I. Országos Online Grillbajnokság

Mivel a koronavírus járvány miatt a nagy gasztro-rendezvények elmaradtak, de a grill-BBQ szenvedély tombolt rendesen a karantén alatt is, a Gourmet&Delicious Manufaktúra gondolt egy nagyot, és megszervezett egy országos online grillversenyt.

A facebookon zajló eseményre bárki nevezhetett egyéniben vagy csapatban, amatőr vagy profi kategóriában, majd május 31-én, a bajnokság napján - egy igen szeles, esős vasárnapon, mindenki kötényt öltött és grillezett, majd feltöltötte az alapanyagáról és a végeredményről szóló fotóit az esemény oldalára, a képekhez hozzáírta az elkészült étel receptjét és kereken egy hétig lehetett szavazni a legszimpatikusabb csapatra, és ételére. A díjakat a Gourmet&DeliciousManufaktúra mellett Sveda Borház , a GaBko Chili, a Nyúli “tüzes” chili, a Kertportál, a Pixis Delikát és a Karchili ajánlották fel.


ÉP-vel mi is neveztünk GrillDob csapatnévvel és a szakmai zsűri döntése alapján elnyertük a profi kategória megtisztelő II. helyezését. Nyereményünk egy GaBko Chili csomag volt és a Gourmet&Delicious Manufaktúra kedvenc termékem, a Hétfejű sárkány curry chutney-ja.

Klassz kezdeményezés, jól szórakoztunk, finomakat ettünk, reméljük, lesz folytatás. Köszönjük a szervezést Erikának és Szabolcsnak!

Pulykanyárs

A nyárson sült hús mindig nyerő, ha kevés hússal akarunk több embert jóllakatni. Legszívesebben kicsontozott pulyka felső combból készítem. A falatnyi kockára vágott húst befűszerezem*, és pár órát pihentetem a hűtőben. Ha eljön az ideje, nyársra húzom úgy, hogy hús szomszédja legyen egy szelet (húsos) szalonna, meg hagyma. Lehet még hozzáfűzni apró csiperke gombát (pritamin)paprikát, virslit, kolbászt, vagy bármit, mit szívesen eszik a család grillezve.
Izzó parázs felett, borral locsolgatva sütöm szép pirosra, majd fokhagymás joghurt mártogatóssal, salátákkal tálalom.

*A fűszerezés ízlés dolga, lehet egyszerű (só, frissen őrölt bors), vagy bármilyen grill húsokhoz illő fűszerkeverék. A cajun fűszerkeverék is jól illik hozzá.

A bejegyzést a Magyar Pulykaszövetség és a Magyar Baromfi Terméktanács szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott aktívabb vagyok.

Bárány köfte

Itt a jó idő, lehet grillezni! Ez az isteni bárány köfte faszénparázs felett grillezve az igazi, de grillserpenyőben sütve is elkészíthető. Igazi íz és szín kavalkád egy fogásban!

Hozzávalók 6 adaghoz:

700 g darált bárány

2-3 gerezd fokhagyma

1 fej lilahagyma

kis csokor friss koriander

1 teáskanálnyi őrölt római kömény

1 teáskanálnyi őrölt koriandermag

2 csipet chili pehely

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

6 db bambusz, vagy fém nyárs a sütéshez

A tálaláshoz:
tortilla lap,  vagy pita

szeletelt lilahagyma

friss koriander

szeletelt paradicsom

2 dl friss joghurt, amiben elkeverünk 2 gerezd reszelt fokhagymát

A hagymát és fokhagymát megpucolom és a koriander zölddel együtt aprító gépben felaprítom, majd a hússal együtt tegyük egy tálba teszem, fűszerezem a chilipehellyel, őrölt római köménnyel és koriandermaggal, sózom, borsozom, és jó alaposan összegyúrom az egészet. A húsmasszát hat részre osztom, majd nedves kézzel mindegyik darabot rádolgozom egy-egy nyársra. Faszénparázs felett grillrácson, vagy grillserpenyőben, oldalanként néhány perc alatt aranybarnára sütöm a köftéket. Fokhagymás joghurttal megkent tortilla lapon, vagy pitában, szeletelt lilahagymával, paradicsommal és koriander zölddel tálalom.
Friss koriander helyett petrezselyemzölddel is finom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Zsályás pulyka grillkolbász

A grillkolbász az a kategória, ahol lehet merészebb fűszerezést és ízkombinációkat kipróbálni, mert egyszerre úgy sem készül belőle sok, de ha beválik, lehet ismételni. Talán első hallásra furcsának tűnhet a párosítás, de a zsályával fűszerezett pulykakolbász nagyon finom, nem utoljára készült. A pulykahús természetesen szarvasi pulyka volt most is. Mivel a felső combfilé nem egy zsíros falat, a logika azt diktálná, hogy kicsit több zsírszalonna kerüljön a kolbászba, de ki szereti a zsíros grillkolbászt? Én nem, így tartom legközelebb is az alábbi arányokat.

Hozzávalók:

2 kg pulyka felső combfilé

0,5 kg sertés hátszalonna, lebőrözve

50 g só

80 g fokhagyma (tisztítva mérve)

5 evőkanál szárított, morzsolt zsálya

10 g frissen őrölt fekete bors

A hozzávalókat összegyúrjuk és vékonybélbe töltjük (a királyi többes azért, mert a kolbásztöltés nálunk mindig 2 emberes munka). Töltés után 12-15 cm-es darabokat alakítok ki (ilyen távolságonként megtekerem a belet és másnapig hűvös helyen, fellógatva szikkadnak, majd adagonként levákuumozom és felhasználásig a fagyasztóban tárolom.
Sütve, grillezve, melegen és hidegen is igen finom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Csirke saslik „light”

Zsírosabb hús helyett készíthetünk sovány csirke saslikot: a húsfalatok közé ne szalonnát, hanem újhagymát és vékony citromszeleteket fűzzünk és ne majonézes krumplisalátával együk a saslikot, hanem pld. egy adag üde, karcsúsító, vérnarancsos-grapefruitos édeskömény salátával. Jön a hétvége, grillezzünk!

Hozzávalók 4 adaghoz:
4 db csirkecomb filé

grillfűszer ízlés szerint

1 bio citrom

1 csokor újhagyma

bambusz, vagy fém saslik pálcák

A csirkecomb filét falatnyi darabokra vágom , majd kedvenc fűszerkeverékemmel befűszerezem. A jól megmosott citromot vékonyan felszeletelem, a megtisztított újhagymát kétujjnyi darabokra vágom, majd felváltva a hússal és a citrom szeletekkel a saslik pálcákra fűzöm. 12-15 perc alatt a nyársakat faszén parázs felett, grillrácson megsütöm, tálalás előtt 5 percig lefedve pihenni hagyom. Salátával kínálom.

 (A recept eredetileg a femina.hu-n jelent meg, idén márciusban.)

Ottolenghi citromos zellersalátája

Rajongok Yotam Ottolenghi receptjeiért, a jellegzetesen színes salátáiért meg különösen. Az első könyve, ami a kezembe került 2011 év elején a Plenty volt, oda voltam a szinte megszólaló ételfotókért és gyakorlatilag bármelyik ételét azonnal megkóstoltam volna annak ellenére, hogy egy szem hús nincs az egész könyvben. A Jerusalem című könyve még jobban tetszik, várom nagyon, hogy valamelyik itthoni kiadó is lásson benne fantáziát és megjelentesse magyarul.
Ha egy szóban kellene jellemeznem: inspiratív.  Lenyűgözően fantáziadús úgy is, hogy az esetek nagy többségében gyakorlatilag bárki számára elérhető, könnyen beszerezhető alapanyagokat és fűszereket kombinál. Az alábbi receptben az egyedüli különlegesség a szömörce (sumac), amit akár el is hagyhatunk, anélkül is valódi ízkavalkád ez a saláta. Üde, harsogóan friss, ízes, zseniális. Grillcsirkéhez ettük és imádtuk.

Hozzávalók 4 főre:
2 db húsos paprika (blondie, vagy kaliforniai)
2 evőkanál olívaolaj
1 citrom meghámozva,  1 cm-es kockákra vágva
1 csokor zeller levél, durvára vágva (vagy fél csomag szárzeller)
2 csokor zöldpetrezselyem, durvára vágva
2 nagy gerezd fokhagyma, aprítva

1 csokor zsenge újhagyma, felszeletelve
1 friss piros chili, apró kockákra vágva (kimagozva)
100 g magozott zöld olajbogyó, negyedelve
½ teáskanál szárított piros chilipehely
1 tk szömörce (sumac)
só és frissen őrölt bors

A paprikákat megmosom és koromfeketére sütöm a grillrácson. A nyílt tűztől valami fenséges ízt kap, de grillezés hiányában a sütőben (grill fokozaton), vagy egy fém platnin, a kályhán lehet megsütni. Régi fajta villanytűzhelynél lehet egyenesen a melegedő fémlapra rakni a paprikát, kerámialapos tűzhelyen meg feltétlenül használjunk több rétegbe hajtogatott VASTAG alufóliát, azon süssük, mert a sima alufólia ráég és nehéz letakarítani…
A paprika szárát igyekszem nem elégetni, mert annál fogva tudom könnyen mozgatni pucolás közben. Ha feketére sült, azonnal egy edénybe teszem és lefedem, pár perc alatt a húsa kicsit összeesik, a héja meg könnyen lejön. Megpucolom, kimagozom és előbb csíkokra, majd kockákra vágom a sült paprika húsát. Egy megfelelő méretű tálban összekeverem a felaprított petrezselyemmel és zeller levéllel (ha lett volna angol zellerem, az is mehetett volna bele), az aprított fokhagymával és chilivel, szeletelt újhagymával, negyedelt olajbogyóval és hámozott, kimagozott, kis kockákra vágott citrommal. Sózom, borsozom és megszórom a szömörcével, meg a chili pehellyel, meglocsolom olívaolajjal és jól összekeverem. Frissen az igazi, pár óra alatt kissé szottyos lesz. De az íze... J

Yotam Ottolenghi receptje alapján.

Legyen már jó idő!

Hétvégén alaposan melléfogtak a meteorológusok, az egész napos esők elmaradtak, így végül szuperjó hétvégénk volt kemencézéssel, kirándulással, lillafüredi pisztrángebéddel, noszvaji glampinggel. Egy valami hiányzott nekem a hétvégéből – a grillezés. Ma reggel a kezembe akadt a húsvéti bárányból félretett bárányborda, így még inkább erősödött a vágy… pedig pocsék idő van és akkora szél, hogy még várnom kell a tűzgyújtással.

Szerencsére a bárányborda tud várni. Vágás után, azon frissiben vákuumtasakba tettem, amiben a hús – fagyasztás esetén is – sokáig megőrzi frissességét, nem színeződik el és sokáig megtartja ízét, zamatát.
Sokaktól megkapom, hogy vákuumozni nem olcsó. Persze, a vákuum tasak többe kerül, mint egy nylon zacskó, és én csak olyat használok, ami garantáltan biszfenol-A-mentes, ólommentes, polietilén-mentes és ftalát-mentes – azaz amiből hőkezelés során is biztosan nem oldódik semmiféle káros anyag az élelmiszerbe. Ilyen vákuumzacskóban tárolva a bordát  biztosan nem volt hiábavaló a húsvéti bárányunk halála és holnaptól talán már jobb idő lesz, lehet végre grillezni!

Grillrácson készült báránybordában még mindig ez a kedvenc. Vákuumtasakban meg ez.

Tökéletes steak...kis segítséggel

Nem akarom laikusként osztani az észt steak ügyben, de attól senki sem tarthat vissza, hogy leírjam a tapasztalataimat.
Steak imádó lévén ettem már étteremben jót (pld. itt) és kevésbé jót is, és amióta van érlelő zacskóm, készítettem már többször magam is. 

Amikor eldöntöttem, hogy márpedig akkor is megtanulok tökéletes steaket sütni, azt hittem, hogy ez is úgy megy majd, mint a kacsamell rozéra sütése, avagy a gyakorlás a tudás anyja: a harmadik-negyedik kilónyi kacsamell környékén kezdtem érezni, hogy megy ez nekem, a hatodik kilónyi után már elégedett voltam, de rá kellet jönnöm, hogy a marha steak, az más. NAGYON más. Mert nagyon számít az alapanyag. Nem feltétlenül fontos, hogy argentin, vagy új-zélandi marha legyen, mert volt, hogy a magyar alapanyag érlelés után sokkal jobb ízű volt, mint a majd’ négyszeresébe kerülő dél-amerikai (khmm...a kobe wagyuval azért egyik sem vette fel a versenyt J ) . Számít a hús fajtája (ezt vásárlásnál tudjuk befolyásolni, mert rajtunk – illetve a pénztárcánk vastagságán múlik, hogy bélszínt, hátszínt, vagy mondjuk rostélyost vásárolunk), számít az érlelési idő, a szelet vastagsága és térfogata (ha magunk érleljük, egy többkilós darabból mindenképp vágjunk vastag, legalább 4 cm-es szeleteket), a zsírszövet vastagsága és a márványozottság (a zsír = íz, minél márványozottabb egy hús, annál szaftosabb lesz a belőle készülő steak). És ezzel nincs vége! Számít a hús sütés előtti hőmérséklete (mindenképp törekedjünk arra, hogy a hús sütéskor szoba hőmérsékletű legyen), a hőforrás típusa (az sem mindegy, hogy kiszántott szőlőtőkékből /krokoskából/, száraz akácfából, vagy faszén brikettből rakjuk a tüzet, mi több, az sem mindegy, hogy közvetlenül a parázs fölé helyezzük a rácsra a húst, vagy indirekt hő fölött készítjük, netán serpenyőben sütjük), ahogyan az sem mindegy, milyen hőmérsékleten sül a steak, és mennyi ideig.

Az egyik legnagyobb „sikerem” steak ügyben a nyáron volt, mikor az Adria partján grilleztünk egy szép darab (amúgy magyar), saját érlelésű marha hátszínt. Az ízét sosem fogom elfelejteni. A környezet idilli volt: közvetlen tengerparti villa kertje, napsütéses késő délután, végre együtt a család, nagylányom is velünk nyaralt, ment a sztorizás, előételnek homárt grilleztünk, már a második jéghideg rozé pezsgőt kortyoltuk, el is lazulhattam volna, de sütéskor ment a para, hogy Úristen, ha már három hétig pátyolgattam-érlelgettem a hűtőben, túl ne süssem, mert valljuk be, a még nem jó – még nem jó – már nem jó között elég pár másodpercre másfele figyelni és hopp, már nem is olyan nagy élmény az, amire annyira rákészültünk...

Aztán BUMM! Pár hete megérkezett a Steak Champ, és egy csapásra minden minden steak sütéssel kapcsolatos gondom megoldódott, minden aggodalmam elszállt! Ezentúl önfeledten sztorizhatok, pezsgőzhetek steak sütése közben, mert ez a kis kütyü figyel helyettem is és pislogással J (villanással) jelzi, mikor TÖKÉLETES a steak-em, illetve mikor kell levenni a grillről, mennyi ideig kell pihentetni és mikor tökéletes fogyasztásra. 

Ezentúl nincs más dolgom, mint az érlelt húst időben kivenni a hűtőből, legalább 4 cm vastag, egyforma vastag szeletekre vágni, ízesíteni frissen őrölt borssal (én sózni sütés után szoktam), bekenni vékonyan (ecsettel) jóféle olívaolajjal és aktiválni, majd belenyomni az egyik szeletbe a Steak Champ-ot (az enyém médium-ra van kalibrálva).

Ezután a szeleteket a parázs fölé, rácsra helyezem és élénk parázs fölött, oldalanként 2 perc alatt megkérgezem a húst.

Ezután a rácsot kissé távolabb helyezem a parázstól (a saját készítésű grillsütőn ezt ÉP egy kocsiemelő szerkezettel oldotta meg) és gyakran forgatva, hogy egyenletesen készüljön, addig sütöm a steaket, míg a Steak Champ led-je dupla villogásra nem vált, ezzel jelezve, hogy a hús elkészült, ideje pihentetni. Ekkor átteszem a steaket egy tányérra, ott addig pihentetem, míg a villogás abba nem marad, közben megszórom Maldon sópehellyel (tudom, gasztro-sznob vagyok, de ehhez tényleg a Maldon só a megfelelő) és tádáááámmm, a tökéletes médium steak kész arra, hogy elfogyasszuk! 

A Steak Champ a legtutibb karácsonyi ajándék minden steak-imádónak. Ha nem tudod, hogy használd, nézd meg ezt a videót!

Ezentúl mindig tökéletes steaket tudok sütni! Oh yeah!
A steak maradékából pedig másnap készíthetek egy szuper szendvicset, némi majonézzel, hagymával és rucolával. Királyság a köbön!

A legjobb steak házilag érlelt marha hátszínből

Imádjuk a steaket, ennénk is gyakrabban, de kisvárosban manapság jó minőségű friss marhahúst is kaland beszerezni, steaknek való érlelt marhát meg szinte lehetetlen. Egyszer megpróbáltam rávenni a hentesem, hogy „felejtsen ott” a hűtőkamrában egy darabka hátszínt úgy három hétre, én boldogan megveszem majd, mert steaket sütnék. Erre ő: inkább pácoljam be jó mustárosan, jó lesz az. Hááát, azt már nem! Inkább étterembe mentem, ha steakre támadt kedvem. Nemrég ettem is a Balaton parton, az egyik barátom által magasztalt helyen. Nem volt rossz, ellenben jó sem. A hús tökéletesen medium rare-re volt megsütve, de sajnos ízélményt, azt nem sokat nyújtott. Hiába, sz@rból nem lehet várat építeni… Az azért elgondolkodtató, hogy egy magára valamit is adó étterem miért nem igyekszik jó húsból főzni és miért enged be a konyhájába pld. hal ízű tápos csirkét (attól, hogy azt olaszos, bazsalikomos paradicsomszószba rejti, a halíz kiérződik belőle, grrr) … Én bajom, miért nem mentem inkább a Kistücsökbe, ott rendes húst tesznek a vendég elé.

Na, szóval évek óta küszködök steak ügyben, ám nemrég fény derengett az alagút végén, ugyanis olvastam, hogy létezik már olyan érlelő tasak, amiben otthon, a saját hűtőmben tudok húst érlelni anélkül, hogy be kellene ruháznom egy spéci hűtő-érlelő kamrára. Be is szereztem egy csomag érlelő tasakot, elzarándokoltam a kecskeméti METRO áruházba, vettem egy majd 3,5 kg-os hátszín darabot és nekiláttam a kísérletnek. 

A leírás szerint annyi volt az utasítás, hogy a húst töröljük szárazra, helyezzük bele az érlelő zacskóba, azt zárjuk le, vagy egyszerűen hajtsuk vissza (így tettem) és tegyük a hűtőszekrény leghidegebb pontjára (nem a fagyasztóba!)  egy rácsra, néhány naponta fordítsuk meg. Ki is számoltam, hogy ha 3 hétig érlelem, épp a nyaralás kezdetén fogunk majd steaket enni az első saját érlelésű húsból.

Hogy működik az érlelő tasak? Ránézésre egy egyszerű nylon tasak, de mégsem az. Anyaga porózus (membránlemezes) az egyik irányból kiereszti a vízpárát és koncentráltan tartja benn az ízeket, közben szemünk láttára megy végbe egy komplett biokémiai folyamat, a hús íze sokkal koncentráltabb, a textúrája pedig lágyabb lesz.

Bevallom, vártam a csodát. Az utolsó héten kicsit kezdtem aggódni, mert a hátszín darabunk vészjóslóan besötétedett, a zsíros részei zöldes árnyalatban pompáztak, az illata is megváltozott, szagolgattuk ÉP-vel, de megállapítottuk, hogy nem romlott hús szaga van, hanem olyan diós, érlelt illat árad a zacskóból, tehát baj nem lehet. 3 hét elteltével a csoda pedig bekövetkezett. A hús gyönyörűen megérett, az állaga mesés, kedvem támadt volna nyersen is megkóstolni. ÉP szépen levagdosta a húsdarab egész felületéről 1-2 mm vastagon a besötétedett réteget, alatta gyönyörű színe volt a húsnak. Levákuumoztam és elutaztunk nyaralni, ahol aznap délben kivettem a húst a hűtőből, hogy sütés előtt tudjon szobahőmérsékletűre melegedni, mert a hűtőből kivett húst nem szabad azonnal sütni. Este ÉP beizzította a grillt, a húsdarabot megfűszereztem frissen őrölt fekete borssal, elfeleztük és mindenki megsütötte magának kedve szerint. ÉP és Adél lányom képtelenek megenni a húst ha az csak közepesen van átsütve, így az ő darabjukat 2-2,5 cm vastagra felszeleteltük és ÉP átsütötte, de ügyelt arra, hogy ne száradjon ki. Dorka lányommal mi inkább médium rare-re sütve szeretjük, a hús másik felét egy darabban hagyva, élénk parázs fölött minden oldalára kérget sütöttem, majd 8 percig pihentettem, letakarva.  

Mindig nagy dilemma, mikor jó a hús. A legegyszerűbb húshőmérővel megállapítani (60 C-fokos maghőmérsékletnél medium), de hőmérő híján a jó öreg tapintós módszert alkalmaztam. A hús közepe még rugalmas volt, így bíztam benne, hogy jó lesz. Pihentetés után felszeleteltem és szinte sírtam a gyönyörűségtől. TÖKÉLETES volt! És az íze… leírhatatlanul jó!

Ezentúl annyiszor eszünk JÓ steaket, ahányszor akarunk és az érlelő tasaknak hála immár házi vágásból is fogok marhahúst venni, amit eddig nem szívesen tettem. A súlyveszteség ellenére is bőven megéri otthon húst érlelni, anyagilag jobban jövünk ki, mintha valamelyik „sztár” hentesnél vennénk érlelt marhát. A kísérlet sikeres volt, lesz folytatás!

Grillezett homár

A homár különleges alapanyag és legalább akkora image övezi, mint a szarvasgombát. Pedig – ugyanúgy, mint a szarvasgomba – nem elérhetetlen annak sem, aki még nem nyerte meg a lottó ötöst. Időnként eszünk homárt. Különleges alkalmakkor, különlegesen elkészítve. A homár thermidor nagy kedvencünk, de tengerparton mégis csak stílusosabb egy grillezett változat, ami sülés közben, egy ízletes páccal kenegetve nyeri el végleges ízét. Kár, hogy a farokrészen és az ollókon kívül csak a lábakban van némi fogyasztható homárhús, de „minden cseppje aranyat ér”, az utolsó apró húscafatot is kipiszkáljuk az igen hasznos homárvillával J

A homárt grillezés előtt megfőzöm (leghumánusabb megoldás, ha főzés előtt egy órával jégbe tesszük – ettől egy kicsit elbambul, hibernálódik, majd fejjel előre merítjük a forró, fűszeres főző lébe. Van, ahol távol-keleti szokás szerint, a tor és a potroh találkozási pontján, a hason fekvő állat hátába szúrnak kicsit srégen egy evőpálcikát, oda, ahol a szíve van, csak utána főzik). A homár nem érez fájdalmat, mert nincsenek idegvégződései, ezért a forró vízbe téve nem visít, a hang a hő hatására összehúzódó páncélból kiáramló levegő hangja. 

Hozzávalók a homárfőző léhez: 

3 dl száraz rozé bor

1 db édeskömény

2 szár angol zeller

1 vöröshagyma

pár szál kakukkfű

csipetnyi koriander mag

1 citrom leve

tengeri só

A főző lé hozzávalóit (a zöldségeket felaprítva) beteszem egy akkora edénybe, amiben a homár is kényelmesen belefér majd, felöntöm hideg vízzel, felforralom és pár perces együtt forralás után mehet bele a homár. 

Egy kg homár pontosan 12 perc főzési időt igényel, és minden egyes további 10 dkg súly, extra 2 perccel hosszabbítja meg a főzési időt. Ha megfőtt, kiveszem és hagyom kihűlni egy tálcán (ezt a műveletet akár reggel is elvégezhetjük, de akkor gondoskodjunk a főtt homár hűtéséről).


Elkészítem a kenegető pácot: 2 dl bort öntök egy gyorsforralóba, dobok bele pár friss babérlevelet, meg 4-5 szál friss tárkonyt. A felére beforralom, hozzáadom egy citrom frissen reszelt héját és kifacsart levét, hagyom az egészet kihűlni, majd leszűröm. 4-5 evőkanálnyi whiskyt (most épp mézes Jim Beam) 2-3 percig forralok, majd beleolvasztok 50 g vajat és hozzáadom a tárkonyos redukciót is. Összeforralom és kezdődhet a grillezés!

A homárokat hosszában elfelezem, felteszem faszénparázs fölé a grillrácsra és a tárkonyos páccal kenegetve hagyom jól átforrósodni. Fejenként egy fél homárral számolok. Friss kenyérrel és jéghideg rozéval kínálom.

Kólás, kávés barbecue szósz

Elvetemült dolog kólából bármit is, főleg úgy, hogy kólát elvből nem iszunk, de láttam már többször alapanyagként használva (emlékeztek Nigella kólás sült sonkájára?). Egyszer élünk alapon vettem egy liter coca colát és nekiláttam, Zé legféltettebb BBQ szósz receptjét használva alapként (mondhatni továbbfejlesztettem), mert a saját változatomba nem tettem bolti chili szószt, ami számomra a „szóba sem jöhet” kategória (párszor próbáltam, de mindig emésztési gondjaim adódtak tőle, hogy finoman fejezzem ki magam). Bolti ketchup helyett is jóféle házit tettem bele, meg darált pritamin krémet (szintén saját eltevés), a csípős ízt meg chilipehellyel értem el, ha lett volna itthon friss chili, azt raktam volna bele. Akkortájt készült, mikor a Nespresso-s Coffee Challenge-re készítettem a kávés fűszerezésű hamburgert, és hirtelen ötlettől vezérelve a barbecue szószomba is tettem egy kevés kávét. Hát nem rontotta el...  A végeredmény baromi finom! Vasárnap tervezem megsütni a 3 hete érlelő zacskóban dédelgetett,  a hűtőben érlelt marha hátszín steaket, na azzal pazar lesz! Bár némi maradék sült csirkemellet is az egekbe repített. Jó, na.

Apropó Nespresso Coffee Challenge: ha Magyarországi lakosként 2014. július 31-ik szavaztok valamelyik blogger „alkotására” (semmi mást nem kell tenni, csak nyomni egy LIKE-ot arra, ami a legszimpatikusabb ezek közül), esélyesek lesztek megnyerni egy Nespresso U kávégépet! Ki ne hagyjátok a lehetőséget! Íme a BBQ szószom receptje:

Hozzávalók kb. 2,5 dl szószhoz:

fél dl olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 liter coca cola (vagy pepsi, de nem zéró és nem diet, hanem a hagyományos, cukros változat)

4 babérlevél (lehetőleg friss, de a szárított is megteszi)

2 dl házi ketchup (ha nincs, akkor bolti)

3 evőkanál szójaszósz (pl. Kikkoman)

3 evőkanál házi darált pritamin paprika (ha nincs, akkor erőspista, netán édesanna)

2 g (kb. negyed kapszula) Nespresso Arpeggio kávé
mokkáskanálnyi chilipehely vagy egy friss chili (opcionális)

1 teáskanálnyi Worchester szósz

frissen őrölt bors

Az apróra vágott  vöröshagymát az olívaolajon aranyszínűre pirítom, majd ráöntöm a liter kólát. Felforralom és hagyom főni, majd amikor már fele mennyiségűre elpárolgott, beledobom a babért és tovább forralom. Ha kb. harmadára forrt, hozzáöntöm a ketchupot, a darált pritamint, a szójaszószt, a kávét, a chilipelyhet és a Worchestert is, majd tekerek bele kevés borsot. Kevergetve addig forralom, míg szép sötétbarna és sűrű lesz.

Zé átszűrte a sajátját, én csak a babér leveleket távolítottam el, így sűrűbb és rusztikusabb az állaga, mintha átszűrtem volna. Bármilyen húst fel lehet vele dobni!

Grillezett bárányborda, citromos pácban

Ha fiatal bárányhúsra vágytam, eddig nagyjából három lehetőség közül választhattam: felmentem Pestre a török henteshez, átmentem Budára a Gál Józsihoz, vagy vártam Húsvétig (minden évben vágunk egy 12-15 kg-os bárányt az ünnepre és azt „a fülétől a farkáig” feldolgozzuk). Ez volt eddig, de újabban elég a legközelebbi METRO áruházig elmennem, mert árulnak már szopós bárányhúst (meg érlelt marhát is!), így előreláthatólag könnyebb lesz jó minőségű, fiatal bárányhúshoz jutni, mind eddig. A bárányborda a legjobb falatok egyike, faszén parázs fölött meggrillezve különösen az.

Hozzávalók 4 főre:
fejenként 2-3 bárányborda

A páchoz:

1 salotta hagyma
2-3 gerezd fokhagyma

1 bio citrom

1 dl olívaolaj

2 evőkanál apróra vágott friss rozmaring
tengeri só és frissen őrölt fekete bors

Elkészítem a pácot: a hagymát nagyon finomra aprítom, a citrom héjának nagy részét zöldség hámozóval leszedem és felaprítom, a citrom levét kifacsarom, nem baj, ha kevés rost is kerül bele. Összekeverem a hagymával, zúzott fokhagymával, olíva olajjal és finomra aprított rozmaringgal. Sózom, tekerek bele borsot, leöntöm a páccal a felszeletelt bárány bordákat és jól összekeverem, hogy a pácból minden húsdarabra jusson. Hideg helyen hagyom minimum 20 percig pihenni (de pár óra sem árt neki), majd faszén parázs felett, oldalanként pár perc alatt meggrillezem (úgy jó, ha a közepe még nincs átsülve). Friss zöldségsalátával tálalom.

Erdély, 2013

Képriport az idei legpihentetőbb, idegvasaldás, ránckisimító nyaralásunkról.

3-4 napra mentünk, végül 11 napot töltöttünk Erdélyben, a világ(om) közepén.

 Semmittevéssel (értsd: elnyúlva a nyugágyban, a tájban való gyönyörködéssel),

olvasással, sétákkal, 

nagy közös főzésekkel, tűz melletti, éjszakába nyúló beszélgetésekkel

és majdnem délig tartó nagy alvásokkal teltek a napok. Térerő-, és netmentesen.

Kihasználtam a helyi kemencét és sütöttem kenyeret (vert héjjal, mert az ismeretlen kemencében kicsit megégett az oldala), 

káposzta levélen sült, ahogy illik:

Dorka lányom kívánságára sütöttem hamburger zsemlét:

amibe friss zöldséget és parázs felett, rácson sütött jóféle marhahús pogácsát tettünk:

Majdnem minden nap lisztes (tésztás) lett a kezem, de nem bántam...

Készült jóféle házi pizza,

és calzone is:

Mindennap grilleztünk valamit (leggyakrabban mititei-t és flekkent, de többször pisztrángot is,ami fél órával korábban még vígan lubickolt).

 A bogrács is előkerült párszor...

ÉP főzött isteni finom malac csülök-köröm-farok pörköltet, a sok hús után én egy lecsót főztem, amit puliszkával ettünk.

Jártunk a Gyilkos tónál (40 éve semmi sem változott)

 de a partján árult kürtős kalács még mindig kötelező...

Hajnalanta gyönyörködtünk a ködben, (majd vissza feküdtünk)

délelőtt a víz csillogásában,

napközben a patakparton olvasgattam,

néha gyík állt modellt,

néha egy tapló gomba...

Öröm volt látni, hogy a domboldal zöld, nem olyan száraz, mint tavaly, volt a télen bőven hó, tavasszal sok eső. Nappal nem volt több 24 foknál, többször esett (édes délutáni alvásoknak megadva az alapzaját), éjjel hűvös volt, jól esett a takaró, meg az összebújás.

Hoztunk haza vadszedret, áfonyát, meg homoktövist (meg pastrama-t, juhsajtot, kecske telemea-t, meg ordát), de ezekről egy következő bejegyzésben.
Jó volt otthon, nagyon.