Sült bébi tintahal

Idén úgy alakult, hogy nem májusban, vagy szeptemberben töltöttük el a szokásos horvát tengerparti hosszú hétvégénket az isztriai Moscenicka Draga-ban, hanem augusztus második felében, és nem egy hétvégét, hanem 10 teljes napot sütkéreztünk édes semmittevésben.
Az utazás hirtelen ötlet volt, így érthető módon a szokott szállásunk teltház miatt nem tudott fogadni, de szerencsénkre a házigazdánk testvérénél épp szabad volt egy 2 fős apartman, amiről kiderült, hogy még jobb helyen van, mint az, ahol évek óta rendszeresen megszálltunk.

A nyilvános strand végénél, mindössze 22 lépcső választott el a parttól. Régi kőház, 45-50 cm vastag falakkal (így légkondicionáló hiányában is kellemesen hűvös), este 10-ig beszűrődött a közeli parti bar kellemes zenéje, utána hallgattuk a hullámokat, hajnalban pedig sirálybőgésre ébredtünk.
Pihentető nyaralás volt. Az a fajta, amikor nem csinálsz semmit és még azzal is vársz egy keveset. 

A hajnali kávénkkal lesétáltunk a még zárva lévő beach-bár teraszára megnézni a napfelkeltét, majd ha megláttuk a halászhajót, ami minden reggel fél 7 körül jött be a friss fogással, elballagtunk a parton a mindössze 5 percre lévő kikötőbe friss halat venni az aznapi reggelihez, vagy vacsorához. Enni mindig kiültünk az árnyas teraszra, ahonnan beláttuk az egész öblöt, meg az óvárost. Pazar volt a kilátás, mi meg élveztük a mindennapi, ráérős pezsgős reggeliket, hal és tengeri herkentyűs vacsorákat. 

Ez a bébi sült tintahal volt az egyik kedvenc, de a sült tonhal steaket, vagy bármelyik halvacsoránkat szívesen megismételném bármikor.
Olyan friss halat, tengeri herkentyűt csak tengerparton lehet kapni, főleg, ha közvetlenül a halászoktól vásárolunk akkor, amikor befutnak a kikötőbe és pakolják ki a zsákmányt.

Hozzávalók 2 adaghoz:

500g bébi tintahal (calamari)

3 gerezd fokhagyma

1 csokor zöldpetrezselyem

1 citrom

1-2 evőkanál extraszűz olívaolaj

tengeri só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

A bébi tintahalat megtisztítom*, megmosom, lecsöpögtetem, és konyhai papírtörlővel megszárítgatom, hogy lehetőleg minden nedvességétől megszabadítsam. Egy forró, száraz serpenyőbe teszem és picit le is nyomkodom őket, hogy amikor sisteregve sülnek, némi pírt is kapjanak. Egy perc elteltével megspriccelem extraszűz olívaolajjal, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd keverve-rázva sütöm még maximum 2-3 percig (nem érdemes túlsütni, mert rágós lesz, olyan, mintha befőttes gumit rágna az ember). Megsózom, megszórom aprított petrezselyemmel, összekeverem és azonnal tálalom. Citrom gerezdeket adok hozzá, meg friss kenyeret, amivel ki lehet tunkolni az isteni szaftot.

*A tintahal tisztításáról itt egy jó kis videó:

Tonhal steak

Imádjuk az Adriát. Szerelmünk hajnalán bejártuk Dubrovniktól Velencéig, leggyakrabban Dalmáciában nyaraltunk, de Isztria is dobogós. Sok szép nyaralást töltöttünk el Opatijában, Medvejában és Moscenicka Dragaban, huszonéve rendszeresen vadkempingeztünk Kamenjak legszebb öbleiben…de szép is volt! Vadkempingre már nem vágyom, mostanában legszívesebben Moscenicka Dragaban szállunk meg egy parti villában, aminek előnye, hogy közel a központ, de mégis nyugodt. 

A Grilldob előnye, hogy BÁRHOVÁ fel lehet állítani, még egy sziklára is

Van saját strandja, és nagyon élvezem, hogy ha megszomjazom, 10 méter megtétele után ott a hűtő, esténként meg lehet a sziklákra felállított grillsütőn sütni a halat, vagy a falu hentesénél vett, isteni pljeskavicát. 

Kilátás a teraszról. A sövény rozmaringból van :-)

Friss rozmaringért sem kell messzire mennem, az egész udvar azzal van körbeültetve, de friss babérért is csak a ház mögé kell menni.
Reggelente felkerekedünk és átmegyünk Lovranba a piaccal szembeni pékhez meleg burekot venni, utána beugrunk a piacon lévő halárushoz megnézni a napi kínálatot, szinte ismerősként üdvözöljük a kis öreget, aki szarvasgombát árul (kb. 1 burek áráért szoktam akkorát venni, amiből ketten 2 napig dőzsölünk), majd hazafele a friss halat bedobjuk a hűtőbe és a még mindig langyos burekkal, meg egy Dukat joghurttal leugrunk a szomszéd falu legszebb öblébe, megreggelizni.

A kedvenc, burekot reggelizős öblünk, ha Moscenicka Dragabn nyaralunk

Este aztán elővesszük a halat és megsütjük grillen, vagy serpenyőben. Ott esszük a legfinomabb tonhal steakeket, de néha itthon is készül, ha eljutok egy halkereskedésbe és épp van szép, friss tonhal. Pazar fogás. Amennyire egyszerű, annyira finom és nem is kell mellé más, csak egy saláta és egy jégbe hűtött száraz pezsgő.

tonhal steak lesz belőle!

A vastagabb halszeleteket befűszerezem: pici tengeri só, frissen őrölt bors, esetleg pici reszelt citromhéj. Ha serpenyőben sütöm, szinte füstölésig felhevített serpenyőbe öntök pár csepp olívaolajat, majd belehelyezem a halat. 1-2 perc után megfordítom és a másik oldalát is sütöm további 1-2 percig. Elzárom alatta a tüzet, majd 2 perc pihentetés után tálalom.  Ha grillezem, a recept ugyanaz: oldalanként 2-2 percig sütöm faszénparázs felett, majd 3-4 perc pihentetés után tálalom. Akkor tökéletes, ha a hal belső része még szinte nyers, míg a külső része legyen pirosra sül. Egyszerűen mennyei.

serpenyőben elkészítve is ugyanolyan jó!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Szicíliai gasztrotúra - Harmadik nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt, a második nap történéseiről itt olvashatsz.

Harmadik napon, reggeli után a Siracusai piac volt a program, de előbb ejtenék pár szót a reggelikről és a szállásról, mely a nemrég újjáépített masserián, a „Le chiuse di Guadagna” légkondicionált, kényelmes szobáiban volt. A reggelik és esti beszélgetések, borozgatások, na meg a tésztás főzőkurzus helyszíne külön épületben, egy tágas és kellemes konyhás étkező volt. 

Svédasztalos reggeli várt minden nap, minden földi jóval. Helyi sajtok és kolbász/szalámi, friss ricotta, tojás, kekszek, müzlik, lekvárok, gyümölcsök (dinnye, citrusok, banán, meg friss füge a kertből) és az istenien édes koktélparadicsom volt az állandó választék, és minden nap volt még egy sós pite (quiche, vagy frittata), meg egy édes süti. Ritkán eszem édeset reggelire, de azoknak a tortáknak egyszerűen nem lehetett ellenállni... a reggeli espresso mellé minden nap ettem egy-egy szeletet és a recepteket is kikönyörögtem J

Siracusában van Szicília egyik leghíresebb és leggazdagabb választékával rendelkező piaca. 

Hangos árusokkal, lenyűgöző halpiaccal, zöldséges részleggel, mesés fűszeres standokkal és kis büfékkel.

A magamfajta piacimádónak maga volt a kánaán. 

Miután jól kibámészkodtuk magunkat dönthettünk, hogy elvegyülünk a város legélettelibb részén és bebarangoljuk Siracusa tengerrel körbeölelt óvárosi részét Ortigiat (ami kétségkívül a sziget egyik legelragadóbb látnivalója), vagy benevezünk egy hajókirándulásra, barlangfürdéssel. Utóbbit választottuk, de előtte még betértem egy piac közeli, sarki étterembe egy adag frissen sült arancinit (rántott rizsgolyót) venni, mert épp ebédidő volt. Méretes darabokat kaptam, egy-egy darabbal jól is laktunk, majd leöblítettük a piacon vett, jól behűtött frizzántéval.
A tintahalas mennyei volt, a halas is finom, de kedvencünk a paradicsomos raguval töltött, mely mindenhol ugyanolyan formájú (kúpos), így egyből meg lehet ismerni.

A hajókirándulás után még volt idő egy jó fagyira, meg egy frissen facsart gránátalmalére, amit a szemünk előtt készítettek egy utcai büfében.

Késő délután érkeztünk meg Modicába, mely nem csupán barokk építészete miatt, de gasztronómiai szempontból is jelentős városkája a szigetnek. Itt készítik Szicília leghíresebb, ősi azték technológiával előállított csokoládéját, melynek különlegessége, hogy kakaóvajat egyáltalán nem tartalmaz és a hozzáadott cukor ropog az ember foga alatt, amikor eszi a csokit. 

Az Antica Dolceria Bonajuto manufaktúrában megkóstolunk pár ínyencséget, végignéztük, hogy készül a modicai csokoládé és megízleltük a forró csokijukat, meg az isteni csokilikőrt, amit készítenek. Sétáltunk egy kiadósat a városközpontban és még egy Aperol spritz-re is volt idő egy hangulatos teraszon.

Későn értünk vissza a szállásra, de az esti medencés lubickolás nem maradt el. Fáradtan, de tele élményekkel tértünk nyugovóra, másnap újabb élményekkel teli napra számíthattunk.

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Szicíliai gasztrotúra – Második nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt olvashatsz, a folytatást pedig itt találod.
Reggel 7 előtt ébredtem, kitártam szobánk ablakát és megpillantottam a tengert!

Gyorsan fürdőruhába bújtunk és úsztunk egy órácskát a medencében, majd egy hűs prosecco és egy kiadós reggeli után ellátogattunk egy családi gazdaságba, egy tipikus sajtkészítő farmra, ahol miután megnéztük a napi 700-800 liter tejet adó állatállományt (na meg a boci óvodát és az alig pár órás újszülött kisborjút)

betekintettünk a ricotta, valamint híres ragusa-i sajtkülönlegesség - a cacciocavallo (ragusano DOP) készítésének folyamatába, amire a szicíliaiak legalább olyan büszkék, mint a toszkánok a parmezánra.

Gyakorlatra is szert tettünk, mert mi magunk is elkészítettünk egy-egy friss provola sajtot - ami hasonlóan, mint a mozzarella – gyúrt sajt, amit formázás után sóoldatban érlelnek pár órát. Kis sajtjaink bénácskák lettek, de feltett szándékom itthon is gyakorolni J

A „nagy munkától” elfáradva asztalhoz ültünk és a helyi termékekből összeállított kóstoló-ebédet költöttünk el, melynek egyik különlegessége a szicíliai paraszt konyha tipikus fogása, a meleg ricotta volt. Eszedbe jutna meleg ricottát enni? Nekem eddig meg sem fordult a fejemben, pedig isteni finom és nagyon laktató.

A kenyér is különleges volt, durum búzával készült és imádtuk a többfajta érlelt cacciocavallo sajtot, melyekből haza is hoztam pár kilónyit, mert nem csak finomak, hanem nevetségesen olcsók is voltak. Imádtuk az édesköményes szalámit, a pácolt, ízes olajbogyót és az ebéd végén a friss, saját készítésű ricottából készült fahéjas krémmel töltött cannolit, ami a cassata mellett a legtipikusabb szicíliai desszert. Egyszerűen mennyei volt minden, ami az asztalra került!

Délután Ragusa Ibla felé vettük az irányt egy kis városnéző programra. A világörökség részét képező Ragusa Ibla a magyar turisták számára kevésbe ismert, miközben gyönyörű barokk épületeivel a sziget egyedülálló kis gyöngyszeme.

A döglesztő meleg ellenére keresztül-kasul bejártuk a szűk sikátorokat, a kis kézműves termékeket árusító boltokat, majd a város legjobb fagyizójában tobzódtunk a jobbnál-jobb és izgalmasabbnál-izgalmasabb fagylat kreációk között.

Szállásunkra visszaérkezve csobbantunk egyet a medencében és késő délután megkezdtük első főzőkurzusunkat, melynek témája az autentikus szicíliai konyha volt. A régióra jellemző friss, szezonális, helyben termett  alapanyagokból, helyi, tapasztalt főző oktatónkkal készítettük el eddigi életem legjobb caponataját (hamarosan itthon is reprodukálom majd), két tál frissen gyúrt primo tészta fogást (egy pesto trapanese-val készült cavatellit, meg egy pasta alla Norma-t magunk készítette tagliatellevel) és egy könnyed desszertet, melynek az alapja az a friss ricotta volt, ami aznap közösen készítettünk a farmon.

Jeleskedtünk tésztagyúrásban, nyújtásban és formázásban, közben jól csúszott a jéghideg prosecco és Aperol spritz. Mozsárban, klasszikusan készült frissen a pesto trapanese, késes robotgépnek nem volt helye a főzőkurzuson, ahogy tésztagépnek sem, hosszú nyújtófával nyújtottuk ki a tésztát, kézzel formáztuk, majd tökéletesen al dente-re lett kifőzve. Jó receptekkel és sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak és a következő nap még izgalmasabbnak ígérkezett!

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Szicíliai gasztrotúra – Első nap

Megjártuk. Kiélveztük minden percét, menthetetlenül beleszerettünk és megfogadtuk, hogy visszatérünk. Szicíliát csak szeretni (és habzsolni) lehet!

Ajándék út volt ez nekem. Június 9.-én betöltöttem az ötvenet, 13-án, kedden pedig elutaztunk. Este érkeztünk meg a Catania-i repülőtérre, leszállás előtt még volt alkalmam lefotózni a füstölgő Etnát a naplementében.

Percekkel a csomagjaink kézhezvétele után már a bérelt kisbuszban ültünk – ami akkora volt, hogy az ülések mögött egy komplett táncparkett állt rendelkezésre, és amivel nem volt egyszerű sem közlekedni a szűk hegyi utakon és óvárosi utcákon, sem parkolni, a szervezők mégis profin megoldották. Olyan autópályán robogtunk a szállásunk felé, ahol a menetirányok között leanderek burjánzanak, helyenként belógnak az előző sávba, valami mesés látványt nyújtva  még sötétben is... Ancsa – a szervezőpáros azon tagja, aki 8 éve él Szicíliában - jégbe hűtött proseccoval és tradicionális Szicíliai finom falatokkal várt bennünket a szálláshely hatalmas, félig nyitott konyhájában, amiben a következő napokban sok kellemes percet töltöttünk főzőkurzussal, borozgatással, jóízű beszélgetésekkel.

Elfoglaltuk szobáinkat a nemrég újjáépített masserián, a Le chiuse di Guadagna-n, mely régen klasszikus szicíliai farm volt, olíva és karobfákkal körülölelt területen. Amikor megérkeztünk, ez a látvány fogadott, már éreztem, hogy nagyon jó helyünk lesz :-)

A farmház mögött mesés fűszerkert, a kert végében tengerre néző méretes medence, melynek „pázsitja” kakukkfű mező, életemben nem láttam ennél szebb (és illatosabb) pázsitot J 

A welcome prosecco után végig kóstoltuk az antipasti választékot és boldogan mentünk aludni annak tudatában, hogy a másnapot a medencénél indítjuk.

 

A második nap történéseit itt, a harmadik napét itt, a negyedik napét itt találod.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Irány Szicília!

Újabb pipa kerül a bakancslistámra! Pénteken betöltöm az ötvenediket és kedden irány Szicília!Élvezzük a mediterrán ízeket, megcsodáljuk a káprázatos déli tájat és ismerkedünk Szicília gazdag kultúrájával gasztronómiáján keresztül.
Szállásunk egy autentikus masseria-n lesz, egy hajdani farm gyönyörűen felújított rezidenciáján, csodás, napsütötte, olívafákkal körbeölelt vidéki tájon, a gyönyörű Modica és Scicli barokk városok között. Kültéri medence, kert, illetve a főző foglalkozásokhoz egy hatalmas olasz konyha áll rendelkezésünkre.

Látogatást teszünk Olaszország egyik legkiválóbb, Michelin csillagos éttermeket is ellátó, olívaolajat és borokat termelő biogazdaságába, részt veszünk főző kurzusokon, melyeken a régió legjellegzetesebb receptjeivel ismerkedünk meg és friss helyi alapanyagokból főzünk közösen helyi Mammákkal.

Ellátogatunk egy tradicionális szicíliai farmra, ahol megismerjük a friss ricotta, és a neves ragusai caciocavallo sajt készítésének rejtelmeit, lesz piaclátogatás Siracusában, városnézés a környéken, közös étkezések, borozgatások, beszélgetések.

Igazi gasztro-terápiás élményben lesz részünk! Az Ízbisztró megszervez nekünk mindent a szállástól a programokon keresztül egészen a busz transzferig, így nincs más dolgunk, mint megkóstolni és megismerni és élvezni Szicíliát.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Könyvajánló: Kisgyörgy Éva – Travellina: Világutazók kézikönyve

A gasztronómia – mint élményforrás – nálam kétség kívül első helyezett, második helyen pedig az utazás van. Ha bárhová utazok, naná, hogy kipróbálom a helyi ételeket, azzal újabb élményekhez jutok, így a körforgás gyakorlatilag örök. Szóval imádok, imádunk utazni, meg is tesszük ahányszor van rá lehetőségünk, mert számunkra sokkal többet ér egy utazás élménye, mint az, hogy pld. X évente lecseréljük a lakásban a berendezést. Már elég rutinosan pakolok. Listás fajta vagyok, évek alatt kidolgoztam a kempinges nyaralás számunkra tökéletes listáját, az apartmanos, meg a szállodás nyaralásét is, amit barátaink is előszeretettel használnak, mert nálunk sosem fordult elő, hogy nincs pld. dugóhúzó, vagy fogpiszkáló (hopp, ez is evéssel-ivással kapcsolatos J ), de ha távolabbi, exotikus uticélunk lenne, mondjuk egy hónap a világ másik felén, bizony gondban lennék, hogy is érdemes hozzáfogni a szervezéshez, foglalásokhoz, csomagoláshoz.

Eddig. Ugyanis született egy könyv, mely az utazás gondolatának megszületésétől egészen az út végéig a segítségünkre lesz. Ez nem egy  szokványos útikönyv, hanem egy olyan  világutazó személyes tapasztalatainak gyűjteménye, aki immáron harminc éve szenvedélyesen járja a világot és megosztja tapasztalatait velünk, olvasókkal.

Kisgyörgy Évát – a Travellina blog szerzőjét – van szerencsém személyesen is ismerni és bizony volt, hogy kértem tőle tanácsot utazás előtt. Így voltak ezzel sokan mások is, így megszületett egy olyan gyakorlati tapasztalatok alapján készült könyv, melyben olyan élményeket, tapasztalatokat oszt meg, amelyeket 112 országot végig járva halmozott fel. Ő aztán tudja, mit érdemes magunkkal vinni (és főleg, mit ne), hol lehet  a legjobb repülőjegyet megtalálni, miként érdemes autót bérelni és hogyan lehet a veszélyeket elkerülni. Ez a tényszerű információkkal teli, praktikus gyakorlati útmutató megtanít arra, hogy a legtöbbet tudjunk kihozni az időnkből és a pénzünkből, és hogy az utazás egy életre szóló élménnyé váljon.
Travellina november 16-i könyvbemutatójának helyszíne a Nyugati pályaudvar patinás királyi váróterme volt, és nekem meghívásom volt az eseményre. A sors fintora, hogy épp egy Bukaresti út miatt nem tudtam ott lenni, de a könyv – dedikálva – ott lapul a táskámban és a királyi várótermet is megnézem valamikor.

A könyvet ITT tudod kedvezményesen megvenni.

Kisgyörgy Éva – Travellina: Világutazók kézikönyve
BOOOK KIADÓ KFT
2016
183 oldal
3750.- Ft

Készítsük fel hasunkat az utazásra!

Imádunk utazni! Idén nyáron ki is rúgtunk a hámból rendesen, júniustól összesen 2 hétvégét töltöttünk itthon és október közepéig folytatjuk, a záróakkord egy izgalmasnak ígérkező szicíliai gasztro-túra lesz.

Jobbára „mini-nyaralások” voltak ezek, sok élménnyel, újdonsággal, remek helyeken kóstolt tradicionális helyi finomságokkal, mert ha bárhová elutazunk, megkóstoljuk a helyi ételeket.
Minél messzebbre utazunk, annál inkább fennáll a veszély, hogy az utazás nemcsak élményekről szólhat.

Az eltérő klíma, akár egy ártatlan fogmosáskor használt, de a megszokottól eltérő folyóvíz, és nem utolsósorban a számunkra ismeretlen baktériumok - melyekkel a helyiek gond nélkül együtt élnek, nálunk könnyen lehet, hogy puffadást, hangos bélmozgást, diszkomfort érzést, esetleg hasmenést válthatnak ki. 

Idegen környezetben, távol az otthonunktól és a megszokott környezettől az étellel, itallal kórokozók kerülhetnek szervezetünkbe. Sok minden felboríthatja emésztésünk egyensúlyát, kezdve az általunk megszokottól eltérő alapanyagoktól a fűszerhasználatig.

Hogy a külföldi nyaraláson ne érjen ilyen jellegű kellemetlen meglepetés, érdemes felkészíteni hasunkat is az utazásra. A higiénés normák betartása mellett fontos szerephez juthatnak a jótékony hatású probiotikumok, melyek segítségünkre lehetnek a megelőzésben, és ha már bekövetkezett a baj, az egyensúly visszaállításában és a regenerációban is.

Érdemes már indulás előtt legalább egy héttel elkezdeni szedni a probiotikumot, az utazás alatt és a hazaérkezés után is folytatni a kúrát legalább egy-két hétig,mert előfordulhat, hogy a kellemetlen tünetek valamelyike csak a hazatérés után jelentkezik. 

A probiotikumokban lévő jótékony baktériumok benépesítik a bélcsatornánkat, a káros kórokozók így nem tudnak megtelepedni az bélrendszerben, az érzékeny egyensúly pedig kisebb eséllyel borul fel.
Ismert ellenjavallat a probiotikumokkal szemben nincs, és túladagolni sem lehet, bármilyen formában is vigyük be szervezetünkbe őket, így a többi gyógyszer mellett ott a helyük az úti patikában! 

Erdély, 2013

Képriport az idei legpihentetőbb, idegvasaldás, ránckisimító nyaralásunkról.

3-4 napra mentünk, végül 11 napot töltöttünk Erdélyben, a világ(om) közepén.

 Semmittevéssel (értsd: elnyúlva a nyugágyban, a tájban való gyönyörködéssel),

olvasással, sétákkal, 

nagy közös főzésekkel, tűz melletti, éjszakába nyúló beszélgetésekkel

és majdnem délig tartó nagy alvásokkal teltek a napok. Térerő-, és netmentesen.

Kihasználtam a helyi kemencét és sütöttem kenyeret (vert héjjal, mert az ismeretlen kemencében kicsit megégett az oldala), 

káposzta levélen sült, ahogy illik:

Dorka lányom kívánságára sütöttem hamburger zsemlét:

amibe friss zöldséget és parázs felett, rácson sütött jóféle marhahús pogácsát tettünk:

Majdnem minden nap lisztes (tésztás) lett a kezem, de nem bántam...

Készült jóféle házi pizza,

és calzone is:

Mindennap grilleztünk valamit (leggyakrabban mititei-t és flekkent, de többször pisztrángot is,ami fél órával korábban még vígan lubickolt).

 A bogrács is előkerült párszor...

ÉP főzött isteni finom malac csülök-köröm-farok pörköltet, a sok hús után én egy lecsót főztem, amit puliszkával ettünk.

Jártunk a Gyilkos tónál (40 éve semmi sem változott)

 de a partján árult kürtős kalács még mindig kötelező...

Hajnalanta gyönyörködtünk a ködben, (majd vissza feküdtünk)

délelőtt a víz csillogásában,

napközben a patakparton olvasgattam,

néha gyík állt modellt,

néha egy tapló gomba...

Öröm volt látni, hogy a domboldal zöld, nem olyan száraz, mint tavaly, volt a télen bőven hó, tavasszal sok eső. Nappal nem volt több 24 foknál, többször esett (édes délutáni alvásoknak megadva az alapzaját), éjjel hűvös volt, jól esett a takaró, meg az összebújás.

Hoztunk haza vadszedret, áfonyát, meg homoktövist (meg pastrama-t, juhsajtot, kecske telemea-t, meg ordát), de ezekről egy következő bejegyzésben.
Jó volt otthon, nagyon.