Vegán narancsos-csokis kekszek (IR kompatibilis)

Idén minden karácsonyi süteményem vegán, és IR kompatibilis. Nem vajjal, hanem vegán margarinnal készültek, egyikben sincs tojás (ebben a kekszben a tojás helyett almapürét használtam), nincs bennük tejtermék, illetve édesítőszerrel készültek, konkrétan eritritollal. Az eritritol olyan természetes édesítőszer, amelyben alig van kalória, de nincsenek a xilithez hasonló mellékhatásai, viszont az íze pont olyan, mint a cukoré, vagyis rendelkezik a cukor összes előnyével annak összes hátránya nélkül, kalóriatartalma mindössze 6%-a a cukorénak, az édesítő hatása viszont annak kb. 70%-a és nem utolsó sorban nem növeli meg a vércukor- illetve az inzulinszintet.

A netbiobolt.hu oldalon 10 % kedvezménnyel tudsz vásárolni Nature Cookta, és N&Z márkájú termékeket, ha használod a gab10nc kedvezménykódot. Az eritritolom is onnan van J

Hozzávalók kb 50 darabhoz:

22 dkg vegán margarin
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg kukorica liszt
140 g eritritol
20 g vanillin zéró
1 csipet só
2 evőkanál almapüré (üveges, Aldi beszerzés)
2 db kezeletlen héjú narancs lereszelt héja*
50 g kandírozott narancshéj
100 g cukormentes étcsokoládé

Egy nagy tálban összekeverem a száraz hozzávalókat, és belemorzsolom a hideg, kis kockákra vágott vegán margarint, majd a narancsok lereszelt héját és a kandírozott narancshéjat. Az egészet alaposan összedolgozom, míg a tészta elválik a kezemtől. Ha nagyon nem akarna összeállni, akkor egy kevés narancslevet facsarok hozzá, de tényleg csak pár cseppet.

A kész tésztát folpackba csomagolom és a hűtőbe teszem legalább egy órára.
Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, a sütőt pedig előmelegítem 180 fokra, légkeveréssel.
A tésztát 2 sütőpapír között kb 4 mm vastagra kinyújtom, majd karácsonyi kiszúrókkal formázom. 22-25 perc alatt aranybarnára sülnek a kekszek, a tepsin hagyom őket kihűlni. Vízgőz fölött felolvasztom az étcsokoládét, és a kihűlt kekszek egyik felét belemártom, majd egy rácsra helyezve hagyom megdermedni a csokibevonatot. Jól záródó kekszes dobozban tárolom őket.

*Kora tavasszal elég sok kezeletlen héjú citrussal tértünk haza Szicíliából, a narancsok héját megszárítottam, majd porítottam, és ebbe a kekszbe a reszelt narancshéj helyett a saját készítésű narancshéj port használtam.

Ezt a receptet vegánosítottam és tettem IR baráttá.

Kacsamell saláta csírákkal

 Egy végtelenül egyszerű „recept” következik, maradék sült kacsamell (vagy akár kacsacomb) felhasználására. Annyira egyszerű, hogy szinte szóra sem lenne érdemes, de olyan ízorgia kerekedett , hogy aki kóstolta, nem győzött betelni vele. Nincs benne más, csak felaprított sült kacsamell, vékonyra szeletelt póré és lilahagyma, filézett narancs, apró kockákra vágott maasdamer sajt, csíkokra vágott szívsaláta, durvára aprított zöldpetrezselyem és a Bioháló- bio csírák isteni fokhagyma csírája, a végén pedig ráfacsartam a filézéskor kimaradt narancs levét, öntet helyett.

Érdemes kipróbálni!

Lencsés kacsasült sütőtökkel és gombával

 

Csodásan színes, ízekben gazdag egytálétel, mely akár Karácsonyra is bevethető. 
Akár előző nap elő lehet készíteni, majd a sütő elvégzi a munka nehezét, és közben lehet a családdal, vagy a vendégekkel foglalkozni, együtt örülni az ünnepnek. 

Hozzávalók 4 adaghoz:
2-3 ek olívaolaj vagy kacsazsír
4 pecsenye kacsacomb
só, frissen őrölt bors
2,5 dl szárnyas alaplé
2 dl portói
50 ml vörösbor ecet
70-80 dkg sütőtök, hámozva, magozva, feldarabolva
pár ág kakukkfű
pár gerezd fokhagyma
1 narancs, filézve
25 dkg (zöld) lencse
1-2 babérlevél
pár db ördögszekér gomba

A lencsét a babérlevéllel enyhén sós vízben majdnem puhára főzöm.
A kacsacombokat sózom, borsozom, és egy nagyobb serpenyőben a forró zsiradékon átsütöm, majd félreteszem. A serpenyőt felöntöm az alaplével, a portóival és az ecettel és 2-3 percig rotyogtatom.
Az ördögszekér gombát hosszában elfelezem, rombusz alakban bevagdosom a vágott felületét, majd a kacsacombokkal, a sütőtökkel, fokhagymával és kakukkfűvel egy mélyebb tepsibe fektetem, ráöntöm az ecetes szószt és addig sütöm, míg a hús puha lesz, és jól megpirul. Az utolsó negyedórában hozzáadom a lencsét a narancsdarabokkal és készre sütöm.

Gabi barátnőm receptje adta az ötletet.

A gombáért köszönet a CHEF gombának!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Vaníliás narancslekvár cukormentesen

Ehhez a lekvárhoz tényleg csak a jó érett, szuperédes narancs való, mivel nincs benne sem hozzáadott cukor, sem egyéb édesítőszer. A fűszerezését lehet variálni sok mindennel, én most az egyszerűség jegyében csak vaníliát adtam hozzá. Gyerekkoromban vajas kenyérre kenve ettem volna, manapság inkább elkeverem egy kis ricottával, vagy mascarponéval és pohárkrémmé rétegezem elmorzsolt amaretti, vagy csokis keksszel.
Érett, igazán édes, lédús narancsot Giuseppe minden szezonban hoz Olaszországból (ami ráadásul kezeletlen héjú), az idei szezonnak már vége, de jövőre is lehet lekvárt főzni J

Hozzávalók:
édes, lédús narancs
vanília (rúd, vagy kaviár)
pektin (ha szükséges)

A narancsokat meghámozom, kifilézem, és ami marad a filézés után azt kifacsarom, a filé darabokat pedig kisebb kockákra vágom. Egy rozsdamentes edényben összeöntöm a levet és a narancsdarabokat, hozzáadom a vaníliát és kevergetve addig forralom, ameddig besűrűsödik a keverék. Ha mégsem tenné, akkor használok egy kis gyümölcspektint, ami természetes zselésítő anyag, kifejezetten lekvárok, dzsemek elkészítéséhez (a csomagoláson rajta van, hogy mennyi kell belőle). Ha besűrűsödött, csírátlanított kisüvegekbe öntöm a kész lekvárt és lezárom őket, fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban (plédek között, vagy egy hűtőtáskában) hagyom teljesen kihűlni.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Narancsos kevert kuglóf

Szoktatok vasárnaponként ráérősen reggelizni? Mi rendszeresen összejövünk legkedvesebb barátainkkal és régimódi, pezsgős villásreggeliket tartunk. Ilyenkor ráérünk megbeszélni mi történt amióta legutóbb találkoztunk, mi újság a gyerekekkel, mi újság a nagyvilágban.
Ma nálunk volt a soron következő vasárnapi brunch, és mivel a napokban narancsos kevertet sütött mindenki egyik kedvenc facebook csoportomban, nem maradhattam ki én sem. Az alapreceptet megtartottam, de feldobtam egy kis kardamommal, ami igen jól illik a narancs ízéhez. Cukormentes házi baracklekvárom adtam hozzá, a porcukrozást meg mellőztem.

Hozzávalók:

4 nagy méretű tojás

200 g cukor (vagy ennek megfelelő édesítőszer)

240 ml olaj (én szőlőmagolajat használtam)

2 (lehetőleg kezeletlen) narancs frissen reszelt héja

240 ml narancslé

300 g liszt

12 g sütőpor

1 csapott mokkáskanálnyi őrölt kardamom

120 ml narancslé meglocsolni a süteményt sütés után

vaníliás porcukor és (házi) lekvár a tálaláshoz (opcionális)

A tojásokat felütöm és a cukorral (vagy édesítőszerrel) habosra keverem egy tálban. Hozzáadom az olajat, a reszelt narancshéjat, a narancslevet és jól összekeverem. 2-3 részletben beleszitálom a lisztet, az őrölt kardamomot és sütőport és azzal is elkeverem. A híg tésztát 24 cm átmérőjű szilikon kuglófformába öntöm és 160 Celsius-fokra előmelegített sütőben 50-55 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Akkor jó, mikor a tészta legvastagabb részébe szúrva egy hurkapálcikát, a pálcikára tészta már nem ragad, de a tészta tapintásra még ruganyos (kiszárítani sem szabad). A teteje meg fog repedni, de sebaj, ha kiborítom a sütőformából a repedés majd az alján lesz.
Mikor kiveszem a sütőből pár percig pihentetem még a kuglóf formában, majd tányérra borítom, meglocsolom narancslével, majd ha kihűlt (megszórom vaníliás porcukorral), szeletelve, házi lekvárral tálalom.

Karin Goren  receptje alapján. Éva, köszönöm, hogy megosztottad!

Cékla-uborka-rebarbara-narancs juice

Kellemesen savanykás, igazán jóízű reggeli juice született ebből a pár hozzávalóból a lassú présem* segítségével.

Hozzávalók:
1 nagy narancs
1 kígyóuborka
fél citrom (vagy lime)
fél szál rebarbara
1 cékla

A hozzávalókat megmosom, a citromot, céklát és narancsot meghámozom, mindent felaprítok akkora darabokra, hogy a lassú prés garatnyílásán beférjen, majd kipréselem (kétszer, hogy garantáltan minden levet kinyerjek). Ha nem fogy el azonnal, üvegedényben (egy csatos üvegben, vagy üvegkulacsban), lezárva, max. 24 órát tárolom a hűtőszekrényben.

Fenti mennyiségből 900 ml juice lett összesen 211 kcal, 7 g fehérje, 47 g ch, 1 g zsír volt benne.

* Lassú prést használva, akár 30-40%-kal több zöldség, vagy gyümölcslevet kapok, és ugyanennyivel több vitamint és más beltartalmi értéket, egy hagyományos gyümölcscentrifugához képest. A pohárban az ital idővel sem válik szét, homogén, selymes, krémes állagú, már ránézni is jó. A hideg préselés miatt az ízek, illatok intenzívebbek. A lassú prések megbirkóznak leveles zöldségekkel is (spenót, mángold, káposzták), friss fűszernövényekkel, kifacsarják az összes levet a répából, zellerből, céklából. Működésük sokkal halkabb, könnyen tisztíthatók és nem utolsó sorban jóval kevesebb helyet foglalnak a konyhapulton.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Kacsa rillette

A rillette a francia konyha klasszikusa, nem más, mint cafatokra szedett, zsírban eltett sült hús, azaz egyfajta húspástétom (vagy „húslekvár”), mely sokáig eláll, és egy szelet kenyérre, vagy pirítósra kenve, egy kis savanyúsággal bármikor bevethető reggelire, uzsonnára, vagy vacsorára, magában, vagy előételeként. Gyakorlatilag bármilyen húsból (disznóból, kacsából, libából, tyúkból, de nyúlból, vadból is) igen finom rillette készülhet.

Évente egyszer, negyedmagammal házigazdája vagyok a Kiskőrösi Gondűző Borlovagrend Nagytanácsi ülésének, ilyenkor mi adjuk a borrendi tagtársainknak a vacsorát, én általában az előételeket készítem, de a többi fogásba is besegítek. Idén az általános sikernek örvendő májkrémem mellé többek között kacsa rillettet is készítettem, ennek osztom most meg a receptjét, mennyiségek nélkül, mert készülhet kisadag, vagy több üvegnyi, ahogy adódik.

Kedvenc baromfi hentesemnél bőrös kacsahájat, és pecsenye, vagy hízott kacsacombokat veszek (utóbbiak jóval zsírosabbak). A hájat kiolvasztom, majd a töpörtyű eltávolítása után a kacsazsírban alacsony (80-90 fok körüli hőmérsékleten) 6-7 óra alatt vajpuhára abálom (konfitálom) a sóval, borssal fűszerezett combokat úgy, hogy dobok a zsírba a combok mellé egy kis kakukkfüvet meg majoránnát is, 1 szem csillagánizst, egy fej vízszintesen elfelezett fokhagymát, egy fej hagymát és néha még egy kezeletlen héjú narancsot is, héjastól.

Akkor van kész, amikor a húsból a csont gond nélkül kicsusszan. A combokat a zsírban hagyom langyosra hűlni, majd leszedem a bőrét, és az összes húst a csontról. A húst lehet villával rostjaira szedni (ez az autentikus francia módszer), vagy késes robotgépben némi zsírral durvára aprítani (a nagy mennyiség miatt most így tettem, és beledolgoztam a sült hagymát, fokhagymát, narancsot is). A húspépet visszateszem a zsírba, meglangyosítom, és keverek bele egy kupica konyakot (brandyt, whiskyt, vagy almapálinkát) aztán az egészet (csatos) üveg(ek)be kanalazom, hideg helyre teszem, és hagyom megszilárdulni. Másnapra érnek össze az ízek igazán, de hetek, hónapok múlva ugyanolyan jó, sőt.  
Apró savanyú uborkát, gyöngyhagymát, vagy céklát adok mellé.

Arancello, az én házi narancslikőröm

Úgy nőttem fel, hogy a szüleim meggylikőrt (vişinată), áfonyalikőrt (afinată) és köményes likőrt (săcărică) minden évben készítettek. A hozzávaló köménymag és meggy a kertben termett, az áfonyát a Hargita lankáin szedtük hozzá. Édesapám zseniális zöld diólikőrt készített (épp minap találtam egy üveggel a kamrában), de szívesen kísérletezett mindenféle gyümölcslikőrrel, az epertől, a „tutti frutti”-ig. Volt a pincének egy polca, ahol szinte állandóan érlelődött valami egy-egy demizsonban, ha vendég jött, volt miből megkínálni. A házi likőröket többre tartotta mindenki, annak ellenére, hogy annak idején még voltak igazán jó román konyakok (brandyk) is. A likőrkészítés családi hagyományát folytatom, a kísérletező kedvem sem lankad, most épp citrusokkal „játszom”, melyek egyenesen Szicíliából érkeztek kedvenc olajdílerem közreműködésével. Az első a hatalmas, kezeletlen héjú narancsokból készült arancello.

Hozzávalók:

5-6 db kezeletlen héjú narancs

fél  liter tiszta szesz (vagy vodka)*

1 rúd fahéj

2 szem csillagánizs

4-5 db szegfűszeg

3 szem zöld kardamom

fél liter víz

350 g cukor

Alaposan megmosom a kezeletlen héjú narancsokat, zöldséghámozóval vékonyan levágom róluk a narancs színű héjat (minél kevesebb fehér résszel, mert az keserű lehet), majd késsel lehámozom róluk a fehér részt és egy tál fölött (hogy a kicsurgó levet is felfogjam), kifilézem, a filéket is a tálba teszem. A filézés után maradó részt jól kicsavarom (sok lé van még benne, naná, hogy a tálba kerül az is J), majd jól záródó (befőttes) üvegbe öntöm az egészet a zöldséghámozóval leoperált héjjal és a fűszerekkel együtt. Ráöntöm a tiszta szeszt (ennek hiányában a vodkát) és legalább egy hétig érlelem, mielőtt ráönteném a cukorszirupot (a fotón ez az állapot látszik, úgy 5-6 napja érlelődnek a gyümölcsök és fűszerek a tiszta szeszben).

A cukorsziruphoz forrásban lévő fél liter vízbe teszem a 350 g cukrot, kevergetem ameddig a cukor felolvad, majd néha megkeverve, takaréklángon hagyom, hogy sziruposra besűrűsödjön. Ha kész, kihűtöm, majd ráöntöm az egy hete-10 napja érlelődő szeszes (vodkás) - fűszeres narancsra és naponta egyszer megrázogatva, érlelem még legalább 14 napig. Két hét után tiszta üvegekbe szűröm és már kész is a házi arancello.

*Ha van tiszta szesz, érdemesebb azt önteni rá, a végeredményt tekintve nagyobb mennyiségre számíthatunk, mintha csak vodkával készítenénk, mivel jobban lehet hígítani. Itthon nem egyszerű tiszta szeszhez jutni, de pld. Romániában bármely nagyobb élelmiszer áruházban lehet kapni 96%-os tiszta szeszt. Szoktunk is hozni egy-egy literrel, ha arra járunk.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Kardamomos, pisztáciás, narancsos sablé

A sablé francia szó, jelentése homokos, ami a keksz omlós állagára utal. Különlegessége, hogy nincs benne tojás, ellenben sok benne a vaj és nem érdemes túlgyúrni. A hétvégén két változatát sütöttem: ezt a kardamomos-pisztáciás-narancsosat, meg egy vörösáfonyás-fehércsokisat. Jó minőségű natúr pisztáciát eddig nem volt egyszerű beszerezni, de nemrég nyílt egy webshop, ahol több fajta is kapható belőle, 2 napon belül házhoz is szállítják, a kekszhez szükséges aszalt/kandírozott gyümölcsökkel és vaníliarúddal együtt. Érdemes figyelemmel kísérni a Facebook oldalukat is, mert gyakran, jó akciókkal rukkolnak elő.

Hozzávalók 32 db közepes méretű kekszhez:

225 g puha vaj (NEM margarin!)

10 dkg porcukor

2 g só (Guérande, naná)

1 vanília rúd kikapart magjai, vagy ½ teáskanál vanília kivonat

32 dkg finomliszt

1 csapott  mokkáskanál őrölt kardamom

60 g hámozott natúr, sótlan pisztácia

60 g kandírozott narancshéj kocka

Az apró kockára vágott, szoba hőmérsékletű vajat robotgépben habosra keverem. Rászitálom a porcukrot, hozzáadom a sót, a vanília magokat (vagy vanília kivonatot), a kardamomot és magas fokozaton tovább keverem. Rászitálom a lisztet, beleszórom a pisztáciát és a kandírozott narancshéjat és ezzel is alaposan elkeverem, majd gyorsan, hogy át ne melegedjen a kezemtől, rudat (hengert) formázok belőle és folpackba csomagolva 1-2 órát hűtőben, vagy fél órát a fagyasztóban pihentetem, hogy visszadermedjen a vaj és szépen lehessen szeletelni.
A hűtőből kivett hengerről lehámozom a csomagolást, majd éles késsel  korongokat vágok belőle, melyeket sütőpapírral bélelt tepsire helyezek és 170 Celsius-fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütöm a kekszeket, amíg a szélei halvány zsemle színűre barnulnak.

Pierre Hermé receptje volt az alap, amit Édesem egyik Instagram bejegyzésében olvasottak alapján továbbgondoltam.

Vérnarancs-grapefruit-édeskömény saláta olajbogyóval

A grapefruit édesköménnyel és rukkolával az egyik kedvenc salátám! Vérnaranccsal és olajbogyóval gazdagítva még pazarabb, bármikor szívesen eszem magában, hal, vagy grill húsok mellé.

Hozzávalók 4 adaghoz:
1 gumó édeskömény
100 g rukkola
2 kis fej salottahagyma
2 grapefruit

2-3 vérnarancs

maréknyi fekete, vagy kalamata olajbogyó
pár evőkanál (citromos, vagy mandarinos) olívaolaj
frissen őrölt bors, ízlés szerint

A konyhakész (megpucolt, megmosott) édesköményt és salottahagymát vékonyan felszeletelem, salátás tálban összekeverem a rukkolával. A grapefruitot és vérnarancsot meghámozom és kifilézem, a filéket hozzáadom a salátához, a filézés után megmaradt részből a levet a salátára facsarom. Meglocsolom az egészet kevés (citromos, vagy mandarinos) olívaolajjal, tekerek rá kevés borsot, hozzáadom a salátához az olajbogyót, alaposan összeforgatom és azonnal tálalom.

 (A recept eredetileg a femina.hu-n jelent meg, idén márciusban.)

Kandírozott narancshéj, szirupban

Csakis kezeletlen héjú narancsból érdemes hozzáfogni, de szezonja van, Giuseppéhez hetente érkezik friss szállítmány (pestiek előnyben), érdemes áldozni rá. Nem kell ipari mennyiségekben gondolkodni, elég, ha azt a pár narancs héját mentjük meg, amit amúgy megeszik a család.
 

A felcsíkozott narancshéjakat (5 narancsét) kétszer leforrázom: egy közepes méretű lábosba teszem, felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi és felforralom. Leszűröm és újra hideg vízzel öntöm fel, ismét felforralom, majd leszűröm (így nem lesz keserű).

Egy lábosba teszek 350 g cukrot fél liter vízzel. Magas lángon felforralom, amíg a cukor teljesen felolvad és a szirup bugyogni kezd. Beleteszem a leforrázott héjakat és takarékra visszaveszem a lángot. 45-60 percig főzöm, néha megkeverem, Akkor jó, ha a narancshéj áttetszőre főtt. Sterilizált üvegekbe szedem, felöntöm a sziruppal, lefedem és 5 percre fejtetőre állítom az üvegeket, majd száraz dunsztban hagyom kihűlni. Kókusztejberizsre, fagylaltra „pazarolom”.

Lechon asado cubano, a kubai malacsült

BÚÉK mindenkinek! Mivel is indíthatnám az idei évet a blogon, mint az újévi malacsültünk receptjével? Kemencében elkészítve még finomabb lehet, de így sem volt okunk panaszra. A legeslegfinomabb, amit valaha... omlós-szaftosra sült, villával szálaira szedhető, a maradékából „pulled pork” szendvics lesz.

Hozzávalók:
legalább 1 kg disznóhús (nálunk egy 2,1 kg-os, csontos, bőrös malaccomb, meg egy kilónyi sertés lapocka)

20 gerezd fokhagyma

1 nagy fej hagyma

4 narancs frissen facsart leve

1 citrom frissen facsart leve  

1 evőkanál morzsolt oregánó

2 teáskanál őrölt római kömény

2 evőkanál só

1 csapott evőkanál őrölt fekete bors

Késes robotgépben (vagy blenderben) összepürésítem a fokhagymát, hagymát, narancslét, citromlét, oregánót, római köményt, sót, borsot és a keverékkel bepácolom a húst, egy éjszakára (hűtőben).

Sütés előtt  1 órával kiveszem a hűtőből, hagyom szoba hőmérsékletűre melegedni.  Magas falú sütőedénybe teszem a páclével együtt. 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben, alufóliával lefedve  sütöm  amíg megpuhul, majd emelem a hőmérsékletet 230 Celsius-fokra és addig sütöm tovább immár fólia nélkül, a szaftjával gyakran locsolgatva, amíg picit megpirul. Sütés után hagyom legalább 15 percig pihenni a húst, majd felszeletelem. Közben egy gyorsforralóban besűrítem a sütőtepsiben maradt szaftot, hagyom picit karamellizálódni azt, majd tálaláskor a felszeletelt sültre kanalazom. Újév napján lencsefőzelékkel tálalom.

Köszönöm az ötletet Hajdú Anikónak, az alapreceptet meg Kevinnek.

Szülinapi csokitorta

Dorka lányom születésnapjára sütöttem. Brutálisan csokis, az a fajta, amiben „benne van az anyag” és amit akkor süt az ember, ha nem habos-babos tortára vágyik, hanem igazi kényeztetésre. A tetejét kandírozott naranccsal díszítettem, meg olyan fűszeres bevonatos mandula szemekkel, amiket a Naschmarkton vettem mindig aranyárban, de találtam a Vásárcsarnokban egy helyet, ahol remek kínálat van minden földi jóból (olajos magvakból, szárított-kandírozott gyümölcsökből, rizsből, tésztából, olajokból és még sok egyébből), korrekt árakkal. Ezentúl gyakori vendég leszek náluk.

Hozzávalók:
25 g kakaópor
100 g 70%os étcsoki
50 g vaj
100 g cukor
1/3-ad tonkabab, frissen reszelve
4 tojásfehérje
85 g liszt
1 mokkáskanál őrölt fahéj

fél marék kandírozott narancshéj

100 g 70%os étcsoki a bevonáshoz

vanília fagyi és kandírozott narancshéj a tálaláshoz

A sütőt előmelegítem 200 Celsius-fokra és kivajazok egy 20 cm-es kapcsos tortaformát. A kakaót, csoki pasztillát (én Callebaut használok, a METRO-ban veszem), vajat, 7 dkg cukrot egy lábasba teszem, hozzáadok egy dl vizet és összemelegítem, majd belereszelem a tonkababot, hogy a langyos csokis masszában kioldódjanak az aromái.
Közben a tojásfehérjékből csipet sóval habot verek, a vége felé kanalanként hozzáadom a cukrot, majd ha a habom fényes és kemény, hozzászitálom a lisztet és a fahéjat, majd beledolgozom a habba és belekeverem a csokoládés masszát is. A kivajazott formába öntöm és a tetejét sűrűn megpöttyözöm kandírozott narancshéj darabkákkal. 25 perc alatt nagyjából szilárdra sütöm, ahogy hűl, úgy még szilárdul egy kicsit. Ha kihűlt, bevonom olvasztott csokoládéval és kandírozott narancshéj szeletekkel, meg fűszeres bevonatos mandulával díszítem. Vanília fagyival kínálom.

A kiindulópont Ízbolygó receptje volt.

Kardamomos narancslekvár

Narancslekvárt kezeletlen héjú gyümölcsből érdemes főzni, a jó narancslekvár alapja pedig a jó ízű narancs. Az alapanyag kedvenc olajdílerem, Giuseppe közreműködésével egyenesen Dél-Olaszországból érkezett és az hagyján, hogy frissen, magában finom, de olyan jó ízű lekvár lett belőle, hogy azt szavakba önteni meg sem próbálom. Nem is fűszereztem agyon, csak egy leheletnyi kardamommal tettem izgalmasabbá.

Mivel elsőre nem volt elegendő üvegem, két menetben főztem narancslekvárt. Az első főzésnél a narancsot vízben tettem fel főni, a végeredmény hígabb lett, az állaga hasonló kedvenc dán narancslekváromhoz (az íze klasszisokkal jobb :-) ). Másodjára sokkal kevesebb cukorral és folyadékkal készítettem és nem vízzel, hanem frissen facsart narancslével, a végeredmény jóval sűrűbb lett, az íze még koncentráltabb és éppen elég édes. Januárban – a legközelebbi narancs szállítmány érkezésekor – ki fogok próbálni egy cukormentes változatot is. Ha baromi finom, kezeletlen héjú narancsot (és citromot) vennétek, itt érdemes. Nem olcsó, de az íze...

Hozzávalók a hígabb változathoz:
2 kg kezeletlen héjú narancs

1 (bio) citrom frissen facsart leve
2 liter víz

70 dkg cukor

5 g őrölt kardamom

Hozzávalók a sűrűbb változathoz:
2 kg kezeletlen héjú narancs

1 (bio) citrom frissen facsart leve
 0,5 liter frissen facsart narancslé

30 dkg cukor

5 g őrölt kardamom

A narancsokat alaposan megmosom és csíkokra darabolom, héjastól. Ha csak pár naranccsal kell ezt a műveletet elvégezni, nincs is gond, elő egy éles kést és hajrá! De nekem összesen 4 kg narancsom volt... és akkor bevetettem legújabb szárnysegédem, „aki” pikk-pakk felcsíkozta a narancsokat. Kockázni is tud :-)

A héjastól felcsíkozott narancsokat, a citrom levével együtt 2 liter vízben (illetve fél liter narancslében) felteszem főni. Ha felforrt, másfél órán át alacsony lángon, gyöngyözve főzöm, majd belekeverem a cukrot és azzal is főzöm még fél órát. 10 perccel a vége előtt beleszórom az őrölt kardamomot, majd sterilizált* üvegekbe szedem és száraz dunsztban hagyom kihűlni. Fenti képen a hígabb változat látható, a második főzés egészen zselés lett. Kb. 2 liter lekvár a végeredmény.

* a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom legalább 20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Paleo moszkauer

A 2013-as Segítsütim*

A nyerteseim (egy „fő” nyertes és egy „vigaszágas”) végül egy második sütésből készült moszkauert kaptak, mert az elsőt akarva-akaratlanul „házi fogyasztásra” ítéltem. Történt ugyanis, hogy a kertben termett, Édesanyám pucolta törökmogyorót nem bogarásztam át, hanem belezuttyintottam a darálóba és khmm…maradtak benne héj darabkák, így nem kockáztattam, hogy bárki ráharapjon…sebaj, majd elfogy itthon, óvatosan harapdálva… A második sütésre meg várni kellett, nem is keveset, de jelentem: jól sikerült, szuperfinom, a nyertesek megkapták, ízlett mindenkinek, aki kóstolta. Íme a recept:

Hozzávalók kb. 30 db moszkauerhez:
70 g dió, durvára őrölve
330 g pirított törökmogyoró, darálva
300 g Xukor zéro
270 g kókuszolaj
200 g kókuszliszt
100 g friss, kezeletlen narancs héja, durvára reszelve

100 g aszalt vörös áfonya
680 ml kókusztej
250 g 85%-os olvasztott étcsoki

A kókuszolajat a Xukor zéroval, aprított narancshéjjal, durvára őrölt dióval és a kókusztejjel egy edénybe teszem és fakanállal állandóan keverve felforralom. Miután levettem a tűzről, hozzákeverem a kókusz lisztet és a mogyoróőrleményt, a masszát hagyom kissé hűlni és teáskanál segítségével, sütőpapíros tepsire, bő három ujjnyi távolságra dió nagyságú halmocskákat adagolok. Ezeket vízbe mártott kanállal szétlapítom és 180 C-on kb. 12-15 perc alatt aranybarnára sütöm. Ha kihűltek (melegen nagyon törékenyek), fejjel lefelé rácsra teszem és a talpukat olvasztott csokival bevonom. Dermedés után fogyasztható.

A dekorációnak használt kellékekért külön köszönet az Oltári Bazárnak.

*A Segítsüti egy jótékonysági sütiárverés. Gasztrobloggerek süteményeire lehet licitálni, a bevételből civil szervezeteket és egészségügyi intézményeket támogatunk (bővebb infó itt). Idén a Magyar Gyermekmentő Alapítvány totálkárosra tört gyermek mentőorvosi autójának pótlásához, felszereltségéhez járulunk hozzá, az aktuális részletek az akció honlapján olvashatóak.

Rumos, csokoládés áfonyalekvár, kandírozott narancshéjjal

Minap gyorsan le kellett hűteni egy üveg pezsgőt, de dugig tele a fagyasztó. Kivettem pár dolgot arra a félórára, ám visszapakoláskor egy nagy zacskó áfonya sehogy sem fért vissza oda, ahonnan kijött. Március elején nincs éppen lekvárfőző szezon, de a kényszer nagy úr, hát lekvárt főztem. Egyből háromfélét. Ez lett a legfinomabb.

Hozzávalók:
500 g fekete áfonya
10 dkg demerara nádcukor
50 g, 70%-os kakaótartalmú keserű csokoládé
fél kezeletlen (bio)citrom leve és reszelt héja
100 g kandírozott narancshéj

fél dl (Baccardi) rum

Az áfonyát összekeverem a nádcukorral, a citrom levével és reszelt héjával és egy rozsdamentes edényben felteszem főni. Ha már rotyog, hozzákeverem a kandírozott narancshéjat, beletördelem a csokoládét és kevergetve beleolvasztom, majd 8-10 percig főzöm, míg az áfonya megadja magát és szépen egybeolvad a csokival. Beleöntöm a rumot és 1-2 perc elteltével sterilizált üvegekbe* szedem.

Tetőt rá, pár percre fejtetőre állítom, majd mehet a száraz dunsztba (kosárba, plédek közé), vagy vissza a forró, immár kikapcsolt sütőbe, ott a sütővel együtt, lassan hűl ki. Felbontás után hűtőben tárolom.

Annyira jó, hogy nem lesz hosszú életű.

*A befőttekhez, lekvárokhoz úgy sterilizálom az üvegeket, hogy kupakjukkal együtt alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem, lecsurgatom, majd szájukkal felfelé tiszta tepsire sorakoztatom, a kupakokat is melléjük teszem. Betolom a tepsit 120-130 fokos sütőbe legalább 20 percre, vagy annyi időre, ameddig megfő a lekvár.

Akinek van mosogatógépe, sterilizálhatja az üvegeket egy 90 fokos mosogatással, a lényeg, hogy a lekvárt a még forró üvegekbe szedjük, azonnal zárjuk le és fordítsuk fejtetőre pár percre (így vákuum képződik).

Fűszeres sütőtök krémleves

A sütőtök szezon eddigi legjobbja. A tököt már megcsípte a dér, jó édes magában is, ha marad sült sütőtök, lehet belőle levest főzni. Ha nem marad, érdemes külön sütni ezért a levesért!

Hozzávalók 4-6 főre:

2 ek szőlőmagolaj

2 fej salotta hagyma

1 közepes méretű sült sütőtök húsa

1 narancs reszelt héja és leve  

1 liter zöldség alaplé  

3 egész csillagánizs 

só és frissen őrölt bors 

egy csipet chilipor (opcionális)

egy csipet őrölt szegfűszeg

egy-két csipet őrölt gyömbér

friss korianderzöld a tálaláshoz (opcionális)

Egy serpenyőben, az olajon megdinsztelem az aprított hagymát. Hozzáadom a héjából kikapart sütőtök húsát, a narancslét, reszelt narancshéjat, csillagánizst és az alaplevet. Sózom, borsozom, fűszerezem a szegfűszeggel, gyömbérrel, (chilivel) felforralom és hagyom lassú tűzön összesimulni az ízeket úgy 10 percig. Kihalászom a csillagánizst, majd blenderben, vagy botmixerrel pürésítem a levest.  Kevés aprított korianderzölddel megszórva tálalom.

Zizi, köszönöm a játékot!

Narancsos nyúl gyömbéres karalábé pürével

Tizenkilenc évig nem ettem nyulat. Mit hagytam ki!... Mostanában próbálom bepótolni az elvesztegetett időt, igyekszem hetente készíteni valamit nyúlból. Ezúttal narancsos pácban sütöttem, karalábé pürével körítve.

Hozzávalók személyenként:
egy konyhakész nyúlcomb
2 ek olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
fél narancs reszelt héja és leve
só és frissen őrölt bors
A körethez:
1 karalábé
csipet őrölt gyömbér
zöldség alaplé
só és frissen őrölt bors
1 ek kemény (érlelt) juhsajt, reszelve (pld. pecorino)

A nyúlcombot megmosom (különösen figyelve az esetlegesen rajtamaradt szőrökre), konyhai papírtörlővel megszárítom. Elkészítem a pácot: jó minőségű olívaolajba belereszelem a narancs héját, belefacsarom a levét, tekerek bele borsot, megsózom, belekeverem a szeletelt fokhagymát és jól összekeverem. A nyúlcombokat sütőtálba helyezem, majd a sűrű, illatos páccal wellness masszázsban részesítem, rájuk öntöm a maradék pácot, befedem alufóliával és betolom a 180 fokos sütőbe, ahol puhulásig sütöm. Ha már puha a nyúlhús, leveszem a fóliát és a szafttal gyakran locsolgatva szép pirosra sütöm. A kész combokat melegen tartom, a maradék szaftot forralással besűrítem.
A körethez meghámozom és feldarabolom a karalábét, majd alaplében puhára főzöm. Kevés főzőlével pürésítem, belekeverem a reszelt juhsajtot, majd őrölt gyömbérrel, frissen őrölt borssal, sóval (ha szükséges) ízesítem.

Ha tetszett a recept, csatlakozhatsz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Narancslekvár

Vasárnap délutáni alvás helyett narancslekvárt főztem.

Hozzávalók:
kezeletlen héjú, magmentes, édes narancs
ha nem elég édes a narancs, minimális mennyiségű befőzőcukor
fűszerek (vanília esszencia, őrölt fahéj, szegfűszeg és kardamom)
jó minőségű vodka
sterilizált befőttes üvegek, fedővel
3-4 óra szabadidő, amit a lekvár kavargatásával töltünk

A narancsokat alaposan megmostam és a zöldséghámozóval vékonyan hámoztam a héjából, igyekezve, hogy fehér rész ne kerüljön bele, mert az keserű lehet. A narancshéjat julienne-re (vékony metéltre) vágtam, a narancsokat meghámoztam és feldaraboltam. Egy láda narancsból, hámozás után 6 kiló narancshús lett, ehhez tettem 1 kiló befőzőcukrot és feltettem főni. Amikor elkezdett forrni, takarékra vettem alatta a tüzet és néha megkevergetve főztem, míg megpuhult a narancs, akkor botmixerrel pürésítettem és fűszereztem többféleképpen, mindegyiket külön edénybe téve továbbfőztem, míg elérte a kellő sűrűséget és megfelelően dermedt, akkor sterilizált üvegekbe szedtem. Tetőt rátekertem, pár percre fejtetőre állítottam, majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között) tartottam másnapig, aztán mentek a kamrapolcra.

Készült natúr változat (csak narancs, narancshéj és cukor), vaníliás-vodkás (házi vanília esszencia + a főzés végeztével löttyintésnyi vodka), karácsonyi feelinget árasztó fahéjas-szegfűszeges és egy kardamomos változat.
Pár üveggel már el is fogyott, került leveles tésztából készült kiflibe,

és túrós rétes töltelékébe is (a reszelt citromhéj helyett). 25 darab 2 dl-es üveggel töltöttem meg, de gyanítom, hogy nem tart ki a következő narancs szüretig. Annyi baj legyen…

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Gránátalma mázas szűzpecsenye

A hétvége ÉP születésnapjának ünneplésével telt. Vendégek is voltak, pompás estebédet készítettem magunknak. Az egyik főfogás az alábbi szűzpecsenye volt:

Hozzávalók
1 kg sertés szűzpecsenye
1 dl friss gránátalma lé
1 dl narancslé
1 teáskanálnyi dijoni magos mustár
1 teáskanálnyi angol (csípős) mustár
2 teáskanálnyi méz
2 gerezd fokhagyma (reszelve)
2 teáskanálnyi frissen reszelt citromhéj
1 jókora csipet cayenne bors
2 dkg vaj


Egy tálban összekeverem a gránátalma és narancs levét a mustárokkal, mézzel, fokhagymával, citromhéjjal és cayenne borssal. Ráöntöm a sertés szűzpecsenyére és a hűtőszekrényben érlelem legalább egy órán át, de legfeljebb 3 órát.
Előmelegítem a sütőt 175 Celsius fokra. Egy sütőben is használható, lehetőleg vas serpenyőben, kevés vajon, pár perc alatt kérget sütök a páctól lecsöpögtetett szűzpecsenye minden oldalára, majd lefedem és betolom a forró sütőbe 20 - 30 percre, illetve addig, míg a legvastagabb részén a maghőmérséklete el nem éri a 68° C fokot (célszerű húshőmérő használata, mert ránézésre nehéz megállapítani a maghőmérsékletet. Pár száz forintos beruházás, de igen hasznos jószág, hacsak nem szeretjük a kiszáradt, cipőtalpszerű egyben sülteket) . Akkor kiveszem és lefedve hagyom pihenni 8-10 percig, mielőtt felszeletelve, a beforralt pácléből készült mártással tálalom.

A mártáshoz a páclét egy kis serpenyőbe öntöm, felforralom és lassú tűzön, néha megkeverve a felére besűrítem, majd 2 dkg vajjal (ami azonnal beleolvad a forró mártásba) még selymesebbé teszem.