Az áfonyás-diós gomolya. Egy sótlan, natúr sajttésztát tessék elképzelni, benne a ropogós dió s az áfonya, hozzá a néni tanácsa: mézzel vagy lekvárral fogyasztandó! Ilyet sem hallottam még, sajthoz lekvár vagy méz, de megfogadtam - hisz szakember mondta - egyszerűen döbbenetes ízhatás! Hozzá 1-1 harapásnyi alma, elképesztő kombináció!
Zöldhagymás gomolya. Az egész sajtot átjárta a hagyma íze, nagyon finoman, nem tolakodóan, mintha harmatfriss tavaszi újhagymába harapna az ember. Mivel jobbára levélkék voltak benne, lehetséges, hogy medvehagymás sajtot kóstoltunk? Mellette ott kacsingatott rám a pultból a lilahagymás testvére is...
Füstölt sajt tökmaggal. Hmmm... Finom, lágy füstölés, ropogós tökmag, nagyon finom volt!
Vásárlás közben igyekeztem szóba elegyedni az eladó s egyben tulajdonos hölggyel. Kiderült, hogy semmi sajtüzem és ilyenek, manufaktúrában készítik ezeket a csodákat egy pici körösladányi családi gazdaságban (név és cím a szerkesztőségben :-) ). A sajtokon kívül házi tejfölt is kínáltak poharakba adagolva, s igazi, békebeli, tömbös házi vajat! Az áraik teljesen a földön járnak, mondhatnám, hogy bolti árak!
Zuram felettébb elégedetten vacsorázott be a sajtokból, almából, dióból, s a legnagyobb egyetértésben koronáztuk meg egy pohár könnyed, üde fehérborral :-)