Idegen tollakkal - sütőtökleves provanszi fűszerekkel

Nem én találtam ki, nem én készítettem el. A férjem elé tettem a receptet és ő megfőzte.

A fehérbortól és a zöldfűszerektől egészen könnyűnek tűnik, nem annyira télies, mint a gyakoribb, tejszínnel, húslevessel, gyömbérrel, szerecsendióval, keleti fűszerekkel készült változatok.

És hogy a krémes leves ne legyen olyan unalmas, betétnek olajos aszalt paradicsomot tettem bele. Az alábbiakban ez az ötlet az egyetlen, ami az enyém.

Sütőtökleves provanszi fűszerekkel

2 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kg sütőtök
2 sárgarépa
40 dkg karfiol
1,5 dl száraz fehérbor
só
1 citrom
fél-fél mokkáskanál a következő szárított fűszerekből (ha van friss, fél teáskanál):
majoranna
szurokfű
rozmaring
kakukkfű
tárkony
levendula

A fimora vágott hagymát az olajon párold üvegesre, add hozzá a fokhagymát. Tedd rá a megtisztított, felkockázott sütőtököt, sárgarépát és a szintén apró darabokra vágott karfiolt, morzsold rá a fűszereket (friss fűszereket a főzés végén tedd csak bele), sózd. Ha a zöldségek egy kissé megpuhultak, öntsd rá a bort, hagyd, hogy az alkohol elpárologjon belőle, majd öntsd fel annyi vízzel, amennyi ellepi a zöldségeket. Mérsékelt tűzön főzd puhára, majd mixerrel pürésítsd. Citromlével állítsd be az ízét.

3-4 adag

Vegán kofta

A kofta a Közel-Kelet és Dél-Ázsia konyhaművészetében otthonos, de rokona a görög keftes és a török köfte is. Jellemzően húsból készült gombócok fűszeres mártásban, de készül halból, rákokból, vegetáriánus változatai Indiában népszerűek.

Gyakran fordulok ihletért indiai ételekhez, pláne most, hogy a Vegéthó-projektben egy-két vegán ételt főzök. "Az indiai vegetáriánus konyha" könyvemet ütöttem föl, de nem voltam hű a recepthez. Az alapul vett receptben karfiol szerepel, de mivel éppen egy szép darab, vastag szárú brokkoli várja a sorsát, ezt a brokkoli-törzset reszeltem a koftába. A tisztított vajat olajjal, az asafoetidát pedig a Krisna-hívők által nem fogyasztott fokhagymával helyettesítettem.

Ízes labdák fűszeres mártásban (kofta) citromos rizzsel

A labdákhoz:
1 közepes krumpli
15 dkg brokkoliszár vagy karfiol
1 dl csicseriborsóliszt
1/2 mokkáskanál kurkuma
1 kis gerezd fokhagyma
a sütéshez olaj

A mártáshoz:
1/2 mokkáskanál római kömény (egész)
1/2 mokkáskanál chilipehely vagy szárított cseresznyepaprika
1/4 mokkáskanál örölt gyömbér
1 doboz (400 g) hámozott paradicsom
1 babérlevél
1/2 mokkáskanál örölt koriander
1/2 mokkáskanál szurokfű

A citromos rizshez:
1 csésze barnarizs
1 evőkanál olaj
1 mokkáskanál kurkuma
1/2 mokkáskanál örölt koriander
2 csésze víz
fél citrom leve

Először felteszem a rizst: a forró olajon megpirítom a kurkumát és a koriandert, hozzáadom a jól megmosott rizst. Átforgatom, felöntöm a vízzel, sózom. Lefedem, felforralom, majd kis lángon fedő alatt puhára párolom. Ha a rizs megfőtt, rácsavarom a citrom levét.
A mártáshoz felforrósított serpenyőben megpirítom az egész római köményt majd a chilit és az őrölt gyömbért. Hozzáadom a hámozott paradicsom harmadát, gyenge tűzön, kevergetve 10 perc alatt szétfőzöm. Beleteszem a maradék paradicsomot a babérlevéllel, szurokfűvel és a korianderrel együtt lassú tűzön szétfőzöm.
Közben a megtisztított krumplit és brokkolit a reszelő finomabb oldalán lereszelem, kicsit kinyomkodom a nedvességet belőle. A finomra zúzott fokhagymával, kurkumával ízesítem és annyi csicseriborsóliszttel keverem össze, hogy golyókat formázhassak belőle.
3-4 cm átmérőjű labdácskákat gömbölyítek a masszából és bő, forró olajban kisütöm őket.

2 adag

Sütőtökös-lencsés lasagne

Ismét egy tartalmas, téli húsmentes étel. Néhány hete a sok sütőtökös poszt valamelyikében találtam egy linket egy hasonló recepthez. Arra emlékeztem, hogy lencse és sütőtök a lasagne tölteléke, tetejére pedig feta kerül, ez elég is volt hozzá, hogy elkészítsem.

Valójában elsőre dupla mennyiségből készítettem a tölteléket, de kettőnknek egy adag lasagnehoz csak a fele fogyott el. A másik felét ezért cannelloniba töltöttem (nagyon könnyű tölteni - eltérően néhány más tölteléktől) és lefagyasztottam, hogy a férjem se maradjon finom vacsora nélkül, míg magára hagytam pár napra. Ő sütötte meg, én a cannellonit nem láttam, de beszámolója szerint remek volt.

Ki kell térnem rá, hogy sem a lasagnet, sem a cannellonit nem főzöm meg töltés előtt. Soha. Az olasztanárnőmtől is ezt tanultam, ha elég figyelmesen rakom össze az ételt, a töltelék nedvességében meg fog főni a tészta. De nagyon fontos: mindenhol fedje nedves anyag a száraztésztát!

Sütőtökös-lencsés lasagne (vagy cannelloni)

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

20 dkg sült sütőtök, összetörve

20 dkg főtt lencse (konzerv)

1 doboz hámozott paradicsom konzerv (40 dkg)

5 dkg feta

olívaolaj

szurokfű

só

bors

5 lap lasagne (száraztészta) / 10-12 cannelloni

A finomra aprított hagymát és fokhagymát olívaolajon üvegesre párolom, közben a paradicsomkonzervből kihalászom a paradicsomokat a léből. A hagymához adom a lencsét, a tököt és a paradicsomokat (a paradicsomlevet félreteszem). Fűszerezem, 10-15 perc alatt összefőzöm.

Előmelegítem a sütőt.

Kiolajozok egy, a lasagne-lapoknak megfelelő méretű szögletes sütőtálat, és a paradicsomlé szűk felét elterítem az alján. Ráteszek egy tésztalapot, megkenem a töltelék negyedével, így rétegezem, amíg tartanak a hozzávalók. A legfölső tésztalapot a maradék paradicsomlével vonom be, ügyelve, hogy mindenhol fedje a tésztát. Rámorzsolom a fetát.

(Ha cannelloni készül, értelemszerűen azokba töltöm a masszát, alá-fölé paradicsomlé.)

K.b. 30 perc alatt átsütöm, ezalatt a tészta is megfő a töltelék és a paradicsom nedvességében.

2 adag

Muszaka hús nélkül

Ha kedvenc zöldséget kellene választanom, talán a padlizsán lenne az, furcsa, hogy még egyetlen bejegyzésemben sem szerepelt. (Pedig az év első két-három hónapjában ez volt az egyetlen étel, amit hétköznap meg tudtam főzni másnapi munkahelyi ebédnek, az alatt az órácska alatt, amíg otthon tartózkodtam két kiküldetés között, hogy ki-bepakoljam az utazótáskámat. Meg is akartam írni, olyan gyors, egyszerű ám igazán ínyenc és sokarcú fogás, de ez is elmaradt – majd pótolom.)
Ha ennénk húst, biztosan nagyon szeretnénk a muszakát. (Azért ha arra járok, meg fogom ám kóstolni!) Ezért is örültem nagyon, mikor sok évvel ezelőtt egy falinaptáron láttam egy húsmentes változatot, azonnal lefirkantottam a hozzávalókat. A görögök bizonyára szörnyülködnének, de attól ez még nagyon-nagyon finom, és egészséges is, húsevők is szokták szeretni, sőt, elkérik a receptet, hát ideje itt rögzítenem.

A cetli az eredeti recepttel már régen nincs meg, lehet, hogy abban gomba is volt, esetleg dió, nem nagyon emlékszem már rá. Ha éppen van egy kis vargányám, nem ront rajta, az alap így készül:

Vegetárius muszaka

2 db (jó fél kg) padlizsán
olaj
25 dkg lencse
babérlevél
só
1 nagy fej hagyma
2+2 gerezd fokhagyma
2 paradicsom vagy 2 evőkanálnyi paradicsompüré
kb. 1 mokkáskanál szárított szurokfű
kb. ½ mokkáskanál fahéj
5 dkg reszelt sajt
2 evőkanál olaj
2 evőkanál liszt
3 dl tej

A lencsét néhány órával korábban beáztatom, majd a babérlevéllel, sóval megfőzöm.
A padlizsánt fél centi vastag karikákra vágom. (A hagyományos szakácskönyvekben ilyenkor az következik, hogy besózni, hogy keserű levét kidobja, lecsöpögni hagyni és leitatni a nedvességet. Soha nem sózom be, soha nem keserű.) Vékonyan megkenem a karikákat olajjal és vagy serpenyőben, vagy – kényelmesebb változat – sütőpapírral kibélelt tepsiben elősütöm.
A hagymát finomra vágom és 2 gerezd fokhagymával együtt üvegesre párolom az olajon. Hozzáadom a főtt lencsét, a felaprított paradicsomot, szurokfűvel és fahéjjal fűszerezem, összepárolom, ha kész, hozzáadom még a másik két gerezd felaprított fokhagymát.
Egy kiolajozott tűzálló edény aljára lerakom a padlizsánkarikák felét, rákanalazom az összes lencsét, majd befedem a maradék padlizsánnal. Az olajon a lisztet habzásig hevítem, felengedem a tejjel, csomómentes mártássá főzöm, belekeverem a sajtot, majd a padlizsán tetejére öntöm.
A sütőben csak annyira sütöm át, hogy a teteje megpiruljon.

Langyosan is finom. Sőt, hidegen is. Vagy másnap, a munkahelyen újramelegítve is kitűnő.

3-4 személyes adag

Kecsketúrós ravioli

A hosszú hétvége a spárga-tészta-zöldfűszer jegyében telt. Ugyan a spárgás tagliatellénél a hozzávalókat 4 főre adtam meg, de csak kettőnkre készítettem el, így maradt egy kevés tésztám. Anyukámtól hoztunk natúr és újhagymás kecsketúrót, egy csomó zöldfűszert, kézenfekvő volt, hogy ezeket hozzam össze. Pontos recept sincs, de annyira finom volt és olyan ritkán szánom rá magam (pontosabban jut időm) raviolikészítésre, hogy muszáj megemlékeznem róla!
A vékonyra nyújtott tésztalapokat friss kecsketúróval töltöttem meg. Mikor feltettem a tészta főzővizét, felaprítottam 2 gerezd fokhagymát, egy ágacska rozmaringot és szurokfüvet, néhány zsályalevelet és egy kis marék rukolát. Mikor felforrt a víz, bedobtam a raviolikat és az olívaolajon megfuttattam a fokhagymát és a zöldeket. A megfőtt tésztatáskákat szűrőlapáttal a fűszeres olajra szedtem ki, összeráztam és tálaltam. A kecsketúró önmagában is nagyon zamatos, nem hiányzik hozzá sajt.