Képzeljétek, a kezembe akadt a napokban Bornemissza Anna szakácskönyve 1680-ból. Nem tudtam megállni, hogy egy-két receptet el ne készítsek… Segítségemre volt, hogy az elmúlt évben megismertem a korabeli szakácskönyvek szövegzetét, így nem akadtam fenn egy-egy ma már szokatlan kifejezésen. Az olyasmi persze gondolkodóba ejtett, hogy túkmony vagy szömörcsög…
Milyen recepteket tartalmaz? Közhellyel jönnék, bizony nincs új a nap alatt… Elképesztő, hogy ez még csak a 17. század, mégis olyan fűszereket használ, mint gyömbér, szerecsendió.
Ma egy roppant egyszerű desszertet, bortésztában sült gyümölcsöket hoztam. Nem is értem, mára miért csak a „bundás alma” maradt fenn…
Hozzávalók:
- 3-4 db körte
- 1 nagy fürt szőlő
- 6-7 db füge
- 3 dl fehérbor
- 1 tojás
- 20 dkg liszt
- csipet só
- vaj a sütéshez
- porcukor a tálaláshoz
Elkészítése:
A gyümölcsöket alaposan megmostam, lecsepegtettem. A körtét tisztítás után negyedeltem, a szőlőszemeket apró hústűkre szúrtam. Elkészítettem a bortésztát: A lisztet, tojást és a fehérbort, csipet sóval csomómentesre kevertem. (Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie.) 15 percet pihentettem. A körtét, fügét és a felfűzött szőlőt bortésztába mártottam, forró vajban kisütöttem. (A szőlő nedvességtartalma miatt erőteljesen sercegett a vaj.) Porcukorral szórva tálaltam.
Forrás: Bornemissza Anna, 1680.