Dóri torta - minden földi jóval

Ezt a szuper tortát kedves Morzsálós barátomnak, Dórinak köszönhetem. Megsütötte, majd miután többen is kértük, leírta a receptet, szerényen hozzátéve, hogy szomszédasszonyainak is ízlett, talán mi is érdemesnek tartjuk kipróbálni s esetleg nekünk is ízleni fog.
Talán.
Esetleg.
Ha.
NEM!
Feltételes módok kizárva! :-D

Manapó tömören annyit mondott "ez rettentően finom!". Majd hozzátette, "ilyet máskor is süthetsz." Majd kért még egy szeletet. S vacsora gyanánt Manó is bekanalazott majd egy egész felnőttnek való adagot.
A recepten egészen keveset változtattam, az eredetiben a tészta csak fehér, nincs benne kakaópor és az almára csak fahéj kerül.
Nem tudom, eredetileg mi a neve, Dóri diós-almás-meggyes sütiként emlegette, én pedig átkereszteltem és lett Dóri torta.



Dóri torta

hozzávalók

5 tojás
12 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 szűk dl olaj
12 ek liszt
1 cs sütőpor
2 ek sütőrum
1 púpozott ek kakaópor - cukrozatlan
15-20 dkg darált dió
4-5 nagyobb alma
20-30 szem meggy - magozott
fahéj, őrölt szegfűszeg, szerecsendió ízlés szerint
vaj a formát kikenni

fél tábla ét bevonó csoki
mogyorónyi vaj
2 ek (hab)tejszín

A tojásokat előbb a cukrokkal, majd az olajjal habosra keverem, majd kanalanként beleszitálom és alaposan eldolgozom a sütőporral elkevert lisztet.
Egy sütőpapírt megvajazok és beleigazítom egy 24/28 cm méretű tortaformába* (alul 24 cm és felfele 28 cm-re bővül), úgy, hogy a sütőpapír szélei felfele álljanak.
A vajas papírt megszórom darált dióval majd a hámozott és uborkagyalun lereszelt almából rétegezek rá. Az almát megszórom (ki, hogy szereti) csipetnyi fahéj-őrölt szegfűszeg-reszelt szerecsendió keverékkel, majd újabb réteg dió, arra újabb réteg alma és csipetnyi fűszeres hintés következik. Lehet rakni 3 sort is, lényeg, hogy alól dió kezdje, felül pedig alma zárja.
A tészta felét ráöntöm az almás-diós rétegekre. A maradék tésztába beleszitálom a kakaóport, hozzáadom a sütőrumot, eldolgozom és ezt is a tepsiben várakozókra öntöm kitöltve a fehér tésztával üresen hagyott részeket. Tetszés szerint a kétszínű tésztába potyogtatom a kimagozott meggyet, lehet többet is, mint 30 szem.
Mivel Manó reggel hősiesen beleharapott egy szépen mosolygó meggyszembe, majd egészen elsavanyodott és kétségbeesett arcocskával köhögési roham jött rá, a készülő torta egy nagy szeletét meggymentes övezetnek nyilvánítom (a negyed meggydarabot természetesen kihalásztuk a szájából).
175 fokra előmelegített sütőbe teszem és tűpróbáig sütöm, ez nagyjából 30 percet vesz igénybe.
Mikor kész, kiveszem és formástól rácsra teszem hűlni, majd mikor teljesen kihűlt, átfordítom egy nagy lapos tányérra vagy tálcára, innen fogom kínálni. Azért nem jó még melegen vagy langyosan áttenni, mert a tészta megizzad és a fele ráragad a tálaláshoz használt edényre.
Az ét bevonó csokit összetöröm és a mogyorónyi vajjal, vízfürdőben felolvasztom, simára és selymesre keverem a tejszínnel, majd meglocsolgatom vele a diós-almás-meggyes tortát.
Kis időre még dermedni teszem, de számítok rá, hogy a csokimáz nem fog teljesen megszilárdulni ... nem lesz rá ideje.
Nem is volt.
Másnapra csak azért maradt belőle, mert előrelátóan eldugtam egy-egy szeletkét magunk elől, saját magunknak :-)



Gyors, könnyen elkészíthető, látványos, roppantul finom, ahogy a karakteres dió és az édes alma ízkeringőjébe beleolvad a meggy éretten is enyhén savanykás íze és a kakakó-étcsokoládé keserédes selymessége.



Jó étvágyat!

PS.: Mint Dóri szerény hozzászólásából utólag megtudtam, ennek a finomságnak nemigazán volt saját neve, ugyanis Dóri saját maga alkotta! :D

Házitündér (félig) sikeres varázslata

Egy nagyon kedves Morzsika még étteremalakítás előtt osztotta meg a Házitündér sajtos pogácsája néven ismert receptet Morzsika City minden lakójával. Ajánlotta szívből, a ráfordított idő és energia fordított arányban áll az illatozó pogácsák sikerével. Igaza volt, sőt, még annál is igazabbja :-) Könnyű, hamar megvan és valami eszméletlenül gyorsan elillan. Szoba- és kinti hőmérsékleten egyaránt.

Eredetileg egy adagot készültem sütni, de az első sütés megkóstolása után máris kevertem a következő ... két adagot, így lett együttesen három. Mit ne mondjak, miután elkövettem azt a hibát, hogy sütőforrón nem fényképeztem le, mindössze pár darabot tudtam e célra megmenteni. S ha jól nézem az asztalt, ezeknek is csupán hűlt helyük van már. Úgy tűnik, a házitündérkedést még gyakorolnom kell ... az első része, hogy gyorsan valami nagyon finomat varázsoljak, sikerült ... a folytatással vannak gondok, az üres pogácsás dobozt elnézve, vagy lyukas valahol, vagy a csiribi-csiribá nem megy annyira, hogy reggelre újra felteljen :-), ezért lett hát félig sikerült e varázslatom.
Gabi, köszönöm!

A sajtos nem a klasszikus pogácsát célozza, könnyed, mégis laktató tésztájával, eredetileg gombócka alakjával puffancskákra hajaz. De nevezzük akárhogy is, három adagból a második nap estéjén alig árválkodott egy pár. Pedig olyan sokan nem is voltunk rá.
Az eredeti receptet kicsit megbolondítottam, őrölt bors, fokhagyma őrlemény, zöldhagyma sűrűn felaprított szára, durvára vágott pirított napraforgómag, leheletnyi pirospaprika is került bele.



Házitündér sajtos pogácsája

hozzávalók

2,5 dl tej
8 dkg margarin
16 dkg liszt
3 tojás
12 dkg reszelt sajt (jelen esetben fele-fele parmezán és trappista)

A margarint a sóval és a tejjel felforralom, s mikor szépen jön felfele a lábosban, hozzáöntöm a lisztet és keverem, keverem, keverem. Az elegy azonnal összeugrik és menthetetlenül csomósnak látszik, no para, néhány gyors mozdulattal szép simára lehet keverni a sűrű masszát.
Egyenként beleütöm és beledolgozom a tojásokat, a tészta könnyedén felveszi mind a hármat.
Hűlni teszem, időnként párat keverek rajta.
Közben felaprítom a hagyma zöldjét és megpirítom, majd durvára vágom a napraforgómagot - amiből pucoltat nem kaptam, így Manapó szorgalmának köszönhető, hogy ez került bele, ugyanis ő bontogatta.
Megreszelem a sajtot, a parmezánt is frissiben, mert így az igazán finom, majd a kétféle sajtot (lehet egyféle is) hozzádolgozom a kihűlt masszához. Nemszeretem és ragacsos állagú, de én kézzel dolgoztam bele a sajtokat, majd a kezemre jócskán ragadt tésztát kés fokával lehúztam, a veszteség egészen minimális. Az első adagot az eredeti recept szerint készítettem, a többiekhez felváltva kevertem csipetnyi pirospaprikát, hagyma zöldjét, aprított szotyit, mexikói fűszerkeveréket, a sajttal egyidőben.
A sütőt 180 fokra melegítem és enyhén nedves kézzel, kiskanálnyi adagokból, elkezdek gombóckákat formálni.
Mivel másfél adag gombócolása után megunom a böngyörgetést, előkapom a habkinyomót, belepakolom a tésztát és a legnagyobb lyukú fejet használva csinos tornyocskákat nyomok a sütőpapírra.
Egy-egy tepsinyit a forró lerben 35 percig sütök. Egy adagból 38-40 falatnyi, csábító puffancska lesz.
Csak azért nem sült negyedik adag is, (mert egyrészt elfelejtettem, hogy margarin készletünk kimerülőben van itthon) mert a maradék margarinnak a törökmogyoróval, fehércsokival dúsított brownie-ban szántam szerepet.



Jó étvágyat!

Angyal, ismerős ismeretlen

Ma találkoztam vele.
Ismeretlen ismerőssel. Ismerős ismeretlennel. Mindkettő.

Jelenléte, segítsége önzetlen, szerény, szívből jövő, nem tolakodó. Verseket csempész Morzsikás mindennapjainkba és tanácsot, ötletet ad a felröppentett kérdésekre. Magáról szűkszavú, hiszen 'velem nem történnek érdekes dolgok, panaszkodni pedig ki szeret'.

Ismeretlen, mégis ismerős.
Hiszen tudom a nevét, s ha naponta nem is, de hetente többször "beszélgetünk". Tudom, hogy jószívű és kedves. S mégis, nem ismerem.
Érzem, hogy időnként rossz napjai is vannak, mint bármelyikünknek, s ilyenkor a versek is szomorkásak, komorak. Nemrég beteg volt, s Morzsikák szorítottunk, hogy meggyógyuljon, felépüljön. Tudom, hogy szép haja ezüst-ősz. S mégis, nem ismerem.
Láttam, milyen kabátot hord, hallottam sokat tapasztalt és vidám hangját, láttam a csillogást szemében. S mégis, nem ismerem.
Ismeretlen lenne?
Meglehet.
Hiszen nem tudom, mit gondol reggel, mikor ébred, nem tudom, mi a kedvenc étele vagy színe.
Ismeretlen lenne?
Nem hiszem.
Lényének ugyan kis, s mégis nagy részét - ha csak kevéssé is, de - ismerem.
Kedves és sugárzó, adni-segíteni vágyó és tudó.
Angyal.

Formabontó fakanalak

Nagyjából egy hónapja egy hétig a konyhapult felét mindenféle "kütyük" foglalták el. Fedeles műnyag dobozkákban piros és sárga gyertyareszelék halmozódott, az egyik lapítón natúr gyurmából összeállított öntőforma, reszelt és szárított naracshéj, csillámpor, natúr fehér és piros, valamint mézes gyertyamassza, alufólia, sniccer ...
Gyetyát öntöttem. Illetve fakanalat. Gyertyának indult, de végül nem tettem bele kanócot, így lett gyertyaviaszból formabontó fakanál.

Az alapötletet az MP3 adta, személyes ajándék a Morzsikáknak, gyertyaviaszból. Igen ám, de átlátszó gyertyamasszából készítettem pohárkás kis díszt az MP2-re - amit aztán elfelejtettem odaadni, így az MP3-ra maradt a "kézbesítés" -, most valami mással szerettem volna előrukkolni.
"Gondolkodom, gondolkodom" - mormolta Micimackó a Százholdas pagonyban és én a konyhában, végül párom dobta fel a magas labdát: legyen fakanál - gyertyaviaszból.
Eddig jó. Remek ötlet! Kivitelezés?

Először is öntőforma kell, mert a forró, olvadt viasz a kérlekigazánnagyonszépen varázsigére nem hallgat. Az öreg éjszaka leple alatt kölcsönvettük Manó gyurmáját, párom a minta fakanállal és némi türelemmel kialakította a formát. Egyet, mert annyi gyurma volt. Másnap vett aztán natúr fehér gyurmát és az elsőnek öntött fakanál kivételével az ebből kialakított formát használtam a későbbiekben. Manót pedig kárpótoltuk négy nagy tégely, színes gyerek-gyurmával :-)

alapanyagok, minta-fakanál és öntőforma

Vízfürdőn viaszt olvasztottam, fehér-sárga, fehér-piros, fehér-mézes, piros-pici fehérrel, így mindegyik fakanál kicsit más lett.



Az olvadt viaszt az alufóliával kibélelt formába öntöttem, és türelmetlen malmozásba kezdtem mellette, amíg megköt.

próbáltam díszíteni a fakanalat és a szilárduló (halvány sárga, rózsaszín) viaszba reszelt narancshéjat, szemes feketeborst szórtam; normál gyertyaviasznál ez nagyjából kútbaesett ötlet, a szemes feketebors szépen látszott, más nem

A határozottan fakanálra emlékeztető, de némi sallanggal bíró dermedt viaszt óvatosan kiemeltem a formából (óvatosan, de egyet mégis sikerült nyelénél kettétörnöm), majd sniccerrel, aprólékos munkával megszabadítottam az öntés során keletkezett viaszfeleslegtől, más szóval megfaragtam.




Fakanál kész, a "mibe állítsam"-ra is voltak ötleteim, sajnos a gyertyazselével kiöntött, formára szárított narancshéjhoz túlságosan nehéznek bizonyult a viasz-fakanál és a legkisebb mozdulat is feldöntötte, így ez az ötlet jócskán átdolgozásra szorult.

Fakanál talapzatra végül két megoldás született.

Az egyikhez formára szárított narancshéjat kibéleltem alufóliával, felöntöttem olvadt viasszal, beleszórtam jó sok reszelt, szárított narancshéjat, beleállítottam a viasz-fakanalat és vártam. Egy idő után fárasztónak tűnt mozdulatlanul tartani a fakanalat, amíg a talapzatnak szolgáló viasz megköt, így megfelelő szögben kitámasztottam. Amint az alsó, narancshéjtól szépre színeződött viasz kicsit megkötött, öntöttem rá egy réteg halványabb sárgát. Éjszaka folyamán megszilárdult a viasz, fakanál is jól rögzült, két hajnali kávé közben sniccerrel megfaragtam.
A formához itt természetesen bármilyen edényke, ami bírja a forróságot, megfelel, mivel nálunk éppen nagyüzemben száradtak narancshéjak, az volt a legkézenfekvőbb.
sajnos menetközben nem készült kép, csak a végeredményről, lennebb

A másik talapzat amolyan "elfolyós" lett és bár talán ez könnyebbnek tűnik, kicsit macerásabb volt. Alufóliát laposra formáztam úgy, hogy 2-3 ujjnyi pereme legyen.



Egy edénykébe pici vizet tettem, ebbe a megformázott alufóliát, az egészet a tűzhelyre, lassú tűzre kapcsoltam.



Az alufóliába beleállítottam a viasz-fakanalat, nagyjából olyan szögbe, ahogy a végeredményt látni szerettem volna.



Ahogy a fakanál elkezdett olvadni, a fóliába töltöttem a másik lángon melegedő olvadt viaszból, majd (harmadik kezemmel) az egész edényt - fóliástól, olvadó fakanalastól, forró vizestől - átemeltem a mosogatókagylóba, ahol már várta a hideg vízfürdő. További kezeimmel az edényke peremére tettem három (valódi) fakanalat, úgy, hogy a viasz-fakanalat megtartsák a kívánt szögben, amíg a talapzat megköt.



Az első nagyon macera volt, főleg, hogy elfelejtettem a hideg vízfürdőt előre elkészíteni és mit sem sejtő páromat voltam kénytelen ugrasztani, mondván S.O.S. elolvad a művem, segítség! Az esetből tanulva, a többi fakanál-talapzat gyártása már könnyebben ment, a végére egészen belejöttem.
Mikor a talapzat is megszilárdult, az alufóliát óvatosan lebontottam róla és sniccerrel a kívánt formára faragtam.

"tálkában álló" készen, az "elfolyós" még talapzat faragásra várva

Mindkét formánál érdemes szem előtt tartani, hogy a viasz-fakanálnak súlya és dőlése is van, ha belelendül az ember gyereke, könnyen túlfaraghatja a talpat, a fakanál feldől és lehet beolvasztani az egészet.
Terveztem, hogy csoportképben megörökítem a Morzsikáknak készített viasz-fakanalakat, nos, ez elmaradt; remélem az MP4-re :-) készítendő ajándékok fényképen megörökítésével gondosabb leszek.

Manó pillanatok - főzöcske

Manó, mint minden korabeli embergyerek, utánoz. Utánozza édesapját, mikor fúr, farag, barkácsol, füvet nyír, bokrot metsz, bútort tologat szobaátrendezéskor, szerel. Utánoz engem, mikor a konyhában sertepertélek, mosok, takarítok. Aztán időnként kicsit összebogozódhatnak a ki-mit-csinál szálak, mert apával is lehet mosógépet pakolni és porszívózni, sőt sütit keverni is, s előfordult, hogy anya nyírta a füvet. De nem is ez a lényeges. Hanem, hogy ő is, baba is, sőt, baba egyedüj!, így felkiáltójellel és határozottan, baba egyedül.

Bármiből lehet bármi, hiszen csak képzelet kérdése - kockás szalvéta időnként "csak" szalvéta, de volt már asztalterítő, takaró, pelenka, gombóc, fűszer, csirkehusi -, de van, amiben ragaszkodik az igazihoz, így lett fazeka, fakanala (konyhából leselejtezett, anyának van másik ...), tejesdoboza, amin egy piros, bicikliző boci mosolyog (a mosolygást értem, a biciklizést kevésbé), fűszerei (időnként elfog a rettegés, hogy szétszakad a mustármagos zacskó és hetekig egerésszük a pici mustármagokat a szőnyegből).

Most már van saját hámozója, kése, bárdja, nyeles és nyeletlen serpenyője.

És hozzá töretlen lelkesedése.

a baba pipihusit bájdoz igen nagy figyelmet igénylő művelet; a kék kockás szalvéta ezúttal pipihusi szerepet kapott

bizony, a pipihusi mellé kell egy kis krumpli is (a krumpli a spájszból van és nagyjából háromnaponta cseréljük :-)

S van már saját, hordozható, csodasárga konyhapultja!

bárdozás és hámozás közben egyszercsak megállt, pillanatig töprengett, majd babának nincs kohapujta (konyhapultja) felkiáltással a kis asztaláért robogott, becipelte a nappaliba, utánna a kis fehér széket és baba kohapujtja pakol mindet.

ez a pipihusi kicsit kemény és még nincs cafatkákra bárdozva,

és konyhapult nélkül a krumplit sem lehetett jól feldarabolni.

baba megnézi étejt, baba felemeji fedőt,

s ha az edényke túj fojjó, akkor Manó konyhakesztyűt húz.

ekkora Manónak ekkora konyhakesztyűkkel a kis kezén nem egyszerű megfogni az edénykét, de

sikerült felemelni az serpenyő fedelét, látszik is, hogy majd kidagad a gombóc belőle :-)

Gordon, Jamie, reszkessetek :-)

MP3 - képek

A képeket Foltgirl küldte, a késői post az én elmaradásom.

Pannicica és Manó, bár nem úgy tűnik, de együtt kirakóznak

Manó a nagy toronydaru rejtelmeit mutatja, míg Pannicica kicsit meglesi a kirakós hátát :-)

Pillanatkép. Előtérben Foltgirl lányának dúsan csigás szép haja, háttérben Zsófi és párja; én pedig valószínüleg a karom mögött bújócskáztam

Zsófi és a torta; háttérben Cicaanya és Manó morzsavadászaton

Tulippe és Gabi

a ház ura és Cicaanya

MP3 receptek - sonkatorta és meggyes koszorú by Zsófi

A meggyes koszorú Zsófi remek találmánya, és mondhatom mindig zajos sikert arat vele. Így volt ez az MP3-on is, bizony, fényképezni sem maradt idő, hipp-hopp eltűnt a tányérról (csak utánna kell néznem ama bizonyos csenőmanóknak :-).

Meggyes koszorú

hozzávalók

40 dkg liszt
20 dkg sütőmargarin
20 dkg cukor
1 üveg magozott meggybefőtt
3 db tojás
2 dl tej
3-5 evőkanál kakaó
3 evőkanál cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
rum vagy rumaroma
1 csipet só

Tálba tesszük a margarint, a cukrot, a vaníliás cukrot, a 3 tojást, valamint egy kis rumot vagy egy fiola rumaromát és 1 csipet sót. Az összetevőket elektromos habverővel simára keverjük, majd felváltva belekeverünk 40 dkg lisztet 1 sütőporral elkeverve, és körülbelül 2 dl tejet. (Első körben úgy 1,85 dl megy bele. Figyeljünk, mert ha túl híg a tészta, akkor nem tud jól átsülni, ezért inkább kisebb adagokban öntsük.)
Egy üveg meggybefőttet jól lecsöpögtetünk (ehelyett fagyasztott, magozott meggyet is használhatunk).
Egy kapcsos kuglófformát jól kivajazunk, kilisztezünk, majd ebbe simítjuk bele a tészta felét. Erre halmozzuk a meggyet, majd a maradék tésztához 3-5 evőkanál kakaót keverünk 3 evőkanál cukorral és egy kicsi tejjel, hogy hasonló állagú tészta legyen, mint a fehér. Ezt rákenjük a meggyre.
Előmelegített sütőben 160 fokon (légkev., elektromosban 180-190 fokon) 45 percig sütjük, aztán még 15 percig benthagyjuk a lekapcsolt sütőben.
Ha kicsit kihűlt tálra borítjuk, és porcukorral megszórva tálaljuk.

Könnyű, nem morzsálódó, finom, látványra is szép, ahogy a sötétbordó meggyszemek körül összeolvad a fehér és sötétbarna tészta.

a meggyes koszorú képeket a legelső Morzsa partiról másoltam ide.

Zsófi sonkatortával is készült, a receptet Dóri küldte.
Hamar össze lehet állítani, hiszen amíg a hozzávalók egyik fele fő, a többit lehet aprítani és zselatint áztatni. S míg a hűtőben csücsül és dermed a sonkatorta az előzőleg megsütött meggyes koszorúra "rá lehet járni", csakis kizárólag az ízét ellenőrizendő, mert ki tudja, hogy egyik szelet ugyanolyan finom-e, mint a másik? :-)

Sonkatorta

hozzávalók (egy kapcsos kuglóf formányihoz)

2 krumpli
2 sárgarépa
1 doboz borsókonzerv
2-3 csemegeubi
2 alma
10 deka párizsi/sonka
5 keménytojás

+ mártáshoz: majonéz (2 tojássárga, olaj), mustár, 2 dl tejföl, fél citrom leve, só, bors

+ zselatin: 4 dkg

Krumplit, répát összeaprítom, sós vízben megfőzöm, leszűröm, kihűtöm. A csemegeubit, almát hámozva és magház nélkül és keménytojást is kis kockákra vágom, nagy tálba rakom, összekeverem.

Mártáshoz: 1 tojássárgából készült majonéz (idő vagy energiahiány esetén lehet bolti is), 2 deci tejföllel, mustárral, fél citrom levével, ízlés szerint fűszerezve, összekeverve. Úgy 4 decinek kell lennie a végén.

Zselatin: 4 deka zselatint megolvasztunk a csomagon lévő leírás szerint. Nálunk ez 6 evőkanál vizet jelent csomagonként. Ezt még sóval szoktam fűszerezni, de az eredeti recept húsleveskockát ír, az nekem meg nincs sose... Ha langyosra hűlt, beleöntjük a mártást, majd jól elkeverjük, ráöntjük a zöldségekre. Akkor lesz jó, ha ellep mindent a mártás!

Egy formát kibélelünk kb. 20 deka sonkával, majd beleöntjük a mártásos zöldségeket. Hűtőben dermedni hagyjuk, szerintem úgy 4 óra alatt kész, de nálunk egy éjszakát csücsül bent. Másnap meleg vizet folyatok a formára, vagy ha kapcsos formában csináltam, csak lekapcsolom, tányérra teszem, salatával díszítem és begyűjtöm a dícséreteket.

MP3 receptek - kínai csirkés molnárka by Garffyka - pontosítva

Igen, igen, ez a recept is a kenyérsütő gépekhez kiadott (gondolom, egyik) nagykönyvből való.
Mondhatnám megláttam, megszerettem, bár első olvasására átlapoztam fölötte, másodjára már megfogott, harmadjára pedig beszereztem a szükséges hozzávalókat.
Amit következő alkalommal változtatni fogok, több husit készítek belevalónak és egy adag tésztát nem 8, de legalább 10 részre osztok.
Hidegen, melegen, otthon vagy tízórai/uzsonnára. Én speciel az irodába hoztam ebédre :-)

Kínai csirkés molnárka

hozzávalók - tészta (1 adag=8 db)

140 ml tej
225 gr liszt
2,5 ml (1/2 tk) só
2,5 ml (1/2 tk) cukor
15 gr (1 ek) vaj
5 ml (1 tk) élesztő

hozzávalók - töltelék (1 adag=8 db)

30 ml olaj
5 cm friss gyömbér reszelve
30 ml (2 ek) szójaszósz
15 ml (1 ek) méz
225 gr csirkemell filé (cs.comb, cs. mell vegyesen)
3 újhagyma
15 ml (1 ek) friss koriander
só, bors

hozzávalók - kenés, szórás

1 tojás
1 ek víz
szezámmag
A csirkehusit vékony csíkokra, kisebb darabokra vágom, az előkészített pácba teszem, összeforgatom, s míg a tésztát dagasztja a kenyérsütő gép, lefedett edénybe a hűtőbe állítom.
Mikor a kenyérsütőm kész a dagasztással, a tésztát lisztezett deszkára borítom, átgyúrom, hengerré formálom és nyolc részre vágom (itt két adag tésztával dolgoztam, tehát 16 db lett).



Pontosítás-bővítés itt!

Gabi hívta fel a figyelmem, hogy itt valószínüleg kimaradt egy mondat, igaza volt.
Amíg a tészta készül, a már bepácolt és hűtőbe tett csirkehusit előkapom a hidegről és kanálkányi forró olajon, gyakran kevergetve megpirítom.

A kihűlt tölteléket a könnyebbség kedvéért tányéron annyi fele adagolom, ahány molnárkát készítek, így elkerülhető, hogy egyik-másikban túlcsorduljon a töltelék, míg másokban kiáltozniuk kelljen a csirkehusi daraboknak a távolság miatt.



Míg egy darab tésztával dolgozom, addig a többi vékonyan megolajozott fólia alatt várakozik.
Kicsit lisztezett lapíton körré formálom, közepére tölteléket halmozok, a tészta szélét vékonyan megkenem a felvert-vizezett tojással



, majd a tészta széleit egymásra hajtom, összefogom.



A molnárkát úgy teszem sütőpapíros tepsibe, hogy a hajtott rész alólra kerüljön. Meleg helyen, szintén olajjal vékonyan megkent fólia alatt, 30 percig kelesztem (vagy míg kétszeresére nő).
Sütés előtt a tetejüket megkenem a maradék tojásos-vizes keverékkel és megszórom szezámmaggal.



200 fokra előmelegített sütőbe tolom és nagyjából 16-18 percig sütöm, míg szép aranybarnák lesznek.



Jó étvágyat!

MP3 receptek - stollni by Pannicica

Hát ez az a süti, amiről egyelőre csak becsomagolt állapotban vannak képeim.


Pannicica minden MP3 Morzsikának készített egy stollnit, szépen becsomagolva adta át.
A miénk biztosan a kamrában fog csücsülni, legalábbis Advent első vasárnapjáig, mikor majd jóleső érzéssel fogom kibontani a szép csomagolást és éles késsel vékony szeletkéket vágok, hogy minnél tovább tartson ez a finomság.
Tavaly Karácsonyra én is készítettem és pontosan tudom, mekkora türelmet igényel a sok-sok belevalót tésztává gyúrni, dolgozni. De megéri a fáradtságot, mert kiadós, laktató, ugyanakkor ünnepi és egyedi dísze lehet a szépen terített ünnepi asztalnak vagy díszesen csomagolva ajándékként büszkélkedhet a karácsonyfa alatt.

A sütemény a stollen, hagyományos német karácsonyi sütemény. Mivel nem foszlós kalácstészta, de szikkadt-kemény eleve, akár 1 hónapig is eláll. A recept közvetítését Foltgirlnek köszönöm szépen.

Stollni

hozzávalók

20 dkg mazsola
3 cl rum
5 dkg élesztő
1 dl tej
50 dkg liszt
1 tojás
1 kk + 10 dkg + 7,5 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
só
1-1 narancs és citrom reszelt héja
fél-fél tk. őrölt fahéj és szegfűszeg
1/4 kk. őrölt szerecsendió
20 dkg + 7,5 dkg margarin

A mazsolát forró vízzel leöblítjük, meglocsoljuk a rummal.
A tejet meglangyosítjuk, beletesszük az 1 kk. cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, tűzhely szélén felfuttatjuk.
A lisztet tálba szitáljuk, a közepébe öntjük az élesztős tejet, kevés lisztet keverünk hozzá, letakarva 10-15 percig kelesztjük.
Közben a tojást elkeverjük 10 dkg cukorral, a vaníliás cukorral, sóval, a reszelt citrom- és narancshéjjal, hozzáadjuk a fűszereket és a 20 dkg megolvasztott margarint.
2-3 részletben a liszthez keverjük, és robotgéppel fényesre-hólyagosra kidolgozzuk. Ha igényli, kevés tejet lehet még hozzátenni.
Meleg helyen letakarva kétszeresére kelesztjük. Mikor duplájára nőtt, a tésztát átgyúrjuk, kissé ellapítjuk, megszórjuk a lecsepegtetett mazsolával, jól összegyúrjuk. Kb. 30 cm hosszú veknit gömbölyítünk belőle, közepébe hosszanti mélyedést nyomunk. Visszahajtjuk az egyik tésztaszélt, a gerinc két oldalát pedig tenyéréllel benyomjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, többszörösen összehajtott alufólia csíkkal körbekerítjük, nehogy sütés közben szétterüljön.
Még 10-15 percig kelesztjük, majd kb. 45 perc alatt készre sütjük (tűpróba).
Ha kész, azon forrón lekenjük a felületét olvasztott margarinnal, és megszórjuk porcukorral.
Mikor teljesen kihűlt, fóliába becsomagolva hűvös helyen tároljuk. A mélyhűtést is jól bírja!

Emlékeim szerint mazsola helyett kandírozott gyümölcsdarabokat és darabosra vágott diót tettem hozzá.



Kiadós gyúrást és jó étvágyat hozzá!

MP3 receptek - szilvalekváros torta by Pannicica

Nahát, ez az a torta, amelyik ódára érdemes.
Finom.
Laza.
Mutatós.
Könnyű.
Pikáns.
Szép.
... és amit még akartok.

A szilvalekváros torta Pannicica jóvoltából díszelgett az asztalon, s mindjárt két missziót betölteni született, hiszen Max konyhájának egy éves évfordulóját köszöntötte!, és az MP3-ra összegyűlt Morzsikákat is megörvendeztette.



Sőt, másnap a nagyszülőket is (mert áthívtuk őket, segítsenek rom-eltüntetni), főleg ÉApámat, aki két falat közt többször is kijelentette, hogy "ez nagyon finom, ez nagyon jó, van benne valami, amitől egészen különleges, ez nagyon finom" :-)

Pannicica, ezúttal is hálás köszönet érte, hogy élőben is megismerhettem szilvalekváros őfenségét.

A receptet Foltgirl továbbította, így nemcsak a képeket és ízélményeimet, de a hozzávalókat és készítésének rejtett titkait is megosztom ezennel.

Szilvalekváros torta

hozzávalók

3 tojás
15 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
8 dkg margarin
20 dkg liszt
1 cs sütőpor
5 ek szilvalekvár + lekvár a töltéshez is
1 kk fahéj
1/2 citrom reszelt héja
1 tábla tortabevonó étcsoki
2 evőkanál olaj

5 evőkanál szilvalekvárt 9 evőkanál meleg vízzel elkeverünk, feloldunk. A megpuhult margarint, a cukrot és a vaníliáscukrot robotgéppel kikeverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, a szilvalekvárt, a fahéjat, a citromhéjat, majd a sütőporral elkevert lisztet.
A masszát kivajazott, kilisztezett (vagy sütőpapírral kibélelt) kerek formába öntjük, és 180 fokon 30-35 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e, de jó jel, ha a tészta néhány milliméterre elvált a forma oldalától.
A lapot előbb a formában, majd a formából kivéve rácson hűlni hagyjuk, aztán keresztben óvatosan kettévágjuk. Az alsó lapot bőven, kb. 1 cm. vastagságban megkenjük előzőleg szintén meleg vízzel jól kenhetővé tett szilvalekvárral, ráhelyezzük a másik lapot, és ennek a tetejét is belekvározzuk, de már vékonyan.
A tortabevonó étcsokit gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk, belekeverünk két evőkanál olajat (ez nem érződik majd az ízén, viszont a mázat szép fényessé teszi), és a tortát a csokival egyenletesen bevonjuk.
Néhány óra hűtés és a csokimáz megszilárdulása után a süti szeletelhető.
Megjegyzés: a szilvalekvárt csak akkor keverjétek ki vízzel, ha öreg, sűrű. Az enyém friss főzés volt, nem kellett hozzá víz, mert puha volt.

a csokimáz igenis akkor jó, ha kicsit megreped a tetején! :-), és akkor is nagyon jó, ja nem reped meg; s nem a szelet vastagsága vagy a szeletelő ügyessége befolyásolja a repedés elindulását, sokkal inkább az, hogy egy kis láthatatlan kobold a szintén láthatatlan koboldcsákányával éppen a mi tortánkon kezdett csokit fejteni :-)



Jó étvágyat!

MP3 receptek - mézes koszorú by Garffyka

Az eredeti receptet egy évekkel ezelőtti karácsonyi Praktika újságban olvastam, annyit változtattam rajta, hogy teszek késhegynyi frissen reszelt gyömbért is a mézes tésztához. Jópárszor elkészítettem, mindig sikert aratott, a mézesekhez képest könnyű, laza tésztájú sütemény. Koszorú híján süthető tepsiben vagy tortaformában is.

Mézes koszorú

hozzávalók - tésztához

4 tojás
10 dkg cukor
4 dl méz
50 dkg liszt + forma beszórásához
1 csomag sütőpor
1 púpozott mk őrölt fahéj
negyed mknyi reszelt narancshéj
késhegynyi friss reszelt gyömbér
3 dkg margarin + forma kikenéséhez

hozzávalók - szóráshoz

2 eknyi durvára darabolt vagy szeletelt mandula (vagy dió vagy mogyoró)




hozzávalók - cukormázhoz

4 púpozott teáskanál porcukor
6 teáskanál frissen csavart narancslé



A mézet folyósra-langyosra melegítem, hozzáadom a narancshéjat, félreteszem kicsit hűlni. Az egész tojásokat, a cukrot és a margarint habosra, fehérre keverem. A masszához teszem a fahéjat, a kislyukú sajtreszelőn lereszelt friss gyömbért, majd kanalanként a sütőporral elkevert lisztet. Közben folyamatosan keverem, alaposan összedolgozom (kézimixer 4-es fokozat).Végül lassan csorgatva hozzáadom az immár folyós mézet. Maximum fokozaton tartva a kézimixert legalább 10 percig keverem (habverővel is lehet, ebben az esetben 15 percig keverjük erősen a tésztát, mikor minden hozzávaló benne van).



Bekapcsolom a sütőt 180 fokra (légkev.). Amíg melegszik, margarinnal kikenem és liszttel beszórom a formát, majd beleöntöm a tésztát. A tetejére szórom a mandulát (diót, mogyorót, de akár el is maradhat).
10 percig 180 fokon sütöm, utánna leveszem 175 fokra és itt sütöm 35 percig. Tűpróbázni érdemes, minimum 40 perc sütés mindenképpen kell.
A megsült koszorút formástól hűlni teszem, ha csak lehetséges úgy, hogy alólról is járja a levegő (pl 3 konzervre állítom :-), így billegni sem fog).
A kihűlt (legalább langyosra hűljön) koszorúról lekapcsolom a formát (tepsiben sütés esetén egy vágódeszkát teszek a tepsire, a tepsit a ráfogott lapítóval megfordítom, süti tetejével lefele a lapítóra kerül, innen átcsúsztatom tálcára, ahonnan majd kínálom).
A cukormázhoz alaposan összekeverem a frissen csavart narancslevet a porcukorral, majd ecsettel bevonom vele a sütit. Megint hűlni teszem, amíg a cukormáz megszikkadt, -dermed.



Jó étvágyat hozzá!