Necc-áttörés Mindszenten

Tavaly, a XIV. Mindszenti Napok alatt, 2015. június 26-28. közt rendeztek egy kis necckiállítást abból az alkalomból, hogy a városka települési kulturális értékké nyilvánította a halászháló készítést és a neccelést.

A mindszentiek jól meglátták, hogy a két mesterség meghatározó jelentőségű kézművesség volt a letűnt évtizedekben a falu életében. Együtt fogadták helyi értékké a két mesterséget, melyek annyi szorgos elődünknek adott megélhetést. Mindszenten még a halászat a legutóbbi évtizedekig is munkát adott a falubelieknek, ami a lassan, szívós föltöltési erőfeszítésekkel szárazulatra került Vásárhely esetében már emberöltőkkel ezelőtt megszűnt. 

 Ötletes ajándékkal kedveskedtek a település jeleseinek: az ajándékcsomag egy kis necchálóba csomagolt fatalicska volt, utalva a hajdani kubikos életformára is.

 http://mindszent.hu/wp-content/uploads/2014/11/Necc-kezimunka.pdf

Necc-áttörés - Szomolya irányából

Nem árválkodtak már az idén a vásárhelyi neccek a halasi csipkekiállításon. Előszörre jelentek meg a szomolyai asszonyok rececsipkéi is. Sajnos a rececsipke ottani reneszánszának elindítója, Gizi néni, Szabó Józsefné nem volt ott, megözvegyülvén beköltözött a családjához Miskolcra, de a rámát oda is magával vitte. Ő hosszú évek óta tartott mesterségbemutatókat a szomolyai cseresznyefesztiválon, amit éppen mostanában tartanak majd - mert korábban csak a rövid fekete szárú cseresznyéről volt híres a Bükk-aljai falucska. 

Az én Gizi nénim az azóta már jobblétre szenderült szomszéd Gizi nénivel és még néhányadmagával sok neccet készített hajdanában. A summás asszonyok, akik  a század első felében nyaranta kényszerültek leszerződni az Alföldre aratás-cséplés idejére, telente kézimunkázással keresték a betevőt. Mivel eladásra dolgoztak a mezőkövesdi és egri piacra, lassan elhagyták a munkásabb öltéseket. Mikor mi Sándornéval meglátogattuk őket, újra rákaptak a csipkeöltésekre. Annyira, hogy a muzeológusok is fölfigyeltek a szép neccekre, mikor az észak-magyarországi falut kezdték berendezni szentendrei falumúzeumban. Így történt, hogy a szomszéd Gizi néni szekrénycsíkjai díszítik a szomolyai barlanglakást.

Az agilis polgármester végül megelégelte, hogy mindhiába ígérték a falunapi kézimunka bemutatón bámészkodók, hogy majd visszajönnek hétköznap megtanulni a hálókötést. Pár éve Gizi néni segítségével a közmunkás asszonyok némelyike megtanult, és rá is kapott a neccelésre. Olyannyira, hogy Sándorné Marika közreműködésével idén ők is eljutottak a necceikkel együtt a halasi csipkeünnepre. Gratulálok nekik!
A szomolyai rövid szárú fekete cseresznye mézédes, és világszerte híres. A csodálatos gyümölcs ünnepét 2016-ban június 11-12-én tartják, melyen gasztronómiai finomságok mellett szórakoztató programok várják a látogatókat. Meg lehet látogatni a helyi védettség alá helyezett barlanglakásokat is, melyeknek a mása fölépült a Szentendrei Skanzen Észak-magyarországi falujában. Gizi néni nem lesz már ott, de hál' Istennek, van utánpótlás, akik tőle tanultak meg rececsipkét készíteni - közmunkában. Lám, erre is szolgálhat a kárhoztatott közmunka.

 Fönt a halasi csipkeünnep kiállítóinak térképe és egy emeletes szomolyai barlanglakás, lent pedig egy palóc szoba a skanzenben neccterítővel, és egy barlanglakás komfortos szobája.

Necc-áttörés Halason

A hazai leghíresebb csipkefajta kétségkívül a halasi csipke. Az ott minden tavasszal megrendezett csipkefesztivál ennek megfelelően a legrangosabb csipkeünnep. Sándorné Marikát már évek óta nem mulasztják el meghívni Vásárhelyről a rececsipkéivel. Nyilván ez a kifogástalan munkák mellett annak is köszönhető, hogy egész ritkaságszámba menő kézimunkának tekintik a neccet a csipkés szakemberek. Igazuk is van, mert akár a hálókötés, akár a keretre feszített háló beszövése olyan látványos is, hogy Marika recéi mindig vonzzák a nézősereget.
http://halasmedia.hu/index.php/online-hirek/kultura/17653-a-csipke-halasi-uennepe
Az idén azonban már a második alkalommal büszkén vitte a tanítványait is a bemutatóra. Így megszaporodtak a kiállított rece-munkák, és a csipkeegyesület vezetőjét is éppen az ő tablójuk előtt fényképezték le. Itt közzé is teszem az utókornak magát a cikket is, nehogy veszendőbe menjen idővel a link:

 Örvendetes, hogy a Horváthné Török Magdolna által vezetett vásárhelyi kötő-horgolókör is olyan csodálatos kötött terítőkkel rukkolt ki, melyek méltán megállják a helyüket a varrott csipkék és a rece mellett. Manapság ez is olyan technika, amire nagyon munkaigényes volta miatt kevesen adják a fejüket.

Csipkemúzeum

Fantasztikus gyűjteményre és vele egy szinte hihetetlen sikertörténetre bukkantam:
http://lacismuseum.org/exhibit/Netting/SlideShow/ -
http://lacismuseum.org/kaethe/

Sajnos és természetesen ez is amerikai, noha a főszereplő Kölnből származó német lány... Sajnos, mert Amerikába egyáltalán nem vágyom...

Kaethe Kliot neve nem ismeretlen sokunknak, akik régi kézimunka könyveket böngészünk. Számos mintakönyvet adott ki. A szorgalom és üzleti érzék mellett a családi összetartás maltere fogja össze a semmiből fokozatosan bővülő kézimunkára épülő vállalkozást, mely Kaethe halála után férje és egyik fia szervezésében már múzeum nyitásával kerekedett ki.
Amellett, hogy nagyon gazdag a gyűjtemény, a szokásosnál bővebb a rececsipke- és egyéb speciális, nem vert ill. varrott csipkegyűjteménye.

 

Szt. István-nap Vásárhelyen

Megjelent végre nyomtatásban a múlt héten egy Szt. István napon folytatott beszélgetés a Délvilág újságírójával, aki régóta hitegetett már a megjelentetéssel. Ott silbakoltam a kézimunkákkal  egy sátor alatt két zápor között:

 

Csipkehét másik témája: tűvel készített csomózott rece

Levegőbe varrott csomózott rece csipke, oktatója az idei csipkehéten: Balogh Mariann

A keleti (oyasi, örmény, török, bolgár csipke) minden előrajzolás, szálhúzás nélkül a beszegett szövet szélére készül. A minta kialakítása csomókötéssel és a csomók közti szálak felhúzásával keletkező hurkok képzésével történik. Lakástextilek díszítésére alkalmas, mutatós technika.

Mariann Győrből érkezett, a csipkeverést édesanyjával együtt Dr. Molnár Tamásné Ilikétől tanulta. Később elvégezte Bábolnán a Mátray Magdolna Csipkeiskolában a két éves csipkekészítő képzést, mely során rengeteg új csipkét ismert meg. Nagyon szereti a tűvel készített levegőbe varrott csipkéket, melyeket rendkívül szépen, precízen készíti. Szívesen ismer meg és tanulmányoz új technikákat. Bábolnán korábbi csipkehéten tanította a relief csipkét, Nagykállóban három alkalommal a láthatatlan eldolgozásokat. Tagja a győri csipke szakkörnek és az országos egyesületünknek is. A táborban nagyon sokan tanulták meg mindkét csipkét, Mariann nagy türelemmel, oda figyeléssel oktatta a technikát.

Kedden Erdei Lilla etnográfus, muzeológus előadását hallottuk a Csetneki csipkéről és a vele egy időben kialakult magyar csipkékről. Lilla nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szakember is, 10 évesen tanulta meg a vert csipke alapjait, később egyéb csipkéket is.

Szerdán Ferencz Klára csipkésünk ötletére meglátogattuk a Nagytétényi Kastélymúzeumot. Miklósné Törőcsik Éva bemutatta előbb a Nagyboldogasszony templomot, mesélt a környék nevezetességeiről, történelméről, majd végigkalauzolt a Kastélymúzeum bútorkiállításán.

Csütörtökön Pappné Gál Kinga csipkésünk szervezésében megnéztük a Mátyás templomot. Ezúttal is gazdag és részletes előadásban volt részünk, maradandó élményt nyújtott.

Pénteken a Budafoki Záborszky Pincészet borkóstolóval egybekötött kiállítását néztük meg.

Kinek kedve volt, a Tropicariumot, más a közeli uszodát látogatta meg a nagy hőségben.

A helyi Promontor TV két alkalommal készített felvételt a csipkehétről, a világhálón látható.

A Tomori Pál Kollégium szobái kényelmesek voltak, a tágas étkező, ahol dolgoztunk, világos volt, de belaktuk a parkot is. A közeli általános iskolában az ebédnél figyelembe vették a különböző diétákat. Volt lehetőség eszközt, anyagot, könyvet vásárolni, vagy éppen fénymásolni. Ötleteket gyűjtöttünk a jövő évi, és azt követő évekre helyszínt és témát illetően. Jól éreztük magunkat, mint mindig, vidáman, jókedvűen telt a hét. Az oktatók elégedettek voltak a tanítványokkal.

Jónás Piroska a tavalyi Sárospataki csipkehét szervezése után idén saját lakóhelyén ismét remek munkát végzett. Vonsik Zsuzsa március óta elnök, de máris sikeresen helytállt. A szervezés korábban elkezdődött, nagy segítséget nyújtott Nagy Vincéné Marika, korábbi elnök.

Köszönet az egész Vezetőségnek, mindkét oktatónak, előadónak, és mindenkinek, aki munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a lelkes csipkés csapat érdekes, élményben és tudásanyagban gazdag hetet töltsön Budafokon.

Takácsné Bystrická Ludmila

A helyi Promotor TV összegzésként Nagy Vincéné Marikával készített riportot.

Ida néni

 Szomorú hír fogadott tegnap a csipkés FB-oldalon: meghalt Vághy Ida néni, akivel kétszer is volt szerencsém beszélgetni. Tüneményes asszony volt! A csetneki csipkét ő elevenítette föl elsőként, mikor még a Csipkekészítők Egyesülete tán nem is volt, vagy nem foglalkozott ilyesmivel...

 Nyugodjék békében - a csipkék túlélik őt... A mi emlékezetünk is...

A spanyolhoni Kalocsán jártam

A dallamos nevű Lagartera legalább olyan híres a hímzéseiről Spanyolország-szerte, mint nálunk Kalocsa.  Ez is félreesik a közlekedési csomópontoktól. és nem egyszerű megközelíteni - de ettől kezdve az összes párhuzam sántít.. Aki nem autóval indul útra, annak meggyűlik a baja a közlekedéssel...és itt szinte mindenkinek van autója - igaz irdatlanok is a távolságok...A hímzés fővárosának sincs vasútállomása - pedig az Állomás utca neve azt sugallja, hogy vala lehetett...

A badajoz-i egyszerű expresszvonat 150 kilométerrel száguldott Extremadura tájain nyugatnak, a portugál határ felé mintegy 130 km-nyit - nyilván ekkora sebességhez ki kellett a sínpályát egyenesíteni. Ezt régen megoldhatták itt, és akkor szüntethették meg a lagarterai vasútállomás. Busz sem jár, és a szomszédos, komoly várral büszkélkedő Oropesa de Toledo városka parányi állomásán egy lánnyal kettesben szálltunk le a vonatról.A város és a vár fölöttünk tornyosult ilyenformán:

Érte jöttek autóval - és mivel tüstént megállapítottam, hogy a forgalmista már el is szelelt, igyekeztem kérni tőlük egy taxis telefonszámot. A lányt fogadó fiú készségesen keresett is egyet az okos telefonján, de aki fölvette, kézről kézre adott: végül a harmadik számról biztattak, hogy értem jönnek. Úrnapja volt ugyanis, csütörtök, ami itt nem áthelyezett egyházi ünnep, hanem híres körmenetek munkaszünetes ünnepe. Éppen erre a híres körmenetre indultam volna, de még a párocska lelombozotta hírrel, hogy Úrnapján Toledóban van hatalmas fölvonulás - Lagarterán majd vasárnap tartják - akárcsak itthon. A plakátra sajnos későn bukkantam rá...

A taxis lány szerencsére Lagartera-i volt, és éppen a családi oltár díszítését szakította meg a fuvarozásom végett. Az utcára nyíló garázsban már állt az oltár váza, és itt a következő csoda: éppen csomózott rececsipkékkel volt félig beborítva!

 

Készülő oltárfülkében a háziak - és a család apraja korábbi Úrnapi körmenetre földíszített oltárnál

A körmeneti képeken is úgy láttam, elsősorban varrott recével szokták az oltárokat földíszíteni - Lagarterában is nagyon ritka már a csomózott rececsipke. Mintegy 40 család őrzi az őseiktől örökölt, akár több száz éves drapériákat a kis Jézus szobrocskákkal együtt, és az ünnep előtti napokban öltöztetik föl az oltáraikat. A körmenet előtt aztán csak ki kell tolni fülkével együtt a garázsból az utcára... Hát ebbe a készülődésbe csöppentem bele! Nem is bántam, hogy lecsúsztam a vasárnapi körmenetről, hisz talán meg sem találtam volna a sok oltár között ezt a nekem valót! Mert a legtöbb mai oltár varrott rececsipkével vagy hímzéssel van bevonva...

Alakul a házi oltár

A fehér vásznakon a bibliai jelenetek hátterét a szálhúzást követően barnássárga fonallal berácsozzák az vagdalásos hímzés ismert módján, és így igen plasztikusan tűnnek elő a hófehér alakok.

Balra csomózott rece, jótevőim garázsából, jobbra varrott rece a helyi múzeumból.

Ezek a függönyök az ottani családok féltve őrzött kincsei - jelenleg is negyven família állít föl öntevékenyen ilyen sátrat. A terítőket csak ezen az ünnepen húzzák elő a láda fiából... Nem különösebben gazdag emberek, de ezekben a családokban emberöltők óta volt hely, alkalom és figyelem ahhoz, hogy megtartsák, olykor cseréljék-bővítsék a ghagyatékot... Nagyobb világégés, államosítás, kilakoltatás, államosítás, népességcsere sose volt - semmi nem fenyegette őket... Gondolom, a polgárháború alatt nemigen tartottak körmenetet - de a ruhás ládák azokat az éveket is átvészelték... És a házi oltárokat önállóan díszítik a családok, egyházi irányítás nélkül...

 

A bal oldali függöny - elsősorban olasz oldalakról - ismert mintával készült. A másik függöny sem lehet idősebb a múlt századnál - úgy értem a mintája sem

A csipkések megint kitettek magukért!

Május 9-én két csipkés témájú díjnyertes dolgozat került be a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtőszakosztályának pályázati eredményhirdető konferenciájára: http://tradicio.weebly.com/eacuterteacutekeleacutesek.html
Fejesné Koppány Gabriella egy tavaly megjelent kiadvánnyal pályázott a Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakörben: Emlékek a csipkeverés nagykunsági történetéből. Barangolás a nagykunsági csipkeverők között. Fejesné az általa vezetett karcagi csipkekör tagjaival együtt göngyölítette föl a témát. A gyűjtés hiánypótló, mivel a nagykunsági csipkék a 20. századi magyar csipkeverés fontos részét képezik, de történetük eddig teljes mértékben feltáratlan volt. A 78 oldal terjedelmű dolgozat a nagykunsági csipkeverés elterjedését és jellegzetességeit mutatja be. Településenként (Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve, Kenderes, Abádszalók) felkutatott idős csipkekészítők és leszármazottaik visszaemlékezéseiből, dokumentumaiból, csipkéiből, mintarajzaiból ismerhetjük meg a helyi csipkék sajátosságait, jellegzetességeit. A gyűjtés számos eddig ismeretlen összefüggésre világít rá, rengeteg csipketörténeti érdekességet szolgáltat. A portrék mellett különösen fontos a dolgozat végén található nagykunsági csipkék jellegzetes technikáit és mintaelemeit bemutató rész, amit a helyben használt megnevezések egészítenek ki.
Benyhe Zsuzsa A necckészítés hagyománya Vásárhelyen - A rececsipke reneszánsza Hódmezővásárhelyen háziipari bedolgozói hálózatban c. dolgozatával került a legjobbak közé... A dolgozat a hódmezővásárhelyi recekészítés hagyományait és jelenét mutatja be 51 oldalon keresztül, ábrákkal és melléklettel kiegészítve.
Bevezetőként szakirodalmi kutatás alapján ismerteti a recék magyar népművészetben betöltött szerepét és a vásárhelyi változat, a necc helyi sajátosságait, sőt az azt ma készítő hölgyeket és munkáikat is. A terepmunkán alapuló részben két család élettörténetén keresztül mutatja be a vásárhelyi recekészítést az első világháború utáni évektől kezdve egészen a háziipari szövetkezeti rendszer betöltött szerepéig, megvilágítva annak pozitív és negatív oldalát is. Az interjúkon, visszaemlékezéseken, írásos dokumentumokon, újságcikkeken, fényképeken és csipkéken keresztül megismerhetjük a rece családokban betöltött szerepét és annak évtizedek alatti változását. Megismerhetjük a pályázó közel évtizedes munkájának részleteit szülővárosa értékes, már-már elfeledett hagyományának megmentéséért.
A csipkések kezdettől fogva derekasan kiveszik a részüket az MNT Önkéntes Gyűjtőszakosztályának munkájából. 2013-ban, az újjáélesztett Tradíció pályázaton Román Andrásné Hadri Veronika a Pannónia, Turos Istvánné a Hunnia, Devecsei Ildikó pedig a nemeshanyi csipke történetét örökítette meg, Sárospatakiné Fazekas Judit zobor-vidéki csipke, Kiszely Lászlóné rececsipke alkalmazásáról írt dolgozatával szerepelt. Ildikó úgy elkötelezte magát a gyűjtőmozgalom mellett, hogy a pályázat állandó szervezőjévé szegődött, Benyhe Zsuzsa pedig honlap- és a Facebook-szerkesztő, levelező lett: www.facebook.com/neprajzigyujto.hu,
www.facebook.com/tradicio.hu
Ösztökéljük csipkés társainkat, hogy minél többen gyűjtsék össze a még lappangó, feltáratlan és megíratlan helyi csipkés dokumentumokat, tegyék közkinccsé és nyújtsák be a Tradíció Pályázat évente ismétlődő fordulóira! Júniusban már várható az új kiírás!

Neccek a Halasi Csipkefesztiválon

Ezen kiállítási darabok legszebbjei szerepelnek a Halasi Csipkefesztiválon május 22-ig:

A video még korábban készült, a vásárhelyi bemutatón.

Május 9 - a necc napja, duplán

Kiskunhalason: 

Budapesten:

A Magyar Néprajzi Társaság

Önkéntes Gyűjtő Szakosztálya

tisztelettel meghívja Önt a

III. TRADÍCIÓ Néprajzi Gyűjtőpályázat

2015. május 9-én 9.30-kor kezdődő
ünnepélyes eredményhirdető rendezvényére

 Helyszín:  Néprajzi Múzeum, díszterem, I. emelet
Cím: Budapest, V. kerület, Kossuth tér 12.

A szakmai értékelést és jutalmazást a pályázók konferencia keretében történő bemutatkozása és kiállítása kíséri

Program:

9.30         Regisztráció és a legjobb gyűjtőmunkát végzett pályázók tárgy- és tablókiállítása 

                Kiállítók:

·      Bartos Olga: Csuhéfonás Szentdemeteren

·      Gyarmati Éva: A régi Torna vármegye szövött, hímzett kincsei

·      Fejes Lászlóné: Emlékek a csipkeverés nagykunsági történetéből

·      Mészáros Erik: Betonkerítések Földeákon

·      P. Buzogány Árpád: Fiúgyermekek játékai Gagyban

·      Újhelyi János Ábel: Egy kihalóban lévő mesterség Aggteleken: a kopjafafaragás

·      Zeleiné Várhalmi Edit: A keresztek tövében

                                              

10.00       Bodó Sándor (a Magyar Néprajzi Társaság elnöke) megnyitója

10.10       Halom dalkör majális csokra; Szabó Ferencné bemutatja a 10 éves bodroghalmi dalkört

10.20 – 11.35          „Kézművesek, iparosok, tárgyalkotás” – néprajzi gyűjtők előadásai

·      Szalay Imre: Kályhák Háza-Ahol megáll az idő

·      Császár Orsolya: A hagyományos cipészmesterség falun - Császár János visszaemlékezései alapján

·      Újhelyi János Ábel: Egy kihalóban lévő mesterség Aggteleken: a kopjafafaragás

·      Péter Mónika-Mária és Péter-Jani Csilla: Kalotaszegi vagdalásos mintagyűjtemény

·      Benyhe Zsuzsa: A vásárhelyi necckészítés hagyománya

11.35-12.50             szünet

·      Demeter Anita: Nagybaconi veteránok második világháborús visszaemlékezései

·      Áment Erzsébet: Laky Ilonka, az ecseri tanítónő

·      Cseszák Balázs: Betlehemezési szokások Óbecsén

·      Kopecsni Gábor: A magyar népi birkózások

·      Kovács Márton: Az újkori (1630 utáni) katolikus passióének maradványai a Kárpát-medencében

13.50       Vasvári Zoltán (az az Önkéntes Gyűjtő Szakosztály titkára) A III. Tradíció Néprajzi Gyűjtőpályázatra beérkezett     pályaművek szakmai értékelése

14.00       Granasztói Péter (a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumának vezetője) az adattárba kerülés folyamatát mutatja be

14.05       Paál Zsuzsanna, az Önkéntes Gyűjtő Szakosztály elnöke átadja a jutalmakat

14.35       állófogadás

* A kiállítás a program végéig megtekinthető.

Vadonatúj necc kézimunkák!

Ezúttal végre nem csak gyűjteményi darabokat lehet látni a Hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtár április 7-ig nyitva tartó necc kiállításán. Jó ötvenévnyi szünet után újra hálókötő asszonyok jelentek meg hetente a könyvtár által szervezett necctanfolyamon, hogy megtanulják ezt az ősi technikát, melyet a múlt század derekáig művészi fokon műveltek Vásárhely és környékének háziipari bedolgozó asszonyai. Olyan népszerű volt ez a kéziipari termék, hogy ezrek megélhetését, nyugdíját biztosította.  

Aki már nem ismerné ezt a rececsipke néven is emlegetett kézimunkát, annak szembeötlő jellegzetesség, hogy egy rámára feszített, a halászháló mintájára csomózott, de cérna finomságú hálóra hímezik a motívumokat. 

Sándor Istvánné necckészítő, a tanfolyam vezetője a könyvtár támogatásával  igyekszik föltámasztani ezt a körülményes, nagy odaadást és tetemes időt igénylő kézművességet. Első lépésként Vásárhelyről már elszármazott társával, Benyhe Zsuzsával - akit itt még Fejes Zsuzsaként ismertek - egy neccgyűjtemény alapítását kezdeményezték a városban annak érdekében, hogy fenn- és együtt maradjanak ezek a leheletkönnyű, már-már elfelejtett csipke terítők, függönyök, szekrénycsíkok, stb. 

Szerencsére a helyi sajtó sem volt érzéketlen e különleges program iránt:

Gyűlik a neccgyűjtemény Vásárhelyen

Akit kicsit érdekel a necc felélesztésével kapcsolatos vásárhelyi próbálkozásaim, azoknak a fejléc alatti, Szóról-szóra.... című külön oldal böngészését javaslom. Ott idézem a sajtóban eddig megjelent tudósításokat.
Most bemutatom nővérem barátnőjének a necceit.Sajnos, ezekről nem tudott lemondani a gazdája... pedig az egyikre nagyon fáj a fogam:-) A vitrázs az izgalmas - meg is van mind a két darab!
A hagyományos keresztszemes mintakincsből egy csíkminta van összekombinálva egy szecessziós-polgári rózsa motívummal - máris előállt egy jellegzetes, ízléses vásárhelyi összeállítás...

Ezt még egyszer le kell fényképeznem, mert nagyon életlen a kép...

Az ismert elemekből harmonikus gipűr-munkákat alakított ki a tervező: