A kapor és én. Szerintem ő egy rendkívül megosztó fűszer. S szent meggyőződésem, hogy sokak utálatát a kaporral szemben az iskolai menzákon alapozzák meg, mégpedig a tökfőzelékkel.
Emlékszem a szagra. Élénken. Semmivel össze nem téveszthető, vastag, nehéz főzelékszag, tömény kaporral. Mindenem görcsbe rándult, legfőképpen a gyomrom, és mindent elkövettem, hogy azt a látszatot keltsem, hogy igen, ettem is belőle! Tanító nénik ellenőrizték ugyanis...
Tökfőzelék itthoni főzésére kb. 3-4 éve vetemedtem. A fagyasztott tök igen olcsó volt, s bevallom, úgy voltam vele, ha ehetetlennek találom - kiöntöm... Győzött a tökfőzelék! Csekélyke kaprot tettem csak bele, és feloldódott a kaporellenesség. Minden a mennyiségen múlik :-) Épp csak kicsit! Fel kell nőni a kaporhoz, mese nincs!
A felnőttség jegyében készült ez a kapros-zöldbabos étel, s azt kell mondjam, itt is igaz a mondás: a kevesebb több! Bár ismerek olyan elvetemülteket, akik képesek szószt, mártást is főzni a kaporból :-)))

Kapros-zöldbabos sertéscsíkok
Hozzávalók:
50 dkg sertéscomb
40 dkg zöldbab
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 dl tejföl
1 ek. ételkeményítő
só, bors
1-2 tk. szárított kapor
A vöröshagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és kicsi olajon megpároljuk.
A húst megmossuk, egészen vékony csíkokra vágjuk. A hagymához adjuk, fehéredésig kevergetjük, majd pici vizet aláöntve fedő alatt pároljuk.
Félfővésben hozzáadjuk a fagyasztott zöldbabot (fagyosan!), sózzuk, borsozzuk, és együtt készre főzzük.
A főzés legvégén adjuk hozzá az összezúzott fokhagymát és a kaprot, hogy ízük élénken maradjon.
A keményítőt kevés hideg vízzel, majd a tejföllel simára keverjük, a raguhoz adjuk, kiforraljuk.
Párolt rizzsel tálaljuk.