Régen töltöttem egy egész napot az osztrák fővárosban.
Pár éve készülünk megnézni a Bécsi karácsonyi vásárt és amióta ilyen fene módon foodie lettem, készülök ellátogatni a Naschmarktra. Idén végre sikerült. Kellőképpen felkészülve indultunk útnak, annak is örülve, hogy végre egy egész napot tölthetünk négyesben, ami mostanság ritka alkalom, és jó ideig az is lesz, mert Nagylány januártól Spanyolországban tölt majdnem nyolc hónapot.
Hajnalban indultunk útnak és az új autópálya szakaszoknak hála nem egészen négy óra elteltével már a Kettenbrückengassén kerestünk szabad parkolóhelyet. A Bécsiek későn kelő emberek, mert Bécs legjobb bolhapiacán reggel kilenckor még alig lézengtek a vásárlók. Ruhák, cipők, bőráruk, lemezek, ékszerek és egyéb haszontalan csecsebecsék közt lehetett válogatni, kevés „kincs” és sok gagyi, mind horror áron. Sajnos senki nem kínált eladásra Le Creuset, vagy akár Staub cocotte edényt, így számomra a bolhapiac folytatásában lévő Naschmarkt nyújtotta a legnagyobb örömöt.
Ha másért nem, egy ilyen piacért szívesen laknék Bécsben! Nem tudok olyat mondani, ami ott nem kapható, legyen az egzotikus gyümölcs, ritka zöldség, vagy érdekes tengeri herkentyű. Sok olyat láttam (és hoztam haza), amit mostanig csak képen, neten, vagy még ott sem láttam…eszméletlen választék van zöldségből, gyümölcsből, halból, húsból!
Ínycsiklandó pékségek és delikátesz boltok lépten-nyomon, gyönyörűséges antipastikat kínáló árusok kóstoltatták portékáikat és akkora datolyát meg laposra (de nem csontszárazra) aszalt fügéket vettem (tölteni fogom), mint a mesében!:-)
A legtöbb pénzt egy sajtboltban hagytuk.
Ej, ha lenne egy ilyen választékú Pesten…
A bécsiek kérem tudnak élni! Reggel 10 körül kisétálnak a Naschmarktra, bevásárolnak, majd a piac végében helyet foglalnak egy vakítóan fehér terítővel leterített kis asztalnál és megreggeliznek: esznek pár friss osztrigát (vagy homárt, St. Jakab kagylót, vagy óriásgarnélát – olyan 15 cm-est, nem azt a fajtát, amit nálunk királyráknak becéznek) és egy-két pohár száraz pezsgővel öblítik le. Mindezt az utcán, kabátban:-)
Egyedüli „feketepont” a Naschmarktnak, hogy ÉP nem tudott sehol sült kolbászt enni. Mondtam is neki, hogy ez nem Némethon, itt egyen szépen falafelt, kebabot, meg baklavát:-)
Piaci túránkat befejezve utunkba akadt egy Plus élelmiszer áruház (ott Zielpunkt-nak hívják), be is tértem azonnal pár üveg pezsgőért, mert ők árulják az itthon már nem kapható, kedvenc „forgalmi” pezsgőmet, az egyetlen száraz pezsgőt, amiből este is ihatok nyugodtan, éjszakai gyomorsav túltengés veszélye nélkül. És muszáj szót ejtenem még néhány apróságról: egy egyszerű, közepes méretű – mondhatnám „mezei” áruházban kaptam 28%, 52% és 57% mandula tartalmú marcipán masszát (itthon vagy irány a Culinaris, horror áron, vagy cukrász nagyker, ismerősön keresztül, ha marcipán masszára fájna a fogam). Vettem még durvára darált pisztáciát fillérekért, mogyoró nugátot (ezt egy éve hajtom, hogy végre csinálhassak mozartgolyót), mindenféle hozzávalót a bonbon projekthez:
A legjobban az gondolkodtatott el, hogy az a pezsgő, ami egy bécsi Plusban 1, azaz egy euróba kerül, azt itthon miért 730.- forintért árulják???
Pezsgővel (is) feltankolva plázacicázni indultunk a Shopping City Süd-ben, a 16 hektáros, 330 üzletes megaplázába. Ebédre ettünk egy korrekt Alm Schnietzelt
és megállapítottuk, hogy a bécsi pincérek úgy viselkednek, mintha szívességet tennének azzal, hogy kiszolgálnak. Desszertet már a Häagen-Dazs-ban kerestünk (isteni a csokitortájuk is!). Picilány vett nekem a zsebpénzéből rénszarvasos, mókuskás, sünis, stb. kiszúróformákat,
majd család újraegyesítés után (mindenki arra bóklászott, amerre kedve tartotta, mert büntetés lett volna minden ruhaboltba elcipelni az egy szem férfiút) ittunk egy finom bécsi mélange-t és elindultunk a belvárosba. Fájó szívvel ugyan, de kihagytuk a Sacher cukrászdát és egyből a városháza előtti karácsonyi vásárba mentünk.
A városháza, a Rathaus előtti Christkindlmarkt a legnagyobb és leghíresebb adventi vásár Bécsben. Hamisíthatatlan karácsonyi hangulata van: többutcányi árus faházakban,
finom alpesi mézek és házi tészták
cserép csecsebecsék
osztrák finomságok
adventi zenék, csodálatosan feldíszített fák, karácsonyi illatok és ízek, meg hatalmas tömeg. Ha valaki tényleges vásárlási szándékkal érkezik, a délutáni-esti órákban ez nem egyszerű feladat. De egy-két csésze forralt bor, néhány igazi bécsi, ropogós császárzsömle és isteni sült debretziner után bármekkora tömeg elviselhető:-)
Tele élményekkel (és csomagtartóval) indultunk haza, de olyan iszonyatos szombat esti dugóba keveredtünk, hogy a Rathausplatzról több, mint másfél óra kellett, hogy végre robogjunk az autópályán. Ami most kimaradt, majd legközelebb bepótoljuk:-)