A legfinomabb szarvas sültem

A vadhús  - főleg a szarvas - nem a hirtelen felindulásból elkövethető gyorsétel kategória, érdemes rááldozni az időt az elkészítésére, ami minden esetben pár napos pácolással indul.
Erre a szarvas sültre azt hiszem királyi vadászné dédanyám is büszke lenne. A pác receptjét tőle örököltem.

Hozzávalók:

szarvas comb (dió)

350 g vargánya

2 fej vöröshagyma

1 fej fokhagyma

pár ágacska friss kakukkfű

só és frissen őrölt bors

2-3 ek olívaolaj

2-3 dl testes száraz vörösbor

a páchoz:

2 sárgarépa

1 petrezselyem gyökér

1 kis paszternák

2-3 szál angol zeller

1 teáskanál szemes bors

pár szem borókabogyó

1 dl (bor)ecet

1-1,5 l víz

1 fej hámozott, karikára vágott vöröshagyma

3-4 db babérlevél

Sütés előtt 3 nappal bepácolom a húst: a vizet felforralom, beleteszem a megtisztított és karikára vágott hagymát és zöldséget, a babérlevelet, borsot, borókabogyót  és az ecetet. Nem sózom. 

A hártyáitól megtisztított szarvashúst a forró páclével leforrázom, hagyom kihűlni, hideg helyen (hűtőben) tartom 2-3 napig és naponta egyszer-kétszer megfordítom a húst a páclébe. A sütés napján kiveszem a pácléből, leszárítgatom, tekerek rá borsot, alaposan megsózom és egy akkora edényben, amiben kényelmesen elfér (legjobban az öntöttvas lábasomba szeretem készíteni), 2-3 evőkanál olívaolajon, pár perc alatt körbepirítom a hús minden oldalát. Elzárom alatta a tüzet, mellédobom a pácléből kihalászott zöldséget, 2 fej vöröshagymát (tisztítva, negyedelve), egy fej fokhagymát (héjastól, vízszintesen elfelezve) és a nagyobb darabokra vágott vargányát és pár ágacska friss kakukkfüvet. Öntök alá 2-3 dl testes vörösbort, lefedem az edényt  és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol addig sütöm, míg meg nem puhul a hús. Ha már puha, fedő nélkül, saját szaftjával gyakran locsolgatva picit megpirítom.

Ha kész, kiveszem a sütőből, és pihentetem fél órát a húst a lefedett edényben, ezalatt szépen visszarendeződnek a húsnedvek. Szeletelve tálalom, a szinte karamellizált zöldségekkel és parmezános-paszternákos krumplipürével.

Szarvasérmék sült vargányával és zöldfűszeres puliszkával

Igazi ünnepi főétel, nem mellesleg gluténmentes, így én is ehetem. Szarvashús híján marhahúsból is nekifognék, de a vargányát nem érdemes kihagyni. Szerencsére a vargánya fagyasztva is megőrzi minden ízét-zamatát, így télen is fel lehet használni.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg szarvashús (comb, bélszín vagy  hátszín)
2 db vöröshagyma
2-3 dl olaj
5 dkg vaj
2 dl testes vörösbor
pár szem borókabogyó
só és frissen őrölt bors

a zöldfűszeres puliszkához:
20 dkg kukoricadara
5 dl zöldség alaplé (vagy húsleves)
1 kis csokor snidling
1 kis csokor petrezselyem
só, frissen őrölt bors

a sült vargányához:
20 dkg vargánya (szezonon kívül fagyasztott) szeletelve, majd csíkokra vágva
2 dkg vaj
1 teáskanál olívaolaj
só, frissen őrölt bors

A 3 cm vastagra szeletelt szarvashúst lehártyázom, megtisztítom és megformázom, őrölt borssal, durvára tört borókabogyóval beszórom, olajjal leöntöm és pár órára, vagy egy éjszakára, hűtőszekrényben állni hagyom. Sütés előtt legalább egy-másfél órával kiveszem a hűtőből és hagyom szoba hőmérsékletűre melegedni.

Elkészítem a puliszkát: felforralom az alaplevet, beleszórom a kukoricadarát és folyamatos kevergetés mellett közepesen sűrűre főzöm. Hozzákeverem a felaprított zöldfűszereket és sóval, őrölt borssal ízesítem. A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe ujjnyi vastagra simítom és forró sütőben (grill fokozaton) pár perc alatt a tetejét kissé megpirítom. Kerek kiszúróval formázom és melegen tartom.
Kiveszem a hús szeleteket a pácból, leitatom róluk az olajat és megsózom. Egy vastagaljú serpenyőben,  2 evőkanálnyi olajat hevítek, a húsérmék mindkét oldalát megkérgezem, majd rádobom a vaj felét és picit mérsékelve a lángot a serpenyő alatt, oldalanként 4-5 perc alatt, a közepüket ízlés szerint véresre, vagy rózsaszínűre hagyva, megsütöm. A húsérméket kiveszem a serpenyőből és fóliával letakarva, melegen tartom. A serpenyő alatt nagyobbra veszem a lángot, az ízes pörcöket feloldom a vörösborral, hozzáadom a maradék vajat és mártás sűrűségűre forralom.
Megsütöm a vargányát: egy serpenyőben felhevítem az olívaolaj-vaj keveréket és nagy lángon, a serpenyőt rázogatva megsütöm a vargányát. Sózom, tekerek rá borsot.
A puliszka korongokra halmozom a sült vargányát, a szarvas érmékkel és a mártással tálalom. Egy jó testes vörösbort kínálok mellé.

Sous vide szarvas filé

A történet nem annyira friss, ugyanis még tavaly december végén vettünk a vadásztársaságtól egy egész szarvast, amit – „nem érünk rá vele foglalkozni a hétvégén” indokkal – 4 napig hűtőkamrában érleltek, bőrében, kizsigerelve. Egy hétfő reggel mentünk érte, értő kezek lefejték róla a bőrét, nagyjából feldarabolták és hazahoztuk. A munka nagyja itthon ÉP-re várt, aki szerencsére a sokévi, baráti disznóvágásokon komoly gyakorlatra tett szert, na meg szeret is hússal dolgozni, szóval ő volt az, aki kicsontozta, szétszedte, porciózta. Eldöntöttük, miből mi legyen (Dorka lányom ballagására mennyei, bográcsban készült szarvas pörköltet tálaltunk a vendégeknek), a nemesebb húsrészeket ott azonnal vákuumoztam, majd telefonáltam egy sous vide témában jártas barátomnak, hogy mit javasol, mennyi ideig, hány fokon, stb.

Javasolta, hogy élelmiszer-biztonsági okokból mindenképp célszerű – főleg az érlelt húst – füstölésig hevített serpenyőben körbesütni, megkérgezni, utána vákuum tasakba helyezni és hosszan, alacsony hőmérsékleten hőkezelni a tökéletes eredmény érdekében. Na, ezzel be is buktam úgy másfél tekercs vákuum fóliát, de nem volt mit tenni, egyenként kibontogattam, kevés vajon megkérgeztem, majd újra vákuumoztam (egy kis friss kakukkfüvet mellé dobva) és azután hőkezeltem 36 órán át 55 C-fokon, a Sous vide Supreme kádban. Amikor lejárt az idő, jeges vízben lehűtöttem a zacskókat, majd úgy, ahogy voltak, lefagyasztottam.

Amikor kedvünk támad finomat enni, este előveszek egy zacskóval a fagyasztóból, a hűtőszekrényben hagyom kiengedni, 20-25 percre 55 C-fokos vízfürdőben felmelegítem, majd kiveszem a vákuum zacskóból, fűszerezem tengeri sóval meg frissen őrölt borssal és forró serpenyőben pár perc alatt, vajon körbepirítom, minden oldalon. 5-6 percig, fóliával letakarva hagyom pihenni (ezalatt a húsnedvek visszarendeződnek), majd szeletelve tálalom a mennyei,  rozé szarvas filét, leggyakrabban kedvenc, hozzáillő köretemmel, gyömbéres sült batátával, meg egy kis áfonyaszósszal.

Szarvas ossobuco

Karácsony előtt vettünk egy szarvast. A gerinc filét sous vide készítettem el a Karácsonyi ünnepi ebédhez, egy részéből kolbász-szalámi készült, a lábszárakat meg felszeleteltettem.

A szilveszteri vacsorára főztem toszkán ossobuco-t. Mi az osso buco? Alaphelyzetben a borjú  lábszára, melyet kereszt irányban (azaz vízszintesen), 4-5 cm vastagon felszeletelnek, s a közepén láthatóvá válik a velős csont, azt hívják az olaszok (és nem csak ők) osso buco-nak, azaz „lyukas csont”-nak.  Lassan, komótosan elkészítve valami fenomenális étel lesz belőle, a velő besűríti a mártást, a hús puha, omlós, a sűrű szaftja egyszerűen mesés.

 Mitől toszkán? A leghíresebb változat, az „ossobuco alla milanese” a lombardiai Milánóból ered, valamikor az 1900-as évek elején kezdett elterjedni, és paradicsom nélkül, csak vajjal, fehérborral főzték, „ossobuco in biancho” (fehér ossobuco) néven volt ismert. Manapság már nem csak vajat, hanem olívaolajat is használnak hozzá és általánosan elterjedt a paradicsomos változat. A toszkán változatban is van paradicsom (az enyémben most – tél lévén – saját készítésű, porított szárított paradicsom) és hasonlóan készül, mint a paradicsomos, de nem fehér, hanem vörösborral. Mivel nem borjúból, hanem fiatal szarvas lábszárából főztem, úgy éreztem egy kis vargánya feltétlen illene bele, így azzal is gazdagodott az íze.

Hozzávalók 8 főre:

10 db, 4-5 cm vastag szarvas lábszár szelet

2 evőkanál liszt

50 g vaj

3-4 evőkanál olívaolaj

3 salotta hagyma

2 sárgarépa

1 közepes zeller gumó

2 gerezd fokhagyma

2-3 (fagyasztott) vargánya, szeletelve

kis csokor friss kakukkfű

só, frissen őrölt bors

1 tk porított, szárított paradicsom

2,5 dl testes, száraz vörösbor

fél liter marhahús alaplé

Azzal kezdem, hogy alaposan sózom, borsozom a lábszár szeleteket, lisztbe forgatom, leveregetem róluk a lisztfölösleget, és egy serpenyőben, vaj és olívaolaj keverékén, mindkét oldalukat körbepirítom. Egyszerre mindig csak annyi húst teszek a serpenyőbe, hogy kényelmesen elférjenek a szeletek és piruljanak, ne párolódjanak. 

Amikor mindkét oldalukon aranybarnára sültek és szép kéreg alakult ki a szeleteken, kiveszem az edényből, és beteszem a mázas Sába Pataki tálamba (bármilyen vastag falú cserép, vagy öntöttvas edény jó hozzá, aminek van fedője).

A serpenyőben visszamaradt zsiradékon, nagyon kis lángon, gyakori kevergetés mellett megdinsztelem a zöldségeket (aprított salotta és fokhagyma, a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelt zeller és sárgarépa) és legalább 10 percig párolom. Ráöntöm az egészet a sütőtálban várakozó húsra, megszórom egy teáskanálnyi porított szárított paradicsommal (még nyáron készült, az Édesanyám kertjében termett ízes paradicsomot csontszárazra aszaltam, majd fűszerőrlővel porítottam és előszeretettel használom fűszerként) és hozzáadom a fagyasztóból kivett, nem teljesen felolvadt, szeletelt vargányát is.  A serpenyő alján maradt pörkanyagokat falapáttal felkaparom, felöntöm a vörösborral és kicsit beforralom. Ráöntöm azt is a zöldséges húsra, hozzáadom a marhahús alaplevet meg a friss kakukkfüvet, lefedem a tálat, betolom a 160 C-fokra előmelegített sütőbe és a vad korától függően, 3-4  órán keresztül készítem, két óra elteltével időnként ellenőrzöm a hús elkészülési fokát, mert nem szeretném, ha szétfőne.  Ha elkészült, kiveszem a húst és melegen tartom, a mártást a zöldségekkel  együtt,  botmixerrel pürésítem, egy szűrőn átpasszírozom és ráöntöm a húsra.

Sült krumplival ettük, de a puliszka is illene hozzá. Az ossobuco-t gremolataval szokás tálalni, de nálunk ez most elmaradt.

A homárt kivéve, ezt volt a 2012-es év legfinomabb fogása.

Vörösboros szarvasragu

Kedvenc erdélyi nagynénémék érkeztek hozzánk vendégségbe, az ő fogadásukra készítettem. Lassan, komótosan sült készre a sütőben, a mázas Pataki Sába tálban, amiben kenyeret is szoktam sütni.

Hozzávalók 6 főre:

1,5 kg szarvas színhús (comb is jó lett volna, de abból ÉP pörköltet főzött, így halkan bevallom, hogy bélszínből készült)

2 evőkanál liszt

10 dkg mangalica szalonna

5 dkg hideg vaj

2 nagy fej hagyma

20 dkg apró szemű csiperke

2 fej fokhagyma

4 szál sárgarépa

2 szál fehér répa

1 zeller szár

friss kakukkfű

pár szem borókabogyó

fél liter marha alaplé

3 dl száraz, testes vörösbor

só és frissen őrölt bors

A szarvashúst megszabadítom a hártyáktól és falatnyi de nem túl kicsi) darabokra felkockázom. Sózom, bőkezűen borsozom és meghintem liszttel. A zöldségeket megpucolom, a répaféléket falatnyi darabokra vágom, a zellerszárat felaprítom, a hagymát nyolcba vágom, a fokhagyma fejeket pucolatlanul vízszintesen elfelezem.

A szalonnát apróra kockázom és egy felforrósított méretes serpenyőben hagyom, hogy kiolvadjon a zsírja. A szalonnapörcöt kiveszem, a zsíron megkérgezem (elősütöm) a húskockákat. Egyszerre mindig csak keveset teszek a serpenyőbe, hogy a húskockák ne érjenek össze, így sülnek, nem párolódnak. Ha a húskockák minden oldala megpirult, kiveszem őket és lefedve melegen tartom. A visszamaradt zsiradékra dobom a feldarabolt fehér-, és sárgarépát és rázogatva-keverve picit karamellizálom.

Előveszem a mázas Pataki Sába tálamat, beleszórom a szalonna pörcöt, ráteszem az elősütött húskockákat, meg a répákat, gombát, hagymát, fokhagymát, szárzellert, dobok közé pár szem borókabogyót és egy kis csokor friss kakukkfüvet.

Visszatérek a serpenyőhöz, az aljához ragadt ízes pörcöket feloldom a vörösborral és kicsit be is forralom. Hozzáöntöm az alaplevet, felmelegítem, majd az egészet ráöntöm a sütőtálban várakozó húsra és zöldségekre. A tálat lefedem egy sütőpapírral (ez majd bent tartja a párolgó nedveket), ráteszem a fedőt és betolom az egészet a 150-160 C-fokra előmelegített sütőbe.  Az elkészülési idő a vad korának függvénye, egy-másfél óra elteltével érdemes 15-20 percenként ellenőrizni. Ha a hús megpuhult (vigyázok, hogy ne főzzem túl puhára), kihalászom belőle a kakukkfüvet, a szaftot egy serpenyőbe szűröm és nagy lángon beforralom. Amikor majdnem mártás sűrűségű, belekeverem a kis kockákra vágott hideg (jeges) vajat, kevergetve hagyom, hogy beleolvadjon, selymes mártássá alakuljon, majd visszaöntöm a ragura. 

Tejszínes, vajas krumplipürével tálalom.

Vörösboros szarvaspörkölt, bográcsban

Hétvégenként gyakran összejövünk a barátainkkal egy kaskantyúi tanyán. Nagy társaságnak leghálásabb bográcsban főzni, közben együtt a társaság, míg elkészül az étel lehet beszélgetni, borozgatni, A ebéd ezúttal vörösboros szarvaspörkölt, ahogy ÉP készíti. 

Hozzávalók 20-22 főre:

10 kg kockára darabolt szarvashús (comb, nyak, bordás rész)

0,5 kg mangalicazsír

12 közepes nagyságú fej vöröshagyma, aprítva

1 fej fokhagyma

2 közepes méretű paradicsom

2 db paprika

1,5 dl (házi)  darált paprikakrém

4-5 evőkanál fűszerpaprika

3 babérlevél

3 evőkanál morzsolt majoránna

10-12 szem borókabogyó

só és frissen őrölt bors

2 dl vörösbor

1-2 evőkanál áfonya lekvár

2-3 db szárított cseresznyepaprika (opcionális)

Bográcsban felolvasztjuk a zsírt és kevergetve, aranysárgára dinszteljük rajta a hagymát (ha megsózzuk, hamarabb puhul). Belekeverjük a (házi) darált paprikakrémet, majd beletesszük a felkockázott húst és erős tűz felett addig forgatjuk a bográcsot, amíg a hús kifehéredik, majd annyi levet enged, hogy az egész húst ellepi – ez kb. 30-40 perc (ez az a fázis, amikor még használhatunk fakanalat). Amikor elkezd forrni, mérsékeljük a tűz intenzitását, beleteszünk 2 db paprikát és 2 db paradicsomot keresztben bemetszve, ha megfőtt a hús, ezek héját ki lehet szedni.

Fűszerezzük az enyhén megtört borókabogyóval, 3 púpozott evőkanálnyi édes fűszerpaprikával, 3 evőkanálnyi morzsolt majoránnával, 3 babérlevéllel és az egy fej aprított fokhagymával, 2 evőkanálnyi sóval.

A bográcsot folyamatosan forgatva, közepes erősségű tűz felett lassan főzzük, a leve éppen csak rotyogjon. Amikor kezd besűrűsödni és a hús majdnem puha, tekerünk rá borsot, igazítunk a sósságán, hozzáadunk 2 dl jó minőségű száraz vörösbort és annak függvényében, hogy milyen minőségű a fűszerpaprikánk adunk hozzá még egy, vagy két púpozott evőkanálnyit (ügyeljünk, hogy a paprika friss legyen, azaz ne legyen több 1 évesnél). A hús puhulásáig, a bográcsot folyamatos mozgásban tartva tovább főzzük, az elpárolgott szaftot kevés vízzel pótoljuk, de egyszerre mindig csak kevéssel, hogy legyen ideje újra besűrűsödni. Az utolsó 10-15 percben adhatunk hozzá ízlés szerint egy-két evőkanálnyi áfonyalekvárt és ha van, aki csípősen szereti, dobhatunk a tetejére pár szem ép, szárított cseresznyepaprikát. Ettől nem lesz csípős, csak épp egy picit pikáns, majd azok, akik csípősebben szeretnék, egy-egy paprikát szétnyomhatnak a saját tányérjukban.

Puliszkával, friss kenyérrel, savanyúsággal tálaljuk.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.