A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelkáposzta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelkáposzta. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 14., csütörtök

Húsgombócos kelkáposzta leves

Voltaképp egy kissé átdolgozott frankfurti leves.

Tartalmas, laktató fogás, kifejezetten zimankós időre. Mert bár kéken ragyog az ég, felhő sem látszik - reggel már csípi a "fagy" a fülemet :-)

Igen jól hasznosult benne a csülöklevesből megmentett, majd lefagyasztott főzőlé!




Húsgombócos kelkáposzta leves


Hozzávalók:

  • 1/2 fej kelkáposzta
  • 30 dkg darált hús
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 4 db közepes krumpli
  • 5 dl füstölthús-főzőlé/füstölt leveskocka (?)
  • só, bors, pici őrölt kömény
  • lestyán
  • 2 dl tejföl
  • 1 ek. ételkeményítő



A kelkáposztát megtisztítjuk, külső leveleit leválasztjuk, torzsáját kivágjuk, majd vékony csíkokra metéljük. Pici olajon párolni kezdjük, majd felöntjük a füstölt ízű főzőlé s víz keverékével. 

A darált hús összedolgozzuk a finomra vágott vöröshagymával, zúzott fokhagymával, sóval, borssal, köménnyel ízesítjük. Nem tévedés: tényleg nincs benne tojás!

Apró gombóckákat formázunk belőle, s a szelíden forrdogáló levesbe tesszük. Hozzáadjuk a kockára vágott krumplit is - készre főzzük, közben lestyánnal ízesítjük.

A keményítőt csöpp hideg vízzel simára keverjük, hozzáadjuk a tejfölt. Felhígítjuk kevés forró levessel (hőkiegyenlítés), majd visszacsurgatjuk a fazékba. Pár perc alatt kiforraljuk, s azon frissiben tálaljuk.



2010. július 10., szombat

Frankfurti leves





Ebből érettségiztem :-)

Nemrég láttam Diánál, s rájöttem, hogy bár nagyon szeretjük, emberemlékezet óta nem főztem!

Vendéglátóipari szakközépbe jelentkeztem 14 évesen, általános megdöbbenést váltva ki a körülöttem élőkből. Jaj, mi lesz így belőled? Szakácsnő? A te eszeddel? Vállat vontam, és közöltem: engem bizony a főzésen kívül nem érdekel semmi más. Az öntudatos 14 éves :-DD

A hét négy napján a hagyományos tantárgyakat tanultuk sok-sok szakmai tárggyal kiegészítve ének-zene, technika és rajz tárgyak "rovására", s volt egy teljes gyakorlati napunk. Elsőben csak cukrászat, másodiktól konyha, levesektől kezdve végig az ételfajtákon, szisztematikusan csoportosítva, felszolgáló ismeretekkel kiegészítve.

Gyakorlati érettségin aztán az osztályt két részre osztották. Egyik fele tételt húzott, rajta menüsor: leves, főétel, desszert, majd húztunk egy párt is magunknak az osztály másik feléből - aki aztán felszolgálta az általunk elkészített fogásokat előírásszerűen, ahogy azt kell. Másnap cseréltünk. A vendégek a szüleink voltak, s a zsűritagok (tanáraink) árgus szemekkel figyeltek.

A nagy ételkészítési izgalomban már csak akkor vettem észre, hogy nekem nincs felszolgáló osztálytárs-párom, amikor tálalni kellett, ugyanis 23-an voltunk. Így rögtön a tanárok bírálták a főztömet - kivert a víz, mikor erre rájöttem, de tuti lett minden.

Másnap felszolgálás közben pedig sehogy sem tudtam kinyitni a bort. A tanár kezébe nyomtam, nyissa ki ő, s utána mintaszerűen kitöltöttem a poharakba :-))) Hiába, bort soha nem nyitottunk 4 év alatt. Annyi "gyári" borospalack nincs is a világon, amin gyakorolni tudtunk volna, érettségin volt az első és rögtön az éles bevetés. A bornyitás azóta is Zuram feladata, s mindig hozzáteszem: én ebből "megbuktam" érettségin :-D

A menüsorom az alábbi volt:

  • Frankfurti leves
  • Matrózhús párizsiasan
  • Tiroli almás rétes

Nosztalgia után pedig itt a frankfurti leves!




Hozzávalók:

  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 1 kis fej kelkáposzta
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 1 ek. liszt
  • só, bors
  • majoranna, köménymag
  • pirospaprika
  • 2 dl tejföl
  • 2 pár virsli


A vöröshagymát finomra vágjuk, pici olajon megfuttatjuk.

A kelkáposzta külső leveleit eltávolítjuk, megmossuk, felnegyedeljük. Torzsáját kikanyarítjuk, majd éles késsel vékony metéltre vágjuk.

Rádobjuk a párolt hagymára, kevés vizet aláöntve kevergetve megfonnyasztjuk, majd felöntjük levesnyi mennyiségű vízzel és puhára főzzük. A fűszerekkel és a zúzott fokhagymával ízesítjük.

Vékony rántást készítünk: 1 evőkanálnyi lisztet kevés olajon zsemleszínűre pirítunk, megszórjuk 1 mk. pirospaprikával. Hideg vízzel csomómentesre keverjük, hozzáadjuk a tejfölt, majd a forró levesből merünk bele 1-2 kanállal - hőkiegyenlítést végzünk. A tejfölös rántást a levesbe öntjük, 10 perc alatt kiforraljuk.

A virsli héját lehúzzuk, felkarikázzuk, majd a leveshez adjuk és néhány perc alatt készre főzzük.

Friss kenyérrel, esetleg további tejföl hozzáadásával tálaljuk.


2009. április 6., hétfő

Kelkáposztás lepény

Lopkovics Mirelle-től :-) Lehető legjobbkor, mert a salátavacsiból kimaradt egy fél fej kelkáposzta!


Nálunk is sokáig tabu volt a kelkáposzta, valamiért úgy gondoltam - sugallatra? - hogy Zuram ki nem állhatja. Aztán egyszer egy frankfurti levessel megtört a jég :-) Oké, főzelék formájában ritka vendég a tányérunkon, de levesként szívesen kanalazzuk!




Az eredeti receptúrán kicsit módosítottam. Tejszín helyett tejfölt tettem bele, a póréhagyma helyett pedig természetesen medvehagymát :-)) S mindennek a felét vettem, kevés volt a jelleget adó alapanyag, a kelkáposzta. Alul ropogós, belül krémesen lágy lepény lett a végeredmény.



Kelkáposztás lepény

Hozzávalók:
  • 35 dkg kelkáposzta
  • 15 dkg főtt húsos szalonna
  • 15-20 levél medvehagyma
  • 1 tojás
  • 2 dl tejföl
  • 1 dl tej
  • 15 dkg liszt
  • 2 ek. zsemlemorzsa
  • 2 ek. olaj
  • só, bors

A kelkáposztát megmossuk, torzsáját kivágjuk, és egészen kis darabokra vágjuk. Pici olajon, némi víz aláöntésével megpároljuk. Sózzuk, borsozzuk.

A szalonnát falatnyi kockára vágjuk. Ha a káposzta kissé meghűlt, összekeverjük a szalonnával, a felcsíkozott medvehagymával, a tojással, tejföllel, tejjel és a liszttel.

Egy lapos üvegtálat kikenünk margarinnal, meghintjük zsemlemorzsával és belesimítjük a káposztás masszát. Forró sütőben 30-35 percig sütjük (tűpróba).

Langymelegen a legfinomabb.



2009. április 3., péntek

Salátavacsora kelkáposztából

A medvehagyma bűvöletében élek pár napja :-) Sima vajas kenyérrel kezdtem, és most csatarendben vannak a receptek, amibe bele tudom tuszkolni valamilyen módon!


Ez az első. Saláta nyers kelkáposztából, snidling helyett medvehagyma belecsíkozva, s tejfölös-currys kence fogja össze. Volt otthon 4 szelet, kisujjnyi vastagságú füstölt-főtt sonka, megsütöttem hozzá, és megszórtam az egészet pirított napraforgó maggal.



Zuram előbb húzódozott - na jó, nagyon húzódozott - aztán a sonka meggyőzte, végül az egész tányérnyit megette, amit kitálaltam neki :-)



Medvehagymás kelkáposzta saláta sült sonkával

Hozzávalók:

  • 35-40 dkg kelkáposzta (egy kisebb fej fele)
  • 10 levél medvehagyma
  • 2 dl tejföl
  • 1 ek. mustár
  • 1 kk. curry
  • 1 mk. fahéj
  • só, bors
  • 4 vastagabb szelet főtt-füstölt sonka
  • napraforgó mag (illetve ízlés szerint bármilyen olajos mag)
A kelkáposzta külső leveleit leválasztjuk, megmossuk. Kettévágjuk, torzsáját kiemeljük, és falatnyi csíkokra metéljük. Hozzácsíkozzuk a medvehagyma leveleket is.

A tejfölt kikeverjük a mustárral és a fűszerekkel, összeforgatjuk a levelekkel, és hűtőbe tesszük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.

A sonkát csíkokra vágjuk, és zsiradék nélkül forró serpenyőben átpirítjuk.

Egy nagy tányérra halmozunk a salátából, tetejére pakoljuk a sült sonkacsíkokat, végül az egészet megszórjuk a magokkal. Aki igényli, nyugodtan piríthat hozzá néhány vékony szelet kenyeret. De friss péksüteménnyel sem megvetendő falat.