Fritto misto

 

Nyár van, ami nálam egyenló azzal, hogy eljött a fritto misto ideje, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes…  A pár évvel ezelőtti, Cinque Terre-n töltött nyaralásunkon mindennapi eledelünk volt. Imádtuk! Papírcsákóban ettük az utcán, hurkapálcikával kihalászva, némi friss citrommal megspriccelve maga volt a mennyország.

Gyakrabban kívánnám asztalunkra, hiszen nem lehet állandóan Olaszországba rohangálni ezért az élvezetért, de mivel ez friss hozzávalókból az igazi, ritkábban esszük, mint szeretnénk, leginkább olyankor, ha tenger mellett vagyunk és hozzájutok igazán friss alapanyaghoz. A képen láthatót a horvát tengerparton készítettem aznapi fogásból, igazán pazar lett!

Az én kedvenc fritto mistomhoz kell mindenképpen bébi tintahal, ami maximum arasznyi méretű legyen. A fogókarokat levágom, megpucolom, és egyben hagyom (ez lesz amúgy a kedvenc csemegém, ha megsült). A testét is megpucolom, és fél centiméteres karikákra vágom. A garnélafarkak is elmaradhatatlanok, a páncéljuktól megszabadítva. Apró szardella is jöhet! Fejüket levágom, kibelezem őket, és a gerincüket igyekszem úgy kihúzni a halból, hogy a húsuk ne sérüljön meg.  Ha icipici szépiácskákat is kapok a halárusnál, akkor abból is veszek.
Egy nagyobbacska, panírozásra alkalmas edénybe lisztet teszek, megsózom és tekerek bele frissen őrölt borsot. Közben egy nagy lábasban olajat melegítek, annyit, amibe majd kényelmesen ki tudom sütni a herkentyűket. Addig melegítem, míg egy csipetnyi beleszórt liszt rögtön elkezd „táncolni” az olajban, akkor már csak pár percnyire vagyunk az élvezettől.
A tenger ajándékait a fűszerezett lisztbe dobom, jól átforgatom. Egy marékkal kiveszek belőle, a felesleges lisztet lerázogatom róla egy szita, vagy szűrő segítségével, és a leheletnyi "bundával" ellátott herkentyűket a forró olajba dobom. Ha a liszt kicsit szint kapott, akkor egy szűrőkanállal kiveszem a finomságokat, és konyhai papírtörlőre szedem, ami majd felitatja a fölösleges olajat. Maroknyi adagonként kisütöm az összes hozzávalót. Nem szabad túl sütni, mert a tintahal gumis lesz, a garnéla rágós, a halhús csontszáraz… ha az olaj nem elég forró, akkor is vacak lesz a végeredmény, szóval érdemes odafigyelni, mert tényleg percek alatt kész. Amit megsütöttem, azt mindig megsózom, még egy tekerésnyi bors sem árt neki, de nem érdemes túlzásokba esni. Ha minden megsült, mehet az egész (persze a zsírszívó papírok nélkül) az ebédlőasztalra, citrommal megspriccelve, jéghideg proseccoval kísérve.

Valaki mondta, hogy a fritto misto olyan, mint a szex: önbizalom és gyakorlás kérdése, szóval gyakorolok serényen, legközelebb egy szűk hónap múlva, újra az Adria partján J

Gránátalmás, pecorinós cukkinicarpaccio és egy könyvajánló: Gennaro Contaldo – Olasz ételek gyorsan

 

Az idén 72 éves Gennaro Contaldo nagy kedvencem. Akkor szerettem meg, amikor a Két éhes Olasz című sorozatban Antonio Carluccioval végigjárták, végigfőzték és végigették Itáliát. Gennaro hatalmas figura, nem mellesleg az Egyesült Királyság egyik legkedveltebb szakácsa (20 évesen költözött Londonba), Jamie Oliver mentora, és egy tucat népszerű olasz receptkönyv szerzője. Receptjei egyszerűek és szuperbiztosak, árad belőlük a dolce vita életérzés.

A HVK Könyvek Kiadó gondozásában nemrég megjelent Olasz ételek gyorsan című könyvében közel 90 receptben mutatja be, hogyan készíthetünk pazar és változatos olasz ételeket kevesebb, mint 40 perc alatt. A könyv igen jól átadja Gennaro alapanyagok iránti rajongását, főzőszenvedélyét és az olaszok életszeretetét. Ebből választottam mai receptem, a cukkinicarpacciot pecorinóval, mentával és gránátalmával. 

Hozzávalók 4 adaghoz:
2 zsenge cukkini
4 evőkanál extra szűz olívaolaj
2 evőkanál fehérborecet
1 gerezd fokhagyma, finomra reszelve
1 evőkanál nagyon finomra vágott menta
fél gránátalma magjai
30 g pecorino sajtforgács
só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

A cukkinit megmosom, majd éles konyhai gyaluval, vagy zöldséghámozóval, hosszában vékony szalagokra vágom. Az olívaolajat, fehér borecetet, fokhagymát és mentát összekeverem, sózom, borsozom, majd beleforgatom a cukkini szalagokat. Tányérra halmozom, meglocsolom a maradék öntettel, rászórom a gránátalma magokat, a sajtforgácsot és már lehet is enni!

 

Gennaro Contaldo – Olasz ételek gyorsan
HVG Könyvek Kiadó
2020
192 oldal
5 900 Ft

Bolognai pulykaragu

Szeretek ráérősen főzni. Szeretem megadni a módját, a lehető legjobb alapanyagokat használni, megadni a kellő időt az elkészüléshez és a végén elégedetten hümmögve megállapítani, hogy igen, ez minden egyes percét megérte.
 Az alábbi bolognai ragu ilyen ráérősen készült. Az olasz konyha szentháromságával, sofrito-val indítottam (nagyjából azonos mennyiségű hagyma, sárgarépa és angol zeller), majd ha már minden hozzávaló benne volt, hagytam jó két órán keresztül pöszörögve főni, mielőtt egy része nászra kelt a pár perc alatt al dente-re főtt friss tagliatelle-vel, másik része pedig cannelloni töltelékeként került a sütőbe jóféle házi tésztaszószommal leöntve, bivalymozzarella szeletek óvó takarása alatt.

Hozzávalók egy 4 adagos tésztaételhez:
1 evőkanál olívaolaj
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 nagyobb, vagy két kisebb sárgarépa
2 szál angol zeller

2 gerezd fokhagyma, zúzva
500-600 g darált pulyka felsőcomb (az eredeti bolognai ragu marha, netán sertés hússal készül)
1 -1,5 dl vörösbor
500 ml passzírozott paradicsom (passata)
2-300 ml (hús)alaplé
só, frissen őrölt bors
kis csokor friss bazsalikom és oregánó

A hagymát, sárgarépát megpucolom, majd “brunoise” – ra (2-3 mm – es kockákra) vágom, és kevergetve megpirítom a felhevített olívaolajon. Rádobom a zúzott fokhagymát, majd ha megérzem az illatát, hozzáadom a darált húst és azt is megpirítom. Ráöntöm a vörösbort, majd ha már elfőtte az alkoholtartalmát, ráöntöm a passzírozott paradicsomot és az aprított zöldfűszereket. Sózom, borsozom és lassú tűzön, néha megkeverve kb 2 órán át pöszörögve főzöm, az elfőtt folyadékot - ha szükséges - alaplével pótolom.
A végeredmény egy gazdag ízű, sűrű mártás-szerű ragu, aminek az ízével egyszerűen nem lehet betelni.

Ha kész a ragum, többféleképpen tálalhatom:
- bőséges mennyiségű, lobogva forró sós vízben al dente-re főzök 4 -6 főre fél kiló friss tagliatelle (széles metélt) tésztát, majd a raguba szedem, és jól összekeverem. Frissen reszelt parmezánnal megszórva tálalom
- tölthetem száraz cannelloni tésztába, amit enyhén kiolajozott sütőedénybe sorakoztatok, leöntöm 4-5 dl fűszeres paradicsomszósszal, betakarom vastagabbra szeletelt (bivaly)mozzarella szeletekkel és betolom a 180 Celsius-fokra előmelegített sütőbe míg a sajt a tetején szépen megpirul (ez kb 30-35 perc)
- használhatom lasagne-hoz, bechamel mártással és mozzarellával
- használhatom feltétnek pizzához, vagy meleg szendvicshez

A bejegyzést a Magyar Pulykaszövetség és a Magyar Baromfi Terméktanács szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Portobello alla parmigiana

Az egyik kedvenc szicíliai fogásomat a melanzane alla parmigiana-t most az AMIGO portobello gombájával készítettem és állítom, hogy finomabb, mint az eredeti recept alapján készült változat.

Hozzávalók 4 adaghoz:

8 db portobello gomba
1 közepes méretű padlizsán

2 evőkanál olívaolaj

4 dl (házi) fűszeres paradicsomszósz

1 kis csokor friss bazsalikom

200 g mozzarella

3 evőkanál frissen reszelt parmezán

3 evőkanál panko morzsa (vagy friss kenyérmorzsa)

só és frissen őrölt bors

A padlizsánt megmosom, a végeit levágom. Éles késsel ujjnyi vastagra szeletelem és besózom, majd 10 perc elteltével konyhai törlőpapírral alaposan leitatom a nedvességet. Egy serpenyőben  2 evőkanál olívaolajat forrósítok és aranysárgára sütöm a padlizsán szeletek mindkét oldalát.

Lereszelem a parmezánt, összekeverem a panko morzsával (vagy friss, házi kenyérmorzsával) és felszeletelek 2 golyó mozzarellát. A paradicsomszószt egy sütőtálba öntöm (akkorát választok, amibe majd elférnek a gombák egymás mellett).
A portobello gombák tönkjét kiszedem és a gombákat – kalapjukkal lefelé – a paradicsomszószra ültetem, sózom, borsozom és kanalazok mindegyikre egy-egy evőkanálnyit a paradicsomszószból. Mindegyik gombára fektetek egy-egy szelet mozzarellát, 1-2 levél bazsalikomot és egy egy-egy szelet sült padlizsánt. Erre is kanalazok a paradicsomszószból, majd megszórom a morzsás parmezánnal és 180°C fokos sütőbe tolom 25-30 percre. Bazsalikommal díszítve tálalom.

A gombáért köszönet a Bio-Fungi Kft-nek. Több, mint 100 gombás receptet találsz az oldalunkon, ITT.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Mozzarellás csirkemell paradicsomszószban

A cím kissé megtévesztő, mert ez gyakorlatilag egy fűszeres paradicsomszószban, sajttakaró alatt sült csirkemell cordon bleu, azaz sonkával-sajttal töltött, rántott hús. Az olaszos ízeket és a rántott húst kedvelők imádni fogják!

Hozzávalók 2 adaghoz:
1 csirkemell filé
só és frissen őrölt bors
2 szelet füstölt, főtt sonka
2 rúd füstölt mozzarella snack
a panírozáshoz:
liszt
1 tojás
panko morzsa
a sütéshez olaj
2 dl (házi) fűszeres paradicsomlé
10 dkg reszelt pizza mozzarella
friss bazsalikom a tálaláshoz

A csirkemellet elfelezem, és oldalról zsebet vágok mindkét félbe. Kívül-belül sózom-borsozom, majd a zsebbe tuszkolom a sonkaszeletbe tekert füstölt mozzarella rudacskát. A szokásos módon (liszt-tojás-morzsa) bepanírozom, majd oldalanként 3-4 perc alatt aranybarnára sütöm mindkét oldalán. Ennyi idő alatt nem sül át a hús, de sebaj, majd a sütőben készre sül és biztosan nem szárad ki.
Ameddig sülnek a húsok, a paradicsomszósz nagy részét egy sütőtál aljába kanalazom, majd ráteszem az aranybarnára sült, töltött csirkemelleket. A tetejükre kenem a maradék paradicsomszószt, betakarom reszelt mozzarella sajttal és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe 20-25 percre.
Kiveszem a sütőből és pár perc pihentetés után, friss bazsalikommal díszítve tálalom egy tál friss zöldsalátával.

Innen az ötlet.

A bejegyzést a Szarvasi Mozzarella Kft szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Barackos caprese saláta

A hétvégén vettem pár szép barackot a piacon, minden bizonnyal az idei szezon utolsó darabjai lehettek… A vendégségben eltöltött hétvége után nem vágytunk másra, csak egy könnyű salátára. 

A klasszikus caprese saláta nem áll másból, csak (bivaly)mozzarellából, jó érett paradicsomból és friss bazsalikomból, némi jóféle olívaolajjal meglocsolva és diszkréten megszórva frissen őrölt borssal.  

Én most színes koktélparadicsomból, mini mozzarellából és a kertünkben termett friss bazsalikomból dobtam össze és egy merész húzással megspékeltem a caprese salátánkat jó édes miskei lilahagymával, meg a piacon vett barackkal. Mit mondjak, nem bántuk meg!

Hozzávalók 2 adaghoz:
250 g színes koktél paradicsom
100 g mini mozzarella
1 kis fej lilahagyma
2 érett barack (vagy nektarin)
kis csokor friss bazsalikom levelei
1 evőkanál extraszűz olívaolaj
frissen őrölt bors

A megmosott koktélparadicsomokat elfelezem és tálra rendezem a mini mozzarellákkal, felszeletelt lilahagymával, cikkekre vágott barackkal. Finoman borsozom, megszórom a bazsalikom leveleivel és meglocsolom olívaolajjal. Azonnal tálalom.

A bejegyzést a Szarvasi Mozzarella Kft szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Töltött mozzarella „caprese”

Könnyű nyári vacsoránk volt, de vendégváró előételnek is bevetném. Egy pohár proseccoval igazi kényeztetés. Ezt igazán érdemes bivaly mozzarellából készíteni, mely a tehéntejből készült mozzarellához képest sokkal selymesebb, krémesebb állagú, és sokkal ízletesebb is.

Hozzávalók 2 adaghoz:
2 csomag 125 g-os bivaly mozzarella
4-4 db sárga és piros koktél paradicsom
fél fej lilahagyma
pár levél friss bazsalikom
pár csepp extraszűz olívaolaj
pár csepp frissen facsart citromlé
tekerésnyi frissen őrölt bors

A mozzarella golyókat kiveszem a léből és 15-20 percig lecsepegtetem egy szűrőben, közben elkészítem a töltelékét: a koktélparadicsomokat nyolcadolom, a hagymát is felaprítom, a bazsalikommal együtt, majd az egészet összekeverem pár csepp olívaolajjal és citromlével.
Mindkét mozzarella golyónak kiskanállal kikaparom a belsejét, a keletkezett üreget pedig betöltöm a hagymás-bazsalikomos paradicsomos salátával, amibe belekeverem az apróra tépkedett, kikapart mozzarella darabokat is. Tányérra helyezem, meglocsolom pici olívaolajjal, tekerek rá pici borsot és kész is, lehet enni! Jól illik hozzá a friss ciabatta, vagy egy zselet pirítós kenyér. Na meg a jéghideg prosecco, ofkorsz.

Innen az ötlet.

A bejegyzést a SzarvasiMozzarella Kft szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkalaktívabb vagyok.

Tiramisu (tojás nélkül)

Tudom, szentségtörés így készíteni a tiramisut, de pár perc összedobni és néhány óra hűtőben töltött idő után nehéz abbahagyni egy szelet után. Adél lányom kedvence.

Hozzávalók egy nagy adaghoz:
1 csomag babapiskóta
1 dl erős presszó kávé
0,5 dl rum, vagy amaretto likőr

A krémhez:
250 g szarvasi mascarpone
1 csomag hidegen (főzés nélkül) készíthető vanília puding 3 dl tejjel felverve

2 dl habtejszín (legalább 30%-os)

0,5 dl rum, vagy amaretto likőr

a tetejére 50 g cukrozatlan holland kakaópor

Lefőzöm a kávét, majd belekeverem a rumot, vagy az amaretto likőrt.

A vaníliás pudingport felverem 3 dl tejjel, majd hozzákeverem a mascarponét, 2 dl tejszínt és fél dl rumot (vagy amaretto likőrt). Egy laza, jó állagú krém a végeredmény.

Egy magasabb peremű tál alját kirakom a rumos kávéba mártogatott babapiskótával.

A babapiskótákra rákenem a krém felét, majd erre újabb sor rumos kávéba mártogatott babapiskóta következik és végül a maradék krém. A tetejét megszórom cukrozatlan kakaóporral és hűtőbe teszem pár órára pihenni (puhulni), majd tálalás előtt szép, egyforma kockákra/hasábokra felvágva tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Melanzane alla parmigiana

Kedvenc padlizsános-paradicsomszószos-sajtos íztrióm ezúttal rakott egytálétel formájában. Klasszikus fogás imádott Szicíliámból.

Hozzávalók 4 főre:

3 darab padlizsán

800 g paradicsomkonzerv (fele passata di pomodoro, fele aprított hámozott paradicsom)

1 csokor újhagyma

3 gerezd fokhagyma

kevés olívaolaj

1 kis csokor friss bazsalikom

3 darab szarvasi mozarella 

100 g frissen reszelt parmezán

só

étolaj

A padlizsánokat megmosom, a végeiket levágom. Éles késsel hosszában kb. 1 cm-es szeletekre vágom és besózom. Lereszelem a parmezánt, 2 mozzarellát felkockázok és egyet felszeletelek. Elkészítem a mártást is. Ehhez kevés olívaolajon megfuttatom a felkarikázott zöldhagymát, rádobom az elkapart fokhagymát, hozzáadom a paradicsomkonzerveket meg egy pici sót, és közepes lángon  gyakori kevergetés mellett kb. a 2/3-ára befőzöm.

A padlizsánszeletekről konyhai törlőpapírral alaposan leitatom a nedvességet. Egy serpenyőben  4 ujjnyi étolajat forrósítok és aranysárgára sütöm mindkét oldalukat. Több réteg törlőpapírt odakészítek, és rásorolom a megsült szeleteket, a tetejükről  is azonnal leitatom az olajat.

Egy tűzálló tál aljába egy fél merőkanálnyi mártást rakok, erre egy sor padlizsánt. Ezután megint mártást, néhány bazsalikomlevelet csipkedek rá,  majd elosztom rajta a felkockázott mozarella felét és egy jó nagy maréknyi parmezánt. Addig folytatom a rétegezést, amíg a hozzávalókból tart. Legfelülre egy kevés mártás kerül, bazsalikom, és a szeletelt mozarella. Megszórom bőven parmezánnal , és 180°C fokos sütőbe tolom 25-30 percre.

Bűvös szakács recept alapján.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Cukkinivirágos, zöldfűszeres frittata, a hedonista változat

Egyik kedvenc hétvégi reggelink, vagy könnyű szombati ebédünk az olaszok tojáslepénye (frittata) megpakolva minden földi jóval. Ebben a gyönyörűségben most jóféle füstölt húsos szalonna került majdnem pörcösre sütve, istenien édes hagyma, soook zöld petrezselyem, némi reszelt comté sajt és a kertünkből ma reggel frissen szedett sárga és zöld bébicukkini, némelyik virággal együtt. Soha rosszabbat!

Hozzávalók 2 főre:

1 teáskanál olívaolaj
5-7 dkg füstölt, húsos szalonna, csíkokra vágva

1 fej vöröshagyma, nagyobb kockákra aprítva

2 saláta cukkini, felkockázva

1 csokor petrezselyemzöld, aprítva

2 evőkanál habtejszín (30-35% zsírtartalmú, NEM főzőtejszín!)

3-4 (tanyasi) tojás

5 dkg jól olvadó sajt (nálam comté), reszelve

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

 Egy öntöttvas, sütő-kompatibilis serpenyőben gondolatnyi olívaolajon majdnem pörcösre pirítok 5 dkg füstölt húsos szalonnát, majd rádobok egy közepes, nagyobbacska kockára vágott vöröshagymát és két, kockákra aprított cukkinit. Egy külön edényben két evőkanál tejszínnel felverek 3-4 tojást, sózom, borsozom, és beleszórok sok finomra vágott petrezselymet, meg 5 dkg reszelt comté sajtot. Ráöntöm a cukkinire, a tetejére helyezem a cukkini(s)virágokat, 200 Celsius-fokon, légkeverésen sütöm 15 percig, amíg a teteje kissé megpirul. Azonnal tálalom. 

Köszönöm Zsófinak az ötletet!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Szicíliai gasztrotúra - Ötödik nap

Elérkezett szicíliai gasztrotúránk utolsó napja. Reggel még csobbantunk egyet a medencében, magunkba szívtuk az olívaültetvény és a hihetetlenül kék tenger látványát. Megreggeliztünk, elbúcsúztunk a házigazdáinktól és lementünk a tengerpartra napozni meg fürdeni egy csendes, hangulatos kis faluba, Sampieribe.

Ebédünket „a semmi közepén”, tizenvalahány kilométerre a parttól, az Al Monaco Agriturismoban költöttük el és túlzás nélkül állítom, a legfantasztikusabb halas-tengeri herkentyűs ebéd volt, amihez valaha szerencsém volt.

Tíz fajta előétel, egy halas tésztafogás, majd egy nyolc fajta grillezett hallal, tintahallal és óriás garnélákkal megrakott haltál érkezett zöld salátával, amit után egy isteni citrom sorbet-val zártuk az ebédet.
Délután Marzamemi halászfaluban hatalmasat sétáltunk.

Betévedtünk pár jókora, régen halfeldolgozóként működő csarnokba, ahol most helyi termékeket forgalmaznak – nyilván turistáknak.

Legszívesebben mindenből hoztam volna haza, de mivel bőröndjeink már befóliázva várakoztak a kocsiban, kénytelenek voltunk beérni a látvánnyal és néhány szilárd halmazállapotú, a kézipoggyászban is szállítható aprósággal. Megvolt az utolsó pisztácia és mogyoró fagylalt, az utolsó Aperol spritz a tengerparton, majd este az Etna látványával búcsúztunk Szicíliától. Csodálatos öt nap volt, bármikor szívesen indulnék vissza! Remek gasztrotúra volt mesés környezetben, olyan helyeken, ahová magánemberként sosem jutottam volna be és bár dúskáltunk a jobbnál-jobb programokban, mégis volt idő pihenésre is, fürdésre is, fagyizásra, bóklászásra, vagy csak úgy beülni egy kellemes kis hely teraszára inni valami hideget. Köszönet a szervezőknek, Veletek bármikor, bárhová!

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát! 

Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Az előzményeket itt találod.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Szicíliai gasztrotúra – Negyedik nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt, a második nap történéseiről itt, a harmadik nap történéseiről itt olvashatsz.

A reggelit követően ellátogattunk a Chiaramonte hegyi falu lábánál, festői környezetben elhelyezkedő Pianogrillo nevű biogazdaságba, ahol a tulajdonos Lorenzo Piccione volt a házigazdánk. A család története hosszú időkre nyúlik vissza, es a közel 100 hektáros birtok évszázadok óta olívafáknak, szőlőtőkéknek és citrusoknak ad otthont,  meg a szicíliai fekete malac fajtának, a suino neronak, amiből Lorenzóék isteni szalámit készítenek. 

Miután meglátogattuk a hatalmas családi birtokot, megkóstoltuk az olasz piacon híres, több Michelin csillagos étteremben is felszolgált, prémium minőségű pianogrillo olívaolajat (a Particela 34 nevű olajukat évek óta használom, az egyik kedvenc saláta olajam. Pesten a Buono-ban szoktam venni). A birtok bio borainak megismerését hordós tételeket kóstolásával kezdtük a pincében. 

Ebédünket a birtok hatalmas, árnyas teraszán fogyasztottuk el, majd végigkóstoltunk egy borsort, amiben igen figyelemreméltó tételek is akadtak, pár palackkal hoztunk haza is a kedvencekből. Lorenzónak ízlett a pálinkánk, egy rúd szalámival viszonozta, meg a búcsúzóul kihozott isteni olasz brandyvel, amihez foghatót még nem ittunk. Különleges élmény volt!

A birtokon Bed&Breakfast  szállás is van, a kertben medence, lehet lovagolni, meg gyönyörködni a mesés tájban és a sok száz éves olajfákban...

Ebéd után elbúcsúztunk Lorenzóéktól és Scicli felé vettük az irányt, ugyanis délután a város egyik neves éttermében, az Al Galu-ban főzőkurzus várt ránk.
A főzőkurzus előtt jutott idő egy kis városnézésre, fagyizásra. Belecsöppentünk egy esküvőbe és a mostanság legnépszerűbb olasz sorozat forgatásába is, így a fagyizás sem volt eseménytelen.

Délután ötkor beléptünk az AL Galu étterem ajtaján és egy „személyzeti” Moak kávé után (amely az egyik legjobb volt, amit kint ittam és hál'istennek az Ízbisztróban is van), Luca Giannoneval, a főszakáccsal (és egyben tulajdonossal) neki álltunk második főzőkurzusunknak, melynek a halak és tengeri herkentyűk adták a gerincét. 

Készítettünk egy antipastot, 1 primot,1 secondot és egy egyszerű, ám annál finomabb desszertet, majd az elkészített vacsorát az étteremben finom helyi borok kíséretében fogyasztottuk el. Nem ez volt az első, étterem konyhájában szervezett főzőkurzus amin részt vettem, de kétség kívül ez volt az eddigi legélvezetesebb!

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát! 

Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Szicíliai gasztrotúra - Harmadik nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt, a második nap történéseiről itt olvashatsz.

Harmadik napon, reggeli után a Siracusai piac volt a program, de előbb ejtenék pár szót a reggelikről és a szállásról, mely a nemrég újjáépített masserián, a „Le chiuse di Guadagna” légkondicionált, kényelmes szobáiban volt. A reggelik és esti beszélgetések, borozgatások, na meg a tésztás főzőkurzus helyszíne külön épületben, egy tágas és kellemes konyhás étkező volt. 

Svédasztalos reggeli várt minden nap, minden földi jóval. Helyi sajtok és kolbász/szalámi, friss ricotta, tojás, kekszek, müzlik, lekvárok, gyümölcsök (dinnye, citrusok, banán, meg friss füge a kertből) és az istenien édes koktélparadicsom volt az állandó választék, és minden nap volt még egy sós pite (quiche, vagy frittata), meg egy édes süti. Ritkán eszem édeset reggelire, de azoknak a tortáknak egyszerűen nem lehetett ellenállni... a reggeli espresso mellé minden nap ettem egy-egy szeletet és a recepteket is kikönyörögtem J

Siracusában van Szicília egyik leghíresebb és leggazdagabb választékával rendelkező piaca. 

Hangos árusokkal, lenyűgöző halpiaccal, zöldséges részleggel, mesés fűszeres standokkal és kis büfékkel.

A magamfajta piacimádónak maga volt a kánaán. 

Miután jól kibámészkodtuk magunkat dönthettünk, hogy elvegyülünk a város legélettelibb részén és bebarangoljuk Siracusa tengerrel körbeölelt óvárosi részét Ortigiat (ami kétségkívül a sziget egyik legelragadóbb látnivalója), vagy benevezünk egy hajókirándulásra, barlangfürdéssel. Utóbbit választottuk, de előtte még betértem egy piac közeli, sarki étterembe egy adag frissen sült arancinit (rántott rizsgolyót) venni, mert épp ebédidő volt. Méretes darabokat kaptam, egy-egy darabbal jól is laktunk, majd leöblítettük a piacon vett, jól behűtött frizzántéval.
A tintahalas mennyei volt, a halas is finom, de kedvencünk a paradicsomos raguval töltött, mely mindenhol ugyanolyan formájú (kúpos), így egyből meg lehet ismerni.

A hajókirándulás után még volt idő egy jó fagyira, meg egy frissen facsart gránátalmalére, amit a szemünk előtt készítettek egy utcai büfében.

Késő délután érkeztünk meg Modicába, mely nem csupán barokk építészete miatt, de gasztronómiai szempontból is jelentős városkája a szigetnek. Itt készítik Szicília leghíresebb, ősi azték technológiával előállított csokoládéját, melynek különlegessége, hogy kakaóvajat egyáltalán nem tartalmaz és a hozzáadott cukor ropog az ember foga alatt, amikor eszi a csokit. 

Az Antica Dolceria Bonajuto manufaktúrában megkóstolunk pár ínyencséget, végignéztük, hogy készül a modicai csokoládé és megízleltük a forró csokijukat, meg az isteni csokilikőrt, amit készítenek. Sétáltunk egy kiadósat a városközpontban és még egy Aperol spritz-re is volt idő egy hangulatos teraszon.

Későn értünk vissza a szállásra, de az esti medencés lubickolás nem maradt el. Fáradtan, de tele élményekkel tértünk nyugovóra, másnap újabb élményekkel teli napra számíthattunk.

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Szicíliai gasztrotúra – Második nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt olvashatsz, a folytatást pedig itt találod.
Reggel 7 előtt ébredtem, kitártam szobánk ablakát és megpillantottam a tengert!

Gyorsan fürdőruhába bújtunk és úsztunk egy órácskát a medencében, majd egy hűs prosecco és egy kiadós reggeli után ellátogattunk egy családi gazdaságba, egy tipikus sajtkészítő farmra, ahol miután megnéztük a napi 700-800 liter tejet adó állatállományt (na meg a boci óvodát és az alig pár órás újszülött kisborjút)

betekintettünk a ricotta, valamint híres ragusa-i sajtkülönlegesség - a cacciocavallo (ragusano DOP) készítésének folyamatába, amire a szicíliaiak legalább olyan büszkék, mint a toszkánok a parmezánra.

Gyakorlatra is szert tettünk, mert mi magunk is elkészítettünk egy-egy friss provola sajtot - ami hasonlóan, mint a mozzarella – gyúrt sajt, amit formázás után sóoldatban érlelnek pár órát. Kis sajtjaink bénácskák lettek, de feltett szándékom itthon is gyakorolni J

A „nagy munkától” elfáradva asztalhoz ültünk és a helyi termékekből összeállított kóstoló-ebédet költöttünk el, melynek egyik különlegessége a szicíliai paraszt konyha tipikus fogása, a meleg ricotta volt. Eszedbe jutna meleg ricottát enni? Nekem eddig meg sem fordult a fejemben, pedig isteni finom és nagyon laktató.

A kenyér is különleges volt, durum búzával készült és imádtuk a többfajta érlelt cacciocavallo sajtot, melyekből haza is hoztam pár kilónyit, mert nem csak finomak, hanem nevetségesen olcsók is voltak. Imádtuk az édesköményes szalámit, a pácolt, ízes olajbogyót és az ebéd végén a friss, saját készítésű ricottából készült fahéjas krémmel töltött cannolit, ami a cassata mellett a legtipikusabb szicíliai desszert. Egyszerűen mennyei volt minden, ami az asztalra került!

Délután Ragusa Ibla felé vettük az irányt egy kis városnéző programra. A világörökség részét képező Ragusa Ibla a magyar turisták számára kevésbe ismert, miközben gyönyörű barokk épületeivel a sziget egyedülálló kis gyöngyszeme.

A döglesztő meleg ellenére keresztül-kasul bejártuk a szűk sikátorokat, a kis kézműves termékeket árusító boltokat, majd a város legjobb fagyizójában tobzódtunk a jobbnál-jobb és izgalmasabbnál-izgalmasabb fagylat kreációk között.

Szállásunkra visszaérkezve csobbantunk egyet a medencében és késő délután megkezdtük első főzőkurzusunkat, melynek témája az autentikus szicíliai konyha volt. A régióra jellemző friss, szezonális, helyben termett  alapanyagokból, helyi, tapasztalt főző oktatónkkal készítettük el eddigi életem legjobb caponataját (hamarosan itthon is reprodukálom majd), két tál frissen gyúrt primo tészta fogást (egy pesto trapanese-val készült cavatellit, meg egy pasta alla Norma-t magunk készítette tagliatellevel) és egy könnyed desszertet, melynek az alapja az a friss ricotta volt, ami aznap közösen készítettünk a farmon.

Jeleskedtünk tésztagyúrásban, nyújtásban és formázásban, közben jól csúszott a jéghideg prosecco és Aperol spritz. Mozsárban, klasszikusan készült frissen a pesto trapanese, késes robotgépnek nem volt helye a főzőkurzuson, ahogy tésztagépnek sem, hosszú nyújtófával nyújtottuk ki a tésztát, kézzel formáztuk, majd tökéletesen al dente-re lett kifőzve. Jó receptekkel és sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak és a következő nap még izgalmasabbnak ígérkezett!

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Szicíliai gasztrotúra – Első nap

Megjártuk. Kiélveztük minden percét, menthetetlenül beleszerettünk és megfogadtuk, hogy visszatérünk. Szicíliát csak szeretni (és habzsolni) lehet!

Ajándék út volt ez nekem. Június 9.-én betöltöttem az ötvenet, 13-án, kedden pedig elutaztunk. Este érkeztünk meg a Catania-i repülőtérre, leszállás előtt még volt alkalmam lefotózni a füstölgő Etnát a naplementében.

Percekkel a csomagjaink kézhezvétele után már a bérelt kisbuszban ültünk – ami akkora volt, hogy az ülések mögött egy komplett táncparkett állt rendelkezésre, és amivel nem volt egyszerű sem közlekedni a szűk hegyi utakon és óvárosi utcákon, sem parkolni, a szervezők mégis profin megoldották. Olyan autópályán robogtunk a szállásunk felé, ahol a menetirányok között leanderek burjánzanak, helyenként belógnak az előző sávba, valami mesés látványt nyújtva  még sötétben is... Ancsa – a szervezőpáros azon tagja, aki 8 éve él Szicíliában - jégbe hűtött proseccoval és tradicionális Szicíliai finom falatokkal várt bennünket a szálláshely hatalmas, félig nyitott konyhájában, amiben a következő napokban sok kellemes percet töltöttünk főzőkurzussal, borozgatással, jóízű beszélgetésekkel.

Elfoglaltuk szobáinkat a nemrég újjáépített masserián, a Le chiuse di Guadagna-n, mely régen klasszikus szicíliai farm volt, olíva és karobfákkal körülölelt területen. Amikor megérkeztünk, ez a látvány fogadott, már éreztem, hogy nagyon jó helyünk lesz :-)

A farmház mögött mesés fűszerkert, a kert végében tengerre néző méretes medence, melynek „pázsitja” kakukkfű mező, életemben nem láttam ennél szebb (és illatosabb) pázsitot J 

A welcome prosecco után végig kóstoltuk az antipasti választékot és boldogan mentünk aludni annak tudatában, hogy a másnapot a medencénél indítjuk.

 

A második nap történéseit itt, a harmadik napét itt, a negyedik napét itt találod.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Irány Szicília!

Újabb pipa kerül a bakancslistámra! Pénteken betöltöm az ötvenediket és kedden irány Szicília!Élvezzük a mediterrán ízeket, megcsodáljuk a káprázatos déli tájat és ismerkedünk Szicília gazdag kultúrájával gasztronómiáján keresztül.
Szállásunk egy autentikus masseria-n lesz, egy hajdani farm gyönyörűen felújított rezidenciáján, csodás, napsütötte, olívafákkal körbeölelt vidéki tájon, a gyönyörű Modica és Scicli barokk városok között. Kültéri medence, kert, illetve a főző foglalkozásokhoz egy hatalmas olasz konyha áll rendelkezésünkre.

Látogatást teszünk Olaszország egyik legkiválóbb, Michelin csillagos éttermeket is ellátó, olívaolajat és borokat termelő biogazdaságába, részt veszünk főző kurzusokon, melyeken a régió legjellegzetesebb receptjeivel ismerkedünk meg és friss helyi alapanyagokból főzünk közösen helyi Mammákkal.

Ellátogatunk egy tradicionális szicíliai farmra, ahol megismerjük a friss ricotta, és a neves ragusai caciocavallo sajt készítésének rejtelmeit, lesz piaclátogatás Siracusában, városnézés a környéken, közös étkezések, borozgatások, beszélgetések.

Igazi gasztro-terápiás élményben lesz részünk! Az Ízbisztró megszervez nekünk mindent a szállástól a programokon keresztül egészen a busz transzferig, így nincs más dolgunk, mint megkóstolni és megismerni és élvezni Szicíliát.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Aszalt paradicsomos porchetta

A porchetta (ejtsd, porketta) Firenze és környéke legismertebb és egyik legkedveltebb fogása, amit kicsontozott, bőségesen fűszerezett, majd összekötözött egész malacból készítenek, többnyire kemencében, lassú tűzön sütve. Én most csak egy szép darab bőrös császárhúsból készítettem, amit a debreceni nagypiac egyik hentespultjában pillantottam meg, olyan ellenállhatatlanul kellette magát feltekerve, hogy már láttam lelki szemei előtt ahogy veszem ki a az illatozó, hólyagos-ropogósra sült bőrű porchettámat a sütőből... Végül nem a klasszikus, kenyérmorzsás töltelékes porchetta készült, hanem egy egyszerűbb változat, amiben a sertésszűz helyett egy póréhagymát tekertem a húsba némi aszalt paradicsom társaságában, de a fűszerezése klasszikusnak mondható. Mennyei fogás, akár karácsonyi asztalra való.

Hozzávalók:

1,5-2 kg süldő malac császárhús

1 ek nagyszemű só

1/2 ek durvára őrölt bors

4-5 gerezd fokhagyma

8-10 szem aszalt paradicsom
1 póréhagyma
3 ág rozmaring

pár szál friss kakukkfű

1 csokor zsálya

1 csokor bazsalikom

1 csokor petrezselyem

kevés olívaolaj

1-2 dl száraz fehérbor

A császárhúst bőrével lefelé kiterítem, alaposan sózom, borsozom, megszórom a finomra aprított zöldfűszerek leveleivel, majd a húsdarab hosszabb felére teszem a póréhagymát és egy sor aszalt paradicsomot. Meglocsolom kevés olívaolajjal, majd feltekerem a császárhúst, úgy hogy a póré a közepére kerüljön. Megkötözöm, borsozom a bőrét is, tepsibe teszem, öntök alá egy-két deci száraz fehérbort, lefedem alufóliával és  170 fokra előmelegített sütőben 2 órán át sütöm. Leveszem róla a fóliát, megemelem a hőfokot 200 fokra és a bőrét olívaolajjal meglocsolva, majd durva szemű sóval megszórva visszateszem a sütőbe és ropogósra sütöm. Negyed óra pihentetés után ujjnyi szeletekre vágva, tetszés szerinti körettel tálalom. A maradékot hidegen jól lehet szeletelni, jó kis házi felvágott egy finom szendvicsbe.

Spenótos-ricottás lasagne tekercsek

A spenótért nem rajongó családom is odavolt érte. Tejszínnel, csak„fehéren” készült, legközelebb paradicsomosan is ki fogom próbálni. Tengődött a fagyasztóban egy zacskó spenót, abból a praktikusan golyókká fagyasztott fajtából, amiből bármikor ki lehet venni 1-2 golyónyi spenótot anélkül, hogy az egészet fel kellene egyszerre használni. Épp volt itthon egy doboz ricotta is, meg egy csomag jóféle, olasz friss lasagna. Összehoztam őket.

Hozzávalók 4 adaghoz:
1 fej vöröshagyma

diónyi vaj, vagy 2 evőkanál olívaolaj

25 dkg fagyasztott spenót

25 dkg friss ricotta (savótúró)

25 dkg friss lasagna tészta

4-5 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyemzöld

4 dl tejszín

3 evőkanál frissen reszelt parmezán

10 dkg reszelt, jól olvadó sajt

ízlés szerint só és frissen őrölt bors

A finomra vágott  hagymát a vajon kevergetve üvegesre dinsztelem, hozzáadom a felolvasztott, jól kinyomkodott spenótot, fűszerezem sóval, borssal, zúzott fokhagymával és pár percig hőkezelem (nem gond, ha a spenót nem fő meg teljesen, a sütési idő alatt lesz rá ideje). Hozzáadom a ricottát, az aprított petrezselymet és jól összekeverem.

A friss lasagne tésztalapok mindegyikére 1-1 kanál ricottás-spenótos keveréket kenek, a lapokat piskótaszerűen feltekerem és kivajazott sütőtálba sorakoztatom, meglocsolom a tejszínnel (sütés közben szépen felszívja a tejszínt), megszórom frissen reszelt parmezánnal és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütöm. Melegen tálalom.