Sörleves

Ennek egyszer már nekiugrottam, Cserke leveses VKF!-fordulójára sörlevessel akartam nevezni, de nem lett publikálható az eredmény. De most megtaláltam az alkalmas receptet, még ha módosítottam is rajta egy keveset, csirkealaplé helyett zöldséglevessel készült és a mustár meg a worcestershire szósz mennyiségét kapásból dupláztam.

Jó férfias, kellemesen fűszeres, enyhén kesernyés, sűrű leves lett, igazi síelés utáni vacsora, ezzel vártam ma haza az uramat. Azt nem javaslom, hogy a bérelt apartmanban, az egész napos síelés után kezdjünk neki, ahhoz túl macerás, de azt el tudom, képzelni, hogy az előre elkészített, tej és sajt nélküli alapot lefagyasztva magunkkal vigyük és ott fejezzük be.

Sörleves

1 póréhagyma

1 közepes sárgarépa

1 szál szárzeller

2 nagy gerezd fokhagyma

1 babérlevél

2 evőkanál vaj

1 evőkanál liszt

2 dl teljes tej

5 dl zöldségalaplé

1 üveg (0,5 l) félbarna sör

1 evőkanál worcestershire szósz (vagy ízlés szerint több)

1 evőkanál dijoni mustár (vagy ízlés szerint több)

színes bors frissen őrölve, ízlés szerint

őrölt chili ízlés szerint

só

10 dkg cheddar sajt

tálaláshoz: pirított barnakenyér-kockák

A felaprított pórét, sárgarépát, szárzellert, fokhagymát a babérlevéllel együtt vajon megpárolom. Ha a zöldségek megpuhultak, a lisztet rászórva, kevergetve 2-3 percig alacsony lángon tovább párolom, majd állandó keverés mellett hozzáadom a tejet, a sört és a zöldségalaplevet, forralás nélkül összefőzöm. Kiveszem a babérlevelet, a levest botmixerrel pürésítem. Mustárral, worcestershire szósszal, borssal, chilivel ízesítem. Ha lehűlt volna, a levest visszamelegítem és beleolvasztom a sajtot. (Csak az éppen elfogyasztandó mennyiségbe, a sajttal együtt a levest újramelegíteni már bajos lehet.)

Póráhagyma felcsíkozott zöldjével vagy hegyes erős paprikából vágott vékony karikákkal, illetve pirított barnakenyér-kockákkal tálalom.

2 adag

VKF! XXXI. - Újrahasznosítva

Talán mert főleg kettőnkre főzök, elég jól el szoktam találni az adagokat, nem jellemző a maradék a konyhámban, nekem Garffyka jól föladta a leckét: az ünnepek utáni megmaradt ételek ötletes, színes újrahasznosítását kéri. Mivel most volt egy kis bizonytalanság a karácsonyi vacsora létszámát illetően, maradt is egy kevés a főételből.

Ezt a bejegyzést szeretném felhasználni arra is, hogy naplózzam a 2009. évi karácsonyi vacsoránkat. Bár néhány év kihagyás után a nálunk hagyományos gombával töltött borban sült pontyot terveztem, csúnyán megjártam a bevásárlásnál. Ugyan az én drága jó férjem jó időben elindult pontyot vásárolni (régen magára vette a feladatot, minden év december közepén feldobja a telefonja: halat venni), de halbolt (támogassuk a kiskereskedelmet a multik helyett) előtt az utcán kanyargott a sor és éppen nem volt ideje végigvárni. 23-án meg már nem kaptam a szupermarketekben sem. A mélyhűtőnkben lapuló néhány szelet vadlazac mentett meg.

Sajnos nem tudtam úgy készülni a karácsonyra, ahogy szerettem volna, így a főzésnél a legfontosabb szempont az volt, hogy gyors legyen. Sőt, a munka nagy részét lepasszoltam a férjemnek, a mi konyhánkban nem készült még olyan tökéletes ízű és selymes gombakrémleves, mint amit ő főzött 24-én délelőtt, de csak miután elkészítette a desszertnek szánt mákos-narancsos panna cotta-t.

Ehhez képest nekem a főétellel alig volt munkám. Nagyobb darabokra vágott téli zöldségeket – krumpli, sárgarépa, hagyma, sütőtök – olajjal összeforgatva tepsiben, a lazacszeleteket pedig serpenyőben sütöttem meg. Mellé mustármártást adtam, finomra vágott, vajon párolt póréhagymából, fehérborból, tejszínből és dijoni mustárból.

A megmaradt lazacból és zöldségből másnap leves lett. Ez egy újabb változata egy korábbi lazacmaradék-hasznosításnak, akkor krumplipüréből lett tormás kruplikrémleves lazacgombócokkal.

Zöldségkrémleves kapribogyós lazacgombóccal

1 szelet (10-15 dkg) sült lazac

1 kis tojás

2 evőkanál barnarizsliszt

2 teáskanál kapribogyó

1 adag sült zöldség (krumpli, sárgarépa, hagyma, sütőtök)

1/2 liter zöldségleves

1 babérlevél

1/2 dl száraz fehérbor

1 citrom

ízlés szerint tejföl

Az apróra vágott lazacot a tojással, rizsliszttel és a kapribogyóval összedolgozom, negyedórát állni hagyom. Vizes kézzel gombócokat formálok belőle és gyöngyözve forró vízben kifőzöm.

A sült zöldségeket a zöldséglevessel leturmixolom, a babérlevéllel, a fehérborral és két szelet citrommal átforralom.

A levest a gombócokkal, ízlés szerint citromkarikával, tejföllel tálalom.

2 adag

Idegen tollakkal - sütőtökleves provanszi fűszerekkel

Nem én találtam ki, nem én készítettem el. A férjem elé tettem a receptet és ő megfőzte.

A fehérbortól és a zöldfűszerektől egészen könnyűnek tűnik, nem annyira télies, mint a gyakoribb, tejszínnel, húslevessel, gyömbérrel, szerecsendióval, keleti fűszerekkel készült változatok.

És hogy a krémes leves ne legyen olyan unalmas, betétnek olajos aszalt paradicsomot tettem bele. Az alábbiakban ez az ötlet az egyetlen, ami az enyém.

Sütőtökleves provanszi fűszerekkel

2 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kg sütőtök
2 sárgarépa
40 dkg karfiol
1,5 dl száraz fehérbor
só
1 citrom
fél-fél mokkáskanál a következő szárított fűszerekből (ha van friss, fél teáskanál):
majoranna
szurokfű
rozmaring
kakukkfű
tárkony
levendula

A fimora vágott hagymát az olajon párold üvegesre, add hozzá a fokhagymát. Tedd rá a megtisztított, felkockázott sütőtököt, sárgarépát és a szintén apró darabokra vágott karfiolt, morzsold rá a fűszereket (friss fűszereket a főzés végén tedd csak bele), sózd. Ha a zöldségek egy kissé megpuhultak, öntsd rá a bort, hagyd, hogy az alkohol elpárologjon belőle, majd öntsd fel annyi vízzel, amennyi ellepi a zöldségeket. Mérsékelt tűzön főzd puhára, majd mixerrel pürésítsd. Citromlével állítsd be az ízét.

3-4 adag

VKF! XXII. - Mindent bele!

Amennyire tetszett Zsuzsa aktuális VKF!-kiírása, annyira el is gondolkoztatott. Pedig hétköznapokon gyakran ütök össze gyors serpenyős egytálételeket szezonális zöldségekből, hüvelyesekből: gyorsan fővő lencséből vagy konzerv babból, csicseriborsóból.

Egyetértek Zsuzsával, az egytálétel fogalma nálam is legfőképpen az őszhöz-télhez kapcsolódik, gyökérzöldségek, krumpli, hússal, fűszeres mártásban lassan főzve-sütve-párolva. Először valami hasonlón gondolkodtam, de mivel húsra nálunk nincs közönség, a halak karakteréhez meg nem éreztem illőnek ezt a fajta készítési módot, más megoldást kellett találnom.

A gyors-serpenyős kategóriában standard ételünk a paradicsomos-fűszeres bab, sok hagymával, fokhagymával, provanszi fűszerkeverékkel. Egy szép karéj kenyérrel - amivel a szaftját-szottyát is szépen ki lehet törölgetni a tányérból - a vegetáriánus táplálkozásban oly kényes fehérjebevitel szempontjából is tökéletes fogás: a hüvelyesek gabonával párosítva teljes értékű - vagyis az állati eredetű fehérjékkel egyenértékű - fehérjét adnak.

De erre a különleges alkalomra nem akartam úgy kezdeni a receptet, hogy "végy egy babkonzervet", ma megadtam a módját: elővettem a római tálamat, és abban raktam össze a sokféle babot, zöldségeket, fűszereket, kiegészítettem gabonákkal és beletettem a titkos hozzávalót, amitől hihetelenül finom lesz a minestrone is: a parmezán ehetlen, kemény héját. De a parmezánhéj helyett mehet bele egy darabka szalonnabőr is.

Nem néztem utána, nem kerestem receptet, de biztosan van az olasz (pláne a toszkán) konyhának hasonló étele: az ott is kóstolt sokféle bab- és gabonaétel, meg a sienai szálloda parkolójának sövényét alkotó rozmaring- és babérbokor volt az ihletadóm.

Kell pár szót szólnom az egyik hozzávalóról: a farro, magyarul tönkebúza széleskörűen használt a toszkán konyhában (sőt, belőle készített kézműves sört is ittam már), nem is jövök haza Olaszországból néhány csomag farro nélkül. Nagyon gyorsan készül belőle ízletes egytálétel, és én még mindig nem fejeztem be az erről szóló posztot...

Nem tudom, itthon lehet-e kapni, gondolom, bioboltokban igen, de az sem gond, ha kimarad az alábbi ételből, elég bele az árpagyöngy is. De ki lehet egészíteni más gabonákkal is, búzával, zabbal, sajnálom, hogy hajdinát nem tettem bele, legközelebb azzal is kipróbálom.

Paradicsomos bab-gabona egytál

50-60 dkg bab vegyesen, nálam nagyszemű virágbab, fehér gyöngybab, tarkabab, azukibab

20 dkg farro (tönkebúza, ha kimarad, az sem katasztrófa)

20 dkg árpagyöngy

1db (k.b. 40 dkg) zellergumó

4 db közepes sárgarépa

2 nagy fej hagyma

4-5 gerezd fokhagyma

olívaolaj

1 ág rozmaring

2-3 babérlevél

80 dkg hámozott paradicsom (2 db konzerv)

maradék parmezánhéj

A babokat egy éjszaka áztatás után előfőzöm, majdnem puhára. Nagyjából leszűröm, de a főzővizet megtartom.

Annyi időre, míg megtisztítom és előkészítenm a zöldségeket, a római tálat beáztatom. A gabonákra annyi vizet öntök, amennyi ellepi. A zellert 1 cm-es kockákra, a sárgarépát fél centi vastag szeletekre darabolom. A hagymát nagyobb kockákra vágom és az olívaolajon üvegesre párolom.

A római tálat nagyjából kiolajozom, és lerakom benne a hozzávalókat. A nagyszemű virágbabbal kezdtem, rá a répa, zeller, a nedves gabonák, babérlevél, rozmarigágacskák, babok, közé rejtek néhány darab félbevágott fokhagymagerezdet és a parmezánhéj-darabokat.

A tetejére pakolom a párolt hagymát és ráöntöm a hámozott paradicsomot, az egész paradicsomokat nagyjából összedarabolom. Felöntöm a babok főzővizével, szükség szerint további vízzel annyira, hogy a szilárd alkotókat éppen hogy ellepje a nedvesség.

A római tálat befedem, a hideg sütőbe teszem a tálat majd begyújtom a sütőt. K.b. 70-80 perc alatt elkészül.

Még nem tudom, hány adag (legalább 6), de nagyon kiadós: bár mindketten repetáztunk belőle, nem is látszik szinte a tálon, hogy fogyott volna belőle valamennyi.

VKF! XIX. – Romantikus vacsora

Elég fanyar csaj vagyok – azt sem tartom kizártnak, hogy aki nem ismer igazán, cinikusnak lát néha –, a hangsúlyosan egyszerű és letisztult dolgokat kedvelem mindenben, nem éppen a rózsaszín (kereskedelmi) romantikát. Ám vannak helyzetek és alkalmak, mikor mindenre képes vagyok, hosszasan tervezgetek elegánsan könnyed ételsorokat, bejárom a várost a hozzávalókért – itt szokott aztán bukni a terv –, borszakértőknél keresem a hozzáillő borokat, és újra bejárom a várost, aztán fölépítek egy teljesen új koncepciót.

Most is ez történt. Doctor Pepper VKF!-kiírására az első gondolatom az volt, hogy újrafőzők egy pár évvel ezelőtti születésnapi vacsorát, elég sikeres és elég régen volt már ahhoz, hogy megismételjem. Aztán a szokásos beszerzési gondok utáni újratervezés eredménye lett az alábbi menü.

Az édeskettes-vacsora összeállításánál a fő szempontok, hogy

1. legyen könnyű, változatos, eltérő a hétköznapok ételeitől,
2. finoman illatos, visszafogottan, de izgalmasan fűszerezett, akár egzotikus,
3. gusztusosan tálaltható,
4. jól előkészíthető, ne kelljen ki-berohangálással tölteni az estét,
5. afrodiziákus hatású alapanyagok, luxus is megengedett,
6. nagyon fontos: ne legyen sok! Nem a degeszre zabálás a cél.

Jöhetnek a tengeri herkentyűk, halak, keleti fűszerek, sok zöldség és gyümölcs, fehérje, nyomelemek, vitaminok, és minél kevesebb álmosító szénhidrát. Az alábbi fogások alapanyagainak majd' mindegyikre kapnék találatot az "afrodiziákum" keresőszóval.

De nem ez a lényeg. Önmagában egy puccos vacsora persze nem tesz csodát, de a rákészülés, az egymásrafigyelés, a szándékos "lelassulás" segít a meghitt hangulat megteremtésében. De nem kell mindent megbeszélni, akarom mondani, leírni...

A praktikus énem nem engedi, hogy ne említsem meg, hogy az alábbi vacsora okos előkészítéssel akár egy dolgos hétköznap estéjén is megvalósítható, éppen ezért a receptek után bevásárlólistát és ütemtervet is közlök.

Gyömbéres rákfarkak avokádóban tálalva

10-12 dkg tisztított rákfarok

kb. 2 cm-es darab friss gyömbér

1 gerezd fokhagyma

1 citrom

1 késhegynyi cayenne bors

1 evőkanál olaj

1 avokádó

1 lime

4-5 koktélparadicsom

korianderzöld

Elkészítem a pácot: a citrom levébe belekeverem a lereszelt gyömbért, fokhagymát, cayenne borsot. Beleforgatom a rákfarkakat és pár órára beteszem a hűtőbe.

Az avokádót kettévágom, magját kiemelem. Az avokádó húsát dinnyevájóval kivágom úgy, hogy fél centi vastag húsa maradjon, zöldcitrommal meglocsolom, hogy ne barnuljon meg. A fél avokádók gömbölyű oldalán levágok egy vékony szeletet, "talpat" vágok, hogy ne billegjenek.

A koktélparadicsomokat megmosom, kettévágom.

Egy serpenyőben olajat forrósítok, a pácból kiemelt rákfarkakat pár perc alatt megsütöm.

Az avokádóbölcsökbe halmozom a rákfarkakat, a kivájt avokádóhúst és a paradicsomokat. Meglocsolom a rák fűszeres olajával, megszórom a korianderzölddel.

2 adag

Ital: az aperitívnek felszolgált száraz pezsgő

Vaníliával pácolt nyelvhal, papírban sütve

2 db (35-40 dkg) nyelvhalfilé

1 vaníliarúd

1 zöldcitrom

1 narancs

0,5 dl tokaji furmint

1 édeskömény

4-5 apró sárgarépa

2 szár szárzeller

olívaolaj

sütőpapír

A narancsot megmosom, a héjából néhány csíkot hántok, ezeket félreteszem. Elkészítem a pácot a zöldcitrom és a narancs levéből, a borból és a felhasított vaníliarúdból. A halfiléket a pácba teszem 4-5 órára.

A sütőt előmelegítem 220 fokra.

Az édesköményt és a sárgarépát julienne-re, a szárzellert keresztben 1-2 mm vastag szeletekre vágom, a zöldségeket összekeverem.

Sütőpapírból akkora magasságú szíveket vágok, mint a halfilé hosszának kétszerese. A papírszívek egyik felét megkenem olívaolajjal. Rápakolom a zöldségkeveréket, ráfektetem a halfilét. A hal tetejére teszem a vaníliarudat, és néhány narancshéj-csíkot. Ráborítom a papír másik felét és a széleket gondosan körbehajtogatom. A csomagokat 8-10 percig sütöm, ezalatt felfújódnak és kissé megbarnulnak. Közben a hal megmaradt páclevét óvatosan beforralom, asztalra adom, hogy a tányéron kinyitott csomagokban a halat ezzel meglocsolhassuk.
2 adag

Ital: Tokaji Furmint, Barakonyi dűlő 2004, Nobilis

Jázminillatú panna cotta

2 dl tejszín

0,5 dl tej

2 teáskanál jázminos zöldtea

2 teáskanál virágméz

4 teáskanál zselatin

1 gránátalma

A tejszínt óvatosan felforralom, kicsit hűlni hagyom majd beleszórom a zöldteát. 10 perc múlva leszűröm, a főzőedényben a zselatint csomómentesre keverem először csak az illatos tejszín egy részével, majd az egésszel, nagyon óvatosan visszamelegítem, de nem engedem forrni. Hozzáadom a mézet.

Hideg vízzel kiöblített formába töltöm, legalább 4 órára hűtőbe teszem dermedni.

Tálaláskor a formából tányérra borítom, tetszés szerint lehet díszíteni. Én most a szív alakú formát gránátalma magjaival kereteztem.

2 adag

Ital: Soproni Zenit, késői szüret, 2006, Vincellér Ház

Bevásárlólista

• 1 avokádó
• koktélparadicsom
• 2 lime
• 1 citrom
• gyömbér
• 1 gránátalma
• korianderzöld
• 1 édeskömény
• sárgarépa
• szárzeller

• tejszín
• tej
  
• jázminos zöldtea
• vanília
• cayenne bors
• zselatin
  
• 10-15 dkg tisztított rákfarok
• 2 db (35-40 dkg) nyelvhalfilé (vagy más fehérhúsú hal)

Ütemterv

Előző nap vagy 4-5 órával a vacsora előtt

1. Elkészítem a panna cottát.
2. Bepácolom a rákot és a halat.
3. Kivágom a sütőpapírt.
4. Feldarabolom a köretnek való zöldségeket és lezárt dobozban a hűtőbe teszem.
5. Behűtöm a borokat.

A vacsora előtt közvetlenül

1. Kibontom a gránátalmát.
2. Kivájom az avokádót, citromozom.
3. Bekapcsolom a sütőt. Összecsomagolom a halat.
4. Megsütöm a rákot, összeállítom az előételt.
5. Mikor asztalhoz ülünk, beteszem a halat a sütőbe.

Ünnepi leves vegáknak – de ragadozóknak is ízleni fog

Húsnemevő koromban néha nehéz volt elfogadtatnom, hogy nem, húslevest sem kérek, hiába nincs benne hús. Meg a húslevesben főtt zöldséget sem kérem, ne is akarják belevarázsolni a franciasalátába, én inkább nem ennék belőle.
Talán túl sok mű-húslevessel találkoztam, de ma sem ez a kedvencem.
Jó húslevest zöldségek nélkül nehéz elképzelni, sőt, mi több, egy vegetáriánus szakácskönyv egyenesen azt állította, hogy csak a zöldségek adják az ízét. Ez persze nem igaz, de hús nélkül is lehet teljes értékű, gazdag ízű levest főzni.
Mégis, a húslevesnél már csak a menzai zöldségleves volt rémisztőbb: túl sós csontleves vagy kockaleves és némi csoffadt vegyes zöldség, pedig a zöldséglevesben nagy lehetőségek rejlenek. Ilyenkor télen gyakran dobok össze sokféle zöldségből, tésztából sűrű, egytálételnek is beillő levest. Ezt nem is főzöm hosszan, nem főzöm ki a zöldségek ízét, sőt, még puhára sem főzöm, szeretem, ha harapható marad. Ha viszont arra van szükség, hogy a lé legyen erős, tömény ízű, sokkal hosszabb a főzési idő, ez a leszűrt, áttetsző zöldségerőleves magában is megállja a helyét, különösen, ha változatos betétekkel kínálom, de alapléként használható további ételek (pl. rizottók) készítéséhez.
De a fő indítékom most az volt, hogy a szarvasgombával aromásított fürjtojásokat levesbetétként felhasználhassam. Több, mint pazar, ahogy a szánkban a töményen szarvasgomba-ízű, lágy tojássárgája kiömlik a fehérje-burokból…
Ez már bőven elég lett volna, de még fokoztam az élvezeteket: kevés fűszeres ízű, fekete trombitagombát is tettem bele – köszönet érte Zsuzsának. Legközelebb csak ez lesz benne, így is tökéletes és a vegánok sem találhatnak benne semmi kivetnivalót.

Zöldségleves, zöldségalaplé

1 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 negyed zellergumó vagy 2-3 szárzeller
1 fehérrépa
1 póréhagyma
1-2 ág kakukkfű vagy 1 mokkáskanál szárított kakukkfű
1 ág rozmaring
5-6 szem szegfűbors
1 babérlevél
4-5 liter hideg víz
só
bors

A zöldségeket megtisztítom, darabolom, az olajon gyengéden megpárolom. A sárgarépától gyönyörű sárga színt kap, ezt nem szabad kihagyni belőle. Felengedem a vízzel, hozzáadom a fűszereket, majd az egészet enyhe tűzön, lassan gyöngyöztetem 1-1,5 óráig. Levesszűrőn leszűröm, majd ha teljesen tükrös tisztaságú levet akarok – a klasszikus erőleves-tisztítási módszer itt nem jöhet szóba, ha vegetáriusoknak készül –, finomabb szűrőn, konkrétan kávéfilteren is átengedem.
Ebből a mennyiségből jó 3 liter alaplé lesz.
Ha nem fogyasztjuk el azonnal, 2 személyre 6 decis adagonként lefagyasztom.

Zöldségleves trombitagombával, szarvasgombás fürjtojással

személyenként 3-4 dl zöldségleves
3 (szarvasgombás) fürjtojás
1 kis marék szárított trombitagomba

A kész zöldséglevest fölforralom, óvatosan belengedem egyesével a fürjtojásokat, 1 perc főzés után kevés levessel együtt ki is veszem őket. A forró levesbe szórom a szárított gombát, egy-két percig gyengéden főzöm vele.
A levest csészékben, a fürjtojásokkal tálalom.


Eredetileg a (súly)vesztőhelyen.

Répatorta van?

Majd’ mindenkinek van egy répatorta-receptje. Nekem túl sok is volt a gyűjteményemben, álljon hát itt most az, amelyet ebből a sokból gyúrtam össze. Tekintettel az aktuális állapotokra, nekem olyanra volt szükségem, amelyikhez nem kell rengeteg tojás, a cukor és olaj mennyiségét mérsékeltem, és a lisztet is teljes kiőrlésűre cseréltem. Ezt itt tulajdonképpen magamnak örökítem meg, hogy ne kelljen újra keresgélnem, mert nagyon meg voltam elégedve a végeredménnyel: a másnapi ebédre félretett szeletet a hűtőben (egy műanyag dobozban, lefedve) felejtettem vagy 4 napra, és még akkor is tökéletesen élvezhető volt. Naranccsal, gyümölcssalátával körítve, egy pohár zöld- vagy gyümölcsteával teljes és egészséges uzsonna vagy reggeli.

Répatorta

3 egész tojás
1 dl barnacukor
1 dl olaj
4 dl finomra reszelt sárgarépa
1, 5 dl összevágott dióbél
1 csomag sütőpor
1 kávés kanál őrölt fahéj
1 kávés kanál őrölt kardamom
4 dl teljes kiőrlésű liszt

A tetejére:
20 dkg tejszínes krémsajt
1 narancs
1 evőkanál méz

A tojásokat szétválasztom, a fehérjéből kemény habot verek. A sárgáját a cukorral habosra keverem, hozzáadom a sárgarépát, a diót és az olajat. A lisztet a sütőporral és a fűszerekkel együtt beleszitálom a répás-tojásos keverékbe, majd a masszába óvatosan beleforgatom a tojáshabot. A tésztát kivajazott, kapcsos tortaformába töltöm és 200 fokon k.b. 40 percig, tűpróbáig sütöm. Közben a krémsajtot a mézzel, a narancs lereszelt héjával és a levével kikeverem, ezt kenem a kihűlt torta tetejére.
egy 26 cm átmérőjű tortaformához való mennyiség

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Az utóbbi évek szilveszteri hagyománya nálunk mintha a betegség lenne, így nagy bulizás most nem is jöhetett szóba. Az éjféli koccintás és a pezsgőhöz néhány ikrás szendvics (falatnyi pirítós-négyszögeken sok kaviár krémsajt-keretben, kevéske citromhéjjal) persze nem maradt el, és a lencsét sem hagynánk ki soha. Általában korhelylevest szoktam főzni vele, de mivel már nem kaptam savanyú káposztát, idén mást kellett kitalálnom.

Szilveszter délutánján beáztattam és egy babérlevéllel megfőztem a lencsét, nagy részéből ma lett egytálétel hagymával, gyömbérrel, fokhagymával, római köménnyel, korianderrel és paradicsommal, de a főtt, natúr lencséből elcsíptem még egy keveset tegnap este a szilveszteri vacsorához.
Az lencsés tészta ötlete egy vegetáriánus szakácskönyvből jött, néhány éve azzal avattam a vadiúj tésztagépemet egy szilveszteri vacsorán. Az a recept színes lencsék keverékét írja elő, színes paprikával, tejszínnel. Nem készültem rá, így színes paprika nem volt itthon, a vörös lencse meg elfogyott.
A hajdinaravioli leeső tésztájából szélesmetéltet szárítottam, úgy éreztem, a hajdina földes íze nagyon jól fog passzolni a lencsével is. De ehhez a rusztikus kombinációhoz nem is ment volna annyira kaliforniai paprika, így a hagyma mellett sárgarépából és szárzellerből készítettem az alapot.
És mivel még szarvasgomba is volt készleten, azt sem hagytam ki belőle, remélve, hogy így aztán tényleg gazdagok leszünk az új évben!

Szélesmetélt lencsével, szarvasgombával

20 dkg, tojással készült, házi szélesmetélt hajdina és sima liszt keverékéből (vagy csak sima lisztből)
1 közepes fej hagyma
1 kis szál sárgarépa
1 szál szárzeller
1 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
4-5 evőkanál főtt lencse
1 dl tejszín
pár csepp gyümölcsecet (nálam feketeribizli) vagy citromlé
só
bors
szarvasgomba (opcionális)
reszelt parmezán

A hagymát, sárgarépát, zellert, fokhagymát nagyon apróra vágom, és egy akkora serpenyőben, amibe a tészta is bele fog férni, az olajon megpárolom. Hozzáadom a főtt lencsét, sózom, borsozom, átpárolom, majd hozzáadom a tejszínt. Ha besűrűsödött, pár csepp ecettel vagy citromlével (szerintem a sötétebb ecetek jobban passzolnak hozzá, lehet balzsamecet is) összesimítom az ízeket.
Közben kifőzöm a tésztát, és kiszedem a serpenyőbe, összekeverem a mártással.
Azonnal tálalom, megszórom a zeller felaprított zöldjével, a reszelt parmezánnal, és ha van, a vékonyra szelt szarvasgombával.
2 adag

VKF! XI. - Csak élénken!

Majdnem katasztrófa. Ilyen rossz logisztikával még nem készültem fontos eseményre. Talán kimerített az elmúlt három hét állandó rohanása, nem igazán szedtem össze magam és az ingázás a két háztartás között sem kedvez éppen az átgondolt tervezésnek. Így aztán rögtönözni kényszerültem több ponton, de ha nem is tökéletes, azért a kielégítőnél jobb a végeredmény.
Pedig az aktuális VKF! forduló kiírását olvasva szinte azonnal tudtam, mit is akarok készíteni. Ha karácsony, akkor hal. De mi legyen az élénkítő hatású hozzávaló? Nem kávézom rendszeresen, nem a kávé a mindennapos élénkítőm, inkább teával indítom a napot, de nem feketével. Zöldet és gyógynövényekből készülteket iszom, kedvenc reggeli teám a borsmenta vagy zöldtea (meg a csipkebogyó, de az most nem lényeges).
Valaha valahol olvastam egy narancsos-zöldteás mártással tálalt Szent Péter halfilét, ezen a vonalon indultam, de narancs helyett zöldcitromot terveztem a mártásba. Fehér húsú halfilét gondoltam illatos gőzön elkészítve, a többi majd adódik, nem gondoltam végig igazán (a mártást meg is kellett csinálnom újra, elsőre töményen keserű lett). A Nagycsarnokban Szt. Péter halat nem, de halibut filét kaptam. Utánaolvastam: magyarul óriás laposhal, húsa hófehér, különlegesen finom, zsírmentes. Elegáns ízéhez, lágy rostozatához legjobban a gőzölés (ráéreztem!), párolás, posírozás illik, forró olajban sütni nem érdemes. Azt viszont elhibáztam, hogy a hosszában felvágott halfilét formázni próbáltam, a halhús gőzölt állapotában így majdnem szétesett. Keresztben kellett volna darabolnom a filét és így gőzölni.
Legyen a párolófolyadékból mártás, ám menet közben kiderült, hogy a mártás sűrítéséhez nincs itthon étkezési keményítő. Találtam viszont csicsókát, azt főztem bele és turmixoltam krémesre. A színe nem lett igazán szép, legközelebb friss mentával próbálnám zöldebbé tenni, vagy a friss mentalevélből zöld olajat készíteni és azzal élénkíteni az összhatást.
Köretnek olívaolajon éppen megfuttatott édesköményt és sárgarépát adtam (ha nem fogyott volna el szárzeller is került volna mellé). A légiesen könnyű hal nem viselne el ennél masszívabb köretet. Az élénkítő hozzávalók nélkül is egy könnyű fogás, legalábbis biztosan nem nehezül el tőle az ember.

(Készítettem még egy desszertet is, ezt tervezem a karácsonyi vacsorára, de elszúrtam, még jó, hogy most, már tudom, mire kell vigyázni. Ma már nem álltam neki újra, túl sok volt a csapás egy napra. Holnap megismétlem, talán lesz belőle bejegyzés.)

Mentás zöldteán gőzölt halfilé, zöldcitromos mártással

½ liter víz
1 teáskanál borsmenta
1 teáskanál zöldtea
40 dkg fehér húsú tengeri halfilé (óriás laposhal, rombuszhal, nyelvhal, stb.)
1 zöldcitrom
4 csicsóka

1 kis édeskömény
1 löttyintés fehérbor
2-3 zsenge sárgarépa
2 szál szárzeller
olívaolaj
só

A halfilét sózom, zöldcitrom levével megcsepegtetem. A borsmenta és a zöldtea keverékéből teát készítek. Leszűröm, párolóedénybe öntöm és a tea gőzén megpárolom a halfilét, 12-15 perc alatt. Közben megtisztítom a zöldségeket. A vékonyra szelt csicsókát megfőzöm a párolólében, ha megpuhult, krémesre mixelem. A zöldcitrom lereszelt héjával és kifacsart levével ízesítem.
A zsenge sárgarépát haságokra vágom, olívaolajon 1-2 perc alatt megfuttatom, maradjon harapható. Az édesköményt felcsíkozom, csöppnyi olíván azt is megkapatom, egy löttyintésnyi fehérbort adok hozzá, csak annyit, ami éppen el is párolog, ennyi elég is az édesköménynek, ezt sem kell teljesen puhára párolni.
Tálaláshoz a mártásra ültetem a halat, a zsenge zöldségekkel, zöldcitromszelettel tálalom.

2 adag

Minden télen kötelező: erdész rakottas

A római tálunkat még (már!) egyetemistaként szereztük be. Pedig a kollégium kietlen konyhájának rozoga sütőjében nem volt egy leányálom a sütés, de a római tál messzemenően beváltotta a hozzá fűzött reményeket: nem ismerek más technikát, amivel a zöldségek így megtartják az állagukat és a koncentrált ízüket, a tápanyagtartalmukról nem is beszélve.
Akkortájt találtam egy magazinban az „erdész rakottas” című receptet. Az írott recept már nincs meg, csak a fejemben a lényege: téli zöldségek rétegezve és borókabogyóval és kakukkfűvel fűszerezve. Nagyon jó kis kombináció ez, a fűszeres VKF! fordulóra készülve is eszembe jutott, hogy ezzel nevezzek, de júniusban nem volt éppen aktuális.
Most viszont itt az ideje, azon túl, hogy most van szezonja a szükséges zöldségeknek, a sütőt is szívesen kapcsoljuk be a hideg téli napokon. Ennek pedig nem éppen rövid a sütési ideje.
A vöröskáposztát soha nem hagynám ki belőle, de most például nem volt itthon fehérrépa és kelkáposzta, hát kimaradt.

Mi egytálételként esszük, de köret is lehet.

Erdész rakottas

50-60 dkg fejeskáposzta
50-60 dkg vöröskáposzta
30-40 dkg karfiol
1 nagy krumpli
1 nagy sárgarépa
(kelkáposzta, fehérrépa, kelbimbó, stb.)
borókabogyó
kakukkfű
olaj
opcionális: 5-6 dkg reszelt sajt

A római tálat hideg vízbe áztatom 20 percre, addig megtisztítom a zöldségeket. A káposztákat felcsíkozom, a karfiolt apró rózsákra szedem, a répákat és a krumplit vékonyra szelem.
A római tálba rétegezem a zöldségeket, minden réteget finoman megolajozok (ilyenkor jön jól egy olajspricni), kakukkfüvet morzsolok és pár szem megroppantott borókabogyót szórok rá. A lefedett tálat a hideg sütőbe teszem (a római tálat óvni kell a hirtelen hőhatástól) és csak eztán kapcsolom be a sütőt, közepes lángra. 1-1,5 óráig sütöm, ekkor kiveszem a sütőből, ha megfelelőnek ítélem, megszórom a sajttal és visszadugom a sütőbe még 5 percre, hogy a sajt ráolvadhasson.

Együnk egészséget!

Könnyen elkészíthető, egészséges és nagyon finom. Ideális téli vacsora, hiszen ilyenkor szívesen gyújtjuk be a sütőt.
A koncentrált ízű sült zöldségek valamilyen fűszeres mártogatóssal egyszerű, de mégis kifinomult étel. Nagyon változatosan készíthető, felhasználható hozzá minden zöldség, ami nem esik szét a sütés hatására: cékla, kelbimbó, sárgarépa, fehérrépa, zeller, karfiol, brokkoli.
Ahhoz, hogy a mártogatós kellően sűrű legyen, kicsöpögtetem a joghurtból a savót, vagy áttört túróval – lehet akár juhtúró is, akkor csínján bánnék a további ízesítőkkel – keverem. Az ízesítésére is rengeteg a lehetőség: fokhagyma, darált dió, zöldfűszerek, reszelt torma, reszelt citromhéj, petrezselyemzöld, finomra aprított lilahagyma, illetve ezek jól megválasztott kombinációja.
Kicsit masszívabb mind ízben, mind kalóriában Zsu sültfokhagymás mártogatója, a krémesre sült fokhagyma nagyon illik a zöldségekhez.
Könnyű, de meglepően laktató, nem számoltam ki az energiatartalmát, de biztos vagyok benne, hogy fogyókúrás fogásnak is megteszi.
Ráadásul utána azt érzem, hogy csupa egészséget ettem.

Update: ez a recept felkerült a (súly)vesztőhelyre is.

Sült zöldségek snidlinges mártogatóval

1 db zellergumó (k.b. 60 dkg)
1 nagy brokkolirózsa (k.b. 20 dkg)
1 kicsi karfiol (k.b. 50 dkg)
3-4 cékla
olaj

10-15 dkg túró
2 dl joghurt
1 csokor snidling

A céklát megmosom, fóliába csavarva beteszem az előmelegített sütőbe. Fél óra múlva meghámozom a zellert, hasábokra vágom, kis olajjal megpermetezve beteszem a sütőbe, ugyanígy a megtisztított és nagyobb rózsákra szedett karfiolt és a brokkolit is.
Amíg a zöldségek haraphatóra sülnek, addig elkészítem a mártogatóst: az áttört túrót kikeverem a joghurttal és a felaprított snidlinggel.
2 adag

Keserédes I. – kakaóbab

A csokoládéban nem azt szeretem a legjobban, hogy édes, így nem csoda, hogy Melange csokipályázatában elsősorban pörkölt kakaóbab keltette föl az érdeklődésemet. Jó ideje izgat a csokoládé, mint nem édes ételek alkotóeleme, ám ez főleg húsételekben megvalósítható, főleg vörös húsokhoz passzolna nagyon, nálunk ez meg ugye, nagyon ritkán…
Ama bizonyos csokoládés-chilis csirke ötlete (lsd. Csokoládé című film Juliette Binoche-sal) nyomán kipróbáltam a magas kakaótartalmú csokival sűrített fűszeres mártást tonhal mellé, nagyon összepasszolt, hát ezen a vonalon indultam most is. Azt gondoltam, hogy a tonhalszeletet a kakaóbabba fogom megforgatni és úgy megsütni, a szezámmagba forgatott tonhalhoz hasonlóan. A tonhal azért is tűnt jó választásnak, mert nem kell sokáig sütni, a kakaóbab meg már eleve megpörkölt, hosszan átsütendő hússal nem próbálnám megégetni.
Köretnek rögtön három változatot is kipróbáltam, bármelyik magában is megállná a helyét, de túl sok volt az inspiráció a hozzávaló a hűtőben.

Azért lett kakaóbab a desszertben is, teljesen spontán módon. Kihasználva, hogy a cékla sütéséhez hosszan kell használnom a sütőt, abban készítettem el a vörösboros körtét is. Nem gondoltam végig, mivel fogom adni, de a szirupos gyümölcs mellé kívánkozott még valami, rusztikus kekszmorzsával (hajdinás, nádcukros keksz, olasz termék még a nyaralásból hoztuk) és kakaóbabbal szórtam meg, nagyon jól passzolt ahhoz is.

Tonhal kakaóbabban sütve

1 tonhalszelet
3-4 dkg pörkölt kakaóbab

5-6 zsenge sárgarépa
olaj
¼ mokkáskanál őrölt római kömény
1 narancs
3-4 bébicékla
1 édesburgonya
1 kápia- vagy ½ piros kaliforniai paprika
2 cm-es darabka gyömbér
2 gerezd fokhagyma
1 chili
olaj

2 szelet sütőtök
méz/melasz
őrölt koriander

Mivel a tonhal sütési ideje nagyon rövid, először a köreteket készítettem el. A megmosott céklát alufóliába csavartam és kb. egy óra alatt megsütöttem. Fél óra után a sütöbe tettem a héjas, egész édesburgonyát is (fólia nem kell). Tálalás előtt meghámoztam a gumókat, fölkarikáztam és a következő öntettel locsoltam meg: a gyömbért, fokhagymát és a kimagozott chilit (vagy chilipelyhet) finomra aprítottam, megfuttattam az olajon, rádobtam a felcsíkozott piros színű paprikát, átforgattam, röviden megfonnyasztottam.

A zsenge sárgarépát alaposan megmostam, lehelletnyi olajon (kell az A-vitamin felszívódásához) fűszereztem az őrölt római köménnyel, rácsavartam a narancs levét, nagyon kis lángon, fedő alatt megpároltam.

A sütőtökcikket megkentem mézzel/melasszal (a melasz volt közelebb, most ezzel próbáltam ki), meghintettem őrölt korianderrel és sütőben megsütöttem.

A kakaóbabot nagyon óvatosan, famozsárban kicsikét finomabbra törtem, egy lapos tányérba szórtam. Mikor már a köretek készen voltak, a tonhalszeletet megforgattam a kakaóbabban, belenyomkodtam. A serpenyőt felhevítettem, cseppnyi olajjal megkentem. A forró serpenyőben a vastag tonhalszeletet mindkét oldalán 30-40 másodperc alatt (a közepe rózsaszín maradjon) megsütöttem.

2 személyre

Vörösborban sült körte

2-3 kemény körte
1,5 dl vörösbor
1,5 dl narancslé
ízlés szerint cukor (szerintem semennyi, a körte elég édes)
4-6 szem borókabogyó
hajdinás/mogyorós/mandulás/korpás stb. keksz
1-2 kávéskanál kakaóbab

Lehet serpenyőben is elkészíteni, de sütőben sokkal kényelmesebb, ha már be volt kapcsolva a sütőm, én ezt választottam. A körtét kimagoztam, vastag cikkekre vágtam, tűzálló edénybe leraktam. Rászórtam a megzúzott borókát, ráöntöttem a bort és a narancslevet (cukrot nem tettem bele, nem is hiányzott). Kb. 40 perc alatt elkészül, a leve sziruposra sűrűsödik.
Összemorzsolt keksszel és kakaóbabbal megszórva tálaltam.
2 adag

Zsályapesto, fehérbab

Mivel a zsályapesto elég karakteres ízű, a maradék felhasználására valami – a tésztánál komolyabb – érdekes megoldáson gondolkodtam.

Mivel a zsályához nagyon illik a fehérbab, első gondolatom egy babkrémleves volt, aminek a tetejére majd zsályapestot teszek, és ekkortájt fedeztem fel a Figs Olives Wine blogot, ott meg egy töltött cukkinit. Éppen volt egy kerek cukkinim, még a nyaralásból hozott zsákmányból, hát egyik nap valami ehhez hasonlót ebédeltem, másnap pedig a maradék babból leves lett pár perc alatt.

Töltött cukkini

1 kerek cukkini
1 kis fej hagyma
1 kicsi sárgarépa
1 szár szárzeller
olaj
½ doboz konzerv fehérbab (400 g-os doboz fele)
frissen reszelt kenyérmorzsa
zsályapesto
(só, bors)

A cukkinit megmosom, tetejét levágom, a cukkinit kivájom, a húsát apróra vágom. A hagymát, sárgarépát, szárzellert nagyon apróra vágom és olajon megpárolom, hozzáadom a cukkini húsát és a leszűrt, főtt babot. Kissé összetöröm, ezt a darabos masszát töltöm a cukkinibe. A tetejére kevés morzsával – hogy ropogós legyen a teteje – összekevert pestot kanalazok, és 10-15 perc alatt átsütöm, ez alatt a cukkini is éppen át-, de nem szétsül.
1 adag

Fehérbabkrémleves zsályapestoval

½ doboz konzerv fehérbab
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
1 kanál zsályapesto
reszelt citromhéj

Elkészíteni könnyebb és gyorsabb, mint leírni. A felaprított fokhagymát az olívaolajon megfuttatom, ráteszem a babot, felengedem a bab főzőlevével, ha átforrósodott, leturmixolom. A tetejére zsályapestot kanalazok, meg egy kevés citromhéjat – nagyon felfrissíti az ízét –, egy szelet kenyérrel tálalom.
1 adag

Sásliliom

A múltkori zsákmány-mustrám alkalmával beharangoztam már a sásliliomot. A szakirodalom szerint enyhén édes, lágy zöldségízű, salátához, cukkinihez, spárgához és dinnyéhez is hasonlítják. A virág tölthető, akár a tökvirág, édes szirmait salátákba, desszertekhez ajánlják, illetve 5-8 centi hosszú hajtásait tavasszal, spárga helyett fogyasztják.

A világhálón szinte csupa olyan receptet találtam, ami a virág szirmait használja, én viszont bimbót szedtem, pompázó virágot legközelebb. Akkor nem volt időm hosszasan tanulmányozni a szülői háztartásban fellelhető virágos szakácskönyv idevágó receptjét, csak az biztos, hogy gyömbéres-zöldséges csirkecsíkokhoz adta a szerző a sásliliomot. Ami egy fél olvasás után megmaradt a fejemben, az alapján készítettem el, persze csak zöldségekből. Aki igényli, a felcsíkozott csirkemellek sütésével kezdje majd adja hozzá a zöldségeket. Természetesen elkészíthető ez az étel sásliliom nélkül is, de bimbó ízéhez nagyon passzol ez a fajta fűszerezés.

Zöldségek sásliliommal

2 nagy marék barnarizs
1 evőkanál olaj
2 gerezd fokhagyma
Egy kis darabka gyömbér (nálam most csak szárított volt, megcsepegtettem citromlével, ettől valamennyire megpuhult)

3-4 újhagyma
1 zsenge cukkini
2 szál sárgarépa
2 löket szójaszósz
10-15 sásliliombimbó

A barnarizst 2,5-szeres vízben feltettem főni, és nekiláttam előkészíteni a zöldségeket. A sárgarépát megtisztítottam és gyufaszál vastagságú csíkokra vágtam. A cukkiniból zöldséghámozóval szalagokat vágtam. Az újhagymát zöldjével együtt 5-6 centi hosszú darabokra vágtam. Lereszeltem a gyömbért, felaprítottam a fokhagymát. Mire idáig eljutottam, a rizs már majdnem el is készült, elzártam alatta a tüzet, befedtem és hagytam saját gőzében puhulni. Nekiálltam a zöldségeknek, ez nagyon gyorsan készül. Serpenyőben olajat forrósítottam, rádobtam a gyömbért és a fokhagymát, éppen csak megfuttatttam, nem hagytam megégni. Hozzáadtam az újhagymát, sárgarépát, majd egy-két perc múlva a cukkinit is. Meglocsoltam egy kevés szójaszósszal, óvatosan kevertem rajta kettőt-hármat, majd rádobtam a sásliliomot, azzal is összeforgattam de már nem főztem tovább. A főtt barnarizzsel tálaltam.

2 adag

További sásliliom-receptek angolul itt.

Medvehagyma II.

Az, hogy szezon van, nem csak a blogokon látszik: pénteken két lapot vettem, mindkettő konyha-rovatában találtam medvehagymás receptet.
Az egyik lap receptjei itt, éppen volt itthon egy csokor brokkoli, hát kipróbáltam. Nagyon nem fogott meg, de egynek jó. Az avokádósat majd máskor.

A Nők Lapjában Bereznay Tamás tavaly ilyenkor is ajánlott egy medvehagymapestós tésztát, kiegészítve valamilyen hússal (esetleg hallal, már nem emlékszem pontosan). Egyébként is nagy kedvencem a pesto, mint a zöldfűszerek felhasználási módja, hála édesanyámnak, aki komoly fűszerkertet gondoz, szezonban sokfélét tudok készíteni.

Tamás mostani receptje is rögtön megtetszett, már csak a színei miatt is: harsány narancssárga, friss zöld és fehér, igazi tavaszi kompozíció.

Mivel nem követtem pontosan, zárójelben jelzem az eredeti receptet.

Medvehagymapestós mini mozzarella, párolt újrépával

1 (2) csomag mini mozzarella
5 szál újrépa
27 (20) szál medvehagyma
kb. 0,5 (1) dl olívaolaj
(csipet só, cukor)
fél citrom (ez az eredeti receptben nem szerepel)
(1 fej saláta – jé, ezt eddig észre sem vettem)

A sárgarépát megtisztítottam, felkarikáztam és gőz fölött megpároltam (sós, enyhén cukros vízben, 2 perc alatt leforrázzuk). A medvehagymát (kevés sóval) és az olívaolajjal összeturmixoltam, apránként ízesítettem a citrommal, egy fél citrom leve ment bele. Mikor kihűlt a répa, összekevertem a mozzarellával és meglocsoltam a pestóval. (Salátával tálaljuk.)

Ez két embernek egy előételnyi adag. Nagyon könnyű, üdítő, igazi meleg tavaszi napokra való étel.

A pestóból maradt még, nem is kevés, elég lesz még egy tésztára.