Mindennapi kenyereink, tegyünk rendet a….3. rész

Mindennapi kenyereink, tegyünk rendet a….3. rész

Megoldások kezdőknek, elkeseredetteknek, tanácstalanoknak recepttel

Most miután a tízmillió kenyérsütő országa lettünk, és sok kovászprofesszor is lett, ezzel együtt megnövekedett azok száma, akiknek nem sikerült. Csendben csodálják a különféle csoportokban a képeket, mint egy divatbemutatón, majd könnyes szemmel elmossák a kihalt kovász üvegét. Tanácsot ritkán mernek kérni, mert azonnal a földbe döngölik őket, és csak a saját bevált (de közben nagyon frusztráló, hogy azon kattognak, mi lesz, ha én is járok, és Rezső/Bella/Kovászka becenevű kovásza feladja) menetüket tudják követni, eltérni nem tudnak (nincs meg hozzá a szükséges tudás), de tippelni szeretnek.

Nem kell feladni, sok-sok alternatív módszer, recept létezik, és azokkal csodálatos dolgokat lehet készíteni. Vannak dolgok, amit kevesen osztanak meg, például azt, hogy egy két-három fős háztartásnak nem való a kovász nevelés. Iszonyú felesleget termel, és állandóan kényszerít a sütésre. Aki nem rendszeresen süt otthon, annak nem is ajánlom. Az egész olyan, mintha a kelt tészták Las Vegasa lenne. Liszt, víz, pára, hőmérséklet, huzat, tengerszint feletti magasság és ezek végtelen kombinációja, ami nehezíti a kovász nevelést. Nem szeretnék kampányolni a kovász ellen, hiszen mint mondtam, vagyis írtam, megvan a maga helye és ideje. Beszéljünk inkább az alternatív megoldásokról.

Elsőként a kefires kovászt mutatnám meg, a recept itt található. 

Érdemes kísérletezni a különböző kefirekkel, lisztekkel. Pár fontos tanács: a joghurt, a tejföl az nem kefir. Használjunk többféle lisztet, mindegyiknek van előnyös tulajdonsága, ismerjük meg, és az alapján keverjünk. A lisztek jelölésénél a pl. BL55 nem liszt minőségét jelent, hanem egy jelölési rendszer. Óriási különbség van két BL55-s liszt között. Egy kis segítség a jelölésekhez itt található.

Tessék kísérletezni, felfedezni, egy jó minőségű BL55-s lisztből is lehet csudálatos dolgokat készíteni, csak foglalkozni kell vele. 

Tanácsok: a kefirt készítsük ki előbb, legyen szobahőmérsékletű. A lisztet szitáljuk át, így a természetes élesztő gombáknak lesz a liszt szemcsék között oxigén, jobban fejlődnek. Az edény legyen alaposan elmosogatva. Ha műanyag dobozt használunk, arra a tetőt ne tegyük rá teljesen. Ha lehet, tegyük huzatmentes helyre, és legalább 24 órát hagyjuk érni. Bedagasztás után, tegyük megformázva hűtőbe, legalább 8 órára, de inkább 12 órára. 

Formázáshoz vagy kilisztezett szakajtóba, fejjel lefelé tegyük, sütés előtt kiborítjuk, bevágjuk és sütjük. A másik módszer, hogy abban az edényben tesszük be a hűtőbe, amiben sütni fogjuk, ebben az esetben legyen a talpára fordítva, itt már nem mozgatjuk, forgatjuk. Érdemes kipróbálni egy tésztát két részre osztani, felét fedeles edényben, a másik felét csak simán megsütni. Nagyon nagy lesz a különbség.

Folyt.köv.

Mindennapi kenyereink, tegyünk rendet a….2. rész

Mindennapi kenyereink, tegyünk rendet a….2. rész

Kovász vagy élesztő? 

A válasz szerintem nagyon egyszerű. Mindkettő. Vannak tészták, amit élesztővel jobb készíteni, és természetesen a kovásznak is megvan a maga helye. De azért ajánlom elolvasásra az első részben idézett könyvecskét (és társait, a mek.oszk.hu portálon letölthetők), a kovászolásról, és a hagyományos magyar kenyérkészítésről. Még abban az időben írták, amikor nem akarták bebizonyítani, hogy egy palacsinta, pizza is kovásszal készült (mondjuk, ők nem is akarták a felgyülemlett, óriási mennyiségű kidobandó kovászt, szárított formában értékesíteni, de erről majd később). Tessék megkérdezni a nagyikat, dédiket vagy éppen a szomszédot, régen (mondjuk a háború alatt és után) hogy nevelgettek kovászt? Sehogy. Sem idő, sem hely nem volt hozzá, mégis sütöttek. Ugyan nem lyukakkal teli valamit, hanem kenyeret, amit meg lehetett kenni (semmi bajom a mediterrán típusú kenyerekkel, magam is szeretem, de annak is megvan a maga története, miért készült, de ez megint gazdasági történet, erről is később szó esik). Igaz kemény volt, szíjas, de kenyér. 

 Fotó: maxgastro.hu

Használtak kovászt, de élesztőt is, mindennek megvolt a helye és ideje. Mesélnek a morzsókáról, a teknő falán meghagyott, megszárított tészta maradékról, vagy éppen a csipkedett kovászról. Érdemes meghallgatni, és még tudnám ajánlani, hogy esetleg egy néprajzossal elbeszélgetni. Sok ilyen történetet hallgattam meg, és az első dolog, ami megfogott, az a tisztelet, ahogy beszéltek róla, és kezelték. Láttam vászontasakokat, amiben a leszárított tésztát, kovászt tárolták, és elmesélték, hogy készültek a heti egy alkalommal a sütésre.

Fotó: maxgastro.hu

16-17 éve sütjük magunk a kenyeret, kifli, zsemlét és tésztát. Hosszú idő, elkopott pár dagasztógép, kenyérsütő és kézi mixer. Sok kudarc, sok öröm, és rengeteg tanulás, a mai napig. Nem merem azt mondani értek hozzá, mert még most is tud meglepetést okozni. Él és tanít, a mai napig a tészta.

Kovász vagy élesztő. Mindkettő. Módjával, helyén kezelve. Ma már nem akarok két óra alatt kenyeret sütni. Sütöttem már 1 g szárított élesztővel is finom kenyeret, de tudok kefirrel is kovászt készíteni. Minden az adagoláson múlik. A felgyorsult életünk, ezt is, sok más mellett fel gyorsította. Tessék megnézni egy 1904-s kenyér receptet, 1 kg liszthez 0,3-0,5 dkg friss élesztőt ír. (Ma reggel láttam egy bögrés, gyors zsemle receptet, ami fél kilogramm liszthez, 5 dkg élesztőt ír/min. 20-25x mennyiség!/. Igaz, itt 30-40 perc alatt kész a zsemle. Nekünk is van ilyen receptünk, kipróbáltuk, megosztottuk, mert erre is van kereslet, de nem így készítjük.)

Élesztős pék-kenyér (1904. körül): egyszerű, élesztős kenyér, a mai bolti élesztős kenyerek őse. Összetétel: 1 kg búza-liszthez 2-2,5 dkg só és 5-6 dl víz (a dagasztás eredményétől függően). Élesztő: 0,3-0,5 dkg sütőélesztő, amelyet 1 dl vízben elkevertek. Összekeverés: a liszt 1/3-át az élesztős vízzel összedolgozták és hagyták érlelődni kb. 1 órán át. Dagasztás: majd a maradék lisztet és a vízben oldott sót az élesztős tésztához hozzákeverték és alaposan átgyúrták (5-10 perc/kg). Szakajtás: a tésztát kenyér méretűekre szakajtották, és kilisztezett szakajtóban helyezték. Kelesztés: a tésztát meleg helyen letakarva hagyták 2,5-3 órát kelni (hogy legalább 2-szeresére keljen). Bevetés: szakajtóból sütőlapátra borították, és kemencébe vetették. Sütés: nem égető, egyenletes hőfokon 1-1,5 órán át (vizes edénnyel párásított sütőtérben).

Forrás: Remete Farkas László, Magyaros és tájjellegű házi kenyérsütés

Kárpát-medencei magyaros konyha... sorozat (VIII. kötet)

Fotó: maxgastro.hu

Lehet így is, (sokkal) kevesebb élesztővel, türelemmel, tisztelettel. Nálunk a legtöbbet használt, a hibrid kovász, amiben van szárított kovász is, és élesztő is, de hosszú, általában hidegen kelesztés. Nincs bedöglött kovász, nincs túltermelés, kidobás. Egyszerű, tervezhető előkészítés, és finom kenyerek. Tessék nekem elhinni, hogy az emésztőrendszeri betegségek nagy részét a túlzott élesztő adagolása, és a gyors érlelési folyamat okozza. 

Folyt.köv.

Mindennapi kenyereink, tegyünk rendet a….1. rész

Mindennapi kenyereink, tegyünk rendet a….1. rész

Milyen hatással van a vírus/karantén a napi kenyér fogyasztásunkra, a sütésre, és egyáltalán mi is az a (kenyér) kovász, előtészta, élesztő. Kicsit száraz leírások sora következik, talán nem is érdekel mindenkit, hogy mit miért csinálunk a kenyér készítése közben. Vannak elvakult kovászrajongók, vannak „eretnek” élesztő használók, és van a kettő között egy óriási tömeg, aki ugyan megpróbálkozott a kovász érleléssel, etetéssel, de vagy kihalt a nevelgetett, becézett tészta, vagy nem hozta a tőle elvárt eredményeket. De van olyan a ki megrettent az állandó feladattól, napi rendszeres gondozástól, hiszen egy cserepes rózsát sem tudott életben tartani.  Nos, ezek az írások nekik (is) születtek, és remélem, megfogalmaz olyan gondolatokat, amit nem mertek kimondani.

Kezdjük a kelesztő, térfogat növelőkkel, és mindjárt egy jól megfogalmazott írást idéznék:

Remete Farkas László

Magyaros és tájjellegű házi kenyér-kelesztők

Kárpát-medencei magyaros konyha... sorozat (VII. kötet)

ERJESZTŐK ÉS KELESZTŐK

Az hagyományos ízlés szerint kívánatos kenyérre jellemző domború-rugalmas és laza-likacsos szerkezetet a kenyér tésztájának megfelelő erjesztésével és kelesztésével érték el. Erjesztés során a kenyér-tésztába bevitt (vagy bekerülő) mikroorganizmusok annak alapanyagát részben lebontják. Ily’ módon elősegítve a kenyértészta fellazulását és rugalmas szerkezet kialakulását. A fizikai-kémiai reakciók hatására keletkező gázok pedig a tésztát lukacsos-szivacsos laza szerkezetűvé alakítják. Kisüléskor, a kenyértészta szerkezete merevvé válva már megőrzi ezt a szerkezetet. Ezzel végleg elnyerve az erjesztés kelesztés hatására kialakult tulajdonságokat: a magas domború formát, a laza-rugalmas kenyérbelet, az enyhén savanykás és foszló belsőt, a kissé édeskés ízű, barna-fényes, ropogós héjat, valamint az időszakos tartósságot.

 Fotó: maxgastro.hu

Értelmezés, csoportosítás

A kenyeret erjesztő-kelesztő anyagok 3 csoportba sorolhatok: kovászok, élesztők, sütőporok.

Ezek hatásaikban alapvetően különböznek egymástól, a kenyér állagát (ízét, illatát, formáját,

szivacsosságát, rugalmasságát stb.) pedig a maguk sajátos módján alakítják.

Fotó: maxgastro.hu

Kovászok: a kovász olyan alapanyag, amely a kenyér tésztájához adva, abban kétféle erjedést indít el: keményítőt cukorrá bontó erjedést, és cukrot alkohollá és széndioxiddá bontó élesztős erjedést. Kétféle módon készült. Liszt-kovász: kovász-indítóval és a kovászt tápláló alap (liszt vagy pótlók) több lépésben történő hozzá-adagolásával. Kelt-kovász: kovász-indító és a kovászt tápláló alap egy lépésben történő elegyítésével. Kétféle változatban készült. Folyékony kovász: frissen készítve, frissen felhasználva. Kovászmag: elkészítés után szárazon tárolva, használat előtt áztatással újra indítva. Speciális fajtája: előző kovászolásból visszamaradt és újra-használt kenyér-tészta, egyfajta „közti-termék” a folyékony kovász és a szilárd kovász-mag között.

Fotó: maxgastro.hu

Élesztők: az élesztő olyan alapanyag, amely a kenyér tésztájához adva, abban csak egyféle erjedést indít el: cukrot alkohollá és széndioxiddá bontó élesztős erjedést. Kétféle módon készült. Etetett-élesztő: élesztő-indítóval és az élesztést tápláló alap (cukor tartalmú termések és termények hasznosítható anyagai) több lépésben történő hozzá-adagolásával. Kelesztett-élesztő: élesztő-indító és az élesztést tápláló alap egy lépésben történő elegyítésével. Kétféle változatban készült. Folyékony élesztő: frissen készítve, frissen felhasználva. Élesztőmag: el-készítés után szárazon tárolva, használat előtt áztatással újra indítva. Speciális fajtája: az előző élesztésből visszamaradt kenyér-tészta, amely egyfajta „közti-termék” a folyékony élesztő és a szilárd élesztő-mag között. Bár, az ilyen „maradékban” beindulhatnak savanyító-kovászoló folyamatok is, amelyek miatt az ilyen maradék inkább tekinthetők kovász-élesztő keveréknek.

Sütőporok: a sütőpor olyan alapanyagok, amelyek a kenyér tésztájához adva, nem indítanak el erjedést, hanem: a kenyértészta savtartalmával reagálva – vagy hő hatására – valamilyen gázt termelnek (pl.: szén-dioxidot (CO2-t), ammóniát (NH3), víz- (H2O) párát. Az így termelődő gáz fellazítja a tésztát. Egyes „sütőporok” a természetben is találhatók (sziksó, mészkő), más-részt természetes anyagok feldolgozásának terméke (sütő-hamuzsír, sütő-szóda), vagy iparilag gyártott adalék (bikarbóna, szalakáli, sütőpor). Bomlásukat kiválthatja a kenyér-tészta természetes savtartalma (spontán erjedése), sütéskori hő vagy a tésztában beinduló savképző bomlási folyamat, esetleg a kenyér-tésztához tudatosan adott savas adalékok.

 Fotó: maxgastro.hu

Sütőfolyadékok: olyan folyékony adalékok, amelyek a kenyér tésztájához adva nem indítanak erjedést, hanem: hő hatására valamilyen gázt vagy gőzt termelnek (pl.: CO2, H2O, etilalkohol-gőz C2H5OH). Az így termelődő gáz fellazítja a tésztát. Ilyen sütőfolyadéknak tekinthetők az szénsav- és/vagy alkohol-tartalmú házi készítmények (erjesztett italok, szikvíz) is.

Következőkben érdemes röviden áttekinteni a régi időkben leggyakrabban alkalmazott erjesztő-kelesztőket. Sajnos, többségük mára már csak emlék, holott ízes kenyerek alapanyaga lehetne.

Hagyományos fellazítók

Fellazítóknak nevezték a sült tészták térfogatnövelésére szolgáló anyagokat. Ezek a tésztát nem kelesztették (erjesztették), hanem az általuk fejlesztett gázokkal a tésztát fellazították.

Ennek ellenére a népnyelv kelesztőnek nevezi mindazon anyagokat, amely a kenyér-tészta duzzadását, szivacsosodását, térfogati növekedését és fellazulását eredményezi.

Folyt.köv.