Retro tejes kifli

Puha, foszlós és letekerhető. Emlékszem, azzal szórakoztunk, ki tud nagyobb darabot letekerni a kifliről. Ilyet kaptunk a kakaó mellé, és jó volt mártogatni bele, a puha tészta hamar megszívta magát. Ha egy kicsit megszikkadt, akkor ebből készült az aprított, vagy a hogy mi hívtuk, a mutymurutty. Kis tálkába karikázott kifli, nyakon öntve kakaóval, karamellás tejjel vagy tejeskávéval. Aztán kanállal elfogyasztottuk a pépes ételt. 

Áldott gyermekkor. Ti is szoktatok ilyet enni? 

Ha kérdezni akarsz, vagy szeretnél megmutatni olyat amit Te készítettél, keress meg a Facebook-on.

Olyan jól sikerült, hogy a hétvégén csak ilyet kértek, kenyér nem is készült. A régebbi tésztában volt még vaj is, ezt most nem tettem bele, de így jó lett a végeredmény. A tészta lágy állagú, magas zsírtartalommal, és nem magas hőfokon sütve, hogy puha maradjon, ne legyen ropogós a héja.

 Hozzávalók, 12 db-hoz:

10 dkg világos rozsliszt (ez is lehet sima liszt)

40 dkg sima liszt

egy csipet cukor

32 dkg tej

2,5 dkg friss élesztő

2 dkg só

1 mokkáskanál sikér (elhagyható, akkor használom, ha rozsliszt is van a tésztában)

A tejet meglangyosítom, ~40°C-ra, (ha az ujjunk elviseli, az a jó hőfok), elkeverem benn a cukrot, és belemorzsolom az élesztőt. Ez így egy gyorskovász lesz, ezzel a módszerrel, kevesebb cukorral tudjuk a tésztát elkészíteni. Letakarom és félre teszem pár percre, addig átszitálom a lisztet.

 A lisztbe bekeverem a sót és hozzáadom a gyorskovászt, és rugalmas tésztát dagasztok belőle. Egy kelesztő tálat kikenek vékonyan olajjal, és abba teszem a tésztát, aminek a tetejét is megkenem olajjal, vékonyan. Langyos helyen, 50-60 percet kelesztem

Műanyag nyújtólapra borítom a tésztát (így az olajjal megkent tészta nem tapad, nem kell hozzá liszt, és nem lesz kemény a tészta külseje)és egy kicsit átgyúrom. 12 részre osztom, es egyenként gombócnak formázom. A gombócokat egyenként ovális alakúra nyújtom, majd szorosan feltekerem.  Sütőpapírral kibélelt tepsire teszem, egyszerre csak 6 db-ot, mert szépen megnőnek. A sütőt előmelegítem 175°C-ra, az aljába forró vizet teszek, és így sütöm 20-25 percet, míg szép barna lesz.

Rácsra teszem kihűlni. Jól illik hozzá a vaj, a lekvár és a habos kakaó.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Pilóta keksz, házilag

Pilóta keksz házilag

A Vaníliás karika szereplése után egy régóta tervezett „gyári” édesség feldolgozása következik. Pilóta keksz, az egyik legnépszerűbb desszert. A két különböző kekszet egy rutinos mozdulattal széttekerni, a krémet foggal kihúzni, majd elropogtatni a tésztákat, először szigorúan a vaníliásat utána a csokisat. Ez az apró részlet ugyan megosztó, mert vannak „elvetemültek” akik a kakaóssal kezdenek. Ez már majdnem a hagyományok tiprása, de elnézzük annak, aki szintén rajong ezért az édességért. A Facebook-on már borzoltam a kedélyeket a képekkel, most itt a recept.

Igazából nem bonyolult a recept, és elég tekintélyes mennyiség készül, ami viszont eléggé additív. 

Hozzávalók:

Vaníliás tészta:

12,5 dkg hideg vaj

12,5 dkg cukor (én porcukor és nyírfacukor keverékét használtam)

27 dkg sima liszt

1 db M-es tojás

2 evőkanál tej

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

1 evőkanál vanília kivonat (vagy vaníliás cukor)

1 csipet (citromos) só

Kakaós tészta:

12,5 dkg hideg vaj

12,5 dkg cukor (porcukor és nyírfacukor keveréke)

27 dkg sima liszt

3 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)

1 db M-es tojás

2 evőkanál tej

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

1 evőkanál vanília kivonat (vagy vaníliás cukor)

1 csipet (citromos) só

Krém:

15 dkg puha vaj

7 dkg kakaópor (cukrozatlan)

12 dkg porcukor (itt is a nyírfacukor és porcukor keverékét használtam)

Gyúrt tésztát készítünk, én ezt a késes aprítóban szoktam csinálni. Ez a mennyiségű tészta pont elkészíthető egyszerre.  A lisztet átszitálom, hozzáadom a sütőport és a szódabikarbónát. Bele a gép tartályába, hozzá a cukor, és a csíkokra vágott, hideg vaj. Morzsásra darálom, majd hozzá adom a tojást, és az első kanál tejet. Járatom a gépet, és ha nem áll össze egy nagy gombócba, akkor adok hozzá még egy kevéske tejet. Ha összeállt a tészta, kiborítom egy darab háztartási fóliára, egy kicsit átgyúrom, és hideg helyre teszem legalább 1,5-2 órára. Ugyanígy elkészítem a kakaós tésztát is, de ott a kakaóport is átszitálom a liszttel együtt.

A sütőt előmelegítem 180 °C-ra, és előkészítek két sütőlapot és négy sütőpapírt. Ez azért kell, mert nagyon gyorsan sül, és így elő lehet egy kicsit készülni. 

Gyengén lisztezett nyújtólapon kinyújtom fél centi vastagra, és lisztezett szaggatóval (4-5 cm átmérőjű) kiszaggatjuk.  A sütőpapírra sorakoztatom, de hagyjunk közte helyet, mert nőni fog.

A meleg sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük, de figyeljünk rá, mert könnyen megég.

Ha megsült vegyük ki a tepsit (csere be helyette), és pár percet hagyjuk rajta a tepsin, majd szedjük ki rácsra hűlni.

A krémhez a vajat lágyítsuk meg, de csak folyós legyen, ne meleg. Keverjük ki a cukorral és adjuk hozzá a kakaóport is. Tegyük be a hűtőbe, hogy a krém egy kicsit dermedjen meg, majd töltsük be a kihűlt kekszeket. Egy vaníliást és egy kakaóst ragasszunk össze. Természetesen a szaggatásnál nem sikerül párosra készíteni, így a „felesleges” darabokat ropogtassuk el közben. Fedeles dobozban tároljuk, bár akkor egy kicsit visszapuhul.

Jó étvágyat hozzá!

Inspiráció Csakapuffintól.

Max

Vaníliás karika házilag

Egy gyermekkori kedvenc újratöltve. Biztosan mindenki kipróbálta azt, hogy az ujjára húzta, és körbe lerágta a tésztát. Én legalább is kipróbáltam.

Kevés sütemény a „gyári” kategóriából, ami ennyire sikeres volt, és sok remake készült, bár ezek messze elmaradtak az eredetitől. Igaz, ha őszintén megvalljuk, a most kapható sem olyan, mint régen. Találtam ezt a jó kis receptet, és azt gondoltam, ki kell próbálnom. Amit már most elmondok az elején hogy, mi az amit legközelebb másként csinálok. Az biztos, hogy ezt a receptet (és ezt is) kipróbálom. Puha lett a tészta, azt gondolom, még egy kis lisztet felvett volna. Kicsit vékonyabbra nyújtottam, így laposabb lett a keksz. A sütési hőfok is kevés volt neki, legközelebb megpróbálom a 190-195°C-t, mert az első adag kicsit puha lett. A csokizás sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, a karika túl nagyra sikeredett, és nem tudtam belemártani a csoki temperálóba, így egy teáskanál hátával kenegettem, amitől viszont szép rusztikus lett.

A legmacerásabb része, a nyújtás és szaggatás. Érdemes a tésztát legalább három részre osztani, és csak annyit elővenni, amivel dolgozunk, a többi maradjon a hidegen. Amit kinyújtottunk és kiszaggattunk, és még nem sütjük, azt is tegyük hideg helyre. A megsült, langyos tészta nagyon illékony, az első tepsi nem érte meg a csokoládé talppal való találkozást.

Hozzávalók:

25 dkg sima liszt

10 dkg rétesliszt (lehet ez is sima liszt)

5 dkg kukoricaliszt

25 dkg sótlan, fagyos vaj

20 dkg porcukor

1 teáskanálnyi vanília kivonat, vagy vaníliás cukor

2 M-s tojás (52-63 g közötti)

1 teáskanál sütőpor

1 csipet (citromos) só

Csoki talphoz:

~ 15-20 dkg étcsokoládé (sok függ attól, milyen vastagon szeretnénk a csoki réteget)

Omlós linzer tésztát készítünk. A liszteket átszitálom a sütőporral és a sóval. Késes aprítóba teszem a liszt felét és a cukrot. Aprítás közben hozzá adom a hideg vajat, és morzsásra darálom. A maradék lisztet egy keverő tálba öntöm, hozzá adom a vajas morzsát. Bele ütöm a két tojást és gyors mozdulatokkal összegyúrom. Háztartási fóliába csomagolom, és hideg helyre teszem legalább 30-40 percre, de ha van egy órácskánk, az sem rontja el.

Tipp és trükk: a pihentetésre azért van szükség, hogy a lisztben lévő sikér szálak meg tudjanak nyúlni és duzzadni. Minél jobban pihentetett a tészta, annál jobb az állaga. Hűvös helyen (nem hideg) akár egy éjszakát is pihenhet.

Vegyünk elő egy rész tésztát, és gyengén lisztezett nyújtólapon, nyújtsuk ki ½-1 cm vastagra. Lisztbe mártott linzerformával szaggassuk ki. Tegyük sütőpapírral bélelt tepsire, és 180-190°C-ra melegített sütőben, 10-12 perc alatt süssük meg. Figyeljünk rá, nehogy megbarnuljon!

Sütés után pár percet hagyjuk a sütőlapon, majd szedjük rácsra, és azon hagyjuk kihűlni. A csokoládét temperáljuk (olvasszuk), és abba mártsuk a karikákat, majd sütőpapírra tegyük, és hagyjuk megszilárdulni. Süteményes dobozban (állítólag, de ez csak legenda) hetekig eláll. Csinos celofánzacskóban ajándékba is adhatjuk.

 Jó étvágyat hozzá!

Max

Almás párnácska (túrós-olajos tésztában)

Ismét visszanyúlunk a régi receptekhez. Ennek a süteménynek az alap receptje, egy 1963-ban megjelent, Dr. Oetker receptes gyűjteményből származik (Dr. Oetker Backbuch: Backen macht Freude), amire Petra hívta fel a figyelmemet.

Érdekes a tésztája, túró és olaj, de ezzel együtt egy nagyon jó állagú tésztát kapunk. Természetesen az olajat a kedvünk szerint használjuk, ez lehet szőlőmagolaj, kukoricaolaj vagy valamilyen semleges növényi olaj. Tölteléknek én egy zsírjára sütött almát választottam. Az alma lereszelve, és szépen kis lángon megpárolva, és nem tettem hozzá cukrot.. A töltelék titka abban rejlik, minél kevesebb benne a folyadék, mert akkor nem áztatja el a tésztát.

A tésztát is és a formázást-töltést Tittybaba csinálta, én csak a töltelékben és a tészta sütésében vettem részt.

Hozzávalók 10 párnácskához:

- 15 dkg sovány túró
- 6 ek tej
- 6 ek olaj
- 7,5 dkg cukor
- pár csepp vanília kivonat vagy 1 cs vaníliás cukor
- egy csipet (zöld-citromos) só
- 30 dkg liszt
- 2 tk szódabikarbóna vagy sütőpor

Töltelékhez:

- 10-12 ek almapüré (egy jó evőkanálnyi lett bele rakva, és így a tészta-töltelék arány megfelelő lett, aki több töltelékkel szeretné, az két csapott kanállal számoljon párnácskánként )
- 1-2 ek tej a tészta kenéséhez

 Keverjük ki a tejet, az olajat, a cukrot és a túrót jó krémesre. Adjuk hozzá a szódabikarbónát/sütőport és az átszitált lisztet. Dolgozzuk össze, ha kell korrigáljuk a tésztát, akkor jó ha nem ragad se a kezünkre, se az edényhez. Tegyük lefóliázva a hűtőbe 25-30 percre.

Vegyük ki a tésztát és gyúrjuk át egy kicsit. Vágjuk ketté, és nyújtsuk ki vékonyra, akkorára, hogy ki jöjjön belőle 5 db, kb. 10 cm átmérőjű karika. Tegyünk a töltelékből a közepére, és kenjük körbe tejjel, majd illesszük rá a másik korongot. Préseljük le a körbe egy villával, kenjük meg tejjel és tegyük előmelegített sütőbe, 170-180 C-ra, és süssük addig míg szépen megpirul, ez kb. 20 perc.
Közben készítsük le a tészta másik felét is hasonlóan, és azt is süssük ki.

Rácson hagyjuk kihűlni, és ha van kedvünk készítsünk rá egy dekor mázat (nekünk nem volt:-))

Jó étvágyat hozzá!

Tittybaba és Max

Zöldbab főzelék

Zöldbabfőzelék

Sokak elborzadnak erre az szóra. Emlékek a menzáról, rántás csomókkal tele, és ízetlenül. De ha mi készítjük el ezt a nagyon finom és laktató főzeléket, akkor is borzasztó? Nem, legalábbis szerintem. Lássuk, hogy is készítem.

Hozzávalók:

50 dkg mirelit zöldbab

2 ek olaj

2 ek liszt

2 közepes burgonya

2 gerezd fokhagyma

Só, bors, fűszerpaprika, ecet

A burgonyát megtisztítom, és akkora kockákra vágom, mint a zöldbab.

Az olajból és lisztből rántást készítek, alaposan lepirítom, lehúzom a tűzről, meghintem piros paprikával. Visszateszem a tűzre, és azonnal elkezdem felengedni hideg vízzel, és közben csomómentesre keverem. Hozzáadom a zúzott fokhagymát, a mirelit zöldbabot, a burgonyát, és sózom, borsozom. Kis lángon, időnként keverve addig főzzük, míg a burgonya megpuhul, akkorra a zöldbab is biztosan kész van. Ha megfőtt, adok hozzá egy kanálnyi ecetet, és hagyom, hogy újra felforrjon. Elzárom az energiát, és már tálalom is.

Feltétnek adhatunk hozzá tükörtojást, vagy egy kis húskenyeret, de gazdagíthatjuk egy kanálka tejföllel is.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Rumos golyók kekszmorzsába forgatva (VKF! XXIX/3.)

Nem egy nagy durranás, de igazi retro emlék. A puncs szelet/golyó tésztájára emlékeztető íz, igaz ez nem a cukrászati maradékokból készült, hanem célzottan erre.

Fedit leírása alapján, ezt használják a béka sütibe is (legalábbis erdélyben) (mondotta P.L. azaz Paul Lopkovics:-).

Hozzávalók:

20 dkg babapiskóta rusztikusra törve

15-20 dkg darált keksz

5 ek kakaópor

1,5 dl cukor

2,5 dl víz

30 ml rumaroma

kekszmorzsa a hempergetéshez

A cukorból és a vízből szirupot főzünk, és azt hagyjuk langyosra kihűlni. A kekszmorzsát, a piskóta törmeléket és a kakóport összekeverjük. A rumaromát hozzáadjuk a cukorsziruphoz, és ráöntjük a kakós masszára. Alaposan összedolgozzuk, ha kell akkor még módosíthatunk a keménységén. Adhatunk a masszához még egy kis lekvárt is, ezzel is fokozva a retró élményt.
Hagyjuk egy kicsit pihenni, hogy mindenhol kellőképpen átjárja a szirup.

Nedves kézzel tetszőleges, de harapható gombócokat formázunk, és azt meghempergetjük a kekszmorzsában.

Vigyázat párolog!!!

Forgathatjuk kakaóba, mandula törmelékbe, őrölt dióba, kókusz reszelékbe, vagy puncs mázba.

Jó étvágyat hozzá!

A cukorperec..

Mindjárt azzal kezdem, hogy ez a süti nem a mi kezünket dícséri, hanem kaptuk.
A sokrózsás fagyitortát egy 50. házassági évfordulóra készítettem, és onnan kaptuk ezt az igazi autentikus, lakodalmas édességet.

Gyermek korom kedvenc édessége volt, szinte vártuk az ünnepi alkalmakat, ahova készíttették ezt a finomságot.
Most már tisztában vagyok, hogy ez némi gyermeknevelési céllal is készült, hiszen ha adtak egy ilyet a gyereknek, az legalább egy fél órát nyugton volt, mire végzett vele.
Először lenyalogattam a mázat róla, és utána jött az aprólékos foggal való daralás. Azért kellett darálni, mert piszkosul kemény volt, tökéletes termék lehetne a veszekedős házaspárok boltjában, tuti 8 napon túl gyógyuló sebesülést lehet vele okozni.


Már régóta kutatom a receptjét, persze most is Halász Jani bácsi segített ki, ott leltem rá az eredeti receptre. Ide másolom, hátha valaki kedvet kap hozzá.

Hozzávalók (10 db-hoz):

Tésztához:

450 g liszt,

50 g zsír,

3 db tojás,

9 db tojás sárga,

6 g sütőpor,

200 g porcukor,

60 ml rum.

Cukormázhoz:

450 g cukor,

120 ml tojás fehérje.

Elkészítés:
Az anyagokból közepesen lágy tésztát gyúrunk. Addig gyúrjuk, amíg selymes tapintású lesz. 1 órán átpihentetjük, majd keskeny hosszú tésztává nyújtjuk, vékony csíkokra vágjuk, formázzuk. 180°C fokos sütőben megsütjük. Sütés után bekenjük a cukormázzal az egész perecet. Cukormáz készítése: A tojásfehérjéből és 150 g cukorral kemény habot verünk. 300g cukrot annyi vízzel, hogy befedje feltesszük főzni. Töréspróbáig főzzük és beleöntjük a felvert habba.

Aki kóstolta nyilván tudja miről beszélek, aki még nem, ha van lehetősége az ki ne hagyja!

Nem tudom hogy az egész országban készítik, vagy csak jellemzően dunántúli recept, akinek van erről infója, kérem ossza meg velem, köszönöm.

Bulocski, avagy a töltött zsemle (UPDATE)

Emlékszem amikor előszőr láttam ezt az ételnevet a menzán, valami elegáns, talán szlovák népi ételt vártam. Már csak azért is mert általában második fogásként, tartalmas ételeket szoktak készíteni. Jah, általában.
Na azt a csalódást, amikor megkaptam. Hiszen ez egy sima túróval töltött zsömle. Ezt az urizálást.
Szoktunk mi is ilyet enni előtte, csak Anyukám biztos nem volt tisztában a nemzetközi ételnevekkel. Bár ez sem biztos, mert a paprikáskrumplit is szokták valami elegántos néven szólítani, de ez most nem jut eszembe, hogy hogyan.
Update: közben Anyukám reagált az írásra:
A paprikás burgonya elegánsabb neve: serpenyős rostélyos.



Hozzávalók:

4 db szikkadt zsemle (a multipékek által felpuffasztott készítmény alkalmatlan erre, mert ha kicsípjük a belét, összeesik)

25 dkg túró

2 tojás

2-3 ek cukor

3-4 ek langyos cukros tej

1 tk vaníliás cukor

mazsola (ha szeretik, én imádom, meg az aprónép is, csak Cicaanya kerüli), reszelt citromhéj

A zsemlék fedelét levágjuk, belsejét kicsípjük, és meglocsóljuk a cukros-tejjel. A tojás sárgáját a cukorral kikeverjük, bele a túró és citromhéj. Ezzel megtöltjük a zsemlét, majd a tojás fehérjéből vert habból készítünk neki sapkát.

Kivajazott sütőtálban, előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.

Létezik egy olyan verzió is, amikor a tojás habbal fellazítjuk a túrókrémet, azt merjük bele a zsemlébe, és a tetjére cukorral kikevert tejfölt teszünk, és azzal sütjük meg.

Menza retró: a grízes(darás) tészta

Vannak ételek amikre jó kedvel emlékszem a menzás időszakból, és vannak amire gondolni sem merek. A grízes tészta az első kategória oszlopos tagja, bár ettem már olyan helyen is ahol ezt is el bírták rontani.
Pedig annyira egyszerű....


Egészséges étkezés ide vagy oda, ehhez kell a tálaláskor, egy-két kanálka cukor, a lekvár mellé, illetve főlé.

Grízes tészta:
500 dkg szélesmetélt,
15 dkg búzadara
3 ek olíva olaj

tálaláshoz: a Mama barack lekvárja (köszi Anya) és kristálycukor

A tészta főzéshez forralok vizet, ha forr akkor teszek bele sót. Az olajon megpirítom a darát világosbarnára, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Alacsony lángom, addig főzöm kevergetve, míg a vizet felissza, ez pár perc csak, majd elzárom az energiát. Közben a lobogó sós vízben kifőzöm a tésztát.

Alaposan lecsepegtetem a tésztát, és belekeverem a darába. Jól átforgatom és már tálalom is.

Jó étvágyat és nosztalgiázást hozzá:-)

Kicsit könnyebben: mézes-mákos guba

Lassan elfogyott a maradék, ezért kellett valamit főzni, valami könnyűt. Előkerült a régi bevált kicsit retró étel/desszert, a mákos guba amit megtuningoltunk mézzel.
Végül is készültünk rá, mert vettünk hozzá kiflit, de azt még szombaton ( ez csak szikkadt kifliből vagy guba rúdból az igazi ), és azért vettünk, ( hiszen lehetne sütni is guba rudat,) mert ezzel sem akartunk most foglalkozni, legyen egy kis pihi.

Mézes-mákos guba:
8 db szikkadt ( ún. vizes kifli ) kifli, 6 dl tej, 5 dkg vaj, 10 dkg darált mák, 10 dkg porcukor, késhegynyi darált vagy őrölt szegfüszeg, 1 citrom héja reszelve, 4 ek méz,
a tetjére: 3 tojás fehérje habbá verve 1 cs vaníliás cukorral.



A kifliket felkarikázzuk, és egy nagy tálba tesszük. A tejet a vajjal felforralom, utána ráöntöm a kiflikre, és óvatosan összerázom. A darált mákot a cukorral, a citromhéjjal, és a szegfűszeggel összekeverem, és a folyadékot teljesen felszívott kiflikre ( ha még nem szívta fel, addig rázogatom, míg teljesen felitta ) öntöm. Óvatosan átkeverem, és egy tűzálló tálba halmozom.

A mézzel meglocsolom, majd a kemény habbá vert fehérjéből aranyos kis sapkákat teszek a tetejére. Előmelegített sütőben pirosra sütöm a hab tetejét, ez kb 15 perc, lekapcsolom a sütőt, de a gubát bent hagyom még egy kicsit ( ha kell akkor résnyire kinyitom a sütő ajtót, nehogy a fehérje megégjen ) pihenni.

Isteni étek, nagyon szeretjük, nyami-nyami.

Kaisersmarn Vs. Cristmaskindl

Kaisersmarn: császármorzsa, hmm igazi retró kaja, imádtam ahogy Anyukám csinálta, nyami-nyami.
Amikor a Bringatanyán kirakjuk a fagylalt pultba a császármorzsa fagyit, mindig jön valaki kétkedő, höhö hogy lehet császármorzsa a fagyi.
Kóstolja meg, mondja a Soma.
A Vendég érdekes arccal, de megkóstolja, rágja egy kicsit, ízlelgeti, majd elismerően hümmög: ez tényleg olyan.
Erre a Soma közli vele hogy az Apukája csinálta a Nagymamája receptje alapján:-)

Azt a feladatot kaptam, hogy csináljak vagy császármorzsát, vagy daramorzsát, de ne fagyiból.

Én a daramorzsát választottam, és nem bántam meg!

Daramorzsa:

30 dkg búza dara, 5 dl tej, 8+7 dkg vaj/margarin, 4 tojás, 1 citrom reszelt héja, 10+4 dkg cukor, csipet só.

8 dkg vajat megolvasztok, hozzákeverem 10 dkg cukrot, jól kikeverem, közben egyesével beleütöm a 4 tojás sárgáját, a citrom héját, és belekeverjük a tejet. Beleszórjuk a darát és átkeverjük. Állni hagyjuk, közben néha átkeverjük, ha felissza az összes folyadékot, akkor még adjunk hozzá tejet, egy kicsit folyós legyen.

Közben a tojás fehérjét, 4 dkg cukorral és egy csipet sóval kemény habbá verjük. Óvatosan belekeverjük a darába. A maradék vajat egy tepsibe rakjuk, a gázon felmelegítjük, ha már egy kicsit forr, akkor beleöntjük a masszát, átkeverjük és berakjuk az előmelegített sütőbe 200 c-ra.
Kb. 30 percet sütjük, közben többször is átkeverjük, és ha már jó darabosra megsült, akkor jó.


Cukorral megszórjuk és úgy tálaljuk.

Tipp&trükk: isteni finom az almás-narancsos lekvárral, vagy házi barack lekvárral. Ideális "gyors" ( már amennyit kell vele foglalkozni ), vacsorára, egy kicsit feldobja a hétközbeni taposómalmot:-))

Az idei Cristmaskindl design bögréje 2 Euro + 2 Euro a belevaló glühwein ( 2,5 dl, fűszeres erős forralt bor, nem is rossz liter ár ).

Minőségi vizsgálat a bögréről, a sógorok is kezdenek hanyagok lenni, kicsit gyengébb a porcelán bögre minősége a tavalyihoz képest, az anyaga sem ugyan az mint előtte, az alapanyag zsugorodása miatt egy kicsit ( kb. 1 cm-rel ) nagyobb lett az idei, és a mázazása is hagy kivetni valót maga után. Hát ennyit két euróért. A Soma szerint már nagyon üzleties lett az egész. Nesze neked cristmas fíling:-))

Emlékezzünk: menza, retro, minden más....

Tájkép csata után, készül a gyúrt hosszú metélt....

A grízes tészta alapja, gyúrt tészta...

Segítőim: Aya és az olasz tészta nyújtó gép ( még Jamie Oliver is elismeri a tudását /a gépét:) /)

Amikor a máglyarakást csináltam és írtam, elő jöttek az emlékek a menzai étkezésről, a fiatalkori konyhai csúcskajákról és még sokminden más is...

Aztán ebből lett a grízes ( darás ) tészta, mint eleség kivánság, aztán a tanácskozás a tésztát illetőleg, mármint milyen márka és formátum legyen?

Az az igazság hogy mostanában volt egy-két mellényúlás tésztailag, aztán történt hogy az ember csalódik a gyermelyiben, és akkor heuréka, gondoltam gyúrok tésztát!!!

Indul a recept kereső játék, tudjátok amikor 3 szakácskönyv 4 féle képpen írja le a készítés módját. Találtam a képen látható tészta gyúró gép használati utasításában egy leírást, és ennél a receptnél maradtam. 40 dkg liszt szitálva, 2 tojás, és annyi víz amit felvesz?

Ezt imádom, amikor valami fenomén odaírja hogy izlés szerint, meg amennyit felvesz, meg aranybarnára.

Könyörgöm én csak egy férfi vagyok tudok html kódot szerkeszteni, beilleszteni ( pedig az se semmi ), kenyeret sütni, buggyantott tojást készíteni, hogy csak a kvalifikált dolgokat említsem, de mi az hogy amennyit felvesz?

Na mindegy hajrá, oda készítettem a mérőpoharat kb. 4 dl vízzel, aztán gyúrás..

Nem néztem meg hogy mennyit vett fel, de a tészta jól sikerült, félre tettem pihenni.

Ki kellene nyújtani.. de nekem? Miután csak én voltam itthol, hát nekem kell, rövid lelki felkészülés után nekiestem, és végre hazaért a kislányom ( Kitty-Aya, a második nevét nem mi adtuk neki, Ő találta ki ), mig ebédelt én gyűrtem, azaz nyújtottam.

Hát tisztelet Anyukámnak, mikor a rajztábla méretű gyúró deszkán kézzel csinálta a sonkás kocka alapjait, ki tudja hány kiló lisztből, vagy amikor Anyósom levestészta tonnákat gyárt nekünk. Azt nem is mondom amikor az alföldi asszonyok csinálják a lúdgége tésztát. Az aztán autentikus, manufaktúrális étek.

De itt a sgítség és innen már pikk-pakk kész a nyújtás, ( Aya teker, én lisztezek és adagolok, így csak minden harmadik ragad le ) és a metélt vágás ( nem hiába megmondta Oliver is hogy ez tutti, mármint a gép ).

Két tálcán egy-egy nagy kupac, gyanúsan soknak tünik, mérlegelés, hát sikerült 70 dkg tésztát legyúrnunk.

Ez sok lesz. Mit lehet most tenni? Izgatott telefonálás Anyunak, aki megnyugtat, száritsam le a felét nyugodtan. Huhh, megkönnyebbültem, már azt hittem hogy 3 napig eszünk darás tésztát.

Nos ennyi izgalom után jöjjenek a menza élmények: írom úgy ahogy eszembe jut: az utálatos feles/sárgaborsó főzelék, aztán a főtt csirkecomb pirított darával és gyümölcsmártással?

Igazából az általános iskolai menzám nagyon jó volt, a suli melletti Varjú gúnynevű étterembe fizettek be a Szüleim, így innen az ismeretség Halász Jani bácsi hentes levesével. ( a kedvencek között ott a linkje! ) Ilyen indulás után jött a középiskolai menza pofonja.

Volt egy olyan sajtos-tejfölös tésztájuk, amit a villával egyben ki lehetett emelni a tányérból ( ami olyan zsíros volt hogy két kézzel kellett fogni, hogy ne szaladjon el, Anyúúúúú vigyél haza!!!) Borzalamas levesek és félig nyers kelkáposzta ( lucskos káposzta ) főzelék ( tudom nem szabad szétfőzni a zöldséget ).

Hát ilyen előképzés után, amikor 2 ft-ért kenyér és egy pohár tejföl volt a kiemelt menü, akkor azt hittem nekem újat nem tudnak mutatni. Hát tudtak. Jött a mgyar néphadsereg. Volt egy olyan szakácsunk aki fél év vendéglátós suli után elment lakatosnak, mert ahhoz volt érzéke. Akkor nagyon szerettük a sült krumplit, és az olajos halat..., de erre is jött még emelés. Kiképző bázis, összesen 10-15 katona, a tisztek azt eszik amit a köznép, tehát azt gondolod hogy hajrá!!!

Persze, a paradicsom levest úgy csinálta az étkezde vezető, hogy az 5/1-es lecsót leszűrte, és a cigány pecsenyéhez a marha nyakat lisztben forgatta.

Gyanús volt hogy, a parancsnok mindig hozta a szendót otthonról, az epéjére hivatkozott, és nem ebédelt. Esténként visszasírtam a szülői ház konyháját, a Jani bácsit, a Varjút. De megjött a felmentés, az előzőt felmentették, és jött a Rózsika néni, akinek saját fakanala volt! Na eljött a jó világ, ettünk mi még szarvas pörköltet is.

Nem tudom mikor jött el az a pillanat amikor a lelkes fogyasztóból főzni akaró emberke lett, de a családom arra a korszakomra datálja.

Azóta lelkesen próbálkozom, és ami megtetszik azt megfőzöm/főzzük magunknak.