Gránátalmás, fetás gerslisaláta

Színes, ízes, laktató de mégsem nehéz. Van benne édes és sós, puha és ropogós, üde zöldfűszer és finom öntet, egyszerűen imádnivaló!
A dióféléket ezúttal is kedvenc lelőhelyemről szereztem be.

Hozzávalók (12 adag)

50 dkg gersli (hántolt árpa)
só
3 gránátalma magjai
3 evőkanál alma-, vagy fehérborecet
só, bors
1 evőkanál csípős mustár
1 teáskanál méz
1 dl olívaolaj
2 fej salotta hagyma, apróra felkockázva

10 dkg pirított kesudió
15 dkg pirított dió
2 csokor petrezselyem, durvára aprítva
2 csokor kapor, finomra aprítva
20 dkg fetasajt

A gerslit átöblítem, majd egy nagy lábasban feltesszem főni háromszoros mennyiségű sós vízben. Forralás után közepesre veszem a hőfokot és kb. 40 perc alatt puhára főzöm, majd leszűröm és összekeverem kevés olívaolajjal, hogy ne ragadjon össze.
A gránátalmát megpucolom, azaz kiszabadítom a magjait. Ennek a leghatékonyabb módja: a gránátalma koronás csúcsát levágom, majd éles késsel függőlegesen cikkelyekre vágom a gyümölcsöt, de nem vágom végig, hanem kézzel szétfeszítem a cikkelyeket, mintha egy narancsot bontanék. Egy nagy keverőtálba elkészítem a salátaöntetet: az ecethez adom a sót, borsot, a mustárt, mézet és jól elkeverem, majd lassú sugárban öntve hozzáadom az olívaolajat, hogy krémes emulzió képződjön. Az öntetbe szórom a megfőtt gerslit, és alaposan átkeverem. Hozzáadom a hagymát, a pirított, durvára őrölt diót és kesudiót, a felaprított petrezselymet, kaprot, végül az apróra kockázott fetát. Mi sült húsokhoz ettük köretnek, de másnap, magában is megállta a helyét.

Mautner Zsófi receptje alapján készítettem el. 

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Kedvenc téli egytálételem

Maga az étel nagyon egyszerű, de már második napja eszem és annyira, de annyira ízlik, hogy az utóbbi pár évben – ha jól belegondolok – Fűszeres Eszter sóletja gyakorolt rám ilyen hatást.

Egytál étel ez is, mondhatnám, hogy véletlenül született, de persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek.

Eldöntöttem, hogy amíg tart a tél, mindennap lesz leves, és hetente legalább 2-3 alkalommal lesz valamiféle főzelék, szigorúan liszt és keményítőmentesen, saját anyagával sűrítve. Hét elején hozzá is fogtam, és két fajta főzelék mellé készítettem egy savanyú káposztás korhelyleves szerűséget, ami aztán átalakult, és valami fenomenális egytálétellé változott, na erről zengem itt a dicshimnuszt, kéretik elhinni, hogy ez a ronda és naaaaaaagyon finom kategóriagyőztes.

Fapados korhelynek, vagy inkább savanyú káposztalevesnek indult. Egy kanál kacsazsíron kiolvasztottam 20 dkg kockázott (jó húsos) bacon zsírját, majd ráküldtem egy arasznyi darab házi kolbászt, szeletelve. Az is kiengedte a zsírját, de mielőtt ropogósra pirult volna hozzáadtam fél kilónyi metélt savanyú káposztát annyi vízzel, hogy jól ellepte. Tekertem rá borsot, dobtam bele 2 babérlevelet, majd tettem az egészhez egy jó maréknyi megmosott gerslit (rendes nevén hántolt árpa). Lefedtem és lassú tűzön hagytam, hogy a gersli, meg a káposzta roppanósra puhuljon. Sejteni lehetett, hogy sűrű lesz a végeredmény, de sebaj, szeretjük a tartalmas leveseket. Mire megfőtt, este lett, akkor kevertem bele egy kis pohár tejfölt, másnap reggelig otthagytam a tűzhelyen, hadd hűljön, majd reggel mehet a hűtőbe. Igen ám, de reggelre a gersli úgy megduzzadt (mégsem lett túl puha), hogy gyakorlatilag alig maradt leve a „levesnek”, sokkal inkább főzelékszerű, az íze meg…hmmm…komolyan addiktív. Ma reggelire is azt ettem egy tányérral, meg ebédre is másféllel. A végére jártunk és sajnálom, hogy elfogyott. Sebaj, pár nap múlva főzök még egy adagot!

Update: megfőztem már a Konyhakiállítás nagyszínpadán is, nagy sikere volt!

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Tárkonyos bárányfej leves (agyas leves)

Húsvétkor, a bárány fejéből és a tokányba fel nem használt csontos-húsos részekből mindig tárkonyos báránylevest főzünk. Ebbe a levesbe főzzük bele a belsőségeket is, melyekből a drob de miel (báránysajt) készült.

Hozzávalók:
a bárány feje (agyvelővel együtt)
a nagypénteki tokányba fel nem használt csontos-húsos részek
a bárány lépe, tüdeje, veséje, mája, szíve
bors (sózni csak a végén szoktuk)
2-3 babérlevél
2-3 fej hagyma, apróra vágva
pár gerezd fokhagyma, zúzva
3-4 sárgarépa
1-2 fehérrépa
fél zeller
1-2 ek ecetben eltett tárkony, aprítva
tárkonyos ecet, ízlés szerint
1 dl száraz fehérbor
fél citrom
2 dl tejszín
1 tojás sárgája
kiskanálnyi cukor
levesbetétnek 1 dl rizs, vagy gersli (megmosva)

A szemek nélküli fejet, csontos húsokat, belsőségeket, hagymát, fokhagymát, babérlevelet és borsot, annyi hideg vízben, hogy bőven ellepje felteszem főni. Lehabozom és addig főzöm, míg a tüdőt és májat megszurkálva tiszta, nem véres folyadék távozik belőlük. A belsőségeket kiszedem és félreteszem a báránysajthoz, a húsos csontokat és a fejet addig főzöm, míg könnyen lejön a hús a csontról, ekkor elzárom alatta a tüzet, leszűröm a levest, megsózom, A leszűrt leveshez adom a fehérbort és a fél citromot, majd hozzáadom az aprított zöldségeket és a rizst, vagy gerslit (ha nem a rizs vagy gersli a levesbetét, kicsit később a tésztát adom hozzá) és ha már a gersli is puha, hozzáadom a tárkonyt. Egy csészében összekeverem a tejszínt a tojás sárgájával, majd hő-kiegyenlítéssel behabarom a levest. (Merek 1-2 kanálnyi forró levest a tejszínbe, így azt felmelegítem és amikor beleöntöm a levesbe, elkerülöm, hogy a tejszín és a tojás kicsapódjon). Sózom, savanyítom a tárkonyos ecettel (ha túl savanyú lenne, korrigálom kevés cukorral).
A fejet konyhai bárddal felnyitom, kiveszem az agyat és lehártyázom, majd visszateszem a levesbe.
A fejhúst leszedegetem a csontról és azt is a levesbe teszem. A nyelvről lehúzom az ízlelőbimbókat tartalmazó vastag hártyát, a nyelvhúst felkockázom és a levesbe teszem az is.
Húsvétvasárnap hagyományos levese.

Sólet

Több mint ezer éve ismerik az emberek a sóletet. A X.-XI. századi Franciaországban chaud lit azaz meleg ágy néven volt ismert, vastag dunnákkal takargatva tartották melegen azután, hogy a kemencéből kivették. Manapság már cassoluet-nak hívják a franciák és kicsit más tartalmú, mint az eredeti chaud lit, ám igazán nagyívű pályafutást zsidó ételként futott be.

Mivel a vallásuk nagyon rigorózus, szombaton tűzgyújtási és munkatilalom van, a sóletet elkészítik már pénteken - mielőtt felragyog az Esthajnal csillag - és kemencéjükbe, vagy mostanság sütőjükbe helyezik egész éjjelre, hogy lassan készüljön el és melegen maradjon, míg szombaton elfogyasztják.

Életem első, avatott kezek által készített sóletjét igazán autentikus környezetben, Fűszeres Eszternél ettem tavaly nyáron. Egészen konkrétan ezt ettük.

Challah kísérte és olyan nagyon finom volt, hogy azt szavakba önteni meg sem próbálom.

Az e havi Vigyázz! Kész! Főzz! játéknak témája az egytálétel, eljött hát a ragyogó alkalom, hogy itthon is reprodukáljam a sóletet, ami annyira ízlett.

Nem apróztam el, három hentesnél is megfordultam mire kedvemre való hozzávalók akadtak. Megadtam a módját és ez meglátszott a végeredményen. Mivel engem vallási tilalmak nem korlátoztak, alapjaiban tartottam az eredeti receptet, de disznóhús is került bele – a saját készítésű füstölt sonka csülök része, meg két sertés nyelv, ami szerintem az egyik legjobb disznófalat.

Amiből készült:
0,5 kg apró fehér gyöngybab
0,5 kg tarkabab

0,5 kg nagy szemű tarkabab
25 dkg gersli
3 nagy fej hagyma
5 ek libazsír
2 sertésnyelv
2 db 20 cm-es marha velős csont
1 füstölt sertéscsülök
1 kg félkövér marhaszegy
3 babérlevél
só, frissen őrölt bors
10 gerezd fokhagyma összezúzva
10 tojás

Amikor kipakoltam a konyhapultra minden hozzávalót, már tudtam, hogy ez bizony nem fog beleférni a konfitáló edényemben, amit Eszter csak sóletfőzőnek titulál, a világ más pontjain pedig slow cooker-nek hívnak. Előkaptam hát a 17 literes vastagaljú inox fazekam, meggyőződtem róla, hogy befér a sütőmbe és hozzáláttam.

A tarkababot egész éjjel hideg vízbe kellett volna áztatnom, de csaltam, csak egy-másfél órát ázott, majd a füstölt csülökkel együtt jó félórát főztem lassú tűzön, majd leszűrtem és félretettem. Így a csülköt kicsit sótlanítottam, a babot puhítottam. A fehér gyöngybabot és az apró tarkababot egy órát áztattam, közvetlen a főzés előtt. A libazsíron megfonnyasztottam a hagymát, rászórtam egy sornyi tarkababot, majd gyöngybabot, és egy marék megmosott gerslit. Rátettem az egyik velős csontot, és az előfőzött füstölt csülköt. Erre megint rétegeztem a babokat, és a gerslit, tekertem rá borsot. Hozzáadtam az összezúzott fokhagymát és a babérlevelet. Megint velős csont következett, a marhahús, meg a két nyelv. A tetejére szórtam a maradék babot, és rátettem a nagyon-nagyon alaposan megmosott, héjas, friss, tanyasi tojásokat. Felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte (+ 2 cm), lefedtem, és betettem a 100 fokos sütőbe.

Időnként megnéztem hogy áll, kell-e pótolni a folyadékot (nem kellett) és így sült lassacskán 7 órán keresztül, majd elzártam a sütőt és másnapig otthagytam, szombat délben még épp elég meleg volt, melegíteni sem kellett. A velős csontból annyi enyv főtt ki, hogy a sólet magától besűrűsödött. Nem egy könnyű étel, de isteni ízű lett, az egész családnak ízlett, még a lányok is jóízűen falatozták.

Zsuzsának köszönöm a témát, Eszternek a receptet!