A hagyományok szerint ha ma a barnamedve kibújik a barlangjából, és nem látja meg az árnyékát ,akkor kinn is marad, mert rövidesen megérkezik a tavasz. Ha ragyogóan süt a nap, és árnyékot lát, még visszabújik újabb 40 napra szundikálni - hosszú telet jósol.
Megnéztem az Időképet- az egész országban felhős az égbolt :-) Perverz módon ennek most nagyon örülök, hátha itt topog már a kertek alatt a tavasz!
Szép, szép ez a tél, persze. Zúzmarás köd van napok óta, lélegzetelállító mintákat rajzol a fákra, a bokrokra, mindenre, jégvirágot az ablakokra. Szeretem is nézegetni a fűtött lakásból.
De azt már kevésbé, amikor rétegesen felöltözve is szétfagyok. Amikor jégpáncél borítja az utakat, és lapos sarkú csizmában is tyúklépésben botladozom rajta, rettegve, hogy mikor vágom hanyatt magam rajta. Hiányzik a biciklim, ami téli álmát alussza a tárolóban.
És hiányoznak a színek, az illatok.
Remélem, a maci ügyes jósnak bizonyul idén, és mielőbb kitavaszodik :-)
Amikor a paprika legalább olyan fontos, mint a só és bors.
Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy László. Vagy István.
Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek, mi a fene az, amíg ki nem próbálták.
Amikor külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban, hogy a Mikulás ajándékot hoz december 24-ről 25-re virradóra, a válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk december 6-án ajándékoz, és amúgy karácsonykor a kis Jézus ajándékoz, és az ajándékok már 24-én este ott vannak.
Amikor nem beszélsz teli szájjal.
Amikor 5 percen keresztül tudsz egy levegővel káromkodni úgy, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer.
Amikor az eljegyzési gyűrűdet az ellenkező oldalon viseled.
Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne, és többnyire rántott hús).
Amikor egy 79 km hosszú tavat Magyar Tengernek hívsz.
Amikor soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol, és mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész, és megdöbbensz, amikor valakinek nincs legalább egy otthona.
Amikor mindig ugyanazon a helyen, vagy széken foglalsz helyet, még akkor is, ha a terem, szoba üres és a te helyed a szoba végében van.
Amikor tudod mi az a pogácsa/dobos torta/kürtőskalács/főzelék/túrógombóc, és szereted is őket.
Amikor sokkal találékonyabb vagy, ami a csalást illeti, bármelyik nemzetnél.
Amikor a Micimackó és a Flinstone család sokkal viccesebb szinkronizálva.
Amikor tudod, hogy a 'rézfánfütyülő rézangyalát' igazából egy káromkodás.
Amikor névnapod van, és senki nem érti, mire jó az.
Amikor gyümölcsöt használsz leveshez is.
Amikor tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar kapcsolata, vagy csak szimplán magyar.
Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.
Amikor esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.
Amikor gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy miért, a szüleid azt válaszolták, hogy azért, hogy jobban tudj fütyülni.
Amikor nehéz elmagyarázni, hogy családnév az első helyen van, vagyis ez nem a keresztneved.
Amikor tudod, hogy a vörösbor - kóla kombináció finom, és furcsa, hogy a külföldiek furcsállják.
Amikor boldog szülinapot kívánnak, meghúzva a füled.
Amikor termálvíz vagy fürdő van a városodban, vagy közel hozzá.
Amikor tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.
Amikor tudod, mi az a tepertős pogácsa.
Amikor ha esőben állsz, megnősz.
Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon vagy az orvosra várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedről érdeklődnek.
Amikor nem jó a normál méretű párna, mert vagy óriásinak, vagy nagyon kicsinek kell lennie.
Amikor magyarul beszélsz külföldieknek, de lassabban és hangosabban, hogy "értse".
Amikor madártejet eszel desszertnek.
Amikor nem pazarolod az ételt, a maradékot elteszed másnapra.
Amikor a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Amikor a nagyid azzal "fenyeget", hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz.
Amikor saját erős paprikát termesztesz az udvaron, vagy az erkélyen kis cserépben, hogy garantáld az erősségét.
Külföldiek nem értik, ha azt ecseteled, hogy ne egyenek görögdinnyét augusztus 15-e után, mert Lőrinc belepisilt.
Hosszas kérés, könyörgés, fenyegetőzés :-))) után végre-valahára összehoztam az ABC rendbe szedett receptjeimet. Kidolgoztam egy viszonylag jó technikát rá, s bár beszédsebességgel, vakon írok, de azért kellett neki némi idő :-)
Próbálom megígérni - bár szájával hazudik az ember -, hogy az újakat beillesztem, könnyebben lehessen majd tallózni, keresgélni. Illetve még fontolgatom, nekirugaszkodjak-e a tematikus rendezésnek... Na majd látom :-)
E-mail-ben kaptam a minap, nagyon megfogott! Úgy gondoltam, érdemes elolvasni és forgatni a fejünkben :-) Időről, életről, felfogásról néhány gondolat - váljék egészségünkre!
Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, és a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két alapszabály van:
1. Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak elkölteni lehet... De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal.
2. A második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak, akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása.
A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben?
Elgondolkodtál?!
Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik Tőled. Csakhogy ez a mennyei mannaeső vagy játék – ahogy tetszik, bármikor véget érhet.
Érted?!
A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?
- Elköltenéd, az utolsó fillérig?
- Önmagadra?
- Azokra, akiket szeretsz?
- Idegenekre?
Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra, a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik, ismét kiutaltak részünkre 86400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet.
A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?
- Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját.
- Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy épen-egészségesen a karjába szoríthassa.
- Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját.
- Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontlássák egymást.
- Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba.
- A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet.
- És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett.
AZ ÉLET VARÁZSLATOS DOLOG! HASZNÁLJ KI MINDEN MÁSODPERCET, AMI MEGMARAD NEKED!
Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted.
A hét leveleként jelent meg az alábbi írás a legújabb Nők Lapjában. Megfogtak a szavak, azt hiszem, közülünk gasztrobloggerek közül bármelyikünk írhatta volna. Más megfogalmazásban bizonyára, ki-ki hangulata, temperamentuma szerint, de a lényegen mit sem változtatva. Szerintem.
Álljon itt a levél:
"Egy nyolcéves kislány büszke anyukájaként a következő bókokat söpörhettem be: "Milyen szerencse, hogy te tudsz főzni. Szerinted még holnap is érezni fogom ezt a pompás ízt?" A pompás íz fokhagyma volt, ami a kutatások szerint már a csecsemőknek is kedvence, persze az anyatejben. Kicsit elmélázom egy-egy káposztás tészta, húsleves vagy paprikás krumpli után, vajon az én unokám is megörül-e majd a kisboltban a fejes káposzta láttán? Rákérdez, miért van lecsószag, mikor ő pörköltet rendelt? Nem főzök mindennap, évekig csak szabadnapjaimon álltam a tűzhely előtt, leszámítva egy-egy kalácsot, sütit. Nem gondolom, hogy az iskolai ebéd mellett feltétlenül szükséges a meleg vacsora. Nem a menzával van a gond, sok gyerek csak ott jut főtt ételhez, gyümölcshöz. Kérdés: megeszi-e a borsófőzeléket az iskolás, az óvodás, aki borsót még csak konzervben látott?Levest zacskóban. Érdemes volt porítani és aromatizálni mindent? Bevallom, nekem is gyorsabb és kényelmesebb havonta egyszer a pékségben megvenni a mákos kiflit, mint kisütni egy tepsivel. Ám a húslevest nem kockából főzöm, a szaftos husit sem zacskóból, a krumplipürét sem porból. Mert az eredetinek mindig illata van, és olcsóbb. Nem kínos három napig ugyanazt a levest enni, ha finom, és nem ciki kalácsot vinni tízóraira, amit anya sütött. Sütni, főzni jó! Akinek erre nincs ideje, az lemond a családi tűzhely melegéről, a konyha traccspartikról, a kevésbé gusztusos, ám annál finomabb első palacsintáról, főzelékről, és elvesz a gyerekétől valami olyat, amit nem lehet sajtos vagy sós feliratú tasakba zárni."
Szóval Fürstenfeld. Amint már mondtam, Max azzal a metaforával igyekezett szemléltetni az ottani helyzetet, hogy Ausztriában még a fű is zöldebb. Nevettem, de Max kötötte az ebet a karóhoz: majd meglátod!
Megláttam, megláttuk. Csak a benyomásaimat rögzítem, össze-vissza csapongva.
Az utak mellett nincs szemét. Rendezett, rendben tartott, szép minden. Nincs púposra tömött, szanaszéjjel szakadt útmenti szemétgyűjtő, amit valaha egy jóember kihelyezett, s utána soha többet felé sem nézett - mondjuk azért, hogy netán kiürítse. Ja! Az utak simák. Semmi hepehupa, se kátyúzás nyoma, se nagy pogácsák kiszakadva az aszfaltból. Sima út. Az itteni állapotok után már önmagában ez megdöbbentő kontraszt volt :-)
Fürstenfeldben órákon át császkáltunk egyik boltba be, másikból ki. Nézelődtünk, vásárolgattunk. Ruházati üzletekben is szétnéztünk, de a vérünk persze hajtott, és az idő tetemes részét élelmiszerre specializálódott boltokban töltöttük :-)
Max-ék már rutinos helyismerettel térképezték fel a kínálatot, rá-rámutatva dolgokra. Dolgokra, amik itthon vagy nem kaphatók (miért is?), vagy ha kapható, akkor drágábban! Őrület. Az osztrák átlagfizetés most olyan 2000 euro/hó körül járhat. Mondom átlagfizetés. Rövid szorzás, és az ember szívrohamot kap. Mert az árak olyanok, mint itthon. Vagy alacsonyabbak...
A beszerző túra végeredményei és árai megtekinthetők Max-nál! Sokszor, sok helyen merült már fel, hogy ezt nálunk miért nem lehet? Vagy ha már itt van, miért kell aranyat kérni érte? Ha Ausztriában megéri annyiért adni, itt miért kell ennyit rátenni?
Mondanom sem kell, hogy az üzletekben az eladók előre!! köszöntek! Nem mászkált utánunk biztonsági őr, senki nem lihegett a nyakunkba. Fel sem merült, hogy lopni fogunk.
Aztán. Multik ide vagy oda, bevásárlóközpontok amoda, az osztrákok felismerték, hogy mindenki akkor jár a legjobban, ha a hazai ipart támogatják. A Hofer (Aldi), a Lidl, az Interspar... polcain szép rendben ott ültek az adott tartomány termékei, terményei. Sajtok, tejtermékek. Sörök. Borok. Húsféleségek. Zöldségek, gyümölcsök. Ezt nálunk miért nem lehet? Miért kell nekünk behozni a szlovák és lengyel tejet/tejterméket például? Itt a remek magyar tej - ami senkinek sem kell! Most kezd talán kibontakozni valami kezdeményezés, itt is, ott is tejautomaták bukkannak fel: pénzbedobás után saját palackba, üvegbe lehet tejet "csapolni". Igazi tejet, 3,5%-os tejet. Ami nem megrohad a szav.idő lejárta előtt, hanem megalszik. Aludttej lesz belőle, tejszín száll fel a tetejére, túrónak lehet kihevíteni...
Nálunk miért nem lehet kicsit jobban a hazai pályára fókuszálni? Itt az Alföldön bezártak a malmok... Ó, hát miért is lenne szükség az ország eme szegletén malmokra? Ja, hogy itt vannak a szántóföldek, bevetve gabonával? Megszűnt a cukorrépa termelés, a cukorfeldolgozás. Miért? Miért jobb a kínai cukor? Vagy a kínai fokhagyma!?
Másik döbbenet: a közlekedési kultúra. Kéremszépen, az autók kivétel nélkül megállnak a zebránál, ha ott téblábol egy gyalogos. Átengedik. Nem nyomja még inkább a gázt, nem rázza az öklét a szélvédő mögül. A mögötte lévő nem dudál, hogy miért állt meg 10 másodpercre. Nincsenek index nélkül száguldozó őrültek. Élhető! Én kibírnám, az biztos :-)
Muszáj leírnom. Olyan WC-ben pisiltem az utcán, de olyanban! Kitty-vel csak tátottuk a szánkat döbbenten, és tényleg sajnálom, hogy nem fényképeztem le. Utcai konténer, férfi és női szakasz. Sehol rajta egy graffiti. A WC patyolat tiszta... Pót papírtekercsek elhelyezve, ha elfogy, legyen mihez nyúlni. Fel sem merült senkiben valószínűleg, hogy a szatyrába tömje és hazavigye. A kis előtérben nagy tükör a tiszta mosdókagyló felett. Szappanadagolóban folyékony szappan. A mosdókagyló alatt hőfokszabályzós kis bojler, kinek milyen meleg vízre van szüksége. Miért ne? És ha adjuramisten mosni kell? Vérző orr utáni foltot vagy gyerek fagyipacás pólóját? Konnektor. Kézszárító. Működő hősugárzó, hogy meglegyen az a komfortérzet! Mindez: ingyen! Rá két napra megálltunk az inárcsi pihenőben, és a húgyszagú (pardon) mellékhelyiségben sikerült pisilnünk fejenként 100 Ft-ért.
Apróságok. Mert mennyibe kerül egy mosoly? Hogy az eladó nem méla undorral méri ki a felvágottat. Mennyibe telne mondjuk előre köszönni a boltban? Ha nagyon morc vagyok, néha beszólok 1-1 unott emberkének: helló, én vagyok a vevő! Nem ismersz meg? Ronda vagyok, tudom. Nálunk KRESZ módosítást fontolgatnak, hogy közelítsük meg a zebrákat, mert sorozatos gázolások vannak a zebrákon! Kis odafigyelés, hisz az egész élet egy nagy társasjáték, mi vagyunk a szereplők!
Apróságok, s mégis mennyivel élhetőbb az élet! Hangulata volt, sugárzása, nyugalom. Sokat beszélgettünk róla hazafelé az autóban. Hogy akármerről nézzük, Ausztria is egy vesztes ország volt a II. világháború után. Egy romhalmaz volt. Ugyanannyi idő alatt ők hol tartanak, mi hol tartunk. Nem jól mondom. Mi mikor fogunk ott tartani, ahol most ők?
Hiába no. A szomszéd fűje mindig zöldebb :-) Max, messzemenően igazad van!
Majd elfelejtettem! Kitty oooooooooooolyan finom almás sütit sütött szombat reggel, rögtön két tepsivel, de olyat! Ilyet ni!
Nos, mi voltunk azok a barátok, akikkel Max és családja a hosszú hétvégét töltötte :-)
Keresztapám - mivel Tőle kaptam mind a blogot, mind az itteni nevemet - felvetette, mi lenne, ha elugranánk hozzájuk a 3 napos ünnep alatt. Naptárunk szabad utat mutatott, így felkerekedtünk.
Szavakkal nehéz visszaadni egy ilyen hétvége hangulatát... A vendéglátó családot, akikből árad a szeretet, a harmónia. Azt a kedvességet, amivel körülvettek bennünket. A vége-hossza beszélgetéseket, mert mikor épp nem aludtunk, vagy nem volt tele a szánk, akkor duma-duma-duma. A finom kajákat, amivel elhalmoztak bennünket. A röhögéseket. Az öldöklő, vérre menő társasjátékozást :-)
Puszta leírásra futja csak, mint egy fogalmazás.
Vacsoraidőben érkeztünk (400 km), szívélyes házigazdánk fantasztikusan finom péti pitével várt bennünket. Konkrétan azon frissiben felzabáltuk... Aztán hozzáfogtunk tereferélni. És csak mondtuk, csak mondtuk :-)
Másnapi programunk Fürstenfeld volt. Reggel Max hasonlatként hozta, hogy az osztrákoknál még a fű is zöldebb, mire én csak nevettem. Később rájöttem, hogy márpedig ez tökéletesen így van - erről majd később, mert megér egy misét! Fürstenfeld mellett van egy hatalmas terület, egy bevásárlóközpont. Egymás szomszédságában békés egyetértésben a Hofer (Aldi), a Lidl, a Penny, Takko, Kik, Deichman és Reno, C&A és sorolhatnám. Egyik üzletből ki, másikba be - s csak tátottuk a szánkat.
Tettünk egy kellemes kis sétát Fürstenfeld belvárosában, ott is estünk egyik ámulatból a másikba... Egész más világ, egész más mentalitás, mint amit itthon megszoktunk! De erről is később.
Szombaton meglátogattuk Max szüleit a szomszédos Szigligeten. Ahogy mentünk felfelé a hegyen, egyfolytában álmélkodtam, hogy lakhat valaki olyan helyen, ahová mások kirándulni járnak, nyaralni járnak, turistáskodni járnak :-)) Alföldi gyerekekként fura számunkra, hogy valaki felkel, és a Balatont látja panorámaként, meg a szigligeti várat, szőlőültetvényeket :-) Sok-sok állatot tartanak. Olyan pupák voltam, hogy a fényképezőgép nem volt a zsebemben!, s nem tudtam őket megörökíteni! Az állatkák láttán visszavedlettem gyereknek, konkrétan lelkendezve visongtam :-)
Volt egy nyuszi, aminek pont úgy állt a füle, mint a Kockás Fülű Nyúlnak. Egy másiknak elképesztő méretű tappancsai voltak, mint egy igazi hótaposó :-) Édes kis kecskegidákat láttunk, meg egy szelíd, szép szemű pónit! Meg akkora kutyákat, mint én! Alapjáraton én azért tartok a kutyáktól, de őket halált megvető bátorsággal megsimogattam :-DD
Hazafelé menet lementünk a györöki strandra - hajókikötőbe. Az időjárás épp akkor nem kedvezett, kb. 2 percet töltöttünk csak a parton a heves szél miatt :-) Vicces fotók készültek százfelé lobogó hajjal :-DD Még hogy Drei Wetter Taft! Ugyan már! Nem, nem mutatom meg :-DD
Este Scrabble-party volt, Max csúnyán lealázott minket. Engem főleg... Nagyon csúnyán :-) De ha egyszer csupa-csupa mássalhangzóim voltak! Menet közben megittunk egy üveg görög mazsolabort, mutatom az üvegét - ezt valami görög direkt nekem készítette :-DD
S aznap éjjel volt, hogy majdnem megvártuk a valódi óraátállítást :-) Egyszer csak ránéztünk az órára - fél kettő! Hiába, jó társaságban egyszerűen repül az idő... S már jönni is kellett hazafelé... Az előző napi szél elvonult valamerre, gyönyörű őszi időben repesztettünk az úton.
El ne felejtsem elmesélni, mi mindenekkel vendégeltek meg bennünket! Fotók by Max, copy/paste a saját blogjáról.