Fűszeres morzsás karaj

Még Pünkösd vasárnap került a tányérunkra ez az egyszerű, mégis különleges fogás.

Hozzávalók 4 adaghoz:
800 g csont nélküli karaj
2 evőkanál mustár
1 csésze panko morzsa*
1 ág friss rozmaring
1 gerezd fokhagyma
1 dl olívaolaj
2-3 evőkanál őrölt pisztácia
50 g reszelt parmezán
só, és frissen őrölt bors

Elkészítem a fűszeres morzsát: a rozmaring leveleket lehúzom a száráról és felaprítom. Az aprított rozmaringot belekeverem a panko morzsába az őrölt pisztáciával és parmezánnal együtt. Belereszelem a fokhagymát, borsozom, majd annyi olívaolajat adok hozzá, hogy a morzsa nedves homok állagú legyen.
A karajt lehártyázom, sózom, borsozom és kevés olívaolajon minden oldalát körbepirítom. Bekenem mustárral és bevonom a fűszeres morzsával, majd 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg a maghőmérséklete el nem éri a 72 fokot (az igazán szaftos végeredmény érdekében ezt érdemes húshőmérővel mérni). Kiveszem a sütőből, letakarva pihentetem 10 percet, majd ujjnyi vastagra szeletelem. Parmezános krumplipürével és sült karfiollal tálalom.

Igazán jól illik hozzá egy pohár Törley Chardonnay Brut palackos erjesztésű pezsgő.

 *A panko morzsa a japánok szilánkos kenyérmorzsája, állaga és sütési tulajdonsága eltér a nálunk megszokott panírmorzsáétól. Sokkal ropogósabb lesz a „bunda” és nem szívja meg magát zsiradékkal sülés közben. Kapható készen, de házilag is könnyedén elkészíthető, ha van egy késes aprítónk és pár szelet szikkadt fehér kenyerünk: a kenyér szeleteket megszabadítjuk a héjától, késes robotgéppel felaprítjuk és tálcán megszárítjuk az így keletkezett panírmorzsát.

Gombás puffancs

ÉP rántott gombát kért ebédre, ez a puffancs meg olyan jól sikerült, hogy „melléktermékből” főszereplővé avanzsált. Ha húst, gombát, vagy bármit panírozok, a maradék felvert tojást mindig jól befűszerezem, összekeverem a morzsával, leggyakrabban aprítok bele egy kis hagymát is, és a végén kisütöm (nálunk pampuska a neve). Most csavartam rajta egyet, és a panírozásnál megmaradt felvert tojásba belekevertem egy kanálnyi medvehagyma pestót (ettől gyönyörű színe lett) és beleaprítottam a gombák tönkjét is, majd belekevertem a panírozásnál megmaradt panko morzsát is. Nedves kézzel falatnyi gombócokat formáztam és kisütöttem a forró olajban. A végeredmény a képen látszik, és olyan finom, hogy legközelebb nem csak a gombák tönkjéből készítem, hanem eleve ez lesz a főfogás és az egész gombákat bele darabolom. Tartár, vagy remoulade mártással isteni!

A gombát az AMIGO a mi gombánk biztosította, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott aktívabb vagyok.

Portobello alla parmigiana

Az egyik kedvenc szicíliai fogásomat a melanzane alla parmigiana-t most az AMIGO portobello gombájával készítettem és állítom, hogy finomabb, mint az eredeti recept alapján készült változat.

Hozzávalók 4 adaghoz:

8 db portobello gomba
1 közepes méretű padlizsán

2 evőkanál olívaolaj

4 dl (házi) fűszeres paradicsomszósz

1 kis csokor friss bazsalikom

200 g mozzarella

3 evőkanál frissen reszelt parmezán

3 evőkanál panko morzsa (vagy friss kenyérmorzsa)

só és frissen őrölt bors

A padlizsánt megmosom, a végeit levágom. Éles késsel ujjnyi vastagra szeletelem és besózom, majd 10 perc elteltével konyhai törlőpapírral alaposan leitatom a nedvességet. Egy serpenyőben  2 evőkanál olívaolajat forrósítok és aranysárgára sütöm a padlizsán szeletek mindkét oldalát.

Lereszelem a parmezánt, összekeverem a panko morzsával (vagy friss, házi kenyérmorzsával) és felszeletelek 2 golyó mozzarellát. A paradicsomszószt egy sütőtálba öntöm (akkorát választok, amibe majd elférnek a gombák egymás mellett).
A portobello gombák tönkjét kiszedem és a gombákat – kalapjukkal lefelé – a paradicsomszószra ültetem, sózom, borsozom és kanalazok mindegyikre egy-egy evőkanálnyit a paradicsomszószból. Mindegyik gombára fektetek egy-egy szelet mozzarellát, 1-2 levél bazsalikomot és egy egy-egy szelet sült padlizsánt. Erre is kanalazok a paradicsomszószból, majd megszórom a morzsás parmezánnal és 180°C fokos sütőbe tolom 25-30 percre. Bazsalikommal díszítve tálalom.

A gombáért köszönet a Bio-Fungi Kft-nek. Több, mint 100 gombás receptet találsz az oldalunkon, ITT.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Laskagomba Rockefeller-módra

Ez a remek fogás lehet meleg előétel, sült mellé köret, vagy könnyű vacsora, egy pohár borral.
A laskagomba másik neve az osztriga gomba, és ha már osztriga, adta magát, hogy Rockefeller-módra* készítsem. Bitang finom, az eddigi legjobb laskagomba ételem!

Hozzávalók 4 főre:

fél kiló laska (osztriga) gomba

10 dkg friss bébispenót

2 evőkanál olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

3 kis mogyoróhagyma

pár csepp tabasco szósz

3 vékony szelet bacon

2 ek frissen reszelt parmezán sajt + a tálaláshoz

pár szál petrezselyemzöld, aprítva

1 marék Panko morzsa, vagy friss házi kenyérmorzsa

tengeri só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

A sütőt előmelegítem 220 fokra.
A gombák tönkjét levágom, a gombákat pedig egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom, lemezes oldalukkal felfelé. Sózom, borsozom, megspriccelem kevés olívaolajjal és betolom 6-7 percre a sütőbe.

Közben elkészítem a tölteléket: kevés olívaolajon megpirítom az apróra felkockázott bacont, majd hozzáadom az aprított mogyoróhagymát, rádobom a reszelt fokhagymát, majd a spenótot. Sózom, borsozom, és addig kevergetem, míg épp csak összeesik a spenót (3-4 perc). Ízesítem tabasco szósszal és fél perc múlva leveszem a tűzről, majd hozzákeverem a panko morzsát, a parmezánt és az aprított petrezselymet.

Az elősütött gombák tetejére halmozom a spenótos-morzsás keveréket, betolom a forró sütőbe és 220 fokon addig sütöm, amíg a morzsa aranybarna lesz. Tálaláskor megszórom még egy kevés parmezánnal és apró, friss bazsalikom levelekkel díszítem.

*Az osztrigaRockefeller az egyik legdekadensebb luxusétel, aminek receptjét az USA legrégebbi, ma is üzemelő családi éttermében, a New Orleans-i Antoine-ban alkotta meg 1899-ben az étterem alapító fia, Jules Alciatore, a leggazdagabb amerikai, John D. Rockefeller tiszteletére.

A gombáért köszönet a Bio-Fungi Kft-nek. Több, mint 100 gombás receptet találsz az oldalunkon, ITT.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott vagyok aktívabb .

Mozzarellás csirkemell paradicsomszószban

A cím kissé megtévesztő, mert ez gyakorlatilag egy fűszeres paradicsomszószban, sajttakaró alatt sült csirkemell cordon bleu, azaz sonkával-sajttal töltött, rántott hús. Az olaszos ízeket és a rántott húst kedvelők imádni fogják!

Hozzávalók 2 adaghoz:
1 csirkemell filé
só és frissen őrölt bors
2 szelet füstölt, főtt sonka
2 rúd füstölt mozzarella snack
a panírozáshoz:
liszt
1 tojás
panko morzsa
a sütéshez olaj
2 dl (házi) fűszeres paradicsomlé
10 dkg reszelt pizza mozzarella
friss bazsalikom a tálaláshoz

A csirkemellet elfelezem, és oldalról zsebet vágok mindkét félbe. Kívül-belül sózom-borsozom, majd a zsebbe tuszkolom a sonkaszeletbe tekert füstölt mozzarella rudacskát. A szokásos módon (liszt-tojás-morzsa) bepanírozom, majd oldalanként 3-4 perc alatt aranybarnára sütöm mindkét oldalán. Ennyi idő alatt nem sül át a hús, de sebaj, majd a sütőben készre sül és biztosan nem szárad ki.
Ameddig sülnek a húsok, a paradicsomszósz nagy részét egy sütőtál aljába kanalazom, majd ráteszem az aranybarnára sült, töltött csirkemelleket. A tetejükre kenem a maradék paradicsomszószt, betakarom reszelt mozzarella sajttal és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe 20-25 percre.
Kiveszem a sütőből és pár perc pihentetés után, friss bazsalikommal díszítve tálalom egy tál friss zöldsalátával.

Innen az ötlet.

A bejegyzést a Szarvasi Mozzarella Kft szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Fűszeres ricottával töltött, rántott kucsmagomba

Tegnap kucsmagomba vacsorával ünnepeltük ÉP névnapját a barátainkkal. Volt bacon szalonnába tekert, sült kucsmagomba (aszalt szilvával töltve még jobb lett volna, de nem volt itthon aszalt szilvám), kucsmagombás sertés szűz csőben sütve (recept hamarosan!), némi pacalpörkölt (by ÉP), de a prímet mindenképp a fűszeres, szarvasi ricottával töltött, panko morzsába panírozott, rántott kucsmagomba vitte, amit egy fokhagymás-tejföl mártogatóssal kínáltam.

Hozzávalók 4 főre:
friss kucsmagomba (méretesebb darabok)
50 g füstölt bacon

200 g ricotta

1 kis fej salotta hagyma

2 gerezd fokhagyma, reszelve

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

a panírozáshoz: liszt, tojás, panko morzsa

a sütéshez: olaj
a mártogatóshoz:

150 g tejföl

2-3 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

1 teáskanál mustár és reszelt torma

1 evőkanál majonéz

Megtisztítom a kucsmagombákat. Levágom a tönkjüket, így jobban meg tudom majd tölteni a kucsmák üregét. Még a szezon elején vagyunk, így a kucsmagombáimban még nem találtam „albérlőket”, sem apró bogarak, sem egyéb állatkák nem költöztek még be a gombákba, így nem kellett ketté vágnom a fejeket, csak óvatosan kiöblítettem. Ha kellően tisztán szedjük (késsel, kosárba), a kucsma redői sem lesznek homokosak, amit utólag nehéz eltávolítani és kellemetlen, ha evés közben ropog a fogunk alatt.
Elkészítem a tölteléket: egy kicsi serpenyőben megsütöm a nagyon apró kockákra vágott bacont, majd ha kihűlt, hozzákeverem a ricottához. Hozzáadok még egy nagyon finomra aprított salottát, 2 gerezd fokhagymát reszelve, ízlés szerit sót és frissen őrölt borsot. Jól összekeverem és nyomózsákba töltöm, azzal a legkönnyebb megtölteni a gombák üregét.

Megtöltöm a gombákat, majd bepanírozom őket a szokásos módon, prézli helyett panko morzsába, mely szilánkos állagánál fogva nem szívja meg magát annyira olajjal és istenien ropogós bundát eredményez.

Mérsékelten forró olajban (kb. 170 C-fok) aranybarnára sütöm a panírozott kucsmagombákat, majd konyhai papírtörlővel bélelt tányérra szedve hagyom őket langyosra hűlni.
A mártogatóshoz elkeverem a tejfölben a majonézt, mustárt, tormát, belereszelem a fokhagymát és ízesítem sóval, frissen őrölt borssal.

A gombákat tálra rendezem és a fokhagymás mártogatóssal kínálom. Langyosan a legfinomabb!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Pisztáciamorzsás pulykamellrolád vörösáfonyával

A december a pisztácia-vörös áfonya jegyében telt nálam. Isteni natúr pisztáciára tettem szert* (a nem kevésbé isteni vörös áfonya is ugyanonnan van), került kekszekbe, karácsonyi tortára, bárány bordára, meg ebbe a pulykamell roládba, amit még az ünnepek alatt készítettem a családnak. A pulykamellnek bérelt helye van nálunk az ünnepi asztalon, anélkül el sem tudnám képzelni a Karácsonyt. Az egyik legnagyobb magyarországi baromfitermelőtől, a szarvasi Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt-től származik, akinek friss hústermékeit előszeretettel használom.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg pulykamell filé

50 g aszalt vörös áfonya

kis csokor friss kakukkfű, zsálya és rozmaring

só és őrölt fekete bors ízlés szerint

2 evőkanál olívaolaj

2-3 gerezd fokhagyma, zúzva

30 g pisztácia

3-4 evőkanál friss zsemlemorzsa (vagy panko)

30 g reszelt parmezán (vagy grana padano)

2 evőkanál csípős mustár (angol, vagy dijoni)

Fűszeres morzsát készítek: késes robotgépbe teszem a friss fűszernövényeket (csak a leveleket, száruk nélkül), tekerek rá borsot, adok hozzá 2-3 gerezd zúzott fokhagymát, pisztáciát, reszelt parmezánt (vagy grana padano sajtot), panko morzsát (vagy ha nincs, sima zsemlemorzsát) és a robotgép gombját pulzálva nyomva összedolgozom, közben annyi olíva olajat adagolva hozzá, amitől nedves homok állagú lesz a keverék.

A pulykamell filét késsel bevágom úgy, hogy ki tudjam „nyitni”, mint egy könyvet és így, a lehető legnagyobb téglalapot kapjam belőle. Kiterítem, megkenem csípős mustárral és megszórom a fűszeres morzsával, majd az aszalt vörös áfonyával. Feltekerem a húst, megkötözöm, hogy sütés közben egyben maradjon, sózom, borsozom a külsejét is, tepsibe (sütőtálba) teszem, öntök alá egy deci száraz fehérbort, a tetejét is bekenem mustárral és elosztom rajta a maradék fűszeres morzsát, meglocsolom kevés olívaolajjal, lefedem alufóliával és  170 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órán át sütöm, illetve addig, míg a maghőmérséklet el nem éri a 72 Celsius-fokot, amit a húsdarab közepébe szúrt húshőmérővel ellenőrzök, ugyanis ezzel elkerülöm azt, hogy a végeredmény száraz, fojtós legyen. Leveszem róla a fóliát, megemelem a hőfokot 200 fokra és tovább sütöm addig, míg a morzsa picit megpirul (ez maximum 5-8 perc). Negyed óra pihentetés után eltávolítom róla a kötöző madzagot, majd ujjnyi szeletekre vágva, tetszés szerinti körettel tálalom. A maradékot hidegen jól lehet szeletelni, jó kis házi felvágott egy finom szendvicsbe.

*Natúr pisztáciát, egyéb olajos magvakat és aszalt gyümölcsöket ebből a webshopból rendelek, 2 napos szállítási határidővel házhoz is hozzák. Pestiek előnyben, a Nagyvásárcsarnokban személyesen is bevásárolhatnak náluk.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Sült rizsgolyó

Ha flancolni akarnék, mondhatnám, hogy arancini, de nem az, csak egy gabojszásított, szalonnás-sajtos, sült rizsgombóc.

Szicília még rajta van a bakancslistámon, ott majd megkóstolom az eredeti változatot, ám míg eljutok az egyik Palermói utcasarki arancini árushoz, jóízűen falatozom a saját verziómat, töltelék nélkül (a sötét pöttyök a golyókon a saját készítésű bacon kis kockái, amitől íze is lesz a kis golyóknak).

Hozzávalók:

kihűtött, főtt rizs (akár maradék rizsköret)

bacon, apróra kockákra vágva
1 fej hagyma

sajt, reszelve

1 tojás

kenyérmorzsa (panko)

olaj a sütéshez

sózni nem kell, a bacontól és a sajttól általában elég sós

(lehet még ízesíteni borssal, meg bármilyen aprított zöld fűszerrel)

Idén készítettünk több tábla jó húsos szalonnát, abból szeltem egy szép szeletet a rizsgolyókhoz.

A nagyon apróra kockázott bacont forró serpenyőben kisütöm, kissé lepirítom, majd takaréklángon, kevergetve, megdinsztelem rajta az apróra vágott hagymát.
A rizst egy tálba teszem, adok hozzá reszelt sajtot, beleütök egy tojást, majd hozzáadom a sült baconos hagymát. Alaposan elkeverem, vizes kézzel kis golyókat formázok belőle, amiket panko morzsába hempergetek, majd forró olajban ropogósra sütök. Konyhai papírtörlőre szedem, az felitatja a felesleges olajat. Salátával, vagy remoulade mártással kínálom.

Sült rizsgolyók mozzarellával töltött változata itt.

A remoulade mártáshoz:
5-6 ek (házi)majonéz
25 g ecetes uborka
25 g leöblített és aprított kapribogyó
2 ek aprított tárkony (én ecetben eltettet használtam)
2 ek aprított salottahagyma
2 ek aprított petrezselyemzöld
pár tekerésnyi frissen őrölt fehér bors
2 kis szardella filé, aprítva 

A majonézben elkeverem a nagyon apróra felaprított hozzávalókat, tekerek bele kevés borsot és tálalás előtt hűtve érlelem.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Osztriga Rockefeller

A receptet USA legrégebbi, ma is üzemelő családi éttermében, a New Orleans-i Antoine-ban alkotta meg 1899-ben az étterem alapító fia, Jules Alciatore, a leggazdagabb amerikai, John D. Rockefeller tiszteletére.

A METRO Vevőakadémia halas kurzusán Szabó Péter séf gyakorlatilag az én kedvemért készítette, merthogy a nyers osztriga és én, hát hogy is mondjam…nem voltunk túl nagy barátságban, legalábbis addig a napig. Aztán az első felnyitott nyers osztrigát is én kaptam, kértem volna előtte egy korty pálinkát, de a többiek biztató tekintetének kereszttüzében a pálinka elmaradt, az osztriga meg ízlett. Nyersen is.
Nem fenyeget a veszély, hogy havonta elkülönítek egy részt a konyhapénzből osztrigára, de ha valaha úgy adódik, élek majd a lehetőséggel, osztriganyitó késem amúgy is van már vagy 3 éve, bár még sosem használtam.

Az osztriga Rockefeller a legdekadensebb luxusétel, amit valaha ettem. Jó, na. Tudom, már megint sznob vagyok…de gasztrosznobnak lenni jó!

Hozzávalók 2-6 főre:
egy tucat friss osztriga
10 dkg friss bébispenót
2 evőkanál sótlan vaj
1-2 gerezd fokhagyma
3 kis mogyoróhagyma
3-4 cl Pernod (Pernod híján konyak, vagy ánizslikőr)
pár csepp tabasco szósz
3 vékony szelet bacon
1-2 ek frissen reszelt parmezán sajt
pár szál petrezselyemzöld, aprítva
1 marék Panko morzsa, vagy friss házi kenyérmorzsa
tengeri só és frissen őrölt bors ízlés szerint

A sütőt melegítsük 220 fokra, és nyissuk fel az osztrigákat.
Kevés vajon pároljuk meg az aprított mogyoróhagymát, dobjuk rá a reszelt fokhagymát, majd a spenótot, sózzuk, borsozzuk és pároljuk addig, míg éppen csak összeesik (3-4 perc). Ízesítsük a Pernod-val (vagy konyakkal, vagy ánizslikőrrel), a tabasco szósszal és fél perc múlva vegyük le a tűzről.
Az apróra felkockázott bacont, kevés vajon pirítsuk meg, keverjük hozzá a morzsát, a parmezánt és az aprított petrezselymet.
A kagylót vegyük ki a héjból, tegyük jéghideg vízbe, a héjat öblítsük tisztára, majd az öblösebb felébe halmozzunk egy réteg spenótot, mindegyikre tegyünk egy-egy lecsepegtetett osztrigát, a tetejét szórjuk meg a morzsás keverékkel, toljuk be a forró sütőbe és 220 fokon addig süssük, amíg a morzsa aranybarna lesz.

Üdvözlő falatként két darabot kínáljunk fejenként (egy darabbal úgysem éri be senki). Ha dőzsölünk, fél tucat jár fejenként, a jófajta száraz pezsgő minden esetben kötelező kellék.
Nem baj, ha nem Dom Perignon.

Ha tetszett a recept, csatlakozhatsz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Lazacburger

Szombaton részt vettünk ÉP-vel a Metro Vevőakadémián megrendezett halas kurzuson, Szabó Péter volt az oktatónk. A lebilincselő előadást követően mindenki készített 1-2 fogást a tenger gyümölcseivel, ettünk osztrigát nyersen és Rockefeller módra elkészítve, főztünk homárt, sütöttünk főztünk és ettünk kedvünkre mindenféle finomságot, és még egy 5-6 kilós lazacot is hoztunk haza, így vasárnap estére lazacvacsorára hívtuk barátainkat, délre pedig összedobtam egy laza halburgert.

Hozzávalók 4 főre a halpogácsához:
60 dkg bőr nélküli lazacfilé
1 fej hagyma, felaprítva
2 kis fej salottahagyma, felaprítva
1 csokor petrezselyem, felaprítva
1/2 citrom leve
só és frissen őrölt fekete bors
1 kis, piros chili kimagozva és felaprítva
1 tojás
5-6 ek panko morzsa (vagy zsemlemorzsa)
1 ek osztrigaszósz
1 kiskanálnyi frissen reszelt gyömbér
2 gerezd fokhagyma, reszelve
natúr kukoricapehely, durvára őrölve
kevés olívaolaj a sütéshez

Majonéz mártás:
(házi) majonéz
frissen őrölt fekete bors
csipet gyömbérpor
pár csepp citromlé

hamburger buci (vagy zsömle), vágott fele enyhén megpirítva
szeletelt paradicsom, paprika, hagyma, saláta

A lazacfilét ujjaimmal áttapogatom, ha szálkát találok, csipesszel kihúzgálom. A halat felkockázom, és késes aprítógépben, két részletben, a citromlével összeturmixolom. Az első felét pépesre, a másodikat csak rövid ideig aprítom, darabosabbra hagyom, így lesz mit harapni a kész halpogácsán. Egy keverőtálba teszem a masszát, hozzáadom a többi hozzávalót, a fűszereket és az egészet alaposan összekeverem.
Nedves kézzel szilvásgombóc nagyságú gombócokat formázok a masszából, ellapogatom és meghempergetem durvára darált natúr kukoricapehelybe, ettől egy kicsit kezelhetőbb az amúgy lágy massza. Ez a lépés el is hagyható, de akkor több morzsát kell adni a masszához, hogy formázhatóbb legyen.
Serpenyőben, a felmelegített olívaolajon, közepes hőfokon oldalanként 3-4 percig sütöm, akkor fordítom meg, ha külső rétege megpirult. Ha megsült, konyhai papírtörlővel bélelt tányérra szedem és melegen tartom.
A majonéz mártáshoz a fűszerekkel ízesítem a majonézt, majd a vágott felén enyhén megpirított zsömlékbe összeállítom a burgereket.

Ha tetszett a recept, csatlakozhatsz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Nyúlbonbon

Karácsonyi lakoma üdvözlőfalatja, csinos, rakott szoknyához hasonló mignonpapírban tálalva.

Hozzávalók:
50 dkg darált nyúlcomb filé
1 tojás
1 saláta cukkíni
2 salotta hagyma
1 kiskanál őrölt fahéj
2 csipet őrölt szegfűbors
só és frissen őrölt színes bors
panko morzsa
olaj a sütéshez
mignon papír

A cukkinit héjastól lereszelem és összekeverem a darált nyúlhússal, tojással, nagyon apróra vágott salottával, fűszerekkel. Legalább egy órát pihentetem a masszát a hűtőben – hogy összeérjenek az ízek – majd 3 cm átmérőjű golyókat formázok a masszából, meghempergetem panko morzsában (vagy friss, házi kenyérmorzsában) és bő, forró olajba kisütöm. Konyhai papírtörlőn hagyom lecsepegni a fölös olajat, mignon papírba tálalom.

Sajtos, kukoricapelyhes morzsás cukkini

Felénk a piacon csak tök méretű cukkini kapható, így abból max. főzelék készülhet.
Még szerencse, hogy a kertben van pár „bokor” cukkini, így gyakorlatilag egész nyárra el vagyunk látva zsenge, friss cukkinivel, amit addig hagyok nőni és akkor szedek le, mikor kedvem tartja:-)

Az alábbi morzsás cukkini volt a mai ebéd egyik körete, zsenge, zöld és sárga bébi cukkinikből elkészítve. Eredetileg panko morzsával kevertem volna össze a kemény reszelt sajtot és a parmezánt, de a panko morzsám elfogyott, így összetörtem egy jókora csészényi natúr kukoricapelyhet és azt kevertem be. Isteni! A sütőben eltöltött 10-12 perctől a morzsának vannak ropogós és sajttól nyúlós részei, a cukkini már nem nyers, de még nem is puha, a sárga sokkal, de sokkal ízesebb, mint a zöld. Jó, na.

Hozzávalók:
6 bébi cukkini, hosszában elfelezve
1 csésze natúr kukoricapehely, durvára törve
2 maréknyi frissen reszelt parmezán sajt
2 maréknyi reszelt kemény sajt (most érlelt kecskesajt)
1 teáskanál provence-i fűszerkeverék
1 teáskanál fokhagymapor
frissen őrölt bors
kevés olívaolaj

A sütőt 250 fokra hevítem. A kukoricapelyhet egy erős zacskóba teszem és klopfolóval, vagy nyújtófával durvára töröm, majd tálba teszem. Hozzá keverem a reszelt sajtokat és a fűszereket. A hosszában elfelezett cukkinit sütőpapíros, vagy alufóliával bélelt (így mosogatni sem kell majd) sütőlemezre sorakoztatom, egy szilikon ecsettel bekenem olívaolajjal és megpúpozom a morzsakeverékkel.
Betolom a forró sütőbe és 10-12 percig sütöm, míg a morzsa aranybarna és ropogós lesz.

Önálló fogásnak valamilyen mártogatóssal kínálnám.

Baconba tekert rántott spárga panko morzsában, turbolyás majonézzel

Tavaly készítettem rántott és baconos grillezett spárgát, most kombináltam a kettőt de nem sörtészta, hanem az új kedvenc, a panko morzsa kapta a főszerepet. Voltak kétségeim, hogy túl nyers marad a spárga az alig pár perces sütést követően, de pont jó! A nyersnek már nem nyers, de még nem is puha spárga íze finoman összeolvad a füstölt baconéval, a panko morzsás bunda még dob rajta egyet és az egészet a mennyekbe repíti a turbolyás majonéz. A sors fintora, hogy nem ehetjük egész évben…

Hozzávalók kötegenként:
3 db vékony, zöld spárga
kötegenként 1-2 szeletelt füstölt, húsos bacon
liszt, tojás és panko (vagy friss házi kenyér)morzsa a panírozáshoz
napraforgó olaj a sütéshez

A vékony zöld spárgát megmosom, lepattintom a végét, hármasával összefogom és körbetekerem baconszelettel úgy, hogy a spárgafejek szabadon maradjanak. Nem kell sózni, mert a bacon épp elég sós. Panko morzsát használva (ettől ropogósabb lesz a végeredmény), a szokásos módon bepanírozom és 3-4 perc alatt, a felhevített olajban aranybarnára sütöm. Konyhai papírtörlővel bélelt tányérra szedem, hogy lecsepeghessen a fölös zsiradék. Turbolyás majonézzel tálalom. A turbolyás majonézhez házilag készített (vagy boltban vásárolt) majonézbe keverek 2-3 evőkanál aprított, friss turbolyát.

Vigyázat, nagyon jó, fejenként legalább 2-3 tekercset érdemes készíteni!

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Rántott pacal, avagy álarcos „halrudacskák”

Első ránézésre halrudacskának látszanak. Ugye?
Pedig nem is halrudacskák! Ezittkéremszépen panko morzsában panírozott rántott pacal, remoulade mártással és krumplipürével.

A „Hagyomány és Evolúció” versenyen Takács Lajos étterme, az Olimpia kínált rántott pacalt remoulade mártással és krumplisalátával. Megkóstoltuk, ízlett. Nem vagyok egy nagy pacalbarát - már ha pörköltnek, vagy csorbának van elkészítve - de rajtam kívül mindenki kedveli a családban, így ez lett a mai ebéd. Nem csalódtunk, érdemes új utakon is elindulni, nem kell mindig úgy és azt enni, amit az utóbbi 30 évben etettek velünk!

Hozzávalók 4-5 főre:
fél kiló pacal

Az abaléhez:
2 sárgarépa
1 hagyma
egy darab zeller gumó
1 fej fokhagyma
1 petrezselyemgyökér
2 babérlevél
só és szemes fekete bors

A panírozáshoz:
fél csomag panko morzsa
3 tojás
3-4 ek liszt

A sütéshez kacsazsír

A remoulade mártáshoz:
5-6 ek (házi)majonéz
25 g ecetes uborka
25 g leöblített és aprított kapribogyó
2 ek aprított tárkony (én ecetben eltettet használtam)
2 ek aprított salottahagyma
2 ek aprított petrezselyemzöld
pár tekerésnyi frissen őrölt fehérbors
2 kis szardella filé, aprítva

Egy nappal korábban jól megmosom a pacalt és úgy, ahogy van - egyben - egy fazékban puhára főzöm az abalé hozzávalóival. Amikor már puha, kiemelem az abaléből és sima felületre fektetve lepréselem (én ezt úgy oldottam meg, hogy egy nagy tepsibe kiterítettem a pacalt, rátettem egy akkora tepsit, ami belefért abba, amibe a pacal feküdt és lenyomattam egy nehéz húsdaraboló deszkával).
A remoulade mártáshoz a majonézben elkeverem a nagyon apróra felaprított hozzávalókat, tekerek bele kevés borsot és tálalás előtt hűtve érlelem.

Másnap reggelre a mártás összeérik, a pacal szépen kisimul, akkor halrudacska méretű csíkokra vágom, hagyományos módon bepanírozom, igaz, nem normál zsemlemorzsába, hanem panko morzsába hempergetem. A panko morzsa durva, pehelyszerű japán zsemlemorzsa, mely rendkívül ropogósra sül és nem szívja meg magát olajjal. Természetesen normál, házi friss morzsával is elkészíthető, de én Takács Lajos útmutatását követve panko morzsával dolgoztam.
Egy nagy serpenyőben, forró kacsazsírban sütöm aranybarnára „halrudacskáimat”, majd konyhai papírtörlőn hagyom, hogy a zsírfelesleg lecsöpögjön róla. Vajas krumplipürével és a mártással tálalom.

A rántott pacal Takács Lajos receptje, a remoulade mártásé a Szakácsok könyvéből van.