A következő címkéjű bejegyzések mutatása: süti. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: süti. Összes bejegyzés megjelenítése

vasárnap, december 06, 2009

Levendulás-almás süti leveles tésztából

Ez a csúnya, sárgában úszó kép (korán sötétedik, nincs természetes fény) egyáltalán nem adja vissza ennek a sütinek a finomságát, eleganciáját: légies leveles tészta, pikánsan savanykás alma és illatos levendula - talán pár csepp citromlé fokozhatná még a hatást. Legközelebb.


Levendulás-almás süti leveles tésztából

1 csomag (275 g) félkész leveles tészta
1 tojás
2 savanykás alma
szárított levendulavirág
1 dl tejszín
méz

A sütőt előmelegítem 200 fokra. A kinyújtott, félkész leveles tésztát kitekerem a csomagolásából (vagy a leveles tésztát téglalap alkúra nyújtom), 6 téglalapra vágom. A lapokat a szélektől 1 cm-re körbekarcolom, de a tésztát nem vágom át. Lekenem tojással, a tésztalapok közepét megszurkálom. A vékony almaszeletekkel kirakom a tésztalapok kereten belüli részét. 5 percre beteszem a sütőbe, ezalatt az alma kezd megpuhulni és a lapok kerete kicsit megemelkedik.
Az almára csorgatok egy-egy kiskanál mézet, rámorzsolok egy-két nagy csipet levendulát.
A megmaradt tojást összekeverem a tejszínnel és szétosztom az almás-levendulás tésztalapok közepén. Újabb 10 perc alatt a sütőben a tejszínes-tojásos keverék megszilárdul.
Langyosan is, hidegen is finom.
6 szelet

csütörtök, november 19, 2009

Naplóbejegyzés, 2009. nov. 19.

Egy gyors bejegyzés elsősorban saját magamnak - meg az érdeklődőknek ;) -, hiszen ez mégiscsak egy főzőnapló. Ünnepi menü két személyre, 2009. november 19-én.
Saját recept nincs, csak fel akarom jegyezni, mit főztem ma. Nem is lelkendezek külön-külön: mind tökéletes.

Reggeli:
Sütőtök-cappuccino, nálunk kávé nélkül (Flat-Cat)
Narancsszirupos diós süti (Dolce Vita)

Vacsora:
Gránátalma-dió salsa sült padlizsánon(Chili & Vanília)
Birs curry garnélával, basmati rizzsel (Gourmandula)


szerda, október 08, 2008

Körtetorta

Ugyan végre főzök minden nap (nincs menza az új munkahelyen, de ezt csöppet sem bánom), de főleg jól bevált, gyorsan készülő dolgokat, meg egyszerű ízekre vágyom, nem nagyon volt feljegyezni való.
A napi rutin része persze a gyűjtőblog gyors átolvasása, ott tűnt föl, hogy mostanában mintha mindenki tortákat-sütiket-lepényeket sütögetne. Biztos innen is kaptam a kedvet, de a fő ok az, hogy ilyenkor érik a szüleimnél az a fajta kemény körte, ami azonnali fogyasztásra nem annyira élvezetes, és kattogott már az agyam egy ideje, hogy jól szerepelne egy tarte tatinben. Valóban, a karamellben hosszan főtt gyümölcs nagyon koncentrált ízű és kellemesen puha lesz, de nem fő szét teljesen, éppen jó lesz az állaga.
Biztos receptért Zsuzsához fordultam, az ő borított almatortája nagyon ízlett a tavalyi gasztroblogger találkozón. Az alma-körte cserén kívül egy kicsit a tésztáján is változtattam: a körtéhez jól passzol a kakaó, így a liszt egy kicsi részét arra cseréltem.
Vigyázat: töményen édes! De nagyon jó...
Karamelles-kakaós borított körtetorta

13 dkg finomliszt
2 dkg kakaópor
1,5 evőkanál cukor
nagy csipet só
7,5 dkg hideg vaj
2 evőkanál olaj
4-5 evőkanál hideg víz

1,5 kg kemény körte
7,5 dkg vaj
18 dkg cukor

A lisztet és a kakaót összeszitálom, belekeverem a cukrot, sót, majd a darabokra vágott vajjal és az olajjal egy villa segítségével összemorzsolom (legegyszerűbb késes betétű robotgépben, akinek van ilyenje, csinálja azzal), majd a vizet
is hozzáadva gyorsan összegyúrom. A tésztából gömböt formálok, fóliába csavarva egy jó fél órára a hűtőbe teszem.
A körtét negyedelem, meghámozom, magházát kivágom, nagyobb kockákra vágom.
A vajat megolvasztom, karamellizálom rajta a cukrot (nagyon hívogató, de senkinek eszébe se jusson belekóstolni, éget!), majd mikor már egynemű, ráteszem a körtét. Levet ereszt, nekem legalább fél órába telt, míg sikerült a nagyját elpárolni.
A szirupos-karamelles körtét egy k.b. 25 cm átmérőjű tortaformába borítom (nem mertem kapcsos formát használni, tartva attól, hogy a gyümölcs levet ereszthet és kifolyik). A tésztát kinyújtom, és a körtére terítem. A túllógó széleket begyűrögetem a tortaforma szélén a körte mellé, mintegy peremet képezve így a tortának. A tésztát néhány helyen megszurkálom.
200 fokos sütőben fél óra alatt megsül.

hétfő, szeptember 08, 2008

Szedres sajttorta almás alapon

Folyamatosan kapjuk a szedret, amit gyorsan kell elfogyasztani. Persze le is fagyaszthatnám, de felengedve már nem olyan üde, mint frissen (meg tele a fagyasztóm), és lekvárfőzésre sincs kapacitásom. Emellett egy láda nyári alma is arra vár, hogy megegyük, ez sem egyszerű feladat.


Ezekhez találtam ki a tegnapi sütit. A poén az, hogy a torta tésztájában nincs tojás, sőt, semmilyen állati eredetű hozzávaló sem. Ha már a tojást megúsztuk, a krémre sem nehéz állati fehérje mentes alternatívát találni, tehát akár vegán is lehetne ez a süti, de én most krémsajtot kentem rá. Kevés mézen kívül csak a gyümölcs adja az édességét, fehér liszt sincs benne, mindezek miatt a receptet a (súly)vesztőhelyen teszem közzé.

vasárnap, március 02, 2008

Répatorta van?

Majd’ mindenkinek van egy répatorta-receptje. Nekem túl sok is volt a gyűjteményemben, álljon hát itt most az, amelyet ebből a sokból gyúrtam össze. Tekintettel az aktuális állapotokra, nekem olyanra volt szükségem, amelyikhez nem kell rengeteg tojás, a cukor és olaj mennyiségét mérsékeltem, és a lisztet is teljes kiőrlésűre cseréltem. Ezt itt tulajdonképpen magamnak örökítem meg, hogy ne kelljen újra keresgélnem, mert nagyon meg voltam elégedve a végeredménnyel: a másnapi ebédre félretett szeletet a hűtőben (egy műanyag dobozban, lefedve) felejtettem vagy 4 napra, és még akkor is tökéletesen élvezhető volt. Naranccsal, gyümölcssalátával körítve, egy pohár zöld- vagy gyümölcsteával teljes és egészséges uzsonna vagy reggeli.


Répatorta

3 egész tojás
1 dl barnacukor
1 dl olaj
4 dl finomra reszelt sárgarépa
1, 5 dl összevágott dióbél
1 csomag sütőpor
1 kávés kanál őrölt fahéj
1 kávés kanál őrölt kardamom
4 dl teljes kiőrlésű liszt

A tetejére:
20 dkg tejszínes krémsajt
1 narancs
1 evőkanál méz

A tojásokat szétválasztom, a fehérjéből kemény habot verek. A sárgáját a cukorral habosra keverem, hozzáadom a sárgarépát, a diót és az olajat. A lisztet a sütőporral és a fűszerekkel együtt beleszitálom a répás-tojásos keverékbe, majd a masszába óvatosan beleforgatom a tojáshabot. A tésztát kivajazott, kapcsos tortaformába töltöm és 200 fokon k.b. 40 percig, tűpróbáig sütöm. Közben a krémsajtot a mézzel, a narancs lereszelt héjával és a levével kikeverem, ezt kenem a kihűlt torta tetejére.
egy 26 cm átmérőjű tortaformához való mennyiség

szombat, február 23, 2008

GBT. 3. - Almás-levendulás muffin

Sajnos megint elkapott a gépszíj a munkámban, de a helyzet nem annyira súlyos, mint tavaly ilyenkor. Egyrészt nagyobb befolyásom lett a dolgok menetére (így csak magamat okolhatom, ha valami nem úgy megy, ahogy kéne), másrészt tudatosan figyelek arra, hogy magamat se hanyagoljam el. Ennek része az is, hogy nem vagyok hajlandó lemondani a minőségi étkezésről, még akkor sem, ha két-három napra kell előre gondoskodnom az ebédemről, de már egészen jól szervezem a heti menümet. (De azért szívesen fogadok minden ötletet arra, hogy az egész heti vidéki létre hogyan tudok felkészülni minden napra húsmentes, egészséges és jóízű ebéddel. Ilyesmikre is gondolok, mint ez a saláta, amit a (súly)vesztőhelyen tettem közzé nemrég.)

Tényleg nem vagyok édesszájú, de néha jólesik az ebéd után valami édes kis semmiség is. Nem akarom megrohamozni az üzemi büfét vagy az nasiautomatát nagyon cukros, de kevéssé ízes süteményekért, jobban szeretek erről is magam előre gondoskodni. Jó megoldás erre a muffin, változatos és eláll két-három napig. A legjobb benne persze, hogy nagyon kevés munka elkészíteni, erre még futja az időmből szinte bármikor.
Lisztek, magok, sütőpor, tojás és joghurt majdnem mindig van otthon, az ízesítés meg a hűtő vagy kamraszekrény tartalmától függ. Az édes mellett sós muffinokat is szoktam készíteni, egy salátával ez is tartalmas ebéd lehet.

Az alábbi almás-levendulás muffint mostanában találtam ki. Az almától kellemesen szaftos, nem szárad ki, a levendulás ízesítés pedig egy régi almás-levendulás leveles tésztás sütiből jött, illetve a Piszke levendulás keksze (több adagban-menetben készítettem karácsonyi ajándékba) volt az ötletadó. Bár a muffin nem a gasztronómia csúcsa, de az érdekes ízesítés miatt talán mások érdeklődésére is számot tarthat, így ezt vittem a múlt szombati, 3. (nekem második) gasztroblogger-találkozóra. Bokros teendőim ellenére ezt semmiképpen sem akartam kihagyni – bár nem tudom, ilyen gyönge statisztikával bloggernek nevezhetem-e még magam.
A beszámolókból már kiderült, nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt, sokkal oldottabb volt a hangulat, mint a múltkori alkalommal, köszönhetően annak is, hogy már ismerősként üdvözölhettük egymást, bár most is voltak új résztvevők – szerintem ők sem bánták meg, hogy csatlakoztak. És nem csak a rengeteg finomság miatt. Sok és sokféle, jóféle kóstolnivaló sorakozott a hosszú asztalon – köszönet Gabojszának, hogy mindezt dokumentálta is.


Almás-levendulás muffin

1 nagy alma lereszelve
1 tojás
3 evőkanál nádcukor
1 evőkanál szárított levendula
1 citrom lereszelt héja vagy 1 teáskanál szárított citromhéj
2 dl joghurt
1 dl olaj
2 dl finomliszt
2 dl teljes kiőrlésű tönkölyliszt
½ csomag sütőpor

Összeszitálom a lisztet és a sütőport, egy nagy tálban pedig összekeverem az összes többi hozzávalót, majd hozzáadom a lisztkeveréket is. Éppen hogy összekeverem, és kiadagolom a muffintepsibe. 20-25 perc alatt, tűpróbáig sütöm.
12 közepes méretű muffin lesz belőle

szombat, november 24, 2007

Fúzió fúziójának a fúziója

A thai leves után kínai ihletésű gőzölt gombóc volt a második fogás. Pontosan betartottam a recept utasításait, csak annyit tettem hozzá, hogy a töltelék után a serpenyőben maradt zsiradékon kis szójaszósszal átpirítottam egy-két felcsíkozott kínaikel-levelet.
Meglepően könnyű elkészíteni, nagyon látványos és annál is finomabb, köszönhetően főként az ötfűszerkeveréknek – ez az új kedvenc, gyűjtöm már hozzá a recepteket.

A desszertet viszont, nem is tudom, le merjem-e írni, annyira „hagyománytiszteletlen”.


Marmalade blogján fedeztem fel a wasabival megbolondított browniet, adódott a remek alkalom a kipróbálására. (Véletlenül alakult így, hogy a vacsora minden fogása ázsiai beütésű lett, éppen ezek keltették fel mostanában az érdeklődésemet.) Tanulmányoztam a forrást is, a két receptből megalkottam a sajátomat: a cukor mennyiségét erősen lecsökkentettem és a sütit reszelt gyömbérrel kikevert mascarponéval tálaltam.
Frissen nem volt rossz, de egy kicsit elszúrtam: túlsütöttem és csöppet kiszáradt, és a wasabit sem éreztem benne eléggé (a nyers tésztában még nagyon dögös volt), hát másnap gondoltam egy merészet és újraszerkesztettem a sütit, méghozzá a tiramisu mintájára.

Meglepően jó lett a végeredmény. Nem könnyű elképzelni, de érdemes kipróbálni: a csokoládé és az erős „gyökérízek” wasabi, gyömbér nagyon jó kontrasztot adnak egymásnak.

Egy zsidó-amerikai süti japán tormával megvadítva, majd olasz módra mascarponéval rétegezve – mi ez, ha nem a fúziók fúziójának fúziója?!

Wasabis brownie

20 dkg étcsokoládé
10 dkg vaj
15 dkg barnacukor
3 tojás
½ teáskanál vaníliakivonat
10 dkg liszt
½ csomag sütőpor
1 kávéskanál wasabi por

Előmelegítem a sütőt 170 fokra, a tepsit (k.b. 20x20 cm) kibélelem sütőpapírral. A vajat és a csokoládét gőz fölött összeolvasztom. A tojásokat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a vaníliakivonatot és a wasabit, meg az olvadt csokit. A lisztet és a sütőport összeszitálom és a tojásos keverékbe forgatom.
A masszát a tepsibe öntöm, 20-25 perc alatt megsütöm.


Wasabis brownie tiramisu módon

a fenti wasabis brownie fele
1 kávéskanál wasabi por
25 dkg mascarpone
1-2 kávéskanál reszelt gyömbér

A wasabi port feloldom 2 evőkanál vízben, ezzel locsolom meg a mély tálba lerakott sütidarabokat. A mascarponét habosra keverem a reszelt gyömbérrel – lehet édesíteni, nekem nem hiányzott –, ezt kenem a sütire, majd megismétlem a rétegezést. Fogyasztás előtt érdemes pár órát állni hagyni a hűtőben.

szerda, november 14, 2007

Keserédes II. – süthető csokicsepp

Magától értetődik, hogy a süthető csokicsepp süteménybe való, olyan sütibe, amiben csak kicsit olvadt csokidarabokat akarunk fölfedezni. (Még mindig Melange csokipályázatára, alapanyag a Keserédesből. ) Szerintem ehhez jó sok receptet lehet találni, gyümölcskenyér-szerű kevert sütikbe tenném, vagy muffinokba, amelyeknél a recept csokidarabokat ír elő.
De kipróbálnám a csokicseppeket birsalmasajtban is. Egyszer készítettem birsalmasajtot csokidarabokkal, nagyon passzol hozzá (csak mikor újra fel kellett főznöm, mert elsőre nem főztem elég sűrűre… na itt elbuktam a csokimozaikos birsalmasajtot).
Volt egy-két birsalmám, sajthoz kevés, (meg az időm is), gondoltam, legyen süti belőle. Felcsaptam anyukám sütis receptgyűjteményét ( egy nagy füzetben gyűjtötte a nőrokonoktól, kolléganőktől kapott recepteket éveken át, sokszor az én írásfeladatom volt, hogy bevezessem őket a regiszteres füzetbe – néhány éve pedig a húgom az egészet beszövegszerkesztette és karácsonyra kaptuk tőle a konyhánkhoz illő színbe kötött könyvecskét) mindjárt az első receptnél: almás kevert. Ez egy reszelt almával készülő, roppant egyszerű sütemény, az almától elég szaftos és nem is szárad ki azonnal. Nagyjából elfeleztem a mennyiségeket, a cukrot harmadoltam, de még így is elég édes, rétesliszt helyett teljes kiőrlésűből készült (igaz, hogy éppen elfogyott a fehér, de egyébként is barnából készítettem volna). Viszont a birsalma nem olyan lédús, mint az alma, ezért egy kis joghurttal még meg kellett nedvesítenem a tésztát.
Ha lett volna dióm, azt is szórtam volna bele.
Nagyon jó kis reggelire való süti lett belőle. Fotózni viszont lehetetlen.

Birsalmás-csokis süti

20 dkg reszelt birsalma (2 db)
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 tojás
10 dkg cukor/barnacukor
½ zacskó sütőpor
3 evőkanál olaj
szükség szerint 3-4 evőkanál joghurt
3-5 evőkanál süthető csokicsepp
opcionális: durvára vágott dió, mandula

Előmelegítem a sütőt 200 fokra. Kiolajozok egy őzgerincformát. A barnalisztet átszitálom, a fennmaradó korpával beszórom a kiolajozott formát. A liszthez hozzákeverem a sütőport majd hozzáadom az összes többi hozzávalót. A masszát elegyengetem a formában, 20-25 perc alatt, tűpróbáig sütöm.
1 őzgerincformához való mennyiség

vasárnap, június 03, 2007

Túrótorta? Túrófelfújt?

Túlvásároltam magam túróból. Ki emlékszik már rá, milyen terveim voltak egy hete, mikor a kosaramba tettem pár dobozzal, de nem váltottam valóra őket, és furcsamód az egyébként nagyfogyasztó párom (kedvenc desszertje a mézes túró) sem ette meg egész héten. Gyorsan meg kellett hát mentenem az enyészettől majdnem 3 doboznyit, és mivel nem volt már a legfrissebb, mindenképpen olyan sütiben gondolkoztam, amiben a túrót is sütni kell. Vagy túrógombóc, de arra most nincs időm, egyébként is meghagyom anyósomnak, ő ebben verhetetlen. Beütöttem hát a keresőbe a "túrótorta" szót, de még a Mindmegettén is annyi találat volt, hogy nem volt türelmem mégcsak végigfutni sem a recepteket.
Így hát a saját arányérzékemben meg tapasztalataimban bízva kezdtem kevergetni, el is találtam a mennyiségeket, de hogy máskor is tudjam, fel is jegyzem ide.
Én most aszalt vörösáfonyát tettem bele, de csak azért, mert az előbb került a kezembe, mint a mazsola. Persze lehet más, apróra vágott aszalt gyümölcs is, sárgabarack például, a süti mellé meg higított baracklekvár öntetnek...

Túrófelfújt

60-65 dkg túró
1 citrom lereszelt héja
3-4 evőkanál méz (ízlés szerint)
4 tojás
4 evőkanál búzadara
3-4 evőkanál mazsola/aszalt vörösáfonya/egyéb, apróra vágott aszalt gyümölcs

Kivajazom a tortaformát, begyújtom a sütőt közepes fokozatra. A tojások sárgáját és fehérjét szétválasztom. A túrót áttöröm, kikeverem a mézzel, a citromhéjjal, a tojássárgákkal és a búzadarával. Beleszórom a megmosott aszalt gyümölcsöt.
A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd a habot óvatosan beleforgatom a túrós keverékbe. A masszát beleöntöm a tortaformába és gőzös sütőben (a forma alatti tepsibe vizet öntök) 40 percig, tűpróbáig sütöm.

vasárnap, május 06, 2007

ÉLJENEK AZ ÉDESANYÁK!


Néhány évvel ezelőtt a Nők Lapjában Lajos Mari közölt egy anyák napi tortát, természetesen gyönyörű fotóval, egy nagyon látványos, fehér alapon eperből kirakott szívformával díszített csupa krém csodát. A krémje mascarponéból készült, de talán tojás is volt benne, a piskótája kakaós, az oldalára kakaós, szív alakú kekszeket tapasztott, a tetején az eperszív körül a krémből készült habrózsák töltötték ki a maradék felületet.
El is készítettem, nagy sikert aratott. Mivel nekem a tortát szállítanom is kell, a díszítést húgom segítségével, elbújva (szerencsére elég nagy a ház), a szüleimnél fejeztem be.
Akkor (is) a nagy torta mellett egy kislábosban sütöttem egy egyszemélyes tortát is, anyósomnak. Ő nem egy nagy sütemény- és tortarajongó, ahogy ő mondja, túl sok benne a liszt, de azt a tortámat nagyon megdícsérte. Lehet is, könnyű, friss, gyümölcsös.
Az eredeti, Lajos Mari recept már nincs meg (pontosabban nem tudom, hol van), de idén is valami hasonlót akartam készíteni. A mascarpone–eper–szív alakú díszítés 99%-ban biztos volt, mikor pénteken este leültem gasztroblogokat olvasgatni. Elkeveredtem erre az oldalra, és szemem-szám elállt, ebbe a tortába pedig azonnal szerelmes lettem.
Nulla franciatudásommal – inkább a rengeteg kép segítségével – nagyjából kisilabizáltam, hogy fehér csokoládéból készült, a pöttyök pedig ételfestékkel vannak megfestve. Bár azt nem értettem, hogy csokiból készült, már megkötött pöttyök hogyan nem olvadnak bele a rákent, nyilván melegebb fehércsokiba, de ezen túlléptem, majd megpróbálom a hideg krémmel kikenni a pöttyök között. Ételfestéket persze nem használok – nem csak a 2 éves unokaöcsém miatt –, majd valami természetes dologgal megszínezem én azt a csokit. Még egy céklát is vettem hozzá, de még mielőtt nekiestem volna, rájöttem, hogy van lefagyasztott meggyem is. Ez az, meggylé! Majd azzal! Fel is olvasztottam egy kevés fehércsokit és hozzáadtam pár csepp meggylevet. Azonnal szürke, kásás trutyivá alakult az egész. Nemcsak, hogy nem színez, de ki is csapja a csokit, lehetetlen utána bármire is használni. Emulgeálószerem nem volt otthon, föladtam a kísérletezést. Illetve ha már úgyis oda a mutatvány, kipróbáltam még a gránátalmaszirupot, na attól kellemes rózsaszín trutyi lett…
Szóval a lényeg, hogy nem érdemes vizes alapú színes lével fehércsokit színezni, bizony, kell az ételfesték. De nem nekem, így találtam ki azt, hogy legyen eper a torta oldalán is.


Anyák napi epres torta és tortácskák


Hozzávalók egy 25 cm átmérőjű tortához és 4 db, 10 cm-es szív alakú tortácskához:


A piskótához:
7 tojás
14 dkg (7 evőkanál) liszt
14 dkg (7 evőkanál) kristálycukor
egy fél citrom lereszelt héja

A krémhez:
75 dkg mascarpone (én csak 50 dkg-val kezdtem, de nem lett elég mindenhez, szerencsére volt még 25 dkg krémes ricotta otthon, azt kevertem hozzá. Ehhez a mennyiséghez sajnos kell a 75 dkg, részben lehet ricotta vagy nagyon krémes túró is.)
20 dkg fehércsokoládé (ha nem lenne elég édes, akkor még 5-10 dkg, nekünk ízlett így is)
2 dl habtejszín
18 g zselatin
5-6 rebarbaraszár (elhagyható)

A díszítéshez:
50-60 dkg eper

A torta tésztája a szokásos piskóta.
A tojásokat szétválasztom. A cukor kétharmadával a fehérjét habbá, az egyharmadával a sárgáját habosra verem, hozzáadom a reszelt citromhéjat. A fehérjébe finoman belekeverem a sárgáját, majd beleszitálom a lisztet és óvatosan összeforgatom.
Ebből a tésztából a kilisztezett, kivajazott szív alakú formákban 4 tortácskát illetve a nagy tortához 4, a tortaforma átmérőjénél 2-3 centivel kisebb átmérőjű lapot sütök. Ehhez a forma alját a sütőpapíron körberajzolom, ezt használva sablonnak a piskótatésztát (k.b. 4 evőkanálnyi massza/lap) a sütőpapírra kenem úgy, hogy a tészta ne töltse ki teljesen a formát, egy-két centit kihagyok a szélén. A vékony lapok nagyon gyorsan, pár perc alatt megsülnek, figyelni kell rá nagyon. A megsült lapokat azon melegében leválasztom a sütőpapírról: a papírt az asztal szélén húzva a piskótalap leválik, csak legyen valaki az asztal előtt, kezében egy tálcával, és kapja el a továbbhaladó piskótalapot!

Az epret megtisztítom, a kevésbé szép szemeket kiválogatom, ezek kerülnek majd a tortalapok közé, a krémbe.

A krémhez a fehércsokit vízgőz fölött felolvasztom, közben habosra keverem a mascarponét és felverem a tejszínt. Az olvadt csokit a mascarponéhoz adom, majd a tejszínhabbal lazítom a krémet.
Közben a zselatint k.b. fél deci vízben feloldom, felmelegítem, hagyom kicsit kihűlni, majd a krémhez adom.
(Közben jutott eszembe, hogy éppen van egy kis rebarbarám, ez nagyon jó párost alkot az eperrel, így ezt is belekomponáltam a tortába. A rebarbarát megtisztítotam, 3-4 centis darabokra vágva vízben puhára pároltam majd botmixerrel pürésítettem. A fehér krémből kivettem az egyharmadát és hozzákevertem a rebarbarapürét. Rebarbara nélkül természetesen ez mind kimarad, csak fehér krém kerül a tortába.)

Összeállítom a tortát. A kapcsos tortaforma oldalának megfelelő csíkot vágok jótartású fóliából vagy zsírpapírból és kibélelem vele a tortaforma oldalát. A forma aljára teszem az első piskótalapot. Szép szelet epreket tapasztok a forma oldalára körben, majd körbekenem őket a krémmel, hűtőbe teszem és hagyom, hogy egy kicsit megkössön a krém. Az első piskótalapot megkenem a krémmel, a kevésbé szép eperszemekből vékony szeleteket teszek rá. A második és harmadik lapot rebarbarás krémmel kentem meg, és ugyanúgy megraktam eperszeletekkel is. A negyedik lap már a torta teteje, ezt a fehér krémmel vonom be. Az összeállított tortát egy éjszakára hűtőbe teszem dermedni.

A kis szív alakú piskótákat keresztben elvágom, rebarbarás krémmel és eperszeletkékkel töltöm meg majd a fehér krémmel bevonom, ezek is mennek a hűtőbe pár órára.

A torta tetejét eperszeletekkel díszítem. Azért, hogy a szállítás során se mozduljanak el az eprek, a rögzítéshez egy kevés zselatint is használtam.

Tálalás előtt kiveszem a tortaformából, a széléről óvatosan lehúzom a fóliát/zsírpapírt és tálcára teszem.

vasárnap, április 22, 2007

Csupa csoki

A múlt heti kosárkák tésztájának maradékát, ahogy Zsófi javasolta, betettem a fagyasztóba, hogy ezen a hétvégén tovább folytathassam az alkotást. Gondolkodtam, hogyan lehetne összehozni ezt a tésztát például Kicsi Vú és Chilii chilis kekszével, aztán más ötletem támadt: ha már a tészta is ilyen áthatóan kakaós, miért ne tölthetném meg a kosárkákat bűnösen tömény, mámorító csokoládéval? Nagyon intenzív ízt akartam, így a szokásos trüffel-masszát vettem alapnak.

1 dl tejszín
20 dkg étcsokoládé
2 dkg vaj
tetszés szerint:
reszelt narancshéj, kardamom
keserűlikőr
cayenne-bors

Vízgőz fölött felmelegítettem a tejszínt és a kockára tördelt csokoládét beleolvasztottam. Simára kevertem, mikor hűlni kezdett, belekevertem a vajat. A masszát háromfelé osztottam, és különbözőképpen ízesíttem. Az első adagba egy fél narancs héját reszeltem, és pár szem, porrá tört kardamomot kevertem. A második adagba 1 evőkanálnyi keserűlikőrt. A harmadikat két késhegynyi cayenne-borssal kevertem simára. A kész sütiket hűtőben tárolom.
Ez a mennyiség 8 kosárkához volt elég.

(És még mindig van tésztám a fagyasztóban! Folytatás következik.)

 

blogger templates | Make Money Online