nyolc fele vágom. Egyenként kicsit hosszúkás bucikká formázom és sütőpapíros tepsire sorakoztatom, tisztes távolságra. A felmelegedett sütőbe teszem, sütőajtót gondolatnyira nyílásban hagyva, hadd kelljenek a bucik szép ducira.

Igyekszem nem teljesen megfeledkezni a csirkéről, időnként megforgatom a combokat, ha nagyon szökne a leve, 1-2 ek vízzel pótolom.

Egy egész tojást liszttel nokkedli állagúra keverek (nem mértem, szemre tettem a lisztet), picit megsózom, mokkáskanállal lobogó vízbe szaggatom és hagyom főni.

A levesnek való zöldség közben megfőtt, lezárom alatta a tüzet.

Eddigre a bucik nagyjából megduplázódtak, kiveszem a tepsit, sütőt felkapcsolom 200 fokra (légkev) és amíg melegszik, a bucik tetejét kétszer átkenem tejjel, majd néhányat megszórok pirított zabpehellyel. Vissza az immár forró sütőbe, nagyjából 25 perc kell, hogy kívánatosan aranybarnára és illatosra süljenek.

A csirkecombok is omlós puhák, tányérra veszem őket, egy kis szafttal meglocsolom, a többiből kihalászom a szegfűborst és beleforgatom az időközben kifőtt és leszűrt nokkedlit.
Ezúttal olajbogyóval tálalom majd.



A leves levéből egy fél merőkanálnyit kis edénybe teszek, hozzá még kevéske víz, főni teszem, beledobálom a rózsáira szedett brokkolit és pár perc alatt majdnem készre főzöm.
Ezalatt kézi turmixal krémesítem a levest, kis tejjel lágyítom, visszakapcsolom alatta a tüzet, beleteszem a majdnem puha brokkolit, egyet-kettőt rottyantok rajta, hogy a tejtől keletkezett habját elfőjje; a levesbetétnek szolgáló brokkoli is elég puha lesz (nem szeretjük, ha trutyisra fő). Megkóstolom, ha kell, utánnaízesítem.

Zöldségkrémleves brokkolirózsákkal

A zabpelyhes-juharszirupos bucik illatosak és olyan színük van, mintha most jöttek volna egy hónapos déltengeri nyaralásról. Gyorsan kiveszem őket, rácsra szedve hűlni teszem.
Manó, bár kéri, most nem kap belőle, mert tűzforró, ellenben Manapó fehér konyharuhába csomagol kettőt, Irénke maminál elmajszolja tízóraira, uzsonnára.



Valahol, két keverés és szűrés között gyors zuhanyzás és készülődés.
Hát így készül hajnalban (jó, reggelbe hajlóan), köntösben, az ebéd és mindennapi kenyerünk.

Jó étvágyat!

Népek konyhája

Ezzel, a talán kissé fellengzősnek hangozható elnevezéssel - Manapó segített ki, mikor vasárnap délután azon töprengtem, hogyan is fogalmazhatnám meg röviden és frappánsan hétvégi gasztro-"gyűjteményünk".

Nos, szerintem Manapó igen közel járt az igazsághoz, ugyanis a menüben szerepelt piros krumplileves (árvagulyás), ami ugye hamisítatlanul magyar,

aztán volt mézes-mázas szezámmagos csirke, ez a keleti oldalt hozta,

terítékre került Manapó gyúrta-sütötte hamburger, az amerikai vonulatot bevezetendő,

a finomságokat dél-afrikai fehérborral koronáztuk, ami dobozos csomagolása ellenére kellemes meglepetést szerzett,

s végül, a süti igazi három az egyben találat, magyar csokiból, törökmogyoróval készült amerikai brownie.

Szóval, amolyan igazi fúziós konyha :-)

A szezámmagos csirke és Manapó hamburgere recepteket külön postban írom, már csak az egy postra eső hosszúság figyelembevétele miatt is :-)
Addig is, míg a fent említettek publikálásra kerülnek, némi ízelítő és kedvcsináló.

Jó étvágyat!

Nemisbéka karácsonyi receptverseny - nevezés

Idén, ha nem teljességében, de mindenképpen "formabontók" leszünk. Legalábbis eddigi közös karácsonyainkhoz viszonyítva. Szentestén, illetve karácsony első és másodnapján rendszerint halászlé, rántott hal, húsleves, rántott- és párizsi szelet, töltöttkáposzta került az asztalra. Az idei menü tervezés és nagy bevásárló lista írásakor életem jobbik felével úgy döntöttünk változtatunk. A halászlé marad, de a húsleves, rántott- és párizsi szeletek helyét idén más finomságok veszik át.
Próbafőzésnek, ujjgyakorlatnak is hasznos volt Nemis karácsonyi receptversenye, ráadásul lételemem a pezsgés és nagyon szeretek versenyezni. Nem a győzelem mámoráért szeretem a versengést, de még inkább kreativitásra sarkall. S ha úgy érzem, beleadtam apait-anyait és a kezem alól kikerült ételek párom és Manó tetszését is elnyerték, igen, én vagyok a győztes :-)

Köszönöm életem jobbik felének a nevezett ételek elkészítéséhez való időt, az elkészítésben a segítséget, s úgy összességében, a türelmet, a biztatást és az ötleteket :-)

Lencseleves - pikánsan, tárkonnyal

Igen, tudom, ez inkább Szilveszter estéjére való, hagyomány szerint akkor leszünk gazdagok, majd, jövőre :-) S ha nem feltétlenül gazdagságra, de sokkal inkább egy kellemesen pikáns, savanykás levesre vágyom? Lehet, nem világraszóló találmány, de személy szerint lencsét tárkonnyal még nem párosítottam, hiba volt, nagyon finom. A levest szombat délelőtt készítettem, vasárnap este ettük és hétfőre is lesz az ebéd.

hozzávalók

20-22 dkg lencse
1 nagyobb szál murok
kisebb szál petrezselyem
5-6 duci gerezd fokhagyma
arasznyi póréhagyma
két ek tejföl
tárkonyos ecet és csipetnyi tárkony (szárított)
só, bors
szárított chilipaprika - Max, köszönöm

A lencsét hideg vízbe áztatom (legalább pár órára, éjszakára még jobb). A murkot, póréhagymát és petrezselymet felkarikázom, a fokhagymát kicsire aprítom. A lencséről leszűröm a vizet, majd annyi vízzel, hogy éppen ellepje főni teszem. Amikor felfőtt, megint leöntöm róla a vizet, így kevésbé lesz "nehéz" a levesem (a lencse nem puffaszt). Másodjára már a felaprított zöldségekkel teszem főni és lehetőleg alaplével (ha nincs, akkor vízzel és beledobok 2-3, pl csirkecomb csontozásából maradt húsos csontot), fűszerezem: só, bors. A felaprított chilipaprikát teatojásba (én ennek híján, gézből készített kis zacskóba) teszem és akkor dobom a levesbe, mikor a lencse majdnem puha. A két ek tejfölhöz kiveszek pár kanálnyit a levesből, simára keverem, majd visszaöntöm a fazekamba. A tárkonyos ecetet és a csipetnyi tárkonyt a főzés végén teszem hozzá és ezekkel már nem is főzöm. Jó tanács, az ecetet kanállal adagoljuk, de soha ne azzal a kanállal, amelyikkel a levest kóstoljuk majd :-)



Egy ideje gesztenyelázban égünk. Pontosabban én, s mivel nem viszem túlázsba és szerencsére kiscsaládom hálás közönség, eddig nem lázadtak gesztenyés ételeim ellen. Most majd karácsonyig szüneteltetem a gesztenyés ételeket (mint tudjuk, jóból is megárt a sok, hát még gesztenyéből :-), hiszen szenteste az alábbi gesztenyés-sajtos pulykatekercset szeretném tálalni. Az ötletet a NL naptár adta, kicsit módosítottam rajta, bevált.

Részeges gesztenyés pulykatekercs

hozzávalók

40 dkg pulykamell (filé)

30 dkg gesztenye (főtt, hámozott)
10-12 dkg sajt (most gouda, következőre vmilyen füstölt)
3-4 gerezd fokhagyma
1 ek vaj
1-1,5 dl fehérbor
1 csapott ek kukoricaliszt (nem dara!)
1 kk tejszín (főző)
só, bors, babérlevél



sajtos fűszervaj: puha vajjat (kb 6-8 dkg) zúzott fokhagymával (4 duci gerezd), frissen őrölt borssal, reszelt szerecsendióval (kb 1 mknyi), csipetnyi pirospaprikával és borsikafűvel simára, habosra keverek, majd beledolgozok egy fél marék reszelt sajtot

A pulykamellet kipotyolom (klopfolom); maradhat egy nagy szeletben is, én most három kisebbre vágtam. Vékonyan megkenem a fűszervajjal, beborítom a sajtszeletekkel és rámorzsolom a gesztenye felét-kétharmadát. Óvatosan-ügyeskedve feltekerem, lehetőleg minnél kevesebb szórodjon ki a töltelékből, majd konyhai spagócával (én kétszálra vett fehér varrócérnával) összekötöm a tekercse(ke)t. Serpenyőben felforrósítom a vajat, rádobom a kicsire aprított fokhagymát és a babérlevelet, átforgatom, majd beleteszem a tekercseket és köröskörül megpirítom; a feltekerés közben esetleg kiszórodott gesztenyemorzsalékot is a serpenyőbe teszem, együtt pirul a húsokkal. Mikor a tekercsek átpirultak, felöntöm a borral, pár percig rotyogtatom (fedő nélkül), majd tepsibe teszem (a pecsenyeléből 2-3 eknyit a serpenyőben hagyok) és irány az előmelegített (160-165 fok) sütő. Hús nagyságától függően 50-60 percig sütjük, közben szorgalmasan locsolgatjuk a forró pecsenyelével és időnként megforgatjuk a tekercseket.
Amíg a husik sülnek pici darab vajat forrósítok, rádobom a maradék gesztenyét, jól átforgatom, majd hozzáöntöm a visszatartott, 2-3 eknyi pecsenyelevet, állandó keverés-rázogatás közben néhány percig együtt rotyogtatom.
A megsült pulykamelltekercsekről levágom a kötözésre használt spagócát. Ha nem azonnyomban tálalom, akkor lefedve hűtőbe teszem és tálalás előtt, saját pecsenyelevében kb 10-15 perc alatt, sütőben megmelegítem.
A tepsiben, sülés után maradt pecsenyeléből kiveszek pár kanálnyit a hús újramelegítéséhez, a többit lezsírozom, simára keverem a kukoricaliszttel és tejszínnel és kevéske vízzel, majd egyet rottyantok rajta.
A husit, a fényes gesztenyét, és párolt rizset tálra rendezem, és nem túl karakteres savanyúsággal (pl csemege uborkával), a szószt külön edénykében tálalom.



A tortát életem jobbik fele és Manó közösen készítették. És erősen gondolkodom rajta, hogy ez fog bekerülni a karácsonyra elkészítendő sütemények mellé, nem pedig a korábban megszavazott, és általam csoki brutalis névre keresztelt csupacsokis.

Hugh gesztenyés-csokoládés trüffeltortája lemon posset-el

"Ez az isteni torta nagyon finom olyan tejszínhabbal is, melybe brandybe áztatott mazsolát kevertünk" - írja Gordon Ramsay, aki szintén karácsonyi ebédjét koronázza ezzel a sűrű, s mégis könnyű állagú finomsággal.
Nos, férfiembereim nem tejszínhabbal, de lemon possett-el tálalták, s személy szerint tökéletesen elégedett voltam az ízpárosítással. Sőőőt :-) Másnap, mikor a torta "kérge" kicsit szilárdult és a belseje csokoládé moussra emlékeztetett még finomabb volt, kár, hogy harmadnapra csupán egy leheletvékony szeletet sikerült megmentenem.

hozzávalók - trüffeltorta (6-8 személyre)

25 dkg fekete (ét) csokoládé
25 dkg margarin + kenéshez
25 dkg hámozott, főtt gesztenye
1,25 dl teljes tej
1,25 dl tejszín (18-20%-os)
4 nagy tojás
12,5 dkg finom kristálycukor

A csokoládét és vajat főzfürdőn felolvasztom, fényesre keverem. Egy másik lábosban a gesztenyét, a tejet és tejszínt éppen csak felforralom, majd krumplinyomóval durva pürévé töröm. A tojássárgákat és a cukrot fényesre, fehérre keverem, majd összedolgozom az olvasztott csokival és a gesztenyés pürével. A masszához lágyan hozzákeverem az előzőleg kemény habbá vert tojásfehérjéket. Kivajazott tortaformába kanalazom és előmelegített sütőben (170 fok, légkev.) 25-35 percig sütöm. A formában hagyom kihűlni.

hozzávalók - lemon posset

3 dl dupla tejszín (48-50%-os)
7,5 dkg finom kristálycukor
1-2 citrom

A tejszínt a cukorral egy kisebb lábosban, lassú tűzön, kevergetve felforralom. Mikor forr, folyamatosan kevergetve legalább 3 percig forralom és közben nagyon ügyelek, ki ne fusson.
Leveszem a tűzhelyről és folyamatos keverés közben hozzáadom a citromok levét - esetünkben az összes lé 2/3-a citromlé, míg a maradék 1/3-a grapefruit leve volt, érdemes kipróbálni így is, főleg azoknak, akik szeretik a savanyú-édes párosítást, pikáns és nagyon eteti magát. A krémnek azonnal sűrűsödnie kell (nem csapódik ki, de sűrűsödik, igaz, a gyakorlatban nem azonnal, pár perc kellett neki; lehetséges, hogy a tejszín nem volt elég "dupla", mert a sarki kisboltban nem volt 48%-os habtejszín). Megkóstolom, ha nem elég savanykás, kevés citromlevet még tehetek bele. A posset egyszerre krémes, savanykás és édes. 5 percig hűlni hagyom, majd poharakba szedem és legalább 3 órára, de akár egész éjszakára behűtjük. Ha túlságosan megszilárdul, tálalás előtt negyed órával vegyük ki a hűtőből, hogy visszapuhulhasson.



Fehércsokoládés pannacotta

Fehér, könnyű, krémes, laza, csábító. És végre én is elkészítettem. Ráadásul ez az édesség is Gordon Ramsay vasárnapi menüsoraiból való.
Panna cotta. Eperszósszal és karamellöntettel. Na jó, nem egyszerre, de mindkettővel kipróbáltuk ... még, még :-)

hozzávalók

6 dl dupla tejszín (48-50%-os)
1,5 dl tej
6 dkg finom kristálycukor
3 levél zselatin
20 dkg fehér csokoládé

A tejszínt, a tejet és a cukrot vastag falú lábosban, kis lángon, gyakori kevergetés közben addig melegítem, amíg a cukor felolvad és a tejszín főni kezd. Míg erre várok, a zselatinleveleket pár percre egy tányér hideg vízbe áztatom. Amint a tejszín elkezd forrni, a lábast leveszem a tűzről és a forró keverékbe dobom az apróra tört fehér csokoládét, majd olvadásig keverem. A zselatinlapokból kinyomkodom a vizet és ezt is a csokis-tejszínes keverékhez adom és alaposan összedolgozom, hogy a zselatin teljesen felolvadjon. Porcelán edénykékbe adagolom és legalább egy éjszakára hűtőbe teszem, de ha két napot áll, még szebben megtartja a formáját tálaláskor (az eperszószos egy napot állt, a karamellöntetes kettőt, jobb, ha többet áll).
Tálalás előtt a porcelán edénykét két percre forró vízbe teszem, majd a tetejére egy tányért, és átfordítom, így a krémes, ingerlően rezgő pannacotta szépen kicuppan az edénykéből.

Az eperszószhoz fagyasztott, kiengedett epret és pár kanálnyi házi eperlekvárt összeturmixoltam. A karamellöntet ezúttal egy Morzsika jóbarátom tanácsa alapján készült: 1 adag habtejszín (minnél több %-os, annál jobb), egy adag cukor, mogyorónyi-diónyi vaj. A cukrot egy lábaskába zuttyantom és kis lángon, víz hozzáadása nélkül karamellizálni kezdem. Mikor már kezdem feladni a reményt, hogy valaha is beindul a folyamat, a cukor megszán, fél perc alatt gyönyörű aranybarnára karamellizálódik. Ekkor, és csakis ekkor habverővel átkeverem és folyamatos kevergetés mellett hozzáöntöm a tejszínt. Az elején sistereg, nem ijedek meg, továbbra is kis lángon tartva a lábaskát, keverem, láss csodát, az aranybarnára olvadt cukor és a tejszín homogén lesz, hozzáteszem a vajat és elkeverem. Remélhetőleg van türelmem megvárni, míg ehetőre hűl :-)



A finomságok sorában a fűszeres mézes pogácsa már csak hab a tortán, de mivel az utóbbi másfél hét során ma már a harmadik adagot sütöttem, gondoltam, beírom. Ez az a mézespogácsa, ami sütés után is puha, sőt, a doboz sarkában megbújt, egy hetes minta alapján, napok múlva is az. Munka kevés van vele és ha idő hiányában nem a minimum 5 órát, de egy éjszakát, netán másfél-két napot áll a massza a hűtőben (második adagnál így készült), talán még jobban is lehet dolgozni vele.
A recept a NL-ból van, szokás szerint kicsit garffykásítottam, sőt, ma a párom is konyhaművészkedett, és neki köszönhetően születtek a töltött mézespogácsák: marcipános, nutellás, csokis, diós-nutellás, marcipános-csokis-diós. A 80 darabból nem sokat sikerült megmenteni holnapra, pedig "csak" vacsoráztunk belőle, hármasban.

Fűszeres mézespogácsa

hozzávalók (80 db)

12,5 dkg méz
12,5 dkg margarin
3 tojás
25 dkg cukor
25 dkg liszt
25 dkg rozsliszt
1 kknyi szódabikarbóna
2 kknyi reszelt narancshéj (v citromé)
2 ek mézeskalács fűszerkeverék
1 púpozott kknyi reszelt gyömbér (friss)
2 eknyi sütőrum

a kenéshez 1 tojás, 2 ek tejszín (hab)

ezenkívül: félbevágott dió, szeletelt mandula, kókuszreszelék, aprított kandírozott gyümölcs, kicsire kockázott étcsoki, mogyorókrém (mondjuk ki, nutella), marcipánmassza

A mézet és a margarint lábosba teszem, folyósra melegítem. Ha van kéznél 100%-s juharszirup, a mézből egy kevés kiváltható vele (nekem van, köszönet érte!, eredeti kanadai, sajnos ultrahamar fogy; kb 1 dkg-nyi méz helyett 4 bő eknyi juharsziruppal készült a mai mézespogácsa). Amíg a méz-margarin folyósodik, majd hűl, a tojásokat haborsa, fehérre keverem a cukorral, hozzáadom a mézes keveréket, jól összedolgozom, majd a kétféle lisztettel elkevert szódabikarbónát és a fűszereket is beledolgozom. A ragacsos, nemigazán bizalomgerjesztő massza tetejét elsimítom, az edényt fóliával lefedem és min. 5 órára, de méginkább egy éjszakára hűtőbe teszem (mint írtam, nem árt, ha egész napot vagy kettőt a hűvösön csücsül).
Lisztezett lapítóra szedem (nem borítom, mert úgy kell kanállal kiszedni az edényből), kicsit átgyúrom, sodrófával körré nyújtom, nyolcba vágom, a cikkekből rudakat sirítek. Egy rudat tízbe vágok. Ha natúr mézespogácsát akarok, a darabokból tenyér között gömböckét formázok és sütőpapíros tepsibe, sütőlapra sorakoztatom, kb 2 ujjnyira egymástól, mert sülés közben puffancsosodnak. Nyomhatok bele fél diót, kandírozott gyümölcsöt felaprított étcsokoládét; hogy a kisült pogácsába is benne maradjon, nem csak a gömböcke tetejére biggyesztem ezeket, de kicsit köréjük dolgozom a masszát. Ha marcipánosat vagy mogyorókrémeset akarok, a gömböckébe fakanál vékony nyelével lyukat szúrok, ide bevarázsolom a marcipán masszát vagy mogyoró krémet (igen, maszatolós, de megéri) és összecsippentem a mézes masszát.
A tetejüket sülés előtt átkenem a tojással elkevert tejszínnel, ez szép fényt is ad nekik, de ha akarom, most szórom meg a szeletelt mogyoróval.
Előmelegített sütőben (170 fok, légkev.), 10-12 perc alatt megsül.

Jó étvágyat!

Szószedet:

murok - sárgarépa
kipotyolni - kiklopfolni; a potyolás hangutánzó szó, Erdélyben használják, nagyjából hasonló "poty-poty" hangot ad a hús e művelet alatt
lapító - nyújtódeszka
siríteni - gyors mozdulatokkal tésztát nyújtani, formázni; amennyire tudom, ez is hangutánzó szó, az ember két tenyerét körkörösen összesimítja, hasonló hangot ad, ssssiisiii

Nemisbéka karácsonyi receptverseny - Pannicica menüsora

Pannicica kedves Barátnőm és Morzsikatársam.
Az ő konyhájából mindig csupa finomság kerül az asztalra, legyen az "hagyományos" vagy teljeséggel egyedi, "formabontó" étel.
Számomra megtiszteltetés, hogy saját blogomban tehetem közzé azt a teljes menüsort + házi lekvárreceptet, amivel a Nemisbéka által meghirdetett karácsonyi receptversenyre nevezett.

Következzenek hát Pannicica finomságai!

****

Nem vagyok nagy barátja a hagyományoknak, nálunk nincsenek tradicionális karácsonyi ételek, minden évben valami újdonságot főzök. Zuram hálás közönség, sosem reklamál, a töltöttkáposztát pedig megesszük a nagyszüleimnél :) De ha már karácsony, akkor mondjuk borleves, mint kiinduló pont, de mi lenne, ha inkább borosgyümölcsleves? Halat is illik enni (babonaság?), de a rántott hal csak a Balcsin finom :) Így születtek ezek.
A két étel előkészítéssel együtt összesen 1 óra alatt készen volt, időhiányban szenvedő háziasszonyok figyelmébe ajánlom!

Fehérboros-mézes almakrémleves

Hozzávalók:

4 db alma
2 ek méz
1 dl fehérbor
2 dl tejszín
2 tk. ételkeményítő
ízlés szerint mézeskalács-fűszerkeverék
csipet só
ízlés szerint (nálam 2 ek.) cukor

Az almákat meghámozzuk, kockára vágjuk, és az 1 dl borral elkevert vízben feltesszük főni. Ízesítjük mézzel, csipet sóval, cukorral, mézeskalács-fűszerkeverékkel, ez opcionális, ki mennyire szereti intenzíven. Ha az alma megpuhult, botmixerrel pürésítjük, és behabarjuk a keményítővel simára kevert tejszínnel. Éppen csak forralunk rajta egyet.
Tegnap melegen ettük – elvégre mézeskalács – és durvára vágott diót szórtam bele.
Ma délben hűtőhidegen kanalaztuk, még finomabb volt, mint tegnap, és elbírt volna egy gombóc vanília fagyit is – de ez nálunk soha nincs a hűtőben :)



Tengeri hal boros-tejszínes gombamártással

Hozzávalók:

60 dkg tengeri halfilé
40 dkg gomba
2 dl főzőtejszín
1-1,5 dl fehérbor
1 púpos ek. ételkeményítő
2 közepes fej vöröshagyma
3 ek liszt
2 tk pirospaprika
só, bors

A halat kiengedés után tenyérnyi darabokra vágjuk, enyhén sózzuk, kicsit állni hagyjuk. A lisztet összekeverjük a paprikával, kicsi borssal, megforgatjuk benne a halszeleteket. Kevés forró olajon pirosra sütjük. A vöröshagymát finomra vágjuk, olajon megdinszteljük, rádobjuk a megtisztított, felszeletelt gombát, és kevergetjük, míg elfövi a levét. Felöntjük a fehérborral, hagyjuk, míg az alkohol elpárolog, végül behabarjuk a keményítővel simára kevert tejszínnel. Összeforraljuk, végül belecsúsztatjuk az előzőleg kisütött halszeleteket, hogy átvegyék a gombamártás aromáját. Párolt rizzsel tálaljuk.

S hogyan lehet ezzel előre dolgozni? A gombamártás elkészíthető már előző nap, de még ennél is hamarabb le lehet pirítani a hagymát a gombával, aztán fagyra vele, utána már csak össze kell forralni egy kis borral és tejszínnel! Míg a hagymás gomba összesimul a tejszínnel és a borral, a hal mellette párhuzamosan kisüthető.

A sütemények és a lekvár pedig már hetekkel korábban elkészíthető!

Narancsos almalekvár

Tavaly főztem ilyet először, mert a neten mindenki dicsérte Démétér alkotását. Ajándékba adtam 1-1 üveggel a rokonságnak, nem hallottam róla panaszt :) Az eredeti receptet picikét módosítottam, nagyon-nagyon karácsonyi a végeredmény!

Hozzávalók:

2,5 kg alma
4 db narancs
2 db citrom
3 ek méz
20 dkg cukor (alma savasságától függ, kóstolni kell)
2 cs. 3:1 Dzsemfix Extra
mézeskalács-fűszerkeverék – ízlés szerint

Az almákat meghámozom, és a reszelő durva fokán lereszelem. Közben meg-meglocsolom a citromok levével, hogy ne barnuljon. Hozzáreszelem a megmosott narancsok héját, majd a levüket is belefacsarom. Ízesítem mézzel, a cukorral, a fűszerkeverékkel, nálam kb. 2 ek-nyi ment bele. Összeforrósítom. Ha felforrt, hagyom főni néhány percet, megkóstolom, ha kell, korrigálok az ízeken, és beleöntöm a Dzsemfix Extrát. Tovább 1-3 percig főzöm, majd azon forrón üvegekbe merem, rászorítom a kalapjukat és 5 percre fejtetőre állítom őket. Bármilyen karácsonyi jellegű süteményhez, kalácshoz, palacsintához nagyon-nagyon finom, s gasztro ajándékként is megállja a helyét!



Mézes puszedli

Őt is nagyon dicsérték! Megsütöttem. Beállok a dicshimnuszt zengők táborába – olyan, mint a bolti puszedli, puha, omlós, csak éppen E-k nélkül! Köszönöm a receptet, kedvencek közé felvesz!
Mézes puszedli - Bilonka receptje!

3 tojás sárgáját és 1 egész tojást kikeverünk 15 dkg porcukorral. 25 dkg mézet és 5 dkg zsírt meglangyosítunk, hogy folyós legyen. A folyós mézet + zsírt is a nagy tálba öntjük a tojásos keverékhez. Belekavarunk 4 evőkanál tejfölt és mézeskalács fűszerkeveréket, tetszés szerint. 60 dkg liszthez hozzákeverünk 2 teáskanál szódabikarbónát, utána ezt a lisztet hozzádolgozzuk a kikevert, folyékony alkotórészekhez.
A tésztát betesszük pihenni a hűtőbe, másnapra kellően szilárd, formázható lesz!
A sütés: golyócskákat formálunk, és kikent tepsire sorakoztatjuk őket. Viszonylag egyformák lesznek, ha egy teáskanállal szedegetjük a tésztamasszát. Rövid idő alatt megsül, 160-170 fokra előmelegített sütőben, 10-12 perc.
És az illatok is fognak majd segíteni!
Ebből az adagból 60-70 db puszedli lesz.
1 tojásfehérjét habbá verünk 8-10 dkg porcukorral, és a forrópuszedliket ezzel a habbal vonjuk be; én ecsettel kenegettem rájuk, mert simán belemártással nagyon vastagon tapadt rá.



Diós puffancs

A narancsos almalekvár kitalálója, Démétér receptje. Nagyon könnyű, villámgyors, és nagyon finom!

Hozzávalók:

30 dkg liszt
30 dkg dió
20-25 dkg cukor
25 dkg margarin
1 cs. sütőpor
3 egész tojás
1 tk. fahéj

A diót finomra daráljuk. Összekeverjük a liszttel, a cukorral, a sütőporral, csipet sóval, fahéjjal, majd összegyúrjuk a tojásokkal és a margarinnal. Egy órára hűtőbe tesszük. A tésztából diónyigolyókat formálunk, sütőpapíros/kikent tepsire sorakoztatjuk őket, majd előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütjük. Helyes kis puszedlik sülnek ki belőle, melyeket kihűlés után kettesével összeragasztunk a narancsos almalekvárral, vagy bármilyen más lekvárral, vagy mogyorókrémmel :)

****

Nos hát, kalandra fel, azt hiszem Pannicica receptjei magukért beszélnek, én így fél tíz táján, vacsora után, kezdek éhes lenni :-)

VKF! XXI. - Főzzünk könyből

Mikor az igencsak magas labdát feldobta, Piszke természetesen nem szakácskönyvre gondolt. Sokkal inkább (szép)irodalmi műre, ahol a cselekmény szálának izgalmas, váratlan, fordulatokkal teli bonyolítása, és a szereplők személyiségjegyeinek kidomborítása mellett, a sorok között, de semmi esetre sem mellékesen, receptek is megbújnak, s a jámbor olvasó "nyálas" olvasóvá válik, főleg, amennyiben éhgyomorra olvassa a művet.

VKF! XXI. - Főzzünk könyvből!

Becsületszóra, megpróbáltam. Végigböngésztem a könyvespolcot hosszában és keresztben, még Manó könyvecskéit is átlapoztam, hátha, talán, ki tudja, utolsó szalmaszálként rábukkanok egy irodalmi műbe ágyazott receptre. Nem volt szerencsém. De feladni sem akartam. Így született az alábbi megoldás, ami ugyan elég messze van ama bizonyos arany középúttól, de legalább félszemmel kacsintgat arrafele. Újságból főztem. Nem receptújság. Napilap - Metropol. Hetente egyszer, péntekenként, a "konyha" rovatban egy jótollú és főzni szerető férfiember - Marton Levente - írásait közlik. Ezek nem száraz s helyenként unalmas receptleírások, sokkal inkább kedvcsinálók, ugyanakkor dióhéjban vagy bővebb lére eresztve az ételek történetével, hozzájuk esetlegesen kapcsolódó hiedelmekkel is megismertetnek. S nem utolsó sorban, olyan hasznos információk birtokosa is lehet az olvasó, mint hogy a "... brugge-i sült krumpli ... ilyet csak Brugge főterén lehet enni, máshol még Óz, a nagy varázsló se tudná újrateremteni. ... a hedonizmus egyik csúcsa brugge-i sült krumplit majszolni. ..."
Ez a pénteki cikk, ha akarom, recept (igaz pontos adagok nélkül), ha akarom, felhívás keringőre, ugyanis olyan sodró lendületű gasztro érzékkel írták, hogy olvastukra az ember lánya egy éppencsak elfogyasztott, ötfogásos ebéd után is éhes lesz.
Az újságban megjelent cikkek ihletésére eddig több receptet is elkészítettem, ezek közül kettő az, ami igazán megfogott, és nemcsak nekem, de életem jobbik felének és Manónak is ízlett.

Flamand tyúkleves - avagy nehézsúlyú versenyző, azaz mikor a tyúk győz a marha felett

"... A flamand tyúkhúsleves mégis gasztronómiai csúcsteljesítmény, egy igazi Evander Hollyfield a ringben, Mike Tysonnal ötvözve, ebben a levesben ott lebeg Muhammad Ali ökle, és két tányér után úgy érezzük, egymagunk is be tudtuk volna venni Tróját, mégpedig nem tíz év, de tíz perc alatt. ... Ebbe a tyúklevesbe ugyanis marhahús is kell, s e két jószág közösen olyan erős levest képes teremteni, amely a haldoklót is rávenné arra, hogy eljárja a kállai kettőst. Hibátlanul. ..."

Mivel az úriember cikkeiben sokszor könnyedén kezeli a hozzávalók mennyiségét, s ritkábban szerepelnek pontos adagok és szakácskönyv szerűen leírt elkészítési útmutatás, no meg, az udvarban sem szaladgált, kapargált még naposcsibe sem, nemhogy egy éltesebb tyúkocska, kicsit saját fejem után mentem, s így született az alábbi flamand tyúkleves.

hozzávalók

20 dkg sovány marhahús
2 csirkecomb (tanyasi, állítólag kukoricán nevelkedetté)
1 csirkemell (u.a., mint a combok)
két termetesebb szál murok
egy véznább petrezselyem
kb 20 cm-nyi póréhagyma
fél fej kisebb zeller
2-3 közepes fej krumpli
4 fej csiperke (fehér, barna)
egy kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek margarin
2 ek liszt
2 tojássárga
1 dl tejszín
só, szemesbors, szegfűbors
fél citrom leve

A marhahúst 2,5-3 l vízben, a fűszerek kíséretében a tűzhelyre teszem és félrebillentett fedő alatt, lassú tűzön 50 percig főzöm. A szűk óra lejártával hozzáteszem a csirkehúst és újabb 50 percig együtt főzöm.
A zöldségeket



megpucolom, a murkot, petrezselymet és póréhagymát felkarikázom, nem túl vékonyra, a gombát, zellert és krumplit kockázom, a hagymát csak kettévágom, de a fokhagymát jól felaprózom, majd az összes zöldséget a levesbe teszem. Bő fél órát együtt főzöm a zöldségeket a kétféle hússal, lassú tűzön, félrebillentett fedő alatt.



Szűrőkanállal kiszedem a zöldségeket, a hagymát kidobom, majd másik tányérba kiszedem a húsokat is. A visszamaradt leves sűrű szűrőn átszűröm.



A margarint megforrósítom, csomómentesre keverem a liszttel, majd picit együtt pirítom, éppenhogy színt kapjon. A forró levesből egy kanálnyival simára keverem, majd még egy kanálnyival, végül az összes leszűrt levest ráöntöm és selymesre keverem (ha mégis maradna benne csomó: kisebb szűrővel kihalászni és áttörni).
Amíg a besűrített leves újra felforr, kicsontozom a kétféle húst és a zöldségekkel együtt visszateszem a levesbe.
Elkeverem a tojássárgákat és a tejszínt, az eleggyel finoman behabarom a levest, de vigyázok, már ne főzzem (összeugorhat a habarás).
Fél citrom levével megbolondítom és tálalásra kész.




A marengói csirke receptjét és elkészítését bőven konyhai ténykedéseim kezdeti szakaszában hallottam, hajnali órákban, félálomban, félfüllel, rádióban. Nem kertelek, a nevénkívül nem sokra emlékeztem. Mígnem, egy pénteki irodai kávézás közben megpillantottam az aznapi Metropol újság lapozgatása közben. Hasonlóan kalandos körülmények között, mondhatni félig-meddig kényszer hatása alatt talán még soha nem született ilyen finomság.
A fáma szerint 1800 június 14-én, Marengo olasz városka mellett Napóleon megfutamította az ellene gyülekező osztrák sereget. A győzelmet hírül vivő futár kis híján kétségbeesésbe kergette Dunand tábori főszakácsot, ugyanis a harc viharában és a szétzilálódott francia sorok között szőrén-szálán eltűntek a markotányosok, lábasostól, fakanalastól, alapanyagostól. Azt mondják, nagy nyomás alatt alakul a legszebb gyémánt, hát Dunand tábori főszakács a háborúban (sajnos) megszokott nyomást gyakorolta: rekviráltatott. Csirkét, paradicsomot, fazekat. Fokhagyma köztudottan a tábori főszakácsok mellényzsebében terem, s a francia katonák alapfelszerelésének legfontosabb részét képezik a bor, konyak és kétszersült. A gasztro-legenda nem említi, honnan kerítettek rákot, lehet néhány lelkes kukta hirtelenjében helyben rákászni indult. A főszakács kissé lehangoltan tálalta a hadisarcból sebtében összeállított ebédet, de legnagyobb meglepetésére, Napóleon, aki addig inkább nemes egykedvűséggel evett, mintsem kifinomult ízléssel, a marengói csatát követő győzelmei után újra és újra ezt az ételt kérette asztalára. Dunand tábori főszakács melle minden bizonnyal dagadt a büszkeségtől, igaz, a kemény orosz télvíz idején ugyancsak fájhatott feje, honnan kerítsen sebtiben néhány szépre érett paradicsomot.
A marengói csirke receptjét később Dartois Laguipiere séf csiszolgatta mai végleges formájára, meghagyva a fokhagymás-paradicsomos-fehérboros alapot, rák helyett mindkét oldalán sült tükörtojással.

"... omlósra puhul a jérce húsa, s közben visszaeső alkoholistaként szívja magába a simulékony fehérbor, a büszke konyak, a napsugárízű paradicsom és proletár fokhagyma zamatait, amelyek úgy száguldoznak a pecsenyedarabok körül, mint a francia lovasság az ellenség tétova sorai között ..." hát hogyan lehetne ennek ellenállni?

Marengói csirke

hozzávalók

4 csirkecomb
5-6 fej paradicsom, zimankós kényszer idején sült paradicsommal helyettesíthető
3-4 gerezd fokhagyma
kevéske liszt
olivaolaj (sült paradicsom olaja kitűnő)
fél dl víz
2,5 dl száraz fehérbor - Csopaki olaszrizling, 2004
4 ek konyak
1 fej franciahagyma (salott-) vagy 8-10 gyöngyhagyma
egy csokor petrezselyemzöld
só, bors
tojás, pirítós

A csirkecombokat lebőrözöm, kettévágom, sóval, frissen őrölt borssal megszórom-bedörzsölöm, fátyolnyi liszttel megszórom.
Pár kanálnyit a sült paradicsom olajából megforrósítok és a csirkehusikat mindkét oldalukon barnás-pirosra sütöm, ez nagyjából 4-5 perc.



Hozzáteszem a felkockázott paradicsomokat - egy fej, a többi 6 sült, saját olajától jól lecsepegtetett sült paradicsom volt, az átnyomott fokhagymát, a vékonyan felkarikázott francia/salott/gyöngyhagymát felöntöm a vízzel és borral (vigyázat, az elején spriccel!) és ráöntöm a konyakot is.
Fedő alatt, lassú tűzön 60 percig párolom-főzöm, időnként kicsit megmozgatom, a husikat megforgatom, hogy az egyre sűrűbb szaft mindenütt jól bevonja. Egy óra múlva leveszem a fedőt, rádobom a felaprított petrezselyemzöldet, finoman-óvatosan megkevergetem. Megkóstolom, ha kell (nem kellett) utánnasózom, borsózom.



Fejenként egy-egy tojásból mindkét oldalán sült tükörtojást készítek, megpirítok néhány szelet házi kenyeret, tányérra halmozom az omlósra párolt csirkével, majd meglocsolom pár kanál szafttal.



Tálaláskor egy pohár 2004-es Csopaki olaszrizlinget kínálok mellé (mondhatni, a csirke saját fürdőborát).

Jó étvágyat!

Újratöltve, avagy Márton napi libasült rendhagyó módon

Bár nem követem vakon a népi jóslatokat, babonákat, mondásokat, Márton napján, azaz november 11-én évek óta kerül liba az asztalra. Pástétom, libasült, libamáj saját zsírjában - mikor, hogy alakul.
Hát idén sehogy nem akart alakulni, pedig jól indult. Október végén megbeszéltem a sarki kisbolt hentesével, hogy szükségünk lesz libahusira. Szerettem volna nyakat és combot, végül comb lett, három szép darab. Boldogan hazavittük, irány a mélyhűtől mert ugye Márton napjáig egypárat még kellett aludni. Egy nappal a jeles nap előtt libacombok mélyhűtőből ki, estére szépen kiengednek, akkor majd megsütöm. Gondoltam. Hát nem így lett, ugyanis a husinak nagyon fura szaga volt, így mérgesen, csalódottan, frusztráltan, szipogva és elkeseredetten kidobtam ... Hát, nem lesz liba Márton napjára. Párom vigasztalt, majd eszünk libamájpástétomos kenyeret, ami ugye finom, de hát ha az ember lánya sült libacombra készül, mégsem az igazi.

Márton napjának estéjén igazi, nem várt, nem remélt, megható és nagyon finom meglepetés várt otthon.



Következzen a libasült és borhab - s egyúttal párom megpróbáltatásainak, hősies küzdelmének és diadalmas győzelmének - története.

Kincsem a fél világot, üzletek sorát és az útbaeső kisebb-nagyobb vendéglőket is bejárta, mire sikerült libát találnia. Felkapta, s mint a szélvész száguldott haza a zsákmánnyal.
Otthon folytatódott a vadászattal induló küzdelem. Ugyanis a libuska egy szépen fejlett, egész liba volt, fagyasztva, illetve kiengedőben, már amennyit ugye Velence és Martonvásár között engedni tudott fagyosságából. Nagykés, vágódeszka, sok-sok türelem és küzdelem, s párom, aki még csirkehúst sem darabolt és nem is igazán rajong a nyers hús fogdosásáért, győzedelmeskedett "a dög" fölött, megszabadítva combjaitól és mellehúsától.
A receptekkel alapvetően az a gond, hogy olyan emberek írják, akik tudnak főzni, de legalábbis az adott ételt már elkészítették legalább egyszer. S általában eszébe sem jut a receptírónak, hogy olyan lépésekhez is pontos útmutatást adjon, mint például "bedörzsöljük sóval és frissen őrölt borssal". Mennyi???? sóval? és mennyi borssal? Mert fél csipetnyi sót is el lehet dörzsölni a húson és fél maréknyit is ...
Szerencsére az ilyen apróságok nem szegték kedvét lázasan dolgozó páromnak, a combokat és a mellehúsát leöblítette, letörölgette, sóval, borssal bedörzsölte, tepsibe tette, mellétett két nagy fej hagymát, tíz duci gerezd fokhagymát, egy szál rozmaringot és a sütésre várakozó liba alá öntött egy jó deci testes vörösbort, majd az egészet alufóliával szorosan lefedte és irány az előmelegített sütő.
A libacombok és mellehúsa engedelmesen és szófogadóan puhultak, sültek, párolódtak másfél órát, mikor is lekerült a tepsiről az alufólia és immár szolárium üzemmódban további negyven percig sültek-pirultak, kiszáradás ellen négypercenkénti saját levével locsolgatás közben.



A libasült mellé desszert is dukál és mi is lehetne alkalomhoz illőbb, mint egy habkönnyű borhab, hatalmas fehér szőlőszemekkel díszítve.
Én még soha nem készítettem borhabot, sőt, amennyire emlékszem, soha nem is ettem még. És receptem sincs hozzá. Szerencsére feltalálták az internetet és sok lelkes gasztroblogger útmutatása elérhető a nagy információs autópályán. Így párom lelkesen keresgetett, s rátalált egy biztatónak és elkészíthetőnek tűnő receptre.

A borhab rendhagyó módon nem fehérborral, de csodaszép színű roséval készült.
S hogy milyen akadályok gördültek párom útjába a borhab készítése közben? Nos, először is, a liba még sült és négypercenként locsolgatni kellett. Aztán a "gőz fölött besűrítjük" sem volt egyszerű feladat, mert ha gőz fölött sűrít az ember fia, akkor azt folyamatosan keverni kell ... és közben a libát locsolni, a tepsi meg forró, tehát konyhakesztyű föl-le, aztán már puszta kézzel tepsi kikap, liba meglocsol, tepsi vissza ... közben keverni gőz fölött ... és hát Manó is kérdez és kíváncsiskodik és mindenképpen segíteni szeretne, érzi ő is, hogy Apa rettentő nagy munkában van, s bizony, elkelne két dolgos kezecske lelkes segítsége.
A tejszínhabot már ketten gyártották, így Manó is kivette részét a Márton napi készülődésből.



Mire nekem sikerült kiszabadulnom az iroda fogságából és az esti mindenki-ugyanarra-megy-amerre-én-is-szeretnék forgalmon átverekedve magam hazaértem, Manó már békésen szundizott, engem pedig ragyogóan tiszta konyha, szépen terített asztal, zamatos, omlós libasült, pillekönnyű borhab, gyöngyöző újbor várt.



És Kincsem, fáradtan a harcoktól, de büszkén, diadalmasan és szélesen mosolyogva. Mégiscsak lett Márton napra libasült!

Mikor anya átesik a ló túloldalára, avagy döblec sütőtökkel

Hja. Előfordul. Időnként, ha túl nagy lendületet veszek, hajlamos vagyok átesni ama bizonyos ló másik oldalára (tudatalatt bizonyára arra gondolok, hogy ott szebb és zöldebb :-).
Az átesés nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott is maradok, legtöbbször könnyedén visszakecmergek, van kiskapu, menekülő út, választási lehetőség. Akárcsak a Mindenszentek hétvégéjére tervezett és megalkotott menü esetében is, van "párhuzamos" lehetőség is.

Pikáns döblec krémleves <> Fehérboros gombaleves szegfűszeggel

Lazackockák
rozmaringos döblec <> vajon párolt brokkoli, rizs, sült fokhagyma

Rétes
fűszeres döbleces <> túrós-cseresznyés

A levesek a VKF!XX jegyében (is) születtek.

A pikáns döblec krémlevest többször is készítettem, a fő alkotó elemek változatlanok, de nyughatatlanságom jeleként picit minden alkalommal változtatok rajta. Kis családomnak mindegyik változat ízlett, úgyhogy végképp bekerült a kedvenc levesek sorába.



A fehérboros gombaleves szegfűszeggel sk találmány. Amolyan hol volt, hol nem volt kezdettel is írhatnám, hiszen volt egyszer egy hagyományos gombalevesnek induló főzet, ami kis boszikonyhámban hipp-hopp átalakult - igaz, alkotás közben felvillant a gondolat, miszerint, ha nem sikerül, Lizikutya táljában landol ..., s mi maradunk krumplilevessel. Nos, az első próbálkozás is sikeres volt, a VKF!XX lendületében megfőztem még egyszer, immár evőkanálnyira szabványosítva a korábban "löttyintésnyi" mértékegységet és száraz fehérborra cseréltem a vöröset.



Lazackockák rozmaringos döbleccel, vajon párolt brokkolival, sült fokhagymával, rizzsel

Hogy kerül a csizma az asztalra és a rizs a köretek közé? Arra gondoltam, párom vagy Manó esetleg nem feltétlenül értékeli a nem mindennapi "döblecet sütőtökkel" konyhai mozgalmat, s a brokkoli üde zöldjéhez és a lazackockák rózsaszínjéhez is jól illett a párolt rizs ártatlan fehérsége.

Egy szép szelet lazacot "meghámozok", azaz bőrével lefele lapítóra fektetem, és éles, viszonylag szélesebb pengésű késsel, a halszelet vékonyabb/keskenyebb felétől indulva, határozott mozdulattal mintegy levágom a rózsaszínű lazachúst a szürkés-feketés bőrről.
A lazacot ezután felkockázom, olaj-vaj fele-fele arányú forró keverékén, viszonylag gyakori kavargatással, néhány duci gerezd hámozatlan fokhagyma kíséretében, pár perc alatt megsütöm. Szitába szedem, a tetejéről papírtörlővel kicsit felitatom a felesleges zsiradékot, frissen őrölt borssal megszórom és határozott mozdulattal átforgatom (rázva) a szitában, hogy a bors mindenütt érje.

A brokkolihoz egészen kevés vízet forralok, beleteszem a vajat (margarin), mikor elolvadt, beleteszem a brokkoli rózsákat, só, félcsipet szerecsendió és fedő alatt, gyenge tűzön megpárolom. Hamar megvan, valóban csak egészen kevéske víz kell hozzá; a vajtól és a szerecsendiótól kicsit érdekesebb ízű, mintha "natúr" sós vízben készülne.

A rizset forró olajon megforgatom, felöntöm háromszoros mennyiségű vízzel (a vizet valamennyi arányban pótolhatom alaplével, így ízletesebb lesz), teszek hozzá egy tknyi citromlevet (érdemes frissen csavartat, zamatosabb lesz), só, bors. Nem fűszereztem tovább, semleges, "rizs" ízű köretnek szántam.

A rozmaringos döbleckockákhoz a zöldséget megpucolom, szálas-magos részét kiszedem, nagyobb falatnyira kockázom. Olajat forrósítok, beledobom egy arasznyi rozmaringág leszedett, megmosott, durvára vágott leveleit, egyet forgatok rajta, hozzáadom a döbleckockákat és lapáttal kevergetem, egyrészt, hogy a döblec ne törjön pépesre, másrészt, hogy a rozmaring ne égjen keserűre. Csak addig hagyom a serpenyőben, amíg a döbleckockák megpirulnak. Szitába szedem, tetejét papírtörlővel leitatom.

A háromféle köretet és a sült fokhagymát külön tálkákban kínálom a frissen sütött lazackockák mellé, szedjen ki-ki kedvére.



Az ebéd záróakkordja a kétféle rétes volt, egy édes, túrós-cseresznyés rétes és egy sós, fűszeres döbleces.

A fűszeres döbleces réteshez egy fej hagymát apróra vágok, pici olajon üvegesítem, rádobom a döbleckockákat, egy gerezd fokhagymát is rányomok, nagyjából 5-6 percig pirítom, megszórom kakukkfűvel, sózom, bőven megszórom frissen őrölt borssal és egy jó csipet szerecsendióval is megbolondítom. A serpenyőben villával kicsit összetöröm a döblecet és a kicsit ferdére állított serpenyő magasabb felébe húzom. Így a fölös zsiradék lecsorog és nem áztatja el a rétesem.
Két-három réteslapot használok, mindegyiket megkenem tejföl-olaj jól eldolgozott keverékével, majd a lapra kent döbleces krémre sajtot reszelek és megszórom apróra vágott hagymazölddel.



Feltekerem, a rétes tetejét is megkenem a tejfölös-olajos keverékkel és forró sütőbe tolom, ahol addig hagyom üdülni, míg szép barnásra pirul a teteje.



Jó étvágyat!

Szószedett:
döblec - sütőtök