Húsvéti népszokások

A húsvét ünnepe a niceai zsinat óta (325) a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap. Mivel ez az időpont folyton változik, mozgó ünnep. A népi hagyományok szerint a húsvét virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. Virágvasárnapra esett a barkaszentelés, a kiszebábúzás és a villőzés. A locsolódás előtti napokat különböző szokások tették izgalmassá és emlékezetessé.


Nagycsütörtöktől harangszó nélkül, nagypéntek boszorkányleplezés és herélés

„A harangok elmentek Rómába!” Nagycsütörtöktől nagyszombat délutánjáig harangok helyett kelepek szóltak.”

A lányoknak és az asszonyoknak nagypénteken különleges teendőik voltak. Ezen a napon egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy hosszabbra nőjön és a moly ne essen bele. Napfelkelte előtt az ajtókat és az ablakokat kinyitották, hogy az ágyneműt a nagypénteki szél járja át, és moly ne essen bele. Sok asszony az ágyneműt és más szövevényt a tornácra, kerítésre rakta, hogy jobban szellőzzön. Nagypéntek napján lehullott a titok leple, ekkor kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái. Csupán egy fakanálra volt szükség méghozzá olyan fakanálra, amivel a festéket kevergették a húsvéti tojáshoz. Erre kellet egy lyukat fúrni, s aki ezen átnézett a templomban mise közben megláthatta ki a boszorkány. A boszorkányok az oltárnak, vagy az úrasztalának háttal ülnek és nagy szarvuk van. Miután meglátta az illető kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jöjjön és a keresztes úton át kell fusson. Így a boszorkányok nem tudnak ártani a kíváncsiskodó személynek. A gazdák ezen a napon herélték az állataikat. A herélés végezetével a gazdasszony délutánra elkészítette a here pörköltet. Érdekes, hogy Korondon, nagypénteken a halon kívül semmiféle húsfélét vagy zsírosat nem fogyasztanak, sokan még a kenyeret, tojást, tejet sem eszik meg, a lótököt viszont megették. Ekkor itták meg a pálinkát is, miközben a beszélgetés, a szórakozás sokszor az éjszakába nyúlt.

Ha nagypénteken sok eső esik a nép úgy tartja és napjainkban is úgy tartják az állatokat tartó emberek, hogy a nyár folyamán sok lesz a májmétely, sok juh és szarvasmarha megbetegszik.


A legények húsvétvasárnap öntöznek

A leányok vasárnap festették meg a tojásokat. A tojás eredeti jelképe a termékenység, az új élet- „ Ahogy krisztus áttörte a sír bilincsét, úgy bújik elő az új élet, a kis csibe is a tojás börtönéből.” A tojás festés módszerei tájegységenként változott és változik. A legegyszerűbb mód : hagymalevél vagy zöld dió levél főzetében mártották a tojást, amelyet virágmintákkal vagy levélmintákkal borítottak be. A tojásírást viasszal végezték, megolvadt viasszal írtak a tojásra, s ha megszáradt festékbe mártották, a színes tojásról, letörték a viaszt, a helye sárgásfehér maradt. Nagyobb ügyességet igényelt karcolással, vakarással díszített tojások. A megfestett tojásokra egy éles tárggyal díszítő motívumokat karcolta.. A legények Húsvét vasárnapjának estéjén jártak locsolkodni a lányos házakhoz, útjukat zeneszó kísérte a leányok borral, tésztával és festett tojással várták őket.


Vízbevetlé hétfő

Hétfő reggel a kisebb fiúk járták a házakat, ahol piros tojást, pénzt vagy kalácsot kaptak az öntözésért. Eredetileg kútból húzott hidegvízzel öntözték a lányokat, helyenként meg is vesszőzték őket. Mindkettő a jelképes megtermékenyítést a rituális megtisztulást jelenti. Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakas lövés. Először perbe fogtak egy kakast, búcsúztatót mondtak, majd íjjal és nyílvesszővel célba vették a kakast, ha a nyíl a kakas szívébe fúródott véget ért a játék, amit kakas vacsora kísért.


„Komatálat hoztam, fel is koszorúztam..”

Fehérvasárnapi szokás volt faluhelyen a húsvét zárására, hogy fiatal lányok lány barátnőjüknek, fiú barátjuknak komatálat küldtek. Ez a komatál, kaláccsal, tojással, borral megpakolva a sírig tartó barátság megkötését jelképezte. A komatál címzettje ha megkapta a tálat egy másikat küldött cserébe helyébe, így fogadta el az örök barátságot. Ha egy legény a kedvesének küldött ételt, italt, azt mátkatálnak nevezték.


Forrás

Április bolondja - miért is?

Április elseje a bolondság, a tréfálkozás napja. Ilyenkor sok minden megengedhető, és az ötletes tréfákon nem illik megsértődni. Persze, mindennek van határa, és nem jó, ha a bolondozás durvaságba torkollik. Ám a jól irányzott poénok frissítően hatnak az emberre.

És azt vajon tudod-e, hogy honnan származik az áprilisi tréfálkozás szokása?

Végre itt az április, ami a szerelem és a bolondozás hónapja. Ezt az időszakot az ókori rómaiak Vénusz istenasszonynak szentelték, mert a naptárt megreformáló Julius Caesar a saját családjának ősanyját tisztelte benne. Vénusz járulékos mellékneve pedig "aprilis" volt, amely szó a latin "aperire", "megnyitni" igéből ered. Mivel a szerelem istennőjéről van szó, a "megnyitás" eredetileg a szülés aktusára vonatkozott, de naptári fogalomként később úgy magyarázták, hogy a konzulok április elsején nyitották meg hivatalosan az esztendőt.

Ám hogy ebből a napból miképpen is lett a "Bolondok napja", azt valójában nem lehet tudni. Rengetegféle találgatás van az eredetéről, ám egyik sem túl meggyőző. Talán az óitáliai Szaturnáliákból származó középkori bolondünnepre vezessük vissza? Az egyetlen szépséghiba csak az, hogy ezt az ünnepet december 28-án vagy újév napján, január elsején tartották.

Egy másik forrás szerint az áprilisi tréfálkozás eredetét Franciaországban kell keresnünk. A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. IX. Károly király 1564-ben azt a rendeletet hozta, hogy az esztendőnek onnantól fogva január 1-jén kell kezdődnie. Így az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében. Eleinte április 1-jén is küldözgettek ajándékokat egymásnak, majd - tekintettel a kettős költségre - az április elseji ajándékozgatás átalakult: értékes meglepetések helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással, vagyis bolondozással ünnepelték meg.

Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele. Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: "Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!" A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos pedig - aki szintén beavatott volt - megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: "Accipe cisalia et dissue purpunctum". Vagyis "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!"

Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk. Az viszont örök érvényű igazság, hogy másokon nevetni könnyebb, mint magunkon - még áprilisban is.

Forrás


Emlékezetes áprilisi tréfák:

Megváltozik a pi értéke

1998. áprilisi számában a New Mexicans for Science and Reason lap hírlevele arról számolt be, hogy az alabamai törvényhozás a pi értékét a 3,14159-ről a „bibliai” hagyományoknak megfelelő 3,0-ra módosította. A cikk hamar felkerült az internetre is, bejárta az egész világot, és hamarosan tiltakozók ezrei kezdték el e-mailben és telefonon bombázni az alabamai törvényhozást. Az eredeti cikk a törvényhozás azon törekvéseinek kívánt görbe tükröt állítani, amelyek az evolúcióval kapcsolatos tananyagok bibliai szellemű újraírását szorgalmazták.


A bolygó együttállás csökkenti a földi gravitációt

1976. április elsején a BBC Radio 2 adóján a brit csillagász, Patrick Moore bejelentette, hogy este 9 óra 47 perckor a hallgatók különleges élménynek lehetnek részesei. A Plutó ekkor a Jupiter mögött halad át, amelynek következtében megváltozik a bolygók tömegvonzása, és átmenetileg csökken a földi gravitáció. Moore azt ígérte a hallgatóknak, ha az együttállás pontos pillanatában ugranak egyet, szenzációs lebegő érzésben lehet részük. 9 óra 47 perctől égtek a rádióadó telefonvonalai, és több ezer hallgató számolt be lebegő élményéről, volt olyan, aki azt állította, hogy barátaival fotelestől lebegtek szobájukban.

A forrófejű meztelen jégfúró

1995 áprilisában az amerikai Discover Magazin arról számolt be, hogy a neves biológus, Dr. Aprile Pazzo új állatfajt fedezett fel az Antarktiszon. Az állat fején csontos kiszögellések vannak, amelyeket számos véredény táplál, így rendkívül magas hőmérsékletre képesek felmelegedni. E különleges szerv révén az állat nagy sebességgel olvasztja maga körül a jeget, így sikeresen vadászik pingvinekre. Nem sokkal később Dr. Pazzo azt is felvetette, hogy a forrófejű jégfúró lehet a felelős Philippe Poisson legendás Déli-sark felfedező 1837-es rejtélyes eltűnéséért is. A Discover soha annyi e-mailt nem kapott még cikkel kapcsolatban, mint a mostani a felfedezésnél.

Erre konkrétan emlékszem :-D

Forrás

Zuram emléke 1987-ből. Megyei újság címlapján: Jön Maradona! '86-ban lettek bajnokok, óriási szenzáció volt! Kezdőrúgást végez, meccset fog nézni, találkozni fog a helyiekkel! Tódult is mindenki a sportpályához, ahova beharangozták az érkezését :-) Tömeg, mindenki izgatottan várakozik. Egyszer csak elhúz a pálya felett egy repülőgép!! (van repterünk...) Ováció, ez már biztos Maradona! A végkifejletet homály fedi, végül hogy oszlott el a tömeg, ki volt az a bátor, aki megmondta, hogy hé, áprilisi tréfa volt :-) Mindenesetre sokakat megmozgatott!

Babonaságok - péntek 13.

Bár a 21. század hajnalán a népi babonák egy része eltűnőben van, még mindig akadnak olyanok, akik aggodalmaskodva tekintenek a naptárra, ha közeleg ez a dátum.

A 13-as számtól való pánikszerű félelemnek tudományos neve is van, aki ilyesmiben szenved, arra azt mondják, hogy triskaidekafóbiás. Aki emellett ráadásul a péntek 13-i naptól is hidegrázást kap, paraskevidekatriafóbia áldozata.

Vajon miért alakulhatott ki ez a hiedelem, hogy létezik egy nap, amikor a balszerencse minden sarkon ott les az emberre, s csak az alkalomra vár, amikor támadhat. A magyarázat elveszett az idők ködében, azonban a babona erős szálakkal kötődik a keresztény valláshoz. A hiedelem szerint valamilyen jelentős esemény történt pénteken, amely lehet Jézus keresztre feszítése, Éva és az alma esete Ádámmal, a nagy özönvíz kezdete, vagy a bábeli torony leomlása.

Chaucer a Canterbury mesék-ben is megénekelte, hogy a pénteki napon rossz, szerencsétlen dolgok szoktak történni. A hét utolsó munkanapjával kapcsolatos hiedelmek a 17. század közepétől gyakran feltűntek a nyugati irodalomban. A különféle forrásokban rögzített sorok számos tanácsot adnak, hogy milyen tevékenységet miért érdemes elkerülni a 13-ára eső pénteken. Legfőképpen azonban attól óvták az embereket, hogy bármilyen új vállalkozásba ezen a napon vágjanak bele.

„Ismertem egy öreg hölgyet, aki ha csütörtökön befejezhetett volna egy hímzést, mindig félretette másnapra, hogy ne egy új kézimunkával kelljen kezdenie a napot péntek 13-án” (ismeretlen szerző - 1883)

„Apám egyszer elhatározta, hogy pénteken kezd aratni, ám csütörtök este néhány ember fizetséget sem kérve learatta a szántóföldjének egyik felét, hogy elejét vegyék a pénteki kezdéssel járó balszerencsének” (ismeretlen szerző – 1933)

„A matrózok között sok van, aki babonás… egy pénteken megkezdett utazás pedig csak szerencsétlen lehet” (ismeretlen szerző - 1823)

„A pénteken születő gyermek balszerencsére van kárhoztatva” (ismeretlen szerző - 1846)

„Aki pénteken házasodik, küzdelmes életnek néz elébe” (ismeretlen szerző - 1879)

„Ha bármi újdonságot hallasz pénteken, egy újabb ránc lesz tőle az arcodon és egy évvel idősebbnek fogsz kinézni” (ismeretlen szerző -1883)

Egyedül a húsvétot megelőző nagypéntek számított kivételnek, amely nap szentsége ellensúlyozta a péntek szerencsétlen voltát.

A balszerencse és a tizenhármas szám közötti kapcsolat hasonlóan homályba vész. A leggyakoribb értelmezés szintén a keresztény hagyományból ered, amely szerint a Jézust eláruló Júdás volt az utolsó vacsoránál a tizenharmadik, aki helyet foglalt az asztalnál. A kialakult nyugati babona szerint, ha tizenhárom ember étkezik együtt, az egyikük egy éven belül meghal.

„A régi történet szerint az utolsó személynek – aki leül az asztal mellé – van a legnagyobb esélye arra, hogy ő legyen az ’elátkozott’” (ismeretlen szerző -1839)

A babona azonban nem csak szorosan a vacsorához kötődik, egy tizenhárom fős társaság minden esetben rosszat jelentett. A XIX. század végére pedig annyira általánossá vált a 13-as számtól való félelem, hogy az emberek nagyon ügyeltek rá, hogy kerüljék a baljóslatú számjegyeket, legyen szó akár hotelszobáról, éttermi asztalról vagy autókról.

A számhoz kapcsolódó babonákat általában kegyes csalásokkal oldották meg, átszámozták a szállodai szobákat, hogy ne legyen tizenhármas, sőt volt példa olyanra is, hogy egy épület tizenkettedik emelete után a tizennegyedik következett.

Látható tehát, hogy az emberiség külön-külön is ódzkodott péntektől és a tizenhármastól. Ha pedig a kettő egybeesett, kifejezetten nagynak találták az esélyt, hogy valakivel szerencsétlenség történjen. Ez a kombináció azonban – a snopes.com munkatársai szerint – a 20. században alakult ki. Bár egy hiedelem szerint a Templomos lovagok nagymestere, Jacques Demolay letartóztatásának a napjához – 1307. október 13-a – kötődik a babona kialakulása, ez csupán egy a napjainkban kialakult ferdítés.

Mit is fűzhetnék hozzá? Idén lesz 10 éve, hogy péntek 13-án igent mondtam Zuramnak, s bátran mondhatom, életem-életünk legjobb döntése volt :-))

Okosságok innen

Szilveszterre hangolódva

Holnap szilveszter. Eltelt egy év, s átlépünk a következőbe. Hihetetlen. Zuram ilyenkor szokta elsütni kedvenc közhelyét: "Január, február - itt a nyár!" Ezt a mondatot már rezigáltan hallgatom, s láss csodát, minden évben igaza van! Egyszer csak arra ébredünk, hogy nini, tavasz van!

De most még 2008. van, abból is már csak 2 nap.

"Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódtak. Közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak.

Különösen fontos szerepet kap a zajkeltés, amelynek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Fontos szerep jut az egészségnek és a szerencsének.

Magyar babonák:

• Egy középkori babona szerint ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.

• Ne feledjük, hogy tilos baromfihúst ennünk, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.

• Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

• A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

• Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint „elszáll a tehén haszna.

• A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken – ezek szerint Budapesten is – szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

• A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.

• Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, hogy ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amikbe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazta a jövendőbeli nevét.

• Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja!

• Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.

• Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet."

Örömöd sok legyen, bánatod semmi,

Segítsen az Isten boldognak lenni!

Legyél mindig vidám, örülj minden szépnek,

Én így kívánok Neked Boldog Új Évet!

Forrás: Népszokások, babonaságok s a képek innen