Sióagárdi hímzés megint...

Korábban már írtam a sióagárdi hímzésről a lyukhímzés és Kölesd(Tolna m.) kapcsán. Most szobafogságon - amit kis alattomos influenza kényszerít rám - nincs energiám alkotóbb bejegyzésre, így aztán tarsolyból dolgozom.  
Mintaszerű a helységben múlt ápolása - a honlap szerint... De egész meglepő helyen is találtam népművészeti albumot hangzatos, bár számomra inkább riasztó cím alatt: Világbiztonság honlap. Mivel a Magyar hímzésvilág és motívumkincs címszavas albumban egy jellemző népi motívumhoz, viselethez, tárgyhoz elég alapos ismertetést is fűz, szerintem nem árthat nekünk, hagyomány iránt érdeklődőknek...

Innen idézem a különleges sióagárdi hímzés leírását:
Túlnyomóan laposöltéssel és száröltéssel, lyukhímzéssel készült. Jellemzői a nagy hegyes, ívesen körülhurkolt cakkok, minden ívben egy-egy lyukkal. A cakkokat további lyuggalásos rozettákkal és szőlőfürtökkel töltötték ki. A korábbi elaprózott, tömött, sűrű kis minták helyébe egyre több „rózsa” és tulipán került, amelyek hol az új matyóstílust (mezőkövesdi hímzések), hol pedig Kalocsa motívumait idézik. Színezésük azonban nem változott a mintákkal, megmaradt a sajátosan lila hatású kék-vörös keverékénél. Emellett ingek alján, ujján volt gyakorlatban a fehér lyukhímzés.

Szép a viseletből idézett illusztráció is - bár biztos nem túl archaikus...

 

"Maszek" hímzésmúzeum Sióagárdon

 

Sióagárd népművészetéről Vargáné Kovács Veronikától hallottam először: őt évente a Mesterségek Ünnepén szoktam látni - reneszánsz öltözékbe öltözve...

A Sióagárd mellett található leányvári pincesoron rendezte be egyedülálló hímzésmúzeumát gazdag magángyűjteményének darabjaiból, a Margit-pincével szemközt. Itt hagyományos paraszti környezetben akár reneszánsz-kori lakomát is kaphatunk Faddi Varga János "királyi szakácsmester" konyhájáról.

Sajnos én sem láttam még - Szekszárd felé jártamban nem tudtam ezekről a nagyszerű vállalkozásokról. A hímzések gyűjtése mellett Veronika sokrétű kutató munkát is végez - a hímzésmúzeumról készített könyvén kívül kiadott egy összeállítást az egyedülálló "bátai bütkötés"-ről.

A képtáramban láthatók a kiadvány oldalai.  

A  Tolna megyében "bátai pöndőkötés" néven ismert díszítő összevarrás alapöltése az egész magyar nyelvterületen fellelhető. Abroszok, ingek, gatyák és alsószoknyák szövőszékkel készített "széleinek" csipkével való összeállítását tompa hegyű tűvel végezték a fél cm-től akár a 8-10 cm szélességig, csupa csomókból álló varrott csipke kialakításával. A csomózott csipke neve a bütkötés, a csomó maga a bütök.
Ma készíthetünk belőle: tarisznyát, szőnyeget, függönyt, terítőt, telefon- és szemüvegtokot, kalapot, kesztyűt, cipőt, övet, mellényt, valamint betét- és szélcsipkét lakástextilekre, viseleti darabokra.

Kölesd és megint Szt. Erzsébet

A borsólyuk készítés kapcsán még májusban említett sióagárdi hímzésekről a Kölesdi Közéleti Egyesület jól gondozott  oldalain olvastam. Kiállítási beszámolót találtam (2009. augusztus 20) Dr. Fisi Istvánné népi iparművész sióagárdi kézimunkáiból.
Mi jó jöhet Kölesdről? - vetődik föl az emberben a bibliai kérdés. Pedig működik évek óta egy Népfőiskola is ezen a tolnai kis településen, és a művelődési háznak irigylésre méltó rendezvényei vannak. Hál' Istennek, olykor eldugott helyeken is meglepően erős helyi kezdeményezések virágoznak hosszú ideje. Jó szervezőképességű vezetőn múlik a dolog - az emberek szívesen működnek együtt a környezetükben élő rátermett társaikkal. Mindenki szeret a lakóhelyéért tenni valamit.

Szent Erzsébetről keutakodva bukkantam rájuk, ugyanis dicséretes buzgalmukban bemutatták annak idején a 800 éves születési évfordulón az Erzsébet életéről, emlékezetéről összeállított „Korona, kenyér és rózsák”  című kiállítást, és a tetejébe még önzetlenül megtekinthetővé is tették a hálón bóklászók számára. Csak remélni tudom, hogy a naplómban  is megnyílik az ablak... Kellemes meglepetés azt is, hogy a kiállítás elindítója a német evangélikus egyház! Úgy látszik, ott működik az ökumené...

De most vissza a hímzésekhez:

Sióagárd

Sióagárd a Sió és a Sárvíz közé zártan, Szekszárdtól 8 km-re fekszik. Mai nevét 1903-ban vette fel.
A lakosság őseinek a török idők után betelepülteket tekinthetjük. A török világ előtt magyarok lakták a községet, majd a XVII. század második felében rácokat, később kis számban németeket telepítettek a faluba. Az eredetileg vegyes összetételű település lakói magyarnak tartják magukat. Ez azzal magyarázható, hogy korán elindult az elmagyarosodás. Ma egy homogén, elszigetelten élő katolikus közösség - kifelé zárkózott, de az új befogadására mindig hajlamos.

Népviseletük fő alapanyaga az 1800-as években a maguk szőtte kendervászon és kékfestővászon volt. Legjellegzetesebb ruhadarabjuk az apró rödökbe szedett korcospéntő(alsószoknya), mellévarrott ujjú, subrikkal díszített béümög(ing) és kenyett kötény. Ez a hétköznapi viselet volt. Ünnepeken két, három péntőt vettek a felsőszoknya alá. A pruszlik is megjelenik selyemből. A lányok és asszonyok viselete csak színeiben különbözött.

1906-tól megjelenik a slingült ümög. Az első világháború alatti és utáni években kezdik hímezni fehér gyolcsra, színes fonallal a pruszlikot és az ingek mellét, ujját.
A 20-as években virágos kázsmér és selyemszoknyát, alá két péntőt és négy-öt fehér szoknyát húznak, hozzá slinült üngöt, kázsmér és selyem pruszlikot, fekete falú, színes virágú selyem és bársony kötényt viselnek. Jellegzetes a bütykös kapcsa és a rózsás tutyi.
1946 után a kivetkőzés időszaka Sióagárdon is megkezdődött.

Hímzés

Fehérhímzéssel a férfiingeket, női ingek ujját díszítették. A hímzés színes változatával a lányok, asszonyok pruszlikján, női ingek ujján és elején találkozunk, amelyet borsólyuk szegély zár le.

Alapanyag: fehér sifon vagy vászon

Fonal: gyöngy vagy hímzőfonal (régen fénytelen pamutfonal)
Öltések: lapos öltés (merőleges irányban), száröltés
Szélmegoldás: slingelés, vagy borsólyuk (permetkék, bordó, piros lila vagy fehér)
Színei: világospiros, sötétbordó, sötétzöld, permetkék, parasztrózsaszín, sötétsárga, sötétlila, búzakék vagy fehér.
Motívumok: rózsák, tulipánok, bimbók, gyöngyvirágok, szegfűk, holdacskák, nefelejcsek, vajvirágok
Mai felhasználás: terítő, étkezési szett, futó, függöny, párna, blúz, ruha