Gombaleves vadgombából

Égerszögön főztem ezt az isteni, kiránduló éhes gyomrát kényeztető levest, a pünkösdi hétvégén, házigazdánk, Gyuri bácsi által a patak parthoz közel szedett tövisalja gombából, meg májusi pereszkéből. Égerszögön évek óta minden májusban eltöltünk egy hosszú hétvégét, szinte már hazajárunk.

Az 1791-ben épült református templom közvetlen szomszédságában van a Boróka ház, maga a nyugalom szigete. Ideális háromcsaládos társaságnak: három saját fürdőszobás  hálószoba, kényelmes konyha és hatalmas közösségi tér, mely nappali-étkező egyben, ahol van bőven hely a gyerekeknek játszani, kényelmesen elfér mindenki az asztal körül, hideg időben pattog a tűz a cserépkályhában, szóval hangulatos, nagyon. Kedvenceim mégis a hatalmas gang, ahol jó időben lehet reggelente kávézni, esténként borozgatni meg sztorizni, meg a Marika néni által gyönyörűen gondozott kert, ahová bármikor jó kiülni. 

A háziak kedvesek és segítőkészek, annyira megszerettük őket, hogy a májusi látogatásaink már olyanok, mintha rokonlátogatóba mennénk.

Égerszög zsákfalu, de a környéken bőven van látnivaló. Több cseppkőbarlang is látogatható, a világörökség részét képező  Aggteleki Cseppkőbarlangot mindenképp  érdemes megnézni, ahogy a szépen  felújított  L'Huillier – Coburg barokk kastélyt is Edelényben, vagy a betléri Andrássy kastélyt, melynek hatalmas parkja csábít a sétára. De vissza a levesemhez:

Hozzávalók 4-6 adaghoz:
kb. 40 dkg májusi pereszke és tövisalja gomba
1 szelet füstölt szalonna
2-3 fej salottahagyma
2 sárgarépa
4-5 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
kis csokor friss kakukkfű
2 dl tejföl
1 tojás
kevés újhagyma zöldje a tálaláshoz

Egy fazékban kiolvasztom a nagyon apró kockákra vágott füstölt szalonna zsírját, majd megdinsztelem rajta az aprított salottát. Ha már üveges, hozzáadom a zúzott fokhagymát, és ha megérzem az illatát, rádobom az apró kockákra darabolt sárgarépát, amit 8-10 percig kevergetve dinsztelek, majd hozzáadom a megtisztított, falatnyira darabolt gombát. Sózom, borsozom, rászórom a felaprított kakukkfüvet és felöntöm egy liter vízzel (alaplével még finomabb lenne). Lassú tűzön addig főzöm, míg a sárgarépa kellemesen roppanósra puhul (nem szeretem szétfőzni), ekkor elzárom alatta a tüzet. Felverek egy tojást (lehetne csak a sárgáját), jól elkeverem a tejföllel, beleteszek egy merőkanálnyit a forró levesből, jól összekeverem, majd az egészet beleöntöm a levesbe és elkeverem.  Aprított újhagyma zöldjével megszórva tálalom.

Fehér spárgás penne

A pünkösdi hétvégére amit Égerszögön töltöttünk a barátainkkal, vittem egy láda spárgát. Főztem belőle egy jókora adag spárga krémlevest, a fehér spárga nagy részéből pedig egy tésztás fogást, ami annyira ízlett mindenkinek, hogy érdemes megörökítenem.

Hozzávalók 4 adaghoz:
500 g fehér spárga
100 g füstölt, szeletelt bacon
3 fej salottahagyma
4-5 gerezd fokhagyma
2 dl tejszín
1 dl tej
15 dkg reszelt sajt (maasdamer)
1 csokor petrezselyem, vagy újhagyma zöld része, felaprítva
250 g penne tészta durum lisztből

Egy méretes edényben vizet teszek forrni a tésztának, alaposan megsózom, majd ha már forr, megfőzöm benne a tésztát úgy, hogy egy fokkal keményebb legyen, mint az al dente állapot, mert a mártásban tovább készül és nincs rosszabb a túlfőtt tésztánál. A tészta főzővizéből egy bögrényit megtartok, hogy ha szükséges, azzal hígítsam a mártást.
Megtisztítom a spárgát. Levágom a fás végét és zöldséghámozóval meghámozom, majd centis darabokra aprítom. A lehámozott részből lehetne alaplevet főzni, de jártam már úgy, hogy keserű lett. így azóta nem használom fel, mehet a komposztra.
A bacont vékonyra szeletelem és egy akkora serpenyőben, amiben majd az egész adag elfér  tésztástól, lassú tűzön megsütöm, mert úgy van ideje kiengedni a zsírját, nem kezd egyből pirulni. Ha már pirul, hozzáadom és üvegesre dinsztelem az aprított salottát, majd belereszelem a fokhagymát. Ha 1-2 perc múlva megérzem az illatát, hozzáadom a spárgát és kevergetve, lassú tűzön addig sütöm, míg roppanós-puha nem lesz. Ekkor hozzáöntöm a tejszínt és a tejet, ha felforrt, beleolvasztom a finomra reszelt sajtot és hagyom, hogy mártássá sűrűsödjön, majd hozzáadom a kifőtt tésztát, alaposan elkeverem és hagyom, hogy pár perc alatt összeérjenek az ízek. Ha közben a mártás túl sűrű lenne, egy kevéssel a tészta főzővizéből hígítom. Aprított zöldpetrezselyemmel, vagy újhagyma zöldjével megszórva tálalom.

Kefires lángos (hűtős lángos)

Ezen a kicsit szomorkás időjárású pünkösdi hétvégén a Bódva völgy - Cserhát vidék egyik legszebb szegletében, kedvenc kis zsákfalunkban - Égerszögön, - a Boróka házban vagyunk barátainkkal. Minden évben eltöltünk itt egy májusi hétvégét jóízű lakomákkal, borozgatással, éjszakába nyúló beszélgetésekkel, nagy kirándulásokkal és az sem zavar, ha épp esik, mert esőnapon lehet barlang-túrázni, jó időben meg kinti programot szervezni. Reggelente én szoktam elsőnek felkelni, mire a társaság felébred, már ehetőre hűlnek a kenyerek, meg a belga barátunk reggelijéhez a croissant. Előkerül az otthoni sonka, kolbász, házi májpástétom, meg a lekvárok, de idén a fő kívánság az volt, hogy egyik reggel süssünk lángost. OK, de én eddig lángost sosem sütöttem, mert Édesanyám verhetetlen lapótyát süt és ha mégis lángosra vetemednénk, jófajtát kapni a kiskőrösi piacon…  Házigazdánk, Marika néni adott receptet és útmutatást, majd kisütni is segített. Kefires lángost készítettünk,  aminek este bedagasztottam a tésztáját, az éjszakát a hűtőben töltötte, reggel pedig frissen kisütöttük. Ha nem sütöttük volna ki egyszerre az egészet, a tésztáját akár egy egész hétig is el lehet tartani a hűtőben, mindig annyit kivéve belőle, amennyit frissen kisütünk.
Most el is fogyott mind, fokhagymásan-tejfölösen-sajtosan, na meg lekvárosan, ahogy gyerekkoromban én is ettem és ahogy a belgák (is) szeretik.

Hozzávalók kb 15 db közepes méretű lángoshoz:
1 kg liszt (BL55)
20 g só
kb. 300 g kefir (függ a liszt minőségétől)
3 tojás
10 g szárított élesztő (vagy 50 g friss)

a sütéshez kb fél liter olaj

a tálaláshoz:
pár gerezd zúzott fokhagyma, tejföl és reszelt sajt
az édes szájúaknak lekvár

Egy méretes keverőtálban elkeverem a lisztben a sót, beleütöm a 3 tojást és beleöntöm a kefirt, amiben elkeverem az élesztőt és jól kidolgozom, semmiképpen sem kemény és nem is túl lágy tésztát dagasztok. Kiolajozott nagyméretű nylon zacskóba teszem, lezárom úgy, hogy legyen bőven helye megkelni és beteszem a hűtőszekrénybe másnapig.
Sütés előtt kb. fél órával kiveszem a hűtőből a tésztát, ami az éjszaka leple alatt szépen kitöltötte a zacskót, közben olajat melegítek egy magasabb falú serpenyőben és ha már kellően meleg az olaj (kb. 180 fokos), olajos kézzel gombócnyi tésztát kiveszek, kihuzigálom nagyjából kerekdedre és a forró olajban, oldalanként pár perc alatt aranybarnára sütöm. 

Konyhai törlőkendővel kibélelt tepsire sorakoztatom a megsült lángosokat (ez felszívja a fölösleges olajat), majd azonnal tálalom. 

Van, aki édesen szereti (a képen a friss, cukormentes bodzás eperzselém van a lángoson),

a többiek kedvük szerint megkenik fokhagymával (a zúzott fokhagymát pici olajjal és vízzel elkeverve), tejföllel és reszelt sajttal tolják. Az állaga mesés, a szélei ropogósak, egyáltalán nem zsíros, nem tocsog az olajtól és ha maradna a tésztából, egy hétig eláll a hűtőben, mindig annyit lehet belőle kisütni, ami épp elfogy frissen. 

Tóthné Marika néni receptje alapján.

Égerszögi paradicsomos polip

Ezt az ételt egy éve főztem, Égerszögön. Az elmúlt  év alatt sokszor eszembe jutott az a hétvége, az Isten háta mögött lévő kedves kis zsákfalu, a remek szállásunk és a házigazdák, Marika néni és Gyuri bácsi, akik a falusi vendéglátás mellett minden évben képzőművészeti alkotótábort, a csűrszínpadra előadásokat,  a kultúrpajtába opera fesztivált szerveznek, és a hatvanon túl is még mindig a falu lelkei.
A ház a falu 1791-ben épült templomának a szomszédságában fekszik. Máig szívesen gondolok vissza a hűvös hajnalokra, amikor a templom tornyának tövében ücsörögtem a kávémmal a teraszon és arra gondoltam, hogy de jó lenne, ha az a pillanat örökké tartana.
Barátokkal voltunk. Főzős, borozgatós, kirándulós hétvége volt,  hatalmas lakomákkal, kemencézéssel, barlangtúrával, de a legkellemesebb pillanatokat mégiscsak a Boróka ház tornácán töltöttük.
Idén tavasszal újra elmegyünk Égerszögre, és eldöntöttük, hogy ha tehetjük, minden májusban megtesszük. Olyan lesz, mint hazatérni.

Hozzávalók:
fél dl olívaolaj

4 fej salotta hagyma

1 fej fokhagyma

chili pehely ízlés szerint

1 friss polip (kb. 2 kg-os példány volt)
5 dl házi paradicsomszósz
só, frissen őrölt bors
fél kg friss tagliatelle
1 csokor friss bazsalikom

Megtisztítom a polipot. A csápok vékony végeit levágom, azután kifordítom a polipot, hogy a csőrszerű szájszerve kibukkanjon, azt kivágom. Elválasztom a testet, a „fejet”, és a csáprészt. A bőrét, amennyire lehet, lehúzom. A zsákszerű testét karikákra szeletelem, a csáprész kettévágom, majd falatnyi darabokra aprítom. Eléggé babra munka előkészíteni, de a végeredmény miatt megéri.

Ha nincs, kész paradicsomszósz, jó a hámozott-darabolt konzervparadicsom (mutti polpa) is, másfél-két doboz kell belőle. Ebben az esetben, még plusz 2 db. fokhagymagerezdet számolok.

A fokhagymát hajszálvékony szeletekre vágom, a petrezselymet felaprítom.
Egy nagyobb, magas falú serpenyőben olajat hevítek, beledobom a polip darabokat, és pirítom, max. egy percig, mert ha tovább sütném, rágós, gumiszerű lenne. Közben a fokhagymát és a chilit is rászórom.
Ha megpirult a polip, aláöntök egy dl vörösbort és forralom, míg az alkohol el nem párolog belőle. Ezután jön rá a paradicsomszósz, sózom, borsozom. A tűzet mérsékelem közepesnél gyengébbre, és a paradicsom szószban negyven percig, legfeljebb egy óráig lassan párolom, míg a polip szépen meg nem puhul, és a szósz be nem sűrűsödik. Mielőtt elkészülne, kifőzöm a tésztát, (al dente-re), majd ha már puha a polip, belekeverem, beleszórom a petrezselymet, elkeverem, rátépkedem a bazsalikomot, és tálalom. Egy pohár vörösborral maga a mennyország.