Lassan egy hete volt már a látogatásunk a Szél Fiai
fogadóban, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ezt csak erősítette, hogy
tegnap este megbontottuk az egyik üveg bort, amit búcsúzáskor kaptuk a
házigazdánktól, Tibortól.
Vártam pár napot az élményekkel, gondolván
lenyugszom, letisztázom magamban az impulzusokat. Nem sikerült, és a TiBorotok
még erősített rajta. Késői, szemelt rizling, egyenesen a pincéből. Megpróbálom szavakba önteni az érzéseket, de
előre szólok, nehéz lesz.
Szél Fiai Fogadó és Cellárium. Egyike a magyar TOP50
étteremnek. Híres a helyi termék, helyi érték megbecsüléséről, és a tulajdonos
család maximalizmusáról. Fogadó (inkább hotel), tanyacsárda és kézműves
borászat. Mindez Nyúlon, a pincesor végén, ahol azt gondolnánk, már lementünk a
térképről.
Nem álruhás teszt volt ez, hanem előre megtervezett,
leegyeztetett találkozás, több éves online kapcsolat után. Péntek késő délután,
este érkeztünk. Érkeztünk volna, ha a navigáció nem visz el bennünket
Győrújbarát pincesorára (jó tanács, ha ide készülsz, vedd ki az alsóbb rendű
utak opciót a navigációból). Telefonos egyeztetés után, két helyi Hölgy
segítségével visszajutottunk a főútra, majd a fogadóhoz vezető útra. Itt már
várt bennünket Tibor, és segített a hóval alaposan befújt pincesoron feljutni a
házhoz.
Belépve a fogadóba, a borokkal teli hűtőpult és Jani a
főpincér várt minket. Persze itt is megvolt a csavar, mert Jani szintén
tapolcai születésű, mint mi, így kölcsönösen örültünk egymásnak, a régen látott
földiek. Az örömködés után feketecseresznye pálinkával koccintás a
találkozásra. A házigazdánknak volt még egy pár perces tárgyalása, éppen egy,
júliusi esküvőt egyeztettek, mi addig egy pohár borral a csodás tömegkályha
előtti asztalhoz telepedtünk le.
Közben a konyhán előkészítették a kovászt, mert az este
egyik fő mozzanata a kenyérsütés kemencében. Közben a házigazdánk is visszaért,
így elkezdődött az este, ami így utólag egy igazi gasztronómiai „ámokfutásnak”
tűnt. Annyi íz, illat és élmény ért, hogy még mindig nem tudtam feldolgozni.
Megpróbálom a gasztronómiai részét kiemelni, bár az
elfogyasztott, bocsánat megkóstolt borokkal arányosan nőtt a világmentő
gondolatok száma. Elsőként egy kis vendégváró falatka érkezett, házi mangalica
májas, pirított kenyérlepény darabkán. A háttérben már hangolt Árpi bácsi háromfős
cigányzenekara, (később az Indiáncseresznye Band névre kereszteltük őket).
Közben
Tibor fogadta az érkező vendégeket, mindenkihez volt pár kedves szava, és
szinte ismerősként fogadott mindenkit. Beszélgetés közben hozták a ház egyik
specialitását, a libamájat. Ezt a fogást már oly sokan dicsőítették, annyira
kíváncsiak voltunk rá. A grillezett libamájat, gyömbéres fügelekvárral, és pirított
kaláccsal kínálják. A májat só nem érte, csak a ház „titkos” fűszerezése, és
tökéletesen illett hozzá a füge és a kalács is, és a késői szüretelésű, töppedt
rizling is.
Ez lenne a pillanat, mikor a vendég elégedetten dőlne hátra
és azt gondolná, ha most azt mondanák, bezárt a konyha és ennyi volt (persze ez
nem fordulhat elő), akkor is már jól lakott. De nem, indulunk a pincébe, megismerkedni
a borászat csillagaival.
A borokról idézném
Kovács Antit, a sommelier
gurut: „
Ahogy azt megígértük jól,
megérkeztek Prisztóka Tibor borai. És mit tetszenek gondolni, hol debütálnak a
Szél Fiai Cellárium (Tibor Apátok Bora) nemes nedűi? Naná, hogy a Pinceáron gondozásában!
;) A borok mindegyike igazi kézműves egyéniség, de a nevük is megérne egy külön
misét: "Sauvignon Blanka", "Nyúl-York-i Szürkebarátság",
"Keserédes, mint az élet..." "Illúzió", "Nyúl-York-i
Kékfrankó"... Nem semmi és annyit ígérhetek, hogy a borok is elrúgják a
pettyest!”
Aki esetleg nem jut el a Fogadóba, de szeretné a borokat
megkóstolni, most a
Pinceáron.hu
webshopban megvásárolhatóak. Ezt azok után, hogy a pincében pár tétellel
megismerkedtünk, nagyon ajánlom. Nem tudok olyan hangzatos szólamokat írni,
mint a borászattal hivatalosan is foglalkozók, de annyit mondhatok, finomak
voltak. Én részemről a furmintot emelném ki, szeretem a gyümölcsös
frissességét. Közben Tibor próbálta felmérni a főétel igényeket, de abban
maradtunk, inkább rá hagyatkozunk, készítessen nekünk a saját elgondolása
szerint.
A pincéből visszatérve a meleg, gőzölgő Pityóka leves
fogadott minket. A konyha közben megkapta az utasításokat, és készítették az
ételeket, mi pedig a kemencével, és a kenyérrel foglalkoztunk. A kenyér sült,
mi pedig nekiláttunk az ételeknek.
Kicsit megégett a teteje, meleg volt a kemencében, de ízre nagyon jó lett. Kovászolt félbarna parasztkenyér Nyúlon.
Andi csirkét kapott, bazsalikommal és
burattával töltve, ruccolás, fokhagymás, olívás, friss és szárított
paradicsomos tésztán, parmezán forgácsokkal. Mi Tiborral érlelt szürke marha
hátszínt ettünk, öntöttvas serpenyőben sütve, hozzá az általam favorizált
somogyi kifli burgonyát és paradicsomos lóbabot.
Azt gondolom, hogy már a konyha megér egy misét. Utólag
bevallom, az étlapot elfelejtettem megnézni, teljesen a ház Urára
hagyatkoztunk, és nem csalódtunk. Minőségi alapanyagokból, minden
hókusz-pókusztól mentesen, őszinte ízek, jól megkomponált fogások. Két fiatal
srác egy olyan konyhában, ahol minden megvan, tud dolgozni. Dolgozni egy
bizonytalan országban, egy az év 80%-ban nyitva tartó üzletben, egy olyan
helyen, ahol, ha nem küzdesz, nem tudsz megélni. Mondom ezt én, aki a Balaton
partjáról, két komolyabb város, és a termálfürdők öleléséből érkezett. Azt ajánlom,
kedves „Kollégák”, menjetek el Nyúlra, és nézzétek meg, hogy lehet egy eldugott
pincesor végére, az isten háta mögé, egy TOP éttermet csinálni. Üljetek le pár
szóra a Háziakkal, és kérdezzetek. Én megtettem, szinte az egész éjjelt
átbeszéltük, és reggel is folytattuk tovább, majdnem egészen délig. Megérteni,
ide nem esik be a vendég, ide hívni kell, és utána nyújtani. Szolgáltatást,
vendéglátást és élményeket. Azt mondják, ha a pincébe, a boltozatra feltapasztasz
egy pénzérmét, akkor oda vissza fogsz térni. Mi tapasztottunk.
Végezetül pár szót a desszertről. Nem rég olvastam egy cikket,
ahol a krémeseket tesztelték, abban az állt, ha nem tudod elvágni a krémes
leveles lapját, akkor nem jó. Hát nem tudom. Én ettem, és sütöttem már krémest,
és a jó leveles tészta törik. Törik, mert friss lapokból készült, és rendes
zsiradékkal készült. Miért mondom ezt? Mert kaptunk házi krémest, ami hájas
tésztával készült, és úgy ropogott, mint a csuda. Mellé pedig képviselőfánkot
kaptunk, velencei álom krémmel, ami kicsit célzott döntés volt, ez az
ismeretségünk kezdetét jelezte. De ez már egy másik történet, majd legközelebb.
A Szél Fiai Fogadó és Cellárium weboldala
itt található. A kirándulásról a teljes albumot a Facebookon
itt találod.
Max