Úgy kezdődött, hogy a férjem meglepett egy szekérderéknyi vörös rózsával… Neki nem mertem elmondani, de már akkor átfutott az agyamon, hogy „de jó, akkor most kipróbálhatom a rózsakocsonyát”. Másnapra 4 szál rózsa megadta magát a melegnek. Lehajtották a fejüket, de a szirmok még frissek, illatosak voltak. Ők lettek az én áldozataim.
A bodzán kívül még nem használtam virágot ételhez, hajtott a kíváncsiság. A receptben az tetszett meg, hogy valójában nem a rózsa a túlsúlyos íz, hanem a meggy, ezt egészíti ki a virág összetéveszthetetlen zamatával.
A receptben az viszont nem tetszett, hogy a rózsavíz színének élénkítésére cochenille-t azaz a bíbortetű nőstényeiből kivont színezőanyagot használt, ezért ezt a részt hanyagoltam. Próbaként most kis mennyiséget készítettem. Finom lett. Legközelebb duplázok.
Hozzávalók:
· 4 rózsa szirmai
· 25 dkg meggy
· 3 evőkanál cukor
· ½ citrom leve
· 4 csapott teáskanál zselatin
Elkészítése:
A rózsaszirmokat leöblítettem. 1dl vizet 1 evőkanál cukorral felforraltam és a szirmokra öntöttem. Lefedtem és hűlni hagytam. A meggyet kimagoztam, és a levét kinyomtam (2-2,5 dl lett belőle). A meggyléhez hozzászűrtem a rózsavizet, hozzáadtam 2 evőkanál cukrot és a zselatint. Folyamatosan keverve felforraltam, majd kistányérokba öntöttem. Pár órára hűtőszekrénybe került.
Forrás: Németh Zsuzsána, 1858.