Kétlaki életet élünk. Amikor hideg van és hull a hó, lakótelepen lakunk a negyedik emeleten. De amint kisüt a nap és felmelegszik az idő, egyre sűrűbben ruccanunk ki folyóparti kis faházunkba.
Százszorszépek a fűben
8 éve vettük, szegénykém igen elhanyagolt állapotban volt, de első pillantásra megláttuk benne a lehetőséget, mit tudnánk belőle kihozni. Megvettük, aztán a két kezünkkel apránként, hónapok alatt rendbehoztuk, kipofoztuk, kicsinosítottuk. Most ragyog, és hívogatóan barátságos. Papa úgy hívja, hogy a Kisfaludy-ház :-)
Addig-addig, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy egész nyáron ott vagyunk, nem csak hétvégéken, onnan járunk dolgozni nap mint nap. S milyen más oda hazajárni a forró nyári napokon!
Ez egy hivatalosan is üdülőövezetnek minősített picike település, kb. 12 utcából áll, kivétel nélkül mind nyaraló. Olyan, mint egy apró falu. De itt alacsony kerítések vannak, mindenki ismer mindenkit. Az emberek nem zárkóznak a házukba, a falak közé, mindenki a kertben van, pihen, főzőcskézik, a gyerekével játszik, napozik, a virágaival piszmog. Konyhakert sehol sincs - elvégre nyaralunk!
Megszokott látvány a hétköznap esti szalonnasütés, grillezés, bográcsozás, jó hangulatú baráti összejövetel. A kertekbe, a teraszokra asztalok, székek vannak kipakolva, kint lehet reggelizni, vacsorázni a napfényben. Ráérős, pihentető élet, haraphatóan tiszta a levegő. Az utca végén ott a gát, a gát túloldalán folyik lustán a folyó. Sokszor csak kapjuk magunkat, mezítláb lecsattogunk a vízhez, stégről becsobbanunk a vízbe, és úszunk egy jót. A strandnál kimászunk, majd a főutcán, csöpögő fürdőruhában hazamasírozunk. És ezen senki sem ütközik meg, hisz mindenki fürdőruhát visel!
Az egész nyár egy nagy nyaralásnak tűnik. A házimunkát ugyanúgy el kell végezni, főzni, mosni, takarítani kell, de egészen más hangulata van mindennek. Körülölel a nyár...
Idill? Bizonyára. De azt hiszem, aki ott járt, mindenkit megérintett a hely varázsa.