Ringló chutney édesköménnyel

Ringló chutney édesköménnyel, vörösborssal és chilivel

Holnap szombat, piacnap. Ringlót biztosan veszek attól a nénitől, akitől a múltkor is vettem a magvaváló, mézédes sárgát lekvárnak, meg chutney-nak. Utóbbinak a receptjével adós maradtam. Íme:

Hozzávalók:
700 g kimagozott és feldarabolt sárga ringló szilva
1 jókora fej hagyma, vékonyra szeletelve 

75 g aranymazsola
50 g vaj (+ 50 g)
70 g nádcukor
1 teáskanál őrölt édeskömény
½ teáskanál poivre rouge pondichery (vörösbors a Thiercelin fűszerháztól)*
2 csipet chili szállak

Sterilizálom a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 130 fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a chutney.

A vajon kevergetve megdinsztelem a hagymát, amíg áttetsző nem lesz. Hozzáadom a kimagozott, feldarabolt ringlót, a mazsolát, a cukrot és a fűszereket és addig főzöm, amíg sűrű és szirupos nem lesz. Nem kevergetem túl sokat, csak annyira, hogy ne tapadjon le, mert úgy szép, ha a ringló és a hagyma nem fő péppé benne. Ha kész, adok hozzá egy extra kiskanál vajat, hogy szép fényes legyen, az pillanatok alatt beleolvad a forró chutneyba. Még 1X átkeverem, a sterilizált üvegekbe szedem, lezárom, fejtetőre állítom pár percre, majd visszafordítom, beteszem a már kikapcsolt sütőbe, ott hűlnek ki szép lassan, másnapig rájuk sem nézek, aztán mehetnek a kamrapolcra, felhasználásig. Az első üveggel Nagylány szülinapján, a hűtőben várakozó szarvas bélszínhez fogjuk fogyasztani.

*A Thiercelin 200 éves francia fűszerház, csúcsminőségű fűszereket forgalmaznak. A poivre rouge pondichery kicsit édeskés, különleges ízvilágú bors, desszertekhez is ajánlják.  

Ha tetszett a recept, csatlakozhatsz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Fokhagymával és mazsolával töltött, konfitált cseresznyepaprika

Malackaraj Anna zseniális tapas-a adta az ötletet. Egyetlen bibi, hogy nem találtam itthon diót…Bosszantó, mert a napokban akárhányszor Édesanyámék háza elé kanyarodok, mindig jó pár darab Kati néni diófájáról lepotyogott diót taposok el a kocsifelhajtón.

Szóval nem volt itthon dió, késő volt már ahhoz, hogy kimenjek szedni, így dió helyett mazsolával készült, a fűszerezését sem bonyolítottam túl, érvényesüljön csak a tiszta, csípős íz!

Hozzávalók:

cseresznyepaprika és mini méretű almapaprika

paprikánként egy-két gerezd fokhagyma

paprikánként pár szem mazsola

olívaolajából annyi, hogy az edénybe sorakoztatott töltött paprikákat épp ellepje

só és frissen őrölt bors

Gumikesztyűt húzok, majd a paprikákat ÉP szuperéles bicskájával kicsumázom és kikapirgálom a magokat. Mindegyikbe teszek (paprika és fokhagymagerezd mérettől függően) egy-két gerezd fokhagymát, az üres részeket kitömködöm mazsolával és a megtöltött paprikákat szorosan egymás mellé rakom egy lábos aljába. Sózom, borsozom és felöntöm annyi olívaolajjal, hogy épp ellepje.

Lefedve, egészen alacsony lángon másfél-két órát gyöngyöztetem, közben minden vajpuha lesz, a paprika és a fokhagyma enyhén karamellizálódik. Forrón, sterilizált üvegekbe töltöm, rácsavarom a tetőt, majd száraz dunsztban (pld. egy kosárban, plédek között) tartom másnapig.

A végeredmény valóban tökös kis előétel, van egy-két barátunk, aki „falja” a csípőset, élvezni fogják!